Szlovák Paradicsom nyugdíjas szemmel

Eljön az ember életében egy olyan élethelyzet, amikor a gyerekek kirepülnek, és a kevesebb tennivalók miatt felszabadult időt a hobbinkra fordíthatjuk. A virágok és a természet szeretete eddig is kísérte életem, de ekkor túrázás formájában előtérbe került. Szerencsére sikerült hozzá korban és fizikumban megfelelő közösséget találnom, akikkel azóta már több évtizede járjuk a hazai és külföldi tájakat. A kirándulásokon kívül igyekszünk minél több magyarországi várost, gyógyfürdőt felfedezni, követjük a kulturális eseményeket, szóval testben, lélekben összetartó közösségé váltunk. Vannak ismétlődő útvonalaink, a természet kétszer nem mutatja ugyanazt az arcát. Soha nem lehet megunni. Előfordulnak felfedező, kihívást jelentő kalandozásaink. A téli havas, jeges tájak szinte minden évben a Magas Tátrába hívnak bennünket. Egyszer megtörtént - nem tudtuk mire vállalkozunk -, hogy a Szlovák Paradicsomra cseréltük. A Magas Tátrában a jeges utakon nélkülözhetetlen kellék a túrabot és a „macski” /amatőr hágóvas/, de a Szlovák Paradicsom hófödte létráin a használata meglehetősen bonyolult. A szurdokokban folyó patakok fölött, hol vízszintes, hol függőleges létrák jégbe fagyott fokain közlekedni a fiataloknak is kihívás, hát még a szenioroknak! A létfontosságú túrabot olykor itt már akadályt jelent. Ezeken az utakon szó szerint meg kellett tanulni újra járni. A szállásunk Hrabusicen /Káposztafalván/ egy családi panzióban volt.

enter image description here

A szívélyes vendéglátást a nagymama házias ételei fokozták.

A település a bejárni kívánt két szurdok és a Hernád áttöréstől 2 km-re volt, így a túráink kezdetét és végét 2-2 km-el megtoldotta. A bemelegítésnek szánt Sucha Belá / Száraz – Fehér völgy / útvonala arra volt jó, hogy szelektálja csapatunkat. Itt dőlt el, hogy kinek sikerül megtanulnia a túrabot használatát a ferde, olykor függőleges jeges létrákon. Ki tudja leküzdeni enyhébb vagy komolyabb tériszonyát pánik nélkül?

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Természetesen a hó és jég alkotta szobrászati csodák nagyban segítettek a nehézségek feledtetésében.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Csapatunk elfáradt, de élményekben gazdag napot zárt.

A következő túránk a Hernád áttörésen át Klastoriskón /Menedékkő/ keresztül a Podlesokig vezetett. Az előző napi túra két társunkat meggyőzött arról, hogy nekik a sík, akadálymentes, havas táj a megfelelő útvonal. A Hernád áttörés viszont más kihívásokat tartogatott számunkra. A folyó meredek sziklákból álló partfalaiba rögzített fémtálcái – ami a túraútvonal nagy részét adja – hóval telítve, vízpermettől megfagyva várt minket.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Szerencsére a sziklákba rögzített kapaszkodó láncokat többé - kevésbé ki tudtuk szabadítani a hóból. Ezt a napot is magunkat váll veregetve, kipirulva, csodálatos természeti képeket rögzítve zártuk.

Másnap lazításként elvonatoztunk a Magas Tátra egyik gyöngyszeméhez, a Csorba tóhoz.

enter image description here

Itt a tó körüli és a sípályák melletti vízszintes, sűrű hóesésben tett sétánk szinte pihentető volt az előző napokhoz viszonyítva.

A harmadik nagy túránk a Piecky völgyben, a szurdok jó feléig túl sok gondot nem okozott. A jeges, havas falétrákon már úgy közlekedtünk, mintha sétautakon járnánk. Később ez a völgy is tartogatott számunkra egy kis meglepetést. A sziklákból kiömlő, jéggé fagyott víz és az Obrovosky /Óriásvízesés/ látványa annyira lekötött bennünket, hogy szinte késve vettük észre a vízesés fölött álló 54 fokos, függőleges vaslétrát.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Itt egy pillanatig engem is meglegyintett az enyhe tériszonyom rémképe, de a túravezetőnk után gyorsan felsiettem a félelmetes magasságba, hogy ne legyen időm megijedni. Kesztyűmet levéve a csupasz kéz fogása adott biztonságot a feljutásban. A nap és vendégeskedésünk befejezéseként a házigazdánk édesanyja igazi ínycsiklandó szlovák étellel, brinzove haluskyval várt bennünket. Ismét kalandokkal teli, élményekben gazdag túra emlékével utaztunk Budapestre.


Szerző: Doróné Tenk Éva

A hetedik Faluság-szerző