Makker, bütyköldék, pályázati hírek

Amikor januárban szubjektív pályázati ajánlót írtam, egyben meg is fogadtam saját tanácsaimat, és be is adtam, adtuk ezeket a pályázatokat. A napelemes pályázat egy kicsit kacifántosnak tűnik (azóta vagy ötödször kellett beadni teljesen nonszensz, pl. 1 ft-kerekítésre vonatkozó korrekciókat, hiánypótlásokat, javításokat), de a többi kettő sikerült. Így azokból el tudtuk kezdeni utaztatni az Elektronikai bütykölde nevű foglalkozásokat, valamint helyet tudtunk bérelni egy makerspace, vagyis egyfajta kreatív technológiai műhely számára. A pályázatot egyesületünk, a Moiré, a nyomdai kísérletekkel foglalkozó Műintézettel párhuzamosan adta be, így a helyet is együtt indítjuk: ők Drukker, mi Makker néven. A Drukker profilja ún. letterpress nyomdai műhely lesz, amiről egyébként még nem tudom hogy micsoda, mindenesetre régi, kézi gépekkel dolgoznak majd, a tervek szerint ősztől (a Drukker fb-oldala itt található).

Mi szintén a manufaktúra útjait keressük a technológia területén: csináld magad (DiY), kódolás, prototípusok, modellek farigcsálása, valamint az ezek köré épülő vagy akár ezektől egészen független, mégis minket érdeklő műhelyek, előadások, szakkörök formájában. Már van weboldala (makker.hu), természetesen van fb-oldala is (makkerpatch), ill. már hirdetjük első, megnyitó eseményünket is, június 3-ra, a többi program pedig alakul, és egyben maga a hely is alakul vele.

bütykölde Dunaszekcsőn, napelemekkel

A hétvégén az Open Bidouille Camp rendezvényén jártam, ahol működésben láttam, miként teremt ez a megközelítés közösséget nemcsak ezen a szűk területen belül, hanem mindenféle más irányba is: a barkácsolástól kezdve az elektromos motorkerékpár építéséig bőven belefértek a napelemes repedtfazék-hangszereim vagy az egyetemisták oszcillátorai, szenzoros projektjei. A franciák ezt rendszeresen megrendezik, kb. úgy, mint mi egy termelői piacot, csak épp itt a kapcsolatok, ötletek, kreatív megoldások csere-beréje zajlik, amellett, hogy persze az alkatrészek, félkész projektek is vándorolnak. Szeretném, ha ez a Makker által is így történne, vagy legalább elindulhasson a folyamat ebbe az irányba.

Mindezközben pedig folyamatosan járunk bütyköldéket is tartani, a tervek szerint olyan falvakba, kisvárosokba, ahol érdeklődés mutatkozik rá: júliusban Dunaszekcsőre megyünk vissza, ill. Komlón tartunk nyári tábort, augusztus elején pedig Bonyhádon tanítunk napközis webprogramozást! Egyébként azt vettük észre, hogy bárhová mehetünk, mindenhol van rá pozitív fogadtatás, talán csak épp a nagyváros a kivétel, hiszen ott a kulturális bőség és a tempó nem könnyen fér össze ezzel a kontemplatív megközelítésű, inkább a kísérletezésre és kombinálásra mint a látványra építő foglalkozással. Ha tudsz olyan települést a Dél-Dunántúlon (a pályázat szerint Baranya-Tolna-Somogy megyét érinthetjük), ahol van erre érdeklődés, üzenj! Itt a bütyiweblap, témaleírásokkal: http://butykolde.hangfarm.hu/, ill. itt a facebook-os oldalunk (ahol fotók is láthatóak a korábbiakról): https://www.facebook.com/elektronikaibutykolde/

enter image description here Egy tipikus bütykölde, ez most épp a BP 5. Ker. Szt. István Ált. Iskolában, tegnap

Mikrokontrollerek vadon

Folytatódik a falusi technológia rovat. Ahogy ezt leírom, más ötletek is felmerülnek, de mivel az alábbi téma a legaktuálisabb - mégha nem is éppoly kiforrott -, ezért ajánlom figyelmetekbe.

A korábbi írásokban volt már szó arról, hogy az Arduino és hasonló mikrokontrollerek ill. a Raspberry mikroszámítógépek milyen könnyen elvesznek alkalmazhatóak háztáji környezetben különféle funkciók ellátásra. Ehhez kapcsolódóan haladtam tovább áprilisban is, amikor egyrészt kidolgoztam a repedtfazékzenekar alapját képező nem túl bonyolult technikát:

enter image description here

Az installáció így szól, ha napsütés éri:

Emellett, egy másik vonalon létrehoztam a Raspberry zero-val megvalósított napelemes webszervert is. A szerver csak abban a kicsit körzetben ad jelet, ahol el van helyezve (ez végülis bárhol lehet a világban), és a rajta található tartalom is az interneten elérhető oldalakról eltérő - de keresem azokat a lehetőségeket, amik egy ilyen privát hálózat, nyomhagyó számára alkalmasak lehetnek. Egyelőre így néz ki:

enter image description here

A képen bal oldalon maga a szerver, jobb oldalon pedig a napelemes akku látható. Egy feltöltéssel 2-3 napot megy, és szintén 2-3 nap alatt töltődik fel.

Az ötlet még fejlesztés és továbbgondolás alatt áll: szeretném, ha külső szenzorok segítségével a szerver tudna reagálni a környezetének fény- és hőmérsékletviszonyaira, valamint maga is egy hangszerként működne, hasonlóan az eddig elkészült repedtfazék-zenekarhoz. Az ötleteket, ha valamire jutok velük, itt is bemutatom majd, de önálló weboldalon, az http://iszalag.net/ címen dokumentálom, és a június közepi photoSynth szimpóziumon mutatom majd be.

Szintén ajánlom figyelmetekbe az Open Biouille Camp makertalálkozót (május 25-27. között lesz a pécsi Létrában és környékén), ahol a fentieknél sokkal izgalmasabb csináld-magad technológiai megoldásokkal lehet találkozni.

Mikrokontrollerek 1.

A '80-as években terjedtek el azok a számítógépek, amiket mikro- jelzővel illettek gyártóik: az előtag nemcsak a bennük használt technológia méretére (1 μm = 10−6 méter), hanem magukra a készülékekre is utal: az őket megelőző vagy épp utánuk kialakuló pc-khez, miniszámítógépekhez képest kompakt rendszerek voltak, egyszerű adattárolással, megjelenítéssel, viszont sokféle felhasználási lehetőséggel (pl. Commodore, Atari, ZX Spectrum). Döbbenetesnek tűnik számomra, de még ma is vannak olyan fejlesztők, akik pl. C64-re írnak audio alkalmazásokat! (lásd pl. itt) Arról nem is beszélve, hogy okoskészülékeink is ide sorolhatóak.

Node most nem igazán ezekről van szó, ugyanis a kifejezés egy másik közegben is él, a mikrokontrollerek szerteágazó világában. Ezek a kicsiny, tenyérméretű kütyük vagy egy speciális alkalmazásra felprogramozható céleszközök (pl. a PIC-chipek ill. a mindjárt bemutatásra kerülő Arduino), vagy pedig önálló számítógépek, hasonló vagy épp akár ezerszeres kapacitással, mint 8 bites társaik 30-40 évvel ezelőttről (különösen a Raspberry PI). Azért szeretem őket használni, mert egyszerű őket programozni, könnyen teremtenek kapcsolatot a környezetükkel szenzorok, ill. könnyen is hathatnak rájuk vissza pl. motorok vezérlése által, ugyanakkor beépíthetők, kis energiafogyasztásúak, személyreszabhatóak. Úgy működnek, hogy egy kódot készítünk el a számítógépen, amit USB-n keresztül feltölt, majd ettől fogva automatikusan futtat a készülék. A kód nyelvezete igen egyszerű, jól dokumentált (lásd itt), így nem véletlen, hogy a kicsik is könnyen bele tudnak csöppenni a csináld-magad technológia (DiY) közegébe.

Az olasz Arduino ezek között nem az első, de mégis a legjobb jelképe a csináld magad technológiának. Nyílt forrású rendszer, így bárki tudja másolni vagy új, saját klónt készíteni és árusítani belőle.
Néhány példát mutatok arra, hogy mire is használhatóak ezek az eszközök pl. a kertben vagy más, természet-közeli helyen.

1/ automatikus öntöző rendszer talajnedvesség-szenzorral: ebben az esetben az arduino az öntözőrendszert egy szeleppel kapcsolja ki-be, attól függően, hogy a rá kapcsolat talajnedvesség-érzékelő milyen értékeket közvetít. Összekapcsolható napelemmel is, így nem kell elemet cserélgetnünk (ráadásul épp a napsütés szárítja ki a talajt, tehát szükség is a napon van rá) vagy villamos vezetéket kiépítenünk. http://www.instructables.com/id/Automatic-Garden-Watering-Device-Arduino/

2/ az Arduino ötlettárában találunk még egyéb, hasonló projekteket is, de van, aki egész továbbfejleszti, és a hőmértéklet, fény és tápanyag-figyelést is bekapcsolja a bemeneti szempontok közé (pl. itt).

enter image description here

3/ az állattartásban is megjelenni látszik az arduino, itt pl. a tyúkól nyitását, az étel adagolását automatizáltan, motorokkal vezérlik, a levegő állapotának jelentését pedig mobiltelefonra továbbítva oldják meg. Hasonló célok mozgathatják az akvapónia rendszerek monitorozására (adatok figyelésére, figyelmeztetés küldésére) alkalmazható Open Garden projekt fejlesztőit is.

4/ aztán, ha esetleg a kerti munkába is szeretnénk bevonni az eszközt, van épp napelemes, önjáró fűnyíró (ez), gyomláló (ez), magvető-öntöző (vagy épp ez) rendszer is.

enter image description here

Habár mi tudjuk, hogy a kertészkedésben épp az a jó, amit a gép a fenti példákban átvesz, és az az, amitől épp nehéz is az a munka, de simán felmerülhet az is, hogy bizonyos feladatok automatizálásával átalakíthatjuk munkafolyamatainkat, finomhangolhatjuk az automatizált folyamatok működését, erősíthetjük az interakciót ezen kicsiny, specializálható kütyük felé is. A kifinomult rendszerek létrehozásához hasonló kísérletek kiértékelése, módosítása mutathat utat.
Egy ilyen rendszer összeállításában a legdrágább tényező a mi időnk. Az arduino 6-8 ezer ft, a szenzorok és a többi komponens párezres kategória. A kütyü programozása ingyenes szoftverrel lehetséges. Így viszonylag beláthatóak a kiadások.
Én 2007-ben találkoztam először az Arduino-val, a Kitchen Budapest megnyitó akciójára készülve. Ezt követően vettem is egy modellt, ami 2009-ig porosodott valahol otthon, mígnem készítettem egy számítógép-vezérelt lemezjátszót, majd sok-sok mindent, ami motrok automatikus ill. interaktív vezérlését tette lehetővé. A szenzorokat is inkább az eszköz és környezete közötti kommunikáció számára használtam, használom. Újabban pedig a legkisebb méretű modellek (mini, nano, lilypad) hordozhatósága, még alacsonyabb energiaigénye inspirál.

Technológia és természet: forrásból forráskód

Mai nézőpontból könnyen úgy gondolhatjuk, hogy a technológia igencsak távol áll a természeti szemlélettől: úton-útfélen azzal találkozhatunk, hogy a technikai fejlődés miként fordult szembe először csak a természeti, majd később a társadalmi környezettel is. De azért azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem feltétlenül az 'okos' eszközök a károsak, hanem mi, használóik vagyunk kevéssé organikus szemléletűek. Nézőpontunk gravitációs középpontja alapvetően gazdasági: nem azért takarékoskodunk az erőforrásokkal, mert az a természet egészére kihat, hanem egyszerűen azért, mert olcsóbb; mint ahogy hajlamosak vagyunk a "bio" termékeket megvenni, holott nemcsak elég drágák, de steril körülmények közül, korántsem környezetbarát szállítási útvonalakon érkeznek a boltba.

enter image description here

Azt már korábban is megfigyeltem, hogy a természetes megközelítés időben korántsem kifizetődő, sőt, általában véve több időbe és pénzbe is kerül. Persze olyan is előfordul, hogy egyáltalán nincs pénzforgalom, hanem a már meglévő eszközeinket, saját két kezünket és fejünket használjuk. Talán eljuthatunk oda is, ahová önellátó eleink. Valami hasonló zajlik le mostanában az információ-technika területén is. A nyílt forráskódú rendszerek (pl. a linux vagy a fenti képen működésben látható arduino platform), a programozói közösségek (pl. a github.com, ahonnan ennek a blognak a forrása is származik) annak jelei, hogy nemcsak az lehet érték, amit a vásárló fizet, hanem az is, ha mind többen használnak egy eredményt eredeti vagy módosított formájában. Széles, arctalan, hely-nélküli közösségek ezek, és valami mégiscsak hatékonyan működteti őket. Ötletek, befektetett munka sarjadnak és növekednek, és a folyamat érezhetően sűrűsödik valamilyen, eddig ismeretlen irányban. Hasonló leírást tudok adni a régmúlt falusi közösségeiről is, mégha azok épp szűk, zárt és helyhez kötött jellegűek is voltak, de működésük elve szintén a (természeti) források megosztásán, a közös túlélésen alapult.

A mai élet már nem a régmúlté. És talán nem is az ipari társadalomé. Tevékenységünk mobilizálható, kommunikációs eszközeink hely-függetlenné tehetnek. Más irányból is felsejlik a lehetőség, hogy a technikai eszközök a természeti világgal barátságba kerüljenek, és így mi magunk is organikusan, egészében lássuk mindennapi életünk környezeti igényeit és terheit. Mert a cél ugyanaz: a források megosztása és a (hosszú távú) túlélés.