JELmezcsere

Befejeződött a Pekingi Téli Olimpia, és a farsang is hamarosan véget ér. Már a farkán taposunk. 4 évente ez a két esemény egybe esik. Így volt ez 1984-ben is. Izgatottan lestük a közvetítéseket. Szerencsénk volt, mert ugyanabban az időzónában voltunk, így valós időben követhettük az eseményeket. Sőt, ilyen közel még nem is volt hozzánk olimpia, mert a szomszédos országban, Jugoszláviában, Szarajevóban rendezték. Rám a legnagyobb hatással a bobverseny volt. Soha nem láttam még ilyet. Egy retro karosszériájú kapszula, benne 2 vagy 4 ügyesen beugráló mukival, száguld le egy kanyargós jégcsatornán.

enter image description here

Hetedik osztályosok voltunk, és azon agyaltunk, hogy minek öltözzünk be a farsangi bálon. Olyasmit szerettünk volna, amibe mindenki szerepelhet. Szerintem az osztályfőnökünk találta ki, hogy legyünk a Szarajevói Téli Olimpia. Az ötletet lelkesen fogadtuk. Kiosztottuk, hogy kinek mi legyen a sportja. Évi és Tibi jégtáncos, Kriszti, Tomi és Csabi síelő (nem cizelláltuk sífutóra, vagy síugróra, vagy műlesiklóra, síelők és kész), Pityu szánkós volt. A lányok közül öten görög szüzek voltak, akiknek lepedőből készült tóga és zöld filcből babérkoszorú. Hullahopp karikákat színes kreppel vontuk be, és így emelték magasba az olimpiai öt karikát. Az összes „maradék” fiú hockey csapat lett. Vajon én ki voltam? Naná, hogy bobos! Apukám először nem értette mit akarok. Mondtam neki, hogy ő olyan ügyes, hogy biztosan tud nekem bobot csinálni. Hát, jól kiakadt. A rengeteg munkája mellett pont ez hiányzik neki, hogy ezzel vacakoljon. Azt kérdezte nem akarnék-e inkább versenybírónak öltözni. De én ragaszkodtam a bobhoz. Így mérgelődve, de nekiállt. Egy fa keretre 4 kereket szerkesztett, meg tolókart. A bob orrához egy furnérlemezt hajlított meg, amit fényes alufóliával vontunk be, és ha jól emlékszem, sárga szigetelőszalaggal egy nagy 7-es rajtszámot ragasztottunk rá. Évi síoverálját vettem fel, és Kardos Laci bácsi motoros bukósisakját kértük kölcsön. Az illúzió tökéletes volt. Arra már nem emlékszem, hogy milyen zenére vonultunk be, de gyanítom valami olimpiás muzsikát vettünk fel a TV-ből.

Arra viszont vélekszem, hogy ezen a farsangi bálon szerettük volna bevezetni, hogy a felvonulás után maradjon mindenki a jelmezében. Nos, valszeg megsültünk volna a síruhákban, így még szerencse, hogy senki nem tartotta be. Nem tudom, hogy készült-e ezenkívül másik fotó, de bármikor, ha ez a kezembe kerül, újra az a mámorító érzés kerít hatalmába, ahogyan közösen készültünk, összeadtuk egymásnak a göncöket, terveztünk, készültünk és szerepeltünk. Örök emlék marad.

Zsiga 4. osztályos. A farsangi bálon neki is ajánlgattuk, hogy öltözzön gyorskorcsolyázónak, vagy biatlonistának. Ő döntött, hogy Petőfi Sándor szeretne lenni. Délután megtanulta a Nemzeti dalt. Nagy, kihajtott gallérú fehér inget, fekete sujtásos mellényt adtunk rá kokárdával. Szemceruzával bajuszt és szakállt rajzoltunk neki. Jót játszottunk, amíg elkészült. Másnap teljes harci díszben kiállt az osztály elé, és elmondta nekik a verset.

Virág 6. osztályos. Farsangi bál helyett korcsolyázni mentek a műjégpályára. Kérdeztem tőle, hogy miért nem akar beöltözni. Azt mondta ő beöltözne, de az osztálytársai nem akarnak. Mondtam neki, hogy akkor a korcsolyázáshoz öltözzenek be. Kendőkből csinálok neki tépett kűrruhát, mint a műkorcsolyázóknak van. Vagy vegyenek fel színes parókákat, hogy legyen valami farsangi hangulat. Azt mondta, hogy halálosan beégetem, ha ilyet merek csinálni. Sajnálom. Őket. Egy nagy élménnyel, és egy felejthetetlen emlékkel lettek kevesebbek. Nem tudom, hogy mivel lehetne a kamaszokat ráébreszteni, hogy mérhetetlen útkeresésük és önmarcangolásuk közepette, magukat fosztják meg egy csomó jó élménytől.

Örülök, hogy én sokáig lehettem gyerek, és örülök, hogy az ilyen emlékek összekötnek az osztálytársaimmal. A gyerekeimnek is ezt kívánom.

Farsangi fánk

Lassan vége a farsangnak és mi még nem ettünk fánkot!

A farsang időszaka vízkereszttől húshagyó keddig, vagy hamvazó szerdáig (idén február 14.) tartó időszak, mely igazából nem kötődik a keresztény naptárhoz, elsősorban a néphagyományokra épül. A farsangi időszakban a hagyomány szerint sok a disznóvágás, a bál, a nagy eszem-iszom. Ilyenkor még jókat eszünk, iszunk, hogy a nagyböjtre jól felkészüljünk. A farsang hagyományos süteménye a fánk, amit Magyarországon is számtalan formában ismerünk. A gazdag lakomákkal a természetet kívánták bőségre ösztönözni.

Világ fánkjai egyesüljetek!

Német nyelvterületen a nálunk szalagos fánkként ismert fánkot sütik. Hasonlóan baracklekvárral töltve, de a Berlinert szokás csokoládéval vagy cukormázzal is bevonni. Az amerikaiak, mint mindent, ezt is túlédesítik (nekem) a donut-ban. A franciák pedig minden zsírban sült tésztát, vagy tésztába forgatott gyümölcsöt beignet-nek hívnak. A spanyolok fánkja a churros igazán különleges.

Van még idő kipróbálni mindet!

Sima, szalagos fánk:
Egy élesztőt 3 dl langyos tejben egy evőkanál cukorral megfuttatunk, fél kg liszttel, 2 tojássárgájával (én simán belerakom az egész tojást), 5 dkg kissé megolvasztott vajjal, csipet sóval, és egy kis rummal tésztát dagasztunk. Meleg helyen megkelesztjük. Kb. 1,5-2 cm vastagra kihúzzuk, vagy nyújtófával kisodorjuk, és egy bögrével kiszaggatjuk. A kiszaggatott fánkokat ismét kelesztjük kicsit nedves konyharuha alatt, majd forró olajban kisütjük. A trükk, hogy az olajba azt a felét tesszük alulra először, ami a kelesztéskor felül volt, és fedő alatt sütjük, majd gyorsan megfordítjuk, és úgy is sütjük 1-2 percig.

enter image description here

Csöröge fánk:
40 dkg lisztben elmorzsolok 8 dkg vajat, hozzáadok 2 evőkanál porcukrot, 1 dl tejfölt, 4 tojássárgáját és csipet sót. Az egészből rugalmas tésztát gyúrok. Pihentetem 1-1,5 órát a hűtőben, majd vékony tésztát nyújtok belőle. Rombusz formára vágom, és középen is bemetszem a rombuszt. Az így keletkezett lukon áthúzom a rombusz egyik sarkát. Forró olajban kisütöm. Recept innen.

Beignet
Dobos C. József Magyar-Franczia Szakácskönyvéből "Beignet alatt mindazon tésztákat értjük, melyek habár creme-töltelékkel vagy gyümölcsből készültek, de tésztába mártva kisüttetnek."
A tészta: "280 gramm finom lisztet fehér borral és 5-6 kanál finom olajjal gyönge de kissé sűrű tésztává keverünk, mit kissé megsózva kemény tojáshabbal keverünk. Megjegyzendő, hogy e tésztát csak közvetlenül sütése előtt készítjük, mert az állásban elromlanék. Az olajból keveset öntünk bele, nehogy azáltal nagyon híg legyen, és a sütését megnehezítse."
Ebbe a tésztába mártják aztán a különböző előkészített gyümölcsöket. Őszibarackot, almát szeletekre vágják, meghintik cukorral, lelocsolják valamilyen finom likőrrel, egy kicsit állni hagyják, majd belemártják a tésztába és forró olajban mindkét felüket megsütik. A felesleges olajat itatóspapírral leitatják, és cukorral jól megszórva tálalják. Ahogy olvasom a könyvet felrémlik a gyerekkoromból a "bundás alma", igaz, annak a tésztája inkább egy sűrű palacsintatészta.

enter image description here

Churros
1) 2 dl vizet egy lábasba öntünk, beledobunk 10 dkg vajat, és kevergetve addig főzzük, amíg egynemű folyadékot kapunk.
2) 20dkg lisztben elkeverünk 1 evőkanál cukrot, egy csipet sót, és folyamatos keverés mellett a vajas elegyhez adjuk. Tehetünk bele reszelt citromhéjat is. Addig keverjük, amíg az edény falától elválik, és szép tésztagombócot nem kapunk. Hagyjuk kihűlni.
3) A kihűlt tésztába robotgéppel belekeverünk két tojást.
4) Csillag alakú csővel ellátott habzsákba töltjük, és a forró olajba különböző hosszúságú tésztadarabokat nyomunk (késsel, vagy ollóval vágjuk el a darabokat). Arany-barnára sütjük, majd papírtörlőre szedjük, és azonnal megszórjuk egy kevés kristálycukorral.
Tálalhatjuk csokiszósszal, vagy csak megforgatjuk a cukorban.
Receptet itt találtam hozzá. Az enyém nem lett ilyen szép, de nagyon finom volt tegnap vacsorára:

enter image description here