A sövény

Mi minden történhet az emberrel, ha egy sövény él a háza előtt?
Először is: honnan nőtt ide ez a sövény (akkora, hogy azt is írhatnám: honnan költözött ide)? Hát az úgy volt, hogy Anyósomék egyszer csak idetelepítettek évtizedekkel korábban hat szál helyes kis zöld ágat, hogy majd de szépen megnőnek és milyen mutatós lesz itt egy szépen nyírt sövény, mint annak idején a franciakertekben (láthatólag nem okozott stílusproblémát, hogy ez egy magyar parasztporta egy 200 éves házzal). Hm, hm, micsoda szép elképzelés, nemes gondolat, mondhatnánk, hiszen akkoriban (kb. 30-40 éve) még törődtek az utcánkban azzal, hogy legyen ott fa, bokor, árnyat adó zöld. (Ehhez képest ma mindent kivágnak, hogy legyen az autóknak parkolóhely a házak előtt és maradnak a tenyérnyi, számítógépes tervezőasztalról leugrott szimmetrikus, túlgondozott - mik is? Mert kerteknek nem nevezném őket, legfeljebb zöld színű zsebkendőknek, ahova bezsúfolnak egy kertészetnyi növényt.) Szóval dicséretes az ötlet, nevelgették is szépen a sövényt, csak éppen egy ponton túl valahogy (mint a mesében) a sövény, akarom mondani, a Sövény önálló életre kelt. No ne gondoljunk rosszat róla, ez egy egészen kedves Sövény: madarak laknak az ágai között (ennek a macskák is örülnek), bódító illatú, szép virágokat hoz, a termése is gyönyörű mélypiros és nem mellesleg imádják a madarak lecsipegetni, (óriási) árnyékot tart, eső után finom földillat száll ki belőle, szóval megteremtette a maga kis mikroklímáját, egy egész élő bolygó valójában. (Az is lehet, hogy olyan természetű a Sövény, hogy nem bírja a franciakertek művi szabályozottságát és inkább egy angolkertben szerette volna leélni az életét. Itt fitogtathatnám teljesen amatőr tudásomat a mindenféle kertekről, de inkább ide irányítom a kedves Olvasót: franciakertekről lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Barokk_kert az angolkertekről pedig álljon itt a következő: https://hu.wikipedia.org/wiki/Angolkert )

Hol itt a probléma?
Hát, mint annyiszor, megint az emberekkel van a baj, akik mintha elfelejtették volna, hogy ez itt egy darab természet. Először is nézzük csak meg a ház gazdáit, akik a Sövénnyel együtt élnek! Ezek a gazdák szeretik ugyan a Sövényt, de 1. rég belátták, hogy a Sövény önálló, szabad életét ők már nem képesek megregulázni mindenféle metszőollókkal, nyírógépük meg nincs, 2. heroikus küzdelem árán tudják csak a Sövényt rábeszélni, hogy ne költözzön ki végleg az autóútra (is), 3. kicsit szégyenkeznek, hogy ilyen elvadult Sövény él velük, 4. de nagyon pontosan meg tudják határozni a náluk még korábban nem járt ismerősöknek, hogy melyik ház előtt kell megállni. Szóval, beletörődtek helyzetükbe, megtanultak együtt élni vele - hol így, hol úgy.

Nézzük a szomszédokat! Ők valójában egészen kedvesen tolerálják a Sövényt - feltételezhetően megszokták és elfogadták, hogy nincs mit tenni, itt lakik és kész. Azért valószínűleg táplálnak némi gyanút és vannak hátsó gondolataik, melyek néha (mint egy hete is) felszínre törnek olyan kérdések formájában, mint "Szándékoznak kiirtani ezt a sövényt valamikor?". Ez egy oly mértékben direkt kérdés volt, ráadásul éppen a Sövény füle (?) hallatára, hogy csak annyit tudtam hebegni, hogy "Mi sok mindent szándékozunk itt még tenni". Hát, nem tudom, elég diplomatikus volt-e a válasz vagy csak meggyőződött róla a szomszéd, hogy teljesen idióta vagyok, mindenesetre mindjárt bővebben kifejtem, mi lett ennek a (látszólag) ártatlan beszélgetésnek a következménye.

A legnagyobb gond talán a járókelőkkel van errefelé, akiknek, ugye, mindegy, mit hagynak maguk után, amikor végigsétálnak/rohannak/tántorognak/osonnak az utcán, hiszen ez nem az ő utcájuk, hát akkor meg aztán kit érdekel. Találtunk már a Sövényben cigicsikket, kutyapiszkot, elhajított üvegeket, egy piával teli bőröndöt, létrát, ilyen-olyan szemetet, de legutóbb egyenesen egy bácsit, aki nagy nyugodtan éppen a mi portánk előtt vizelt - egyenesen bele a Sövénybe. Tüntetőleg észrevettem, hiszen éppen akkor érkeztem haza és volt egy kis diskurzus a szituációról, ami persze senkinek nem volt éppen kellemes. (Most nem háborgok ezen itt, elég volt akkor.) Nem tudom, mit szólt ehhez a Sövény, de hát olyan naiv és jó természet szegényke, gondolom, ezt is éppen úgy elviselte, mint minden egyéb korábbi megaláztatást.

Miután ezt is kihevertük valahogy (a Sövény, a bácsi meg én), jött a szombat, mikor is a derék Férj metszőollóval felszerelkezve látványosnak nem mondható eredményeket igyekezett produkálni Sövény-ügyben. Gondolom, megszánta a szomszéd, aki - nyilván emlékezve a múltkori habogásomra mindenféle nagyszabású szándékokról - egyszer csak ott termett és lelkesen felajánlotta a Férjnek, hogy másnap ő úgyis sövényt nyír (szerencsére nem ki), majd megfazonírozza (nem tudom, valóban van-e ilyen szó a meg igekötővel együtt, de itt olyan értelmesnek tűnt) a miénket is. A Férj kis híján leesett a létráról a nagy hálálkodás közepette, mert évtizedek óta él itt (na jó, itt született, így mégsem mondhatom meg, pontosan mióta - még megsérteném a személyiségi jogait... vagy inkább a hiúságát), de a Doki még semmit sem ajánlott fel eddig, kapcsolatuk a köszönésre korlátozódott az elmúlt évtizedekben (annak azért ebben az utcában még szerencsére van hagyománya). Szóval vasárnap reggel haptákban vártuk a Dokit és mélyen zavarban voltunk a felajánlott segítségtől, ami csak tetéződött, miután a Doki tényleg nekiállt a nyírásnak, ugyanis egy elkanászodott Sövény alakítását kíséri némi kommentár és egy jó nagy adag lecsurgó víz az ember háta közepén... Nem részletezném az eseményt (pedig több tanú is drukkolt az utcából), a Sövény több óra küzdés, rábeszélés, hízelgés és káromkodás után eredményesen megnyírattatott. (Közben volt időm megsütni a Dokiéknak egy tálca süteményt és kidekorálni a legfinomabb lekvárunk üvegét, hogy nagy hálálkodások és zavart köszöngetések közepette kölcsönösen nagy mosolyok után mindenki jól érezze magát a szokatlan helyzetben.) Tény és való, hogy a Sövény némileg egy megkopasztott menyasszonyra emlékeztet most, de sehova nem lóg ki, szépen át lehet rajta látni és így még a bácsik sem érdeklődnek iránta.

enter image description here
sövény metszése

enter image description here
helytelen és helyes sövényforma

A lényeg, amiért mindezt elmeséltem, valójában az, hogy miért furcsa nekünk az érzés, hogy jön a szomszéd és segít valamiben. Igazán nem mondhatjuk, hogy bármi baj lenne bárkivel az utcában, mindenkinek köszönünk, mindenki kedves, udvarias, nem okoz gondot, hogy a hétköznapi csevegés szintjén elbeszélgessünk vagy éppen együtt seperjük a havat. Mégis azt kell mondanom, hogy hiába van a levegőben az egymás segítésének a lehetősége, ez a legritkábban fordul elő, pláne ilyen spontán módon. Miért olyan közösségben élünk, ahol kínos segítséget kérni vagy éppen felajánlani? Miért van az ember zavarban ahelyett, hogy egy ilyen helyzet természetes lenne? Nos, igen, ez egy város természetesen és nem vagyunk hozzászokva, hogy közösségként értelmezzük magunkat, én legalábbis ebben látom a dolgok gyökerét. Pedig pontosan erre lenne szükség, mert emlékszem arra, hogy Nagyapám falujában (és általában a faluban mind a mai napig) gyerekkoromban nem is volt kérdés, hogy a szomszéd adott helyzetben felajánlja-e a segítségét és arra én mit felelek illetve egyértelmű volt, hogy majd adódik olyan helyzet, amikor én tudok segíteni és ettől nem hogy nem kell zavarban lenni, hanem ez a normális. Bizony ennek kellene lennie ma is a normálisnak akár faluban, akár városban élünk és némileg szomorú, hogy erről egy blogbeírás születik. Még szerencse, hogy itt él velünk a Sövény, aki miatt mindig csak sóhajtoztunk meg legyintgettünk, pedig ezek szerint mi is köszönhetünk neki valamit, nemcsak a madarak meg a járókelők. :-)

enter image description here

Lándzsás-útifű szirup

A kert gyepén mindig hagyok egy-két folt lándzsás útifüvet: szeretem magát a növényt, változatos zölddé teszi a gyepet és nem utolsó sorban a leveléből köhögés és megfázás elleni szirupot készítek.

enter image description here

Írás közben megpróbáltam előkeresni azt a német szerzőtől való gyógynövényes könyvet, ahonnan az én szirupom elkészítési módja származik, de nem emlékszem, hogy kölcsönadtam-e, vagy csak a másik szobában kéne-e keresnem, úgyhogy ha megtalálom, akkor pontos adatokkal fogom magam kiegészíteni.
A neten található receptekhez képest különösen egyszerűnek tűnik az eljárás (én már elég régóta így csinálom): semmi cukor, semmi forrázás, semmi hónapokig való áztatás, hanem egyszerűen a virágzás előtt frissen leszedett leveleket felaprítom, mint a snidlinget, felmelegített mézbe teszem és tíz percig tartom a hőfokot: meleg legyen a méz, de ne forrjon, gondolom a precízeknek kb. ez hatvan fokot jelenthet, én egyszerűen csak a kisujjamat dugom bele - anyóskámtól tanultam, hogy a kisujjunk mindig a legtisztább, hm, nekem eddig bevált. Ha kihűlt a méz, akkor leszűröm és üvegbe teszem, lezárom, felcímkézem és csücsülhet is a kamrapolcra.
A leszárított levelek szintén finomak teának, de a gyerekek a szirupot jobban szeretik és persze gyorsabban is hat.
Az sem baj, ha a sok tennivaló miatt tavasszal lemaradunk az elkészítésről, ősszel újra fog virágozni, felhasználni meg jó esetben úgyis csak ősz végétől fogjuk.
Mindenkinek ajánlom!

Közben megtaláltam a keresett könyvet:

enter image description here

És ha már könyvek, akkor ajánlom két legújabb szerzeményemet is:

enter image description here

enter image description here

Hajnali csigátlanítás

Új szakasz kezdődött a kerti munkák sorában, kevésbé lelkesítő, mint például leveteményezni egy parcellát: a csigátlanítás. Brrrr.....
Vidéken korán kell kelni.... Most pedig fél órával még korábban. Brrrr.....
Városi vendégeinknek döbbenetes, hogy itt bizony reggel ötkor harangoznak - mikor ide kerültünk, nekünk is az volt, hiszen a városban hétkor van az első harangszó. Nagyon szeretek harangszóra kelni - utána már úgy is lelkiismeret-furdalása van az embernek.
Nos, most viszont marad a jó öreg vekker helyett a mobil ciripelése és irány a veteményes! Csizma és kesztyű - és már lehet is kurkászva keresni a nyálkás nagy barnákat és a csipesszel is alig megfogható ragadós szürkéket. Hősiesen vödörbe szedem és elkísérem őket a komposztdombra. Minden hideg és vizes, de valami furcsa anyatigris érzés viszi az embert. Megmenteni előlük a legfinomabb falatokat: az epret, a cukorborsót és a babot - ezeket szeretik a legjobban, de mi is. Viszont észrevettem valamit! A friss, még salátaszerű körömvirággal mulcsozott (letakart) sorok alig sérültek, mert a körömvirág leveleket dézsmálják és nem azt, amit mi szeretnénk elfogyasztani. Nálam amúgy mindenhol körömvirág van: a még zsengén levágott, felaprított és visszaszórt levelek ugyanolyan jól táplálják a földet, mint a biokertészek körében közkedvelt mustármag vagy a spenót. Természetesen meghagyok sok virágot is (Balázs szerint túl sokat), ők visszaszórják a magjukat, a télire földben hagyott gyökerüknek köszönhetően tavasszal pedig sokkal könnyebb a talajlazítás.
Az epres parcellákat aprított szalmaszárral fedtem, azokon viszont - szerencsére - nehezebben tudnak eljutni a gyümölcsig.

enter image description here

A reggeli munkám eredménye az, hogy vacsora utánra teli tál desszertet lehet felszolgálni. Azzal nekem már nincs gondom, mert az a gyerekek dolga.

Spenót - spárga

Én nem vagyok olyan szerencsés az idén mint Judit, nekem még nincs tele a mélyhűtőm spenóttal. Pedig tényleg nagyon szeretjük, főleg főzeléknek tükörtojással vagy bundás zsemlével (otthon mi nem tudom miért, de "pofézli"-nek hívtuk - honnan jöhetett ez a szó?).

enter image description here

Az idén egyelőre még csak egy tál friss zsenge leveles spenót termett a kertben, úgyhogy azt nem főzeléknek főztem meg.

enter image description here

Szeretjük a spenótos pitét és a spenótos tésztát is. Egyszerűek és hálásak. Jól fogynak.

Pitékről már írtam (...). A sós tészta alapreceptjét annyiban módosítottam mostanában, hogy a fehér liszt fele helyett teljes kiőrlésű búzalisztet használok. Ilyenkor talán egy nagyon kicsit több vizet teszek hozzá, de ahogy ezt mondani szokták, "látod, hogy mennyit" (régen erre azt mondtam, dehogy látom! Miért nem lehet megmondani, hogy mennyivel több, kevesebb?).

A pite tésztát vakon elősütöm, közben pedig elkészítem a tölteléket. A jól megmosott spenótot forró vízzel leforrázom, lecsepegtetem, kicsit összevágom, majd vajon megfuttatom. Fokhagyma, só, kevés bors. Két-három tojást habosra verek, hozzáadom a főzőtejszínt (egy kis doboz, kb. 2 dl bőven elég) teszek bele egy kis reszelt parmezánt vagy sima reszelt sajtot is. Beleöntöm a spenótot, összekeverem. A vakon megsütött tésztára ráöntöm a keveréket és kb. 20 perc alatt megsütöm.

Ha a gyerekek a spenótos tésztát kérik (valamiért nem eszik meg a pitét), akkor csak a fenti tölteléket készítem el, kicsit módosítva: a vajmegfutotta spenótot a serpenyőben felöntöm 2dl főzőtejszínnel, szórok bele parmezánt, és egy kicsit besűrítem. A tésztát kifőzöm, utána pedig összekeverem a szósszal.

Mivel csak egy tál friss spenót volt, viszont volt itthon spárga, mi, felnőttek ezt a spárgás pitét ettük.

enter image description here

A spárga nálam egyébként mumus, hiába kedvelem, mindig meggyűlik vele a bajom: túl fás marad. Lehet, mert túl spórolós vagyok. Azt mondják, úgy kell pucolni, hogy a végét (a szárát) le kell törni.
- Jó, de hol?
- Hát ott, ahol elpattan.
- Ok, de akkor a felét ki kell dobni.
- Bizony!
A hétvégén két adagot sütöttem, az egyiknél spóroltam, csak levágtam a szárakat, így fás maradt. A másik pitéhez már a pattintós változat szerint pucoltam, a felét kidobtam, de így friss, finom, puha lett.

Jó étvágyat!

Séta a botanikus kertben

Hát......
Nos.......
Hm......
Ühüm.......

enter image description here

Na, belevágok az ígért beszámolóba: vegyes és távoli.
Szombat délelőtt Jónással mentünk el a PTE Botanikus Kertjébe. Ritka kincs az olyan kirándulás, amikor csak egy gyerek van velem/velünk. Koncentráltabb figyelem egymásra, elmélyültebb beszélgetések, nyugalomban harmonizáló tempó. Élvezzük az ilyen helyzeteket, miközben óhatatlanul nagyon hiányoznak a többiek.
Váratlan és hatalmas tömeg fogadott minket - majdnem meghátráltunk, de aztán láttuk, hogy mindenkit csak az üvegházak és a vásárrész érdekel, magában a kiterjedtebb kertben rajtunk kívül még két pár sétálgatott. Őket meg még egyetemista korunkból ismertük - vicces.
A kertet tényleg szépen megújították, igényes a látvány, szépek maguk a növények, tényleg mindenhol jól olvashatóak a táblák, az ösvények gondozottak - a padok pedig a régiek. Tele emlékkel. Jó volt Jónással azokon a padokon teázva és csicseregve ücsörögni, ahol tizenöt-húsz éve Balázzsal tettük ugyanezt.
Azért persze mi is bemerészkedtünk a Pálmaházba és a Kaktuszházba, igyekeztünk tartani a tömeg tempóját, de végül inkább elsomfordáltunk. Szomorú volt látni, ahogyan sok látogató bánt a növényekkel, mélyen elkeserítő, hogy az ott dolgozóknak őrt kell állniuk a növények mellett - hogy az informatív és kulturáltan figyelmeztető táblák ellenére - ne tegyenek bennük kárt.
Maga a nőszirom kiállítás számomra teljesen váratlan volt. Azt hittem, hogy élő, egész növények lesznek teljes pompájukban kiállítva, hogy a növény egész habitusát látni lehessen. A hiba bennem van, hiszen nem vagyok szakember és virágkiállításokra sem szoktam járni, tehát csak a naiv feltételezésemet és az egyéni érdeklődésemet tudtam magammal vinni. Így nekem lehangoló volt egy hatalmas fehér abrosszal leterített asztalon üvegekbe állítva látni az egyes vágott virágzatokat. Kicsit olybá tűnt, mint az orchidea kultusz egyszerűsített változata.
Több indokom is van, miért nem készítettem fényképeket: egyrészt Janka egy másik faluban volt szülinapi bulin, másrészt a tömegben nem volt kedvem még csak elő sem venni a gépet, harmadrészt Jónival annyira belemerültünk a kerti sétába, hogy el is felejtettem.
A Szabadkikötőben finom ebédet ettünk, majd Balázst is összeszedtük és nevetve azon, hogy Jónás mennyire élvezi az egyetlen gyerek helyzetet, hazarepültünk.
Néha elmélázok azon, hogy hasznos lenne-e, ha az itthoni kertünkbe is becsempésznénk a tanító attitűdöt, minden növény kapna egy szép kis táblácskát, összegyűjtve rá a fontosabb információkat. Lehet, hogy a gyerekek akkor még többet tudnának a növényekről? Valószínű, csak el kéne szánnom magam, mire kész lennék, én biztosan szélesebb tudásra tennék szert.
Meg persze még vissza vannak a padok is....

enter image description here

Botanikus kert

Szombaton és vasárnap 10 - 18 óráig Nőszirom kiállítással egybekötött Kertészeti kiállítás és vásár lesz a PTE Botanikus Kertjében.

Bevallom, a nőszirommal sokáig gondjaim voltak, magam sem tudom igazán, miért. Nem igazán éreztem vágyat arra, hogy a kertemben lássam. Talán túl fallikus? Talán túl durva levelű és éles, miközben a virágai olyan nagyon esetlennek tűnnek? Nem tudom.

enter image description here

Idén viszont megbékéltem vele (a kardvirággal még mindig nem sikerült), hiszen Erzsitől kaptam jó pár tövet (köszönöm!) és méretéből kifolyólag az egyik virágos parcella középtáján kapott helyet.
A növényszimbolika szerint bölcsességet, értékelt barátságot, hitet, reményt szimbolizál, kard alakú levelei Mária hét fájdalmát testesítik meg, a házasság huszonötödik évének virága (hm, akkor lassan tényleg aktuális volt az érkezése a kertbe....).

Egyetemista korunkban igencsak sokat andalogtunk, olvasgattunk a botanikus kertben. Szép volt! 2011-ben és 2015-ben megújították kertet, én azóta még nem jártam benne, úgyhogy kíváncsi vagyok!
Hétfőn beszámolok!

Ui.: 16 szem, nem csak gyerekszemmel, hanem valójában piros eper érkezett a vacsoraasztalra desszertnek! Nagyon finom.

Spenótos akác

Pár nap alatt annyi minden változott a kertben, hogy szinte új kertriportot van kedve írni az embernek.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Egyrészt minden úgy van, ahogyan tegnap előtt, másrészt annyi minden új nyílt, növekedett, kelt ki, bukkant elő, hogy alig győzöm sorba venni. Szegény seprűcirokot minden nap leellenőrzöm. Rozi néni azt mesélte, hogy mikor még fiatal volt, ő is mindig vetett egy sort, Jóska bácsi pedig rendre seprűt is kötött belőle - vele is jóban kell lennem!

enter image description here

enter image description here

A borágó teljes pompájában virít, szeretem bohókás rózsaszín és kék virágait. Egynyári virág lévén, ő is a meglepetés növények közé tartozik: idén hol leszel, a kert melyik szegletében fogsz előbukkanni? Számomra még mindig az újdonság erejével hat, hogy saját magját elszórva évről évre valahol megjelenik, ráadásul általában egészen jó helyen!

enter image description here

Ugyanilyen a körömvirág és a büdöske is: mindig más helyen találkozik vele az ember, mint amire amúgy számítani lehetett volna. A borzaskatát csak halkan említem, mert belőle mindig annyi van, hogy Balázs csak borzalmas katának nevezi - én még mindig nem tanultam meg elég határozottan irtani, kivéve, mikor a szarkalábakat és az estikét akarja teljesen beárnyékolni.
A paradicsom saját magjáról viszont mindig a legidétlenebb vagy határozottan a legbosszantóbb helyen köszönt be: vagy az ágyás peremén, vagy a már kialakított és letakart ösvény kellős közepén szeretne fejlődni - vagy elkanyarítom az ösvényt, vagy pedig veszek egy nagy levegőt és költöztetek. Érdemes, mert saját magról lesznek a legszebb, legerősebb növények.

enter image description here

A len továbbra is nagy kék kedvenc, de csak délelőtt, mert délutánra lehullatja szirmait - a növény tövénél kéklik a szirmoktól a fű. Viszont minden nap új virágok nyílnak, döbbenetes mennyiségben - zuhatagszerű az egész léte. Tavaly a len a harangvirággal egy időben virágzott, de idén még csak egyetlen egy lila harangcsomócskát fedeztem fel. Arra pedig sajnos nem emlékszem, hogy pontosan melyik Campanula változatom van. Közben persze eszembe jutott: Csomós harangvirág.

enter image description here

A nefelejcs mindig alig észrevehetően bújik el valamerre - és magjait a szél rendre másik parcellába viszi.
A macskamenta világos lilája mellet az orvosi zsálya is virágba borult. A macskamenta a mi cicáinkra szerencsére semmilyen hatással sincs, a zsálya levelei pedig mennek száradni, aztán papírzacskóban (nagymamák jó szokása szerint az alaposan kiporolt lisztes vagy cukros zacskó a legpraktikusabb) a kamrapolcra kerülnek.

enter image description here

A citromfű, a borsos- és fodormenta után tegnap előtt volt az első nagy szüret nálunk: akácvirágszedés (bocsi méhecskék). A hófehér virágok nyersen is mézédes finomak, talán az ízük a manduláéra hajaz a legjobban. Lé, szörp és szárítmány is készül belőle. A lé ugyanúgy készül, mint a bodzalé: a virágokat sötét lábosba teszem, felengedem vízzel, megszórom cukorral és bőségesen facsarok rá citromot, szelek rá meghámozott citromkarikát. Sötét fedővel lefedve megy ázni egy napot a jó hűvös pincébe. Elvileg néha meg kéne kavargatni, de valahogyan sosincs időm csak ezért leszaladni a pincébe, de eddig mindig felolvadt magától is a cukor. A délutáni melegben már kínálhattam is, és az esti vacsorához is nagyon jól esett. A szörp annyiban különbözik a létől, hogy sokkal több cukor kerül bele és felforrósítás után teszem a légmentesen lezárt üvegekbe.

enter image description here

enter image description here

Elég sok virágot szoktam szárítani is - télen ugyanolyan jó az áthűlt, elgyötrődött testnek, mint a bodzavirág. Átmelegít, enyhíti a köhögést, oldja a nyákot és elnyugtat. A függőleges szárítás nekem semelyik gyógynövénynél sem vált be, viszont lapos kosarakba téve az ilyenkor nem használt sparhelten kiváló minőségű lesz a szárítmány. Mivel kéznél van, nem felejtem el néha megforgatni, a konyha elég szellős és száraz, és mivel a nap sem süt be jobban a kelleténél, szép színe lesz minden leszárított növényemnek. Ha picit zörögnek a virágok, akkor már készen is van - túl sokáig sem érdemes hagyni száradni, mert a színe nem lesz szép. A leszárított virágok is mennek a papírzacskóba, majd a kamrába. A mai napon pedig beérkezett a konyhába az első szedés spenót! A helyére pedig frissen melegében ment a bab és a cékla (nekem eddig tényleg bevált ez a klasszikusnak számító jó szomszédi viszony), illetve az uborka. Az ágyások peremét mindig teleszórom kaporral, már azok is kezdenek kikukucskálni a földből. Az uborka a biztonság kedvéért kapott még egy adagot.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Kedves asztalosunk szerint nekünk tulajdonképpen park-kertünk van. Mikor ezt mondta, annyira megtetszett nekem a kifejezés, hogy igen, azt hiszem, az a legtalálóbb, hogy nekünk park-kertünk van.

enter image description here

Az összes fotót Janka készítette - eddig is nyitott szeme és füle volt a dolgokra, de most már a kert szinte minden lakóját ismeri! Ma dupla biológia órája volt!

Az én kertem

Judit kérdezte, milyen a kertünk. Bevallom, én nem állok olyan jól, mint ő. Alapvetően más típusú földet művel(get)ek, mint Judit, mert nálunk inkább homokos a talaj, mint kötött. Azt sem állítom, hogy biokertem lenne, mert ha nem is sűrűn, de használunk vegyszert. (Tavaly például nagy ellenségem volt a lótetű, ami minden krumplimat megrágta, úgyhogy idén azzal kezdtem a krumplivetést, hogy kaptak a lótetűk is némi "eleséget".) Próbálkozom a társításokkal, ágyásokkal, de szerintem az ezt profin művelők csöndben megmosolyoghatnak. Ahogy időnként a szomszédaim is megmosolyognak, mert itt a hosszú, egy sor - egy növény vetési mód a megszokott úgy, hogy két sor között a kapa azért elférjen.

Igyekszem a kertet több kisebb területre osztani. Egy-egy rész "ágyás" olyan széles, hogy azokat leguggolva kényelmesen átérjem, és olyan hosszúak, hogy ha nekifogok a gazolásnak, még pont lássam a végét. :-) Na jó, ezt azért már a praktikum és a locsoló is alakítja évről évre, mivel az vált be, hogy a telek szélessége három részre van osztva. Két út van hátra, és az utak és kerítés szabja az ágyások hosszát.

Tavaly viszonylag nagyobb területet műveltünk. Volt jópár sor krumplink, amin a lótetűk és a krumplibogarak osztoztak, hagymánk, amik valamiért nem nőttek túl nagyra, úgyhogy nem is álltak el télen. Minden évben van borsónk, ami az egyik legnagyobb siker a kertben és később a mélyhűtőben is. Répa az vagy sikerül, vagy nem, de átteleltetni ezt sem sikerült. Két-három cukkini bokor, ami aztán nyár végére ontja a cukkinit, és ha nem veri el a jégeső, akkor van paprika, paradicsom is. Tavaly volt öt sor mogyoró is. Spenótot is szoktam vetni, és az is jelentős mennyiségben végzi a mélyhűtőben, ha sikerül nemcsak a matadort, hanem az új-zélandi spenótot is felnevelni. Ennek keményebb levelei vannak, viszont késő őszig, az első fagyokig lehet folyamatosan szedni, enni, eltenni. Az ősszel elhullatott magjai, ha nem szántjuk be, tavasszal kikelnek.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy tavasszal, meg amíg még az első vetéseket le vagy fel nem szedjük, addig lelkes vagyok. Utána már kevésbé. A másodvetésekről rendszeresen lekések, és azt sem sikerült még eltalálnom, hogy a felszedett borsó után mit vessek, ami még ki is fog tudni kelni a forróság előtt. Szomszédaim az előnevelt káposztát, karalábét, karfiolt szokták ajánlani, de ezek közül csak a karfiol az, amit megeszünk, úgyhogy a többivel nem szívesen vesződöm. Az idén viszont talán megpróbálom a karfiolt.

Tavasszal kicsit szűkebbre vettem a területet. Elhatároztuk, hogy krumplit csak mutatóba vetünk újkrumplinak. Hagymát és fokhagymát duggattam ősszel,

enter image description here

ami azért ha nem is szenzációsan, de kikelt tavaszra. A salátát még csak most vetettem, így még fejes salátával nem szolgálhatok. Kisfiam által vetett retek szépen kikelt, de már kukacosodik (miért?). Most miután kiszedtük a felét, újravetettem. Kíváncsi leszek... Az elmaradhatatlan borsó több ágyásból is figyel már kifelé.

enter image description here

Idén megpróbálom a bokorbabot, amit már elvetettem, de még csak a csírázásnál tartunk (remélem legalábbis). Az új-zélandi spenótot két éve kiirtottam, tavaly nem kelt ki, úgyhogy az idén újratervezés lesz.

Ja és kifelejtettem, hogy van egy dézsám boroshordóból, amiben zsálya, tárkony, kakukkfű és oregánó várja a nyarat.

enter image description here

Hiányzik még a menta és a citromfű, illetve a paradicsom mellé a bazsalikom.

Virágzás

Igazán szép májust mindenkinek!

Rövid kertjelentés:
A gyümölcsfák már elvirágoztak....
A tulipánok és a nárciszok száradnak le.
Az akácvirágot most kezdik kóstolni a méhek.
A spenót, a borsó, a cékla, a répa, a mák már szépen erősödnek. A lóbab mindenkit kezd lekörözni. A paradicsom és a paprika mindjárt virágzik.
Új lakója is van a konyhakertnek: a seprűcirok - még sohasem láttam élőben, kíváncsi vagyok!

enter image description here

A borsos- és fodormentát, a citromfüvet már lehet inni.
Teljes pompájában virágzik a gyöngyvirág, a kakukkfű, a snidling, a tavalyról áttelelt körömvirág, a díszlen, és ma felfedeztem az első kinyílt borzaskatát is!

enter image description here
borzaskata

enter image description here
évelő len

Az eperágyások fehérek, mint a menyasszonyi fátylak, egy icike-picike gyümölcsre is rábukkantam. Amúgy pedig csupa kékség és lilaság a kert.

A ti kertetekben mi újság?