Grúzia

Az 1000 Út iroda szervezésében vágtam bele egy grúziai utazásba.

Repülővel utaztunk Budapestről Kutaisibe, az ország második legnagyobb városába, innét busszal folytattuk utunkat Tbiliszibe, a fővárosba, Érdekesség, hogy a grúz kormány Tbilisziben, még a parlament Kutaisiben működik.

Tbiliszi a Kura folyó két partján elterülő nagyváros, mely egyik oldalról mutatja modern arculatát, másik oldala a történelmi műemlékváros, ahol az i.sz. 1000-1300 között épült műemlékek is találhatóak. A városban ragyogó éttermeket találtunk a grúz konyha remekeivel.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Az emberek kedvesek,segítőkészek mindaddig míg autóba nem ülnek, a taxizást is csak jó idegzetűeknek javaslom.

A következő állomás Gori, Sztálin szülővárosa, ahol múzeum található Sztálinról és a szocialista diktatúra kialakulásáról sok eredeti dokumentummal.

enter image description here

Ebéd közben kellemes meglepetésként a pincérek, nők és férfiak egy fergeteges néptánc előadást tartottak ( nem megrendezett program), mely vetekedett a Grúz Állami Népi együttes bemutatójával.

Gori közelében található Uszciplihe sziklavárosa (kb. i.sz. 800-1100 között volt fénykora) melyet még az 1800-as években is részben laktak.

enter image description here

enter image description here

Útközben a Kazbeg csúcsai felé megálltunk pihenőre egy kisvárosban, ahol Polgár Judit sakkiskolája található. Szintén itt találtunk rá a grúz "jó evést és jó ivást" szerető szoborra, Tanadára, aki szarvból készült letehetetlen kupából issza a finom bort.

enter image description here

Ezt követően a Grúz hadiúton elindultunk a Kazbeg csúcsai felé ahol a határvárosban egy családias vendéglőben élveztük a grúz konyha finomságait.

enter image description here

A Kazbeg ,,lábánál” található a Gergeti kolostor (1100-1200 között épült ), ahol egy hölgy hihetetlen szépen énekelt el egy egyházi éneket, melyet a templom akusztikája még szebbé tett. Úgy gondolom, ezen kép szép búcsú e gyönyörű országtól.

enter image description here

Síelés, sok kérdőjellel

Gyerekkoromban az egyetlen téli sport a korcsolya volt. Tíz éves lehettem, amikor a lakótelepen a nagyok fellocsolták, és egész télen karban tartották a focipályát, a lakótelep korcsolyapályáját. Itt tanultam meg korizni a többiektől. Úgy huszonegynéhány éves koromig minden télen koriztam, aztán hosszan semmi.
Az idén vettünk a gyerekeknek is korcsolyát, én is elővettem a százéves maganyából a borvörös bőr műkorcsolyámat, és kimentünk a jégre. Gyorsan megtanulták.

Síelni az Apjuktól tanultak tavaly egy nagy családi síelés alkalmával. Azt is egész ügyesen csinálták. Elhatároztuk, hogy az idén is megyünk velük síelni, amiben én is benne voltam, de előre szóltam, hogy a kísérésen és a hüttében való üldögélésen kívül mást nem vállalok. Lécre nem állok, le nem csúszok. Félek a sebességtől, na!

A kísérés megvolt, a gyerekek síoktató segítségével tovább fejlesztették tudásukat. Most már nem csak lejöttek a tanulópályáról egyenesen előre fékezés nélkül, hogy a frász is kitörjön, hanem szépen gyakorolták a szlalomban való lejövetelt. Eredmény: kevesebbszer kaptam frászt, hogy mikor töri össze magát a fiam.
Ausztriában egész iparág épül arra, hogy egész kicsi kortól lécre állítják a gyerekeket, és a szülőktől teljesen függetlenül napi 2x2 órában oktatóval és kortársaikkal együtt megtanuljanak síelni. A szülő odaviszi a gyereket a síoktatást szervező iskolába adott időre, ott a gyerek kap egy kis mellényt, hogy a különböző csoportokat meg tudják különböztetni, és 6-8 kisgyerek 1-2 oktatóval indul is a tanulópályára. Az oktatás végén visszaviszik őket a kiindulási helyre, és visszaadják őket a szülőknek. Ez azt gondolom sokat segít. Segít a gyerekeknek önállósodni, segít a szülőknek, hogy szakember tanítja gyereküket, és nem utolsó sorban kényelmes, mert amíg a gyerek tanul, a szülő is nyugodtan síelhet a maga tempójában.

enter image description here

Álmomban a gyerekek az apjukkal síelnek én pedig a hüttében iszom a forralt boromat, és eszem a gőzgombócot (Dampfknödel, Gemrknödel). Ez ugyan így nem jött össze, mert nekem még a pálya szélén kellett állnom, és néznem , várnom a gyerekeket az oktatás alatt, de majd talán néhány év múlva.

Azért egyszer így is ettem a gőzgombócot, ittam egy áfonyalikőrt, és úgy csináltam, mint egy úrinő.

Egy fél kocka élesztőt három dl langyos tejben kevés cukorral felfuttatunk. 50 dkg liszttel egy tojással 10 dkg vajjal, csipet sóval tésztává gyúrjuk. Letakarva langyos helyen kelesztjük. Lisztezett deszkán egy nagyobb méretű bögre segítségével körlapokat szaggatunk, a közepére 1-1 teáskanál szilvalekvárt teszünk, és gondosan gombóccá formáljuk. A gombócokat ismét kelesztjük. Addig egy nagy lábasban vizet forralunk, kicsit sózzuk. A lábas fölé egy szűrőt helyezünk úgy, hogy az ne lógjon bele. Erre helyezzük a gombócokat, és a gőzben fedő alatt 10-15 perc alatt készre gőzöljük. Nem szabad kukucskálni, mert akkor összeesik a gombóc.
A sógorok vanília öntettel vagy csak vajjal leöntve jó sok porcukros mákkal megszórva melegen tálalják!

enter image description here

enter image description here