Kulcsszavak: fotózás

Nem a mi falunkban történt

Nem a mi falunkban történt,

így legalább nem kell találgatni, kire illik a történet, tudunk figyelni a mesére. Egy hasonló faluban esett meg, ami éppolyan távolságban volt egy várostól, talán éppen Mohácstól.

Hol volt, hol nem volt, Béla volt.
Amolyan átlagos faluszéli embernek tartották, pedig nem a falu szélén lakott. Az egyik oldalán kihaltak a házból, a másik szomszédjával hűvös volt a viszony, mert egyszer véletlenül felgyújtotta a szalmakazlukat.
Minden temetésen ott volt. A ruháját rendben tartotta. Régiek voltak, kicsit fakók, de jófajta angol szövetből készültek.
Volt pár állata, egy tehén, egy disznó. Éppen etetett, amikor zörgettek a vaskapun. Aggódva kapta fel a fejét, mert egy ideje megszaporodott a hangos szó a faluban. Azelőtt csak szombatonként volt néha verekedés, mostanában szerdánként is kiabálás hallatszott sokszor. Nadrágos emberek jöttek, egy héten egyszer előadásokat tartottak. Az új termelési módot magyarázták. A gazdasági mechanizmusra kell figyelni – mondták és hogy a régi módszerek nem jók. A tudomány kimutatta az ozmózist, és hogy figyelembe kell venni a Hold ritmusát is. A vita hevében többen a svájci sapkájukat gyűrték és a nagyapjukat, meg a dédapjukat emlegették, hogy azelőtt is kövér volt a jószág és volt lucerna bőven, pedig mindenki a hajnali harmatban kaszált. De azért holdfényes éjszakákon lehetett hallani a kaszakő kattogó hangját az acélon. Béla nem emlékezett a dédapjára, de mit lehet tudni, hátha így jobb. Ő is éjjel kaszált ezután.
Teltek-múltak a napok, hónapok, ismét zörgették a kaput. Zászlókat hoztak, új zászlókat. Le kell szedni a régit, nem jó az, mondták. Mindig is Óceániával álltunk háborúban és Eurázsiával vagyunk baráti testvérségben. Béla nem emlékezett, kivel állunk háborúban. A kocsmában azt tanácsolták, rejtse el a padláson az óceániai zászlót, mert a szerencse és a múlt forgandóak.

Peregtek a napok, Béla nem ismerte a közlegelők tragédiáját, ezért még mindig egy tehénkéje volt, éppen itatta, amikor zörgettek.
Amolyan trabantos emberek, szemüvegesek. Járták a falvakat, javaslatot hoztak Bélának is. Úgy mondták mobili-tás-fej-lesztő kísérlet. Új idők járnak, legyen modernizáció. Meg kell változtatni a tradicionális berögződést! Sokat beszéltek, emlegettek valami Burgyiőt, vagy Burgyijót és hogy így javul az agyműködés is, nem kell hozzá semmi más, csak egy darabig fejtetőn kell nézni a televíziót. Segítettek megfordítani. Nagyon kedves emberek voltak.
Éppen húsvét volt egyszer, nagy nyugtalanság volt a faluban. Beteg lett a pap és úgy látszott, elmarad a körmenet, pap nélkül marad a falu. Az öregek eddig sem jártak misére, otthon imádkoztak, sokan gondolták, akkor legyen így, csendesség lesz, otthon maradunk. No de mégis lett pap, csak nem olyan. Az év gyülekezése-így mondták. Szép fehér autója volt a papnak. Különleges, ünnepélyes, nemigen látott még senki ilyet. A rétre hirdették meg a misét. Sokan eljöttek kíváncsiságból. Körben ültek le az esküvős sörpadokra.
- Béláim az Úrban! Szólította meg őket a pap.
Nem úgy van az! Rosszul fordították le nekünk a Bibliát, nem jól tudtuk eddig, ezután máshogy való imádkozni. Béla nézegette a füzeteket, tetszett neki, szép színes ábrák voltak benne virágos rétekkel és vasalt ruhás vidám emberekkel. Bélának nem volt Bibliája, ezután a füzetekből imádkozott otthon.

Bolt sok éve nem volt a faluban, már a posta meg az iskola bezárás előtt csődbe ment. Azt mondták, a boltos elégtételt vett, mert több falusinak is kivágta egy éjszaka a szőlőjét, de ez rég volt, kevesen emlékeztek arra is, milyen volt a friss kifli reggelente. Egy furgon jött hetente kétszer, amelyik azt süvítette: szólj anyádnak, jöjjön ki! Az árus kedves ember volt, szoktak beszélgetni is. Bélának eltette sokszor a frissebb káposztafejeket, sárgarépát. Most elmondta, vagy inkább megsúgta: ne vegyen Béla margarint, nem jó az semmire. A pálmaolaj sokkal egészségesebb, és élesztős kenyeret sem szabad enni, hanem kovászosat. Kovásszal kell sütni. Ahogy öreganyáink sütötték. Béla nem emlékezett, hogyan sütötték a kenyeret régen, vett inkább Toast kenyeret.
Minden hónap első keddjén hozták a nyugdíjat. Azt mondják, Béla kapja a legmagasabbat az egész faluban. És már sok éve. Mióta az a balesete volt, aztán sokáig volt kórházban. Megírta az újság is. Utána nem is kellett már munkába mennie, nem emlékezett sehogy sem, hogy kell azt a magas darut irányítani. Még rehabilitációra is vitték, jött érte egy autó, akkor még nem tudta magától, hogy kell bemenni Mohácsra.

A buszmegállóban reggel voltak a legtöbben és főleg szerdán. Mióta nem volt a faluban orvos, be kellett menni a körzetesített orvoshoz. Onnan csak este fáradtan keveredtek haza az emberek. Mégis lett orvos is, vagyis afféle gyógyász. Neki nem volt vérnyomásmérője, meg receptet sem adott szerencsére, nem kellett a gyógyszertárba is messzire utazni. Havonta egyszer végeztek állapotfelmérést. Bélának hosszú listát nyomtattak ki mindenféle kezelésre meg diétára. Különleges gyógyerejű szereket ajánlottak. Szép fekete csomagolásuk volt, ezeket kényelmesen egy futár hozta mindig a nyugdíjosztás napján. Még ausztrál gyógynövénykivonat meg guár-gumi-mag-liszt is volt a csomagokban.

Így telt-múlt az idő, Béla nagy munkában volt. A konyha északi falát bontotta ki, mert a lakás-korszerűsítő program volt divat éppen a faluban. Az egészségre ártalmas vályog helyére osztottak újfajta építőtéglát. Korszerű volt ez, azt mondták mé-ret-ru-gal-mas sa-lak-be-ton-fa-la-zó-e-lem. Ezt pakolta éppen Béla, amikor zörgettek a kapun. De ezúttal nem a városból jöttek, csak egy régi Simson mororbiciklin jött valaki. Egy ócska bőröndöt hozott, kockásat, kopottat és hogy ő egy távoli rokon, a padláson találtak mindenfélét még a szuverenitási fordulat előtti időkből. Ez a rokonoké, alighanem a szüleié volt.

Béla esténként ezeket a papírokat, leveleket, nézegette. Sehogy sem értette, ki mikor írta, és aki ott volt abban a faluban, az ugyanaz, mint aki itt kapta a bíróságtól a levelet? A régi fényképeket szerette vizsgálgatni. Lassanként felismert egy mosolyt, egy kéztartást és látta, hogy az a gyerek ott ugyanaz, mint a katonaruhás később. Aztán meg a mankóval is ugyanaz. De akkor sem tudta a leveleket összepárosítani a képen álló, vagy ivó emberekkel. Egyszer aztán az egyik megsárgult képen, ahol egy díszes szoknyában áll egy nő egy csecsemővel, a háttérben észrevette, hogy az a szekrény az ugyanaz, mint amelyik neki az első szobában áll. Csak ott a képen még látszik a díszes faragás, ahogy a templomi nagy szekrényen, akár egy hatalmas virágkoszorú. Összesen egy kis levélke és virág maradt meg az egyik sarkán. Kiment a kamrába és a műhelyasztal alól előhúzta azt a nagy ládát, amiben mindenféle formájú véső és furcsa kanyarodó gyalu is volt. Ez is valamelyik rokonáé lehetett. Ahogy végighúzta az ujját a rózsa szirmán, aztán próbálgatta a különféle vésőket, lassacskán kitapasztalta, melyik milyen réshez, repesztéshez való. Nyárfapallóból kísérletezett, újságpapíron megrajzolta a képről a díszt. Lassan azt vették észre a faluban, hogy Béla elmarad az állapotfelmérésről. Még télen is ott állt rakásban a falazóelem. Béla faragott és hársfapallót rendelt, és nem is hallotta a zörgetést a kapun. Időnként átment a templomba, megfigyelte a sekrestyében a szekrény díszeit. Elfelejtette megrendelni az eukaliptusz olajat és faragott, és faragott és büszke volt.

enter image description here
Szerk.megj.
A mi falunkban történt, hogy Tibor az Ellend régen fotókiállítást ezzel a meséjével nyitotta meg.

Ellend fotókiállítás - régen

Anyag- és térrendezéses készülődés. Vendégvárás előtti tökéletesítés: kicsit balrább a virágos kancsót, egy leheletnyit visszább a széket, benézési ellenőrzés – minden a helyén legyen.

enter image description here
A kultúrház előtere – szőlőhegyi présház lefotózva és megfestve, örökzöld hunyor a kancsóban.

enter image description here
Andi előző este vasalta a molinót ránctalanra, hogy a vetítési kép is tökéletes legyen.

enter image description here
A színpadra kistermet rendeztünk be – aki akarta, nyugodtan újra tudta nézni és hallgatni a felvételeket: Teri néni, Kati néni és Margit néni mesél, miközben Andival a fotókat válogatják a kiállításra.

A kiállításon a Teri nénivel való fényképválogatós beszélgetéshez készített kisfilmet együtt néztük meg:

A drónfelvétel Gyenis Lászlónak, a filmvágás Gyenis Nórinak köszönhető.

Kati nénivel és Margit nénivel készített hangfelvétel pedig itt hallgatható meg:

enter image description here
A négy muskétás, avagy mi, akik megálmodtuk, megpályáztuk, megdolgoztuk és megvalósítottuk a kiállítást. Mögöttünk pedig a férjek, amint hozzák a vásznat, emelik a táblákat, pakolják a székeket – és még örülnek is nekünk, velünk.

Téli fény kincsek

Igaz, ezek decemberi, a Téli napfordulóra való várakozás fotói, de most a kemény Szaturnuszi hideg Januárban, igazán emelő, melengető fény kincsek... emlékeztető, megtartó!

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Ani és Balázs fotó párbeszédében a közös:
A természet menyasszonyának lenni.
Fehér csipkével, gyönggyel és arannyal ékesíttetni.
Az ünnep felkentségében részesülni.
A kivételes pillanatiságot nemcsak átélni, hanem benne lenni.
Megadatik.
Átitatódva.
Vizuális, érzelmi, kulturális könyvtár.
Ilyennek lenni: az 'így látni és megmutatni' által 'ilyenné lenni' vágya.
Megtalálni és generálni. Megmutatkozások.

Éjszakai világos

Habár a legrövidebb nappalok vannak mostanában, mégis úgy tűnik, mintha éjjel-nappal világos lenne: a telihold ugyanis különleges és szinte nappali fényt tükröz vissza éjszaka, mintha így próbálná ellensúlyozni a sötétséget, ami körbevesz minket. Ez a hatás főleg ott érzékelhető, ahol nincs más fényforrás, kiváló lehetőséget adva az éjszakai fotózásra. Szeretem ezt a műfajt: lehet ácsorogni a hidegben, a nagyon hosszú, 30 másodperc körüli exponálási idő alatt összebarátkozhatok a kertünk azon részével, amit amúgy messze elkerülnék a sötétben, és közben az sem gond, ha a végeredmény homályos vagy épp túl fényes lesz. Az elmúlt éjszakákon készült fotókból küldök alább néhányat:

enter image description here A vízmosás bejárata (beljebb azért még nem mertem menni). Itt 30sec exponálási időt használtam, 6.3-as blendenyilással, ISO 1600

enter image description here Almafa az Okosház mögött. Itt kézilámpát is használtam, hogy megvilágítsam jobban a részeit. Exponálási idő: 30sec, blende: 10, ISO 400

enter image description here Lombkorona a holdfényben. Exponálási idő: 30sec, blende: 13, ISO 1600

enter image description here Majd pedig maga a fényforrás. Exponálási idő: 30sec, blende: 13, ISO 400

Másnap estére kicsit módosítottam a beállításokon, és 3200-as ISO-val (ami persze nagyon zajos képeket is eredményez) erősen meg tudtam növelni a végeredményként kapott fényerőt. Eléggé félelmetesek valahol ezek a képek, hiszen nappalinak tűnnek, és csak apró jelek árulják el, hogy voltaképpen éjszaka van, és így az egész olyan, mintha egy élettelen tájat ábrázolnának, holott csak alszik minden.

enter image description here Ez a kis gangunk. Természetesen éjszaka, sötét van. Árulkodó jelek: túl nagy kontraszt, a mesterséges fényforrások felerősített jelenléte. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

enter image description here Az udvarunk. A napelemes lámpák nem szoktak égni nappal, és csillagok is inkább éjjel vannak az égen. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

enter image description here A kert. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

Sajnos egyelőre nem tudok nagyobb exponálási időt, mint 30sec, mert elromlott az önkioldóm valamelyik része - majd ha megjavítom, és hasonlóan jó idő lesz, készítek még úgy is képeket.

Aztán a család is elkezdett ebben a technikában fantáziát látni, de erről már Judit írt.

Vasárnapi képeshang 77. - Fénysávok

Az egész vasárnapunkat áthatotta, hogy újra menni kell. Táskamosás, autótakarítás, városi kabát keresés, cipőtalálás, elveszett vagy csak annak hitt könyvek és füzetek előhalászása az ágy alól, civakodás a jobb ceruzáért, az egyenesebb vonalzóért.
Családba zártságunk megint kinyílik - rányílás a külvilágra és megnyitása magunknak. A vasárnapok a rendszeres iskolai ritmusú szakaszokban is kettős érzelmezettségűek: az itthoni idillből kiszakadva is megtartani, magunkkal vinni azt. Az én anyai feladatom, hogy az árnyékok közötti sávokban megmutassam a fényeset, hogy másnap reggel a hajnali szendvicskészítéskor is elhiggyem, hogy elég nekik, amit magukkal visznek.
Különleges alkalmakra tartalékolt sárgaszilva-lekvárt bontunk, palacsintát sütünk, begyújtunk, hogy testünk és lelkünk átmelegedjen az itthoniasságban. Felkészülünk.

És a vacsora utáni pakolódásban Jónás hosszas tusakodásban feloldozza az estét: végül is, jó lesz! És meglátja a konyhában azt, ami bennünk is van.

enter image description here


kép: Kovács Jónás
hang: Kovács Jónás

Virágarcok

Mától tekinthető meg Kustos Irma Virágarcok című fotókiállítása az Okosházban (http://okoshaz.hangfarm.hu/4.html).

A szó modern, huszadik századi értelmében perszonalista megfogalmazása ez a virágoknak: az ismert és a meglepően új egységébe ötvözött tudás. Felismerem, de így még nem láttam. Rájövök, hogy te vagy az, de ezt az oldaladat még nem vettem észre. Megmutatod magad, miközben mégis titokzatos maradsz, rejtélyed vonzása rabul ejt. Odafordulásom feléd engem is jellemez. Látásod, pillanatnyi mozdulatod visszhangokat kelt bennem és igyekszem én magam is olyan széppé lenni, mint te vagy.

enter image description here
Rézvirág

Hangfarm napló

Július 19.
Nem tudom mi lesz, nem tudok gondolkodni.

Várkonyi Gyuri és Peták hívtak sörözni. Nem tudtam menni, féltem, hogy észreveszik.

Holnap kezdődik a Hangfarm. Muszáj ott lennem. Megpróbálok félrevonulni a többiektől. Majd azt hazudom, hogy nagy koncentrációjú munkában vagyok. Németországban ez működött: ha egy üres papírlapot nézegetve sétáltam a folyosón, akkor a többiek azt hitték, hogy dolgozom, pedig csak pihentem. A pihenés most is kéne. Örök pihenés.
Ich will nur sterben, weiter gar nichts.
A Premier Plan egyelőre nem megy. Az utóbbi három évben ebből mutattam be a Hangfarmon. Nem készült el. Idén, folytatva a hagyományt képet és zenét csinálok. Guriga workshopjára jelentkeztem. A tervem szerint nem lesz nálam digitális kamera, csak a telefon. A dokumentációt filmre csinálom. Három kamerát viszek: két kisfilmeset és az instaxot. A zene pedig a Müpa-pályázathoz készülő fotókból lesz. A darab munkacíme. Billentyűs kettősverseny. Jónás segítségében reménykedem.

Vigasztaló volt, hogy ma eljött Bambusz. Vigasztalt az is, hogy Pálca bejött a szobámba és órákig velem maradt. Nem szokott ide bejárni.

Július 20.
Végre tudtam aludni. Benéztem Janó szobájába: itthon van. Újabban minden este társaságba jár. Alkoholt is éreztem rajta.

Ellendre utaztam a Hangfarm alkotótáborba. Két projektben is benne vagyok: analóg fotózásban, és a szokásos audiovizuális munkámban.
Bogit próbálom hívni, azt ígérte szabad lesz. Nagyszerű volna, ha a környék inspirálni tudná.
Ma Guriga tartott analóg fotós workshopot.
Sokat beszélgettem Boda Vincével, értelmes fiú.
Bodonyi lyukkamerával készített fotót instax mini filmre. Ez fotótörténeti jelentőségű mű, szerintem. Éjfél körül kerültem ágyba.

enter image description here

enter image description here

Július 21.
Figyelem az éjszaka hangjait. Ellend nagyon más, mint Mezőszemere. Ott pacsirta, macskabagoly és fülemüle hallatszik. Itt cinegék, kuvik és vészmadár. Ott ürgék kotornak, itt őzek csörtetnek. Ellend vad, Szemere szelíd.

Róka jelzi, hogy a vadászterületén sátraztam le.

Napközben dögmeleg. Nem tudunk dolgozni, piálunk.
Hívtam az otthoniakat, nem nagyon hiányzom.
Közben azon gondolkodtam, mit kell nekik elviselniük tőlem.
Kezdem a betegségekkel.
Nagyothalló vagyok. Gyakran nem hallom meg, amit mondanak.
Insomnia. Emiatt éjszaka fölkelek, mászkálok.
Cukorbetegség. Pisilni kell tőle éjjel, és gyakran vagyok hiszterikusan éhes.
Neuropátia. Ami miatt bottal járok.és fájdalomcsillapítókat szedek. Azoktól pedig horkolok alvás közben, ha sikerül elaludnom.
Magas vérnyomás. Gyakran vagyok dekoncentrált, és sok időt kell ágyban töltenem.
Depresszió. Fogalmam sincs, mi történik egy-egy depressziós időszak alatt. A külvilágot érzékelem, de reakcióim nincsenek.
COPD. Ez a legrosszabb. Sokat kell krákognom és harákolnom, gyakran éjjel is. Ez nagyon nagy zajjal jár. Hamar elfáradok, csak kevés fizikai aktivitásom van. Egész nap unatkoztam. Ám úgy éreztem, áldozatot hozok azzal, hogy mentesítem a családomat magamtól.

Július 22.
Úgy gondolom, egy igazi művész nem a múltból táplálkozik, hanem a múltat táplálja.

Rengeteg látogató van, ennyien még nem voltunk. Itt van Bolcsó Bálint, Baracskai Zlatko, és Borosi Gábor természetesen. Jó társaság. Nagyon sok a jókedvű fiatal.

enter image description here

Próbálok a háttérben maradni, a közös étkezéseken sem veszek részt. Volt egy kis eső, nagyon nehéz a légzés.
Távolodom az élettől, egyelőre nélkülözöm azt a szépséget és megrendülést, amit ettől a folyamattól vártam.

enter image description here

Nem beszélek. Ismerősökkel csak a szükséges minimumot. Ismeretlenekkel annyit sem.

Szilvamag hasította fel az ujjam. Miközben Sevcsenko szobrára gondoltam.
Micsoda fegyver.

Nagyon finom volt a vacsora. Kaincz Orsi csinálta, ő egy új felfedezés. Tehetséges, sőt csinos is, talán érdekelne, ha nem vezetne autót. Beszereztem egy műanyag tejfölös vödröt, abban vittem a vacsorát a sátorba. Csirke becsináltleves.

Július 23.
Érkezett 15 ezer forint jogdíj az Angelic Hill Slope után. Fogalmam sincs, hogy ebből mennyi jár Lellének a műcímért. Emiatt megpróbáltam felhívni. Nem vette fel. Nem merek neki utalni, nem tudom, mit tart kevésnek. Soknak biztos nem fogja tartani akkor se, ha az egészet utalom.

Ma megérkezett Bogi. Évek óta csábítgatom a Hangfarmra, most lejött. Nagyon fontos az ittléte, integráló személyiség. Beszélgettünk az Anima Musicae versenyéről. Két darabot adtam be, mindkettőt unalomból írtam. Mivel nincs semmi vonószenekari rutinom, nem tartom magam esélyesnek. Benedek Zsigát rábeszéltem az indulásra, és még írja, izgulok érte. Sajnos nem vagyok versenyző típus. Nem tudom kitalálni, mit szeretnének a kiírók, nem vagyok empatikus, makacsul megyek a fejem után, és próbálom azokat az érveket erőltetni, amik nyilván csak a saját elefántcsonttornyomban relevánsak.
Hagyom Bogit bulizni, én korán fekszem. Holnap elkísérem Hásságyra a tervek szerint, ahol egy akvarellt fog festeni.

Július 24.
Judit elvitt minket a tóhoz, előtte boltba mentünk. Bogi a tónál csinált két akvarellt. Közben próbáltam a telefonomba jegyzetelni. Figyeltem Bogit, és eszembe jutott, hogy a Premier Plant kiválthatná egy second plan, ha megzenésíteném, ahogy plen airt fest. Mondjuk elég unalmas opera lenne.

enter image description here

Közben megjelent Fábián Laci is a hatalmas Pentaxával. Hozott vagy két liter fröccsbort, megittuk. Lacival szívesen dolgoznék együtt a Hangfarmon.

Július 25.
Megjelent Peták, Bernáth Gábor Ádámmal. És jött Döme Attila, nagyon régen láttam. Ármin fia - egykori tanítványom -, részt vett a Hangfarm programjában. Hozott egy powerbankot, ami nagyon jól jött a sátorban. Árminnak mindig vannak jó ötletei. Remélem az egyetemen is fogom majd tanítani. Igazi húzóember lehet.

Ma vannak a bemutatók. Mivel Jónás egy másik programban dolgozott, a Kettősverseny improvizációs szólamait Borosival játszottuk. Túl nagy sikert nem arattunk vele, de a többi bemutató színvonalasan pótolta a közönség igényeit.

enter image description here

Július 26.
Vége a Hangfarmnak. Most jön az üresség. Ha nem tudok komponálni, nem élem túl. Márpedig kánikula lesz, a szellem nem fog működni. Remélem a test se. Valahogy nem vagyok elégedett az elmúlt héttel. De mentesítem magam azzal, hogy az időjárás nem volt kedvező: elmúltam 60, már hivatkozhatok erre. Amúgy már most tudom, mit szeretnék jövőre. Nem írom le, adok lehetőséget a felejtésnek. A rossz memória Isten adománya. Segíti a felejtést, nem kínoz a közelmúlt gyönyörűsége.

Rumann Gábor vitt haza. Vele is kéne dolgoznom, de erre sincs energia.