Téli fény kincsek

Igaz, ezek decemberi, a Téli napfordulóra való várakozás fotói, de most a kemény Szaturnuszi hideg Januárban, igazán emelő, melengető fény kincsek... emlékeztető, megtartó!

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Ani és Balázs fotó párbeszédében a közös:
A természet menyasszonyának lenni.
Fehér csipkével, gyönggyel és arannyal ékesíttetni.
Az ünnep felkentségében részesülni.
A kivételes pillanatiságot nemcsak átélni, hanem benne lenni.
Megadatik.
Átitatódva.
Vizuális, érzelmi, kulturális könyvtár.
Ilyennek lenni: az 'így látni és megmutatni' által 'ilyenné lenni' vágya.
Megtalálni és generálni. Megmutatkozások.

Éjszakai világos

Habár a legrövidebb nappalok vannak mostanában, mégis úgy tűnik, mintha éjjel-nappal világos lenne: a telihold ugyanis különleges és szinte nappali fényt tükröz vissza éjszaka, mintha így próbálná ellensúlyozni a sötétséget, ami körbevesz minket. Ez a hatás főleg ott érzékelhető, ahol nincs más fényforrás, kiváló lehetőséget adva az éjszakai fotózásra. Szeretem ezt a műfajt: lehet ácsorogni a hidegben, a nagyon hosszú, 30 másodperc körüli exponálási idő alatt összebarátkozhatok a kertünk azon részével, amit amúgy messze elkerülnék a sötétben, és közben az sem gond, ha a végeredmény homályos vagy épp túl fényes lesz. Az elmúlt éjszakákon készült fotókból küldök alább néhányat:

enter image description here A vízmosás bejárata (beljebb azért még nem mertem menni). Itt 30sec exponálási időt használtam, 6.3-as blendenyilással, ISO 1600

enter image description here Almafa az Okosház mögött. Itt kézilámpát is használtam, hogy megvilágítsam jobban a részeit. Exponálási idő: 30sec, blende: 10, ISO 400

enter image description here Lombkorona a holdfényben. Exponálási idő: 30sec, blende: 13, ISO 1600

enter image description here Majd pedig maga a fényforrás. Exponálási idő: 30sec, blende: 13, ISO 400

Másnap estére kicsit módosítottam a beállításokon, és 3200-as ISO-val (ami persze nagyon zajos képeket is eredményez) erősen meg tudtam növelni a végeredményként kapott fényerőt. Eléggé félelmetesek valahol ezek a képek, hiszen nappalinak tűnnek, és csak apró jelek árulják el, hogy voltaképpen éjszaka van, és így az egész olyan, mintha egy élettelen tájat ábrázolnának, holott csak alszik minden.

enter image description here Ez a kis gangunk. Természetesen éjszaka, sötét van. Árulkodó jelek: túl nagy kontraszt, a mesterséges fényforrások felerősített jelenléte. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

enter image description here Az udvarunk. A napelemes lámpák nem szoktak égni nappal, és csillagok is inkább éjjel vannak az égen. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

enter image description here A kert. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

Sajnos egyelőre nem tudok nagyobb exponálási időt, mint 30sec, mert elromlott az önkioldóm valamelyik része - majd ha megjavítom, és hasonlóan jó idő lesz, készítek még úgy is képeket.

Aztán a család is elkezdett ebben a technikában fantáziát látni, de erről már Judit írt.

Rovarok és virágok

enter image description here
Bogáncslepke levendulán

enter image description here
Bogáncslepke

enter image description here
Csipkerózsa méhecskével

enter image description here
Fecskefarkú pillangó rézvirágon

enter image description here
Kacsafarkú szender levendulán

enter image description here
Kardfarkú pillangó bodzavirágon

enter image description here
Közönséges boglárkalepke a füveken júliusban

enter image description here
Közönséges tűzlepke és légy találkozása krizanténvirágon október végén

enter image description here
Méhecske és szurokfű

enter image description here
Nappali pávaszem lepke melegszik krizanténvirágon az októberi a napsütésben

enter image description here
Pongyolapitypang méhecskével

enter image description here
Rézvirág bébisáskával

enter image description here
Sokpettyes virágbogár íriszen

enter image description here Sokpettyes virágbogár kokárdavirágon

enter image description here
Szurokfűvirág és óriás tőrösdarázs hím

enter image description here
Tarkapepke mezei virágokon

enter image description here
Virágporos méhecske mályvacserje virágán

enter image description here
Zselici táj május végén ebszékfűvel és beporzó rovarokkal

Káposztáskert

Idén, 2022 januárjában szereztem meg diplomámat a PTE MK szobrászművész szakán, ahol mestereim az első két és fél évben Dr. Lengyel Péter, a képzés második felében pedig Dr. Rezsonya Katalin voltak. Az utolsó, körülbelül két évet meztelencsigafóbiám aktív kutatásával töltöttem.
A legelső covid hullám előtt kezdtem bele az önreflexív kutatómunkába, melynek során a képzőművészet különböző eszközeivel próbáltam kifejezni és feloldani a pucércsigákhoz kapcsolódó félelmeimet.
Megfigyeltem és elemeztem a reakcióimat, ha valahol váratlanul összefutottam néhány csigával, és igyekeztem közelebbről szemlélni őket táplálkozás közben.
A meztelencsigák remek kapcsolódási pontok voltak, segítettek abban, hogy a művészetem közösségileg is megélhetővé váljon, mert mindig, amikor elkezdtem mesélni arról, hogy mivel foglalkozom, az embereknek általában volt egy kedves vagy kellemetlen meztelencsigákhoz fűződő története, a beszélgetéseknek köszönhetően pedig mára már széles spektrumát láthatom át a csigákkal szembeni kiskerti védekezésnek, kezdve a szintetikus szerektől egészen a kreatív elterelő hadműveletekig. Ez utóbbi beszélgetések sarkalltak a diplomamunkám elkészítésére is, mert szerettem volna a „meztelencsiga kérdést” szélesebb körben kiterjeszteni, hogy ne csak az állatokkal való furcsa viszonyomról szóljanak a munkáim, hanem könnyebben kapcsolódhassanak hozzá mások is, ugyanakkor a fóbiámat elsősorban kiváltó spanyol pucércsigák valós kártételeit is fókuszba szerettem volna helyezni, így végül Káposztáskert című munkám ökológiai és etikai dimenziókkal egészült ki.

enter image description here

Diplomamunkám egy beltéri installáció, amely textil káposztákból, viasz meztelencsigákból és édesanyám életnagyságú szobrából áll, műfajilag a zsáner kategóriájába sorolható.
Egy hétköznapi, mégis abszurdnak vagy szürreálisnak tűnő jelenetet látunk, amint anyukám éjszaka egy fejlámpával felszerelkezve nejlonzacskóba gyűjti össze gumikesztyűben a kertből a csigákat, hogy megvédje a termést.
A választásom akkor esett ennek a védekezési módnak a megjelenítésére, amikor egy konzultációnk során Mészáros Gergely fémöntés tanárom bizalmasan megjegyezte, hogy képzeljem el, a felesége néha kimegy éjjelente fejlámpával összegyűjteni a kertbe a meztelencsigákat! Azt hitte meg fogok lepődni, de helyette csak megértően bólogattam, hiszen az éjszakai csigavadászat nálunk már évek óta bevett gyakorlatnak számított. Sőt szinte már sport volt, egy időben anyukám és apukám is számolta, hogy mennyit gyűjtöttek össze, sőt, a faluban legendák keringenek egy kiskert tulajdonosról, aki már több ezer példányt tart számon.

enter image description here

enter image description here

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ugyan hová kerülnek az összegyűjtött kártevők? Sajnos mivel a spanyol pucércsigák hazánkban özönfajnak számítanak, természetes ellenségeik csekély száma miatt nem engedhetjük őket szabadon, hiszen minden területen hatalmas károkat okozhatnak, legyen az kert, mező vagy erdő. A zacskót egyszerűen becsomózzuk, a csigák pedig kimúlnak. Persze vannak, akik ilyenkor is biztosra mennek és ecetes vízbe vagy petróleumba szórják őket. A csigapopuláció kordában tartása kulcsfontosságú, talán a legetikusabb megoldás a futókacsák használata lehet, akiknek egyik fő táplálékául szolgálnak, a kertben található roppanós saláták mellett. Édesanyám ezért váltott a manuális gyűjtésre, mert a kacsák nem bizonyultak teljesen hatékonynak. Ha nem gyűjtené össze a kártevőket, a kertészkedés a csapadékos években lehetetlenné válna. Néhány éve majdnem felszámoltuk a kertünket, mert a frissen kiültetett palánták másnap reggelre szőrén- szálán eltűntek.

enter image description here

A diplomamunkám tehát ezt az ökológiai problémát tudatosítja, ugyanakkor a falusi élet egyik utolsóként megmaradt mozzanatát, a kiskert gondozást és annak hétköznapi nehézségeit idézi fel.
Mindezeken túl édesanyámmal való kapcsolatom leképződéseként is tekintek rá, számomra fontos volt, hogy emléket állítsak mindennapos, szinte láthatatlan munkájának, amit a családért végez.
Anyukám textilművész, így nem véletlen, hogy a munka fő anyaga a textil lett, a szobor alapjául hungarocell szolgált. Anya nem csak a kertet, de engem is megvéd azáltal, hogy összegyűjti a meztelencsigákat, így csökkentve a lehetőségét annak, hogy találkozzam velük.
További terveim között szerepel, hogy a pucércsigák témáját egy átfogó kiállítással és egy új sorozat, a Csigacsapdák elkészítésével zárjam, amelyben megelevenedhetnének a csigák elleni védekezési módszerek, ugyanakkor megjelenhetne egy sokkal groteszkebb, fiktív csapdákból álló tárgy- együttes is. Bár hosszú ideje foglalkozom a fóbiámmal, még mindig nem szűnt meg teljesen, de szerencsére egyre jobban mérséklődnek a tüneteim, így bátran szembenézhetek a kezdődő kertészeti szezonnal.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A fotókat Horváth Gábor készítette.

A nyálka nyomán

A PTE-MK szobrászművész szakán körülbelül másfél éve végzem kutatásomat a meztelencsiga fóbiámmal kapcsolatban, a képzőművészet eszközeivel közelítek félelmemhez, és megpróbálom kifejezni, feldolgozni, vagy átalakítani a csigákkal kapcsolatos irreális érzéseimet.
Ezzel párhuzamosan vizsgálom és megfigyelem az állatokat közelről, megpróbálom leírni és megismerni fizikai jellemzőiket, feltárni szimbolikus jelentésüknek lehetséges rétegeit.

Önreflexiót gyakorlok, ami abból áll, hogy egy meztelencsigával való találkozás során megfigyelem saját fizikai és mentális tüneteimet is, a feszültség oldásának érdekében megosztom a tapasztalataimat és másokkal is beszélgetek hasonló tapasztalásaikról, csigákkal kapcsolatos, bizarr, ijesztő, vagy kedves élményeikről.

A téma meglepően termékenynek bizonyult, bár a meztelencsiga nem a legszerethetőbb állat, mégis mindenki életében felbukkan időközönként, váratlanul egy szandálban szétloccsanhat a talpunk alatt, álmunkban meglephet minket egy fesztiválon, ha épp a fűben szenderedtünk el, belenyúlhatunk egy virágcserép áthelyezésekor, aki pedig kiskertet művel, napi szinten komoly problémákba ütközhet a veteményesében vagy a virágai között a spanyol csupaszcsigák kártételei miatt.

Ez utóbbi kimeríthetetlen beszédtéma, így a védekezésmódok széles tárházát nyitotta meg előttem, és rengeteg hétköznapi gyakorlatot, ami a kertészkedők mindennapi küzdelmeibe enged betekintést, ezek integrálásával válhat művészeti tevékenységem sokkal nyitottabbá vagy közérthetővé.

Kutatásomat 2020 tavaszán kezdtem meg a fémöntés kurzus keretein belül Mészáros Gergely óráján: egy korábbi, még középiskolában felmerült ötletemet szerettem volna megvalósítani, önteni egy ehető csoki meztelencsigát. Először naturálisan megmintáztam a pucércsigát méhviaszból, majd tanárom segítségével szilikon negatívot készítettünk, a későbbiekben pedig szerettem volna fémből is önteni néhány példányt, elkezdeni kísérletezni az anyagminőségekkel, vajon melyik adja vissza leginkább az állattal kapcsolatos benyomásaimat?

A műhelymunkának véget vetett az első nagy járvány miatti lezárás, ekkor hazaköltöztem és elkezdtem sokkal rugalmasabban megközelíteni a témát, valamint felfejteni pontosabban lélektani hátterét és olyan alkotókat is kerestem, akik szintén foglalkoztak már hasonlóval.

A kész csokoládé csigáimat apukám születésnapi tortájára helyeztem, létrehozva egy ehető objekt munkát. Tête á tête – Édes kettes lett a kompozíció címe, ami két meztelencsiga párzás előtti meghitt találkozását mutatja be. Mint tudjuk, a csigák hímnős állattok, ezért meghökkentő gyorsasággal képesek elszaporodni. Apukám nagyon sokat nevetett a tortáján, és megbirkózott az egyik csiga elfogyasztásával is, melynek keménysége arra engedett következtetni, hogy van még mit csiszolni a bonbonkészítői tudásomon. Én sajnos nem mertem megenni egyiket sem, viszont öntöttem egy csigát csoki pudingból, ami sokkal ruganyosabb és fogyaszthatóbb állagú lett. A meztelencsiga a bekebelezés által kísérletet tett arra, hogy a részemmé váljon, de egyre nyilvánvalóbbá vált a pudingcsiga után, hogy ez nem sikerült.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Mivel a fémöntés kurzust online folytattuk, ezért ennek hatására tervezni kezdtem, hogy egy leendő fém csiga testén milyen patinákkal kísérleteznék és mozdulat tanulmányokat is készítettem. Egy ilyen elkészült mintalap nyomán kipróbáltam, hogyan működhetne textilmintaként a kép és ez inspirálta következő munkámat, egy csigákkal telenyomtatott lepedőt. Szeretnék majd készíteni egy egész ágynemű garnitúrát ezzel a mintával, mert a meztelencsigák rengetegszer felbukkantak az álmaimban, gyakran meghökkentő, magyarázó kontextusokban. Egyszer például azt álmodtam, azért szükséges a házban a közelségük, mert minden helyiségben egy meztelencsiga tisztítja a levegőt, egyszer pedig egy éjszakai kertben találkoztam fluoreszkáló példányokkal.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A textilminta készítése során az egyes naturálisan megfestett csigákat absztraháltam, fokozatosan átlényegültek a folyamat során, a rajzok alapján nyomódúcokat készítettem belőlük, melyeket egyenként elneveztem, így a csigák személyiségeket kaptak és kedves ismerősökké lényegültek. A lepedőre való felvitelhez előrajzoltam egy sablonnal a csigák sziluettjeit, hogy tudjam, melyik nyomat hová kerüljön, több fázisban felrajzoltam a helyüket a lepedőre, majd lenyomtattam textilfestékkel, végül vasalással rögzítettem. A munka közben az előrajzoláshoz készített sablonnal árnyékokat kezdtem vetíteni különféle felületekre, majd az arcomra is. Így jött létre a Félelmem árnyékai című önarckép sorozatom. A csigák sziluettjein keresztül napfény emelte ki arcom egyes részleteit, így a végső látvány felbomlóvá, zavarossá vált a hangsúlyeltolódásoknak köszönhetően. Sok fényképen elsőre nem is felismerhetőek a csiga sziluettek, csak hosszasabb szemlélés után, ami megfeleltethető annak a jelenségnek, ahogyan a természetben bukkannak fel ezek a titokzatos, rejtőzködő állatok.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Ezeket a fénykísérleteket idén folytattam tovább a tavaszi félévben Ecsedi Zsolt Fényművészet című kurzusán, szerettem volna a térben kiterjeszteni és tapasztalhatóvá tenni mások számára is ezt a szituációt. Már az egész testem felületére vetítettem a csigákat, amikhez időközben újabb sablont készítettem kisebb sziluettekkel. Kezdetben a természetes fényhez ragaszkodtam, mert tetszett a gondolat, hogy meleg napfénnyé alakulhatnak a csigák. Ehhez készítettem egy dobozteret is, amiben vizsgálhatom a fényjelenségeket. Ahogy a sziluetteken keresztül befényképeztem a dobozba, létrejött egy léptékváltás és a nagy csigák testén belül rengeteg kis csiga jelent meg.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A dobozteret használva éjszaka is elkezdtem vetíteni, de a fényforrás irányát megfordítva a dobozból kifelé világítva vetítettem a látványt felületekre. Így a tér teljesen felszabdalódott, a csigák elárasztották a szobámat, majd az éjszakai udvaron szintén újabb izgalmas fényjelenségeket produkáltak az eltérő faktúrákon. A világ csak rajtuk keresztül vált láthatóvá és megismerhetővé. Olyan ez, mint mikor nem tudunk levenni egy szemüveget, csak egy nézőpontból látjuk a dolgokat a sötétségben.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A pucércsigák plasztikájának tanulmányozását mindezzel párhuzamosan szintén folytattam, szappanból kezdtem el csigákat faragni, illatok és színek töltötték be a szobámat, kellemes adalékként társulva a kellemetlenhez.
Úgy képzeltem, a nedves szappan érintése hasonló lehet egy meztelencsigáéhoz, leszámítva, hogy talán kevésbé ragadós, viszont ugyanúgy habzik, mint egy besózott pucércsiga.

enter image description here

A szilikon negatívot is újra használni kezdtem, színes viaszgyertyák maradékaiból öntöttem csigákat, szerettem volna nagy tömegben előállítani őket, és a sokszorosítás problémája foglalkoztatott. Az egyes példányokat lefotóztam a kertünkben is, különféle környezetekben. Meghökkentő színükkel szürreális hatást keltettek, vagy épp teljesen beleolvadtak a lila díszkáposzta fodros leveleibe.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A csigák felhasználásával szintén installációkat szerettem volna készíteni, amik átélhetővé teszik a tömeges megjelenésük által okozott sokkos állapotot, vagy leírhatják invazív természetüket.

Paradoxonnak tűnik, hogy míg ilyen védtelenek és kiszolgáltatottak, növények cserepeiben utazva hatalmas távolságokat tesznek meg, újabb és újabb területeket meghódítva és elpusztítva és mindezt az ember teszi lehetővé számukra (és még jó pár egyéb faj számára is). Ebből a gondolatból kiindulva terveztem meg a Mars-béli táj című installációmat, ami ezt a kopár, sík vörös földet tette volna tekintetünkkel bejárhatóvá, rajta a már megjelent meztelencsigákkal és életüknek kusza, nyálkás nyomaival.

A másik tervem, ami a diplomamunkám alapját képezi, csak később merült fel bennem, a bevezetőben említett kertészek hatására, hiszen szent dühükben a spanyol pucércsigák iránt könnyedén megértettük egymást.

Rengeteg házi praktikát gyűjtök a csigák elleni védekezéssel kapcsolatban mostanáig, és el sem merem képzelni, milyen megoldások merülhetnek még fel. Sokat a családom is kipróbált - só, hamu, tejsavó, sörcsapda, indiai futókacsák - de az egyetlen hatékony megoldásnak az bizonyult, ha anyukám éjszaka fejlámpával a kertben összeszedte őket egy zacskóba és valahogy elpusztította őket. Hiszen a csigákat egy új helyre áttelepítve ott azok természetes ellenség híján ugyanúgy elszaporodnak és károkat okoznak, mint eredeti helyükön.

Mindig anya volt az a személy, aki gyerekkoromban engem is megvédett a csigáktól, eltávolította a nemkívánatos példányokat a biciklinyereg alól vagy a lakásból, ha valahogy bekerültek egy csokor virággal. A csigákra hivatkozva midig megúszhattam a salátamosást vagy a spenótszedést, vagy bármit, amihez nem volt kedvem, ezért anya egy idő után megelégelte a dolgot és ösztönzött, hogy szembenézzek a félelmemmel, különben sosem szűnik meg. Persze ha egy pók mászott a hajába, akkor én mentettem meg őt.

Szerettem volna a csigákkal való viszonyomba bevonva ezt is megjeleníteni, valamint a kertészeti toposz használata is kiszélesítette az értelmezési tartományt és azt hiszem képes széles körben kapcsolatot teremteni, valami olyasmi, amihez sok mindenkinek köze van, ha más nem hát úgy, hogy egy megszállott családtagunk éjjelente elszántan védelmezi a káposztáit, csigák után kutatva.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A téma mélyén korunk ökológiai válságának kérdései is felmerülnek, párhuzamot vonhatunk a csigák féktelen étvágya s a sajátunk között, vagy az özönfajok kérdését tekintve felmerülhet az őshonos fajok visszaszorulásának problémája, és a klímaváltozás is. A diplomamunkám tehát a szobrászat eszközeivel ezt a szituációt fogja megjeleníteni, a káposztáskertet, amiben anyukám csigákat szed. A szobrok textil borítást kapnak, jelenleg is hungarocell magra épített textilkáposztákat varrok és édesanyám szobrát is elkezdtem kialakítani.

enter image description here

A meztelencsigák témája azt hiszem, még tovább kísér vagy kísért a jövőben is, mert rengeteg ötletem és tervem van még, amit meg szeretnék valósítani.
Hogy sikerült-e feldolgoznom a fóbiámat? Túl vagyok-e rajta?
A válasz egyelőre még inkább nem, bár múltkor már megérintettem egy apró meztelencsigát, ami nagy előrelépés, de még nem győzelem! Továbbra is váratlanul nagyokat tudok sikítani egy hirtelen felbukkanó pucércsiga láttán.
Annyit viszont biztosan elértem már, hogy az ismerőseim meztelecsigákat fotózgatnak és küldözgetnek nekem, vagy én vagyok az első, aki eszükbe jut róluk. Rengeteg izgalmas cikkel és videóval látnak el szárazföldi és tengeri csigákra vonatkozóan is. Így bár lassan de biztosan, mégis nagyon intenzíven mászom valahová én is.

Parkok és közterek - érzelmi élet

„Egy fa ugyanis csak annyira lehet jól, amennyire az őt körülvevő erdő is jól van.”
(Peter Wohlleben: A fák titkos élete)

Érzelmek szerepe a környezetünkben

A környezetpszichológia szemléletéből megközelítve, a fizikai környezetünk érzelmeinek értelmezése szimbólumok útján a leginkább megragadható. A szimbólumok jelentőségét nem kevesebb, mint maga Jung hozta be a pszichológiába, aki a képek jelentésén keresztül kívánja megismerni az emberi lélek rejtelmeit, a tudattalanból feltáruló információkat. Amit a külvilágban tapasztalunk, annak alapján építjük fel belső világunkat is. Az analitikus pszichológia szerint (megteremtője Jung), a világot megismerő emberben nem a konkrét tapasztalatok rögzülnek, hanem az azokhoz kapcsolódó képek a hozzájuk tapadó érzelmekkel, fantáziákkal együtt (Antalfai, 2007).
Az analitikus pszichológiában az érzelmek természetes módon a középpontban állnak, hiszen az szimbólumokat az érzelmek útján lehet megérteni. Ezen keresztül bontakozik ki a személyiség, és a lélek Jung szerint (Antalfai, 2007).

enter image description here

Az ember viszonya a természethez három kulcsjellemző mentén rendezhető el:

  • az ember legyőzve a természet által (primitív törzsek életmódja),
  • az ember, mint a természet szerves része (ilyen a keleti népek természetkultusza),
  • és az ember a természet fölött (ilyen a nyugati ember kultúrája) Kulckhohn (1961) idézi (Dósa & Dúll, 2006).

Átmeneti terek

A környezetpszichológia szemlélete tranzakcionális (Dúll, 2009), ami azt jelenti, hogy nem csupán a személyi jellemzők határozzák meg a környezetünket, hanem az is visszahat ránk, legyen az akár üres tér, vagy speciálisan berendezett.

enter image description here
Zichy-liget, Székesfehérvár

Az átmeneti terek lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy újra közelebb kerülhessünk ahhoz a természetes világhoz, amit magától értetődőnek tartunk. Ilyen átmeneti tér az urbanizált ember számára a park, és azok a közterek, amelyekben keveredik az ember által létrehozott a természet egy-egy jellemzőjével.

enter image description here
Székesfehérvár belváros

Ezeket a tereket, és ezen szerepüket, amely szerint „átmenetet” is biztosítanak, felhasználják számos terápiás alkalmazásban, mint például Antalfai Márta a művészetterápiában (Antalfai, 2007). Mindemellett az egészséges ember is inspirációt nyer ezeken a helyeken.

A természet tudása

A természethez való viszonyunk és tájpreferenciáink evolúciós örökségünk, amely „behuzalozott érzelemszálakon” keresztül juttatja érvényre valóságát. Egy európai típusú környezetben felnőtt ember nehezen fogadja be és integrálja otthonának, más kontinensek természeti környezetét. Azok az emberek, akik kivándoroltak, sokan visszavágynak, mert ez az otthonuk. Érdekes élmény felfedezni, hogy a helypreferencia milyen mélyen beivódott az élőlények „genetikájába”. Amikor a mamutfenyőket betelepítették Európa parkjaiba, azt várták, hogy azok ugyanúgy fognak nőni és pompázni, mint eredeti élőhelyükön, hiszen a klíma közel azonos és a föld minősége kiváló. Ennek ellenére azt tapasztalták, hogy a fák bár még fiatalok, mégis fele akkora méretűek, mint a saját hazájukban nőtt hasonló korú társaik (Wohlleben, 2016). Az író A fák titkos élete című könyvében részletesen kifejti a fák föld alatti kommunikációját, ami gyökereiben változtatja meg nézeteinket a fákról, és a természetről. A fák közösségi lények akárcsak az ember, és gyökereiken keresztül gombafonalak segítségével kémiai úton kommunikálnak egymással, olyan célokkal, hogy megvédjék egymást a káros betolakodóktól, hogy a környezetükben élő gyengélkedőket tápanyaggal lássák el (Wohlleben, 2016). Ez a különleges „gondolkodás” erőteljesen megrengeti az emberi társadalmak berendezkedésének alappilléreit, hiszen mindazok az alapigazságok, és erkölcsi, etikai elvárások, amikben élünk, eltörpülnek a fák egymás iránt érzett tiszteletének és törődésének fényében.

enter image description here
Redwood (Parti mamutfenyő erdő), California

enter image description here
Magányos fenyő

A természetben rend van, és ennek a rendnek a megértéséhez el kell tekintenünk az ember alkotta szögletes formáktól, a szigorú vonalvezetésektől, és azon külsőségektől, amelyben ezt a rendet felismerni véljük. Megfigyelhető ugyanis, hogy az ember alkotta világ csupa szögletes formák és szabálykövető geometriai mintázatok sorozatán keresztül egy „unalmas” szabályszerűséget teremt, ami az által, hogy biztonságot teremt a világban való eligazodásunkban, meggátolja a fantázia áramlatát. Ellentétben a természettel, ahol a formák és textúrák sok esetben nem mutatnak ismétlődést sem. A természet rendje magasabb rendű törvényszerűségeknek szenteli valóságát, amelyben az ember egy parányi kisdiák. Ebben az iskolában szembe kell néznünk az ismeretlennel, mert bár teremtői lettünk ennek a világnak, és egyesek szerint a teremtés koronái, mégsem vagyunk azon a szinten, hogy akár csak teljességében átláthatnánk azt a valóságot, amit érzékszerveinkkel felfogunk. Ékes bizonyítéka ennek a klímaváltozás, amit minden bizonnyal az ember idézett elő.

Természet és mesterséges környezet hatásai

Érzelmeink, hitünk, és meglátásaink a környezetünkről egy folyamatosan változó kép, amit megszíneznek az emlékmorzsák, hangolnak evolúciós gyökereink, és lencseként fókuszálnak azon sémáink, amit a szociofizikai környezetünk hagyományok formájában, vagy erkölcsként ránk pakol, miközben minden pillanatban elhisszük, hogy ez az egyetlen lehetséges valóság.

A természetes környezet az önazonosság formálódásában is nagy jelentőséggel bír. Legtöbbször nem vagyunk tisztában a természet jelentőségével, csupán természetesnek vesszük, vagy éppen nem is észleljük, annyira az énünk, és a valóságunk része.

Közhelynek tűnhet, de jelentősége folytán meg kell említeni, hogy akkor derül csak ki igazán, mit is jelent a természet, amikor nincs. A természet hiánya az urbanizáció folytán rengeteg embert érint, hiszen generációk nőnek fel mesterséges környezetben, ami a kor és a társadalom egyik fontos identitásképző tere. Ezekben a terekben érnek a külvilág ingerei, a szocializáció, és itt történik a tanulás. Noha számos tudatos emlékünk fűződik a terekhez, vannak amelyek sokszor csupán egy illat, egy hang, egy fényvillanás hatására tudatosulnak. Ezeket az ingerek nevezi a környezetpszichológia ambiens ingereknek.

Tulajdonképpen minden olyan inger, ami nem, vagy nehezen tudatosul, mint például a fényviszonyok, a zaj, hangingerek, levegőszennyezettség, hőhatások befolyással vannak az egyének valóságészlelésére, jóllétére (Dúll, 2009).

enter image description here

enter image description here

Az ambiens ingerek hatását vizsgálták a kutatók Grönland legmagasabb pontján lévő kutató állomáson, ahol az ott állomásozókat vizsgálták a tekintetben, hogy a mesterséges környezet és a természet hiánya hogyan hat rájuk. Azt találták, hogy a fény és a színek kiváltotta depriváció megemeli a stressz szintjüket, ez által egy tendenciaszintű állapotromlást okozva az egészségükben. Ennek javítására olyan lámpákat telepítettek az épületegyüttesbe, amelyek a kék fény azon hullámhosszát sugározzák, ami melatonin termelésre hat, ez által segítve a napszakok természethez közeli ritmusának visszaállítását. Mindemellett a természet hiányát próbálták valamelyest pótolni, és annak nyugtató hatását, ezért az épület belső falát és berendezéseit zöldre festették (Yan & England, 2001).

Parkok és köz-terek szerepe a viselkedésben

Az érzelemszabályozásnak fontos szerep jut a helyhez való kötődésben. Akár a gyermekek esetében, akik az ismerős környezetben bátrabban, felszabadultan viselkednek, hiszen az a hely ahol önmagát leginkább megélheti, „maszk” nélkül. Környezetpszichológusok szerint könnyebben kialakul a kötődés egy olyan környezettel kapcsolatban ami ismerős, és képes az érzelmek szabályozását elősegíteni (Tóth-Varga & Dúll, 2018).

Az érzelemszabályozás egy olyan folyamat, amelyben az egyén megtanulja nem kimutatni érzelmeit abban a pillanatban, amikor azok megjelennek, hanem tudja késleltetni, átértékelni és átkeretezni mielőtt megjeleníti a külvilág számára. Ehhez az érzelem megéléshez, kiéléshez lehet támogató és gátló a külső környezet.

enter image description here
Glasgow éjszaka

A fizikai környezet pszichológiai befolyásolását élénken bizonyítja egy amerikai vizsgálat, amit Adam Alter Kijózanító rózsaszín című könyvében leír, mi szerint Glasgow város utcai lámpáit kék színű fényre cserélték, aminek következtében csökkent a bűnözés és az öngyilkosságok száma is. Tudományosan bizonyított, hogy a kék fénynek számtalan jótékony hatása van az emberi szervezetre. Ebben az esetben viszont, az emberekben domináló sémák, gondolkodási keretrendszerek lettek mozgósítva, ugyanis a kék fénnyel asszociálnak a rendfenntartók jelenlétére, ami megváltoztatja a környezethez való hozzáállásukat viselkedéses szinten (Alter, 2013).

Nemzetközi különbségek

enter image description here
Bécsben

enter image description here Siófokon

Ha megnézzük Magyarország parkjait szembeötlő a természet vadsága, megzabolázatlansága, ami parkjainkban dominál. Azt gondolhatjuk, hogy ez egy liberális gondolkodású társadalom, ami még a természetet sem szeretné kizárni parkjaiból, és csupán annyit módosít, amivel már kényelmes sétát tehetünk benne, de ez nem a teljes igazság. Kertjeink és parkjaink kialakításában nagy szerepet játszanak a képességeink. Azon képességeink, amit az anyagi javaink mutatnak, illetve a merészségünk, valamint az aktuális gondolkodás mit tart megvalósíthatónak. A környezetünk tükröz minket, láttatja félelmeinket, korlátainkat, és mindazt a vélt vagy valós, elszenvedett múltat, amire oly nagy ragaszkodással emlékezünk. Ezek a mi sémáink, aminek mentén megismerjük és teremtjük a köztereinket. Úgy ahogy az egyén is kialakítja és saját magához hasonlóvá formálja a környezetét, ami felett uralma és hatalma van, úgy egy társadalom is a közgondolkodás kiszolgálásában betartja a vélt, a valós kereteket, amikor közteret alkot vagy alakít. Akkor vannak meglepetések, amikor a kimondatlan, és íratlan szabályokat valaki „megszegi”. Ilyen történik akkor, amikor egy másik kultúrából idetelepült a saját identitásához alakítja a terét, ami lehet ámulatba ejtő, de akár meghökkentő is.

Nagy különbségek mutatkoznak a nyugati országok köztereinek megjelenésében, és a kelet-európai vidékiesebb közterek tekintetében. Legbölcsebb ezeket csupán a művészet szempontjából értelmezni, és ha mégis magával ragad az alkotó vélt vagy valós identitása, a múltja és a jelen, érdemes felébreszteni magunkat, hogy mindez csupán átmenet, és abban amit látunk valamennyire benne vagyunk mi is, és az ítéleteink is.

Irodalomjegyzék

Alter, A. (2013). Drunk tank pink: and other unexpected forces that shape how we think, feel, and behave. In Choice Reviews Online (Vol. 51, Issue 01). https://doi.org/10.5860/choice.51-0552

Antalfai, M. (2007). Katarzis-élményre épülő tematikus művészet-pszichoterápia. Személyiséglélektantól Egészségpszichológiáig.

Dósa, Z., & Dúll, A. (2006). Ázsiai és európai kerttípusok kulturális-környezetpszichológiai elemzése. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(1), 169–185. https://doi.org/10.1556/mpszle.61.2006.1.10

Dúll, A. (2009). A környezetpszichológia alapkérdései: Helyek, tárgyak, viselkedés. L’Harmattan.

Tóth-Varga, V., & Dúll, A. (2018). „Akinek a szíve fáj, meggyógyítja ez a táj...” Érzelemszabályozás a régi pesti kávéházakban analitikus orientáltságú környezetpszichológiai megközelítésben. IMÁGÓ, 7(2), 86–120. https://www.researchgate.net/profile/Andrea-Dull/publication/326983566

Wohlleben, P. (2016). A fák titkos élete (V. Tönkő & J. Kertész (eds.); 2015 by Lu). Park Könyvkiadó, Budapest.

Yan, X. W., & England, M. E. (2001). Design evaluation of an arctice research station from a upper perspective. Environment and Behavior, 33(3), 449–470. https://doi.org/10.1177/00139160121973070

Természetművészet külföldön és itthon

Manapság még nem teljesen letisztázott a természetművészet fogalma, de nyomon tudjuk követni fejlődését a megjelent könyvek alapján.

A hatvanas években Land Art című könyvek, a hetvenes években Art in the Land (Alan Sonfist), a nyolcvanas években Art and Nature, a kilencvenes években Art in Nature (Vittorio Fagone) és a kilencvenes évektől Nature Art (Yatoo csoport). Évtizedek művészetét nézhetjük meg ezeken az írásokon keresztül, de dolgozatomban nem célom mindenre kiterjedt kutatást bemutatni. Szeretnék ennek a rendkívül sokszínű irányzatnak pár képviselőjét felvillantani külföldről és Magyarországról.

A nature art elnevezés Amerikában és Nyugat-Európában nem elterjedt, helyette a land art elnevezés szerepel. A land art a természeti környezet formavilágát és kellékeit monumentális szabadtéri installációk létrehozásához használja, művészeti irányzat, ami a 60-as évek végén és a 70-es évek elején Amerikában jött létre. A belőle kinövő különböző irányzatok az ecoart, az environmental art, az earth art és a primitivist art.

A nature art magyar megfelelője a természetművészet kifejezés. Először az Ernst Múzeumban megrendezett Természetesen című kiállításon (1994) találkozhattunk a megnevezéssel.

Ebben az irányzatban az alkotáshoz a művész általában természetes anyagokat használ, az anyagmegmunkálás során főleg kézműves technikákra szorítkozik (csapolás, fonás, kötözés…) Ezek a művek a mainstream ellenében jönnek létre, legtöbbször nem szállíthatóak, így kevéssé kerülnek be a galéria és múzeumi intézményrendszerbe, a gyűjtők érdeklődési körén is kívül esnek. Ez a vizuális művészeti terület erősödő ökológiai problémák kapcsán nagyon aktuális és társadalmi értelemben is hasznos művészi kifejezés, amely egyes esetekben szemléletmóddá is vált.

Bob Verschueren belga művész, aki 1978-ban kezdte meg tevékenységét, amikor elkészítette az első szélfestményeit, a szél segítségével természetes pigmentek terjedtek el a tájon. Innentől különösen a természet és a növényzet érdekelte, több mint 300 installációt produkált szerte Európában és a világon. Ezek az installációk tükrözik az élet és a halál közötti örökkévaló határt, valamint az embert és a természetet egyesítő, olykor ellentmondó kötelékeket. „Nem tekintem magam ökoművésznek. Az ökológiai tudatosságnak úgy gondolom, mással van dolga: egy életetikával.”

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Chris Booth 1948-ban született az új-zélandi Kerikerben, szobrászata kapcsolatban van a tájjal, a tájformákkal és különböző vidékek őslakosságával. Bár sokat merít az őslakos Maori jellegzetességekből, mégis megmarad a saját egyéni stílusa és természettörténeti, tájformai aspektusokat ragad meg. Munkái olyanok, mint a nagy táblák, földtakarók vagy oszlopok. Megbízásai közé tartozott a Hamilton Gardens (2004-2005), a Lincoln University előtti szobrok (1997), a Whangarei Millenium szobor (Wahiri Hetereka-val együttműködésben (2003-2006). Alkotott Ausztráliában, Németországban, Hollandiában és Angliában is.

enter image description here

enter image description here

Hamish Fultont a hetvenes évek elejétől néha szobrásznak, máskor fényképésznek, konceptuális művésznek vagy land art művésznek tekintették. Fulton magát „sétáló művésznek” tekinti, úgy gondolkodik a művészetről, mint életszemléletről és nem a tárgyak előállításában látja lényegét. Rövid kirándulásait értelmezi műalkotások formájában. 1973-ban több mint 47 nap alatt 1022 mérföldet gyalogolt a skóciai Duncansby hegyfoktól az angliai Land’s End magaslatáig. Elhatározta, hogy alkotásai során csak egyéni sétáinak élményeiből fog inspirálódni. Kiállításain és könyveiben szereplő szövegek és fényképek által mi is átélhetjük gyaloglásainak emlékét és részeseivé válhatunk tapasztalásának.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Nils-Udo az environmental art területén a hatvanas évek óta az adott vidék anyagaiból készít montázs-szerkezeteket. Ezzel kapcsolatot teremt a kertművelés és a művészet között. Vizuális ellenpontok létrehozására törekszik a szerves és szervetlen részek viszonyában. Munkái helyszín specifikus jellegűek és integráló törekvésűek. To Gustav Mahler (1973), Birch Tree Planting (1975), Spruce Tree Planting (1976) - természeti hímzés mintának tekinthetőek. Mind a látható, mind a rejtett struktúrák összetevői tevékenységének. Új Delhiben gólyahír-füzéreket készített, melyek egy ősi boltívről függönyként omlottak le, előhívva ezzel egy szakrális jelenlétet. Ültetvények iránti tudásvágya összekapcsolódik a tájszerkezetek létrehozásával.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Jean Paul Ganem 1992 óta dolgozik tájművészként. Sok hasonlóságot mutat munkássága a Land Art irányzattal, de mégis több dologban különbözik alkotói tevékenysége. Erre példa, hogy nem érintetlen területeken alkot, hanem emberek által használt helyekkel dolgozik és a jövedelmezőség is része munkáinak (termőterületek vagy energiatermelés). Jellemző még tevékenységére a geometrikus formák használata. Montrealban, a nemzetközi reptértől nem messze egy 100 hektáros szemétlerakatot szépített meg a virágkompozíciójával 2000-ben. A virágok a biogáz szenzorok köré lettek telepítve, így a szeméttelep nem tűnt el.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Agnes Denes magyar származású, ma Amerikában élő művész. Az environmental art egyik úttörője, de sokrétű és nehezen definiálható alkotó. Egyik kiemelkedő munkája a World Trade Center közelében lévő szemétlerakónál készült, ezt a területet megművelte és búzával beültette. (még a közösségi kertek előtt) 1982-ben. Az urbánus környezet kellős közepén készítette el installációját és elnevezte Wheatfield – a Confrontation-nak, ami utal a város-termőföld, gazdaság-éhínség ellentétekre. Másik lenyűgöző alkotása a Treemountain Finnországban. Egy kúp alapú hegy 11000 szabályosan ültetett fával. A hegy 400 évig érinthetetlen, ennyi időre védetté is nyilvánították ezt a területet.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Erőss István Magyarországi képviselője a természetművészetnek. Rengeteg nature art programban vett részt. Mindig az adott hely kultúrájára reflektál munkáival és gyakran saját testét is használja egy létrejövő alkotásban. Ezekre példa a Harmincezer evőpálcika című 2008-ban Dél-Koreában létrejött műve. Szervesen beilleszkedik a környezetbe és felmerül a kérdés, hogy az objektum utalás a természet felfalására, vagy csak a fa további ágaiként értelmezhetőek? Másik munkája a Trágya-akció, ami 2008-ban Indiában készült, itt egy trónon ül, ahol lassan őt is betemeti az ürülék. Ő is egyesül a földel és a természet örök körforgására utal. Bogáncs pulóverénél, Naptetoválásánál saját testét használta, mint közvetítő médiumot. Zene a szúnyogoknak 2002-ben Japánban készült alkotásánál a helyi erdőből válogatott fákból 100 darabos síp szerkezetét a szél hangjai szólaltatták meg. Itt is reflektált a helyi hagyományokra, hit világra. „A buddhizmus tanítása szerint, ha a természet maga zenél, az mindenképp dicséretes, hisz ezt a zenét semmiképp sem nevezhetjük megkomponáltnak, így kizárható, hogy rabjává váljunk.”

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Az eddigiekből levonható a következtetés, hogy természetművészet sokrétűen értelmezhető és számos lehetőség rejlik benne. Több irányzat is kinőtt belőle és a ma nagyon aktuális problémákkal foglalkozik. Bár páran úgy gondolják, hogy nem említhető egy szinten a „nemes anyagokból” készült alkotásokkal, én ezzel nem értek egyet, hiszen láthatjuk itt is egy összetett gondolkodás szükséges egy kiemelkedő munkához. Nem gondolhatjuk azt, hogy lényegtelen vagy romantikus a természetművészet, mert fontos ökológiai, filozófiai és társadalmi kérdések is megjelennek benne.

Források:
• John K. Grande: Nature-Mirror
• Erőss István: Természetművészet, 2011, 11-13. o.
https://www.ujmuveszet.hu/2015/02/bemartva-es-bemartozva/
https://dailyartfixx.com/tag/jean-paul-ganem/
https://mamusociety.wordpress.com/publikaciok-publications/eross-istvan-kis-erintes-nagy-erintes/
https://zoldbazar.blog.hu/2013/02/24/tajmuveszet_alkotasok_fabol_fubol_tajbol
https://muhaz.org/2008-tmavezet-tolvaly-ern-festmvsz-egyetemi-tanr-konzulens-col.html?page=8
https://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/termeszetmuveszet;jsessionid=5431EDA6ADD70066FD10DFB3556DEA1B