Bálázott focipálya

enter image description here
Egy focipálya két nagy körbálát tesz ki

Az idealizált, topizált, mesékben élő faluképből egy biztosan még most is él nálunk: ha valamelyikünkhöz nagyobb társaság érkezik, akkor sitty-sutty rendbe vágjuk a köztereinket. A focipályát a kért időre lekaszálják és bebálázzák, majd jöhet a polírozós nyírás a profi játékélményért.

enter image description here
A fiúk vendégvárása

Faludeszka

Falucskánkig vezető, híresen kátyús közutat most újítják fel - és egyszer majd bicikli út is lesz! Csillogó gyerekszemek, lelkes hangulat, hogy nem kell majd bemenni a városba azért, hogy gördeszkázhassanak - vagy egy jó bringával tíz perc alatt bent lehet lenni. Közlekedési szabadság.

enter image description here
Jónás deszkái

Janka és Jónás állandóan szerelik, alakítják, javítják, festik a deszkáikat. A nyár eleji hétvégi nyugiban pedig már eljutottak odáig is, hogy ne csak a felfüggesztéseket és a sztenderd lapokat variálják, hanem (végre!) saját deszkalapokat is szabjanak maguknak.

enter image description here
Janka deszkafestése

És persze ha deszkázás, akkor megint a kaliforniai élményeink.... és az egyre többször kimondott vágy: ahogyan az ottani fiatalok a vizet és a szárazföldet összekötötték azzal a gesztussal, hogy szörfdeszkáikra egyszerűen kerekeket szereltek, úgy lenne jó itthon a várost és a falut összekötni. Egy hídhoz nem is kell olyan sok deszka.

enter image description here
Vacsorára várakozva megszületett az új találmány: lapba vágott fogó a vagány kényelemért

Parisztokrácia

Azt hiszem - mikor már egy ideje udvarolt és hebegve bevallotta, hogy bizony az ő dédapja építette a Bory-várat és tulajdonképpen ő oda haza jár - nagyon megleptem Balázst, hogy nem elaléltam, hanem csak hányavetin annyit találtam mondani a nagy származási bejelentésére, hogy "na és akkor mi van?, hiszen nem te építetted!".
Amikor megvettük az Okosházat, szerintem kicsit meg is bántottam, mikor azt dörgöltem az orra alá, hogy "tudod, van, aki várat épít, és van, aki parasztházat....".
Ahhoz a gondolathoz akarok megérkezni, hogy egyrészt tényleg nem számít, másrészt pedig tényleg számít a múlt öröksége. Egyrészt megtart, másrészt pedig mércét állít. A feladat pedig: egyéníteni a múltat.

enter image description here

Az egész nagycsalád örömmel fogadta, hogy Jakab megépítette legóból a várat, de okos anyaként már tudom, hogy múltjukkal párbeszédbe álló, alkotó férfiakkal csipkelődni nem szabad....

Parasztpályák

Nagylány egy országos esszépályázaton megnyeri a hozzávalókat, fiúk kitalálják, kislány pár órás gyakorlás után felnő a feladathoz, együtt pedig megcsináljuk: röplabdapálya. Azaz majdnem együtt, mert Balázs egész nap felvételiztet, így ő csak láttamozza és engedélyezi a következő, guggolva bevitt és - hogy ne látszódjon a kamerában - alulról az asztalra helyezett levelemet: elkezdhetjük lenyírni a pályához a füvet?
Fűkaszás pályakijelölés, fűnyírós polírozás, összegyűjtött mulcsanyag kiszórása a veteményesbe.
Az együttmozgás csapat öröme.

enter image description here

Benti vagy szellemi munka után bármilyen kinti mozgásosat csinálni természetesnek tűnik, de mindig meglep, hogy akár egy egész napos kinti tevés-vevés, munkálkodás után is hajlandó az ember labdajátékozni, legyen az kosár, tollas, ping-pong, vagy röpi. Merthogy nem munkaként, hanem játékként gondolunk rá. Rugalmas felszabadultság izomnak és léleknek egyaránt. Már majdnem tánc. És ilyenkor nem jutnak eszembe azok a rosszindulatú, félelmet és aggodalmat elültető megjegyzések, amik a következő kérdések mentén szoktak minket elérni: nem gondolod, hogy mivel túl jól érzik magukat veletek, nem akarnak majd kirepülni? Nem fognak ám saját barátokat és párt találni, ha mindig együtt vannak! És paradox módon egy jó együtt játszás után még inkább úgy látom, hogy nekik igazán könnyű lesz, mert minden hozzávalót (álmokat, hitet, tudást, bizalmat és szeretet) megkapnak ahhoz, hogy amikor eljön a pillanat, akkor csak önmaguk lehessenek. Megérlelés.

Gyógykert

Nyugágy, takaró. Egyik itt hever, másik ott. Gyógyulni a nappal, a zölddel, a kerttel. Valaki kikúszik, hogy leszedje az epret. Én felküzdöm magam a fenti mosókonyháig: teregetés és még egy mosás betevése. Erős a kísértés, hogy hosszabb mosásidőt állítsak be, hogy legyen időm kipihenni az utat.
Lelassult és csendesebb családi élet: olvasnak, festenek, rajzolnak, építenek. Közben kacsingatnak ránk a kert-feladatok. Valaki mindig összeszedi magát, hogy éppen a leglátványosabbat megcsinálja: átszaladás a géppel a füvön, az odahasogatott fából legalább egy kört eltalicskázni, az ablakmuskátlikat megöntözni.... Aztán holtfáradtan visszadőlni és csak pihegni. Furcsa körfolyamat: egyfolytában ott van körülöttünk a cél, amiért fel kell kelni, meg kell csinálni - az elerőtlenedett test ösztökélése feladatokkal. Gyógyulás.

A fűben fekve a kert:

enter image description here
Fehér lóhere

enter image description here
Snidling

enter image description here
Fekete nadálytő a szilvafa alatt

enter image description here
Nemesített palástfű

enter image description here
Petrezselyem

enter image description here
Gólyaorr

enter image description here
Harangvirág

enter image description here
Évelő len

enter image description here
Szibériai nőszirom

enter image description here
Joli csigagyűjteménye mögött kaukázusi nefelejcs

Körülöttünk a mezőkert:

enter image description here

enter image description here
Olasz és Hásságy között a lekaszált útszél


Kovács Jónás: Májusi eső

Anyák vasárnapja

Anyák Napjára írtam volna egy cikket. Az apropója az volt, hogy Zengővárkonyban mini kiállítást rendeztünk Szugfil-Méhn Niki gyönyörű képeivel és néhány anyaság témájú verssel. Végül nem írtam cikket, mert nem éreztem elég erősnek a témát. Ma, ahogy szedtem le a kiállítás képeit a falról, és újra elolvasgattam a verseket, eszembe jutott, hogy miről írjak. Arról, amit annyi barátnőm köszönt meg nekem azóta, hogy megszületett a nagyobbik gyerekem.

enter image description here

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogyha egyszer nekem saját kisbabám lesz, nem lesz nálam boldogabb ember a földön. Ezért az volt a tervem, hogy nagyon fiatalon leszek édesanya. Az én anyukám is csak 21 volt, amikor a nővérem született, így a példa is meg volt. 15 évesen ismertem meg életem szerelmét, aki később a férjem lett, tehát ez is adott volt. Szerettem volna, ha már az esküvőnkön útban van a szerelmünk gyümölcse, ami így is volt, de aztán kiderült, hogy rá még nagyobb szükség van odafönn…

Végül 2011 szeptemberében született meg az én nagy fiam – aki azóta már 9 és fél éves –, és megkezdődött anyukává válásom, ami azt hiszem, azóta is tart. Szivárványgyermekként L.-el végigizgultam a teljes terhességet. Mondhatta nekem akárki, hogy egy sikertelen terhesség nem predesztinál további sikertelenségeket, és minden várandósság más. Persze, hogy minden egyes laborvizsgálat után kiveséztem az eredményt A-tól Z-ig az internet segítségével (sose csináld), és minden egyes csillaggal jelzett értéktől egyszerre voltam a plafonon és magam alatt. A saját parámat leszámítva amúgy egy csodás és problémamentes terhesség után, könnyű és gyors szüléssel, a 41. hétben világra jött az én vasgyúró fiam. Happy end, vége.

enter image description here

Ja, hogy a terhesség és a szülés után még az is van, hogy ott van az a kis ordító csomag, akit életben kell tartani? Erre az egy apróságra nem voltam felkészülve. Ráadásul L. 4 kilós babaként fontosnak érezte, hogy állandó jelleggel tele legyen a gyomra, különben elégedetlenségének adott hangot, és az senkinek nem volt jó. Higgyetek nekem! Ott voltam tehát én, a 25 éves diplomás közgazdász menedzser típus, és egy állandóan éhes gyermek. Életem legborzasztóbb, legmegterhelőbb, legnehezebb 3 napját töltöttem el a szülés után a kórházban. Akkor még túl bizonytalan voltam ahhoz, hogy véleményemnek hangot adjak, és ellentmondást nem tűrve tegyem be az ordító gyereket a nővérszobába éjszakára. A nővérkéknek meg persze eszükbe se jutott ilyet felajánlani, úgyhogy maradt a gyerek, és maradt az éjszakázás. Ő üvöltött, én járkáltam vele, aztán szoptattam, amitől meg én tudtam volna üvölteni. Tej sehol, a gyerek elkeseredetten próbálkozik, lerakni nem lehet, nem alszik, nem alszik, nem alszik, és én sem alszom, már harmadik napja. Még most is, ahogy ezt írom, ki vagyok akadva mindenkire, aki ezt végignézte, és nem jutott eszébe szólni, hogy hahó, talán nem jut tejhez az a gyerek. Végül, amikor a harmadik napon közölték, hogy „anyuka, így nem lesz hazamenetel, ha a gyerek nem kezd el hízni, ugyanis már több mint 10%-ot esett a súlya”, akkor végre valahonnan előkerült egy nővér, aki ezt az információt összekötötte azzal a gondolattal, hogy ha a gyerek csak fogy és üvölt, és anyuka legszívesebben árvaházba adná elsőszülött gyermekét, akkor talán, esetleg, mi van ha…nem tudja, hogy kell szoptatni. Szóval, kedves nővérke behívott a nővérszobába, elkapta a gyerekemet és úgy rám cuppantotta, hogy szerencsétlen azt se tudta, mi történik. És végre evett. Utána pedig aludt…mindjárt egy egész órát. Nem hittem el, hogy tényleg alszik, és hogy „csak” ennyi volt a gond, és nem az, hogy nekem van a világon a legszörnyűbb, neveletlen gyerekem. Attól kezdve evett, aludt, evett, aludt, egészen 1 hónapig. Amikor is újra kezdődött a sírás. Persze nekem, aki az első 3 napban szuperérzékeny lettem arra, ha a gyerek csak megnyikkan, mindjárt égnek állt a hajam. Most miért ordít? Fáj a hasa? Vagy éhes? De ha fáj a hasa, és sűrűbben etetem, akkor csak jobban fog neki fájni. Különben is, 3 óránként kell enni, és pont. A szigorú következetesség igenis már kis korban fontos, mert a fejemre nő olyan gyorsan, hogy nem is hinném. A „Suttogó” könny áztatta lapjait forgattam, és nem értettem, mit rontottam el már megint. Kérem szépen, most lehet tippelni, hogy mi volt a baja…. persze, hogy nem volt elég tejem. Mitől is lett volna, amikor egy merő görcs voltam onnantól kezdve, hogy megszületett. Az én szerencsétlen éhező gyerekem most még ráadásul tápszeres is lesz, nem elég, hogy már cumizik is, amit szintén TILOS, különben szaranya vagy és ennyi. Kapott tápszert, fájt a hasa, kapott másikat, attól is fájt… Így ment ez 3 hónapos koráig, amikor végre megérett rá ez a pici kis szervezet, hogy elfogadja, a kemény világban így mennek a dolgok. Enni kell és kakilni, és közben, ha lehet, még aludni is valamennyit.

Magára ismert valaki a történet bizonyos részeiben? Talán nem a véletlen műve. Ez a nagyon is hagyományos sztori, avagy „senki nem mondta, hogy könnyű lesz”, engem úgy orrba vágott, hogy 8 évig nem is mertünk még egy gyereket vállalni. Szóval, ha L.-nek azt mondja majd egy pszichoterapeuta 40 éves korában, hogy minden baja abból származik, hogy az édesanyjával nehezen alakult ki a kötődés élete első évében, hát igaza lesz. Ezt jól elrontottam. Azóta azért már sikerült a kapcsolódás, bár L. továbbra sem könnyű eset. Hamar felkapja a vizet, duzzog, csattog a legkisebb marhaságon is. Pont mint én. Kire ütött ez a gyerek?

U.I.: A második is fiú lett. 8 év van a kettő között, úgyhogy már nem azt mondogatják a rokonok, falubeliek, hogy „egy gyerek nem gyerek”, hanem hogy „túl nagy a korkülönbség, és két egykét nevelünk”. Z.-nél sikerült megértenem, hogy mik azok a púderrózsaszín, babaszagú képek az anyukákról, amikkel teleaggattam az Anyák napi kiállítást. Ha elfogadod, hogy néha baromi nehéz, és a határaidon táncolsz, ha nem tökéletes gyereket szeretnél, csak egy gyereket, akit felnevelhetsz, és segíthetsz neki megtalálni a helyét a világban, akkor akár még élvezheted is. Ha nem is minden púderrózsaszín. És ez az a történet, amit akár gyermektelen, akár gyerekes barátnőknek mesélek el, mindig köszönetet mondanak érte. Mert így legalább tudják, hogy ez senkinek se könnyű.

Postás cinke

enter image description here Cinkepostás

A kiskapu postaládájában (Cinkeposta) kirepülésre készülő családi élet hangok.
Annus néniék a nagykaput használják, hogy ne zavarkodjanak....
A láda kulcslyuka fölötti kerek kisablakba lestem be ránagyítva. Több felvételt is készítettem: hol egy szárnyrészlet látható, hol egy-két láb kandikál kifelé.

enter image description here
Cinkelábak

Rengeteg levelet őrzök, még azokat is, amik faxpapírra érkeztek, de mára csak a hajdan volt tekercsesség feldomborodását négyrét hajtottságba kényszerítve olvashatatlanul lapulnak kalapdobozokban.
Az elektronikus levelezésemnek is megteszem azt a régimódi udvariassági gesztust, hogy a saját irományaimat a fontos hivatalosak kivételével törlöm - csak azé, akinek szántam. Nem szeretem az olyan válaszleveleket sem, amik alatt az én betűim sorakoznak - minden leírt szavamra emlékszem (a megbántakra is), és a tárgyszó bőven elég, hogy tudjam, mire történik érkezettség.
Egy mégoly egyszerűnek tűnő blogbejegyzés mögött is számtalan magánlevél, üzenet, gondolatváltás húzódik meg, és akkor még nem is említettem a találkozásokat és a telefonálásokat, olykor csak odagondolásokat.
Írunk egymásnak erről-arról, annak lesz publikus része, lesz olyan, ami azonnal törlésre kerül és csak kettőnk emlékezetében marad meg, tudva azt, hogy a magán és a nyilvános között a rosszindulat is nyitogat kapukat.
A kedvenc leveleim közé tartoznak azok, amik szándékoltan kilépnek kettőnk kapcsolatából és nyílttá válhatnak: témafelvetésük vagy nyelviségük miatt egyszerűen már irodalmi igényűek. Az eredeti kontextus pedig megmarad csak nekem. Titok. Bizalom.
Az irodalmi és filozófiai levelezés olyan, mint a naplóírás. A megírtság munkája. A belső folyamatok szócserés láthatósága. És mögöttük az ember.

16 éve anya

Marcipántorta csokirózsákkal.
Tizenhat éve sütök tortát: először egyet, aztán kettőt, aztán hármat.... hatot - és még az egyéb ünnepek és vendégségek.

Amikor az orvos negyedszer is úgy kiáltott fel a szülőszobában, hogy Juditka, már megint egy ugyanolyan!, akkor már sejtettem, hogy Janka lesz a minta. Vagy talán a nővérem gyerekei? Egyetemistaként lógás az előadásról vagy rohanás haza, hogy vigyázzunk rájuk. Balázs minden reggel meglepetés toronnyal várta Botondot, aki felébredve húzott ki engem az ágyamból, hogy menjünk ledönteni.

Amikor veszekednek egymással, hogy vajon melyiküket szeretem jobban, és üvöltözve arra jutnak, hogy mindegyiküket egyformán gyémánterősen, csillagmagasan, aranyhajhosszan, akkor Jankának egy fontos adu van csak a kezében, amit előszeretettel ki is játszik: engem a legrégebb óta, és fél éven át csak engem, mert ti még nem voltatok!

Amikor módszeresen tapossa az élet lehetőségeinek útját, akkor a többieknek is célokat vagy irányokat jelöl ki. Gyertek utánam, ha tudtok, vagy legyetek elég bátrak ahhoz, hogy másfelé menjetek. Sokszor annyira egy összeköttetésben élnek, hogy egyikük-másikuk meglepődik azon, ha nem tudja azt, amit a másik igen.

Amikor számba veszem, hogy amíg ő eljutott a mai születésnapjáig, addig mit is csináltam én magam, akkor egyrészt vannak a csak ezt-aztok, de szerencsére vannak az eztis-aztisek - innen nézve Balázzsal néha nem értjük, hogyan volt mellettük bármi egyébhez is erőnk. A fiatalság, ugye.

Amikor három éve írtam neki szülinapi bejegyzést (https://falusag.hangfarm.hu/2018/05/13-evesen-a-vilag), akkor még csak reméltem, hogy olyan lesz, mint amilyen most. Gyönyörű.

enter image description here
Íróasztal pillanatkép....

Zöldben látva

Gyümölcsvirágzás utáni, terméskötő újbóli zöld kert.
Virágnyílás-időkkel játszva hétről-hétre, néha napról napra átfesteni a kertet. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy átfestődni hagyni, hiszen a virágba borulás kigondolása időben jóval korábbi, és akkor még láthatatlan folyamat. Helybeni tapasztalati megfigyelés és virágtáblázat egyeztetés. A sokszor napok alatt tünékennyé váló csoda háttér alkotói munkájának látható sikere.
Bálint nyáron, a virágzó kertben állva azt mondta, hogy nálatok minden olyan szép. Ezt a mondatot aztán egész télen lehet őrizgetni, belső tudással, külső szem számára észrevehetetlenül előkészíteni, folyamatában tartani a majdani színeket.

enter image description here
Botozás-tanulás

enter image description here
Verstanulás

Az egész éjszakás esőzuhany utáni kókadtságban észrevétlenül meglapuló színeink:

enter image description here Kakukkfű és snidling a nemsokára kékre kicsattanó borzaskata zöldjében

enter image description here
A kék len minden virágja csak egy napig él: a reggeli kakasszóval nyílik, nap végére pedig kék szirom-szőnyeget hint maga köré - teszi ezt akár két hónapon is át szüntelen

enter image description here

enter image description here
A harangvirág átrózsaszínesedése

enter image description here
Piros szívvirág

enter image description here
Fehér szívvirág

enter image description here
Fehér nőszirom

enter image description here
Lila nőszirom

Zöldségek:

enter image description here
A kertből érkező, fiúk készítette zöldhagymás-spenótos pesto

enter image description here
Szudánifű-bosszúság: nem tudom eldönteni, mi a rosszabb, ez vagy a tarack. A legapróbb földben hagyott darabból is vígan kikel, kora tavasszal bújócskát játszik az emberrel, most meg a frissen vetett, ültetett kedvenceket háborgatja, sunyi zöld egyszikével alig veszed észre, ha mégis, akkor beleakad a kapába, rántaná magával a frissen előtörő céklát, kifordítaná helyéről a már szinte virágzó borsót.

A stop motion mindenkit „megfertőz”

Első ízben 2019-ben látogattunk a Hangfarmra, akkor már biztos voltam benne, hogy a következő évben több időt szeretnék eltölteni itt.
Tavaly sikerült a nyári teendőket úgy alakítani, hogy végig részesei lehessünk annak az egyedi és inspiráló közegnek, amit Balázsék (és az ide látogatók) teremtettek.
A farm minden látható és láthatatlan szeglete magán viseli az élni, alkotni, természet szabályszerűségeit megismerni, (…nem ki, hanem…) felhasználni és a természettel szimbiózisban élni vágyó ember kreatív energiáit, egyszerűségre, célszerűségre törekvő igyekezetét. Embert próbáló feladat. De a Hangfarm az élő példa, hogy nem lehetetlen, még ha az égiek olykor-olykor váratlan meglepetésekkel is szolgálnak.

enter image description here
Ellendi háztető vihar után

A Hangfarm jó példája annak is, ahogy a hagyományokat ismerő/megismerő létforma és az új utakat kereső kísérletezés egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt sokkal inkább aktivizál, mozgásba hoz, újraértelmez, teremtő játékra hív. A lakóház, a melléképületek hagyományos kézműves technikákkal való megőrzése, elfeledett terek új funkciókkal való megtöltése, „hulladékok”, használati tárgyak újrahasznosítása, digitális és analóg összekapcsolódó jelenléte.
Minderre kétségtelenül jellemző valamiféle szertelenség, esetlegesség, véletlenszerűség, botladozás és szárnypróbálgatás is. Ugyanakkor ezek a kísérletek, a falusi mindennapok kihívásaira, a kor égető kérdéseire adott válaszlehetőségek is. Hogyan tudunk élhető környezetben, a természetet nem kihasználva, azzal együttműködve fenntartható módon létezni, jelenlétünkkel minél kisebb kárt okozni, alkotó energiánkat megőrizni és felhasználni.

A hét során több műhelyen is részt vettem: Horváth S. Gábor analóg fotólabort rögtönzött az Okosházban, ahol nemcsak a filmnegatívot, papírképet hívtunk, hanem fotogramokat, kemogramokat is készítettünk. Később a gyerekekkel is visszatértünk lesni a csodát, ahogy a fény nyomot hagy a papíron.

enter image description here
Analóg fotóműhely (fotó: Weber Kristóf)

Kustos Irmával gyümölcslenyomatokat rajzoltunk, közben sok egyéb aktuális téma mellett permakultúráról és gyümölcsfa oltásról beszélgettünk. Szívesen becsatlakoztam volna még a többi műhely munkájába is, például Borosi Gábor Sound hacking workshopjába vagy Judit kreatív íróműhelyébe, de T. Bali Hanginstallációs foglalkozása is érdekelt volna és Kristóffal is terveztem egy fotós sétát, hogy csak néhányat említsek a meg nem valósult tervek közül. A bőség zavara és az időjárás változékonysága most ennyit engedett. Pláne, hogy stop-motion témában én is tartottam egy workshopot.

A foglakozás helyszíne az Okosház volt, amit a fotóműhely során már kellően belaktunk. Rövid technikai felvezető és néhány konkrét inspiráló videó bemutatása után neki is láttunk egy közösen kitalált koncepció megvalósításának. Az Okosház rengeteg - a készülő animáció szempontjából is - hasznosítható tárgyat és hozzájuk kapcsolódó történeteket rejtegetett. Az elképzelésünk az volt, hogy mindenki összegyűjt néhány izgalmas tárgyat, ezek együtteséhez rövid jelenetet, minitörténetet kreálunk. Végül ebből született az Angyal című szösszenet.

Nagy öröm volt számomra, hogy az animációs workshopot követően a stop-motion alkotók, szereplők és filmek száma úgy szaporodott napról-napra, mint a vírus. De ellentétben a kórokozókkal – mint azt a lenti példa is mutatja –, a stop-motion nem betegít meg, épp ellenkezőleg, felszabadult és konstruktív játékra hív.