Champion almamag

Még szerencse, hogy Kata megírta a csírázós bejegyzést, mert így - ha lassan kapcsolva is - de eszembe jutott, hogy a tavaly őszi cseh utunkról az általunk oly nagyon szívesen fogyasztott cseh nemesítésű Champion almamagokkal tértünk haza. Útközben aki almát evett, szigorúan a csutkában kellett hagyja a magokat, amik zacsiba kerültek, nehogy kiszáradjanak.
A gyerekek már alaposan ki vannak tanítva arra, hogyha bármit esznek, bármikor bármelyik gyümölcsnél, zöldségnél elhangozhat az az anyai utasítás, hogy ezt ide köpd, azt oda köpd.... NE keverd össze!
Jövőféltés: hazaérkezés után az első kipakolandó természetesen a magok. Nedves közegbe (prózaian: bevizezett papírzsebkendőbe) raktam, hogy ne száradjon ki, betekertem fóliába (hogy megtartsa a nedvességet) és ment a hűtőbe, hogy kellő hideghatás érje.

A szakirodalom és kevésbé szak irodalom szerint is almát magról szaporítani nem érdemes, és itt jönnek az érvek a nem mellett: kicsi az esélye a fajtaazonosságnak, sőt, valószínűleg vadalma lesz belőle, maga a csemete későn fog termőre fordulni, satöbbi, satöbbi. Természetesen nem véletlen találták ki a generatív szaporítás helyett a vegetatívat, de itt jön a de: nem végeztem statisztikai kimutatást, de a leghíresebb almafajták leírásánál nem az szerepel, hogy keresztezéses nemesítés, hanem az, hogy véletlen magonc. És a hangsúly a magoncságon van. Soha nem lehet tudni - ez sem rossz érv, de persze, mint nálam mindig, a legfontosabb, hogy lássák a gyerekek, ilyet is lássanak, valamit már ebben a korban mélyebben megértsenek a természet körforgásából, az életből. És az én életemben amúgy is oly sokszor igaz az a mondás, hogy nalám, mi lesz a cserebogárból!
Folyt. köv.

enter image description here
Nedves hideg közegbe (azaz a hűtőbe benedvesített papírzsebkendőbe) téve és nejlonba jól becsomagolva kicsírázott állapotban vettem elő a magokat, egyenként elültettem őket jó minőségű földdel megtöltött cserepekbe.

Ui.: mindenkinek ajánlom, hogy ne ásás után (mint ahogyan persze én csináltam) kezdjen neki az ilyen finommotoros babramunkának: a fáradtságtól kissé remegő ujjakkal az amúgynál is nehézkesebb....

Növényvakság ellen: Apró gólyaorr

A gólyaorrok csőrszerűen megnyúlt, hegyes terméscsoportjukról kapták a nevüket. Közös jellemzőjük még a tenyeresen tagolt vagy összetett levél és az öt darab, gyakran kékes, pirosas vagy lilás sziromlevél, amelyek szabadon állnak. Tartoznak közéjük nagy termetű, évelő fajok, melyek közül többet dísznövényként is hasznosítanak, illetve szinte jelentéktelen küllemű egyéves gyomok is. Az utóbbiak táborát erősíti az apró gólyaorr (Geranium pusillum), amely a nemzetség egyik legkisebb hazai tagja. 30 cm-nél magasabbra ritkán nő. Az egész növényt rövid szőrzet borítja, amely egyszerű és mirigyszőrökből áll. Levelei mélyen osztottak. A szirmok lekerekített vagy kicsípett csúcsúak, 2-4 mm hosszúak, bíborlilák. A termés 1-1,5 cm hosszú.







Az apró gólyaorr kertek, útszéli és szántóföldi gyomtársulások gyakori faja, országszerte előfordul, tavasztól őszig virágzik, de kis termete miatt mégis könnyen elkerüli a szemlélő figyelmét.


A bejegyzés eredeti megjelenése:
https://lengyel-attila.blogspot.com/search?updated-max=2019-06-27T15:33:00%2B02:00&max-results=7&start=14&by-date=false

Csírázósdi

Az élet él és élni akar. Lenyűgöző számomra, ahogyan egy apró mag kicsírázik és elindul egy új élet. Ez maga csoda!
A körforgás misztériuma és egyben végtelen egyszerűsége.
A mag beérik, lehull, kicsírázik, a kis növény fejlődésnek indul, és évek múlva ott áll egy fa, ami akár több száz évig is élhet, ő is magot érlel és kezdődik minden elölről. Gyönyörű!

enter image description here

enter image description here
Kicsírázott kajszimagok

De mi indítja el a csírázás folyamatát? Hogyan indul el a csíranövény? Mire van szüksége a fejlődéshez? Mik a növényi élet feltételei?

enter image description here

enter image description here Csírázásnak indult kajszimagok

A szárazföldi hajtásos növények különböző szervekre tagolódnak (gyökér, szár, levél), melyek a megtermékenyített petesejtből, vagyis a zigótából alakulnak ki. Osztódások és differenciálódások hosszú sora után fejlődik ki a csíra vagy embrió, melyben idővel létrejön a gyökérrendszert kialakító gyököcske, az egy vagy több sziklevél és a hajtásrendszert létrehozó rügyecske.
A harasztoknál még a csíra egycsúcsú, vagyis csak a hajtáscsúcs fejlődik ki, és ennek oldalán alakul ki a gyökérkezdemény. A magvas növények esetében viszont már kétcsúcsú az embrió, az egyik vége a gyököcske, ezzel szemben pedig a rügyecske jön létre. A sziklevelek száma lehet 1 (egyszikűek), 2 (kétszikűek) vagy több (sokszikűek vagy fenyők).

enter image description here

enter image description here
Kajszimagok kicsírázott állapotban, átültetésre várva

Miután a csíra szövetei osztódással kialakultak, további osztódás csak a gyököcske, illetve a rügyecske csúcsain megy végbe, ezzel megindítva a későbbi gyökér- és hajtásrendszert. És mindez még a zárt magház védelmében zajlik - a zárvatermő növények esetében.
Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, két akadálynak kell elhárulnia. Először a fizikai gátként az embriót körülvevő magháznak kell átengednie az oxigént és a vizet. A mag egészen addig nyugalomban van, amíg a talaj mikroorganizmusai és az időjárás meg nem gyengítik a maghéjat. Másodszor pedig a magban természetesen jelen levő csírázásgátló anyagoknak kell megszűnniük, ami a mag utóérésével megy végbe. Ez az idő megegyezik a kertészeti gyakorlatban alkalmazott nyirkos hideg tárolással vagyis a rétegezéssel.

enter image description here

enter image description here Még mindig kajszimagok

Csírázáskor az oxigén és víz mellett megfelelő hőmérsékletre is szükség van. Ha ez mind együtt van, a mag kicsírázik. Kétszikűeknél az egyik lehetőség, amivel például a ricinus, a paprika vagy a paradicsom él, hogy a tartalék tápanyag főként a mag belső táplálószövetében halmozódik fel, a sziklevelek lemezszerűen vékonyak. A már említett differenciálódás során az embrió tengelye megnyúlik, majd a gyököcske lép ki először a maghéjból, mert az előrébb van ebben folyamatban, és hamarosan oldalgyökereket is fejleszt. Eközben a rügyecske hajtástengelye is megnyúlik, legyőzi a talaj ellenállását, kampószerűen kiemelkedik a felszínre, magával húzva a szikleveleket és a rügyecskét. A csíranövény kijut a fényre, a sziklevelek bezöldülnek, kifejlődnek az első lomblevelek, elkezd fotoszintetizálni és önálló, önellátó növénnyé alakul. A másik lehetőség, ami többek között a babnál jelenik meg, hogy a tartalék tápanyag kizárólag a két vastag sziklevélben tárolódik. Itt is a gyököcske lép ki először a maghéjon át, kialakul a gyökér, a sziklevelek és az őket takaró halvány lomblevél kijut a felszínre, a sziklevelek átadják az összes tápanyagot a fejlődő lombleveleknek, amik ezután elkezdenek fotoszintetizálni, újabb önálló növényt hozva létre.
Mindez szintén kétféle módon történhet az egyszikűek esetében is. Az egyik esetben a csírázás megindulásakor itt is a gyököcske tör ki először a magból, ezzel egyidőben a hajtástengely is megnyúlik, a felrepedt szemtermésen megjelenik a csírahüvely. Ezt az első lomblevél áttöri, és beindul a fotoszintézis. Ebben az esetben a sziklevél bent marad a magban, onnan táplálva a csíranövényt a fotoszintézis beindulásáig. Ez a folyamat például a kukorica vagy a búza esetében figyelhető meg. A másik eset ugyanígy zajlik, annyi különbséggel, hogy a sziklevél kibújik a magból, mint például a hagyma esetében.

enter image description here

enter image description here

enter image description here
Szilvamagok csírái

És hogy mindez miért lett érdekes számomra? Mert a Judit által tavaly ősszel rétegezett gyümölcsmagok elkezdtek kicsírázni, külön edényekbe ültettük őket, és csodálatos fázisokat figyelhettem meg a kezeim között. Egyik-másik kis csíranövény lenyűgözően szép volt! Erős gyökerek, szép, egészséges sziklevelek, és már fejlődésnek indult lomblevelek.
Csak néztem a növénykéket, és mosolyogtam.

enter image description here
Szecsuáni bors

Felhasznált irodalom:
Haraszty Árpád: Növényszervezettan és növényélettan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1978
Dr. Szalai József: A növényi élet feltételei a kertekben, História Alapítvány, Budapest, 2009

Égercsalád

Egylakiság.
Családanyaként döbbentem csak rá, hogy a növényeknek micsoda különleges, sokrétű, bonyolult, egyszerre harsogóan nyilvános és mégis játékosan rejtett nemi életük van.

enter image description here
A tavalyi hímivarú barka és nőivarú füzér mellett ott láthatóak az idei nőfüzérek (bal oldali ágon) és a megnyúlt hajtásrügyek (jobb oldali ágon).

Ismertebb növénynemzetségek áttekintése H-L

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Hakonechloa macra (japán szálkafű): különlegesen szép megjelenésű, bókoló fűszálakból álló, dús zsombék alakú, több féle színű változatban is beszerezhető, alacsony termetű évelő, mely inkább árnyékos helyet, illetve némi téli takarást igényel.

Hamamelis (varázsmogyoró): Nagyobb termetű díszcserjék, vagy több törzsű fák, melyek különös értéke a tél végén, általában februártól induló, igazán szívet melengető virágzás. Az egyes virágok kunkori szálacskákból álló pici gombolyagok, melyek sárga, narancs, illetve piros színekben kaphatók.

Hedera (borostyán): közismert örökzöld kúszónövények, melyek léggyökereikkel kapaszkodva sok féle felületen jól megtapadnak. Nagyobb felületet benőve különösen alkalmasak nem kívánatos, elemek, vagy akár talaj eltakarására. Árnyékban a legszebbek.

enter image description here

Hemerocallis (sásliliom): edzett, hosszú életű évelők, melyek elképesztő színválasztékban szerezhetők be: a világon több tízezer fajta létezik! A nyár legforróbb időszakában nagyon hosszú ideig bontják látványos virágaikat. Egy virág csak egy napig nyílik, de egy-egy virágszáron akár tucatnyi bimbó is lehet, melyek sorra, egymás után nyílnak ki. Egy növény pedig akár 10-20 virágszárat is nevelhet. Tűző napos helyen lesz a legszebb.

enter image description here

enter image description here

Heuchera (tűzeső): hihetetlen színgazdagságban ismert, levélzetükkel díszítő, teljesen télálló, edzett, hosszú életű évelők, melyek leginkább félárnyékban érzik jól magukat, de tűző napot is elviselő gyönyörű változatok is kaphatók. A levelek enyhe télen át is telelnek, csak nagyon komoly hideg esetén fagynak vissza. Ilyenkor a tövek tavasszal gyorsan újrahajtanak. Alacsony termetük miatt kiválóan alkalmasak talajtakarásra, de nagyobb termetű dísznövények háttereként is alkalmazhatók. Sok fajta ismert, mely apró kis csengettyű-szerű virágok felálló füzéreivel is díszít. Ezek a kis virágok hagyományosan pirosak (innen a név…), de fehér és rózsaszín változat is létezik.

Hibanobambusa (japán bokorbambusz): a Shiroshima nevű, krémfehérrel csíkozott, nagy, tarka levelű változat a legismertebb, mely 2 méterre növő, igen látványos, sűrű, örökzöld bokor. Nagyobb kertekben szoliterként, vagy akár sövényként is alkalmazható. A terjedését határolással megakadályozhatjuk (bauplast.hu – bambusz-szegély). Mínusz 15 fok körül lombozata sérül, de tavasszal gyorsan újul!

Hibiscus (mályva): rendkívül dekoratív, edzett, hálás dísznövényeket felölelő nemzetség!
A mocsármályvák, vagy mocsári hibiszkuszok (Hibiscus moscheutos) általában 50-150 cm magasra növő, lágyszárú évelők, nyáron hosszú ideig nyíló, tányér nagyságú, elképesztően látványos virágokkal. Hófehér, rózsaszín, piros és bordó színekben ismert. Jó télállóságú, normál kerti körülmények közt szépen fejlődik, azonban, mint neve mutatja, meghálálja a bőkezűbb vízellátást. Különösen jól mutat vízfelületek, kerti tavak mellett!
A kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus) 2-3 méteres magasságot és 1-2 méter szélességet elérő bokor, mely nyáron hónapokon keresztül ontja tenyérnyi nagyságú virágait. Korábban csak néhány egyszerű változatban létezett, de mára már több tucatnyi gyönyörű színű, szimpla és telt fajtája is elérhető. Gyönyörű szoliter, de sövényként is szemet gyönyörködtető.
A harmadik csoport a nemzetségen belül a szobahibiszkusz, vagy Hawaii rózsa néven ismert Hibiscus rosa-sinensis, mely a trópusok egyik leggyönyörűbb virágzó dísznövénye! Lélegzetelállító szépségű színváltozatok százai állnak rendelkezésre a télikerttel rendelkezők számára. Míg az első két csoport teljesen télálló, ez utóbbi a legcsekélyebb fagyot sem viseli el, teleltetése plusz 10 fok körül célszerű.

enter image description here

Hippophae (homoktövis): általában 3-4 méter magasra növő, ezüstös lombú, terebélyes bokor, mely kiváló élettani hatású összetevők és vitaminok tömkelegét tartalmazó narancssárga kis bogyói miatt igen értékes gyógynövény! Edzett, mutatós, sövénynek is alkalmas. Porzós és termős példányt is ültessünk!

enter image description here

Hosta (árnyékliliom): kelet-Ázsiából származó, tökéletesen télálló, évelő dísznövény, mely rendkívüli szín- és formagazdagságban lelhető fel. Nagy levelei egyszerű zöldek, kékek, sárgák, illetve a legkülönfélébb tarkázottságúak is lehetnek! Nagyon sok fajtának vannak mutatós, illatos virágai is. Jó vízellátottságú, tápdús talajt, illetve a változatok túlnyomó többsége árnyékos fekvést igényel. Az egyik leglátványosabb évelő nemzetség!

Hydrangea (hortenzia): a hagyományosan ismert hortenzia (Hydrangea macrophylla) általában 1-1,5 méteres magasságú bokor, kissé savanyú, jó vízellátottságú talajban, félárnyékos fekvésben érzi jól magát. Vannak azonban a talajra, fekvésre sokkal kevésbé érzékeny fajok (H. arborescens, H. paniculata), melyek kedvezőtlenebb helyen, tűző napon is gyönyörű bokrokká növekednek és a nyári időszakban hónapokig díszítenek hatalmas virágbugáikkal! Kihajtás előtti visszametszéssel minden hortenzia dúsabb, nagyobb bugákat fejlesztő bokrokká nevelhető.

enter image description here

Iris (nőszirom): edzett, hosszú életű évelő növények, melyek törpe, közép és óriás méretekben is fellelhetők. Egészen elképesztő fajtaválasztékban szerezhető be, több tízezer változata ismert! Napos helyek gyönyörű tavaszi virágdísze.

Juglans (pompás dió): jaj Istenem, szegény, régi, kedves diófánk, mi lesz veled?? Az Amerikából érkezett burokfúró légy, vagy egyszerűen diókukac megpecsételni látszik szeretett, árnyat adó fáink sorsát: a termés augusztusra megfeketedve csúfoskodik a fákon… Mivel a legtöbb helyen nem csak árnyékáért, hanem terméséért is ültették, nagy a valószínűsége, hogy évi nyolcszori permetezés helyett inkább pekándióra cserélik sokan…

enter image description here

Juniperus (boróka): rendkívül formagazdag nemzetség, melyet fás szárú, örökzöld fajok és fajták alkotnak. Nagyra növő, fa termetű, kisebb bokor alakú, illetve elterülő, kúszó változatok egyaránt előfordulnak. A lombszín zöld, kék, sárga, de akár fehérrel tarkázott is lehet. Hasznos, szép növények, melyek szoliterként, sövényként, vagy talajtakarásra is alkalmazhatók.

Kalopanax (tüskefa): a nemzetség egyetlen faja a Kalopanax septemlobus, mely Kelet-Ázsiában honos. Hihetetlenül tűrőképes, 20 méterre is megnövő, különleges megjelenésű, hosszú életű fa, melynek késői (augusztus-szeptember) virágzása értékes a méhek számára.

Kerria (boglárkacserje): ázsiai eredetű, 1-2 méterre növő, edzett bokor, mely május-júniusi, aranysárga virágzásakor szemet gyönyörködtető.

Kniphofia (fáklyaliliom): Dél-Afrikai eredetű, látványos, nagy termetű, edzett, napfénykedvelő, évelő növények! Hosszú szárakon fejlődő, fáklyaszerű virágfüzérei nyáron díszítenek a fehéres-sárgától a narancson át a tűzpirosig terjedő színekben. Újabb fajtái között már folyton-nyílóak is vannak, melyek akár 3 hónapon át is hozhatják szemet gyönyörködtető virágzataikat!

Koelreuteria (csörgőfa): Kelet-Ázsiai eredetű, gömbölyded koronájú, jó tűrőképességű, gyorsan fejlődő díszfa, mely a nyár második felében gyönyörködtet aranysárga virágzataival. Érdemes lenne a legdúsabban virágzó példányokat kiválogatni és tovább szaporítani. Narancspiros színnel kihajtó, illetve oszlopos változata is beszerezhető.

enter image description here

Kolkwitzia (kínai viráglonc): Kínai eredetű, 2 méteres bokorrá növő, visszahajló ágú, edzett cserje, melyet május-júniusban, kis tölcséres, rózsaszín virágok özöne borít el! Aranysárga lombú, illetve kisebb termetű változata is létezik.

Laburnum (aranyeső): sárga akácnak is mondják, mert nyár elején nyíló, pillangós virágokból álló, aranysárga virágfürtjei az akácéhoz hasonló alakúak. Nyílásakor hihetetlenül látványos, kisebb termetű díszfa, vagy nagyobb bokor, melynek óriásfürtű fajtája is ismert! Mérgező növény, kisgyerekes kertekből inkább hagyjuk ki!

Lagerstroemia (selyemmirtusz): komoly adósságaink vannak ezzel a nemzetséggel szemben! Elképesztően látványos virágzású, kisebb bokortól a komolyabb fa-méretig terjedő habitusú növények, melyek nyílási ideje a nyár második felére, illetve szeptemberre esik. Orgonáéhoz hasonló, de annál általában jóval nagyobb, felálló, vagy a nagy tömeg miatt oldalra bókoló virágfüzérei sok gyönyörű színben lelhetők fel: hófehér, rózsaszín, lila, piros, bordó és ezek mindenféle átmenete! Egy kifejlett méretű selyemmirtusz teljes nyílásban a leggyönyörűbb dísznövények egyike! Mintegy tucatnyi, betegségekkel és a komolyabb téli hidegekkel szemben is kiválóan ellenálló fajtája áll rendelkezésre kertjeink, parkjaink napos részeinek díszítésére, melyekből most azonnal el kellene ültetni egymillió darabot országszerte! :-)
További érdekességei, hogy az idősebb példányok kérge platán-szerűen, foltokban válik le, igen mutatós, illetve őszi lombszíne a sárga-narancs-piros színekben pompázhat a talaj minőségétől illetve a fajtától függően!

enter image description here

enter image description here

Lantana (sétányrózsa): Brazíliából terjedt el világszerte ez a hálásan virágzó mediterrán cserje, mely edényesként balkonok, teraszok szép dísze lehet. Nagyon sok, szép színben ismert. Fagymentesen teleltessük.

Laurocerasus (babérmeggy): vagy Prunus laurocerasus, a Balkántól a Kaukázusig elterjedt, örökzöld lombú cserje, mely rengeteg, kisebb-nagyobb termetű változatban ismert. Szoliterként, illetve egyre több helyen sövényként is telepítik, ez utóbbira különösen alkalmasak oszlopos habitusú változatai. Pirosan kihajtó, nagyon szépen virágzó (felálló, hófehér, illatos fürtök), és ehető gyümölcsöt termő fajtái is léteznek. Edzett, hálás, mutatós növény!

Lavandula (levendula): mediterrán eredetű, kedvelt törpecserje, melyet aromás illatú, hamvas-szürkés levelei, illetve mutatós, kék virágai miatt ültetnek. Ismertek rózsaszín és fehér virágú változatok is. Tűző napot, viszonylag szárazabb helyet kedvel, alacsony bokrait célszerű tavaszonként alaposan visszavágni. A virágzatokból nyert, népszerű levendulaolaj kellemes illata mellett számos jó hatással is rendelkezik.

enter image description here

Leucanthemum (margaréta): az egyik legismertebb, legnépszerűbb, hosszú életű, edzett évelő növényünk, mely napos kertek kedves, mutatós dísze. Hófehér szirmú, sárga közepű változata a legelterjedtebb, de kaphatók telt, sárga, illetve piros szirmú fajták is. Vágott virágnak is kiváló.

Leucothoe (fürtöshanga): észak-Amerikai eredetű, kisebb termetű, színes lombú örökzöld díszcserjék. Leveleik kihajtáskor, illetve télen még színpompásabbak.

Ligustrum (fagyal): Európától Japánig elterjedt, többnyire örökzöld fajok tartoznak ide, melyek általában cserje termetűek, de pl. a japán fagyal (Ligustrum lucidum, ami egyébként kínai eredetű…) 10 méteres fává is képes nőni. Nálunk a leggyakrabban ültetett faj a télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium), mely nyírott sövényként a legnépszerűbb és tarka levelű változatai is mutatósak. Délebbi országokban a kínai törpe fagyal (Ligustrum jonandrum) igen kedvelt, mert tökéletesen alkalmas formanövények nevelésére. A fagyalok az orgonák (és az olajfa!) közeli rokonai, a nálunk is őshonos, lombhullató közönséges fagyalra (L. vulgare) pl. az orgonafajták kiválóan olthatók is.

Liquidambar (ámbrafa): a nemzetség fajai Görögországtól Japánig, illetve észak-Amerikában fordulnak elő. Ez utóbbi (Liquidambar styraciflua) a legismertebb és legnépszerűbb. Az Amerikai kontinens keleti felén, a Kanadai határtól egészen Hondurasig előforduló, közepes termetű díszfa, mely különleges, szinte csillag alakú levelei, illetve pazar, zölddel kevert narancsos-piros őszi lombszíneződése miatt nagyon szívesen alkalmazott növény! Oszlopos, valamint kis termetű fajtái is beszerezhetők.

Liriodendron (valódi tulipánfa): ő az igazi, valódi tulipánfa (Liriodendron tulipifera)! (A nemzetség másik faja a kevéssé ismert kínai tulipánfa.) Az egyik legősibb zárvatermő növény, mely észak-Amerikából érkezett hozzánk, nevét pedig tulipán alakú leveleiről kapta! Európában évszázadok óta igen kedvelt, egyes kastélyparkokban bődületes méretű, gyönyörű példányai élnek! Gyorsan nő, szereti a nedvesebb környezetet, hazánkban ártéri fásításként is előfordul. Nagyobb mértékű telepítése is indokolt lenne, mert díszfaként nagyon mutatós, illetve fája is értékes! Piros közepű, zöldessárga virágai is szépek.

Lonicera (lonc): sok fajt felölelő nemzetség, melyből a teljesség igénye nélkül a dísznövényként ültetett, teljesen télálló, örökzöld, vagy lombhullató fajokat, fajtákat érdemes említeni. Kevésbé, vagy erősen illatos, gyönyörű virágdíszt adó változatok egyaránt vannak köztük. Egyesek felfuttathatók, mások a talajon elterülők. Különösen értékesek az 1-1,5 méteres bokorrá növő kamcsatkai lonc (Lonicera kamtschatica) változatok, melyek vitamindús, ízletes, kék bogyóterméssel örvendeztetnek meg májustól!

Lycium (ördögcérna): a keleti gyógyászatban ismert és nagyra becsült, gyógyhatású Goji-bogyó, mely gyors növésű, edzett bokor és már a 2. évtől bőven terem! Termése az egészségre igen hasznos anyagok sokaságát tartalmazza, ezt számtalan vizsgálat bizonyítja!

enter image description here

Rám szállnának szépen a lepkék

Süsü dalát a legelsők között vettük fel az esti, elalvás előtti repertoárunkba.
Az óvodában lila pillangó volt a jelem, anyu hímezte rá a kéztörlőmre és a zsákomra. A kéztörlő a mai napig megvan, maga a hímzés jobb állapotban, mint maga a törülköző.
Azért fontos ez, mert mostanság filozofikus, mély gondolkodású bölcs emberekről derül ki számomra (előbb Irma, aztán Kriszti, aztán Géczi tanár úr és persze Lantos Gábor), hogy alapvégzettségük szerint biológusok.
Tegnap írtam Krisztinek, hogy én pontosan az ellenkező utat jártam be: előbb maga a lét megfejtése érdekelt (filozófia, irodalom) és innen érkeztem meg a biológiához, a botanikához, amit talán magának az életnek nevezhetünk. Furcsa, nem?
Mint mikor egy hímzett lila pillangó leszáll egy virágra. A kertet én művelem hozzá. És azóta, ha kicsi szívem vélük dobogna, nem lennék ilyen nagy otromba....

enter image description here

Nárciszok földkalappal

Gyűjtsünk nyírvizet!

A tél vége felé járva eljött az idő a nyírvíz gyűjtésére! Ez az értékes anyag csak ilyenkor, a nyírfák rügypattanása körüli néhány hétben csapolható. A művelet egyszerű, a képek alapján könnyen kivitelezhető :-)

A fának nem árt, mert a tartalékainak csak kis hányadát veszíti el, s ezt a lombfakadást követően gyorsan pótolja.
A kicsi, fúrt seb pedig a növekedéssel hamar beforr.

Ha a nyírfáknál járunk és egy vékony kis vesszőt metszőollóval megvágva azt tapasztaljuk, hogy a seb nedvesedni, csöpögni kezd, akkor itt az idő!

Miért érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget?
Mert ez a folyadék, mely a nyírfák által az előző évben elraktározott rengeteg értékes anyagot tartalmaz, igen jó hatással van szervezetünkre, közérzetünkre! Segíti a tavaszi fáradtság leküzdését, erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, vértisztító hatású és az allergiás tüneteket is mérsékli.

Ha a nyírvizet lassú tűzön melegítjük, a víztartalom nagy részét elpárologtatjuk, akkor egy besűrűsödött édes szirupot kapunk, ami szinte megegyezik a juharsziruppal! Hogy a nyírvizet eltarthassuk, vagy pasztőröznünk kell, vagy mélyhűtőben fagyasszuk le.
Hajrá, jó gyűjtögetést kívánunk!

A képek 2017 március 5-én készültek.

Kb. 3-4 cm mély lyukat fúrunk a nyírfa törzsébe kb. 1 méter magasan:

enter image description here

A lyukkal azonos vastagságú műanyagcső végeit kissé hegyesre levágjuk:

enter image description here

enter image description here

A műanyag palack tetejét is átfúrjuk ugyanazzal a fúrószárral:

enter image description here

A műanyag cső egyik vége a törzsbe, másik vége a palack kupakjába kerül:

enter image description here

enter image description here

Megcsapolt nyírfa törzsek, különböző gyűjtőpalackokkal, melyeket pár óránként ellenőrzünk, s, ha telnek, kiürítjük őket:

enter image description here

Nagyobb ballonban a már begyűjtött nyírvíz:

enter image description here

enter image description here

Kisebb műanyag palackokba töltve mehet a mélyhűtőbe, ahol jéggé fagyva akár évekig is eláll:

enter image description here

Dióspusztai vajkörtvély elmondásra átírva

A Falusi Krónika baranyai fordulójából az országos, lakiteleki bemutatóra Kustos Irma jutott be! - ez a hivatalos verzió. Az érzelmes pedig ez: Ir-ma, Ir-ma, Ir-ma!

enter image description here

Kustos Irma: Vajkörtvély
Elmondásra alkalmazott változat

Egy körtvélyről szeretnék ma nektek beszélni. Egy körtvélyről, ami utolérhetetlen, páratlan, megismételhetetlen!
Bocsásd meg nékem, kegyes hallgatóm, hogy eme – másoknak talán túlságosnak tetszhető – szóktól elmémet elszakasztani nem tudom, de sem nem hivalkodás, sem nem pipeskedés, hanem a színtiszta való, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély eme jóságokkal bírna, és evvel nagy vigasztalására vagyon az emberi állatnak. Nyárban is és télben is. Mert noha érése augusztus havában esik, de, aki akarja, külömb-külömb féle módon bé-csinálhatja, és télbenn is élhet véle.
Vedd azt is eszedbe, kegyes hallgatóm, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély vala, ami e sorok szerény iróját az édes kerti napok után szomjúhozva, távol tengetett, hosszú, keserű évei után hazahozta a dióspusztai kertbe. Lelkében mindig élt, édes hívogatásával csábítgatta e nemes körtvély, e fenséges körtvélyfák gyönyörüséges emlékezete. Ez indította el őtet gyümölcsóltogató utján is annó, épp ahogy itten nektek most sorjában elmondom. Szép, üde, meleg nyári nap volt, kedves illatok szálldostak a légben, méhek zsongtak, s az ég madarai eltikkadtan pittyegtek a hévségben, amidőn az éredendő gyümölcscsel dúsan megrakott körtvélyfa szellőző árnyékjában álmodozó authorunk akkoriban még ifjonti szöme egyszer-csak reányílott arra, hogy a dióspusztai gyümölczöskert szélén álló két termetes, koros körtvélyfa bizony óltovány! Azt valaki óltotta vala! Áldja meg az Ur Isten haló porában is azt az ösmeretlen kezet, azt az óltogató néhai atyánkfiját, aki ama négy nemes ágacskát az ifjú vadkörtvélfa tőkéjébe, úgy térdmagasságban, olly igen jól béeresztette, hogy mi, kései fiak is, bőséggel élhetünk kezemunkája hasznán. Mert igen fölöttébb való az!
Te, édes kertészem, ki gazdaságodnak továbbéli előmenetelire a tudás édes méze után tovább kutatnál, vedd eszedbe, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély esmértetését más authoroknál hiába is keresnéd! Jó atyánkfijai, akik szivükön viselik honunk gyümölcsbéli állapottyát, és arra nékiek tehetség is adatván, a dióspusztai vajkörtvély továbbörökítő lényegét nem oly régiben megküldték vala egy hírneves ángliusi vizsgálóintézetnek, aholis azután – drága pénzen – napvilágra jöve, hogy a mi nemes dióspusztai vajkörtvélyünknek a világon párja nincsen! Esmeretlen az a nagyvilág előtt! De nem úgy immáron mielőttünk, akik eme körtvély ismertetését a Faluság nevű internetes naplóban immáron részletesen is elolvashatjuk, mi több, gyönge csömötéjjét eggyik-másik jó atyánkfia szorgalmatos munkálkodása folytán akár a saját kertünkben is elültethettyük, és gyümölcsével jó idején mi is élhetünk.
Én is ezekkel a szókkal vetek véget a dióspusztai vajkörtvélyrűl való mondókámnak. Ahogyan azt az 1666-dik esztendőben Istenben elnyugodott Páter Lippay János is megirá a’ Posoni Kert című könvében: „… nem kétlem, hogy találkoznak afféle dongó, csípő szúnyogok, akik ítéletükkel, éles nyelvükkel, mardosni fogják az én munkáchkámot. De akinek nem tetszik, csinállyon jobbat, s-nem irégylem a’ jámbornak. Én a’ közönséges jóért igyekeztem munkálkodnom.”
Te-is ezért, kegyes Hallgató, az én igaz szívbéli jó igyekezetemet vedd jó néven, és ha kedved tartya, élly véle.

enter image description here
A Faluság blog versenyen kívül mutatkozott be - juhhéé, jók vagyunk!

enter image description here
Az eredményhirdetéskor mindegyikünk Irmának szurkolt, itt éppen Zita (most már legalább őt is lelepleztem....).

Ernyőink

Ernyősvirágzatúak a konyhakertünkben: sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák.

Kinyílásaink és becsukódásaink.
Kinyílásaink és kiteljesedéseink.
Bezárulásaink és megtermékenyüléseink.
Az ernyős virágzat nem virág, hanem virágzat. Virágok szövedéke, virágok csoportrendszere. Hálózat. Lebeg a szélben, lebeg a széllel. Összetettség. Család. Rokonság. Kiterjesztettség.
Mikor a szoknyádba belekap a szél és kiöblösödik (harangszabás, hm, valaha, a szülések előtt még nekem is jól állt....) - a képzelettel már repülsz is. Mikor a szoknyádba belekap a szél és a felsőtestedre tapad, deréktól lefelé pedig csupaszul szemérmetlenkedsz ('A' szabás, most már csak ez áll jól, hm...) - a szabás játéka: esőernyő és napernyő. Ívek, vonalak.
Világmászókák.

enter image description here
Som virágrügy nyílás

Ernyő alatt felnőni. Minden gyereknek adhatunk ernyőt: a valóságban szeretnek alatta játszani és annak biztonságából csak néha-néha kitekinteni. Képzeletbeli, hosszan megtartó ernyőt kialakítani: olyat, ami megvéd, de mégis ki lehet alóla lesni, hm.....

enter image description here
Szibériai áfonya vagy Kamcsatkai mézbogyó (Lonicera kamtschatica)

Kertbe ültethető szobanövények

Az, hogy mit nevezünk szobanövénynek elég relatív. Sok olyan növényt tartanak az emberek szobában, ami nem oda való és nem is érzik jól magukat, ilyenek például a citrusfélék, a leander vagy bizonyos pálmák és kaktuszok. Ezeknek rendszerint több fényre és az évszakok váltakozására van szükségük.
Egy jó szobanövény tehát elviseli a kevés fényt, a folyamatos magas hőmérsékleteket és a kezdő szobakertészek túl kevés vagy túl sok öntözését. Viszonylag sok növény megfelel ezeknek a kritériumoknak. A legtöbbjük trópusi eredetű, de akadnak szubtrópusi, esetleg mérsékelt övi növények is köztük.
A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretnék beszélni pár fajról, amiket, bár szobanövénynek árulnak, egy szerencsés mikroklímába telepítve Magyarországon is a kertünk részévé válhatnak, egzotikus hatást kölcsönözve neki. Ezeket mind kiültetve tartom egy ideje a szüleim szegedi kertjében (USDA zóna 7a). Direkt nem a feltűnő, hidegtűrő pálmákra, banánokra és kaktuszokra szeretnék kitérni, hanem azoknál kevésbé ismert növényekre.

Japán arália vagy szobaarália (Fatsa japonica)

enter image description here

A Fatsiák egzotikus megjelenésű, Ázsiából származó növények, melyek közeli rokonai a borostyánoknak. A levelei kicsit hasonlók a fügére, de azokkal ellentétben örökzöldek. Legjobban árnyékos-félárnyékos helyen érzik magukat. Szeretik a magas páratartalmat és a jó humuszos talajt. Lassú növekedésű és alacsony termetű növények, amik tökéletesek kisebb városi kertekbe is. Nálunk körülbelül 10 éve van egy példány kiültetve. A hidegtűrése meglepően jó, -15 és -18 °C-ig nem károsodik. Az alatt a levelei lefagyhatnak, de törzse a megfigyelésem szerint -20 °C-ig nem sérül. Viszont egy meleg, aszályos nyár ugyanúgy megviselheti, mint egy hideg tél. A nagy melegben a növekedése leáll és a gyakori öntözés ellenére látszik, hogy nem igazán boldog, egyfajta „nyári álomba merül”. Érdekessége még, hogy a virágait nagyon későn, október-november tájékán hozza, így nagyon ritka, hogy a termései be is érjenek. A leveleit előszeretettel használják a virágkötészetben és viszonylag könnyen beszerezhető, virágüzletekben és kertészetekben viszonylag gyakori faj. Több különböző fajtája létezik pl. Variegata, Spider Web, amik az alapfajnál érzékenyebbek.

Borostyánarália (Fatshedera lizei)

enter image description here

Mint a neve is mutatja, az előbb bemutatott Fatsia (szobaarália) és egy Hedera (borostyán) faj keresztezésével állították elő. Megjelenésében is valahol a két szülő között helyezkedik el. Levele kisebb és kevésbé ujjas, mint a Fatsiának, de jóval nagyobb, mint egy borostyáné. Növekedésre is a két szülő között van félúton, mintha nem is tudná eldönteni, hogy cserje vagy futónövény szeretne lenni. Hasonló helyet és tartást igényel, mint a szobaarália. Mutatós növény, egyedül a hidegtűrésében csalódtam. Tapasztalatom szerint semmivel nem hidegtűrőbb, mint a Fatsia, talán még kicsivel érzékenyebb is. A borostyántól sajnos ezt a jó tulajdonságot nem sikerült megörökölni.

Kukoricalevél (Aspidistra eliator)

enter image description here

Tipikusan a „nagyanyáink növénye” jelzővel illethető növény, akárcsak a muskátli. Kelet-ázsiai származású és rendkívül szívós szobanövény hírében áll. Sajnos valamilyen okból veszített népszerűségéből az idők során, emiatt beszerezni is nehézkesebb. Alacsony termetű növény, melynek a föld feletti része gyakorlatilag egy nagy levélből áll. Viszonylag lassan fejlődik, az árnyékos, félárnyékos helyeket kedveli. Jó hidegtűrő, -15 fokig nem panaszkodik, de hidegebb teleken a levelei károsodhatnak. Szerencsére a méretéből adódóan könnyű takarni és a következő tavasszal, nyáron új levelekkel örvendeztet meg.

Bíborpletyka (Tradescantia pallida)

enter image description here

enter image description here

Ez a növény sokaknak meglepő lehet, hiszen mindenhol fagyérzékeny szobanövényként van feltüntetve. Természetesen próbálkozhattam volna az ismert télálló pletyka fajokkal is, de ennek a növénynek a már-már természetellenes színe nagyon megfogott. Külföldi fórumokon olvastam, hogy megfelelően takarva -15 és -20 °C-os hideget is túlél a növény föld alatti része, melyről tavasszal újrahajt. A növény alacsony termetű, bíbor lila színű, a levelei enyhén szőrösek. Erősen sarjad és terülésre hajlamos, így hagyni kell neki helyet. Elviseli az árnyékos helyet, de tapasztalatom szerint sokkal szebb színe van napos, félárnyékos helyen. Jelenleg a második, enyhe telét tölti kint ezért a tényleges hidegtűrését még nem volt alkalmam tesztelni.

Szálkás aloe (Aloe aristata vagy Aristaloe aristata)

enter image description here

enter image description here

Szinte minden kertészet pozsgás szekciójában megtalálható ez a kistermetű Aloe faj, mely talán az egyetlen, ami megfelelő körülmények között kibírja a teleinket (az Aloe striatula, csak 2 telet bírt ki nálam). Apró fehér pöttyökkel díszített levélrózsája nagyon mutatós egy kaktusz- vagy sziklakertben. Nyár elején a fáklyaliliomokhoz hasonló narancsos-piros virágzatot fejleszt. Télen a levelei összecsukódnak és egészen összetöpörödnek. Mindenféleképpen jó vízelvezetésű, homokos talajba kell ültetni és a csapadékvédelem is ajánlott. Nem összekeverendő a szemölcsliliomokkal (Haworthia), melyek érzékenyebbek!

Indás kőtörőfű (Saxifraga stolonifera)

Ez a csíkos, apró levelű kőtörőfű-féle szintén remekül elél a kertünk árnyékos, félárnyékos részein. Nyár elején hozza apró, de érdekesen aszimmetrikus virágait, melyek remekül mutatnak. A szamócához hasonlóan az indái végén új növényeket fejleszt, így gyorsan képes elborítani egy ágyást, meggátolva a gazosodást.

Kapaszkodó füge (Ficus pumila)

Ez a növény egy kakukktojás, ugyanis most tavasszal fog kikerülni a kertembe. Ez az apró levelű kúszó fikusz papíron -15 és -17 °C-os hideget is elvisel. Nagy felületeket képes elborítani viszonylag gyorsan, így melegebb vidékeken gyakran ültetik. Remélhetőleg néhány év múlva bővebben is tudok róla nyilatkozni.

A lista természetesen nem teljes és senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy a féltve őrzött növényeiket fagyhalálra kárhoztassák. Viszont a megfelelő védett fekvésben, sok szobanövénynek vélt növény a kertünk dísze lehet.