Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!
Örömmel és köszönettel adom át a Tisztelt Érdeklődők részére a Keszü család szíves meghívását a Baranya vármegyei Boda településen található, híres datolyaszilva-ültetvényükbe!
Az invitálás csapatunk részére 2023. november 18-ra szól, délelőtt 10 órára.
A látogatás során kedves vendéglátóink - kóstolóval egybekötve - megismertetnek bennünket a nálunk még újnak számító datolyaszilva gyümölccsel, és bemutatják
a novemberben kiemelkedő élményt nyújtó, érő, narancssárga gyümölcsökkel ragyogó ültetvényüket, amely látvány talán legméltóbban P. Lippay Jánosnak a Posoni kert-ben írott, tizenhetedik századi, de örökérvényű szavaival lenne jellemezhető: "[...] a' fáknak drága ékességek a' sok külömb féle szép, jó ízű, kedves illatú gyümölcsök,
az ő számtalan külömböző színes termetekkel, mint valami kincses draga kövékkel ragyogó násfákkal, szemeit, szivét megvídámíttyák, és fel-ébresztik embernek [...]".
Aki a 6-os főúton Pécs és Szigetvár között autózik, a bodai elágazónál rögtön szemébe tűnik a datolyaszilva-ültetvény látogatóinak készült eligazítótábla, amely később is meg-megjelenik, egyértelműen utat mutatva a helyszín megközelítéséhez, ahol végül a parkolóhelyet is tábla
jelzi.
A 18-ai látogatásunkkal kapcsolatosan tisztelettel kérnénk az előzetes bejelentkezéseiket a pomona@t-online.hu címre, vagy a +36 30 4911955 telefonszámra legkésőbb november 16., csütörtök estig, mivel a szervezőknek mindig nagy segítség, ha előzetesen megközelítő fogalmuk lehet a várható létszámról. Előre is köszönjük!
Találkozzunk tehát jövő szombaton, november 18-án,
délelőtt 10 óra előtt pár perccel, a datolyaszilva-ültetvény
parkolójában!
Minden vendégjárás egy merő izgalom. Hiszen azok előtt kell szerepelnünk, akikkel nem élünk együtt. A családunk tudja, hogy milyenek vagyunk reggel kócosan, vagy hogyan isszuk a szódát, vagy mikor szoktuk a fürdőben a csapot letörölni. De aki nem velünk lakik, az csak azt a pillanatnyi állapotot látja, amikor nálunk van. Abból von le következtetést. És ezért izgulunk.
Akkora égés volt, amikor egyszer takarítottuk a fürdőszobát, a gyerekek meg megkérdezték, hogy vendégek jönnek. Majdnem elsüllyedtem. Ez ellen nincs mit tenni. Jó benyomást szeretnénk kelteni. Pedig a szétdobált gatyák ellenére még lehetünk jó emberek. Azért már vagyok olyan bátor, hogy bizonyos barátaim látogatásakor nem pakolok el, de ha az anyósom, vagy az anyám jön, akkor fényesítem az ezüstöt.
Ez a kedvenc napszakom. A nappali forróság már csillapodik, a Nap lejjebb ereszkedik, leszáll a magas lóról, és finoman simogatja a megfáradt embereket. A szorgalmas nénikék előjönnek kertjükből, és a ház előtti padon megpihenve beszélik meg szomszédaikkal a nap eseményeit. A tyúkok még kíváncsian szemet keresnek, üres gyomorral nem jó nyugovóra térni. A városokban is előmerészkednek a kánikula elől redőnyök mögé rejtett unokák és a kellemes melegben a házak közti téren biciklik, labdák kerülnek elő.
Megváltoznak a fények és a hangok. A nappali zsibongás lecsillapodik. Talán azért szeretem ezt az időszakot annyira, mert a zajos órák utáni békében ugyan kicsit ott van az elmúlt nap utáni bánkódás, de a langyos este még magában hordozza az újabb forró nap ígéretét, végtelen nyarat remélve. Csak augusztus végén, amikor már érzékelhetően rövidebbek a nappalok tudatosul, hogy újabb évet kell várni a következő kora nyárestékre.
Érkezésemet is így időzítettem. Az anyám azon a forró nyári napon kora reggeltől vajúdott velem, mire este fél hatra megjöttem. És megint szétáradt a nyugalom. Sok évvel később, a születésnapomon meglátogattak a szüleim. Akkor én már nem nagyon mozdultam ki otthonról. Fészket építgettem. Aztán két nap múlva hajnalban egy finom kis pattanás, és az elfolyt magzatvíz jelezte, hogy elkezdődött. Férjemmel izgatottan álltunk a dolgok elébe. De ez olyan lassan ment, hogy nem is gondoltuk, hogy aznap még találkozhatunk a kislányunkkal. Aztán délutánra felgyorsultak az események, és fél hatkor ő is megérkezett. Ismét egy gyönyörű kora nyáresténk lett.
Eszembe jutnak régi nyarak, amikor nagynénéméknél a faluban esténként olyan egzotikus élményben volt részünk, amit ma már filmen sem látni. Hat óra körül az utca végén porfelhő és zaj támadt. A falu gulyása ilyenkor hajtotta haza a legelőről a teheneket. Az emberek kijöttek az utcára, beszélgettek és hazavárták jószágaikat. Akinek még dolga volt, csak a kiskapuját és az istálló ajtaját hagyta nyitva. A megfáradt magyar tarkák kötelességtudóan befordultak a házuk előtt, és akár gazda nélkül is szépen bevonultak a kapun, egészen az istállóig. Nekünk városi, nyaraló gyerekeknek ez volt a nap fénypontja. Eleinte csak belülről, a kerítés biztonságából lestük ezt a parádét. Később már a járdára is kimerészkedtünk. Csak akkor volt nagy riadalom, ha valamelyik tehén elvétette és eggyel korábbi hídon fordult be, mert akkor hibáját korrigálandó, a járdán, a házak és a bámészkodó gyerekek előtt vonult el a saját udvaráig. Mi pedig vidáman és maszatos képpel szaladgáltunk tovább, hiszen másnap folytatódott a végtelen nyár.
A kora nyáreste a Balatonon is más. A nyaralók már délelőtt levonulnak, és egész nap a strandon kínlódnak a forróságban, és vagy több flakon napozószert mosnak bőrükről a vízbe, vagy ki sem merészkednek az árnyat adó platánok alól. Én a Balaton mellé születtem. Így nekem az most is az otthonom, pedig már sok éve távol élek tőle. Nem is megyek le egész napra a partra. Öt óra előtt el sem indulok. Régi beidegződés, még abból a korból maradt, amikor a nyári Balaton nekem a munkát jelentette. A balatoniak sosem érnek rá a "nappali" fürdőzésre. Kora nyáreste indulunk neki, és örömmel üdvözöljük a többi, szintén ilyenkor fürdeni igyekvő régi ismerőst. Nem mondom, útközben rendere kerülgetjük egymást a partról szállásukra igyekvő nyaralókkal, ha én is reggel óta ott lennék, eddigre már én is biztos megunnám. De mit hagynak ők ki! Hiszen ilyenkor a fények és a hangok a víznél is megváltoznak. A nappali összefolyó zsibongás helyett egy-egy társaság vidám kacagását messziről kihozza a szél. És a látvány! Lehet, hogy az északi part megkapta a hegyeket, de minket, déli partiakat az aranyhíddal kárpótolt a természet. Mesés élmény úszni rajta.
Mindig arra vágytam, hogy nekem is egész nap szaladgáló, kis maszatos képű gyerekeim legyenek. Most, a kora nyárestéken, szüleim balatoni udvarában lepkehálóval összefogdosom a kis maszatos képű kölkeimet, együtt örülünk, amikor az esti csutakolás után újra rózsaszínűek lesznek. És boldogan hiszünk a kora nyáresték ígérte végtelen nyárban.
Első gondolatom az volt, hogy kirohanok a kertbe és elkezdem vendégváró-bemutatható rendbe vágni. Merthogy délutánra olyan lenyűgözőre kéne alakítani, mint legjobb korszakaiban tud lenni, vagy amilyennek a fényeknek is köszönhetően legfenségesebb pillanataiban láthatjuk - a mi kertünket, a maga túlfűtött érzelmi viszonyulásaival: csodáival és hibáival.
Tegnapról ott maradt, kifordítva ledobott és már rég elfelejtett fiú fürdő- és alsógatya kombináció. Reggeli anya-szem fürkészi a kertet, hogy legalább illetlenség-nyomok ne hangoskodjanak a szemünkbe.
Második gondolatként azzal játszottam el, hogy valamilyen ürüggyel lemondom a kertbe-hívást, kifogásokat keresek: a gyerekek, a hivatalos munkánk, a fáradtság, az időhiány.... sohasem leszünk képesek tökéletes álomkertet felmutatni.
Aztán rájöttem, hogy a prezentálás csak kiinduló pont ahhoz, hogy beszélgessünk egymással kertjeinkről, hogy örömködjünk a szépen, nevessünk a sutaságokon és lássuk meg, hogy min és hogyan kéne, vagy lehetne változtatni.
És akkor láttam, hogy Nemes Kriszti írta, hogy mindenkit üdvözöl és biztosan jó lesz az együtt-lét és küldött is írást.
Megnyugodtam, hiszen nem bírálók, ítészek vagy kritikusok jönnek hozzánk, hanem kertbarátok és kert-tudók, akik minden virágkehely alatt meglátják azt is, hogy mi van a föld mélyén.
Kert-életünk őszintesége rengeteg átbeszélni valót ad - szeretem, várom. Ünnep.
Kapcsolati stációk. Kapcsolat alakulások.
Az óvodáig vezető úton Nővér mindig feladatokat adott: sorold fel a napokat (ez jól ment, de a szerda a mai napig nagyon furcsa), sorold el a hónapokat (a június-július még nagyobbacskaként is gondot okozott). Mi a telefonszámunk (az okostelefonok megjelenéséig minden családtag, ismerős, barát számát kívülről tudtuk, mint ahogyan a születésnapokat és névnapokat is), hol lakunk....
Kisvilág-biztonság.
Katica-tankönyv. Lárva-báb-imágó: a katicává válás minden állomása a nőszirom levélen.
A kakukkfű megjelenésre sokféle lehet annak megfelelően, hogy vad-, mezei- vagy termesztett kerti változatról van szó. Ennek fényében lehet lágy vagy fásodó szárú, alacsony vagy éppen nagyobb bokor. Levelei lándzsa vagy kerek alakúak. Illata azonban mindegyiknek nagyon markáns. Rétek és erdők száraz, fényben gazdag területein találkozhatunk vele vagy éppen a kertünkben, ha vetettük.
Kerti kakukkfű
Fűszernövényként nagyon finommá teszi a vadas, halas és gombás ételeket, de akár egy egyszerű sülthús, főzelék, saláta vagy mártás ízén is sokat tud dobni. Azonban ennél sokkal több rejlek ebben a kis növényben, mely egyik legősibb és legértékesebb gyógynövényünk.
Vegyük is sorra mi mindenre jó:
timol és karvakrol tartalma miatt antibakteriális és vírusölő hatással bír, illetve egyes gomba fajokkal (Candida) szemben is felveszi a harcot,
immunrendszert serkentő hatása van a belőle készült illóolajnak,
megfázás, náthás betegségek ellen segít egy forró fürdő,
csillapítja a köhögést,
friss levelek rágása csökkenti a torokfájást és fogínygyulladást,
kiűzi a bélférgeket,
belső és külső használata segítséget nyújt ízületi gyulladás, keringési és reumás panaszok esetében,
talán inkább nők szempontjából pedig pozitív hatása, hogy késlelteti az öregedési folyamatokat.
Jótékony hatásai közül szeretném kiemelni a megfázás és náthás betegségek elleni alkalmazását, mert úgy gondolom ez mindenkit érintő téma. Ugyan nyár van, amikor ezeknek se híre se hamva, viszont nekünk most kell begyűjtenünk a gyógynövényt, hogy aztán ősszel s télen felhasználhassuk.
Fontos, hogy virágzásban lévő növényt szedjünk, mert ilyenkor legmagasabb a hatóanyag tartalma. Célszerű a metszőollóval szedni a kerti fajtát, vad- és mezei változatát viszont puszta kézzel egyszerűbb. A levágott növényeket fénytől védett, meleg helyen szárítsuk meg, ajánlott újságpapírra helyezni őket és száradásig pár naponta forgatni, ha sűrűbben tettük.
Miután megszáradtak, egy zacskóban könnyen tárolhatók felhasználásig. Amikor is egy nagy fazék vízbe egy marék kakukkfüvet teszünk és felforraljuk. Forrást követően levesszük a tűzről és beleöntjük a kádba, persze leszűrve. Ezt a forró vizet felengedjük vízzel, hogy beletudjunk ülni, majd 15-20 percig, amíg a víz el nem hűl, üljünk bele, mossuk meg magunkat vele. A fürdőt 2-3 napig szoktuk ismételni megfázás esetén.
Andival és Lacival készített interjú hanganyaga 2. rész (hangvágó: Kovács Jónás)
Gyenis Nóra grafika terve
A hanganyagból kiemelt, számunkra legkedvesebb gondolatok:
A növényeitekhez is van olyan viszonyulásotok, mint az állataitokhoz?
Amikor jövök-megyek a tanyán, én mindig nézem a növényeket. Főleg tavasszal: mi ered meg, mi hajt, virágzik, kötött-e a virág, nem kötött, terem?
Cseresznyefa
Ha nem vonzódnánk a növényekhez, akkor nem lennének dísznövények, csak haszonnövények: konyhakert, gyümölcsös.
Amikor kilépek az ajtón, milyen közeg vár, az nagyon fontos és a növények az elsők, akik körülvesznek minket.
A mocsári hibiszkusz fogad, ahogyan kilépek az ajtón
Szerintem nagyon fontos szerepe van az életünkben a növényeknek.
Szarkaláb
Bordó levelű bodza
Kefevirág
Nagyon közel azért nem engedjük az állatokat. Ennek több oka van. Egyrészt nyilván, hogyha közel van az állat, akkor többször rá lehet nézni, nem kell olyan messzire menni, ellátni, gondozni, takarmányt hurcolni könnyebb.
A madaraknál például gond a hang, ha túl közel vannak, egyszerűen nem tudunk aludni.
A nagy állatoknál probléma lehet a szag, a légy, úgyhogy azért ezt is mérlegelni kell. Szerintem úgy nagyjából nálunk így jó.
Pillanatnyi pihenő
Igaz sokat kell menni, de most még bírjuk. Majd húsz-harminc év múlva ki tudja, mi lesz…
Nálatok az állatok benne vannak a tájban. Persze nem a szűk lakóteretekben, ez egyértelmű, de a tájba vannak illesztve, nincsenek elhatárolva vagy láthatatlanná téve, vagy elrejtve, vagy eltakarva, hanem együtt lélegzik ez a tanya az állatokkal.
Lovak és marhák békésen együtt a legelőn
Nem tartanánk istállóban állatot - nem látnánk nagyon értelmét. Mert ugye azért is tartunk állatokat, mert szeretjük őket. Szeretjük látni.
Ha be lennének zárva valahova négy fal közé, akkor az már csak gazdasági, az nem adná meg ugyanezt a kapcsolatot.
Én így akarok élni, kint.
Mi próbáljuk minél inkább a természetközeli életmódot és életet is élni.
Ha én felkelek, és éppen az ablakon kinézek és ott legelészik egy ló, akkor az boldogság.
Afra és Suttyó
És ha fáradtak vagytok és nyűgösek, és ki kell hozzájuk menni?
Első az állat. Felkelünk és nekünk első az állat.
Ha hazajövök Pécsről és késésben vagyok, mondjuk három órakor, akkor nem ebédelni állok neki, hanem ellátom az állatokat, mert akkor tudok nyugodtan leülni ebédelni. Nyilván, ha az ember fáradt, vagy nagyon rossz idő van, akkor nem tölt annyi időt az állatok mellett. Akkor lehet, csak a legfontosabbat csinálja meg, etetés-itatás, stb. Nem simogatom még ott negyed órát, de akkor is. Nálunk sosincs, hogy kimarad egy etetés, vagy bármi ilyesmi.
Amit meg kell csinálni, azt mi megcsináljuk mindig.
Liliomfa
Felelősség.
Itt nincs megállás.
Nyilván vannak olyan dolgok, amit lehet tolni, amit át lehet tenni másnapra. A madarakat terveztem, hogy ma kitakarítom, de holnap fogom megcsinálni, az nem probléma. De az alapellátást, tehát etetés, itatás, ne adj isten fűtés, ott nincs pardon, azt mindig meg kell csinálni.
Sárgavállú ara
Hegyi lóri
Kék-sárga ara pár
Én azért oltatom magam influenza ellen, mert nekem nincs táppénz. Én nem tehetem meg, hogy ágyban fekszem nem ám egy hetet, de még egy napot sem. Volt olyan, hogy nagyon rosszul voltam, akkor már majdnem négykézláb mentem, de meg kell csinálni, meg kell csinálni.
Befőttet is készítünk. Befőtt és fagyasztás. Például a konyhakerti dolgoknál mondjuk legegyszerűbb a fagyasztás, szerintem azzal károsodik a legkevesebbet. Most nyilván a teákat szárítjuk.
Balu segít pitypang virágot gyűjteni
A húsféléket, ami nem igényel hűtést, tehát töltelékfélék, sonka, szalonna, azt hűvös helyen tároljuk. Nyilván egy idő után, ami nagyon megszárad, azt lefagyasztjuk. A nyers húsokat fagyasztjuk. Gyakorlatilag ennyi. A méz a legegyszerűbb, azzal semmit nem kell csinálni, csak ki kell pörgetni.
Füstölt áru
Mi ezeket a marhákat most olyan helyen tartjuk, ami korábban semmire sem volt hasznosítva. Nem szántóterületet, még csak nem is legelőt használunk erre, hanem gazos, bozótos, nádas részeket hasznosítunk, és csak annyit tartunk, amennyit tavasztól őszig a legelő eltart.
Menta első borja Ribizli
De azt még hangsúlyoznám, hogy - arról nem esett szó - mi mindent csak saját ellátásra termelünk. A méz az kivétel mondjuk, abból több van, de baromfit, ha van nyúl, sertés, marhát is, mi csak saját szükségletre. Nem adunk el belőlük, nem tervezzük ezt.
Állatok kézhez szoktatása és leölése - ennek a paradoxitása.
Az állatok hozzánk szoknak. Ez nemcsak azért kell, hogy később majd le tudjuk vágni. Az állatokkal vannak teendők: körmölni kell, patkolni kell, állatorvos jön, akármit kell csinálni, termékenyíteni kell, tehát az egy alapkövetelmény, hogy valamelyest azért szelíd legyen az állat.
Körmölés, patkolás
Ezért is jó, hogyha szelídek az állatok, nemcsak az, hogy lemegyek a legelőre és odajön és megsimogatom és az jó érzés, hanem ennek praktikus oka is van, hogy a mindennapi dolgokat meg lehessen velük csinálni. És akkor ennek az egy hozadéka, hogyha arra kerül a sor, hogy le kell vágni, akkor nyilván könnyebb, mert odajön és ahogy mondtam, megsimogatom, fejbe lövöm, és kész.
Csak erre mondtam, hogy ezt pszichésen nehezebb megtenni, minthogyha van száz jószág, ott van kint és mondjuk, a szürke marhával úgy csinálják, hogy lelövik, mert nem tudják megfogni, mert az egy félvad állat.
Akkor a háztájiban tulajdonképpen nincs is paradoxitás, mert nem azért szoktatod te kézhez, hogy aztán le tudd ölni, hanem a napi rendszerességű ellátáshoz ez szükséges hogy tudjál vele közelségbe kerülni.
Az állatjogok Magyarországon. Tényleg olyan nagy baj van, mint amilyen vészharangokat kongatnak?
Nóri Míra egyik kölykével
Szerintem igen. Látjuk. Andi látja a lovaknál, hogy mik vannak. A kutyáknál ezt még többen látják.
Ez tanulatlanság? Műveletlenség?
Tanulatlanságnak én semmiképpen sem mondanám. Ezt nem kell tanulni. Azt se kell tanulni, hogy a gyereket nem ütjük. Ezt így nehéz megfogalmazni.
Hogy én mit látok a szüleimtől, ezeket a viszonyulásokat, ahogy egymáshoz is viszonyulunk és visszük tovább, ezt az állatok irányába is tanítjuk a gyerekeinknek.
Az állatok iránti tisztelet ugyan úgy adódik át, szüleinktől kapjuk.
Laci jobb keze a traktror
És akkor itt még vissza szeretnék térni, az előbb valahogyan szóba került, hogy milyen közel vannak az állatok. Ugye sok ember, mikor először hallja, hogy tanyán lakunk, akkor elképzeli azt az átlag tanyát magában, ami a magyar viszonyokra úgy általában jellemző. És netán mondjuk ide kerül, és akkor azt mondja, hogy ez egy majorság, meg mit tudom én, mondanak mindenfélét, csak nem erre számítottak. Nem erre számítanak. Tehát azért, mert valaki sok állatot tart, azért nem kell egy koszos, sáros, tyúkszaros udvarban járni. Meg lehet adni a módját.
És ennek az ellentettje, mikor a kisállatokat, vagy a nagytestű kutyákat, ugye abszolút kivonva az ő természeti közegükből a lakásban tartod?
Én is úgy látom, hogy ez nálatok azért kialakult, tehát persze, hogy van a minta, de nagyon sokrétű tudás, tanulás, nyitottság van mögötte. Meg ezeket azért ti is végiggondoltátok. Tehát, hogy hogyan akarom tartani, hogyan fogom csinálni. Tehát nem úgy jött, hogy apám is így csinálta, hanem végiggondoltad és kigyúrtad magadból a válaszokat, hol a léc, ahova ugrunk.
Ő egy mentett gyöngybagoly kirepülés előtt, akit tavaly kézzel neveltünk fel.
Én azt gondolom, hogy városban is lehet állatot tartani jól, úgy, hogy az az embernek is és az állatnak is jó legyen. Nagyon nem mindegy, hogy milyen állatot választunk, milyen körülmények között tartjuk, és milyen a viszonyulásunk.
Csoki
Melyiknek van jobb sora? A tizedik emeleten egy kutyának, akinek jó dolga van, és leviszik háromszor, vagy a láncra vert, olajos hordóban lakó kutyának falun? Ez most két sarkított dolog - de fontosak ezek a sarkok.
Ha az állattartás nem belülről jön, akkor nem működik. Tehát én azt gondolom, hogy a városban is lehet nagyon jó, hogyha ismerjük annak az állatnak a szükségleteit és azt ki tudjuk elégíteni. Olyan életformát tudunk élni, amit egy kutyával kell, ha nem, akkor ne tartsunk kutyát. Sokszor sajnos hiányzik a tudatos állattartás. Én azért tartom az állatot, mert együtt akarok vele lenni, meg akarom ismerni, hogy mik a szükségletei és hajlandó vagyok ezért áldozatot hozni.
Gyenis Nóra grafikája
Andival és Lacival készített interjú hanganyaga 3. rész (hangvágó: Kovács Jónás)
Kedves Olvasó, biztos vagyok benne, hogy már te is láttál fehér törzsű gyümölcsfákat és megfordult a fejedben, hogy miért kell őket lefesteni? Nos, ennek két fontos oka van. Elsősorban azért, hogy megakadályozzuk, hogy a téli napsütéses órákban felmelegedjenek a fa szövetei – a fehér szín visszaveri a sugarakat és így nem melegíti fel –, majd pedig az éjszakai hidegben az edénynyalábok roncsolódjanak és aztán fagyrepedések, foltok keletkezzenek. Ezen okból már ősszel a lemosópermetezés után célszerű a festést elvégezni.
Én elsősorban tavasszal szoktam lefesteni a kajszi, illetve meggy fáinkat. Az ötlet még 2020-ban született, mert minden évben nagyon korán kivirágozott a kajszi és rendszerint le is fagyott, ezért szerettem volna egy próbát tenni, hátha ez segít.
A mésztejet oltott mész és víz hozzáadásával állítom elő úgy, hogy egy kis vödörbe két tejfölös pohárnyi (325 g-os) oltott meszet teszek, majd erre 10 pohárnyi meleg vizet. Jól összekeverem és állni hagyom 2 órán keresztül. Ez idő alatt a törzset drótkefével átkefélem, hogy a felesleges tavalyi meszet és a kéreg leváló részeit eltávolítsam. A kajszinak vastagabb a kérge, ott nem kell annyira figyelni, de a meggyfák esetében csak óvatosan szabad átkefélni, nehogy megsértsük a törzset.
Tavalyi mészmaradványok
Drótkefézés
Tisztítás után
Meggy drótkefézés előtt
Meggy drótkefézés után
Ezután következik maga a festés, melyhez szükséges védőkesztyűt és szemüveget húzni. Lehet kisebb és nagyobb ecset segítségével végezni a felvitelt, melyik helyen melyik a jobb. Általában a vázágakig szokták megcsinálni. Amíg meg nem szárad, addig olyan, mintha nem is csináltunk volna semmit, de ha megszárad, akkor szépen fehérlik majd és teszi a dolgát. Nálunk ennek segítségével már valamivel később szokott virágba borulni a kajszi és van is rajta termés.
Festés (gumikesztyű is van alatta)
Lefestve (a lecsöpögő mésztej nem érdekli a tyúkokat)
A Gyümölcsoltó Alapítvány januárban megtartott nagysikerű rendezvényét követően (ahol Erdős Katalin, kedves tagtársunk tartott érdekes előadást a régi rózsákról, rózsatörténetről), most a küszöbön álló tavaszi gyümölcsészeti programokra nyújtjuk át szeretettel és tisztelettel tájékoztatónkat és meghívónkat.
Egyfelől a neves gyümölcsészek, Zaja Péter és Korpics József által 2023. február 18-án, Visnyeszéplakon megtartandó, az oltóvesszők gyűjtésének ismereteiről szóló gyümölcsész alapképzést ajánljuk a tisztelt érdeklődők figyelmébe! Részletesebben lásd az alábbi plakátot.
Ennek a sorozatnak a második alkalmára 2023. március 4-én kerül majd sor, amelynek tárgya az úgynevezett "szelíd metszés" lesz.
Kérjük, hogy aki tudja, adja át e programok hírét másoknak is, hogy akit érdekel, részt vehessen rajtuk.
1.) 2023. február 25-én délelőtt 10 órától kézbenoltási napot tartunk.
Helyszíne: Vásárosbéc, Művelődési Ház (7926 Vásárosbéc, Rákóczi u.1/a.). Alanyokról a Gyümölcsoltó Alapítvány gondoskodik: lesz vadalma, vadkörte, mirobalán és sajmeggy.
Jellegzetes zselici gyümölcsfajták oltóvesszőit is hozzuk, de a kedves résztvevők a saját oltóvesszőiket is elhozhatják, csereberélni is lehet.
Kérjük, hogy az oltófelszerelését (oltókés, metszőolló, oltószalag stb.) mindenki hozza magával.
A kezdő érdeklődőknek a gyümölcsoltásban már jártas önkénteseink szívesen segítenek a fogások megtanulásában.
Kérnénk szépen ide a részvételi szándék jelzését a rendelkezésre álló alanyok meghatározott mennyisége miatt.
Fontos, hogy a korábbi évek tapasztalata alapján azt a gyakorlatot is szeretnénk bevezetni, hogy a csereberére hozott oltóvesszőkből legalább 1 db 2-3 rügyes oltóvesszőt
(a fajta és a gyűjtője nevével, a gyűjtés helyével felcímkézve) szíveskedjenek külön a Gyümölcsoltó Alapítvány rendelkezésére bocsátani, hogy az adott fajtát az alapítvány génmegőrző kertjében is megőrizhessük (amely már hivatalosan is a nemzeti génbank-hálózat része).
2.) 2023. március 11-én, szintén a fent megadott vásárosbéci helyszínen kerül sor a Gyümölcsoltó Alapítvány
Zselici gyümölcsésznap - 2023 című rendezvényére, ahol Ölbei Mihály kertészmérnök, a mozsgói Ölbei Faiskola vezetője tart előadást a tavasszal időszerű gyümölcsészeti kérdésekről, elsősorban a gyümölcsoltásról.
Erről az alkalomról majd még külön is küldünk ismertetőt, meghívót.
Ez a szakmai előadás egyben a következő, Szigetváron megtartandó rendezvényünk elméleti megalapozásának is tekinthető, emiatt külön is ajánljuk szíves figyelmükbe!
3.) 2023. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, a Gyümölcsoltó Alapítvány ismét megrendezi a korábbi években nagy sikert aratott, és már idén is érdeklődéssel várt Zselici gyümölcsoltónap című, hagyományteremtőnek szánt rendezvényét.
A rendezvény helyszíne a szigetvári Vigadó földszinti aulája, amelyet a Vigadó Kulturális Központ bocsát rendelkezésünkre.
Társ-rendezvényünk ugyanaznap, szintén a Vigadóban, a Virágóra Alapítvány immár hagyományos, nagyszerű kezdeményezése, a IV. Térségi Közösségi Ünnepe!
A Zselici gyümölcsoltónap – 2023 rendezvényünkön - a Gyümölcsoltó Alapítvány önkéntesei segítő közreműködésével - lehetősége nyílik a kedves érdeklődőknek a gyümölcsfák oltási fogásainak megismerésére, azok gyakorlati kipróbálására, valamint a saját gyűjtésű oltóvesszők és vetőmagvak tavaszi csereberéjére.
A gyümölcsoltáshoz alapítványunk biztosítja
a gyümölcsfa-alanyokat és az általunk gyűjtött, elsősorban zselici tájfajták oltóvesszőit.
Rendezvényünk ingyenes, az elkészült oltványokat ki-ki hazaviheti.
Az alkalmat Kustos Irma: Vadvirágaink című fényképkiállítása színesíti.
A Gyümölcsoltó Alapítvány ezzel a rendezvénnyel is szeretné előmozdítani hazánk, azon belül is kisebb hazánk, a Zselicség genetikai kincsét jelentő, máshol talán elő nem is forduló, értékes gyümölcsfajtáinak a megőrzését és tágabb körben való elterjesztését.
A szélesebb érdeklődői kör részvételével alapítványunk gyümölcsfajta-megőrző munkája közösségivé válik, biztosabb alapokra helyeződik, a gyümölcsoltónapon megtanulható gyümölcsészeti tudás újra sokak kincse lehet.
A begyűjtött értékes fajtákat a közösség javára alapítványunk dióspusztai génmegőrző kertjében is megőrizzük, gondozzuk.
Erről az alkalomról szintén külön is küldünk majd ismertetőt, meghívót.
4.) Március végén, április elején (a természet, a tavaszi kibomlás idei alakulásától függően) a szépséges mandulavirágzást tekintenénk majd meg a Zselici Tündérkertes alakulatunkban tagtársaink, Kungl Mária és Manaszes László szíves meghívására, a bodai manduláskertjükben.
5.) Előreláthatólag 2023. április 15-én pedig Dióspusztán, a Kultúrházban és a Gyümölcsoltó Alapítvány génmegőrző kertjében egy teljesen újszerű programmal jelentkeznénk: a kézikaszálás elméleti és gyakorlati tudnivalóit szeretnénk megismertetni a kedves érdeklődőkkel egy műhelyfoglalkozás keretében.
Bővebb tájékoztatást és meghívót erről a rendezvényünkről is küldünk majd az időpontja közeledtével.
Minden programunkra vonatkozik, hogy a részvételi szándék jelzése - a pomona@t-online.hu címre vagy a +36 30 4911955 telefonszámra - megkönnyíti a szervezést, így előre köszönjük!
A programváltoztatás jogát fenntartjuk.
Rendezvényeink nyitottak, minden alkalommal szeretettel és tisztelettel várjuk a kedves régebbi és újabb érdeklődőket!
Örülünk, ha rendezvényeink hírét másoknak is továbbadják, hogy az esetleges további érdeklődők is eljuthassanak az őket érdeklő rendezvényekre.
Kedves Olvasó, mielőtt rátérnék az általam kipróbált oltásokra, előtte szeretném, hogy tudd miért is alakult ki a dinnyeoltás.
Elsősorban növényvédelmi okból, mert a termelők nem tudták megoldani a 10 éves vetésforgót, előbb került vissza ugyanarra a területre, ahol a kórokozók még nagy számban voltak jelen, tehát azért jobb az oltott dinnye, mert betegségekkel (pl. Fusarium spp.) szemben ellenállóbb, illetve a tök erősebb gyökérzettel rendelkezik, több tápanyagot képes felvenni, ezáltal nagyobb lombozatot hoz és a termést is jobban ellátja (https://dinnyeinfo.hu/dinnye-oltasa/).
Továbbiakban részletezném az oltást, amit nem is rafinált megcsinálni, kiskertben is lehet próbálkozni vele.
Jómagam első alkalommal a csúcsoltást választottam, mert könnyűnek tűnt, na és persze nem tudtam beszerezni oltócsipeszt, mert csak nagyüzemi méretekben volt kapható. Édesanyám fóliasátrán belül „foglaltam” egy kis területet, ahol külön poharakba vetettem el a tök alanyt és a dinnye nemest, egy hét eltéréssel a dinnye javára (1. kép). Amikor az alany kicsit megerősödött (2. kép), akkor végeztem el az oltást. A folyamat során a tök hajtását letörtem, majd ennek a helyére egy kihegyezett vékony bottal fúrtam egy nem túl mély lyukat, melybe belehelyeztem gyökeréről levágott dinnyét. Maga az oltás ennyiből meg is volt. Annak érdekében, hogy biztosítsam a párás környezetet, tettem a poharakra egy félbevágott műanyag palackot és vártam. Minden nap megnéztem és ha láttam, hogy a tök nem a dinnyébe nyomja az energiát, hanem saját hajtást hoz, akkor azt kitörtem. Kezdeti időszakban szépen fejlődtek annak ellenére, hogy a dinnye sziklevelei leszáradtak (3-4. kép), azonban ez az oltás nem volt túl stabil. A kiültetést követő intenzív növekedés eredményeként rendre kifordult a nemes az alanyból.
1. kép: Bal oldalt tök, jobb oldalt dinnye fejlődik 1 hét különbséggel (2019.04.28)
2. kép: Tök alany (2019.05.01)
3. kép: Ez szépen alakul (2019.05.03)
4. kép: Már nem fért el a tök a palack alatt, de a dinnye nem túl bíztató (2019.05.12)
A következő évben már komolyabban vettem a dolgot és sikerült beszereznem rendes tök alanyt és oltócsipeszt. Ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom egy nehezebb, de hatékonyabbnak tűnő oltással, amit párosításnak neveznek. Most is édesanyám fóliájában tevékenykedtem. Azonban 2020-ben nem poharakba, hanem szövetzsákba kerültek elvetésre a magok (5. kép), mint később kiderült rossz ötlet volt mert az írtakkal ellentétben nem képes áttörni a gyökér a zsákot. Az előző oltással megegyező fejlettségi állapotban végeztem ezt az oltást is, mely során az alany hajtását és egyik sziklevelét 45o-os szögben levágtam, így kaptam egy metsz lapot, amelyre a gyökeréről 45o-os szögben levágott dinnyét hozzáillesztettem és csipesszel oda fogattam (6. kép). Most is műanyag palackokat tettem az oltott dinnyékre, hogy biztosítsam a párás környezetet, az előjövő tök hajtásokat kitörtem. Elég sokáig rajta hagytam a csipeszt, mert bizonytalan voltam, hogy összeforrt e rendesen, azonban meglett az eredménye az óvatosságomnak mert ebben az évben nagyon szép növénykéim fejlődtek, illetve nagy dinnyék termettek rajtuk, amit az utolsó képeken láthattok.
5. kép: A szövetzsák nem jó választás (2020.05.01.)
6. kép: Frissen oltott dinnye (2020.05.02.)
7. kép: Az a szép nagy levél bizony tök, ki kell törni, hogy ne vigye el az energiát (2020.05.10.)
8. kép: Egy tövön 2 jókora dinnye termett (2020.08.09.)
Megszáradt, bezacskózott vad kakukkfű
Nóri Míra egyik kölykével
Festés (gumikesztyű is van alatta)
