A kakukkfű megjelenésre sokféle lehet annak megfelelően, hogy vad-, mezei- vagy termesztett kerti változatról van szó. Ennek fényében lehet lágy vagy fásodó szárú, alacsony vagy éppen nagyobb bokor. Levelei lándzsa vagy kerek alakúak. Illata azonban mindegyiknek nagyon markáns. Rétek és erdők száraz, fényben gazdag területein találkozhatunk vele vagy éppen a kertünkben, ha vetettük.
Kerti kakukkfű
Fűszernövényként nagyon finommá teszi a vadas, halas és gombás ételeket, de akár egy egyszerű sülthús, főzelék, saláta vagy mártás ízén is sokat tud dobni. Azonban ennél sokkal több rejlek ebben a kis növényben, mely egyik legősibb és legértékesebb gyógynövényünk.
Vegyük is sorra mi mindenre jó:
timol és karvakrol tartalma miatt antibakteriális és vírusölő hatással bír, illetve egyes gomba fajokkal (Candida) szemben is felveszi a harcot,
immunrendszert serkentő hatása van a belőle készült illóolajnak,
megfázás, náthás betegségek ellen segít egy forró fürdő,
csillapítja a köhögést,
friss levelek rágása csökkenti a torokfájást és fogínygyulladást,
kiűzi a bélférgeket,
belső és külső használata segítséget nyújt ízületi gyulladás, keringési és reumás panaszok esetében,
talán inkább nők szempontjából pedig pozitív hatása, hogy késlelteti az öregedési folyamatokat.
Jótékony hatásai közül szeretném kiemelni a megfázás és náthás betegségek elleni alkalmazását, mert úgy gondolom ez mindenkit érintő téma. Ugyan nyár van, amikor ezeknek se híre se hamva, viszont nekünk most kell begyűjtenünk a gyógynövényt, hogy aztán ősszel s télen felhasználhassuk.
Fontos, hogy virágzásban lévő növényt szedjünk, mert ilyenkor legmagasabb a hatóanyag tartalma. Célszerű a metszőollóval szedni a kerti fajtát, vad- és mezei változatát viszont puszta kézzel egyszerűbb. A levágott növényeket fénytől védett, meleg helyen szárítsuk meg, ajánlott újságpapírra helyezni őket és száradásig pár naponta forgatni, ha sűrűbben tettük.
Miután megszáradtak, egy zacskóban könnyen tárolhatók felhasználásig. Amikor is egy nagy fazék vízbe egy marék kakukkfüvet teszünk és felforraljuk. Forrást követően levesszük a tűzről és beleöntjük a kádba, persze leszűrve. Ezt a forró vizet felengedjük vízzel, hogy beletudjunk ülni, majd 15-20 percig, amíg a víz el nem hűl, üljünk bele, mossuk meg magunkat vele. A fürdőt 2-3 napig szoktuk ismételni megfázás esetén.
Andival és Lacival készített interjú hanganyaga 2. rész (hangvágó: Kovács Jónás)
Gyenis Nóra grafika terve
A hanganyagból kiemelt, számunkra legkedvesebb gondolatok:
A növényeitekhez is van olyan viszonyulásotok, mint az állataitokhoz?
Amikor jövök-megyek a tanyán, én mindig nézem a növényeket. Főleg tavasszal: mi ered meg, mi hajt, virágzik, kötött-e a virág, nem kötött, terem?
Cseresznyefa
Ha nem vonzódnánk a növényekhez, akkor nem lennének dísznövények, csak haszonnövények: konyhakert, gyümölcsös.
Amikor kilépek az ajtón, milyen közeg vár, az nagyon fontos és a növények az elsők, akik körülvesznek minket.
A mocsári hibiszkusz fogad, ahogyan kilépek az ajtón
Szerintem nagyon fontos szerepe van az életünkben a növényeknek.
Szarkaláb
Bordó levelű bodza
Kefevirág
Nagyon közel azért nem engedjük az állatokat. Ennek több oka van. Egyrészt nyilván, hogyha közel van az állat, akkor többször rá lehet nézni, nem kell olyan messzire menni, ellátni, gondozni, takarmányt hurcolni könnyebb.
A madaraknál például gond a hang, ha túl közel vannak, egyszerűen nem tudunk aludni.
A nagy állatoknál probléma lehet a szag, a légy, úgyhogy azért ezt is mérlegelni kell. Szerintem úgy nagyjából nálunk így jó.
Pillanatnyi pihenő
Igaz sokat kell menni, de most még bírjuk. Majd húsz-harminc év múlva ki tudja, mi lesz…
Nálatok az állatok benne vannak a tájban. Persze nem a szűk lakóteretekben, ez egyértelmű, de a tájba vannak illesztve, nincsenek elhatárolva vagy láthatatlanná téve, vagy elrejtve, vagy eltakarva, hanem együtt lélegzik ez a tanya az állatokkal.
Lovak és marhák békésen együtt a legelőn
Nem tartanánk istállóban állatot - nem látnánk nagyon értelmét. Mert ugye azért is tartunk állatokat, mert szeretjük őket. Szeretjük látni.
Ha be lennének zárva valahova négy fal közé, akkor az már csak gazdasági, az nem adná meg ugyanezt a kapcsolatot.
Én így akarok élni, kint.
Mi próbáljuk minél inkább a természetközeli életmódot és életet is élni.
Ha én felkelek, és éppen az ablakon kinézek és ott legelészik egy ló, akkor az boldogság.
Afra és Suttyó
És ha fáradtak vagytok és nyűgösek, és ki kell hozzájuk menni?
Első az állat. Felkelünk és nekünk első az állat.
Ha hazajövök Pécsről és késésben vagyok, mondjuk három órakor, akkor nem ebédelni állok neki, hanem ellátom az állatokat, mert akkor tudok nyugodtan leülni ebédelni. Nyilván, ha az ember fáradt, vagy nagyon rossz idő van, akkor nem tölt annyi időt az állatok mellett. Akkor lehet, csak a legfontosabbat csinálja meg, etetés-itatás, stb. Nem simogatom még ott negyed órát, de akkor is. Nálunk sosincs, hogy kimarad egy etetés, vagy bármi ilyesmi.
Amit meg kell csinálni, azt mi megcsináljuk mindig.
Liliomfa
Felelősség.
Itt nincs megállás.
Nyilván vannak olyan dolgok, amit lehet tolni, amit át lehet tenni másnapra. A madarakat terveztem, hogy ma kitakarítom, de holnap fogom megcsinálni, az nem probléma. De az alapellátást, tehát etetés, itatás, ne adj isten fűtés, ott nincs pardon, azt mindig meg kell csinálni.
Sárgavállú ara
Hegyi lóri
Kék-sárga ara pár
Én azért oltatom magam influenza ellen, mert nekem nincs táppénz. Én nem tehetem meg, hogy ágyban fekszem nem ám egy hetet, de még egy napot sem. Volt olyan, hogy nagyon rosszul voltam, akkor már majdnem négykézláb mentem, de meg kell csinálni, meg kell csinálni.
Befőttet is készítünk. Befőtt és fagyasztás. Például a konyhakerti dolgoknál mondjuk legegyszerűbb a fagyasztás, szerintem azzal károsodik a legkevesebbet. Most nyilván a teákat szárítjuk.
Balu segít pitypang virágot gyűjteni
A húsféléket, ami nem igényel hűtést, tehát töltelékfélék, sonka, szalonna, azt hűvös helyen tároljuk. Nyilván egy idő után, ami nagyon megszárad, azt lefagyasztjuk. A nyers húsokat fagyasztjuk. Gyakorlatilag ennyi. A méz a legegyszerűbb, azzal semmit nem kell csinálni, csak ki kell pörgetni.
Füstölt áru
Mi ezeket a marhákat most olyan helyen tartjuk, ami korábban semmire sem volt hasznosítva. Nem szántóterületet, még csak nem is legelőt használunk erre, hanem gazos, bozótos, nádas részeket hasznosítunk, és csak annyit tartunk, amennyit tavasztól őszig a legelő eltart.
Menta első borja Ribizli
De azt még hangsúlyoznám, hogy - arról nem esett szó - mi mindent csak saját ellátásra termelünk. A méz az kivétel mondjuk, abból több van, de baromfit, ha van nyúl, sertés, marhát is, mi csak saját szükségletre. Nem adunk el belőlük, nem tervezzük ezt.
Állatok kézhez szoktatása és leölése - ennek a paradoxitása.
Az állatok hozzánk szoknak. Ez nemcsak azért kell, hogy később majd le tudjuk vágni. Az állatokkal vannak teendők: körmölni kell, patkolni kell, állatorvos jön, akármit kell csinálni, termékenyíteni kell, tehát az egy alapkövetelmény, hogy valamelyest azért szelíd legyen az állat.
Körmölés, patkolás
Ezért is jó, hogyha szelídek az állatok, nemcsak az, hogy lemegyek a legelőre és odajön és megsimogatom és az jó érzés, hanem ennek praktikus oka is van, hogy a mindennapi dolgokat meg lehessen velük csinálni. És akkor ennek az egy hozadéka, hogyha arra kerül a sor, hogy le kell vágni, akkor nyilván könnyebb, mert odajön és ahogy mondtam, megsimogatom, fejbe lövöm, és kész.
Csak erre mondtam, hogy ezt pszichésen nehezebb megtenni, minthogyha van száz jószág, ott van kint és mondjuk, a szürke marhával úgy csinálják, hogy lelövik, mert nem tudják megfogni, mert az egy félvad állat.
Akkor a háztájiban tulajdonképpen nincs is paradoxitás, mert nem azért szoktatod te kézhez, hogy aztán le tudd ölni, hanem a napi rendszerességű ellátáshoz ez szükséges hogy tudjál vele közelségbe kerülni.
Az állatjogok Magyarországon. Tényleg olyan nagy baj van, mint amilyen vészharangokat kongatnak?
Nóri Míra egyik kölykével
Szerintem igen. Látjuk. Andi látja a lovaknál, hogy mik vannak. A kutyáknál ezt még többen látják.
Ez tanulatlanság? Műveletlenség?
Tanulatlanságnak én semmiképpen sem mondanám. Ezt nem kell tanulni. Azt se kell tanulni, hogy a gyereket nem ütjük. Ezt így nehéz megfogalmazni.
Hogy én mit látok a szüleimtől, ezeket a viszonyulásokat, ahogy egymáshoz is viszonyulunk és visszük tovább, ezt az állatok irányába is tanítjuk a gyerekeinknek.
Az állatok iránti tisztelet ugyan úgy adódik át, szüleinktől kapjuk.
Laci jobb keze a traktror
És akkor itt még vissza szeretnék térni, az előbb valahogyan szóba került, hogy milyen közel vannak az állatok. Ugye sok ember, mikor először hallja, hogy tanyán lakunk, akkor elképzeli azt az átlag tanyát magában, ami a magyar viszonyokra úgy általában jellemző. És netán mondjuk ide kerül, és akkor azt mondja, hogy ez egy majorság, meg mit tudom én, mondanak mindenfélét, csak nem erre számítottak. Nem erre számítanak. Tehát azért, mert valaki sok állatot tart, azért nem kell egy koszos, sáros, tyúkszaros udvarban járni. Meg lehet adni a módját.
És ennek az ellentettje, mikor a kisállatokat, vagy a nagytestű kutyákat, ugye abszolút kivonva az ő természeti közegükből a lakásban tartod?
Én is úgy látom, hogy ez nálatok azért kialakult, tehát persze, hogy van a minta, de nagyon sokrétű tudás, tanulás, nyitottság van mögötte. Meg ezeket azért ti is végiggondoltátok. Tehát, hogy hogyan akarom tartani, hogyan fogom csinálni. Tehát nem úgy jött, hogy apám is így csinálta, hanem végiggondoltad és kigyúrtad magadból a válaszokat, hol a léc, ahova ugrunk.
Ő egy mentett gyöngybagoly kirepülés előtt, akit tavaly kézzel neveltünk fel.
Én azt gondolom, hogy városban is lehet állatot tartani jól, úgy, hogy az az embernek is és az állatnak is jó legyen. Nagyon nem mindegy, hogy milyen állatot választunk, milyen körülmények között tartjuk, és milyen a viszonyulásunk.
Csoki
Melyiknek van jobb sora? A tizedik emeleten egy kutyának, akinek jó dolga van, és leviszik háromszor, vagy a láncra vert, olajos hordóban lakó kutyának falun? Ez most két sarkított dolog - de fontosak ezek a sarkok.
Ha az állattartás nem belülről jön, akkor nem működik. Tehát én azt gondolom, hogy a városban is lehet nagyon jó, hogyha ismerjük annak az állatnak a szükségleteit és azt ki tudjuk elégíteni. Olyan életformát tudunk élni, amit egy kutyával kell, ha nem, akkor ne tartsunk kutyát. Sokszor sajnos hiányzik a tudatos állattartás. Én azért tartom az állatot, mert együtt akarok vele lenni, meg akarom ismerni, hogy mik a szükségletei és hajlandó vagyok ezért áldozatot hozni.
Gyenis Nóra grafikája
Andival és Lacival készített interjú hanganyaga 3. rész (hangvágó: Kovács Jónás)
Kedves Olvasó, biztos vagyok benne, hogy már te is láttál fehér törzsű gyümölcsfákat és megfordult a fejedben, hogy miért kell őket lefesteni? Nos, ennek két fontos oka van. Elsősorban azért, hogy megakadályozzuk, hogy a téli napsütéses órákban felmelegedjenek a fa szövetei – a fehér szín visszaveri a sugarakat és így nem melegíti fel –, majd pedig az éjszakai hidegben az edénynyalábok roncsolódjanak és aztán fagyrepedések, foltok keletkezzenek. Ezen okból már ősszel a lemosópermetezés után célszerű a festést elvégezni.
Én elsősorban tavasszal szoktam lefesteni a kajszi, illetve meggy fáinkat. Az ötlet még 2020-ban született, mert minden évben nagyon korán kivirágozott a kajszi és rendszerint le is fagyott, ezért szerettem volna egy próbát tenni, hátha ez segít.
A mésztejet oltott mész és víz hozzáadásával állítom elő úgy, hogy egy kis vödörbe két tejfölös pohárnyi (325 g-os) oltott meszet teszek, majd erre 10 pohárnyi meleg vizet. Jól összekeverem és állni hagyom 2 órán keresztül. Ez idő alatt a törzset drótkefével átkefélem, hogy a felesleges tavalyi meszet és a kéreg leváló részeit eltávolítsam. A kajszinak vastagabb a kérge, ott nem kell annyira figyelni, de a meggyfák esetében csak óvatosan szabad átkefélni, nehogy megsértsük a törzset.
Tavalyi mészmaradványok
Drótkefézés
Tisztítás után
Meggy drótkefézés előtt
Meggy drótkefézés után
Ezután következik maga a festés, melyhez szükséges védőkesztyűt és szemüveget húzni. Lehet kisebb és nagyobb ecset segítségével végezni a felvitelt, melyik helyen melyik a jobb. Általában a vázágakig szokták megcsinálni. Amíg meg nem szárad, addig olyan, mintha nem is csináltunk volna semmit, de ha megszárad, akkor szépen fehérlik majd és teszi a dolgát. Nálunk ennek segítségével már valamivel később szokott virágba borulni a kajszi és van is rajta termés.
Festés (gumikesztyű is van alatta)
Lefestve (a lecsöpögő mésztej nem érdekli a tyúkokat)
A Gyümölcsoltó Alapítvány januárban megtartott nagysikerű rendezvényét követően (ahol Erdős Katalin, kedves tagtársunk tartott érdekes előadást a régi rózsákról, rózsatörténetről), most a küszöbön álló tavaszi gyümölcsészeti programokra nyújtjuk át szeretettel és tisztelettel tájékoztatónkat és meghívónkat.
Egyfelől a neves gyümölcsészek, Zaja Péter és Korpics József által 2023. február 18-án, Visnyeszéplakon megtartandó, az oltóvesszők gyűjtésének ismereteiről szóló gyümölcsész alapképzést ajánljuk a tisztelt érdeklődők figyelmébe! Részletesebben lásd az alábbi plakátot.
Ennek a sorozatnak a második alkalmára 2023. március 4-én kerül majd sor, amelynek tárgya az úgynevezett "szelíd metszés" lesz.
Kérjük, hogy aki tudja, adja át e programok hírét másoknak is, hogy akit érdekel, részt vehessen rajtuk.
1.) 2023. február 25-én délelőtt 10 órától kézbenoltási napot tartunk.
Helyszíne: Vásárosbéc, Művelődési Ház (7926 Vásárosbéc, Rákóczi u.1/a.). Alanyokról a Gyümölcsoltó Alapítvány gondoskodik: lesz vadalma, vadkörte, mirobalán és sajmeggy.
Jellegzetes zselici gyümölcsfajták oltóvesszőit is hozzuk, de a kedves résztvevők a saját oltóvesszőiket is elhozhatják, csereberélni is lehet.
Kérjük, hogy az oltófelszerelését (oltókés, metszőolló, oltószalag stb.) mindenki hozza magával.
A kezdő érdeklődőknek a gyümölcsoltásban már jártas önkénteseink szívesen segítenek a fogások megtanulásában.
Kérnénk szépen ide a részvételi szándék jelzését a rendelkezésre álló alanyok meghatározott mennyisége miatt.
Fontos, hogy a korábbi évek tapasztalata alapján azt a gyakorlatot is szeretnénk bevezetni, hogy a csereberére hozott oltóvesszőkből legalább 1 db 2-3 rügyes oltóvesszőt
(a fajta és a gyűjtője nevével, a gyűjtés helyével felcímkézve) szíveskedjenek külön a Gyümölcsoltó Alapítvány rendelkezésére bocsátani, hogy az adott fajtát az alapítvány génmegőrző kertjében is megőrizhessük (amely már hivatalosan is a nemzeti génbank-hálózat része).
2.) 2023. március 11-én, szintén a fent megadott vásárosbéci helyszínen kerül sor a Gyümölcsoltó Alapítvány
Zselici gyümölcsésznap - 2023 című rendezvényére, ahol Ölbei Mihály kertészmérnök, a mozsgói Ölbei Faiskola vezetője tart előadást a tavasszal időszerű gyümölcsészeti kérdésekről, elsősorban a gyümölcsoltásról.
Erről az alkalomról majd még külön is küldünk ismertetőt, meghívót.
Ez a szakmai előadás egyben a következő, Szigetváron megtartandó rendezvényünk elméleti megalapozásának is tekinthető, emiatt külön is ajánljuk szíves figyelmükbe!
3.) 2023. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, a Gyümölcsoltó Alapítvány ismét megrendezi a korábbi években nagy sikert aratott, és már idén is érdeklődéssel várt Zselici gyümölcsoltónap című, hagyományteremtőnek szánt rendezvényét.
A rendezvény helyszíne a szigetvári Vigadó földszinti aulája, amelyet a Vigadó Kulturális Központ bocsát rendelkezésünkre.
Társ-rendezvényünk ugyanaznap, szintén a Vigadóban, a Virágóra Alapítvány immár hagyományos, nagyszerű kezdeményezése, a IV. Térségi Közösségi Ünnepe!
A Zselici gyümölcsoltónap – 2023 rendezvényünkön - a Gyümölcsoltó Alapítvány önkéntesei segítő közreműködésével - lehetősége nyílik a kedves érdeklődőknek a gyümölcsfák oltási fogásainak megismerésére, azok gyakorlati kipróbálására, valamint a saját gyűjtésű oltóvesszők és vetőmagvak tavaszi csereberéjére.
A gyümölcsoltáshoz alapítványunk biztosítja
a gyümölcsfa-alanyokat és az általunk gyűjtött, elsősorban zselici tájfajták oltóvesszőit.
Rendezvényünk ingyenes, az elkészült oltványokat ki-ki hazaviheti.
Az alkalmat Kustos Irma: Vadvirágaink című fényképkiállítása színesíti.
A Gyümölcsoltó Alapítvány ezzel a rendezvénnyel is szeretné előmozdítani hazánk, azon belül is kisebb hazánk, a Zselicség genetikai kincsét jelentő, máshol talán elő nem is forduló, értékes gyümölcsfajtáinak a megőrzését és tágabb körben való elterjesztését.
A szélesebb érdeklődői kör részvételével alapítványunk gyümölcsfajta-megőrző munkája közösségivé válik, biztosabb alapokra helyeződik, a gyümölcsoltónapon megtanulható gyümölcsészeti tudás újra sokak kincse lehet.
A begyűjtött értékes fajtákat a közösség javára alapítványunk dióspusztai génmegőrző kertjében is megőrizzük, gondozzuk.
Erről az alkalomról szintén külön is küldünk majd ismertetőt, meghívót.
4.) Március végén, április elején (a természet, a tavaszi kibomlás idei alakulásától függően) a szépséges mandulavirágzást tekintenénk majd meg a Zselici Tündérkertes alakulatunkban tagtársaink, Kungl Mária és Manaszes László szíves meghívására, a bodai manduláskertjükben.
5.) Előreláthatólag 2023. április 15-én pedig Dióspusztán, a Kultúrházban és a Gyümölcsoltó Alapítvány génmegőrző kertjében egy teljesen újszerű programmal jelentkeznénk: a kézikaszálás elméleti és gyakorlati tudnivalóit szeretnénk megismertetni a kedves érdeklődőkkel egy műhelyfoglalkozás keretében.
Bővebb tájékoztatást és meghívót erről a rendezvényünkről is küldünk majd az időpontja közeledtével.
Minden programunkra vonatkozik, hogy a részvételi szándék jelzése - a pomona@t-online.hu címre vagy a +36 30 4911955 telefonszámra - megkönnyíti a szervezést, így előre köszönjük!
A programváltoztatás jogát fenntartjuk.
Rendezvényeink nyitottak, minden alkalommal szeretettel és tisztelettel várjuk a kedves régebbi és újabb érdeklődőket!
Örülünk, ha rendezvényeink hírét másoknak is továbbadják, hogy az esetleges további érdeklődők is eljuthassanak az őket érdeklő rendezvényekre.
Kedves Olvasó, mielőtt rátérnék az általam kipróbált oltásokra, előtte szeretném, hogy tudd miért is alakult ki a dinnyeoltás.
Elsősorban növényvédelmi okból, mert a termelők nem tudták megoldani a 10 éves vetésforgót, előbb került vissza ugyanarra a területre, ahol a kórokozók még nagy számban voltak jelen, tehát azért jobb az oltott dinnye, mert betegségekkel (pl. Fusarium spp.) szemben ellenállóbb, illetve a tök erősebb gyökérzettel rendelkezik, több tápanyagot képes felvenni, ezáltal nagyobb lombozatot hoz és a termést is jobban ellátja (https://dinnyeinfo.hu/dinnye-oltasa/).
Továbbiakban részletezném az oltást, amit nem is rafinált megcsinálni, kiskertben is lehet próbálkozni vele.
Jómagam első alkalommal a csúcsoltást választottam, mert könnyűnek tűnt, na és persze nem tudtam beszerezni oltócsipeszt, mert csak nagyüzemi méretekben volt kapható. Édesanyám fóliasátrán belül „foglaltam” egy kis területet, ahol külön poharakba vetettem el a tök alanyt és a dinnye nemest, egy hét eltéréssel a dinnye javára (1. kép). Amikor az alany kicsit megerősödött (2. kép), akkor végeztem el az oltást. A folyamat során a tök hajtását letörtem, majd ennek a helyére egy kihegyezett vékony bottal fúrtam egy nem túl mély lyukat, melybe belehelyeztem gyökeréről levágott dinnyét. Maga az oltás ennyiből meg is volt. Annak érdekében, hogy biztosítsam a párás környezetet, tettem a poharakra egy félbevágott műanyag palackot és vártam. Minden nap megnéztem és ha láttam, hogy a tök nem a dinnyébe nyomja az energiát, hanem saját hajtást hoz, akkor azt kitörtem. Kezdeti időszakban szépen fejlődtek annak ellenére, hogy a dinnye sziklevelei leszáradtak (3-4. kép), azonban ez az oltás nem volt túl stabil. A kiültetést követő intenzív növekedés eredményeként rendre kifordult a nemes az alanyból.
1. kép: Bal oldalt tök, jobb oldalt dinnye fejlődik 1 hét különbséggel (2019.04.28)
2. kép: Tök alany (2019.05.01)
3. kép: Ez szépen alakul (2019.05.03)
4. kép: Már nem fért el a tök a palack alatt, de a dinnye nem túl bíztató (2019.05.12)
A következő évben már komolyabban vettem a dolgot és sikerült beszereznem rendes tök alanyt és oltócsipeszt. Ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom egy nehezebb, de hatékonyabbnak tűnő oltással, amit párosításnak neveznek. Most is édesanyám fóliájában tevékenykedtem. Azonban 2020-ben nem poharakba, hanem szövetzsákba kerültek elvetésre a magok (5. kép), mint később kiderült rossz ötlet volt mert az írtakkal ellentétben nem képes áttörni a gyökér a zsákot. Az előző oltással megegyező fejlettségi állapotban végeztem ezt az oltást is, mely során az alany hajtását és egyik sziklevelét 45o-os szögben levágtam, így kaptam egy metsz lapot, amelyre a gyökeréről 45o-os szögben levágott dinnyét hozzáillesztettem és csipesszel oda fogattam (6. kép). Most is műanyag palackokat tettem az oltott dinnyékre, hogy biztosítsam a párás környezetet, az előjövő tök hajtásokat kitörtem. Elég sokáig rajta hagytam a csipeszt, mert bizonytalan voltam, hogy összeforrt e rendesen, azonban meglett az eredménye az óvatosságomnak mert ebben az évben nagyon szép növénykéim fejlődtek, illetve nagy dinnyék termettek rajtuk, amit az utolsó képeken láthattok.
5. kép: A szövetzsák nem jó választás (2020.05.01.)
6. kép: Frissen oltott dinnye (2020.05.02.)
7. kép: Az a szép nagy levél bizony tök, ki kell törni, hogy ne vigye el az energiát (2020.05.10.)
8. kép: Egy tövön 2 jókora dinnye termett (2020.08.09.)
Az olajfa a mediterrán világ egyik legemblematikusabb haszonnövénye, amit az emberiség az ókor óta termeszt, az ottani konyha egyik legfontosabb alapanyaga.
A közelmúltig még a szakma is csak mediterrán éghajlaton tudta elképzelni a termesztését, de ezt meghazudtolva sikeres lehet az olajfa termesztése hazánkban is, amit több éves tapasztalataink támasztanak alá.
Az általunk termesztett fajták nagyjából 2-3 héttel később virágoznak, mint az eredeti termőhelyen, ennek ellenére nemhogy megmarad a termésérésben a 2-3 hetes csúszás, hanem nagyjából 2 héttel korábban fordulnak termőre. Tehát hozzávetőlegesen 4-5 héttel rövidebb idő kell az olajfának a virágzástól a termésérésig nálunk, mint a melegebb mediterrán éghajlaton. Vajon mitől lehet ez az elsőre érthetetlen, nem logikus tény?
Azzal magyarázható, hogy a mediterrán éghajlatra jellemző forró, aszályos nyáron a növényeknek ebben a vízhiányos időszakban gyakorlatilag lelassulnak az életfolyamataik, ezzel a gyümölcseik érése is. Az érés két hullámban történik, tavasz közepétől nyár elejéig és a második érési hullám pedig ősszel van, amikor újra kielégítődnek a növény ökológiai igényei (hő, víz).
Nálunk viszont a nyár nem esik ki, mert az olajfa számára kielégítőek az ökológia adottságok, hiszen elegendő hőt és csapadékot kap. Ezt nevezhetjük egyhullámos érésnek. Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hazánkban csak bizonyos fajtákkal és a legjobb mikroklímákban lehetünk az olajbogyó termesztésében sikeresek.
Idén, 2022 januárjában szereztem meg diplomámat a PTE MK szobrászművész szakán, ahol mestereim az első két és fél évben Dr. Lengyel Péter, a képzés második felében pedig Dr. Rezsonya Katalin voltak. Az utolsó, körülbelül két évet meztelencsigafóbiám aktív kutatásával töltöttem.
A legelső covid hullám előtt kezdtem bele az önreflexív kutatómunkába, melynek során a képzőművészet különböző eszközeivel próbáltam kifejezni és feloldani a pucércsigákhoz kapcsolódó félelmeimet.
Megfigyeltem és elemeztem a reakcióimat, ha valahol váratlanul összefutottam néhány csigával, és igyekeztem közelebbről szemlélni őket táplálkozás közben.
A meztelencsigák remek kapcsolódási pontok voltak, segítettek abban, hogy a művészetem közösségileg is megélhetővé váljon, mert mindig, amikor elkezdtem mesélni arról, hogy mivel foglalkozom, az embereknek általában volt egy kedves vagy kellemetlen meztelencsigákhoz fűződő története, a beszélgetéseknek köszönhetően pedig mára már széles spektrumát láthatom át a csigákkal szembeni kiskerti védekezésnek, kezdve a szintetikus szerektől egészen a kreatív elterelő hadműveletekig. Ez utóbbi beszélgetések sarkalltak a diplomamunkám elkészítésére is, mert szerettem volna a „meztelencsiga kérdést” szélesebb körben kiterjeszteni, hogy ne csak az állatokkal való furcsa viszonyomról szóljanak a munkáim, hanem könnyebben kapcsolódhassanak hozzá mások is, ugyanakkor a fóbiámat elsősorban kiváltó spanyol pucércsigák valós kártételeit is fókuszba szerettem volna helyezni, így végül Káposztáskert című munkám ökológiai és etikai dimenziókkal egészült ki.
Diplomamunkám egy beltéri installáció, amely textil káposztákból, viasz meztelencsigákból és édesanyám életnagyságú szobrából áll, műfajilag a zsáner kategóriájába sorolható.
Egy hétköznapi, mégis abszurdnak vagy szürreálisnak tűnő jelenetet látunk, amint anyukám éjszaka egy fejlámpával felszerelkezve nejlonzacskóba gyűjti össze gumikesztyűben a kertből a csigákat, hogy megvédje a termést.
A választásom akkor esett ennek a védekezési módnak a megjelenítésére, amikor egy konzultációnk során Mészáros Gergely fémöntés tanárom bizalmasan megjegyezte, hogy képzeljem el, a felesége néha kimegy éjjelente fejlámpával összegyűjteni a kertbe a meztelencsigákat! Azt hitte meg fogok lepődni, de helyette csak megértően bólogattam, hiszen az éjszakai csigavadászat nálunk már évek óta bevett gyakorlatnak számított. Sőt szinte már sport volt, egy időben anyukám és apukám is számolta, hogy mennyit gyűjtöttek össze, sőt, a faluban legendák keringenek egy kiskert tulajdonosról, aki már több ezer példányt tart számon.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ugyan hová kerülnek az összegyűjtött kártevők? Sajnos mivel a spanyol pucércsigák hazánkban özönfajnak számítanak, természetes ellenségeik csekély száma miatt nem engedhetjük őket szabadon, hiszen minden területen hatalmas károkat okozhatnak, legyen az kert, mező vagy erdő. A zacskót egyszerűen becsomózzuk, a csigák pedig kimúlnak. Persze vannak, akik ilyenkor is biztosra mennek és ecetes vízbe vagy petróleumba szórják őket. A csigapopuláció kordában tartása kulcsfontosságú, talán a legetikusabb megoldás a futókacsák használata lehet, akiknek egyik fő táplálékául szolgálnak, a kertben található roppanós saláták mellett. Édesanyám ezért váltott a manuális gyűjtésre, mert a kacsák nem bizonyultak teljesen hatékonynak. Ha nem gyűjtené össze a kártevőket, a kertészkedés a csapadékos években lehetetlenné válna. Néhány éve majdnem felszámoltuk a kertünket, mert a frissen kiültetett palánták másnap reggelre szőrén- szálán eltűntek.
A diplomamunkám tehát ezt az ökológiai problémát tudatosítja, ugyanakkor a falusi élet egyik utolsóként megmaradt mozzanatát, a kiskert gondozást és annak hétköznapi nehézségeit idézi fel.
Mindezeken túl édesanyámmal való kapcsolatom leképződéseként is tekintek rá, számomra fontos volt, hogy emléket állítsak mindennapos, szinte láthatatlan munkájának, amit a családért végez.
Anyukám textilművész, így nem véletlen, hogy a munka fő anyaga a textil lett, a szobor alapjául hungarocell szolgált. Anya nem csak a kertet, de engem is megvéd azáltal, hogy összegyűjti a meztelencsigákat, így csökkentve a lehetőségét annak, hogy találkozzam velük.
További terveim között szerepel, hogy a pucércsigák témáját egy átfogó kiállítással és egy új sorozat, a Csigacsapdák elkészítésével zárjam, amelyben megelevenedhetnének a csigák elleni védekezési módszerek, ugyanakkor megjelenhetne egy sokkal groteszkebb, fiktív csapdákból álló tárgy- együttes is. Bár hosszú ideje foglalkozom a fóbiámmal, még mindig nem szűnt meg teljesen, de szerencsére egyre jobban mérséklődnek a tüneteim, így bátran szembenézhetek a kezdődő kertészeti szezonnal.
A tér – életünk tere – úgy tűnik, legalább annyira kulcsfontosságú mint az idő, és igazából éppen olyan megfoghatatlan és plasztikus, mint annak elfolyó szimbólumai Dali képein.
Életünk terét – jó esetben – magunk is alakítjuk vagy teremtjük és nem feltétlenül fizikai értelemben. És ez a tér változhat, sőt változik is! Szerencsés esetben a külső (fizikai) tér – és a magunkban kialakított belső tér, ha nem is tükrei, de jó kiegészítői egymásnak. Persze az utóbbi kialakításához idő, elmélyülés és sok esetben – mint az enyémben is anno – bizonyos kényszerítő külső körülmények is szükségeltetnek, melyek nem feltétlenül örömteliek egy kamasz számára. De, ahogy a közmondás tartja, minden rosszban van valami jó! Mert ez a belső tér mindig velünk marad, velünk vándorol élethelyzetről élethelyzetre, és a változó külső tér ellenpontozásaként még akkor is mindig otthonosnak és ismerősnek hat, ha velünk együtt szinte észrevétlenül, de folyamatosan átalakul.
Létezésünk fizikai tere már keményebb dió.
A tér/távolság fogalma nem a kilométerek számából, hanem annak áthidalhatóságából nyeri értelmét. Nekem olybá tűnik (persze ez szigorúan egyéni tapasztalat) valamilyen ismeretlen algoritmus hatására hol kitágul, hol beszűkül. Olykor a messzi a szomszéd falu, mert nem visz oda út, busz vagy éppen bezár a járvány, máskor meg a kontinens túlsó vége sem az, mert Pesten laksz, közel a repülőtér és sok az olcsó 'fapados'. De időszakosan (legyen az néhány hónap vagy néhány év) még egy világvárosban is be-beszűkül az ember létezése az otthon és munkahely közötti ingázásra. A mókuskerék.
Ugyanakkor életünk fizikai terének, tereinek nem csak külső korlátok szabnak pulzáló határt, hanem mi magunk is. Vannak időszakok, amikor arra érzünk késztetést, hogy meghódítsuk a távolságot, hogy a 'Tér' minél nagyobb szeletét ismerhessük meg, és tegyük 'belakott' terünk részévé, máskor pedig önként "bezárkózunk" és közvetlen fizikai életterünk kialakítása vagy átrendezése, újraértelmezése és újra belakása válik elsőrendű fontosságúvá.
Hódító kalandorok és birodalomépítők. Ezek vagyunk. Ki-ki a maga módján.
A kukorica golyvás üszög megbetegedését okozó Ustilago maydis (DC.) Corda az egész világon elterjedt, ahol kukoricát termesztenek. A gomba a bazídiumos gombák törzsébe (Basidiomycota), az üszöggombák osztályába (Ustomycetes) és az üszöggombák rendjébe (Ustilaginales) tartozó faj.
A betegség következtében a növény intenzíven növekvő részein, jellemzően a csövön, címeren, száron, a hajtáson és a levél közép erén különböző alakú és méretű ezüstös-fehér hártyával fedett golyvák alakulnak ki, melyek nagy mennyiségű spórát tartalmaznak. A golyvák állománya kezdetben fehér, tömör, felületüket hártya fedi, belsejük szivacsos. Később a hártya szürkésbarna színű lesz, a golyva belseje pedig barnás fekete érett spórákkal lesz tele. Megfelelő időjárási és környezeti viszonyok (pl. vadkár) esetén, jelentős gazdasági kárt tud okozni az ültetvényekben.
(augusztus folyamán)
Érdekesség
A kukoricacső fertőzésekor kialakuló fiatal golyvának azték nyelven "Cuitlacoche" a neve, és Közép-Mexikóban a „cuitlacoche” drága élelmiszer-csemege, melyet tradicionálisan régóta fogyasztanak, leginkább quesadillákban vagy egyéb tortilla alapú ételekben.
Mexikó városban 400-500 tonnát adnak el belőle évente, július és augusztus között. Csak nagyon korai fejlődési fázisban szedhető, utána mérgezővé válik!
Az alábbi képeket sétáim során készítettem, mert megragadott a fejlődő formák furcsa trópusi virágokra emlékeztető változatossága, így fényképezni kezdtem őket, egészen a "bérésükig".
(Betegség részletesebb leírását lásd: AGROFORUM.HU 2016.dec.26 – Dr.Rudolf Kinga és Fám-Fám Ferenc cikke, illetve a felhasználását illetően: Hagymás vér – hagymasver.blog.hu/2013/03/29)
Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy az alábbiakban nem az úgynevezett mélymulcsos agrotechnológiai eljárásról lesz szó, hanem a "mulcsozás" néven közismert talajtakarási eljárásról.
Az elsősorban elővárosi díszkertekben megjelenő, jellemzően színes fakéreg, különböző kavicsok, kőzúzalék alkotta rétegek ott legfőképp esztétikai, illetve "gaz" növekedés-gátló funkciót töltenek be, melyet gazdájuk pénztárcájától függően, különböző locsolórendszerek, díszítőelemek (a kerti törpétől a műlóig), kerti bútorok, árnyékolók stb. egészítenek ki.
A talajtakarásnak azonban a kiskerti zöldség/gyümölcs termesztésben is igen gyakorlati funkciói vannak (lehetnek), melyek egyre komolyabb súllyal esnek latba klímaváltozás-érintette régiónkban is. Magam, négy éve kísérletezem különböző változataival, és ezek tapasztalatát szeretném az alábbiakban megosztani.
Az első és legfontosabb tapasztalat: nem old meg minden problémát!
De a kertünknek legjobb módszer megválasztása sokat segít! Ahhoz, hogy a helyes módszert megtaláljuk, számításba kell venni a terep adottságait, és azt, hogy mit is szeretnénk elérni. Kevesebb gazt? Kevesebb vízveszteséget? Melegebb és puhább talajt? Esetleg mindezt együtt?
Esetemben egy korábban elhanyagolt, nagyobb részt délnyugati irányba lejtő földterületre kellett megoldást találni, mely jellemzően agyagos-vályogos talajú, és nagyon erősen benapozott. Így nem csak gazosodásra hajlamos, hanem a kiszáradásra és cserepesedére is.
1./ Kartonpapír
Földtisztító talajtakarásra próbáltam ki (kifejezetten műanyag-mentes barna kartondobozokat szedtem szét).
A tél folyamán leterítettem a földre (kövekkel, téglával ajánlatos lesúlyozni, különben elhordja a szél), és hónapokig az adott területen hagyva, májusban azt tapasztaltam, hogy az egynyári gazok nem keltek ki, a föld nedves, hűvös és elég porhanyós volt alatta, vagyis megakadályozza a talaj gyors kiszáradását és megkeményedését. Az évelő, illetve tarackoló "gazok", úgymint tarackbúza, fenyércirok, csalán, szulák (folyondár) azonban túlélnek. Ezeket bizony csak az alapos, kézi kigyomlálás, vagy nagyon erős levélen felszívódó gyomirtó (pl. Glialka) tudja visszaszorítani.
(A kartonpapírt érdemes hosszú ideig a talajon hagyni, mert idővel elbomlik, és jól táplálja a talajt. Teljes lebomlásához kb. 1 év kell.).
Az eljárás hátránya, hogy elég macerás kartonpapír közé ültetni, illetve a beszerzése is vet fel bizonyos nehézségeket (és költségeket). Azonban, ha egy adott évben valaki nem akarja használni a takart területet, akkor maga a tökély.
2./ Műanyag, fekete fólia
Bár le nem bomló és nehezen újrahasznosítható anyagként eléggé idegenkedtem tőle, gondoltam egy próbát megér. Hát tényleg egy lett. Ugyan a gazt jól visszafogja, de a természetes csapadék nem tud beszívódni, illetve az erős benapozottság miatt a talaj túlzottan felmelegedett. Valószínűleg csepegtetős öntözőrendszerek mellett, olyan kultúrák esetében használható jól, melyek nagyobb árnyékot vetnek maguk körül, illetve olyan korai kultúrák esetén, ahol a talaj gyors felmelegedése előnyös. A tarackoló gazok ezek alatt is túlélnek. A fólia sajnos, tapasztalataim szerint eléggé sérülékeny. Próbálkoztam egy textil jellegű szövött változattal is. Ez ugyan áteresztette a vizet, viszont a gazok egy része is keresztülnőtt rajta. Tekintettel az árára és a keletkező hulladékra mely "veszélyes"-nek minősül, tehát elvileg sem a kommunális, sem a szelektív hulladékba nem keverhető, véleményem szerint nem költséghatékony kiskerti zöldségtermesztésben.
3./ Fű és széna
A mélymulcsos eljárástól kölcsönzött szalma-takarás helyett próbáltam ki, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez állt rendelkezésemre nagyobb mennyiségben.
A másik két módszertől eltérően a takarás csak késő tavasszal került a növények köré. Egyrészt, mert ekkorra lesz fű, másodsorban ekkorra növekszenek meg annyira a védeni kívánt növények, hogy körbe lehessen őket "bástyázni". Nem utolsó szempont továbbá, hogy az agyagos talaj lassabban melegszik át, mint a könnyű talajok, így célszerűbb később, a talaj langyosabbá válása után takarni. A frissen vágott füvet vékony rétegben kell az ágyásra teríteni, hogy ne fűljön be. Amint megszáradt, mehet rá a következő vékony réteg. Egyszerűbbé tesszük a munkánkat, ha hagyjuk valahol szétterítve kiszáradni a füvet, és a friss szénát terítjük, legalább 5-8 cm vastagon a növények közé. Április végén körülbelül így néz ki a vetemény.
Május végéig – június elejéig a locsoláson kívül maximum az lesz a feladatunk, hogy a fel-feltűnő tarackkal és folyondárral megküzdjünk, azonban ezek júniusig kevésbé okoznak problémát.
(Ha esetleg további száraz fű áll rendelkezésünkre, május közepén még egyszer feltölthetjük a sorközöket és az ágyásszéleket.)
Az így takart kultúrák esetében a kapálástól eltekinthetünk, mert a mulcsréteg megakadályozza a föld betömörödését és kérgesedését.
A növények növekedésével párhuzamosan a fű elporlik, beépül a talajba. Ez például a borsó esetében (esetenként a babnál is) a sorok bezárulásával párhuzamos, ami olyan mély árnyékot teremt a töveknél, illetve a sorok között, ami mind a gyors kiszáradást, mind az erős gyomosodást megakadályozza. így például a borsó júniusi felszedésekor azt tapasztalhatjuk, hogy szinte teljesen gazmentes, puha föld marad utána.
A kevésbé lombosodó zöldségek, vagy például a tök esetében a nyár folyamán érdemes pótolni a mulcsot, amennyiben tudunk fel nem magzott (!) füvet szerezni. Én pl. a máshonnan kikerülő, még fel nem magzott gazokat is szemrebbenés nélkül felhasználom.
A már megerősödött kultúrák esetében is – különösen aszálykor – probléma a talaj túlmelegedése. Ebben az időszakban, hacsak előtte nem sikerült komoly készleteket felhalmozni, már kevés friss fű vagy széna áll rendelkezésre, így jobb híján inkább hagyom a területeket felgazosodni (lásd a korábbi gaz-gazdálkodás c. bejegyzést: https://falusag.hangfarm.hu/2021/11/a-gaz-gazdalkodas), mert az is árnyékolja a talajt.
A felsorolt takarások közül nekem eddig a szénás tűnt a legjobban kezelhetőnek, még akkor is, ha a pótlások több munkát jelentenek. Ezért bőven kárpótol, hogy nem kell annyit gazolni, és a kapálással sem bolygatom a földet. Ugyanakkor jóval kevesebbet kell locsolni (az utóbbi években annyira ritkán volt csapadék, hogy locsolás nélkül gyakorlatilag május közepétől - végétől szinte már semmi nem teremne).
A rendszer egyetlen hátránya, hogy a talajba kerülő fű magas nitrogéntartalmú, így több éves használata nagyon megemeli a talaj nitrogénszintjét. Ezt vagy nitrogénmentes műtrágyával, vagy tiszta (!) fahamu kijuttatásával lehet ellensúlyozni. Én pedig eldöntöttem, jövőre a szalmával próbálkozom.
Megszáradt, bezacskózott vad kakukkfű
Nóri Míra egyik kölykével
Festés (gumikesztyű is van alatta)
