Meténgek

Kis meténg és nagy meténg, sokszor egyszerűen csak vinka: Vinca minor és major.

enter image description here
Kis meténg

Örökzöld árnyéktűrő talajtakaró évelők, általában lila, liláskék, kék, ritkán fehér virágokkal, melyeket tavasz közepétől kezdve egész nyáron át hoz, igaz, egyre lassulóbban.

enter image description here
Nagy meténg

Minor: kis meténg, major: nagy meténg.
Benapozás szempontjából legideálisabb helye a félárnyék, de azon hálás növények sorába tartozik, amik tulajdonképpen szinte bárhol jól képesek érezni magukat - csak az extrém szélsőségek viselik meg. A nagy meténg fagytűrés szempontjából icipicit érzékenyebb kisebb társánál - de nem annyira, hogy a mi klímánk ne felelne meg neki.

enter image description here
Árokpart

Nem igazán szép dolog, de azért és úgy használjuk, mint a muskátlit: kevés törődés és gondozás mellett is látványosan díszít. Az emberlány ha körbenéz, először azt látja, hogy mindenhol látja. Kipróbál ezt, kipróbál azt, aztán ő is muskátlit tesz az ablakba és meténget használ talajtakarásra. Indáival gyorsan terjed és határozottan jól tűri a szárazságot. Én a játékosság kedvéért - az amúgy szegélynövényként nagyon szeretett (de gombaételekhez fűszerként és télen-nyáron frissen szedett teafűként is gyakran használatos) - kakukkfűvel társítottam, úgy, hogy a ház előtti árokpart aszályosan napos részére került a kakukkfű, a megörökölt ecetfa árnyékába pedig a meténgek. Nemcsak a szárazságot, hanem a sovány talajt is mindkettő jól tűri, virágzásuk pedig egy időben történik.
Szinte mindenhol lehet növényzettel szépséget teremteni.

Vadrózsa

enter image description here

Megfigyeltétek már, hogy a vadrózsa (Rosa canina) virágainak tökéletesen szív alakú szirmai vannak?

enter image description here

enter image description here

Magát a virágot mi nem szoktuk fogyasztani, eddig még a csipkebogyójából sem volt türelmem lekvárt főzni, de pár maroknyi termésből szívesen készítek csipke-chipset a gyerekeknek: tulajdonképpen tisztítás után csak aszalom és (túlontúl is) népszerű mennyei csemegeként tálalom (addig meg el kell rejtsem a gyerekek elől).

enter image description here

Legnagyobb szolgálatot amúgy tüskés vesszői tesznek: a frissen ültetett csemetéket ezzel vesszük körbe, így védendő meg őket az őzektől és nyulaktól, az eredményessége kb. kilencven százalékos (az is inkább a mi hibánk: nem rögzítettük rendesen, stb.).

A vadrózsa mellett virágzik már a bodza és az akác is: virágaikból szörp és szárítmány (teának) készül téli fogyasztásra. A zöldek közül a citromfűből és a mindenféle fajta mentából lesz szörp, szárított formában ezek túl sokat veszítenek jótékony hatásukból, a citromfű még az ízéből is.

enter image description here

Szörpkészítéshez (de sok egyéb gyógynövény-feldolgozási praktikákhoz is) a "német vonalat" szeretem: a minél gazdagabb beltartalmi értékek megőrzése érdekében hidegvizes áztatással és minimális hevítéssel járok el, azaz a virágzatok, levelek két napot sötét helyen sötét lábasban lecukrozva-megcitromozva ázódnak (közben ha eszembe jut nagyritkán megkevergetem őket), ezután csak annyi hevítést kapnak, hogy éppen csírátlanítsam őket (az üvegeket - főleg a szájukat - se felejtsük el forró vízbe tenni), és már mehetnek is csatos vagy csavaros üvegbe, kinek milyen a felszereltsége. A maradékot pedig az esti gyümölcsteába lehet löttyinteni. A jeltáblázás pedig a gyerekek dolga.

enter image description here
Tegnap beüvegezett bodzaszörp

Tegnap annyit játszottak velünk az égiek, hogy már azt sem tudtuk, menjünk-e vagy ne: érdemes-e kimenni, vagy mire elindulunk, már jöhetünk újra be. Hangulatok, képek, viszonyok szédítő sebességű váltakozása.
Fénytörés és víztörés klasszikus esetét viszont jól lehetett tanulmányozni a begónia levelén:

enter image description here
Esőszem....

enter image description here
Csepp-tükör

Ui.: a fotókat tegnap egy órán belül készítettem: napsütés fölöttünk, felhő mellettünk - nem hittünk neki, felmentünk hát hintázni, közben észrevettük a vadrózsa szirmait a földön, hintázás közben elkezdett szakadni, lerohanás, berohanás a házba, ázott gyerekek szárítása, melegítése közben szörplezárás, utána kinézés az ajtó melletti begóniára....

A virágok világa

Az egyik klasszikus nézet szerint „a virág a hajtással homológ képződmény, mégpedig korlátolt növekedésű, törpe szártagú, módosult leveleket viselő, szaporító hajtás” – olvasható az egyik növényszervezettan könyvemben (Haraszty, 1978). Persze. Biológiai szempontból.

enter image description here
Metélőhagyma (Allium schoenoprasum)

De az emberi nézőpont ennél sokkal színesebb. Egy vibráló, élettel teli, jövőbe mutató színes csoda, ami lehet légiesen könnyed vagy robusztusan nehéz, de mindenképpen gyönyörű a maga nemében. Maga a csoda. Forma- és színgazdagsága hihetetlenül sokrétű, éghajlatot, fényviszonyokat, a beporzás lehetőségeit maximálisan figyelembe vevő növényi rész. Kialakulásának okát az egyre jobb alkalmazkodás esélyének növelésében kell keresnünk. Hiszen sok olyan növény is él, mely virág nélkül is képes szaporodni a gyökér, a szár vagy a levél módosulásával. Viszont ez a fajta, ún. vegetatív szaporodás csak az egyedszámot növeli, jobb tulajdonságokat nem tud létrehozni. A két szülő jellemzőit ötvöző új kombináció - generatív szaporodás - egy jobb életképességű új egyedet alkothat, aminek nagyobb a túlélési esélye, és új területeken is gyökeret verhet.

enter image description here
Csomós harangvirág (Campanula glomerata)

1937-ben Oroszországban látott napvilágot az az elmélet, mely szerint van egy virágzási hormon, ami minden növényben azonos. Újabb kutatások sem tudták bizonyítani azt, hogy csak ez lenne felelős a virágzásért. Sokkal valószínűbb, hogy ez is egy összetett, sok tényezőtől függő dolog, amit az ember még nem tudott teljesen kiismerni. Az viszont már biztos, hogy a virágrügy kifejlődése, majd a virág kinyílása sok időt vesz igénybe. A Pompás tulipán (Tulipa gesneriana – a legtöbb ma termesztett tulipán őse) esetében ez 25 hétig tart. A hőmérsékletnek nagy hatása van a három szakaszra bontható folyamat mindegyikében (Szalai, 2009). Emellett a fény erőssége és hossza is jelentősen befolyásolja a virágzást, gondoljunk csak a rövid vagy hosszú nappalt igénylő növényekre. Vannak fajok, melyek mindkét környezeti hatásra (hőmérséklet, fény) érzékenyek, vannak, akik csak egyik vagy másik változására reagálnak.

enter image description here
Cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens 'Annabelle')

enter image description here
Kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla)

A virág színének kialakulása általában már kinyílás előtt végbe megy. Persze itt is vannak kivételek, pl. a kertünkben pompázó Cserjés hortenzia egyik fajtájának (Hydrangea arborescens ’Annabelle’) gömb virágzata eleinte halvány zöld, majd hófehérré változik, végül újra visszazöldül. Sőt, ha már a hortenziáknál tartunk, a Kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla) virágának színét a talaj pH értéke is befolyásolhatja, hiszen alacsony pH esetében kék, magas értéknél rózsaszínű lesz.

enter image description here
Krókusz (Crocus sp.)

A színek mellett egy másik érdekesség a kinyílás/becsukódás kérdése. Többségük a kinyílás után már nem csukódik be. Vannak azonban olyanok, mint pl. a tulipán vagy a krókusz, melyek a hőmérséklet változására reagálva nyitódnak illetve csukódnak. A másik csoport azoké, akik a napi ciklikus változások szerint működnek, ilyen pl. a hajnalka (Ipomoea purpurea), amely csak a délelőtti órákban tartja nyitva virágait, vagy az estefelé szirmokat bontó estike (Matthiola bicornis).

enter image description here
Évelő len (Linum perenne)

Persze mindennek a végső célja az, hogy termések, magok szülessenek, amik tovább vihetik az életet. Elképesztő fegyvertára van a növényvilágnak ahhoz, hogy a megtermékenyítés létrejöjjön. A lényegében ugyanolyan virág-felépítések szinte csak a beporzás különböző módjai miatt térnek el egymástól.

enter image description here
A virág részei

Bár kevés van, de léteznek vízporozta növények, pl. a hínárok, ahol a vízáram sodorja a bibéhez a virágport. Rengeteg növény használja a szelet beporzáshoz, hazánkban nagyjából 400 ilyen faj van. Általában nagyobb csoportokban élnek együtt, lombfakadás előtt virágoznak, apró virágúak, nektárt nem tartalmaznak, de rengeteg pollent termelnek. Már egy gyengébb szellő is lerázza a hosszan kilógó porzókról a virágport, ami nagy tömegben szóródik szét a levegőben. Fenyvesek fölött lehet látni néha egész pollen-felhőket lebegni. Óriási mennyiségű virágpor kis helyen, arra várva, hogy eljussanak a bibékre, amik általában nagyok, tollas szerkezetűek, így könnyen befogadják a pollent. Pollenszámolások kimutatták (Bárcsak pollenszámoló lehetnék!), hogy a „szélporozta kukorica egy porzójában 3000, egy virágában 15 000, egy egész virágzatban 18 500 000 pollenszemecske termelődik" (Haraszty, 1978).

enter image description here
Paradicsom (Lycopersicon esculentum)

A harmadik nagy csoportot a rovarporozta növények képviselik, itthon kb. 82%-a a növényvilágnak ide tartozik. Méhek, darazsak, lepkék, legyek és bogarak látogatják az általában élénk színű, nektárt termelő virágokat. Szemben a sima felületű, ragasztó nélküli szélpollenekkel, a rovarpollenek tüskés felületűek, a pollenszemek összetapadnak a rajtuk levő ragacs miatt, így csomókban tapadnak a rovarok testéhez, akik egyébként csak éhségüket szeretnék csillapítani a nektárral vagy pollennel. Az istenek eledeléül is szolgáló nektár nem más, mint cukros víz. Vannak édesebb virágok, pl. a vadgesztenye nektárjában 69% cukor van, míg az almáéban csak 21%.

enter image description here
Mézvirág (Lobularia maritima)

Ritkán, de előfordul denevérek porozta növény is, ilyen például a majomkenyérfa Kenyában vagy egy csavarpálma fajta. Jellemzően ezek éjszaka nyílnak ki, erős illatúak és nagyok. A trópusi égövben léteznek olyan fajták is, melyek beporzását kolibrik végzik. Sőt, vannak elméletek a meztelencsigák ilyen szerepéről bizonyos növények esetében, de ezzel szemben sok a kételkedő gondolat.

enter image description here
Tulipánfa (Liriodendron tulipifera)

Mivel a virág illatát csak egészen közelről lehet érezni rovar szemszögből, így számukra a csalogató inkább a szín és a forma. Sok esetben másként látják a színeket, mint az ember. Pl.: a mézelő méh a vörös színt nem látja, ezért ezeket a virágokat a nappali lepkék látogatják előszeretettel, akik a vörös színre különösen érzékenyek. A méhek csak akkor keresik fel a piros virágokat - például a pipacsot -, ha azok színe kékesen vörös, mert ők azt kéknek látják. Akik viszont nagyon jó színlátók, akár még alkonyatban is, azok a szenderek. Ők még akkor is meg tudják különböztetni a színeket, amikor mi már képtelenek vagyunk rá.
A szín mellett a tagoltság játszik még döntő szerepet a rovarok szempontjából, akik sokkal szívesebben szállnak rá egy tagolt virágra, vagy összetett virágzatra, mint egy egyszerű formára.

enter image description here
Bazsarózsa (Paeonia sp.)

Földünk flórája egy emberi ésszel szinte fel sem fogható világ, ami a mai napig is rengeteg megválaszolandó kérdést rejteget. Hihetetlen részletgazdagság, bonyolult folyamatok, a szivárvány minden színében és árnyalatában pompázó virágok elképesztő sokfélesége. Az már csak hab a tortán, hogy még ehető termések széles választékát is adják, de erről majd legközelebb.

enter image description here
Vadrózsa (Rosa canina)

enter image description here
Rózsa (Rosa sp.)

Bükkönyerdő

Van egy pont a tavaszt jellemző általános kibomlásban, amikor a dolgok elkezdenek túlbomlani, konkrétan pedig eláraszt bennünket a növényzet. Ez az időszak épp mostanra tehető, és társul hozzá valamekkora reménytelenségérzet, amiért napról-napra felülíródik az ősztől-tavaszig kialakított "rend". A természet ilyenkor könnyedén legyőzi a kertünkben fel-alá rohangáló kétlábúakat, akik egy idő után inkább már nem is próbálnak fellépni a derékig érő füvek térhasználata ellen, hanem egyszerűen csak elkezdenek gyönyörködni bennük.
Újra és újra ráeszmélek, mennyiféle növény is lakik nálunk, és ezek változatossága évről-évre hogy gyarapszik. Szeretném tudni a nevüket is, de csak perje-, csenkesz-, komócsin, tippanféléből is annyi van, hogy mire megnézem őket a gépemen és visszamegyek hozzájuk, hogy megszólítsam őket, már el is felejtem a nevüket.
A helyzet hasonló a bükkönyök esetében is, azzal a különbséggel, hogy ők önmagukban is vannak 231-en, vagyis szerintem legalább 4x annyian, mint a fűfélék (nézd csak). Ha botanikus lennék, valószínűleg a bükköny (vicia) nemzetség kutatója lennék, és amellett érvelnék, hogy a 232-ik tagjuk a baltacím (amit egyébként annak latin neve jelez is, hiszen bükkönylevelűnek, onobrychis vicilifolia-nak mondja), mivel tökre ugyanolyan jegyekkel bírnak: pillangósvirágúak (annak összes pozitív hozadékával), évelők és legyezőszerű leveleik vannak.

Visszakanyarodva a tavaszi túlburjánzáshoz: általános szokás nálunk, hogy az ilyen esetekben legalább egy útvonalat fenntartunk, ahol mi és a fáinkat önként szétrágó őzek (sosem egyszerre) kényelmesen tudnak közlekedni, mígnem a szomszédos növények elvirágoznak, magot hoznak, és szép lassan szélesítve az ösvényt, mulcs lesz belőlük a fűkasza-fűnyíró kombó segítségével. Tavaly is ez történt az egyik hátsókertben, ahol az ott lakozó kevésbé becses perjék mezejét szabdaltam fel ilyen módon. Erre aztán úgy válaszoltak az itt-ott viruló pannonbükkönyök, hogy idénre ellepték ezeket a tisztásokat. Ennek folytán tavasszal bükkönyerdő várt a tavaly használt ösvényeken, magyarán vághattam mellettük, köröttük az újabb járatokat, amiket vélhetően jövőre ismét belepnek ezek a - változatlanul értékesnek tartott (lehet hogy mégis gyom?) - lények. De arra még idén nem akarok gondolni, hogy hol fogunk (mi és az őzek) akkor közlekedni. Hanem inkább csak mutatom, mi van most:

enter image description here

A képen jól látszanak a tavalyi ösvények bal oldalon és jobb középen, nomeg talán a háttérben is, melyeket kénytelen voltam keresztbevágni (a kép közepén), hogy mégis el lehessen járni ott. Épp az a hely az, ahol nemcsak a növényeket, de a virágaikat végigjáró rovarokat is surround-ban lehet megfigyelni.

enter image description here
Bükkönyerdő

enter image description here
Virágai

A bükkönyök szeretnek kapaszkodni más növényekre vagy egymásra. Nem fojták el őket, egyszerűen csak közéjük nőnek. A mieinknek is vannak ilyen célból növesztett kacsai a levelek folytatásainál, de azt vettem észre, hogy elég erős a száruk amúgy is ahhoz, hogy önmagukban megálljanak.

enter image description here
Kacsok

enter image description here
A kontextus

Szilmag

enter image description here
Szíjácsszú-járatok egy elhalt szilfán

A mezei szil (ulmus campestre) magja mostanában érik. Talán ez az első termés nálunk az évben, no persze a gondozott kerteket reménytelenül elborító pitypang mellett (miért is kell őket gondozni?). A szil virágát nagyon nehéz felfedezni, talán nincs is (de van: az alábbi képen látszanak). Egyszercsak, amikor azt várnánk, hogy most már tényleg virágozni fog, mint a többi 'normális' előbbvirágzok-aztánkihajtok típusú gyümölcsfa (pl. barack), már ott is lesznek rajta a zöld lependékek: vékony, veseformájú hártyába csomagolt magocskák, amik aztán néhány nap alatt bebarnulnak, szétrepülnek mindenfelé, és azon kapod magad, hogy már csak a fű alatt látod őket. De nemcsak a magok beérése, hanem magának a fának terjedése, növekedése is gyors, és az ilyen jellegű (puha)fákkal ellentétben a slow-wood-okra hasonlító tömörsége, ereje, vagyis nevét adó szilajsága áll szemben. Igen, a mezei szil bizony szilaj egy lény: ha épp úgy döntenék, hogy kivágom, nos, hamar meggondolnám magam.
De nem döntök úgy.

enter image description here

A szilek sok helyről, még a környékbeli Szilágyról is eltűntek a '90-as évek végén taroló szilfavész miatt: telkeinken túlélt és vígan terjedő példányai így voltaképpen reliktumok: talán ezért is lettek 2016-ban az év fái. Ezért is ajánlom magjait azoknak, akik vetni szeretnének belőle (no nem kell túlértelmezni az ügyet: szórd el valahol), hogy küldjenek címet, és postázok belőle.

enter image description here

Növényvakság ellen: Apró gólyaorr

A gólyaorrok csőrszerűen megnyúlt, hegyes terméscsoportjukról kapták a nevüket. Közös jellemzőjük még a tenyeresen tagolt vagy összetett levél és az öt darab, gyakran kékes, pirosas vagy lilás sziromlevél, amelyek szabadon állnak. Tartoznak közéjük nagy termetű, évelő fajok, melyek közül többet dísznövényként is hasznosítanak, illetve szinte jelentéktelen küllemű egyéves gyomok is. Az utóbbiak táborát erősíti az apró gólyaorr (Geranium pusillum), amely a nemzetség egyik legkisebb hazai tagja. 30 cm-nél magasabbra ritkán nő. Az egész növényt rövid szőrzet borítja, amely egyszerű és mirigyszőrökből áll. Levelei mélyen osztottak. A szirmok lekerekített vagy kicsípett csúcsúak, 2-4 mm hosszúak, bíborlilák. A termés 1-1,5 cm hosszú.







Az apró gólyaorr kertek, útszéli és szántóföldi gyomtársulások gyakori faja, országszerte előfordul, tavasztól őszig virágzik, de kis termete miatt mégis könnyen elkerüli a szemlélő figyelmét.


A bejegyzés eredeti megjelenése:
https://lengyel-attila.blogspot.com/search?updated-max=2019-06-27T15:33:00%2B02:00&max-results=7&start=14&by-date=false

A növényvakságról 4. - Egynyári seprence

Az egynyári seprence (Erigeron annuus, régebbi nevén Stenactis annua) az 1700-as években dísznövényként jelent meg Magyarországon, rövid idő alatt azonban az egész országban elterjedté vált. Őshazája Észak-Amerika, ahol nyílt erdők, magas füvű prérik, bolygatott élőhelyek faja, de ma már Európában, Ázsiában és Ausztráliában is előfordul, Közép-Európában özöngyomként lép fel. Útszéleken, felhagyott szántókon, kertekben, szőlőkben és gyümölcsösökben összefüggő tömeget alkot, ezzel képes helyenként kiszorítani az őshonos növényfajokat.






0,5-1 méter magas növény, amely leggyakrabban a nyárutón csírázó, tőlevélben áttelelő, és a következő nyáron virágzó egyévesként éli életét. A tőlevek kerekdedek, hosszú nyelűek, durván fogas szélűek, a nyárlevelek hosszúkásak, ülők, ritkásan fogasak. Rendszerint az egész növény ritkásan szőrös. A virágzat fészek, amelyet sárga csövesvirágok és fehér nyelvesvirágok alkotnak. A növény önmegtermékenyítő módon szaporodik, nagy mennyiségű, repítőkészülékes kaszattermést produkál.

A képek Vácrátóton, az Alkotmány úton készültek (a Botanikus Kerttel szemben).

A bejegyzés eredeti megjelenése:
https://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen-3-egynyari.html

Növényvakság 3. - Orvosi somkóró

A somkóróknak négy fajuk fordul elő Magyarországon. Egy- vagy kétéves életciklusú pillangósvirágúak, amelyek kedvező feltételek mellett akár 1-1,5 méter magasra is nőhetnek. Fél cm körüli virágaik hosszú, karcsú fürtben helyezkednek el, hüvelytermésük pedig egyetlen magot rejt. Levelei három levélkéből állnak, ezek közül a középső nyele jóval hosszabb, mint az oldalsóké. Jellemző rájuk az édeskés szénaillat, amit a kumarintartalmuknak köszönhetnek. A népi gyógyászatban és takarmányként is hasznosított növények.

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

Egy fajnak fehér a virága (fehér somkóró - Melilotus albus), a többieknek sárga (orvosi s. - M. officinalis, fogas s. - M. dentatus, réti s. - M. altissimus). A sárgák közül gyakoriság tekintetében elsöprő "győztes" az orvosi somkóró, amelyet mindenféle útszélen, parlagon, gyomnövényzetben megtalálhatunk. (Nem ritkán a fehérrel együtt fordul elő.) A másik két faj szórványos, nedves és szikes élőhelyeken, nádasok szegélyében él. A sárgák megkülönböztetésében a pálhalevelek fogazottsága, a termés felszínének mintázata és a sziromlevelek méretei játszanak szerepet.

A képek egy veresegyházi játszótéren készültek.


A bejegyzés eredeti megjelenése:
http://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen-2-somkorok.html

Növényvakság 2.

A növényekkel ismerkedő laikusokat és kezdő botanikusokat valószínűleg először zavarba ejti, hogy milyen sok faj hasonlít a közismert pitypangra. A sárga, nyelves virágokat tartalmazó, rendszerint magányos fészekvirágzattal, levéltelen tőkocsánnyal és többnyire a talajra lapuló, tőlevélrózsát alkotó, hosszúkás, karéjos levelekkel rendelkező, virágzás után repítőkészülékes kaszatterméseket fejlesztő ("ejtőernyős") fajokról van szó. A növényvakság elleni bejegyzéssorozat első tagja, a kacúros véreslapu (Hypochaeris radicata) is ebbe a csoportba tartozik.

Bizonyára mindenki látott már pongyola pitypangot, legalább gyerekkorában el is fújhatta a terméseit, ezért mertem megkockáztatni a "közismert" jelzőt. Valójában a köznyelvi pongyola pitypang vagy gyermekláncű egy bonyolult fajcsoport (Taraxacum sect. Ruderalia), amelyet rengeteg, morfológiailag alig elváló, de genetikailag gyakran izolált kisfaj alkot, így a pitypangok tudományos igényű ismerete messze nem triviális még botanikusok között sem.

Nagyon egyszerűen fogalmazva a kacúros véreslapu egy "olyan pitypang", aminek
- a levelei t-k. egyenletesen karéjosak vagy hasadtak, merev serteszőrökkel fedettek, a legnagyobb levelei sem nagyobbak általában 15 cm-nél;
- a szár általában elágazó, így a virágzat többfészkű, ~50 cm magas is lehet;
- a szár kopasz vagy az alján szőrös, van rajta néhány pikkelyszerű fellevél;
- a szár vékonyabb, nem üreges, színe enyhén kékes árnyalatú zöld;
- a fészekpikkelyek egymásra lapulnak (nem hajlanak vissza), csúcsuk sötét;
- a fészek 2-3 cm átmérőjű.






A kacúros véreslapu tápanyagszegény gyepek, legelők, hegyi rétek, parlagok növénye. Gyakran fordul elő homokos vagy kilúgozott talajokon, jól tűri a taposást. A rokon foltos véreslapu (H. maculata) levelei sötétvörösen foltosak, ebből ered a nemzetség magyar neve. Némi színhatása a kacúros véreslapunak van - ne dörzsöljük a levelét ruhához, mert maradandó sötét foltot hagy rajta.

A képek egy veresegyházi játszótéren készültek.

A növényvakságról

A növényvakság (plant blindness) fogalmat James Wandersee és Elizabeth Schussler amerikai botanikusok alkották meg arra a jelenségre, miszerint az emberek az ökoszisztémában betöltött szerepükhöz és valós sokféleségükhöz képest jóval kevésbé veszik észre a növényeket. Ez rengeteg hétköznapi példán tetten érhető. Például gondoljunk bele, mire emlékszünk jobban, az utolsó növény- vagy állatfajra (pláne gerincesre), amit láttunk? Vagy miért van az, hogy állatokkal (köztük kihaltakkal, tehát gyakorlati szempontból irreleváns csoporttal) foglalkozó, kisgyermekeknek szóló könyvekből rengeteg van, míg kifejezetten növényeset én még egyet sem láttam. Úgy tűnik, minél hasonlóbb hozzánk egy lény méretében, színében, viselkedésében, az agyunk annál könnyebben dolgozza fel és raktározza el annak részleteit. Arra vagyunk programozva, hogy a magunkhoz képest statikus és lassan változó, többé-kevésbé egyöntetűen zöld növényvilág részleteit negligáljuk, s ezzel együtt azt folyamatosnak és állandónak feltételezzük. A természetközeli életforma, a növényzetre való ráutaltság ezen sokat javít (ld. a kollégáim kutatásait ezen a téren), de a társadalom nagyon nagy része (főleg az ún. "fejlett" világban) nem gazdálkodik, ezért a növényzet fontosságára és szépségére való fogékonysága erősen csökken. Ez csökkenti a társadalom növényzettel kapcsolatos problémák iránti érzékenységét, a botanikai kutatások fontosságának értékelését, valamint növényzet védelmének támogatottságát. Bár a fogalom az ezredforduló környékéről való, az utóbbi időben népszerűvé vált, több nemzetközi (BBC, The ConversationAllen 2003, Balding & Williams 2016) és hazai cikk (1, 2) is született róla.




Hogyan tehetnénk a növényvakság ellen? Például azzal a kampánnyal, amely "kihívás" formájában terjed a közösségi médiában (Facebookon és Instagramon). Az elindítója Lovranits Júlia Villő - író, mesemondó, és a lényege, hogy tegyünk közzé 10 napon keresztül 1-1 növényfotót, amit munkába menet készítünk, és esetleg írjunk hozzá pár sort a növényről. A cél, hogy felhívjuk a figyelmet arra, milyen sokféle növény él a mindennapi környezetünkben. Ez lehetne akár egy citizen science program, amennyiben az adatok valahol összegyűlnének. A kihívás a #plantsonmyroad, #viragomutközben, #urbanbotanic, #citizenscientists hash tagekkel fut. Nem igazán csatlakoztam eddig hasonló szociálismédia-kampányokhoz, ez azonban túl magas labda, ezért kivételt teszek. A növényeket ide a blogomra is feltöltöm egy leírás kíséretében, de megosztom Facebookon is.

Addig is díszelegjen itt egy kecskebúza (Aegilops cylindrica), amely pár napja került elő egy veresegyházi útszélen, és új pöttyöt jelent majd a Flóraatlaszban.




A bejegyzés eredeti megjelenése: https://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen.html