Hangfarm napló

Július 19.
Nem tudom mi lesz, nem tudok gondolkodni.

Várkonyi Gyuri és Peták hívtak sörözni. Nem tudtam menni, féltem, hogy észreveszik.

Holnap kezdődik a Hangfarm. Muszáj ott lennem. Megpróbálok félrevonulni a többiektől. Majd azt hazudom, hogy nagy koncentrációjú munkában vagyok. Németországban ez működött: ha egy üres papírlapot nézegetve sétáltam a folyosón, akkor a többiek azt hitték, hogy dolgozom, pedig csak pihentem. A pihenés most is kéne. Örök pihenés.
Ich will nur sterben, weiter gar nichts.
A Premier Plan egyelőre nem megy. Az utóbbi három évben ebből mutattam be a Hangfarmon. Nem készült el. Idén, folytatva a hagyományt képet és zenét csinálok. Guriga workshopjára jelentkeztem. A tervem szerint nem lesz nálam digitális kamera, csak a telefon. A dokumentációt filmre csinálom. Három kamerát viszek: két kisfilmeset és az instaxot. A zene pedig a Müpa-pályázathoz készülő fotókból lesz. A darab munkacíme. Billentyűs kettősverseny. Jónás segítségében reménykedem.

Vigasztaló volt, hogy ma eljött Bambusz. Vigasztalt az is, hogy Pálca bejött a szobámba és órákig velem maradt. Nem szokott ide bejárni.

Július 20.
Végre tudtam aludni. Benéztem Janó szobájába: itthon van. Újabban minden este társaságba jár. Alkoholt is éreztem rajta.

Ellendre utaztam a Hangfarm alkotótáborba. Két projektben is benne vagyok: analóg fotózásban, és a szokásos audiovizuális munkámban.
Bogit próbálom hívni, azt ígérte szabad lesz. Nagyszerű volna, ha a környék inspirálni tudná.
Ma Guriga tartott analóg fotós workshopot.
Sokat beszélgettem Boda Vincével, értelmes fiú.
Bodonyi lyukkamerával készített fotót instax mini filmre. Ez fotótörténeti jelentőségű mű, szerintem. Éjfél körül kerültem ágyba.

enter image description here

enter image description here

Július 21.
Figyelem az éjszaka hangjait. Ellend nagyon más, mint Mezőszemere. Ott pacsirta, macskabagoly és fülemüle hallatszik. Itt cinegék, kuvik és vészmadár. Ott ürgék kotornak, itt őzek csörtetnek. Ellend vad, Szemere szelíd.

Róka jelzi, hogy a vadászterületén sátraztam le.

Napközben dögmeleg. Nem tudunk dolgozni, piálunk.
Hívtam az otthoniakat, nem nagyon hiányzom.
Közben azon gondolkodtam, mit kell nekik elviselniük tőlem.
Kezdem a betegségekkel.
Nagyothalló vagyok. Gyakran nem hallom meg, amit mondanak.
Insomnia. Emiatt éjszaka fölkelek, mászkálok.
Cukorbetegség. Pisilni kell tőle éjjel, és gyakran vagyok hiszterikusan éhes.
Neuropátia. Ami miatt bottal járok.és fájdalomcsillapítókat szedek. Azoktól pedig horkolok alvás közben, ha sikerül elaludnom.
Magas vérnyomás. Gyakran vagyok dekoncentrált, és sok időt kell ágyban töltenem.
Depresszió. Fogalmam sincs, mi történik egy-egy depressziós időszak alatt. A külvilágot érzékelem, de reakcióim nincsenek.
COPD. Ez a legrosszabb. Sokat kell krákognom és harákolnom, gyakran éjjel is. Ez nagyon nagy zajjal jár. Hamar elfáradok, csak kevés fizikai aktivitásom van. Egész nap unatkoztam. Ám úgy éreztem, áldozatot hozok azzal, hogy mentesítem a családomat magamtól.

Július 22.
Úgy gondolom, egy igazi művész nem a múltból táplálkozik, hanem a múltat táplálja.

Rengeteg látogató van, ennyien még nem voltunk. Itt van Bolcsó Bálint, Baracskai Zlatko, és Borosi Gábor természetesen. Jó társaság. Nagyon sok a jókedvű fiatal.

enter image description here

Próbálok a háttérben maradni, a közös étkezéseken sem veszek részt. Volt egy kis eső, nagyon nehéz a légzés.
Távolodom az élettől, egyelőre nélkülözöm azt a szépséget és megrendülést, amit ettől a folyamattól vártam.

enter image description here

Nem beszélek. Ismerősökkel csak a szükséges minimumot. Ismeretlenekkel annyit sem.

Szilvamag hasította fel az ujjam. Miközben Sevcsenko szobrára gondoltam.
Micsoda fegyver.

Nagyon finom volt a vacsora. Kaincz Orsi csinálta, ő egy új felfedezés. Tehetséges, sőt csinos is, talán érdekelne, ha nem vezetne autót. Beszereztem egy műanyag tejfölös vödröt, abban vittem a vacsorát a sátorba. Csirke becsináltleves.

Július 23.
Érkezett 15 ezer forint jogdíj az Angelic Hill Slope után. Fogalmam sincs, hogy ebből mennyi jár Lellének a műcímért. Emiatt megpróbáltam felhívni. Nem vette fel. Nem merek neki utalni, nem tudom, mit tart kevésnek. Soknak biztos nem fogja tartani akkor se, ha az egészet utalom.

Ma megérkezett Bogi. Évek óta csábítgatom a Hangfarmra, most lejött. Nagyon fontos az ittléte, integráló személyiség. Beszélgettünk az Anima Musicae versenyéről. Két darabot adtam be, mindkettőt unalomból írtam. Mivel nincs semmi vonószenekari rutinom, nem tartom magam esélyesnek. Benedek Zsigát rábeszéltem az indulásra, és még írja, izgulok érte. Sajnos nem vagyok versenyző típus. Nem tudom kitalálni, mit szeretnének a kiírók, nem vagyok empatikus, makacsul megyek a fejem után, és próbálom azokat az érveket erőltetni, amik nyilván csak a saját elefántcsonttornyomban relevánsak.
Hagyom Bogit bulizni, én korán fekszem. Holnap elkísérem Hásságyra a tervek szerint, ahol egy akvarellt fog festeni.

Július 24.
Judit elvitt minket a tóhoz, előtte boltba mentünk. Bogi a tónál csinált két akvarellt. Közben próbáltam a telefonomba jegyzetelni. Figyeltem Bogit, és eszembe jutott, hogy a Premier Plant kiválthatná egy second plan, ha megzenésíteném, ahogy plen airt fest. Mondjuk elég unalmas opera lenne.

enter image description here

Közben megjelent Fábián Laci is a hatalmas Pentaxával. Hozott vagy két liter fröccsbort, megittuk. Lacival szívesen dolgoznék együtt a Hangfarmon.

Július 25.
Megjelent Peták, Bernáth Gábor Ádámmal. És jött Döme Attila, nagyon régen láttam. Ármin fia - egykori tanítványom -, részt vett a Hangfarm programjában. Hozott egy powerbankot, ami nagyon jól jött a sátorban. Árminnak mindig vannak jó ötletei. Remélem az egyetemen is fogom majd tanítani. Igazi húzóember lehet.

Ma vannak a bemutatók. Mivel Jónás egy másik programban dolgozott, a Kettősverseny improvizációs szólamait Borosival játszottuk. Túl nagy sikert nem arattunk vele, de a többi bemutató színvonalasan pótolta a közönség igényeit.

enter image description here

Július 26.
Vége a Hangfarmnak. Most jön az üresség. Ha nem tudok komponálni, nem élem túl. Márpedig kánikula lesz, a szellem nem fog működni. Remélem a test se. Valahogy nem vagyok elégedett az elmúlt héttel. De mentesítem magam azzal, hogy az időjárás nem volt kedvező: elmúltam 60, már hivatkozhatok erre. Amúgy már most tudom, mit szeretnék jövőre. Nem írom le, adok lehetőséget a felejtésnek. A rossz memória Isten adománya. Segíti a felejtést, nem kínoz a közelmúlt gyönyörűsége.

Rumann Gábor vitt haza. Vele is kéne dolgoznom, de erre sincs energia.

Meghívó rezisztens szőlőfajták bemutatójára

A kertészetben munka közben sokszor szóba kerül a kiskertkultúra és a család ellátása, amikor is a növényanyag kiválasztását átbeszélve mindig oda jutunk, hogy három fő szempont szerint alakítjuk privát kertjeinket: mindig érjen valami, minden évben bőven teremjen valami és biokerti/ökokerti környezetbe beilleszthető legyen, azaz ne kelljen vegyszerekkel pátyolgatni.
Mindegyikünk igyekszik úgy válogatni a fajtákat, legyenek régiek vagy újabb nemesítésűek, hogy a leggyakoribb, legtipikusabb betegségekkel és kórokozókkal szemben ellenállók legyenek. A gondoskodásunkat és gondozásunkat szívesen adjuk, cserébe annyit kérünk egy növénytől, hogy jóllakottságában egészségesen viruljon és természetesen teremjen.
A kémiai növényvédelmi statisztikák döbbenetes számokat tesznek közzé nemcsak magyarországi viszonylatban, hanem világviszonylatban is: elsők között szerepel a csúcsfogyasztók között a szőlő, az alma és a kukorica.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nemcsak azért nem akarunk vegyi anyagokkal permetezett növényeket fogyasztani, mert az a mi szervezetünkbe kerül, hanem mert a földbe bejutva folyamatosan felhalmozódik és hosszú távon kárt okoz mindenkinek.

Az Agrofórumon kiváló írás olvasható A Szőlő rezisztencia nemesítésének története, magyarországi eredményei címmel, mindenkinek ajánlom legalább beleolvasásra:

https://agroforum.hu/lapszam-cikk/szolo-rezisztencia-nemesitesenek-tortenete-magyarorszagi-eredmenyei/

Miklós kertészetében, a DMKertben (dmkert.hu) 120 fajtát felölelő, egyre bővülő állomány került kiültetésre rezisztens csemege és borszőlő fajtákból, melyek megtekintésére most alkalom nyílik.

Meghívó
Tájékoztatjuk önöket, hogy egerági kertészetünk területén szeptember 3-án, csütörtökön, vezetett bejárás keretében bemutatjuk rezisztens szőlőfajtáink gyűjteményét!
A mintegy 120 fajtát felölelő állományunk soha, semmilyen vegyszeres kezelésben nem részesül! A fajták jelentős része most érik, így mód lesz érzékszervi bírálatra (kóstolásra :-)) is!

A bemutatón való részvétel díja 5000.-Ft/fő, melyből 2500.-Ft a kertészetben levásárolható!

A bemutatót tartja szeptember 3-án, csütörtökön, 09:00 órai kezdettel: Dlusztus Miklós okleveles kertészmérnök, a mintegy 3500 gyümölcs-, illetve dísznövényféleségből álló gyűjtemény létrehozója.

A bemutatón a szőlőkön kívül a kínai datolya (Ziziphus jujuba), pekán dió (Carya illinoiensis) és szelídgesztenye (Castanea) fajtáink terméssel rakott példányai is megtekinthetők lesznek.

A bemutatóra jelentkezni kolléganőnknél, Kovács-Parrag Juditnál lehetséges, a parragj@periszkopradio.hu email címen.

Minden érdeklődőt szerettel vár a dmkert-csapata!

A fotókat pénteken készítettem a kertészetben:

enter image description here
Muskat Blue

enter image description here
Cayuga

enter image description here
Lidi

enter image description here
Phoenix

enter image description here
Gustoso Romulus

enter image description here
Katalonia

enter image description here
Sophie

enter image description here
Buffalo

enter image description here
Izabella

Az állatkerti séta

Vén tölgyerdő gyalogútján,
Jankó lépdel Ferkó nyomán.
Avar zörög lábuk alatt,
Turista jel mutat utat.

Bandukolnak fel a hegyre,
Jókedvűen beszélgetve.
Állatkertbe igyekeznek.
Ettől boldog a két gyermek.

Felérnek a hegytetőre,
Jegyet vesznek egykettőre.
Táskájukban tökmag, s répa.
Indulhat a hosszú séta.

Majoméknál víg az élet,
Ugrándoznak is eleget.
Megnézik a látogatót,
Elkérik az ennivalót.

Erős vasrács védelmében,
Farkas fekszik békességben.
Nem kerget most bárányokat,
Nem fog fácánt, s kisnyulakat.

Róka koma sétál körbe,
Farka lompos, vörös szőre.
Hiába oly ravasz állat,
Kiutat most nem találhat.

Erre gyere szól most Ferkó,
Itt csuda nagy a ribillió.
Hallja Jankó, látja is már.
Futkározik iázva a szamár.

Pulyka, csirke, réce, s páva,
Mondja Jankó száját tátva.
Búzát esznek, s kukoricát,
Kerülgetnek egy szép gólyát.

Lassan cammog, jön a medve,
Úgy látom, hogy nincs jó kedve.
Morog s brummog egymagában.
Ki zavart meg mély álmomban?

Kis őzikék pettyes háttal,
Szaladgálnak nagy robajjal.
Olyanok, mint az erdőben,
Kiált Ferkó örömében.

Ne röfögj már, szól most Jankó,
Nem én teszem, nevet Ferkó.
Aki röfög amott van.
Vadmalac az akolban.

A két gézengúz elfáradva,
Letelepszik egy nagy padra.
Kortyolgatnak, eszegetnek,
Lombok alatt nézelődnek.

E békés csendben nézelődve,
Oroszlán veri fel őket bőgve.
Sétálgat a fejedelem,
Méltósággal ketrecében.

Rácsa előtt erős korlát,
Jankó olvassa a táblát.
A korláton tilos átmászni.
Veszélyes állat, tessék vigyázni.

Nagy medence hűs vizében,
Négy víziló alszik mélyen,
Nem látszik ki csak az orruk,
Így telik el minden napjuk.

Állatkerti lovardában,
Pónilovak állnak sorban.
Lovagoljunk, örvend Ferkó,
Neked Ráró, nekem Rigó.

Nem ugratnak, nem vágtatnak,
Éppen hogy csak poroszkálnak.
Mégis milyen boldogság,
Szinte övék a világ.

Itt laknak az elefántok,
Jobb lesz fiúk, ha vigyáztok.
Amíg őket csodáljátok,
Vizet locsolnak ők rátok.

Üvegházban áll egy pálma,
Kanári száll az ágára,
Tarka néki minden tolla,
Büszke ő rá, ezért hordja.

Ebben a nagy tarkaságban,
Mennyi csodaszép virág van.
Elbújnak egy fa tövében,
Olyan mint az őserdőben.

Futosgál egy kicsi zebra,
Mára éppen ez a dolga.
Azt mondta az anyukája,
Szaladni kell tanulni ma.

Itatóhoz delelőre,
Kiballag a púpos teve.
Megtölti a púpokat,
Kiissza a kutakat.

Lassan véget ér a séta,
Nyuszinak jut még egy répa.
Pacinak egy kockacukor,
S üres táska, üres csupor.

Vén tölgyerdő gyalogútján,
Jankó lépdel Ferkó nyomán.
Lombok között zsiráf figyel,
Búcsút int és tovább lépdel.

Okosházi teleltető

Az Okosház férfimunkálatai látványosan színesek, míg a női háttérmunkák még mindig zöldek, és jelenleg csemete állapotban leledzenek, de hatalmasan nagyot álmodók.
A majdani reprezentáláshoz már tavaly ősszel elültettünk a leendő télikert elé, a leendő terasz-kertbe (pleasure garden) három kínai borókát (Juniperus chinensis), egy magnóliát (Magnolia) és a egy örökzöld magnóliát (Magnolia grandiflora). A növények Miklós ajándékai az ő megfogalmazásában a Hogyan éljünk vidéken? (Farm living research and art center) tematikájú kutatóközpontnak, ami az Okosház fölött lesz.
Öt év után jutottam el oda, hogy bizony nekem is kell - ha nem is télikert, de legalább - egy teleltető. Az ember belefárad abba, hogy semminek sincs rendeltetésszerű helye, hogy mindenféle növény hurcolódik ide-oda, hogy az ablakpárkányon talán átteleljen, akadályozva minket a házban, és még csak jól sem érzik magukat, mert a mi melegünk nekik télen túl sok. A tél végi magvetésnek meg már nincs is helye, szégyen szemre veszem a palántákat, vagy csak szabadföldbe vetek, ez azért valljuk be, igencsak furcsa megítélés alá esik. Öt fok alá ne menjen a hőmérséklet, de világos legyen.... Sem a pajta, sem az ólak, semmilyen a lakóházunkat kiszolgáló gazdasági épület nem alkalmas erre a feladatra. Ráadásul a házhoz stilárisan sem illik, a kertbe sem illik, node kérem az Okosház elegáns aurájába viszont igen! Az első beleegyező hümmögésen már túl vagyunk, lehet tervezgetni, hogy amikor a halk hümmögésből végre najó asszony, csináljuk lesz, akkor már tudjak is előállni a konkrét kérésekkel, nehogy lassúságot szimatolva elmenjen a kedvesnek a kedve az egésztől. Aki ugye csak azért teszi, hogy nekem jó legyen....
A teleltető helyét nem kellett tervezni, mert azon a bizonyos teraszos részen a dombba fut egy pince, ezért önkéntelenül adódott, hogy a pince elé csatlakoztatjuk az üvegházat. Nem túl nagyot, de kényelmeset. Nem kell nekem orangerie, azaz narancsház, nem lesz fűtés és egyéb luxus, csak egyszerűen annyit kérek a helytől, hogy ne fagyjanak el benne a növények: a parasztablakba való muskátlik és begóniák, a dézsás szerelemvirágok, a pozsgások, stb.
És persze mivel télen is olyan napsütéses az a rész, hogy mínuszban is kint lehet ücsörögni, azért mégiscsak jó lenne oda áram is, hogy barátnőzős teázást lehessen csapni és zenét hallgatni.... Pleasure ground.

Opera a.k.a. Opera

Eredetileg egy mozgáson alapuló nyitott performansz workshopot terveztem a Hangfarmra, de érkezésem után eltolódott az egész ötlet az agyamban és – a közös-séget meghagyva – belekezdtem egy – ugyancsak nyitott – opera “megírásába”. Az opera egy könnyen megjegyezhető szó, amit lehetett mondogatni mindenkinek és valahogy működött a dolog, mert létrejött egy általános lelkesedettség, ami még rám is visszaragadt. Az egész spontán módon jött, mondanom sem kell, soha nem írtam operát, igazából gőzöm sem volt, hogy mégis mik a műfaji keretei, de nem is érdekelt. Egyedül az az egyszerű dolog izgatott, hogyan lehet összefogni pár embert, majd létrehozni közösen valamit, amit mindenki (avagy a többség) élvez. Kapóra jött, hogy a Hangfarm résztvevői között voltak zeneszerzők, akik tanácsokkal/ötletekkel segítették a munkafolyamatot.

Engedjen meg az Olvasó itt egy kis kitérőt nekem az eredetileg tervezett workshoppal meg az országokkal kapcsolatban, melyek közt ingáztam az utóbbi években. Ugyanis nemrégiben érkeztem haza Norvégiából, egy művészeti egyetemről, végzettként. Diplomaprojektem keretében szabad mozgáson alapuló workshopokat tartottam helyieknek Augusto Boal brazil koreográfus/aktivista “elnyomottak színházának” módszerét alapul véve. Aztán itthon is csináltam hasonló performatív műhelysorozatot a fővárosban, ami több szempontból is érdekes tapasztalatokat adott. Norvégiában könnyű volt belecsobbanni csoportosan egy absztrakt helyzetbe, amiből mind mozgásilag, mind performanszilag ígéretes dolgok alakultak már korán, viszont a “skandináv távolságtartás” miatt mégiscsak azt éreztem valahogy, hogy a “sejtek” – emberek – nem állnak össze közössé(ggé). Idehaza keményebb volt a dió, nehezebb volt megtörni a jeget, olykor azt éreztem, hogy egy-egy alkalom alatt nem is igazán sikerült kiengedni. Persze lehet az általánosabb nyomásra, berögzültebb társadalmi normákra gondolni, mindenesetre az itthoni csoporttal könnyebb volt olyan helyzeteket teremteni, ahol a társaság összeállt. Na, de visszakanyarodva az operára – és párhuzamot állítva az eddig itthon tartott workshopokkal – azt kellett észrevennem, hogy idehaza gyakorta tanítva vagyon az embereknek a “feladat-helyesmegoldás-félelem-büntetésalapú-mivanhanemoldommegjól” dodekaéder feszengést segítő együttállása, amivel – úgy hiszem – szembe kellett szállnom. Közös alkotásra és “flow”-ra fókuszáltam – az amúgy is mindenkinek általában viszkető – szubjektív/relatív értékítéletek és “indiviudális remote” helyett.

enter image description here
Opera próba a félholdon

enter image description here
Opera próba a félholdon este

Szóval, arra gondoltam, csináljunk valamit együtt, meglátjuk hogyan alakul, ha nem lesz belőle semmi, akkor is a próbák megvoltak és az már jó. Össze is állt egy lelkes alapcsapat Ármin, Luca, Orsi, Jónás képében és tartottunk is egy nyilvános kültéri hangszeres improvizációs próbát a kert végében, ahol aztán megvitattuk az egymásra-figyelés szükségességét, mit hogyan, s milyen irányban kellene tovább csinálni. Igyekeztem a vitatáskor moderátor és nem vezető szerepben – amit a többség láthatóan elvárt volna – lenni. Aztán a többi próbán gyarapodtunk még Gergővel is, ami a fúvós szekciót erősítette. A próbák során különféle hangszeres felállásokkal kísérleteztünk, végső hangszerelés az alábbi módon alakult ki: két szaxofon, egy klarinét, kontakt mikrofonnal kihangosított perepelocska, szájharmonika, dob, hegedű, furulya, számítógép/szintetizátor és T.Bali csodás saját készítésű hangszere, ami Big Wire névre hallgat. A próbák meglehetősen véletlenszerűen történtek, ami nem mindenkinek tett jót, így megesett, hogy nem teljes létszámmal zajlottak. Ennek ellenére alakulóban volt az opera, amiből az énekhang és történet pl. kimaradt és a műfajra utaló jelek is csak nyomokban – jelmez, vetített díszlet, koreográfia – jelentek meg. Kezdetben grafikus kottákkal próbáltuk valahogy összehangolni a csapatot, de világossá vált, hogy egyrészt a kotta, amit én írtam használhatatlanul bonyolult és túlságosan szűkít a kereteken, úgyhogy végül egy egyszerű “kulcsszavas” megoldást használtunk a tételek megnevezésére, amiket improvizációkból kiindulva hozzávetőlegesen begyakoroltunk a próbák során. A résztvevők java részének lett egy-egy tétel-ötlete, amit aztán közösen gyakoroltunk. Minden tétel körülbelül 5 percig tartott.

enter image description here
Az Opera 5 tétele

Bálint tanácsára a teljes szabadság szétfolyó volta ellen, főbb vonalakat vázoltunk fel az improvizációhoz, így tételenként egy-egy ötlet, pici szabály volt az, amit alapul vettünk, ki-ki a maga értelmezésében. Az improvizációs próbákkal párhuzamosan elkezdtem dolgozni a jelmezeken. Helyi növényi eredetű alapanyagokból (kukoricalevél, nyárfalevél, díszbabérlevél, talált fűfélék, virágok) varrtam varrógéppel jelmezeket, illetve kiegészítőket, mint fejre, fülre, szemre, nyakra, hangszerre való ruhadarabokat, amik fokozták az előadók lelkesedését.

enter image description here
Opera díszlet varrás

Az előadásra, amire a viharveszély miatt beltéren a pajtában került sor, Nándi csodás diáit és segítségét használva vetített díszletet használtunk. A pajta tökéletes helyszín volt a vetítéshez, én pedig minden tételhez választhattam diákat, amiket aztán két irányból a zenekarra projektáltak. Ármin – aki igen jól bánik az elektronikával és akivel még a szenzorokkal felprogramozott hangszerjelmez ötlete is felmerült, csak időhiányában nem valósult meg –, madárjelmezében végül az egyik tétel alatt mozgáskoreográfiát is bemutatott mindenki örömére. Úgy alakult, hogy a mozgás workshopból, azaz táncból/koreográfiából nem jutott sok az előadásra, így nagyon boldog voltam, amikor Ármin felbátorodva a helyzeten élesben mégis belevitt egy-két mozdulatsorozatot az egyik tételbe.

enter image description here
Az opera előadása a pajtában - Máté

enter image description here
Az opera előadása a pajtában - Orsi és Jónás

enter image description here
Az opera előadása a pajtában - Luca, Gergő, Máté

Összességében úgy éreztem, sikerült a csapatban és a Hangfarmon mindenkiből végül kihozni egy közös lelkesedést az Operával kapcsolatban, aminek a felvételét aztán Nándi közreműködésével a budapesti Lahmacun közösségi rádióban is leadtak.

enter image description here
Az opera előadása a pajtában - a teljes banda

A felvétel nagy része:

Próbahangok és egyebek a Havizaj #030. sz. adásában:

Évszakváltás: Nyári őszkezdet

Amikor először nem szárad le délutánig a második kör mosás, és amikor először döntünk úgy, hogy inkább bent a házban vacsorázunk mert nincsen kedvünk kardigánt húzni, így őrizve csupasz bőrünkön még egy kis ideig a meleget, és hajnalban, mikor kinyitom az ajtót, az ablakát bedobja a pára, na akkor már tudjuk, hogy naptár ide vagy oda, tulajdonképpen elkezdődött az ősz.
Még jönnek a paprikák, paradicsomok, cukkinik, almák, körték, szilvák a kertből, de jóllakottságunkban már nem habzsolunk annyit a fák alatt állva, hanem egyenesen mennek az üvegekbe, hűtőszekrénybe.
Az őszicipő-vásárlás megejtésekor már húztunk egyszer a lábunkra zoknit, de amint lehetett, szabadultunk meg tőle, mert fura, mert idegen. Majd megszokjuk. Szűk. Hozzám ér. Satuba fog. Muszáj? Picim, jó lesz, mert majd úgy csináljuk, hogy az legyen. Közös hintázás a privát és a publikus, a magán és a nyilvános között. Minden este el fogjuk majd magunkat készíteni a reggeli kilépésre. Indulás. Az otthonból visszük az alom-meleg biztonságát és hazahozzuk a kinti terek változatos inspiráltságát. Hintázási harmónia: kiegyenlítve, döccenő nélkül. Swing for Everybody, Somewhere.

Swing it!

Judit biztatott ismét, hogy írjak, lehetőleg a swingről. Mivel most már pár éve tanulok swing-táncokat (lindy-hop és balboa), és korábban volt is egy táncról lelkendező bejegyzésem, ez egy logikus kérés, ráadásul egyenesen szívet melengető, amikor Őfőszerkesztő asszonysága személyesen bátorítja az embert (és asszonyt egyaránt).

Közben olvastam Bálint írását, a Hinta valahol-t, ami nagyon tetszett, sajnálom is, hogy nem hallgathattam meg az éneklő/zenélő hinta-installációt. Emellett pedig annyi minden történt és történik az én életemben is az elmúlt időszakban, hogy a ma délelőtti 2 km-nyi úszás (bizony, bizony, kérem szépen, ennyit úsztam megállás nélkül, pedig háromgyerekes, 40 éves nő vagyok!) (jó, nekem 75 percbe telt, a Katinkának meg biztos 10 perc lett volna, de nem ez számít, ugyebár) alatt aztán eszembe jutottak talán írásra, töprengésre érdemes dolgok is.

Szóval a swing. A kedves Olvasó kérdezheti, mi köze lesz a táncnak meg a hintának egymáshoz, talán megint az előbbiről örömködök itt majd egy sort? Szívesen meg is tenném, mert óriási jelentősége van az életemben, de most mégis másfele kanyarodok el. Az angol swing szó többek között azt jelenti, hogy hinta és ahogy Bálint a Hangfarm kertjében látott hinta kapcsán a párkapcsolat témájára építette fel a munkáját, ez engem is arra inspirált, hogy ehhez kapcsolódjak. Párkapcsolat, házasság, válás, gyereknevelés, szerelem, anyaság, öröm, kölcsönösség, változás. Az elmúlt egy évemet körülbelül le lehetne írni ezekkel a szavakkal, csak kicsit bővebben kellene fogalmazni. Van technikailag egy férjem (mert még nem váltunk el), mégsem élünk már párkapcsolatban kb. egy éve. Ezzel együtt közösen neveljük a három gyerekünket: ez elég nagy előrelépés, mert eddig gyakorlatilag majdnem egyedül neveltem őket. Tehát érdekes módon azóta neveli a férjem, az apjuk is őket, amióta nem vagyunk együtt mint házaspár. Ez azért egy érdekesség, noha gyanítom a körülöttem élő nők eseteit látva, hogy annyira – sajnos – mégsem szokatlan. Ráadásul továbbra is egy udvarban élünk majd, tehát hiába válunk el, a házon, ha külön lakrészekre bontva is, de osztozunk, éppen a gyerekek miatt, akik egyelőre nem akarnak innen elköltözni. Fél éve felfedeztem a Férfit, akivel úgy jó együtt lenni, hogy az mindkettőnknek öröm és a (sok és szuper: sz-szel kezdődő és x-szel végződő szó mellett) a kölcsönösségről, elfogadásról szól, tehát amilyen gyakran ez lehetséges és jó nekünk, az időnket együtt töltjük. Mondhatni, együtt hintázunk, mégpedig pontosan úgy, ahogy Bálint hang-hintájában lehet(ett): egyenrangúan, közös dallamra, de egyéni önmagunkat beletéve a hintázásba, kísérletezve, vicceskedve, egymásra figyelve. Na, most én mindenekelőtt egy háromgyerekes anya vagyok, aki ráadásul nagyon rá tud hangolódni a gyerekeire – alapból ilyen vagyok, nemcsak azért, mert a gyerekek tudják, hogy egy válás küszöbén állunk. Kéthetente hétvégén a gyerekek az idejük nagy részét velem töltik, más hétvégéken az apjukkal. És itt kezdődik, mit jelent az életemben a hinta mostanában.

Egyik nap a hinta felfelé leng: totál boldogság, hihetetlen öröm, jajdejó Vele, Mária Lujza, hogy lehet, hogy már attól is a szempillámat rebegtetem, hogy megfogja a kezem vagy megsimítja az arcom vagy csak rám néz! Mellettem van, én mellette vagyok (vagy alatta, netán rajta ;-) és ez elég: elég jó, elég izgalmas, elég érdekes, elég vidám, elég vicces, elég boldog, elég felszabadult, elég romantikus, elég valóságos, elégek néha, olyan szerelmes!
Egy másik nap a hinta a talajhoz közelít: jajistenem, kirándulni akarja vinni őket, de hát sosem szokott rájuk teljesen odafigyelni, mi lesz, ha hajókázás közben valamelyik beleesik a vízbe vagy belefullad az uszodába vagy leesik a vonatról vagy elveszik a tömegben vagy elgázolja egy autó vagy… És ha ezek (hálaistennek!) nem is történnek meg, de amikor hazaérek, a kicsi ágyában ott a koszos ruha, így fektette le, már második napja pizza az ebéd, piszkos a padló és senki nem takarítja fel, a szombat délelőtt azzal megy el, hogy olvas, míg a gyerekek tengnek-lengnek, amikor kirándulnak, nem indulnak időben, kapkodás van, késés, idegesség… Nekem meg közben belefájdul a szívem és erősen végig kell gondolnom, hogy ez most akkor az én hibám?
Megint egy másik napon a hinta újra felfelé leng: de jó a gyerekekkel, beszélgetünk, sütünk együtt, kertészkedünk, sétálunk, vagy éppen tanulunk, viccelődünk, húzzuk egymást, csillagokat nézünk, nevetünk, olvasunk, úszunk, pancsolunk, a hasunkat süttetjük vagy éppen csak vagyunk. És ez elég: elég szerethető, elég nyugalmas, elég csodálatos, elég szép, elég harmonikus, elég vicces, elég aktív, elég vidám, elég néha a palacsinta, ha nem figyelek, mert egyszerre hárman beszélnek hozzám.
Hivatalosan nem vagyok elvált nő, de nagyjából azt az életet élem, mintha papírom is lenne róla, és valóban: idő kérdése csak, mert a mozgásterem, a napjaim, a szokás- és viszonyrendszerünk most már úgy alakult ki, hogy a gyakorlatban ez a státuszom. Hangsúlyozom, hogy egy pillanatig nem bánom, sőt, olyan mértékű felszabadulást jelent ez az életemben, hogy elmondani nem tudom. Teljesen tudatosan jutottam idáig, én akartam így, én kezdeményeztem és vállalom, hogy jó döntés volt. Azt is tudtam előre, hogy a gyerekek miatt egy sor dolog nem lesz könnyű, mert ami fájni tud, az miattuk, értük fáj. Meg kellett és minden egyes alkalommal, amikor látom, hogy valami az apjukkal nem jól sül el, nem úgy alakul, ahogy nekik ideális lenne, meg kell értenem és értetnem magammal, hogy nem tudok és nem is akarok az apjuk helyett apjuk lenni. Az elmúlt 13 évben rengeteget kompenzáltam: amikor ő nem volt itthon, én mindig kéznél voltam, évekig egy mozifilmre vagy koncertre nem jutottam el, amikor ő ideges volt, én erőn felül is a jó hangulat felé tereltem mindent, amikor ő kiabált, én békét teremtettem, amikor neki saját idő kellett, megadtam, pedig nekem nem volt. Mindig úgy igyekeztem kiegyensúlyozni a dolgokat, hogy a gyerekek körül béke legyen, kiegyensúlyozottság, öröm, érték, vidámság, biztonság. Közben az apjukkal nem egyenrangúan hintáztunk, mert őt nem érdekelte a hintázásban rejlő harmónia lehetősége. Tulajdonképpen ezért tartunk most ott, ahol tartunk és ezért tudom nyugodt lelkiismerettel kimondani, hogy nem, ami nem jó a gyerekeim apjukkal eltöltött idejében, az nem az én hibám, azért nem én vagyok felelős. Én így hintázom a gyerekekkel, ő úgy – ahogy ezt tesszük, amennyire fontosnak tartjuk, ahogy hozzáállunk, az belőlünk ered, az a mi üzenetünk a gyerekeink felé, hogy mit akarunk és tudunk nekik adni, de a másik helyett nem tudunk hintázni, csak a másikkal és csak, ha ő is akarja.

És ezért jó, hogy egy Bolcsó Bálint, akit nem is ismerek, megcsinál egy inspiráló hang-installációt, amit sosem láttam, de szerencsére megírta: mert hátha másnak előbb leesik, mi a jó az együtt-hintázásban, miről szól ez valójában, miről kellene, hogy szóljon. Persze ez az én utam, lehet, hogy nekem valamiért csak 40 éves koromra lehetett eljutnom idáig, és korábban hiába olvastam volna erről vagy ültem volna a Bálint-féle hintában, mégsem jutott volna el hozzám az üzenet, ezt nem tudom. Mivel a mostani hintázásom a fájdalmas lengéseivel is sokkal értékesebb és gazdagabb, mint bármikor korábban, egyet tehetek: hálás vagyok érte, hogy most így repülhetek – van három gyerek és a Férfi, akivel együtt hintázhatok, ha nem is egyszerre. Szeretem ezt, szeretem őket!

Az Okosház homlokzatfelújítása

enter image description here

Az Okosház felújítása a háttérben végigkíséri a blog történetét is. Talán már említette valamelyikünk, hogy nevének eredete nem a mai értelemben vett "smart"house (sőt: ha innen nézzük, kimondottan nem-smart), hanem inkább a "wise"; ám legfőképpen azért lett ez a neve, mert mindenki így ismeri a faluban, hiszen Okos Józsi háza (volt). A birtokviszonyok névbéli megjelenése nálunk nem prioritás, ezért maradt a név úgy, ahogy azt kaptuk, és amiként mi is megszerettük.

"Most építi vagy bontja?" - kérdezi az arrajáró, és valóban nehéz erre meggyőző választ adni, hiszen a felújítás soha jobbkor nem érhette volna a házat (elkésni ugyebár sosem lehet, ugye), ami a homlokzat, a födém, az oszlopok és az északi falak mellett különösen a tetőre férne rá... de épp ezt húzom-halasztom, amíg csak lehet, és inkább elvégzek olyan munkákat addig, amiket kis költségvetéssel is meg lehet oldani. Arról nem beszélve, hogy egy szépülő ház stabilitást sugároz magából, ami most igencsak elkél neki.

Nos, úgy indult a munka, ahogy 2019. tavaszán, üresen, megtépázva, az alábbi képen látható állapotban vettük át szegénykét:

enter image description here

A képen látszik a homlokzat ratyi állapota (többek között), meg pláne a tető...., de most arról tényleg nem írok, elég csak annyit említeni, hogy a nagyobb lyukakat rögtön be is foltozgattam, és a gerinc is átvehetné bármikor a létező legtöbb fajta kúpcserepet viselő tetőfedés díját. Visszatérve tehát a homlokzatra: tavaly tavasszal nekiálltam a padlástérből majd kívülről felfalazni az észak-nyugati (a képen balra középen látható) beomlást, a megkopott mészhabarcs vakolat maradványait leszedtem, szintén eltüntettem az oromzat alján található cserepeket, viszont megóvtam az épen maradt és eredetinek vélt homlokzati elemeket, és ezután kezdtem neki a vályog részletek újravakolásának - szalmás sárral.
A tavalyi nyár általános tapasztalata, hogy a sarunk nagyon agyagos (zsírosnak is mondhatjuk), emiatt 50-50 de inkább 70-30 arányban kellene homokkal vagy mással soványítani, hogy ne nagyon repedjen ki; valamint az, hogy ne kerüljön össze a mészhabarcs vakolati darabokkal de igazából a vályogtéglával sem, mert különböző, felém nem közölt indokokkal le fogják pörgetni magukról. Elkínlódtam tehát ezzel az egésszel egy darabig, mígnem a tavalyi ősz végére egész stabil állapotba került az oromzat.

enter image description here
2019. nyárvégi állapot

Innen még bőven volt mit piszmogni vele az elsimításra használt szalmátlan sár-homok trutyival, viszont a naptár is felgyorsult, így a nyár vége közeledtével előszítettem a homokot, a tavalyról maradt mészhidrátot, a pigmenteket, a színezőpasztákat, és nekiláttam a héten a meszelésnek.

Úgy döntöttünk, hogy az eredeti állapotnak megfelelően a peremek, élek és a parasztdór oszlopfők díszei fehérek, a fal fő színe okkersárga, a lábazat pedig sötétszürke lesz - a fal visszakaparása és a majdani végeredmény is ezt a kombinációt igazolta. Emellett azzal kísérleteztem, hogy a mészhabarcshoz hasonló összetevőjű, de annál hígabb festéket használok majd.

enter image description here
Szerszámok és anyagok

Receptek:
- A fehér előállítása volt a legegyszerűbb: mészhidrát (por) + homok 1:3 arányban;
- a sárga ugyanez, de fándlinként 7 evőkanál bayferrox-os sárga pigment plusz egy löttyintés Arlecchino narancssárga színezőpaszta kombináció;
- a feketénél ugyanaz mint a fehér, csak 3-4 evőkanál fekete (bármilyen) vasoxid és szintén egy löttyintés Arlecchino fekete színezőpaszta volt a recept. A lábazati részen belekevertem a ki tudja milyen korból itt maradt, talált maradék cementet is.
Mindegyik esetben bátran lehet hígítani, hogy könnyebben festhető és jobban terülő legyen. Nem lesz tőle halványabb vagy ilyesmi: a színtelítettséget a mész és a pigment aránya okozza majd.

Az anyagok felhordásánál amúgy más módszert választottam, mint a korábbiak során: bitumenes, vastagszálú ecsettel (a fenti képen a középső vödör mellett balra) egyszerűen, egy rétegben felfestettem/-ük a cuccot (délelőtt vagy este, amikor a Nap nem sütött rá), így a sárga és a fekete részek esetében elég is volt egy réteg, míg a fehér esetén a klasszikus mészfestékes kombóval (mészpép+lenolaj+túró) kentem rá másnap egy második réteget.

Így nézett ki a munka vége előtt:

enter image description here
(A homlokzat jobb oldalán és alul még látszik a festés előtti állapot)

És így néz ki készen:

enter image description here

Most kicsit olyan, mint régen lehetett, csak újonnan.
Mindeközben a maradékok felhasználásával nekiálltam a déli és északi fal vakolásának is, de ezzel már csak addig haladok, amíg elfogy az anyag, mielőtt elfagy; a többi vélhetően jövő évi élmény marad.

Költségkimutatás:

  • homok: 3 talicska - ca. 1000 ft
  • fél zsák mészpor: 750 ft
  • bayferrox sárga - 0.5 kg: 1600 ft
  • fekete pigment - 0.2 kg: 300 ft
  • színezőpaszták - igen kevés fogyott, legyen mondjuk 500 ft
  • túró: 460 ft
  • összesen tehát 4610 ft.

Tapasztalatok:
- ezután is alkalmazni fogom azt, hogy a tapasztott falra egy hígabb mészhabarcsos réteget hordok fel a korábbi vizezés (híg mésztej) helyett;
- nem feltétlenül baj, ha a felújítás sorrendjét az érzelmi kapcsolat kialakítása is vezérli az épp legszükségesebb teendők helyett, mert ha már elkezd szépülni a ház, a sürgősebb teendők is könnyebben letudhatóak lesznek;
- elsimító ("glettelő") rétegként jól alakítható és erős felületet képez a homokos sár (nálunk 70-30 arányban), a kirepedéseket ugyanezzel, de hígítva kell sikárolni;
- érdemes dokumentálni a köztes állapotokat is. Pl. nincs fotóm a meszelés előtti, már elsimított saras állapotról. Dehát az sem lehet, hogy minden olyan pillanatot dokumentálunk, amire már akkor is azt mondjuk, hogy de minek... Ezért is izgalmasak a képek hátterei.

Szilva, megint

Már lenyírtam fent a füvet! Ti? Szilvát pucolunk. Kész vagyok a tapasztással! Ti? Szilvát pucolunk. Elkezdtem a meszelést! Ti? Szilvát pucolunk. Egyszer én, egyszer mi, egyszer ők, egyszer te - mindannyian szilvát pucolunk.
Szelektálás: ez megy pitének, ez megy lekvárnak.

enter image description here
Szilvamosás

enter image description here
A nem puhára érett szilvák mennek a fagyasztóba pitetölteléknek

enter image description here
Mosás után magozás és aprítás

enter image description here
Lekvár üvegbe, darabolt nyers dobozba

enter image description here
Szárazdunsztos kihűlés

A mi kertünk fiatalkorú, már túl vagyunk a telepítés csenevész kezdetlegességén, de majd csak tizenöt év múlva mondhatjuk el, hogy teljes pompáját éli a kert.
Szakterminológiailag a következő felosztást használjuk egy kert korszakaira (Vö: Növények a kertépítészetben, Mezőgazda Kiadó):
1. A telepítés utáni első három év a lágy szárú dísznövények korszaka: a fás szárúak kicsinysége miatt egyelőre ők adják a fő hangsúlyokat és a látványt.
2. A telepítés utáni 3-10 év a cserjék korszaka: ekkora elérik szinte végleges méretüket, habitusuk kiteljesedett, egyelőre ők adják a kert vertikalitását, legalább is fejmagasságig.
3. A telepítés utáni 10-20 év a fás növényzet „beállásának” kezdete: kialakulóban vannak a fás szárúak végleges méretarányai és elkezdődik a növényzet sajátosságának megfelelő mikroklíma megteremtődése.
4. A telepítés utáni 20–40 év a teljes beállás korszaka: a véglegesnek elképzelt kerti kép kezd a szemünk előtt kibontakozni. A rövidebb életű cserjék, bokorfák megkezdik elöregedésüket, pótlásukat idejében meg kell tenni.
5. A telepítés utáni 40–60 év a kert virágkora: a közepes és a nagy fák teljes pompájukban mutatkoznak meg. Ez az időszak, amikor el kell kezdeni a komolyabb tisztogatást, a burjánzó növényzet kordában tartását.
6. 60 év után a kert elöregedésének és folyamatos felújításának korszaka kezdődik: a sarjak és magoncok szelíd szelektálásával és új, izgalmas példányok beültetésével különlegesen szépet teremthetünk a már stabilizálódott mikroklimatikus viszonyok között.

A fáink már adnak gyümölcsöt, de még ifjonti hévvel teszik ezt, azaz ha akarnak tudnak, ha nem, akkor várhatod....
Az Okosház elöregedett gyümölcssorát a tavalyi év során kibontottuk, megújítottuk és idén ezek a fák adják az eltevéshez szükséges legnagyobb mennyiségeket.