Esküvőre

A „Nagy Nap”, amikor mindennek tökéletesnek kell lennie, vagy mégse?

Amikor az ember az esküvőjére készül, valahogy úgy érzi, addigi életének legmeghatározóbb, legjelentősebb napja közeledik. Lázasan tervez-szervez, hogy minden apró részlet nagyszerűen illeszkedjen egymáshoz és lehetőség szerint egy életre emlékezetes maradjon nem csak saját maga, de az egész násznép számára. Aztán hányszor, de hányszor lapozgatjuk át a fotóalbumot, nézzük vissza a videót és merülünk bele a pillanatnyi varázsba…

Ahhoz nem nagyon értek, hogy díszítsünk, milyen interaktív játékok, zenék, ételek, ruhaköltemények trendik manapság, de bőrgyógyászként van néhány ötletem, a teljesség igénye nélkül, hogy készítsük elő bőrünket a meseszép sminkhez. Most, hogy itt ülök a cikk fölött, rájöttem, nem is olyan egyszerű feladat tippeket adni, hiszen minden bőrtípus, életkor és évszak más megközelítést igényel. Azért megpróbálom…

Tavasszal még nincsenek fullasztó melegek, így több, kicsit tartalmasabb, lipidekben gazdagabb hidratáló krémek kerülhetnek a dekorkozmetikumok alá, főleg a száraz, érzékeny bőrűeknél. Egy zsírosabb, vagy vegyes bőrtípus esetén használjunk faggyútermelést szabályozó arclemosót, tonikot és az alapozó alá már csak szérumot, könnyű hidratálót vigyünk fel. Kedvenceim a hyaluronsav, ill. C-vitamin tartalmú boosterek, amik azonnali üdeséget, ragyogást adnak és tökéletes sminkalapok. A hyaluronsav egy igazi hidratáló nagyágyú, hiszen molekulasúlyának ezerszeresét képes víz formájában megkötni. Az már csak hab a tortán, hogy a professzionális kozmetikumok különböző molekulatömegű alkotókat tartalmaznak, amik a sejtsorok különböző rétegeibe képesek bejutni, a vizet megtartani, így a bőrt teljes vastagságában hidratálni. A C-vitamin szérum jó választás lehet szabadtéri rendezvényeknél is, mert antioxidánsként véd a környezet károsító hatásaitól és azonnali ragyogást ad. A kettőt együtt is kipróbálhatjuk, mert nagyon jól megvannak és fokozzák egymás hatását.
Szabadtéri rendezvénynél ne feledkezzünk meg a fényvédelemről sem, ami az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap, így a választék is egyre bővül hatékony, biztonságos és kellemes állagú készítményekből. Régebben a fényvédőktől bőrünk ragadóssá vált, alig szellőzött, manapság viszont széles a paletta könnyen felszívódó, hidratáló, akár többféle árnyalatban kapható színezett formulákból is. Van például olyan fényvédő, korrigáló 3D-s alapozó, mely akár a pattanásos bőrt is hosszú órákon át gyönyörűen fedi, nem tömíti el a pórusokat és négyféle színárnyalatban elérhető. Hozzáférhetők festékhiányos (vitiligo) bőrre is alkalmazható korrekciós alapozók is UV-szűrős, fényvédős formulákban. Ha valaki nem szeretne mindent egyben, válasszon a jól bevált, kedvenc alapozója alá fényvédőt tartalmazó hidratálót. Ezeknél a tégelyen feltüntetik a jól felismerhető jelzést, pl:SPF 15, 25, 50+, legújabban 100+-t is. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy egy jó fényvédő egyszerre véd az UVA és UVB sugarak ellen is, hiszen mindkét ultraviola sugárzás hosszú távon jelentős károsodást okozhat, csak más-más módon.

Bár a boldogító igen nagy többségében ifjú korban hangzik el, ne feledkezzünk el az 50 feletti korosztály képviselőiről sem. Itt a napi bőrápolási rutin némiképp összetettebb. A menopauza minden szempontból nagy kihívás és a várható átlagéletkor mellett a nők aktív életének kb. egyharmada. Itt van igazán szükség a tudatosan összeállított, hatékony és örömet adó bőrápolásra! Az egyik legismertebb alkotó a retinol, ami úgy fejti ki hatását, hogy felélénkíti a bőr saját fiatalító folyamatait, segít pl. a kollagén és egyéb tömörséget adó rugalmas rostok termelésében, az elhalt, fakó hámsejtek eltávolításában, a keratinocyták (bőrsejtek) újdonképződésében. Ezt azonban csak este használjuk, mert fényérzékenyít, vagyis hamarabb leéghetünk tőle. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy egy különleges, retinol-szerű növényi hatóanyag, a bakuchiol kevésbé ütős, de mellékhatás tekintetében kedvezőbb, nem fényérzékenyít, így érzékenyebb bőrűek is használhatják akár reggel, este.

Az érett bőr szárazabb, sérülékenyebb, megjelenhetnek rajta pigmentfoltok, mélyülő ráncok, veszít tömörségéből, de tudatos, gondos ápolással, megfelelő életmóddal ugyanúgy ragyoghat, mint ifjú korunkban

A nyári tikkasztó meleg még nagyobb kihívást jelent egy szép, tartós smink elkészítésében. Ilyenkor tényleg nincs szükség másra, mint arctisztítás után finom szérumokra. Ez után jöhetnek a bőrtípusnak és életkornak megfelelő, bőrazonos alkotókat (pl: ceramidokat) tartalmazó dekorkozmetikumok, melyek nem adnak maszk-hatást, szépen elegyednek a bőr saját alkotóival. S, ha mégis megcsillan egy kis fölösleges faggyú, létezik olyan arcpermet, amely a sminket nem mossa le, de speciális összetevőinek köszönhetően megköti a zsírszerű anyagot és kellemes hűs érzetet biztosít.

A hidegebb őszi-téli időszakban talán kevesebb házasság köttetik, de akkor úgyis bevonulunk egy jó meleg helyre, így a már jól bevált napi rutinunkhoz csak egy profi sminkesre van szükségünk.

Még az jutott eszembe, mi van, ha valakik rénszarvas szánon hóviharban száguldva akarnának egybe kelni, majd utána egy meleg bálteremben táncolni, mulatozni. Attól tartok, ezt kevés smink bírná ki!

Hirtelen ennyi jutott eszembe. A lényeg az, hogy a választott termékeink és a smink alkalmazkodjanak hozzánk, ne mi hozzájuk, így biztosan jól érezzük majd magunkat a bőrünkben!


enter image description here
Fotó: Nagy Anita, Romantikus tavasz sorozat


Irha Adrienn: Esküvőre

Fűzfa alatt gerlepár,
Szemük, mint a napsugár.
Egymás mellett üldögélnek,
Ismerkednek, cseverésznek.

Lelkük, szívük összeér,
Életükben csoda él.
Hisznek, bíznak egymásban,
Fürödnek a varázsban.

E gerlepár most egybekél,
Útnak indul, s visszatér.
Nyugalomba, boldogságba,
Fűzfa hűvös árnyékába.

Egymást sosem hagyják el,
Álmaikat érik el.
Mi meg szívből kívánjuk,
Áldás szálljon most rájuk!


Szerk.megj.: szeretem a faluságos hálózatiságban azt a pontot, amikor a nyilvános és a rejtett találkozik. Ági bejegyzése Adri verséhez készült, ami pedig a báty/nagybáty, Dlusztus Miklós (https://falusag.hangfarm.hu/author/dmiklos) esküvőjére volt ajándék.

Esthajnalcsillag

Tündöklő csillag, oly messze vagy nékem,
Ám mégis látlak, ahogy ragyogsz az égen.
Különc vagy a többitől, fényed csak úgy izzik,
Csillagok hada folyton köréd gyűlik.

Erős, stabil pont vagy mindenki számára,
Elveszettet vezetsz a helyes irányba.
Példát mutatsz embernek, állatnak, növénynek,
Hisz fényeddel a remény képe vagy az égen.

S mondd, ha téged gyötör a sors, ki áll ki érted?
Ki érzi át e sok fájó emléket?
Ki fogja kezedet, míg te a bajban vagy?
S ki az ki lelked sebét óvatos foldozza?

S hova veszett a sok köréd gyűlt csillag,
Melyek, ha féltek, mind hozzád bújtak.
Melyek nélküled csak kicsiny pontok az égen,
Elhagyott gyermekek e nagy térképen.

S itt vagy te, a gyönyörű csillag,
Ki még a magányban is bátran ragyoghat.
A magányban, hol álmok váltak köddé,
Ezernyi gúnyos kacaj törte őket ketté.

Ám te, mint egy gyémánt megtartod a csodát,
Számtalan emléket, mit felejt a világ.
Tán pont ezért ragyogsz köztünk ily fényesen,
S ezért tépáz meg rengeteg vad idegen.

Ám a remény nem hal meg, örökre köztünk marad,
Hisz szíve mélyén minden ember várja az igazat.
Hiszi, hogy van egy csillag mely álmokat őriz,
S otthont ad annak is, ki most épp gyötrődik.

S te vagy az ki e végtelen égbolton bárhonnan látszol,
Ki a millió életre külön-külön vigyázol.
S aki elhiszi, hogy vágya valóra válik,
Ő is csillagként fénylik majd melletted sokáig.

enter image description here
Fotó: Nagy Anita

Álom

Éjjel csillagos ég alatt alszik el egy kisleány,
Kisleány, ki álmodozik forró nyári éjszakán,
Álmodik ő pillangóról virágos rét közepén,
Pillangóról, ki átrepíti álomország tengerén.

Tenger mélyén homokszemek, közte kagylók rejlenek,
Kagylókban az ezüst gyöngyök számos titkot rejtenek,
Megfejteni csak az tudja ki ért e titkos nyelveken,
Ám e kislány érti nyelvét s megfejti e jeleket.

Rejtett ajtó tárul elé s belép rajta boldogan,
Hisz vágyát látja az ajtón belül, mely megvalósult csoda,
Egy álomvilág, mely biztonságot, elfogadást nyújt neki,
Közben lelkét felemeli s napsugárban fürdeti.

Ám lassan már csak emlék marad e szép környék számára,
Elbúcsúzik, de tudja, ez a világ mindig várja,
Egyre távolabbról hallja a tenger moraját,
Még visszanéz és köszön neki mintha értené szavát.

Szépen lassan megérkezik, kinyitja a szemeit,
S már nem a tengert, hanem szobáját kémleli,
Ekkor belép édesanyja, s leül ágya szélére,
A kislány pedig mosolyogva felül, s álmát végig mesélte.

enter image description here
Fotó: Nagy Anita

Verses bejegyzés 2.

Igazán energikus, egyben felfokozott egyetemi éven vagyok túl. Rengeteg tanulás, munka, és persze sok bicikli edzés volt az elmúlt hónapokban, úgyhogy most is egy újabb verses bloggal szeretném a gondolataimat megosztani veletek. A héten rokon látogatásoké lesz a főszerep, viszont június végére egy hosszabb lélegzetű, régóta fontolgatott témáról készülők kifejteni a véleményem!
Versek, amelyek érzéseket ébresztenek bennem:


Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.


Wass Albert: Nagyapám tanítása

A szó az ember legnagyobb kincse - mondta volt nagyapám, ahogy ott ültünk egy este a borízű almafa alatti kispadon. - Aki oktalanságra pazarolja, Istent gyalázza ezzel. Tőle tanultam egyik legfontosabb tudásomat, mely végigsegített életem göröngyös útján: a kimondott szó és az emberi idő értékét. Ekkor már iskolába jártam, s egy este ezt mondta nagyapám: "Holnap ne jöjj haza az iskolából, hanem eridj egyenest le a tóhoz. Városba kell mennem, de napnyugtára ott várok reád a szokott helyen, a füzes alatt." Fölcsillanhatott a szemem, mert szerettem nagyapámmal erdőt-mezőt járni, de különösképpen a tavat. "Ott leszek!" - ígértem örömmel.
Másnap azonban történt valami, az én számomra nevezetes dolog, ami kiverte fejemből a nagyapámnak tett ígéretet. Tanítóm tudtomra adta, hogy fölvett az évvégi versenyekre készülő csapatba, mint futót és távugrót. Nagy kitüntetés volt ez! A futással nem is volt baj, futottam én eleget le és föl a dombokon, hanem az ugrásban nem volt gyakorlatom. Így aztán, mihelyt vége volt a tanításnak, fölsirültem néhányad magammal a temető melletti legelőre ugrást gyakorolni. Úgy belemelegedtem a versenyzésbe, hogy bizony sötét este volt már, mire hazaértem. Az istálló előtt Jóska kocsis éppen kifogta a lovakat nagyapám kocsijából. Ekkor jutott eszembe az ígéret. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, ahogy a ház felé ballagtam, de bíztam abban, hogy nagyapám megérti, mi történt, és nem neheztel az elmaradásért. De nagyapám nem értette meg. Ott fogott el a tornác sötétjében. Bé se engedett a házba. - Ülj le oda a padra! - mondta kurtán. Leültem. Ő állva maradt. - Idefigyelj! - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! Elmondtam neki nagy szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. - Idefigyelj! - mondta. - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
-Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet, és unokámat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfúj a szél...


Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről

Mert van valami,
ami több és értékesebb, mint a tudás,
az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat
ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan,
színtelen és íztelen
s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses,
járványos vidéken a forralt víz,
mely nélkül szomjan pusztul,
vagy beteg lesz az ember.
Az a tapintat és gyöngédség,
mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás
örökké figyelmeztet egy embert
mi sok és mi kevés az emberi dolgokban,
mit szabad és mi túlzás,
mi fáj a másiknak és mi olyan jó,
hogy ellenségünk lesz,
ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?
Ez a tapintat, mely nemcsak
a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri,
hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.
Akik a jóságot, mely mindig önzés is,
párolták és nemesítették,
s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal
vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel,
nem mondanak soha egy szóval többet,
mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön,
nagyon finom hallószerveik lennének,
úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat?
S mindig tudnak másról beszélni.
S oly élesen hallanak mindent,
ami veszélyes az emberek között,
mint az elektromos hallgató fülek érzékelik
a nagy magasságban, felhők között közeledő,
láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel.
Igen, e két képesség emberfölötti.

Verses bejegyzés

Ez a bejegyzésem nem interjús témájú lesz. Viszont, szeretném veletek megosztani, általam legkedveltebb versek közül, hármat. Olyanokat próbáltam összeválogatni, amelyek mindig mérvadók és érdemes egy kellemes tavaszi délután elmélázni jelentésükön. Illetve hálás vagyok nektek, hogy ebbe a közösségbe tartozva osztjuk meg: egymást felemelő gondolatainkat!

Tompa Mihály: A gólyához

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy C volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megútálni is kénytelen legyen!

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!

Márai Sándor: Olyan világ jön…

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

Esti mese

Este jár kel kint a téren, szőlőhegyen s faluvégen.
Elhalkul a léptek zaja csak a vándor nem megy haza.
Ágyba bújik minden gyermek, arany a hold csuda kerek.
Csillagok közt trónol ő, Isten tudja merről jő.
Csillagok közt trónol ő, Isten tudja merről jő.

Lenn a parti homokvárban, ólomhuszár áll vigyázzban.
Kis gazdája ott feledte, homok félig betemette.
Eshet eső,fújhat szél, egy ólomhuszár sosem fél.
Rendületlen áll a vártán, kicsi zászló leng a bástyán.
Rendületlen áll a vártán, kicsi zászló leng a bástyán.

Végtelen nagy óceánban, kis hal úszik egymagában.
Versenyre kel nagy hajókkal, csónakokkal ,uszályokkal.
Nádas szélen, kikötőben,táncot jár az esti fényben.
Játszadozik,fickándozik, nagyot csobban s tovább úszik.
Játszadozik,fickándozik, nagyot csobban s tovább úszik.

Édes otthon melegében, két kis testvér alszik mélyen.
Szépen sorban minden játék, mennyi mozdulatlan árnyék.
Nagy dömper az ágy végében, Zsóka baba a bölcsőben.
Ajtó zárul szépen csendben, nehogy bárki felébredjen.
Ajtó zárul szépen csendben, nehogy bárki felébredjen.

Vers-rajz

Az egész Fodor Ákossal kezdődött. A költővel. Szégyen ide vagy oda, idén találkoztam először a verseivel és azonnal magával ragadott a látszólagos egyszerűségével szembeállított mélysége.

enter image description here

A Szerelem, Korom és szerem, Eufória, Vihar, Szertartás című néhány soros költeményei csak hirtelen eszembe jutott címek a rengetegből, amit azóta olvastam. Többször, újra és újra. Amikor már sokadszor ültem mosolyogva a Szerelem sorai fölött, akkor jött egy vágy, hogy ezt szívesen kitenném a falra, hogy minden nap láthassam. De ahhoz akkor rajzolni is lehet. Olyat, ami a vershez illusztrációként szolgál, ami hátteret ad, ami kiemel vagy kiegészít. Fotókat kerestem egy lengedező függönyről, amit le is tudok rajzolni. A kiválasztott fénykép alapján megrajzoltam a lebbenést, majd ráírtam a verset.

enter image description here

Tollheggyel, tintával. Golyóstoll szóba sem jöhet. A ceruza kitörölhető, ezek a szavak viszont örök érvényűek, tehát valami olyan kell, ami időtálló. Szeretem ezt a légkört. A tollhegy sercegése, a betűk előbukkanása és végül az egész vers. Olyan szép. Merített papírt választottam (Orfűi Malmok-nál készült gyönyörűség), amihez egy sima képkeret nem illik. A kertből szedett ágat kötöttem hozzá tartóként, így lett kerek egész.

enter image description here

A többi már jött, jön magától. Pilinszky örök kedvenc, ott a helye a falon. Számtalan versrészlet, gondolat jutott eszembe azóta, amihez szívesen készítenék vers-rajzot. Ha csak egy mosolyt vált ki abból, aki ránéz, már megérte, mert megmozgattam. De érzelmeket, újabb gondolatokat kiváltani, melyek feloldanak, helyre tesznek, megnyugtatnak, segítenek a léleknek, az már varázslat.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Soha nem szerettem festeni. Talán mert nem tanultam meg egyik technikát sem jól használni. De az internetnek köszönhetően olyan példákat láttam, amiknél azt gondoltam, én is meg tudom csinálni. Akvarell festés kezdőknek. Vizezd össze a papírt (akvarell papírt válassz, mert az nem szívja be olyan gyorsan a vizet), a kiválasztott színekkel hozz létre foltokat, amik összefolynak a kívánt formára és kész. Persze. De ha túl kevés a víz, nem folyik, ha meg túl sok, akkor egy tóvá folyik össze az egész és egy maszlag lesz belőle. És akkor a különböző árnyalatok elővarázsolásáról még nem is szóltam. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy: Ucsicjá, ucsicjá, ucsicjá (tessék a cirill betűket hozzá képzelni) – Tanulni, tanulni, tanulni; vagy Repetitio est mater studiorum – Ismétlés a tudás anyja. Egy biztos, csinálni kell, de nagyon nem mindegy, milyen eszközökkel. Nem kell azonnal csillagászati összegeket költeni ecsetre, papírra, de nem szabad megelégedni a „gazdaságos” verziókkal sem. Hihetetlenül bosszantó, amikor megveszel egy ecsetet, ami a boltban még szépen formára van igazítva, aztán itthon vízbe mártod és a szélrózsa minden irányába állnak a szőrszálak ahelyett, hogy egy kecses ívben meghajolva tökéletes csúcsban végződjenek. Szóval vettem néhány kiló bátorságot és játszottam a színekkel, ecsetekkel és néhány próbálkozás után már egészen értékelhető maszlag száradt rá a papírra.

enter image description here

enter image description here

Tényleg jó játék, de azért a rajzolás még mindig közelebb áll a szívemhez. Egy darab kellően puha (8B) ceruza is elég egy rajzhoz. Árnyékok és formák. A szürke sokszáz árnyalata a fehértől egészen a feketéig. Vagy színes ceruzák, ahol szintén lehet keverni, rétegezni a színeket egymásra, újabb és újabb árnyalatokat létrehozva, végtelen variációs lehetőségeket és szabadságot kapva.
És amíg rajzolok, kalligráfkodok, az egész nem szól másról, mint rólam. Belefeledkezve az alkotásba egy másik világban járok, ahol nincs idő. Visszhangoznak a leírt sorok a fejemben és boldog vagyok.

enter image description here

A két gézengúz és a táborozás

Csöng az óra, szól az óra,
Csütörtökön virradóra.
Vár reád az állomás,
Egy csodaszép utazás.

De a lurkó meg sem moccan,
Hiába csöng egyre jobban.
Ejnye Ferkó szedd a lábod,
Kelj fel végre, hagyd el álmod.

Vagy már talán elfeledted,
Horgászbotod miért vetted.
Nézz csak át a kerítésen,
Jankó vár rád útra készen.

Ugrik Ferkó most már tudja,
Nem álom ez, fel az útra.
Jövök – kiált – jövök rögtön,
Kint vagyok már a küszöbön.

A kerékpárra felpakolnak,
Neki a nagy poros útnak.
S míg másszák a dombtetőket,
Messziről bundás vigyázza őket.

Íme hát az állomás,
Kezdődhet az utazás.
Csattognak a kerekek,
Boldogok a gyerekek.

Szél kócolja hajukat,
Füst kormolja arcukat.
Ujjong Ferkó, s a tóra mutat,
Ott verjük fel a sátrunkat.

Alig hogy ezt kigondolják,
Már a sátrat húzzák-vonják.
Mélyre verd a cöveket,
Jól húzd meg a kötelet.

Itt fogunk mi sütni-főzni,
Ha sikerül halat fogni.
Vízbe ugrik kormos Jankó,
Labdát pumpál Pisze Ferkó.

Siess Ferkó hozd a labdát,
Játsszunk ketten vízilabdát.
Lubickolnak, labdáznak,
Önfeledten mókáznak.

Kint a parton békák, sünik,
Izgatottan, lopva lesik.
Ki győz vajon melyik lurkó,
Melyik lesz a gyorsabb úszó.

Döntetlen a végeredmény,
Horgászni megy a két legény.
Vidám e nap, gyorsan múlik,
Lenn a porban kukac kúszik.

Így szól Ferkó: legyél csali,
Gyere velünk halat fogni.
Konzervdoboz lesz a házad,
Csak a szállást megszolgáljad.

Végtelen nagy nádas szélen,
Árnyat adó fűz tövében,
El-elszundít két jó barát,
Csak a csali járja táncát.

Kiskacsák a nádasban,
Úszkálnak, totyognak boldogan.
Fejüket a vízbe dugják,
Az időt ők így múlatják.

Siess Ferkó, suttog Jankó,
Nini megmoccant az úszó.
Húzzuk gyorsan ki a partra,
Ezt főzzük meg vacsorára.

Leszáll az éj, közelít,
A két barát asztalt terít.
Halat esznek mind a ketten,
Ők fogták a tóból délben.

Esznek, isznak beszélgetnek,
Olyan finom, kétszer mernek.
Málnaszörp a pohár mélyén,
Kishangya a kancsó szélén.

Édes cukor megleltelek,

Vigyázok, hogy be ne essek.

Tündököl a hold az égen,

Milliónyi csillagfényben.

Esti szél a nád közt jár,

Minden nádszál tudja már.

Két jó barát szundít mélyen,

Benn a sátor rejtekében.

Őzek, nyuszik, baglyok, szarkák,

Csendes sátruk körül állják.

Édes álmuk őrzi szépen,

A vén odvas tölgy tövében.

Öreg tücskök ciripelnek,

Szüntelenül hegedülnek.

Kicsi hangya alszik mélyen,

Hangyavárnak rejtekében.

Álmában is játszik Ferkó,

Ladikja a kalózhajó.

Jankó az ő katonája,

Minden bajban hű barátja.