Vetési Varjak
Sok a varjú, több száz lehet
a vetés fölött keringenek.
villanydrótra telepednek.
Mindenhol… a búzában, az égen,
valami közeledik, érzem.
Hogy vihar-e, vagy más?
Mint egy tompa puffanás,
nehezedik, araszolgat,
nem múlik, s el nem hallgat.
Megoldásul szolgálhat-e a holnap?
Tegnap pedig sütött a Nap.
Fonákján árnyékok táncoltak
a zsenge szederlevélnek.
Aranykontúrt festett peremére
játszin a lenge délután.
S mégis, most ez a károgó had
kavar a vékony szürkeség alatt.
A sárga Rengeteg feketén pettyezett.
Megadóan nyugszik bele,
mondván: „Így megy ez évről-évre…”
Erdei fenyő
ág ív
vágy szív sző
össze eget és földet
embert és istent
fejet és szívet
formát a térrel
időt a vérrel
kezet a kézzel
rútat a széppel
ragacsos édes
hívogatón érdes
szúr simít
kósza tincseket.
Csipkebogyó
Sűrűn mintás, izgalmas,
Árnyékot adó, rejtelmes,
Csipkézett vadlugas.
Évszakonként más és más:
Télen alszik, piroskás,
Tavasszal sarjadó hajtás.
Nyáron igazi óriás,
Ősszel pedig színpompás.
Neve is sokféle akad:
Csipkebogyó, vadrózsa,
Hecsedli, japán rózsa.
Ha bizalommal keresed,
Igaz tisztelettel,
Meggyógyítja gondod-bajod
Teáját is megihatod.
Vagy lekvárját is ízlelheted,
Tőle erősödik tested-lelked.
De jajj neked, ha óvatlan vagy,
Mohó vágy hajt, vadrobajjal!
Megvédi termését a cserje,
Ruhádon, bőrödön lesz emléke.
Közeledj hát kedvességgel,
Szívedben a kéréssel!
Akkor ő is megszelídül,
Szolgál menedékül,
Bajaidra enyhülésül.