Autorreferat, autoreferat – avagy „magad uram, ha szolgád nincs”
Megjelent a Dióspusztai pomológia tárgyú könyv. Valaki szólt, hogy szívesen olvasna róla ismertetőt, közzé is tenné, hogy mások is olvashassák. De ki írja meg? — ez fogas kérdésnek bizonyult. Hm… talán ne terheljünk másokat a magunk dolgával. Valaki említette: létezik „autorreferat” vagy „autoreferat”, midőn maga a szerző referál munkájáról a köznek.
Eleinte elképzelhetetlennek találtam e kettős szerepet: nem volt elég a könyvet megírni? No, de telik-múlik az idő, várják az ismertetőt, a szükség nagy úr, és amúgy is elég ismerősek számomra a „magad uram”-féle helyzetek…
Horribile dictu: még az emi (a mesterséges intelligencia) is felmerült egy futó pillanatra: írja meg az! No, azt már mégsem; ott még nem tartunk! Akkor inkább referáljon mégis a szerző maga.
2025 augusztusában az Agrárminisztérium támogatásával, a Gyümölcsoltó Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kustos Irma Dióspusztai pomológia című könyve.
A mondanivaló lényegére rögtön a bevezető szakaszban fény derül: „A tájfajtákban mintegy összegződnek a térség sajátosságai, és közös genetikai és kulturális örökségünk részét alkotják. És mert nem megismételhetőek, felkutatásuk és fenntartásuk kiemelkedő jelentőséggel bír — fogalmazza meg Szani Zsolt pomológus a népi gazdálkodásban fennmaradt egyes gyümölcs-fajtákról írott kiváló művében.”
A könyvnek azonnal feltűnő, egyedi jelleget adnak a gyümölcsök lenyomatának a szerző által elkészített ún. szélrajzai. A gyümölcsök körvonallal és lenyomattal való méretezett ábrázolásai mellett a munkát gazdag fényképanyag teszi teljessé.
A szerző hármas célt tűz maga elé: egyfelől egy terepen is jól használható gyümölcsészeti ábrázolási módszerre kívánja felhívni a gyümölcsész-társadalom figyelmét; másfelől — a módszer gyakorlati alkalmazására is példákat adva — a Somogyapáti-Dióspusztán évtizedek munkájával létrehozott, több száz tételt magában foglaló gyümölcs-fajtagyűjtemény harminc jellegzetes gyümölcsfajtáját ismerteti a könyv nagyobb részében; mindeközben kiteljesítve a harmadik — a szerző bevallása szerint titkos — célkitűzését, miszerint szeretné „az kegyes Olvaso” tudatába bevarázsolni a hajdani pomológusok emlékezetét, és megidézni azt a gyönyörű, veretes anyanyelvet, amelyen ők fogalmazták hajdani műveiket.
A hármas cél két nagyobb szerkezeti egységen keresztül valósul meg:
1. a bevezetőben a szerző szerint szélesebb körű figyelemre érdemes, általa továbbfejlesztett gyümölcs-ábrázolási módszer taglalására kerül sor, felidézve a nemzetközi és a magyar szakirodalomban korábban ismert, de mára nagyrészt elfeledett előképeket;
2. a munka nagyobb részében pedig a gyümölcs-fajta-gyűjtemény 30 jellegzetes, egyedi fajtájának az ismertetését találhatjuk: egyrészt rövid leírással, másrészt a fajtát több szempontból bemutató képanyaggal. Végighúzódik e részen a bevezetőben ismertetett gyümölcsábrázolási módszer gyakorlati alkalmazhatóságának több oldalról való bemutatása.
Emellett a szerző saját fényképfelvételei is hozzájárulnak az egyes gyümölcsfajták sokoldalú megismeréséhez. A könyvben felsorakoztatott harminc gyümölcsfajta többnyire a dél-zselici táj saját szülötte, vagy régóta bevált, máshol is elterjedt fajta. Bemutat a szerző néhány friss jövevényt is (pl. a Talgarszkaja kraszavica körtét), amelyek hamar otthonra leltek e hagyományosan jó gyümölcstermő vidéken.
A szerző 13 körtét, 6 almát, 4 meggyet, 2 cseresznyét és 2 diót mutat be, míg a szilva, az őszibarack és a füge egy-egy címszóval van képviseltetve.
A tárgy iránt érdeklődőknek további felvilágosítással a pomona@t-online.hu címen örömmel áll rendelkezésére a könyv és a jelen ismertető szerzője.
Kelt Somogyapáti-Dióspusztán, 2025. december 31-én
Kustos Irma