Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Itt a nyár, érnek a gyümölcsök. Gyakran szerencsére olyan mennyiségben, hogy a friss fogyasztás, a lekvárnak, befőttnek, aszalványnak való eltevés után is jócskán van még belőlük feldolgozni való. Értékmentés ilyenkor, ha azt cefrének elkészítjük, majd gyümölcspálinkának kifőzzük vagy kifőzetjük, hiszen a pálinka hosszú-hosszú időn át megőrzi minőségét (ha mennyiségét nem is…), ajándéknak és különféle, akár gyógyhatású készítmények, gyógynövény-kivonatok alapanyagának is kiváló, első számú Hungarikum!

A jó pálinka feltétele azonban nemcsak a jó gyümölcs és a jó főzés, hanem alapvetően fontos a cefre szakszerű elkészítése is, amely megtanulható, és meg is tanulandó ahhoz, hogy a hazánk kiváló éghajlata alatt megtermett finom gyümölcsöt méltó minőségű pálinka formájában őrizhessük meg, amelyre büszkék lehetünk! Ennek a tudásnak az elsajátításához kíván segítséget nyújtani a Gyümölcsoltó Alapítvány a most vasárnap, 2024. július 7-én, délelőtt tíz órai kezdettel, Vásárosbécen megtartandó Kisokos a jó pálinkához című előadással és az azt követő kötetlen beszélgetéssel.

Előadónak igazi, tapasztalt pálinkás szakembert sikerült megnyernünk: a Pécs-közeli Pellérden 2012 óta működő, sokakkal egyetemben e sorok írója szerint is a szűkebb-tágabb környék legjobb pálinkáját főző Pelixír Centrum Kft. Pálinkafőzde (http://pellerdipelixir.com/) egyik tulajdonosát, ügyvezetőjét és főzőmesterét, Kozma Erzsébetet, Erzsikét!
Erzsike a saját szavai szerint „harminc éve lakik pálinkafőzdében”. Tapasztalata és mély szakértelme biztosítja a Pelixírben készülő pálinkák kiválóságát, de emellett arra is jut energiája, hogy OKJ-s pálinkafőzői képzéseket tartson, illetve hogy a most vasárnapihoz hasonló ismeretterjesztő előadásokat vállaljon, tegyük hozzá: önzetlenül, szíve csücske, a jó pálinka érdekében!

A mostani előadást-összejövetelt a hagyományaink szerint szintén batyus jelleggel tartanánk meg, amelyhez előre is köszönjük a kedves résztvevők szíves hozzájárulását! A helyszín befogadóképessége miatt a várható résztvevői létszám megállapítására is szükség lenne, emiatt kérnénk előzetes jelentkezéseiket a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon, legkésőbb 2024. július 5., péntek éjfélig.

A pálinkával kapcsolatos sokoldalú tájékozódáshoz jelen körlevelünk Tisztelt Címzettjeinek meglepetéssel is szeretnénk kedveskedni. A szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának vezetője, dr. Balogh Lajos botanikus főmuzeológus jóvoltából (akinek ezúton is nagyon köszönjük!), további terjesztésre eljutott címünkre a keszthelyi Balatoni Múzeum által 2024-ben kiadott, Gyanó Szilvia által szerkesztett Tanulmányok a házi pálinkáról című kötet pdf változata, amelyet levelünkhöz mellékelve küldünk, hozzá pedig kellemes olvasgatást kívánunk!

Találkozzunk tehát most vasárnap, 2024. július 7-én, délelőtt tíz óra előtt pár perccel Vásárosbéc központjában (ahol parkolni is lehet), a Közösségi Kávézó előtt!
A helyszín biztosítását köszönjük vendéglátóinknak: Vásárosbéc Önkormányzatának és a Virágóra Alapítványnak!

Megközelítés: a Szigetvár-Somogyapáti-Adorjánpuszta-Dióspuszta-Vásárosbéc vagy a Szigetvár-Somogyapáti-Somogyviszló-Antalfalu-Somogyhárságy-Magyarlukafa-Vásárosbéc útvonalon, mindkettő út szép, a Zselic vadregényes lankáin át vezet.

A találkozást várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel, előadónk és vendéglátóink nevében is:
Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

A mellékelt fénykép forrása:
https://www.hungarikum.hu/sites/default/files/palinka-hungarikum-foto4.jpg
https://www.hungarikum.hu/hu/p%C3%A1linka

Viseletünk olyan, mint a bőrünk, sokat megmutat abból, kik vagyunk. Utal a korszakra, amiben élünk, nemünkre, életkorunkra, kulturális környezetünkre, értékrendünkre....

Nagymamám keze erős volt, bőre napbarnított, kicserzett, 100 év viszontagságát megélt, gondoskodó, dolgos kéz volt. Anyukám puha keze mindig tiszta, fehér, arányos ujjain csinos gyűrű, íves körme finoman lakkozott. Kéztartása kommunikatív: magyarázó, kérdő, óvó, intő, simogató, egy tanult, okos asszony szerető keze.
Az én kezem kicsi, bőre a hőmérséklet függvényében piros vagy fehér, eres vagy vékonyka. Nem túl szép és nem is erős, de minden feladatra kész, az ősök vonásait rejtő, egyenes kéz.

Nagymama ruhái erős anyagból varrott, tartós, szépséget és divatot mellőző, funkcióra hivatott darabok voltak. Mamának nem volt választott viselete, lány korában járt, amiben a többiek, de már fiatalon kenyeret dagasztott, tehenet fejt, szőlőben kapált, dolgozott a fronton lévő férfiak helyett is, így csak misére és a jeles napokra vasalta és keményítette ünneplő ruháját.
Fiatalasszonyként faluról a városba kényszerült akaratlan. A falu jelentette számára a családot, biztonságot, a szokásrendszert, a megélhetést, otthont és rendet, ám hirtelen egy több nemzetiségű, motorizált, modern nagyvárosban, Pécsen találta magát, egy új és ismeretlen világban, amibe nehezen integrálódott. Egész életére gyökér-vesztett ember lett, szíve és lelke szülőfalujáé maradt.
Ruhatára nem őrzött meg semmit a régi kelmékből, még a paraszti kultúra tárgyait sem hozhatta magával.
Asszonyként gyermeket nevelt, baromfit, disznót tartott, és a kertben megtermelte a család éves zöldség és gyümölcs készletét. Mindig a munka szabta meg mit húz fel: a kertbe jó a szakadt blújz, főzéshez a fakó, ám a városba szép ruháját öltötte magára. Sokáig gyűjtött jó szövetre és szabóval varratta nagykabátját, hogy majd egy életet kiszolgáljon. Egyedül a fejkendő maradt jelképe a gyermekkorban bevésődött falusi értékrendnek és szigorú öltözködési szabályoknak.

Anyukám nagyvárosban nőtt fel, egyszerre dolgozott és tanult, esténként a barátnőkkel színházba járt, hétvégén a Dunára fürdeni. Ruhatára szűkös, hisz a 60-as években senkinek nem volt sok ruhája, de Anyu okos és minőségi darabokat vásárolt. Okos, azaz jól variálható, többféle együttesként is használható ruhákat, melyek anyaga tartós, szabásuk alakhoz igazodó, stílusuk visszafogott, de a divatot követő.
Fiatal városi nőként körömcipőben járt, miniszoknyája alatt formás lába vonzotta a férfiak tekintetét. Mára a cipő sarka alacsonyabb, a szoknya hosszabb lett, a korosztálya férfi tagjai pedig kellően rövidlátók ahhoz, hogy észre vegyék egymást... Pedig anyu máig divatos és színes, megjelenése 80 évesen is nőies és friss!

Én városban nevelkedtem, mindennapjaink része volt a zenehallgatás, az olvasás, hétvégente kirándultunk, múzeumba és cukrászdába jártunk, nyáron Nagymamának segítettünk kertet gondozni, befőzni. Férjemmel egy Pécs-közeli községet választottunk otthonunknak, elnyerve ennek minden adományát: madárdalos hajnalok, egymást segítő szomszédság, földben termő élelmiszer, testet és lelket ápoló virágoskert.

Az én öltözetemben helyet kap Nagymama praktikuma és Anyukám színes egyénisége is, szeretem a szép nőies darabokat, de gyakran húzok futós, sportos holmit. A bizsukat örömmel használom hisz a színek, formák, stílusok gazdag választéka játékossá teszi a öltözködést, jól kifejezi, akár javítja hangulatomat és felerősíti öltözékem összhangját.

A fontos és jeles napokon csinos vagyok, és mindig magamon hordom a családi ékszereket. No, nem több száz éves drágaköveket, hanem szeretteim ajándékait: Mamától kapott fülbevaló, Anyutól örökölt gyűrű, férjemtől kapott karóra, testvértől medál, rokontól, fontos barátnőktől kapott nyakláncok, bizsuk. Segítő ékszerek ezek, melyek szeretteim erejével bírnak, óvnak és melengetnek....

Hiszek az ékszerek varázserejében, magukban hordozzák az anyagok természetes erejét, készítőik tehetségét, és a családtagok szeretetét, jóakaratát, támogatását.
Az ékszer hagyomány, erő, játék, a női viselet elengedhetetlen része. Olyan, mint a fűszer, az élet íze.

Mama a falujának egy kivételes lánya lehetett: egészséges, erős, fehér bőrű, kék szemű teremtés. Legszebb ékszere a hajkoronája volt, hullámos fürtjein a napsütés az arany és a bronz ezer színében játszott. Kislányként kis nyakláncot kapott bérmálásra, majd asszonyként egyszerű jegygyűrűt, nagymamaként gyermeke-unokái ajándékát. Kedvence lett az ősi etruszk minta alapján készült medál és lánc, melyet élete végéig hordott. Most az én nyakamban csillog diszkréten az egykori olaszországi szuvenír.

Anyukám fiatalon formás, karcsú lány volt, festett haja tupírozva, színe a szőkétől a rózsaszínig számos árnyalatban díszlett, a fodrász tehetsége és a hidrogén aktuális aránya függvényében.... Ékszerre fiatalon nem telt, de kisebb karperec, nyaklánc, egy-egy színes kendő feldobták öltözékét. Asszonyként bővült az ékszertár a családi ajándékokkal, örökségekkel. Számára a jegygyűrű és kísérőgyűrű a legfontosabbak, a házastársi kötelék, az egység szimbóluma, mindig viseli őket.
Ám velem együtt örömmel használja kiegészítőnek a bizsukat. Tükrös szekrénykénkben se szeri se száma a Föld különböző tájáról származó kézműves nyakláncoknak, különleges fülbevalóknak, finom kendőknek. Megőrzik nekünk világunk színes tájait, alkotóik kreativitását, őseik hagyományát, az eltérő kultúrák gazdagságát.

Viseljünk hát nyakéket, hajdíszt, fülbevalót és karórát! Legyen rajtunk akár szalmából font első jegygyűrűnk, gyermekeinkkel közösen fűzött gyöngy karláncunk, iparművész nemezelte nyaklánc, vagy a nagymamai örökség, érezzük a finom selyemszálat, ami velük összefűz, erősebbé téve minket, szebbé világunkat!