Nyaralóprojekt 5.

Az a pillanat, amikor kifizeted a nyaralót és megkapod a kulcsot, felejthetetlen. Kimondhatatlan az érzés, ahogy birtokba veheted az ingatlant. Valahogy úgy képzeltem, hogy majd lefekszem a földre, és magamba szívom az élményt, hogy az itt mind az enyém...

enter image description here

A valóság ennél sokkal prózaibb. Férj fogta 5 barátját és szétverte a házat. No nem én dühítettem így fel, hanem belefogott a NAGY ÁTALAKÍTÁSBA. Tudom, tudom. Mi a francnak vettük meg, ha semmi nem jó úgy, ahogy volt? De mielőtt a NAGY ÁTALAKÍTÁSRÓL beszélnék egy külön fejezetben, legyen előbb szó a bontásról.
Lévén apukám kiskoromban meghalt, mindig friss élményként ér a férjem által megtapasztalni, hogy milyenek is ezek a férfiak. Elképesztő. Soha nem hívtam át még barátnőt főzni, és valószínűleg egy nőtől - hacsak nem fizetek érte - kosarat kapnék arra a felvetésre, hogy végezzünk a hétvégén együtt nálam valami házimunkát. De amikor a férjem meghirdette a barátai között, hogy lehet szétverni egy nyaralót a március 15-ei hétvégén, egyből mindenki elkéretőzött otthonról. Persze vonzóbbá tette az ajánlatot sörökkel, pálinkával, és lefőzetett pörkölttel, megsüttetett sütivel. Peti bérelt HILTI réselőt, betonverőt, vitt minden alkalmatos eszközt (a kaján, pián kívül), rendeltem konténert, szóval indulhatott a munka.
És lőn ami (anno) nappal épült, estére leomlott, mert mire leszállt az éj, felszedték a műanyagpadlót, meg az alatta levőt, meg az alatta levőt, meg az alatta levőt...
Lebontották a lambériát, meg az alatta levő mozaik csempét, meg az alatta levő első réteg tapétát, meg a második réteget, és a harmadikat...
Kibontották a leendő zuhanyzó útjában álló kéményt, leverték a csempét, kiszedték az összes ajtót (kivéve a külsőket), a mosdót, a zuhanytálcát, a wc-t, és minden mást, amit találtak.
A második nap kihordták a sittet, felpakolták a lambériát és elhordták a szemetet.
A harmadik nap pedig kibontották a nappali melletti falat (mert az első nap elbizonytalanodtak, hogy tartó fal esetleg, de közben kiderült, hogy mégsem), leszedték a maradék tapétát és feltörték a maradék feltörni valót.
Ami maradt, az jelenleg nem nevezhető nyaralónak, de legalább elő van készítve a jövőre.
Itt vannak fotók az eseményekről:

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Köszi Csabi, Misi, Marci, Gurcsi, Gábor, Szaki, és köszi Hilti!

Nyaralóprojekt 4. - Előkészületek

Mindig azt mondtuk a férjjel, hogy ha mi egyszer építkeznénk, tuti elválnánk. Most, hogy úgy tűnik veszünk egy nyaralót, amit majdhogynem mindenben újra kell építeni, ez majd eldől. Veszélyesen élünk. :-)
De addig is amíg kifizettük, álmodoztunk együtt, és meg kell vallanom nekünk az mindig is nagyon ment.
Ennek legszebb példája, hogy házasságunk első öt évében naponta beszélgettünk arról, hogy hogyan gazdálkodnánk egy cuki faluban, és mindig vérre menő vitákat tudtunk folytatni arról, hogy tehenet vagy kecskét tartsunk-e, vagy mindkettőt. Persze soha fel se merült, hogy valóban falun éljünk, mindketten városi majmok vagyunk, és fogalmunk sincs a mezőgazdaságról - ez a tehenek és kecskék szerencséje.
(Zsuppsz - ez egy falusi blog - lebuktam.)

Na de a lényeg: az előkészületek. Márciusban megkapjuk a nyaralót. A tulaj rendes volt, és már odaadta előre a kulcsot. Úgyhogy eddig az alábbiakat tettük meg:
Hívattunk lakatost, aki a fix kerítést megbontotta, mostantól van külön bejáratunk (eddig a szomszédon át jártunk be, ő volt ennek a teleknek is a tulajdonosa).

enter image description here

Megmetszettem a két almafát, mert nagyon el voltak burjánozva. Ez megér egy misét, ugyanis halványlila gőzöm sincs, hogy kellett volna. Na de a youtube-on mindenről van videó. Neki is estem a fának, nyestem, nyestem. Közben megjött az ablakos az ablakokkal, és miközben pakolászott megemlítette, hogy vannak gyümölcsfái. Na akkor irány hátra a kertbe, annyit fizetek, hogy nyugodtan szakértheti a fákat. Hát... izé...... úgy tűnik rossz videót néztem. Legalábbis az ablakos lesápadt és visszaódalgott a házba. Le se merem fotózni. Majd visszanő.
Szóval, mint az kiderült, rendeltünk ablakokat is, március 7-én meg is érkeztek.
És mivel a vízcső nem volt jó, de ennek cseréjét még az előző tulaj vállalta megcsináltatni, át lett húzatva a kertben az ő költségére az új vízcső, és a mi költségünkre egyben a szennyvízcső is. Felhívtuk az összes jól bevált, vagy nagyon ajánlott ismerős szakembert, aki kell a munkákhoz, hogy álljanak rendelkezésre tavasszal, és kértünk is tőlük árajánlatokat.
Addig meg bújjuk az internetet, hogy milyen is legyen a nyaraló. A pinterest a barátunk. Frankó színmintákat már találtunk a házhoz. A művészet majd az lesz, hogy összejátsszuk azt a valósággal, és a pénztárcánkkal. Kérem szépen az alábbi egy színminta retro nyaralókhoz:

enter image description here

Aztán itt van, hogy milyen stílusú bútorban lehet gondolkodni, és hogy a színpalettát, hogyan lehet alkalmazni bútorokban. A retro bútorokban egyébként az a jó, hogy tele van velük a jofogas.hu és a facebook marketplace.

enter image description here

És itt van egy eltisztult szobabelső, ami rendkívül látványos volna. Nem ilyen lesz ugyan a nappalink, mert a tér kb. ennek hatoda, de ha tízszer annyi pénzünk lenne, lehetne :-)

Szóval már csak várni kell, hogy a pénz megjöjjön...

Tavaszi hérics

Romonya és Ellend között, a Parrag dűlő (egyszer már tényleg meg kéne állnom a Romonyai Polgármesteri hivatalnál megkérdezni, hogy ki is az a Parrag, akiről elnevezték - remélem vállalható lesz a rokonság) előtti kanyarban kanyarogva vettük észre, hogy milyen szépen sárgállik egy-két helyen a domboldal.

enter image description here

enter image description here

Még sohasem láttam ezelőtt, ott ezt a virágot, pedig szinte el sem lehet mellette menni, annyira sárgállik.
Tekintet. Látás. Meglátás. Észrevevés. Észrevétel.
Tekintet és tudás kapcsolata. Tanulás.

A tavaszi hérics védett, eszmei értéke ötezer forint.

Nyaralóprojekt 3. - A nyaraló

Lássuk a nyaralót! Egy képet már tettem fel, oda vagyok érte, már most szeretjük.
Ja igen, egy picit pici hetünkre, 44 nm. Hogy a kőművest idézzem: Amíg ti bementek, hol lesznek a gyerekek?
De mint Judit is mondta, ez most a kreativitás és az álmodozás kora, és ebben erősítjük gyermekeinket. Ennek legszebb példája, hogy amikor kivittük a gyerekeket a nyaralóba, és körbemutattuk, a középső fiam megkérdezte: Anya és hol fogunk mi aludni? Mire Pannika tárt karokkal rámutatott a természet lágy ölére kinn az ablak előtt, hogy: Nem látod Vince? Itt lesz a mi szobánk. Merthogy tényleg ott lesz, csak előbb meg kell építeni. Szóval építünk hozzá majd egy szobát valamikor, valamiből, addig meg úgy alszunk, mint itthon lehet 5 gyerekkel (sehogy - kackac), egymás hegyén hátán. Merthogy sok jó ember....
Na szóval van egy nappali 16nm, mellette két pici szoba 6-6nm, egy fürdő-konyha egyben 4nm, és egy wc 1nm. No meg egy közlekedő 2nm. És valaki valamikor hozzárittyentett még kívülről egy szobát 9nm. A kert végében van egy kis épület kb. 8 nm. De van a nappali előtt egy 20nm-es terasz a tó felé, és van egy stégünk (!).

enter image description here

A házat egy kicsit át kell majd alakítani, de nevezhetjük a teendőket nyugodtan NAGY ÁTALAKÍTÁSNAK is.
A tervünk az, hogy a nappali melletti egyik kisszoba falát kibontjuk, ott lesz a konyha, és így az életterünk a 20nm-es terasszal és a 22nm-es nappalival már értékelhető lesz, a fürdő pedig így tud fürdő lenni. A másik 6 nm-es szoba lesz a mi hálónk, a gyerekeké meg a jelenlegi kinti szoba 8nm, amihez hozzácsapnánk még egy 16nm-es szobát.
De először a kaput kell megcsináltatni, hogy legyen a telekhez külön bejárat, lebontani a lambériákat, villanyt cserélni, mert azzal nem lehet viccelni, aztán jöhet a kőműves, ablakok, ajtók, und so weiter, und so weiter. De erről később.

Rügy-mézgacsepp

Új szakterületre tévedni, úgy tudományágba belekóstolni egyszerre kettős érzést jelent: ott van a már másik területen megszerzett tudás, magabiztosság, elért eredmények, másrészről pedig az új iránti gyermeki (néha még gyermetegnek is merem nevezni) kíváncsiság és megismerési vágy. Magához a tudáshoz való viszonyunk sokat segít: mindig azt tanítjuk, hogy az a jó diák, aki kérdez. A jó kérdés az igazi elhivatottság és belemélyedő tudás ismérve. Ezt mantrázva magadban (nem tudom, és kész, de én legalább meg akarom tudni, engem legalább érdekel, biztosan ez olyan kérdés, mintha megkérdezné valaki tőlem, hogy ki írta a Himnuszt, jaj, hát legfeljebb butának tartanak majd, egye-fene, tudom, hogy annyira talán nem vagyok az, csak még az elején tartok, ajajajj, biztosan olyan evidens, mint az egyszer egy) veszel egy mély levegőt és felteszed a kérdésedet: az alma bomló levélrügyeiben mi az a mézgás csepp? Húúú, a csodálkozó tekintetek láttán megrémülsz, na most mehetek gödröd ásni.... Hatásszünet. (Miért is kérdezel, miért nem tudsz hazamenni, csendben utánaolvasni? De nem, mert annyira érdekel, hogy ott azonnal választ akarsz kapni rá, bármi áron. A hülyeséged árán is.) "Még sohasem láttam ilyet." "Fogalmam sincs, mi lehet."

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Megkóstoltam, édes, mint a méz. Orsi kolléganőm besegít a jelenség kiderítésében, egyelőre nem jutottunk sokra: a növénykórtan sok helyütt beszél a fa törzsének mézgásodásáról, de a rügyéről még a gyümölcstermesztési növénykórtanban sem találtam semmit.
Balázs teóriája szerint ez is a levéltetvek termelte mézharmat.
Azt hiszem, még pár nap kutakodást adok magunknak, aztán írok Bálint gazdának.

Változnak az idők II.

Igen, bizony, az ember (az asszony) bizonyos jelekből érzi, hogy már nem olyan sok ideje van a 40-ig.
- A kisgyerekek is "csókolom"-ot vagy "jó napot kívánok"-ot köszönnek.
- Reggel még megy az ágyból kipattanás, de már jólesik a nyújtózkodás a friss levegőn, a reggeli torna, amivel mozgásba jönnek az izmok.
- Elüldögél az ember egy kávé mellett és csak bámul ki a fejéből.
- Ha felszaladok a lépcsőn három emeletet, nem biztos, hogy egy szuszra kimondom, amit szeretnék.
- Nem oldok meg elsőre elém ugró egyenleteket, hanem előbb ki kell gondolnom, annak idején hogy is tanultuk ezt.
- Vannak végre nevetőráncaim, bár még gyűjtöm őket.
- Engem kérdeznek meg fiatalabb kollégák, mit csináltam a gyerekkel, amikor a bölcsiben nem akarta elengedni a derekamat.
- Gondolkodnom kell, melyik bölcsibe jártak a gyerekek.
- Gondolkodnom kell, jártak-e bölcsibe a gyerekek.
- Azt akarom hirtelen mondani, hogy huszon... éves vagyok, közben elröhögöm magam, mert eszembe jut, hogy már igazából 38.
- Előre tervezek.
- Megdicsérik, amit főzök, nemcsak megeszik, mert nincs más.
- Reggel ámulva bámulom a kertben kinyíló virágokat rohanás helyett. (Nem egyértelmű, hogy azért-e, mert a torna közben megfájdul a derekam, amikor lehajolok.)
- A gyerekeim egyre magasabbak hozzám képest, a Férj meg éppen hogy összemegy. (Vajon én is? Más nőkkel ellentétben nem a kilóimat, hanem a centijeimet nem merem megnézni - egyiket sem.)
A mai nap élményét azonban nem tudom, hova tegyem, úgyhogy maradjon költői kérdés formában. Hogy kell azt érteni, amikor a buszra együtt szállok fel egy hetvenes nénivel és az előttünk ülő huszonéves srác NEKEM akarja mindenáron átadni a helyét? "Tessék csak leülni!" Hm.

Nyaralóprojekt 2.

Amikor nyaralókat néztünk kikristályosodott, hogy alapvetően mi nem kötődünk házban egyik stílushoz sem, de ahhoz igen, hogy legyen stílusa.

A Szálkai öreg ház például azért fogta meg a szívünket, mert igazi gangos, gazdag parasztos, rengeteg helyiséggel rendelkező kovácsoltvaskerítéses, hatalmas istállós ház volt. Elképzeltük, hogy hímzésekkel, fa ablakokkal, igazi hajópadlóval újítjuk majd fel, mésszel meszeljük majd - Balázs javaslata alapján lenolajjal és túróval -, szóval szerelmesek voltunk, álmodoztunk és álmodoztunk. Valószínűleg minden vasárnap fehérített kisingben vonultunk volna templomba, kertészkedtem volna, és az almáriumban mindig lett volna bor és egy kis likőr a vendégekre várva.

enter image description here

Mohácsi nyaraló esetében nyilvánvalóan lett volna csónakunk, horgászbotunk, balzsamozott halfejünk és háló az erkélykorláton. Minden második nap halat ettünk volna, nem zavartak volna a szúnyogok, és befröccsözve nudiztunk volna a homokpadokon.

enter image description here

Ha a Peti féle erdei házikó mellett döntünk biztos lett volna puskánk, rókacsapdánk, esténként a szarvasok csámcsogását hallgattunk volna a kertből, fával tüzeltünk volna, télen is ott karácsonyozhattunk volna, és Peti tartott volna méheket, én meg biztos meghalok egy méhszúrástól (allergiás vagyok).

enter image description here

Végül az orfűi nyaraló a retro hangulata miatt fogott meg minket.

enter image description here

Mert az látszik rajta, hogy bár 40 éve nem nyúltak hozzá, de ennek hála olyan is maradt, amilyennek megálmodta a korszellem. Persze felújítás után fogunk alakítani rajta, modernizálni, de a leegyszerűsített formája, a minimál dizájn, sőt még a hullámpala is maradni fog. Itt Magnum gatyában fogunk pingpongozni, tollasozni, tekézni majd a hátsó kertben, rongyosra olvasunk kalandregényeket, tüzet rakunk és énekelünk, és Szokolon fogunk híreket hallgatni az árnyékban.

Legalábbis remélem….

Tornác

A rossz hír, hogy lakhatatlan és tele van szeméttel, a jó hír pedig az, hogy tornácos és nincs bevezetve a víz.
Valami életkori dolog lehet ez a férjeinknél.... Nálam ez így hangzik: (újabban már nem fél ötkor, hanem négykor kelve....), végül is, még mindig jobb, ha a műemlék házak iránt rajong a hitves, mintha a húszéves lánykák dobogtatnák meg a szívét.... Eme varázsmondat után már megy is a munka-romantika: bozótirtás, lomtalanítás, reparálás, fúrás-faragás és rengeteg pogácsasütés, hogy a tetterő ne lankadjon. Ámulok a fanatikus férjfiakon: reggeltől estig a tetőn, mi kétóránként váltjuk egymást, hogy bírjuk szusszal.

enter image description here

Amióta megvettük a vadromantikus parasztház-álmunkat (merthogy házról még nem lenne ildomos beszélni, mármint ha a házságot a klasszikus jelentésében gondoljuk értelmezni), nos kérem, azóta a gyerekekkel alszunk el. A gyereknevelés ebben a tempóban elmarad: nem baj, ha nincsen kész a lecke, majd igazolom, csak még fél órát segíts adogatni a tetőre a cserepeket.... Zita írásából próbálok leleményesen erőt gyűjteni ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: mi mindegyik gyereket építészetből, kalandvágyból, romantikából, nosztalgiázásból, kétkezi munka élvezetéből, álmodozásból korrepetáljuk. Egy-egy ilyen hétvége után boldogan mennek pihenni az iskolába....

Nyaralóprojekt 1.

Elment az eszünk….

Az úgy van, hogy van 5 gyerekünk és két nagymamánk, és még nincs kutyánk, de ha ennyire felelőtlenek vagyunk, majd az is lesz. És vannak a nyári szünetek. És volt egy kis pénzünk is, de tényleg kicsi, erre már megint mit találunk ki? Na mit? Hogy vegyünk egy nyaralót.

Miért nem lakást? Az mondjuk pénzt is hozna, nem csak vinne, ugye.

De a férj az asztalra csapott és azt mondta, hogy nem iszik, nem kocsmázik, nem nőzik (még! de ha így folytatom), nem szerencsejátékozik, eddig egész életében a családért küzdött, most végre akar hozni egy látszólag tök hülye döntést életében, és örüljek, hogy nem nagymotor, vagy valami nyitható tetejű kétszemélyes sportkocsi az. Mondjuk ez jó érv volt, és már nem is volt akkora balgaság a nyaraló téma.

Szóval vettünk. De előtte hónapokig tervezgettünk. A férj nem szereti, ha zaj van, ha emberek vannak, ha süt a nap. Ő egy félreeső erdőben szeretne egy házat bazurgálni csendben, nyugalomban, méhecskék között.

enter image description here

Én meg allergiás vagyok a méhekre, de ez a kisebb gond, mivel ragaszkodom a vízhez. Továbbá félek egyedül valami félreeső helyen az 5 gyerekkel, nagymamákkal, és a leendő kutyánkkal (mert amilyen felelőtlenek vagyunk…. de ezt még hagyjuk….).

Ezért most nyár végén kezünkbe vettük a térképet, és hétvégenként körüljártuk Dél-Magyarország megfizethető nyaraló helyeit. Már ezekért a hétvégékért megérte, mert férjjel kettesben utazgattunk, nézelődtünk, fürödtünk, jövőt terveztünk.

enter image description here

A Balatont kizártuk, messze van, két és fél órát nem autózunk minden apróságért, de az is igaz, hogy megfizethetetlen az, ami relatíve vízközelben van. (Mert a vízközelség fontos a gyerekek, és a nagymamák miatt is.)

Mohács szemközti partja jó hely, de nagyon kicsik a nyaralók a hetünkhöz, meg a nagymamákhoz, meg a leendő ku… (na mindegy). Szóval kell a hely. Legalábbis 20nm-nél nagyobb. Meg azt kikötöttem (vagy bele), hogy én nem fogok minden áradásnál festeni, hurcolkodni, kármenteni.

enter image description here

Aztán néztünk tanyát Dunafalván. Ajánlom mindenkinek nagyon olcsó, homokos strandos. A gond a komp. Oda-vissza alkalmanként 8.000,-Ft lenne átjutni, ha ugye megy a komp, továbbá komppal már az út két óra. Aztán a tanya, amit láttunk, és a férj felfedezett valami elképesztő cuki volt, hangulatos és stb., de távol a falutól, és én betojtam volna ott az 5 gyerekkel egyedül nyáron. Mert ugye mi van, ha valaki megsérül, stb.

Aztán jobban át is gondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy sajnos a gyerekeink kicsik és sokan vannak a Dunához, a legkisebb idén 1 éves, egész nyáron őt próbálom majd életben tartani, semmi esélyem, hogy az erős sodrás mellett menteni tudjam a többi négyet.

Azért mielőtt a Dunát lezártuk volna megnéztük a Boni fokot, Faddot, Domborit is, nagyon-nagyon jó helyek, de végül lemondtunk róluk.

Aztán beleszerettünk egy házba Szálkán. Hatalmas parasztház volt ganggal, négy szobával, istállóval közel a tóhoz, bolthoz, mindenhez. Csak sajnos összeomlóban volt a ház, mint kiderült, és ami ugyan nekünk is feltűnt, de nem éreztük gondnak, amíg egy statikus fel nem nyitotta a kis álmodozó szemünket. Mármint arra, hogy a büdzsénk e javítást nem bírná el.

Így visszatértünk kis megyénkbe, és végignéztük megint Orfű és Abaliget kínálatát. Mert nyilván innen indultunk, csak hát ezek se tűntek se megfizethetőnek, se nem volt alkalmas nyaraló. Ami közel van a vízhez, ami cuki, ahol elférünk, jó a beosztása, felújítandó - de nem rom - és van bolt is ott.

És sokadjára találtunk!

Egy lepattant, de nagyon hangulatos retro nyaralót, amit kell pofozgatni, de közel van Pécshez, a tóhoz, a bolthoz, ahol nincs sodrás, és nyugati fekvésű, és ami kellően csendes helyen, de nem is a susnyásban van. És van hozzá stég!

Hát itt tartunk most. Elment az eszünk!