Átöltözni az ünnepre.
Benne lenni, de érintetlenül - megérinthetetlenül.

Balázs ma reggeli napkeltei fotóival kívánunk belső és külső szépségekkel elvarázsolt, igazán boldogságos új esztendőt!

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Nagy örömmel tudatjuk, hogy 2024. december 8-án, vasárnap, az Agrárminisztérium támogatásának köszönhetően megtarthatjuk a Zselici gyümölcsésznap című sorozatunk 2024. évi programját.

E rendezvényünk egyben 2024 zselicitündérkertes programjainak a záróeseménye is lesz, ezért indulásképpen rövid összefoglalót adunk az ez évi történésekről.

Itt lesz beharangozva a már régóta tervezett, és az Agrárminisztérium említett támogatásával most a megvalósulás útjára lépett gyümölcsészkönyvünk megjelenése is.

Az Agrárminisztériumnak ezúton is köszönjük, hogy rendezvényünk és a majdani gyümölcsészkönyv is létrejöhet támogatásuk segítségével!

Külön örömünkre szolgál, hogy a mostani Zselici gyümölcsésznap előadójaként Salamon János kertészmérnököt, a MATE Kertészettudományi Intézet technikusát köszönthetjük!
Előadónk a Gyümölcsoltó Alapítvány által is fontosnak tartott hazai génmegőrzés mai helyzetéről ad körképet, és bemutatja a keszthelyi génbank jelenlegi munkásságát. Gyümölcsmustrával is kedveskedik, ahol alkalom nyílik a keszthelyi génbankban őrzött számos almafajta megismerésére, megkóstolására.
Zárásképpen kötetlen beszélgetésre is lehetőség lesz az előadóval.

Dél körül kedves vendégeinket helyben készült fogásokból álló ebédre várjuk.

A rendezvény idején a Zselici gyümölcsök című fényképkiállítás is megtekinthető, ahol a kiadandó gyümölcsészkönyvben bemutatni tervezett gyümölcsfajtákból nyújtunk át fényképes ízelítőt. A program részleteiről a mellékelt meghívóban is tájékozódhatunk.

A kedves vendégeinket váró melegebédtől függetlenül az összejöveteleinken immár rendszeres batyus finomságok is jól jöhetnek, ha valakinek épp módja vagy kedve adódik ilyen hozzájárulással emelni összejövetelünk fényét.

A szervezők, vendéglátók számára mindig könnyebbség, ha előre fogalmuk lehet a résztvevői létszámról, így 2024. december 4., szerda éjfélig kérnénk szépen előzetes jelentkezéseiket a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon.

A találkozást várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel:

Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

Nem javallott ez az irásochka azoknak, akik a pálinka szónak már a puszta hallatán is szent borzadályt vagy más efféle békétlenséget éreznek magukban. Ajánlott viszont azon lelkes gyümölcsbarát Kegyes Olvasóknak, akik szerint a pálinka értelmezhető úgy is, mint „spiritus”, azaz a gyümölcs „lelke”. (Így aztán mondhatnánk azt is, hogy a pálinkászok spiritiszták… De félre a szójátékkal!)

A pálinkakörte fája

A gyümölcsészettől elválaszthatatlan a pálinkászat, mivel jó esetben évről évre kedves gond, hogy mi legyen a bő terméssel. Már degeszre ettük magunkat, rá se tudunk nézni, minden üveg tele befőttel, lekvárral, az összes barátot, szomszédot elhalmoztuk, és még mindig rengeteg gyümölcsünk van. Ekkor jön mentőötletnek: legyen belőle pálinka – ami nagyon jó gondolat, hiszen minőségét a pálinka végtelen hosszú ideig megőrzi (ha mennyiségét nem is mindig addig, ahogy egy kedves barátom gyakran mondogatni szokta), és sokan örülnek, ha ajándékba kapják.

A fa alja körtével borítva

A Pálinkakörtének ezt a nevet kis családunk adta, amikor hozzánk került a dióspusztai birtokocska. Július végétől augusztus végéig dúskáltunk a különféle szép és jó körtékben. Először említeném kedvencemet, a finom vajkörtét (volt belőle szélső fa is, meg középső is, mindkettő csodás; lásd a Faluságban korábban megjelent írásomat róla Vajkörtvély címmel https://falusag.hangfarm.hu/2020/01/vajkortvely).
Volt aztán a gyerekek nagy kedvence, emiatt ők csemegekörtének nevezték a közönségesen Clapp névre hallgató finom, nagy körtét. No meg volt a környéken elterjedten „az a fujtós” néven emlegetett körte, ami egyikünknek sem volt a kedvence, bár Andris azért becsületből egyet-egyet megevett belőle. Az érési sort általában ez kezdte, július vége felé. Ez a fa mindig bőven termett, a nagy, szép, puha körték lehullva beborították az idős, magas körtefa alját, ahol többnyire ott is maradtak, mivel akkoriban pálinkászattal még nemigen foglalkoztunk. Eszegettük ezt a körtét is, de nem túl lelkesen, és mivel azt gondoltuk, hogy másra úgysem jó, egymás közt pálinkakörte néven emlegettük. Aztán ez a név rajtaragadt.

Cefrébe, komposztra

Szép nagy, jóalakú, bőven termő körte a Pálinkakörte, de két élvezhetetlen állapota között talán legfeljebb egy napig ehető. Eleinte tudniillik azért ehetetlen, mert nagyon „fujtós”, fanyar, de ekkor legalább még szép fehér a húsa. Ez az állapot aztán nagyon hamar átfordul: akkor már nem fujtós, hanem ízes, savas-édes, leves, de most meg azért lesz hamar ehetetlen (legalábbis nekem), mert a húsa bebarnul, megpuhul, „szottyossá” válik. Ámbár ezt egyesek – akármilyen hihetetlen is – szeretik.

Fujtósból szottyosba

Telt-múlt az idő. Egyre inkább elmélyedtem a gyümölcsészethez szorosan kapcsolódó, pálinkászatnak nevezett értékmentésben. Bár magam az eredményével meglehetős kevéssé élek, de ajándékképpen sokak előtt becses, alapanyaga pedig Természet-anyánk ajándéka, amit el kell fogadni, meg kell becsülni! Ilyen megvilágításban egyre inkább felértékelődött a Pálinkakörte jósága szememben. Először is: minden évben hűségesen terem, kihagyós éve szinte nincs is. Inkább csak a jól termő és az igen jól termő évei váltakoznak. Aztán: jókor van, a legnagyobb nyárban, amikor igazán kellemes foglalatosság a hőségben sárgára aszott, alacsony fűben felszedegetni a fáról lepotyogott, szebbnél szebb, sokszor az ütődéstől már szétrepedt, nagy, puha, illatos körtéket. Csend van, csak a sárgarigó énekét hallani innen-onnan, egy-egy darázs száll érdeklődően a kicsurranó édes körtelevet szürcsölgetni, remeg a levegő a hőségtől, de az öreg fa alatt hűsítő az árnyék. Szedés közben élvezet a szemnek a fán még csüngő, remek alakú, zöldesből sárgásba éredő, sok szép méretes körte. Néha egy-egy tompán puffanva lehullik.

Szép, vonzó, nagy gyümölcs

A gyűjtésnél nagy előny, hogy ilyen szép, nagy méretű darabokból hamar telnek a szedővödrök, és nagy az összmennyiség is, kiad egy jó főzetre valót Erzsikénél, a kitűnő pellérdi főzdében. A feldolgozásnál nagy előny, hogy a Pálinkakörte már a fáján puhára beérik, így nagyon könnyű és gyors a cefrézés munkája is. És jó pálinka készül belőle.

Gyorsan telik a vödör

Utóirat: A Göcsej Természetvédelmi Alapítvány kiadásában 2016-ban megjelent Göcsej és Őrség hagyományos körtefajtái című könyv 80. oldalán látható Nyári nagyhébér nevezetű körte alakja nagyon hasonlít ehhez a mi Pálinkakörténkhez, és a leírása is ráillik. Kedves Gyümölcsészek, érdemes lenne egyszer éréskor kóstolással és alapos szemrevételezéssel is összevetni a két fajtát, bár a könyvben a leírás így kezdődik: „Kizárólag a Göcsejhez köthető ritka fajta, legalábbis nem találtunk eddigi kutatásaink során másutt.” Hátha kiderül, hogy a Zselicben is előfordul…

Mitől lehet egy mogyoróbokor különös jelentőségű?
Egy talán semmitől, de húsz mogyoróbokor már mindenképp. Mi ezt nem akartuk, de tényleg. Csak úgy jött az életünkbe telekkel együtt. Hogy megvilágítsam miként tartok most ott, hogy szombat reggel 7-kor a kertben görnyedek a mogyoróbokor alatt: Az úgy volt, hogy kicsinek gondoltuk a 2000 négyzetméteres kertünket. Meg hát a kertszomszéd amúgy is már idős volt, és muszáj volt eladnia a területét. Ami viszont közvetlenül a mi telkünkkel határos. Sőt állítólag valamikor 100 éve ez nem is két telek volt, hanem egy. Szóval az Isten is úgy akarta, hogy mi megvegyük, és újra egyesítsük, ami összetartozik. Na, így van nekünk most 20 mogyoróbokrunk, meg úgy 10 almafánk, cseresznye, dió… stb. Persze, tudom, egy kincs.

De a kincs nem adja ám könnyen magát. Ki is kell azt ásni. Minden évben. Többször is. Ezért most mogyorót szedek reggel hétkor. Tudom, választhatom azt is, hogy ott rohadjon el a bokor alatt. És alighanem részben ez is lesz a vége. De azért rossz nézni. Főleg, hogy rendes diót már évek óta nem láttunk, és a karácsonyi sütibe majd milyen klassz lesz (az a 15 dkg). Hogy lehetne mégis ott hagyni ezt a kincset a földön? Amikor először nekiálltam, csúfos kudarcba fulladt a tevékenység. És veszekedésbe a gyerekkel, hogy arra nem képes 12 évesen, hogy segítsen a mogyorót zsákba rakni. Következtetés: Meg kell bíznunk valakit vagy inkább valakiket, hogy szedjék össze. Férj kijózanító válasza: Mire kifizeted az embereket, már ott is rohadhat inkább… Köszi.

Ma reggel 7-kor végre nem volt égető forróság, sőt egész kellemes idő volt. Egyedül, a mogyoróbokor alatt mogyorószüret meditációt tartottam. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szeretne egy kicsit egyedül lenni a gondolataival. Ahogy szedegettem a kincseimet (tudvalevő, hogy a mogyoró nagyon apró jószág, és nagyon mélyre kell hajolni érte), tehát ahogy szedegettem, egy csomó minden megfogalmazódott bennem. Például az is, hogy luxus körülmények között élünk. Egyrészt úgy mint a 21. századi ember. Ez már önmagában hordozza a luxust. Csak elmegyünk bármelyik boltba, és megveszünk bármilyen zöldséget, gyümölcsöt, amit szemünk-szánk kíván. Egy mozdulattal bekapcsoljuk a mosógépet vagy beülünk az autóba, és percek alatt teszünk meg kilométereket. Másrészt mi itt vidéken egy másfajta luxust is magunkénak tudhatunk. A teret, az időt, a nyugalmat. Csak kilépek az ajtón, és a saját hatalmas udvaromban vagyok csupa zölddel körülvéve. A gyerekeim a szomszédba járnak óvodába, iskolába. A hétköznap reggeli indulás és odaérkezés összesen belefér 10 percbe. Utána itthon dolgozom. Vendégházaink vannak, vagyis tulajdonképpen mi ott élünk, ahová mások nyaralni járnak. Hát mi ez, ha nem luxus?

Az a típus vagyok, aki szívesen gondol arra, hogy milyen lehetett az 1900-as évek elején itt élni. A paraszti kultúra gyakorlatiassága, a „mindennek van oka és következménye” nagy hatással van rám. És egyben kapaszkodót nyújt, amit szerintem manapság már kevesen találnak. Amikor még nem volt hűtőszekrény, viszont a boltban is csak egy-két dolgot kaphattál meg, valóban azon múlt az életed, és a családod élete, hogy milyen módszereket találsz az élelmiszerek tartósítására. A ruháidat nem dobáltad egy hordás után a mosógépbe, mert nem volt mosógép. Meg amúgy ruha is csak pár darab, amiket a nagyanyád vagy anyád szőtt és varrt meg. Minden a természetből táplálkozott és oda is tért vissza. Egyszerűen részei voltunk az anyatermészetnek, és ha okosan, gondosan éltünk az életünket, akkor volt esély, hogy nem halunk bele túl gyorsan. Akkor most szégyellnünk kellene magunkat amiatt, ahogy most élünk? Azt hiszem az ember természetének része az is, hogy azokon a dolgokon, amik nem elég kényelmesek, viszont fejleszthetők, mindig változtatni akar. A fejlődés vágya abból alakult ki, hogy valakinek nem volt elég jó az, ami volt. Változtatott rajta. És egyszer csak ide jutottunk. Szóval azt hiszem, ahelyett, hogy szégyellném magam, inkább hálás vagyok, és gyakran gondolok azokra, akik még tudták, hogy mit miért csinálnak. Például miért ültetnek 20 kiirthatatlan mogyoróbokrot egy kertbe…

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Ismét nagyon kellemes programra szóló szíves meghívást van szerencsém tolmácsolni a tisztelt és kedves Érdeklődőknek!

Két évvel ezelőtt egyszer már élvezhettük tündérkertes társaink: Kungl Marika és Manaszes László pazar vendégszeretetét a Bodán található szép manduláskertjükben. Most ismét Tőlük érkezett szíves felajánlás arra, hogy a Gyümölcsoltó Alapítvány által szervezett Zselici Tündérkertek idei augusztusi összejövetelét Marika és Laci érő mandulafákkal díszes manduláskertjében tartsuk meg, amit köszönettel, hálásan el is fogadunk. A programot 2024. augusztus 24-én, a várható nagy hőségre tekintettel 15:30 órai kezdettel tartanánk meg.

Laza, nyári, beszélgetős, batyus összejövetel lenne ez a mostani, ahol a gyümölcsészeti eszmecserén, tapasztalatcserén kívül új (gyümölcs-) baráti kapcsolatok létrejöttére és a régi barátságok elmélyítésére is alkalom nyílhat. A program első részéhez, az immár rendszeressé vált pomológiai gyümölcsmustrához örömmel fogadjuk csodás kertjeitek most érő gyümölcseinek egy-két bemutatható, közösen megkóstolható példányát.
A gyümölcs fogalmát tágan értelmezve az is elképzelhető, hogy valaki pl. a paradicsomfajtáiból hoz bemutatni való kóstolót, amelyekből akár magot is foghat az, akinek tetszik. Esetleg növényi szaporítóanyagok (szemzőhajtások, dugványnak valók stb. ) csereberéjére is sor kerülhet, hiszen az augusztus a szemzésre, dugványozásra kedvező időszak. A hagyományos gazdálkodásban ez már kicsit a jövő évre tekintő, felkészülő idő.

A találkozó második felében – kedves vendéglátóink felajánlására – kedvezményes mandula-szedd-magad van a tervekben – már ha az Égiek is úgy akarják, és kegyesen megadják addig azt a kis esőcskét, ami a mandulaburkok felpattanásához és a mandula szedhetővé válásához szükséges lenne. A saját kezűleg szedett mandulát a helyszínen sk. ki kell majd fejteni a burkából, úgy lenne aztán héjasan lemérve. A zöld buroktól megtisztított, héjas mandula kilónkénti ára 1300 Ft lesz. Nem elvárás most vásárolni, be lehet jelentkezni későbbi időpontra is.

Ez a nap egyébként is bővelkedik programokban: https://szbki.pte.hu/hir/iii-orszagos-csemegeszolo-kiallitas-es-verseny, így a szenvedelmes gyümölcsbarátok akár már a délelőttöt is szenvedélyüknek hódolva tölthetik, a délutáni helyszínünktől nem messze eső Pécsi Egyetemi Borbirtokon, az immár harmadik országos csemegeszőlő kiállításon, itt is élvezve a szebbnél-szebb, jobbnál-jobb látni- és kóstolni valókat, miközben a tudás édes méze is csepeg számukra.

A bodai gyümölcsmustrás-mandulázós programunk tehát 2024. augusztus 24-én, délután fél négykor kezdődik. A helyszínt illetően pedig idézném kedves vendéglátóink saját szavait:
„A találkozás: Boda Petőfi utca 64.sz. Egyenesen végig kell menni a falun. Amikor leszűkül az aszfaltos út és kétoldalt a fejünk fölé emelkedik a még zöld növényzet, ott kb 200 m-t kell még megtenni a nagy kapuig. Nyitva lesz és lufik jelzik , hogy jó helyen jártok.
Várunk Benneteket szeretettel és izgalommal!
Ezenkívül kacsazsíros kenyérrel és paradicsommal, hagymával, uborkával...
Marika & Laci”

A szervezők, vendéglátók számára mindig könnyebbség, ha előre fogalmuk lehet a résztvevői létszámról, így az előzetes jelentkezéseknek örülnénk 2024. augusztus 22., csütörtök éjfélig a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon.
A találkozást várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel, kedves vendéglátóink nevében is:

Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

Manduláskert - ismeretlen pointillista festő műve

Többször elmélkedtem már azon, micsoda hinta-játék a privát és a publikus elosztása. Többször volt már, hogy elkértem magán levélből írás-részletet, hogy ne csak az enyém legyen. Most Irma leveléből faluságosítok:

No meg van a borz-mizéria. Pécsett is elkezdtem kertezni. Ahogy nemrég, Juditom, a Faluságban fel is idézted a szót, kora tavasztól kezdve igazi, pionír, területfoglaló dzsungelharcot vívtam a szederinda, az iszalag, a vadrózsa, a borostyán,a bodza és a bálványfa szívós gubanca ellen, fűrészekkel, irtókapával, metszőollókkal, hogy egy pár négyzetméternyi területecskét művelésbe vonjak itt, a Havihegy oldalán nőtt dzsungelben, hogy legyen itt, a háznál is egy mini konyhakert, ahova ki lehet szaladni petrezselyemzöldért, uborkáért, cukkiniért, ezért-azért. Nos, harcomat megvívtam, a területet elfoglaltam, néhány növényecskét kiültettem.
Magaságyakat is felállítottam, praktikus okokból: hogy helyszűke miatt azok nyeljék be azt a sok vastagabb faágat és géppel leaprított növényi részeket, ami termelődött a dzsungelharcban. Gyönyörűen fejlődött a cukkini, a paradicsom, az újzélandi spenót, a karalábé, a zeller, a körömvirág, a büdöske, a rézvirág az ágyásokban, mígnem egy reggel borzasztó dúlásra léptem ki/be a kertajtón: a magaságyások szétfötörve, az alul elhelyezett vastag ágak szanaszét dobálva, az előző nap még viruló növények elhervadva, összetaposva, szaggatva hevertek szanaszét. Hogy szavam tovább ne szaporítsam, kiderítettük: egy (vagy több?) borz látogatja immár rendszeresen a friss kiskertet.
A városi ebrendészettől (magyarul: gyepmesterségtől) kaptam egy élvefogó csapdát, amit múltkor jól körbekapargatva találtam, ajtaja lecsapódva, de - üresen.
Eleve nem is biztattak. Szerintük egyedül hatásos riasztó talán a mozgásérzékelős lámpa. Most ennek a kihelyezése lesz a következő lépés. Le is állítom most a szófolyamot - ennek a dagálya is mutatja, mennyire felborzolt ez az eset.

Cigánymeggy van! Hazánkban magától is nő a kertekben (ha hagyják…). Nagy szerencsére sok helyen előfordul! Több is lehet, ha ültetjük is. Őshonos.

Cigánymeggy-virág

A cigánymeggy minden évben hűségesen terem! Egy év volt csak, a tavalyi, amire azt kellett mondani: Ilyet még nem láttam! – mivelhogy (többek közt) a cigánymeggy sem termett, ami az elmúlt évtizedekben eddig még soha nem fordult elő. Idén viszont kárpótolt a tavalyi kiesés miatt: volt is, elég sok is, és csodás minőségben! Finom, édes lett, szokatlanul korán érett, így épp csak az érés végére lett kicsit (alig) kukacos. Bőtermő, pedig soha nem permetezzük.

Cigánymeggy

A cigánymeggy jó, sőt a legjobb! Elég sokféle meggyet volt szerencsém már látni, kóstolni, és több vonatkozásban mindegyiket jónak is lehetett találni –, pl. van, ami édes is, nagyszemű is, de beteges és alig terem; bőtermő, nem beteges, de ehetetlenül savas vagy éppen nem kellően ízes; finom is, teremget is, de nincs színe stb. –, a jellemzők összességét tekintve azonban mindegyiknél jobb a cigánymeggy: szapora, nem kényes, a betegségek nem vagy csak kevésbé bántják, bőtermő, gyönyörű, ragyogóan sötét-rubintos meggyszínű, festőlevű, illatos, zamatos, jó telt meggyízű, kicsi a magja, könnyen magozható!

Az előbbi előnyök miatt gyümölcsét a legsokoldalúbban lehet hasznosítani: nyersen is finom, de nagyszerű magozva süteményekbe, befőttnek, meggylének, lekvárnak (akár a mifelénk szedernek mondott fáieperrel is összefőzve), aszalt meggynek is, a kiváló, zamatos, telt színű meggyborról és a finom meggypálinkáról, meggylikőrről már nem is beszélve! Hab a tortán, hogy hasznosítható a fája is, a levele, a meggyszár és a meggymag is.

http://mkszn.hu/termekek/meggy http://gyumolcspedia.hu/ciganymeggy https://meggyinfo.hu/ciganymeggy/

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Itt a nyár, érnek a gyümölcsök. Gyakran szerencsére olyan mennyiségben, hogy a friss fogyasztás, a lekvárnak, befőttnek, aszalványnak való eltevés után is jócskán van még belőlük feldolgozni való. Értékmentés ilyenkor, ha azt cefrének elkészítjük, majd gyümölcspálinkának kifőzzük vagy kifőzetjük, hiszen a pálinka hosszú-hosszú időn át megőrzi minőségét (ha mennyiségét nem is…), ajándéknak és különféle, akár gyógyhatású készítmények, gyógynövény-kivonatok alapanyagának is kiváló, első számú Hungarikum!

A jó pálinka feltétele azonban nemcsak a jó gyümölcs és a jó főzés, hanem alapvetően fontos a cefre szakszerű elkészítése is, amely megtanulható, és meg is tanulandó ahhoz, hogy a hazánk kiváló éghajlata alatt megtermett finom gyümölcsöt méltó minőségű pálinka formájában őrizhessük meg, amelyre büszkék lehetünk! Ennek a tudásnak az elsajátításához kíván segítséget nyújtani a Gyümölcsoltó Alapítvány a most vasárnap, 2024. július 7-én, délelőtt tíz órai kezdettel, Vásárosbécen megtartandó Kisokos a jó pálinkához című előadással és az azt követő kötetlen beszélgetéssel.

Előadónak igazi, tapasztalt pálinkás szakembert sikerült megnyernünk: a Pécs-közeli Pellérden 2012 óta működő, sokakkal egyetemben e sorok írója szerint is a szűkebb-tágabb környék legjobb pálinkáját főző Pelixír Centrum Kft. Pálinkafőzde (http://pellerdipelixir.com/) egyik tulajdonosát, ügyvezetőjét és főzőmesterét, Kozma Erzsébetet, Erzsikét!
Erzsike a saját szavai szerint „harminc éve lakik pálinkafőzdében”. Tapasztalata és mély szakértelme biztosítja a Pelixírben készülő pálinkák kiválóságát, de emellett arra is jut energiája, hogy OKJ-s pálinkafőzői képzéseket tartson, illetve hogy a most vasárnapihoz hasonló ismeretterjesztő előadásokat vállaljon, tegyük hozzá: önzetlenül, szíve csücske, a jó pálinka érdekében!

A mostani előadást-összejövetelt a hagyományaink szerint szintén batyus jelleggel tartanánk meg, amelyhez előre is köszönjük a kedves résztvevők szíves hozzájárulását! A helyszín befogadóképessége miatt a várható résztvevői létszám megállapítására is szükség lenne, emiatt kérnénk előzetes jelentkezéseiket a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon, legkésőbb 2024. július 5., péntek éjfélig.

A pálinkával kapcsolatos sokoldalú tájékozódáshoz jelen körlevelünk Tisztelt Címzettjeinek meglepetéssel is szeretnénk kedveskedni. A szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának vezetője, dr. Balogh Lajos botanikus főmuzeológus jóvoltából (akinek ezúton is nagyon köszönjük!), további terjesztésre eljutott címünkre a keszthelyi Balatoni Múzeum által 2024-ben kiadott, Gyanó Szilvia által szerkesztett Tanulmányok a házi pálinkáról című kötet pdf változata, amelyet levelünkhöz mellékelve küldünk, hozzá pedig kellemes olvasgatást kívánunk!

Találkozzunk tehát most vasárnap, 2024. július 7-én, délelőtt tíz óra előtt pár perccel Vásárosbéc központjában (ahol parkolni is lehet), a Közösségi Kávézó előtt!
A helyszín biztosítását köszönjük vendéglátóinknak: Vásárosbéc Önkormányzatának és a Virágóra Alapítványnak!

Megközelítés: a Szigetvár-Somogyapáti-Adorjánpuszta-Dióspuszta-Vásárosbéc vagy a Szigetvár-Somogyapáti-Somogyviszló-Antalfalu-Somogyhárságy-Magyarlukafa-Vásárosbéc útvonalon, mindkettő út szép, a Zselic vadregényes lankáin át vezet.

A találkozást várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel, előadónk és vendéglátóink nevében is:
Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

A mellékelt fénykép forrása:
https://www.hungarikum.hu/sites/default/files/palinka-hungarikum-foto4.jpg
https://www.hungarikum.hu/hu/p%C3%A1linka

A nagyokkal kiválasztottuk a felveendő virágokat, megkerestük az ideális szöget és vártunk.
Jakab megint megszerkesztette az átélt csodát, Csingling-film zenére esett a választás. Mese-kert. Azért a valóságban még meseszebb.

---

Az esti öntözéshez az ösvényen bandukolva felfelé majdnem ráléptem, de kicsi fényfoltként ragyogott, így észrevettem.

Saját árnyékát nézi mozdulatlanul a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis), amire először azt hittem, hogy csalánlevél-bogár, de Réka rendbe rakta a meghatározást.

A vízgyűjtő tartály oldalán a lemenő nap fénye és a víz találkozása fényült a tartály oldalára.

A fűzfa bogárhíd kizöldellve figyeli a méh-csapatot.

A ligetszépe (Parlagi ligetszépe - Oenothera biennis) este nyolc után nyílik, általában 20:05 és 20:10 között, reggel nyolc körül csukja be szirmait.

Jakabbal a mindjárt leszakadó eső elől rohanvást letakartuk az asztalt, a székekből meg gyorsan állványt rögtönöztünk, hátha elkapunk egy virág-kinyílást.

Jakab felvétele és szerkesztése. Elhatároztuk, ma este már tudatosabban nekikészülünk a kinyílás-örökítésnek (ami valós időben mindössze hat percen belül történt meg): olyan szöget fogunk választani, hogy a muskátli pirosa és az ágyásrózsa rózsaszínje minél intenzívebb hátteret szolgáltasson, a kinyílni készülő bimbót (sőt, megpróbáljuk úgy beállítani a kamerát, hogy egyszerre több virágot fogjon be a lencse) pedig szemből fogjuk rögzíteni, hogy teljesebb pompát láttathassunk.

Jolán fotózott bele az esteledésbe, a ligetszépék lámpácskákként sárgállanak az asztal mellett.