Beszámoló a rezisztens szőlőfajták bemutatójáról

Szeptember 3-a, dmkert.
Koraőszi színkavalkád.
A sok kóstolástól lassan eltompuló íz-élmények.
Érési sorrendek.
Kiskertek, családi kertek egyik legfontosabb tervezési szempontja: mindig érjen valami. Az ültetvényi monokultúrával szemben itt pont nem fő érv az egyöntetűség, az egyszerre érési követelmény, a betakarítási vehemencia - kisebb és sokszínűbb lépték, ahol a friss fogyasztás, mint elsődleges cél mellett a maradék kreatív és nem az emberen elhatalmasodó feladatként megélt feldolgozásán van a hangsúly.

Képízelítő a bemutatóról és a fajtákról:

enter image description here
Vendégvárás

enter image description here
Szemezgetés

enter image description here
Kóstolgatás

enter image description here
Novij Podarok Zaporozsju

enter image description here
Charli

enter image description here
Original Cernij

enter image description here
Marusja

enter image description here
Zarnica

enter image description here
Ajvaz

enter image description here
Katrusja

enter image description here
Saturn

enter image description here
Osennij Cernij

enter image description here
Cica Ustojcivaja

enter image description here
Aladdin

enter image description here
Arkadia Muskat

enter image description here
Livadijskij Cernij

enter image description here
Zavet

enter image description here
Vatra

enter image description here
Jubilej Kostrikina

enter image description here
Nizina

enter image description here
Monarch

enter image description here Sachtjor

enter image description here
Ataman

A mediterrán kert fügegyűjteményéből is mutattunk pár értékes fajtát:

enter image description here
Kútfeji Lila

enter image description here
Mary Lane

enter image description here
Dalmatie

enter image description here
Violette de Sollies

enter image description here
Györöki Lapos

enter image description here
Dauphine

enter image description here
Ceglédi Zöld Óriás

enter image description here
Madelaine

enter image description here
Panache

enter image description here
Ronde de Bordeaux

A csipkebogyó chips már száradófélben, a lekvár éppen a tűzhelyen. A gesztenyéről és a dióról Miklós ígérte, hogy ír (nekünk a tavalyi három szem helyett végre lett legalább egy nagy evésnyi - két évvel ezelőtt viszont még nem tűnt luxusnak egész évben pirított diót, vagy télvíz idején karamellásat enni, a karácsonyi mennyiséget nagyvonalúan elsütni).
A piros és sárga ezüstcseresznye (Elaeagnus umbellata) mennyei csemege és beltartalmi értéke mellett háziasszonybarát a szedése - feldolgozni egyelőre nem kell, mert eltűnik nyersen.

enter image description here
Sweet and Sour

enter image description here
Fortunella

Takisa körte

Mindig nagy öröm, amikor a kertbe elültetett valamelyik kis gyümölcsfa először mutatja meg a termését. Mint amikor a kis embercsemetéd először szólal meg.

enter image description here
Takisa körte a fáján

enter image description here
Takisa körte leveles hajtásával

A minap is ez történt. Barangoltam a kertben, és egy eldugottabb helyen egyszercsak megpillantottam néhány fura, rozsdás, zöldes kis gombócot. Először felületesen azt gondoltam, valamelyik körtefa vadkörte-alanya hajtott ki és terem, aztán a névcímkéjét is megkeresve megpillantottam: „Takisa körte”.
Akkor már emlékeztem, hogy pár évvel ezelőtt Dlusztus Miklós kertészmérnöktől, az egerági DMKert Faiskola tulajdonosától kaptam a csemetét azzal, hogy van néhány Boszniában gyűjtött fajtája, többek közt ez is. Korábbi (akkor még) jugoszláviai családi utazgatásaink élményei folytán nagyon romantikus gondolat volt, hogy bosnyák körtefajta is kerüljön a fajtagyűjteményünkbe, így ezt is elültettem.
Jó ideje már súlyos helyhiánnyal küszködöm, így kényszerűségből – hogy a különféle összegyűjtött gyümölcsfajtáknak legalább a „továbbörökítő lényegét” megőrizzem mások általi esetleges későbbi hasznosításra – egymástól sajnálatosan csupán félméteres távolságban felsorakoztatva, általam csak „nyomorsoroknak” elnevezett formációban ültetem el a teltház bekövetkezte után érkezett facsemetéket, azzal a reménnyel, hogy valami csoda vagy segítség folytán egyszercsak alkalom lesz majd méltóbban elhelyezni szegényeket. Telik-múlik az idő, a csoda csak késik, de a csemeték azért így is növögetnek, bár helyük egyre szűkebb…

enter image description here
Takisa körte és vadkörte

enter image description here
Takisa körte és vadkörte hosszmetszetben

No, hogy a szót tovább ne szaporítsam, az egyik ilyen sorocska lakója Takisa is, sorstársaihoz és hátrányos helyzetéhez képest erőteljesen növekedve, törzse szépen megvastagodva, a benne lakozó ősi erélyt így is felmutatva. Takisa boszniai eredetén érzett nosztalgiám akkor változott igen kellemes meglepetéssé, amikor a fácska aljában talált, lehullott gyümölcsét a minap megkóstoltam. Puszta megjelenése nem ígért sokat: elég kicsi a gyümölcse, vadkörtére emlékeztető az alakja, húsa szotyósodósan bebarnult (amit – sokakkal ellentétben – eddig én kifejezetten hátránynak tartottam), – de az íze! Az mennyeien édes, lédús, finom aszaltkörteíz! A bebarnult gyümölcs állaga sem az a szottyos, ízétvesztett, barna kenőcs (amit egyes beszotyósodó fajtáknál korábban megismertem), hanem igenis megmaradt némi tartása, puhán és olvadóan is némi ropogóssága! Igen kellemes csalódás! Ezután – még mindig a vadkörténél szerzett tapasztalat óvatosságával – odáig merészkedtem, hogy egy még kemény, fehérhúsú, kevésbé beérett példányt is megkóstoljak, készenállva arra, hogy majd – az Albert Einstein Bizottság Szerelem szerelem című számából vett idézettel szólva – „Köpni kell!”, de nem! Ez is édes, lédús, ízes!

enter image description here
Takisa körte hosszmetszete különböző érettségben

enter image description here
Takisa körte lenyomata és körvonala

A kertbe beengedett, egyelőre csak névről ismert fajták után nyomozgatni szoktam. Kíváncsiságból, addig is, míg termőre nem fordulnak, próbálok részletesebb leírásokat találni róluk. Takisáról pár éve egy angol nyelvű oldalon találtam annyit, hogy Boszniában igen elterjedt, kedvelt fajta, rendszeresen bőtermő, betegségeknek ellenálló, termését főleg aszalva hasznosítják. Ez a felhasználási mód most megalapozottnak látszik, de frissen enni is nagyon finom! Köszönöm, Miklós!

enter image description here
Vadkörte két metszete

enter image description here
Takisa körte két metszete

Végül még egy gondolat, ha már a vadkörtéről is annyi szó esett itt fent: Dr. Szani Zsolt pomológus munkásságára szeretném tisztelettel felhívni a Kegyes Olvasó figyelmét. Kellemes további olvasgatást, ismerkedést kívánok!

enter image description here
Takisa körte hosszmetszetben

https://uh.ro/ugye-maguk-nem-jehovistak/

https://uh.ro/elleptek-malomfalvat-a-vackorjehovistak/

https://uh.ro/megtalaltak-a-kihaltnak-velt-popsi-alaku-cseresznyet-sukoben/

https://uh.ro/visszater-a-malomfalvi-keritesek-reme-a-vackorjehovista/

https://uh.ro/tuzhalal-vagasban/

http://phd.lib.uni-corvinus.hu/555/

Őszérők

Kertnézőben lenni olyan, mint kiállításra menni. Kerttulajdonossal lenni olyan, mintha azzal néznénk a kiállítást, aki alkotta, válogatta és elhelyezte a műalkotásokat abban a térben, ahol önnön jelentésük kiegészül a kontextus többletértelmével.
Egy kedves Érdi kertbarát növényeire pillanthatunk rá:

enter image description here
Alkörmös. Mutatós növény. Minden évben újra kihajt, mert évelő. Teljesen télálló. Szép fehér virágai vannak, majd kifejlődnek belőlük a szinte feketére érő termések a nyár folyamán, amelyek később lehullanak a pirosas színű virágfürtről.

enter image description here
Beérett a galagonya. Már második éve terem nálam ez a nagy gyümölcsű galagonyafa. Azon kívül, hogy nagyon szépen mutatnak rajta a díszalma méretű termések, rendkívül jó ízűek is.

enter image description here
Érik a berkenye. Ez egy különleges ízű gyümölcsöket termő fa. Amolyan keserű likőrhöz hasonló aromája van a gyümölcsöknek, és még a magokat sem kell kerülgetni, mert nincsenek bennük.

enter image description here
Fél éves magonc termése. Ez a citrus hibridem maga a csoda. Január eleji magvetésből származik. Nem várta meg a szokásos 6-7 évet, amikor általában először virágoznia kellett volna, hanem helyette 6-7 hónap múlva már virágzott, és a virágból még pici termést is fejlesztett szeptember elejére.

enter image description here
Jujuba termések növésben. Ez a fajta jujuba Közép-Ázsiából származik, igen erős hideg- és szárazságtűrése van. Korfun is találkoztam ezzel a fajtával. Nagyon szép közepes méretű fává cseperedik. Szeptember második felében érik be a termés. Igen bőtermő.

enter image description here
Koreai körte x kaukázusi vadkörte hibrid. A két megnevezett körte magoncainak keresztezéséből hoztam létre. A termés vadkörte íz nélküli. Már augusztus végén érik. Nagyon bőtermő.

enter image description here
Óriás citrom. Egy kertészetben vettem a citromfát. Termései olyan nagyok, hogy az ágak szó szerint a földig hajolnak a termések súlya alatt.

Mesekert

Miközben a gyerekek iskolaudvarára leheltünk zöldet, Andi mondta ki a címet: Mesekert. Olyan színes lesz, mint egy mesekert.
Miklós határozta meg a növényanyag világát, biztosította a növényeket és még a beültetést is koordinálta. Önmagamnak is csak nemrég tudtam kimondani, hogy miért találom annyira egyensúlyra törőnek a kertművészetet: mert fizikailag leizzadva lehet az élet törvényeinek megfelelően állandó-változóan csodaszépet nem létrehozni és magára hagyni, hanem teremteni, azaz folyamatosan alakuló életszépséget, magát az életet elindítani. De persze ezt már az ógörögök is tudták....

Köszönöm bevezetődet! Igazán szívet melengető volt ebben a barátságos, lelkes, aktívan segítőkész közösségben megalkotni ezt az életvidám, színes növényösszeállítást!
A néhány héttel korábbi, 3 fős ötletelésből valami egészen különleges sült ki!

A kicsiny felület ellenére alkalmazott változatos növényanyagból most azt a két pálmát emelném csak ki, melyekkel kertésztörténelmet írtunk Magyarországon. Beültetésre került ugyanis 2 db, mintegy 15 éves, 2,5 méteres nagyságú chilei mézpálma (Jubaea chilensis), mely a szárnyalt levelű pálmák legfagytűrőbbike a maga mínusz 15 fokos hidegtűrésével! Vastag, szürke törzsű, impozáns pálmafává fognak cseperedni a bejárat mellett két oldalt elhelyezett, egzotikus szépségű növények, a pécsi belváros különleges mikroklímájának és az iskolaközösség lelkes gondozásának köszönhetően! A különleges látvány mellett további kuriózum lesz a chilei mézpálma termése, mely a hazai diónkhoz hasonló méretű, picike kókuszdiókat jelent, ugyanazzal a minőséggel és ízzel!
Szóval elmondhatjuk, hogy kókusz fog teremni az iskola udvarán! :-)))
A növény egyébként rokona a trópusi kókuszdiónak (Cocos nucifera), ezért a hasonlóság.

enter image description here
beültetésre várva....

enter image description here
beültetés közben....

enter image description here
beültetve....

Ezúton mondunk köszönetet mindenkinek, akik segítettek e szép alkotás megteremtésében, diákoknak, tanároknak, különösen pedig az igazgató úrnak, Zsoltnak, aki nem kapott sokkot ettől az elsőre elvetemültnek látszó ötlettől és engedélyt adott a megvalósításra!
Kedves Barátaink! Legyen nagyon sok örömetek ebben a pici, de valóban mesés kertben!

Az évelők kiválasztásánál már könnyű dolgunk volt: az árnyékos és napos részekbe is az azt kedvelő növények közül a levélzetében, virágjában minél színesebb, változatosabb, játékosabb formájú növényeket összeilleszteni.

enter image description here
rekeszekben érkezett növényanyag

Az udvaron a négy hársfa alatti árnyékos földgyűrűbe került árnyékliliom, pettyegetett tüdőfű, kis meténg és kövérke - ezeknek is cirmosabb, világosabb lombozatú változata, hogy a sötétséget minél inkább oldjuk, világosítsuk.

enter image description here
árnyékliliomos-erdei szálkafüves

enter image description here
tüdőfűs-meténges

A ládakertekbe törpecserje (gyöngyvirágcserje) és a metszést jól toleráló, de amúgy is kisméretű rózsalonc és cserjés pimpó mellett a teljes napsütésben széplő klasszikusok (rozmaring, levendula) mellé még került kisméretű japán díszfű, varjúháj, tűzeső, pázsitszegfű, terülő boróka.

enter image description here

enter image description here

És mivel minden közös munka inspiráló, már ki is találtuk a következő iskolakerti lépést: egyrészt rövid leírással feltáblázzuk a most beültetett növényeket, másrészt legközelebb még tematikusabb egységeket készítünk.

enter image description here
A brigád

Krumplihéj

Egyik rossz szokásom, hogy a komposzt felé haladva gyakran történik valami, ami miatt nem érek oda: itt vagy ott elmaradt vödröket lehet aztán összeszedegetni. Ez igazán csak akkor bosszantó, ha pl. az esővíz teljesen poshadtra változott már benne és a bomló anyagok rothadó szaga kíséri - ilyenkor bezzeg hamarost sikerül kiöntenem.

A hiedelemmel ellentétben vidéken nemcsak az időjárásról beszélünk nap mint nap, hanem az változó időjárásról, a furcsa időjárásról, a nem megszokott időjárásról, ebből kifolyólag pedig a zöldség- és gyümölcstermesztési eljárásokról, a régiek hogyan csinálták és mi hogyan csináljuk és miként változtassunk a nem megszokott időjárásban, a furcsa időjárásban, a változó időjárásban. Praktikák, ötletek, nyitottság a változás megoldására, mert egy a közös cél: egészséges, finom és gusztusos ételeket szeretnénk családjaink asztalára tenni. Meg kell termelni, be kell tározni, fel kell dolgozni. És néha a szinte semmiből kell teremteni.

Ani pár napja mesélte, hogy a nagyszülei a krumpli héját csíráztatták ki és azt tették le a földbe. Na, itt érünk el a komposzt felé haladó vödrömhöz: a krumplihéj és egyéb mindenféle jó sokáig ázhatott a kőrisfa alatt... Balázs megtalálta az ominózus vödröt és döbbenve kérdezi, hogy miért ültettem bele krumplit. Naugye, nem kell mindig elsietni a dolgokat. A növénykéket felvittem a krumpliföldre és betettem a társai közé. Ennivaló!

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Kaszáló nők

Kétfajta nő létezik: aki kaszál és aki nem.
Dédanyám is tudott kaszálni, csak nem kellett neki, mert dédapám feladata volt - csak ha nagy ritkán szükség volt rá, segített be neki.

enter image description here
Attilától már sok kincset kaptam: ez a Képes Híradó plakát is egy közülük (jó szórakozást hozzá!)

Dédanyám szebben tudott kaszálni, de ezt nem volt ildomos dédapám orra alá dörgölni, mert szerepcserét ugyebár senki sem akart. Tehát maradt a szótlan női tudás: meg tudom csinálni, szebben tudom csinálni, de nem csinálom, nemcsak a házitűzhely békéjének kedvéért, hanem a férfi-női szerepek megtartásának üdvéért. Meg mert - maradjunk őszinték - olyan hosszan, olyan mindennapi állandósággal és kitartással már nem tudnám és nem akarnám. Az már túllépne szoknyám apró-cseprő, mindenfélét magába foglaló mivoltát. Folyamatosan felkötött szoknyával pedig ugyan ki akar mindennap járni!?

enter image description here

Modern falusi nőnek modern fűkasza jár. Mi már nemcsak kaszálni tudunk, ha kell, hanem füvet polírozni is. Női finomságunk visszaköszön az ápolt gyep egyformán sima selymességén.
Márpedig kaszálnunk kell, mert a férfiak mellett/nélkül/helyett a mi feladatunk (is). Szívesen kaszálunk, mert már lehet: társadalmilag és géptechnikailag is eljött a mi időnk.
A fűnyíró ember mozgása olyan, mintha a babakocsit tolná: előre, fordul, kicsit vissza a padkánál, finom beigazítása az iránynak, manőverezés a szűkebb helyeken.... A fűnyíró előtt/mögött az ember kötött: vagy húzza az eszközt, vagy tolja, tili-toli, de uncsi....

enter image description here

A fűkaszával a kaszálás (a blogon már többször emlegetett ritmikus/meditatív) aktusa imitálható: szabad mozgást ad a testnek, miközben meghosszabbított karjával szépen elsimogatja az ember a rakoncátlan fürtöket. Dombra fel és dombról le, és máris mezítláb lehet az ember után suhanni.
Az akkumulátoros kasza mellett nemcsak a környezetünk minél kevésbé való megterhelésének érve szólt, hanem ugyanilyen fontos szerepet játszott csendessége is: nemcsak a saját gondolataimat hallhatom tisztán, najó, olykor zagyván (de legalább hallom), hanem a gyerekeket is mindig a fülemben tudom tartani.

enter image description here

A minap köztünk, falusi csajok között a körül forgott a diskurzus, hogy miért is voltak nagyapáink és nagyanyáink olyan magabiztosak, olyan egyenesek, olyan nyugodtak. És akkor Erzsi rájött a miértre: mert tudták, hogy meg tudják csinálni. Fel tudják ásni. Le tudják kaszálni. Meg tudják művelni. Nem hitték, nem remélték, hanem tudták. A karjukban, a lábukban, a fejükben.
Amióta tudom, hogy ezt már én is tudom, egyre nyugodtabb, egyre magabiztosabb, egyre megingathatatlanabb vagyok - ez nem a hosszútávfutó magányossága. Ez egyszerűen önmagunk folyamatos művelése.

Nyaralós kert

Szinte semmit ne kelljen csinálni vele és mindig jól nézzen ki....
Zitáék orfűi nyaralójának most kialakított hátsó teraszát és támfalát látványosítottam.

enter image description here

Elölről már kialakult extravagáns retro-nyaraló hangulat - hátulra letisztult szecessziós érzületet próbáltam csempészni.
A növényanyag kiválasztásánál a könnyen gondozhatóság, a mindig díszítsen követelmények mellett az volt a célom, hogy az első részhez hasonlóan a hátsó traktusba is napfény és vidámság kerüljön. Ezért az örökzöldeknél, illetve a levélszíneknél a világoszöldes-aranysárgás lombozatokat részesítettem előnyben. Még egy fontos kérés volt: levendula mindenképpen legyen. Tulajdonképpen ez a kérés indította el az egész gondolkodási-szelektálási-tervezési folyamatot: ide nem lehet a klasszikus, sztenderd lila virágú angol vagy francia levendulát betenni. Fehér virágú növényekkel egyáltalán nem akartam apellálni, azok egyszerűen nem illenek a házhoz. Tehát azonnal megvolt a kiindulási alapszínem: a rózsaszín. Ide rózsaszín virágú levendula illik. A támfalhoz amúgy is az volt az első gondolatom, hogy az alsó részre, tehát a földhöz közeli falrészekbe kakukkfű lenne a legjobb választás: egyszerű növény, de fűszernek, teának télen-nyáron is kiváló, ráadásul igen dekoratív, de mégis kissé bohókás rózsaszín virágai vannak.

enter image description here

Ezután jött maga a tervezési folyamat: a hátsó teraszról készült kép és az ott jártamkor korábban beszívott térélmény összehangolása. A fotót lehalványítva kinyomtattam és arra gondolkodtam rajzosan.

A terasz lépcsőjét kellett először is kihangsúlyozni, egyértelműsíteni, azaz kijelölni a szemnek, hogy itt lehet fel és le közlekedni. Az ilyen lépcsők szimbolikájukban kicsinyített bejáratok - azaz jelölni kell őket a szem és a térérzékelés számára. Mivel a nyaraló homlokzati ablaka kerek, ezért képzeletben arra utalva ide valamilyen kerek örökzöld kívánkozott: aranyosan cirmos, világoszöld tojásdad törpe gömbtuja (Thuja occidentalis Little Giant). Mellé, mindkét oldalra Arany Szőnyeg henyeboróka (Juniperus horizontalis Golden Carpet) került.
A terasz bal oldali sarkát a sötétzöld hátterű fenyők miatt még mindig világosítani akartam, de nem cifrázni, ezért ide szintén rózsaszín virágú, közepes magasságú (hogy csak kiemelje a teret, de ne zárja le a kilátást a kert többi része felé) amerikai édes borscserje (Cletha alnifolia Ruby Spice) került.
A nyaralókert jobb hátsó sarkát aranysárga oszlopos ciprusokkal (Cupressus macrocarpa Wilma) zártam le. A kerítés mentére rózsaszín virágú Tinkerbelle (Syringa Tinkerbelle) orgonasort tettem.
A ciprusok és az orgonasor előterébe, a terasz jobb oldali sarkába a beláthatóság maitt szintén csak közepes méretű cserje kerülhetett, lila szellősben gondolkodtam: Blauer Spatz kékszakáll (Caryopteris clandonensis Blauer Spatz) mellett döntöttem.
Eléje, a terasz jobb oldalát keretezendő került a rózsaszín virágú levendulasor.
A gömbtuja által kijelölt lépcsősortól a kékszakállig - mivel ez a rész van szinte egész nap árnyékban, és mivel az egész kertet be kell látnia a tekintetnek - világoszöld-aranyos levelű árnyliliomokat tettem, a June vagy a Liberty (Hosta June vagy Hosta Liberty) fajtákat.
A támfal elemeibe a játékosság nevében japán kígyóbajusz (Ophiopogon chingii), illetve a változatosságot és a jobb oldalsó sarok kiemelését hangsúlyozandó (azt sem szabad elfelejteni, hogy a támfalelemek kanyarodása miatt egyedül itt van megfelelő földmennyiség ennek a növénynek, de pont jól jön ki a praktikum és az esztétikum találkozása) csoportos elrendezésben valamilyen zöldes lombú tűzeső (Heuchera Green Spice vagy Heuchera Electra) került.

enter image description here

Najó, öntözni azért néha ezt is kell!

Elegáns haszonkert

Falusi - építésekor hangsúlyosan jómódú, az akkori városias, nagypolgári jelleg elemeit felhasználó - ház mögötti, a portához tartozó, de a kerítésen kívüli szántórészből újonnan kivett (bekerített) területet gondoltam át kertté.

Dédszüleim atádi ház- és kerítésstruktúrája a ház melletti kiskerttől a szántóig a következő volt:

  1. lakóházhoz tartozó udvar pottyantóssal, góréval, kúttal, veteményessel és pár sor csemegeszőlővel, némi virággal

  2. kocsiszín, pajta és istálló udvara ólakkal és csibelakkal

  3. gazdasági veteményes (krumpli, káposzta, bab), ami már nem volt körbekerítve

  4. nyílt szántóföld búzával vagy kukoricával

Tehát a háztól a szántóra három kiskapun kellett átmenni. Mindenhol volt nagykapu is, hogy (lovas)kocsival is lehessen előre, az utca felé, vagy hátra, a szántó felé közlekedni.

A ház és a kert is praktikus volt: a mindennapi rutinokat és az évi egyszer-kétszeri eseményeket is, mint pl. disznóvágás jól kiszolgálta. Egyszerű, otthonos, de esztétikai értelemben nem mondhatni szépnek.

Jelen kerttervbe a ház mögötti régi kert kiskapuján lépünk be (pálcikanő).
A kert tervezésénél két szempontot kellett különös tekintettel figyelembe venni: egyrészt, hogy a házhoz és a körülötte már régebben kialakított terekhez stilárisan illeszkedjen, másrészt pedig, hogy a tájba futó tekintetnek ne hasson idegenül, miközben nem akarja letagadni önnön kert mivoltát.
Mindezeken felül pedig azt a kérést kellett teljes körűen szem előtt tartanom, hogy hasznos legyen minden porcikájában, még a díszekben is. Azaz egyszerű, letisztult és elegáns legyen.

A kertnek a kaputól (nagykapuvá nyitható, hogy bármikor nagyobb járművel is járható legyen) a szántóig főtengelyt adtam egy széles, kényelmes, tehát talicskának, de akár traktornak is járható út személyében. Ezzel kettéosztással szimmetrikusra tagoltam a teret. A szimmetriát azzal teljesítettem ki, hogy az út két oldalára szintén szimmetrikusan került a mandula-hárs-gesztenye sor.
A régi kertet az újtól szeder-málna sorral választottam el, melyet mahóniával zártam, magát a kiskaput (melyen a régiből az újba lépünk) borókával kereteztem.
A kertet a klasszikus, stabilitást adó kétharmad-egyharmad aszimmetrikus aránypárral osztottam tovább: balra egyharmad gyümölcsöst (öt fával) követi a kétharmad veteményes, jobb oldalon pedig kétharmad veteményes után egyharmad gyümölcsös (öt fával) kapott helyet. A bal oldali, mélyebben fekvő gyümölcsös részbe szilva, ringló, meggy és alma kapott helyet, a jobb oldali, magasabban fekvőbe pedig kajszi- és őszibarack került.
A bal oldalon levendulasorral, a jobb oldalon pedig rozmaringsorral határoltam a veteményes és gyümölcsös között húzódó kisutat.
A főútról a kisutakat két felől rózsabokor indítja, a velük szembeni oldalra - hogy minél szebb és illatosabb legyen a pár pillanatra megpihenő tekintet számára a látvány - egy-egy pad került, én odagondoltam már termoszban a teát is.
A kertet a szántó irányába bal oldalon mogyoró-rózsa-cserszömörce-tamariska határolja, jobb oldalon pedig som-fanyarka-som-fanyarka sor zárja. A kerítés túloldalára, a nyílt területű, immár füves-rétes részt árvalányhaj sor indítja. A terület egészét a földút melletti bogyós határoló zárja le: kökény, bodza, galagonya, berkenye, bangita és orgona. Szimbolikusan és praktikusan is jelképezi a határt, intimitást ad a területnek, elrejti magát a kertet a kíváncsi tekintetek elől, megakadályozva ezzel az esetlegesen ténylegesen is bekíváncsiskodni akarókat.

enter image description here

Üvegfelület előtti rézsü

Látványproblematika több tényezőből fakadhat, de legtöbbször, leghétköznapibb helyzetekben egyszerűen nem elég ritmikus, nem elég játékos, ebből kifolyólag pedig nem érezzük otthonosnak, kellemesnek, netalán szépnek az adott részt. A két véglet a túl üres és a túl zsúfolt. Hogy a zsúfoltságot miért érezzük mégis inkább barátságosnak, sőt olykor gazdagnak, az megint kereshető főként a ritmikában: értem itt mind horizontális, mind pedig vertikális vonalvezetésben. Ha az alapvonalak jól érzékelhetően kihangsúlyozottak, akkor a zsúfoltságot nem érezzük nyomasztónak, hiszen egy rendezett keretbe van kényszerítve. Gondoljunk csak arra, hogy még egy rendetlen könyvespolc is rendesebb és megnyugtatóbb, mint a polc nélküli könyvkupacok halmaza. Maga a könyvespolc keretezi a könyvek összevisszaságát, így határt és értelmezési helyet jelöl ki számukra. A szerte heverő könyvek mindig csak értelmezhetetlen egységek lesznek. Értelmezhetetlen: nem áttekinthető, nem kereshető egy általánosan értelmezett szabályrendszer szerint, csak a tulajdonos egyéni keresési útvonalai alapján találhatóak meg.

Kertről alapvetően úgy gondolkodunk, mint egy olyan térről, melyben a leghangsúlyosabb és legfontosabb egységet, azaz a kiindulási pontot az otthon jelképezi - ehhez viszonyítva értelmeződik maga a körülötte lévő tér, az udvar vagy a kert. A házhoz illeszkedik a kert és nem fordítva. Viszont ezen alaptétel igazsága mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a kert is visszahat a házra: kiemelheti, elrejtheti, megszelídítheti. A lényeg az, hogy ház és kert összhangja megvalósuljon.

Egy hosszú üvegfal látványilag szinte mindig problematikus: túl egyenes, túl visszatükröződő, túl értelmezhetetlen a végigsikló tekintet számára, valahogyan kapaszkodó nélkülinek érezzük. Jól megválasztott növényzettel pontosan ezeket a kapaszkodókat teremthetjük meg: a túl-túlokat meg kell törni, tekintet-léptékűvé kell tenni ahhoz, hogy az ember kényelmesen érezze magát. Optikailag a szemnek egyszerűen nyugvópontokra, pihenőpontokra van szüksége ahhoz, hogy be tudja fogadni, értelmezni tudja azt a teret, amelyben benne áll.

enter image description here
Üvegsor növényzet nélkül

A mostani, konkrét esettanulmány alapkiindulása az, hogy a hosszú lakóház előtt végigfutó üvegsor mögött télikert húzódik meg, tehát a kintből a bentbe ezen az átmeneti téren keresztül jutunk be. Többfunkciós ez az úgynevezett átmeneti tér: egyrészt előszobaként funkcionál, azaz a felöltözés és levetkőzés helyszíne, másrészt télikert, azaz rossz idő esetén is megadja a kintlevés illúzióját, harmadrészt pedig természetesen télikert és egyben a melegigényesebb növények számára teleltető.
A háztól balra elhelyezkedő tó látványilag már kompakt, szépen megoldott egységet képez, viszont a üvegfal előtti rézsü még megoldásra vár.

Mivel egy családi otthont és egy vendéglakást, tehát egy másik potenciális otthont rejt az üvegsor, első lépésként a két bejárati ajtó szerepének kiemelése, szimbolikus kihangsúlyozása a legfontosabb szempont. Ezt vertikális irányokkal célszerű elérni: szimbolikus kapu-hatás, a kilépés-belépés, az áthaladás misztériuma. Az összefüggő üvegfal effektus és maguknak az ajtóknak színnel vagy formával való kiemeletlensége, tehát hangsúlyozatlansága miatt a tekintet megzavarodik, nem tudja értelmezni, hogy hol lehet ki-vagy bejutni az épületbe/ből.

Két javaslatot készítettem a problematika megoldására: egy otthonos-letisztult elegánsat és egy szellősen-letisztult elegánsat. Az első erősebben ritmizált és családi otthont inkább hangsúlyozó szimbolikával bír, a másik pedig elsősorban a télikert és a körülötte lévő kert egységére apellál.
Természetesen még sok egyéb tényezőt is gondolati sorba kellett venni: a családtagok valóban közlekednek a ház előtti járdán, gyakori ki- és bemenetel zajlik, amúgy is kedvelik a tágas tereket.
Ugyanilyen fontos tényező, hogy milyen növényekhez vonzódnak a tulajdonosok, az ezt szeretem/ezt nem szeretem erősen körbehatárolja a növényanyag kiválasztását.
Már erősen praktikus szempont, de sohasem szabad figyelmen kívül hagyni a beszerezhetőséget és persze az adott növényanyag költségét.
És hosszútávon szintén fontos, hogy olyan növényeket válasszunk, amiknek fenntarthatóságával és gondozási feltételeivel tisztában vagyunk.
És akkor már csak az van vissza, hogy megnézzük a tájolást, a szélirányt, a talajminőséget....

enter image description here
"Magnóliás terv"

A "magnóliás tervnél" (nekem ez a kedvesebb) a családi bejárati ajtót hangsúlyoztam meg úgy, hogy mivel balra átmenetet kellett képezni növényanyag szempontjából a tóhoz, japánfüvet tettem, jobbra pedig örökzöld oszlopos magnólia került. A vendéglakás bejárati ajtaját is ezzel kereteztem. A hosszú üvegfal így hármas vertikalitással megtörtté vált, miközben az ajtók is megkapták a maguk szimbolikus keretét. Fontos szempont volt, hogy télen-nyáron díszítsenek a növények. A szimmetria-asszimmetria játék mindig egyensúlyt terem, ezért a japánfű habitusához kerekdeden karcsú, süveges formát kerestem.
A cukorsüvegfenyőt gyorsan sutba dobtam, a tiszafa sem jöhetett számításba erős halál szimbolikája miatt. A borókát már-már jónak találtam, de rájöttem, hogy olyan örökzöldet akarok, ami virágzásában is látványos, ezért kötöttem ki végül az oszlopos örökzöld magnóliánál, a Magnolia grandiflora Alta fajtánál. A rézsü aljába - a magnóliák nyugalma játékosabb, kuszább, elterülőbb cserjékkel szép kontrasztot képeznének, tehát itt inkább a forma, mint a szín játszana főbb szerepet - egy rózsaszín virágú liliomfa (Magnolia), illetve a vendéglakás ajtaja elé - azt szelídítve, szimbolikusan kissé takarva, így intimitást adva annak - egy pirosas virágú japánbirs (Chaenomeles) vagy pedig valamelyik fajta piros virágú zanót (Cytisus).

enter image description here
"Mahóniás terv"

A "mahóniás tervnél" a tó nyitottsága folytatódik egészen a vendéglakás ajtajáig. A japánfű magasságban hasonló a mahóniához, habitusuk is hasonlónak mondható, a textúrájukban viszont erős kontraszt érvényesül. A mahónia és a korallberkenye textúrában hasonlóak, formában viszont ellenpontozzák egymást.
A növényanyag kiválasztásánál itt is elsődleges volt, hogy télen-nyáron díszítsen, a lakás előtti örökzöld pedig látványos, szép virágzatú legyen. A japánfű sárgássága és a korallberkenye mélypirosa játékosan aszimmetrikus keretbe vonja a mahóniát.
A rézsü aljába a mahóniák képezte háttér elé itt is liliomfa (Magnolia) került, a korallberkenyék elé pedig illatos tündércserje (Chimonanthus praecox), melynek virágszíne olyas sárgás, mint a mahóniáé.

Mindkét tervalapnál a rézsüt ki lehet tölteni tetszőlegesen évelőkkel, akár egynyáriak tünékeny hadával is, de ha maradok az elegáns koncepciónál, inkább csak alacsonyabb díszfüveket (tollborzfüvet, szőrtippant vagy gyöngyperjét) tennék, illetve hagymásokkal hinteném meg - ezzel erősebb lenne a tóhoz, a nyílt terekhez való kapcsolat és persze gondozni is könnyebb lenne.