Az olajbogyó hullámos érései

Az olajfa a mediterrán világ egyik legemblematikusabb haszonnövénye, amit az emberiség az ókor óta termeszt, az ottani konyha egyik legfontosabb alapanyaga.
A közelmúltig még a szakma is csak mediterrán éghajlaton tudta elképzelni a termesztését, de ezt meghazudtolva sikeres lehet az olajfa termesztése hazánkban is, amit több éves tapasztalataink támasztanak alá.

enter image description here

A hidegtűrés (az előző cikkben már kifejtettük: https://falusag.hangfarm.hu/2021/01/az-olajfa-ultetveny-telepitese-es-kialakitasa) mellett az olajbogyó beérése jelentett számunkra bizonytalansági tényezőt.

enter image description here

Az általunk termesztett fajták nagyjából 2-3 héttel később virágoznak, mint az eredeti termőhelyen, ennek ellenére nemhogy megmarad a termésérésben a 2-3 hetes csúszás, hanem nagyjából 2 héttel korábban fordulnak termőre. Tehát hozzávetőlegesen 4-5 héttel rövidebb idő kell az olajfának a virágzástól a termésérésig nálunk, mint a melegebb mediterrán éghajlaton. Vajon mitől lehet ez az elsőre érthetetlen, nem logikus tény?

enter image description here

Azzal magyarázható, hogy a mediterrán éghajlatra jellemző forró, aszályos nyáron a növényeknek ebben a vízhiányos időszakban gyakorlatilag lelassulnak az életfolyamataik, ezzel a gyümölcseik érése is. Az érés két hullámban történik, tavasz közepétől nyár elejéig és a második érési hullám pedig ősszel van, amikor újra kielégítődnek a növény ökológiai igényei (hő, víz).

enter image description here

Nálunk viszont a nyár nem esik ki, mert az olajfa számára kielégítőek az ökológia adottságok, hiszen elegendő hőt és csapadékot kap. Ezt nevezhetjük egyhullámos érésnek. Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hazánkban csak bizonyos fajtákkal és a legjobb mikroklímákban lehetünk az olajbogyó termesztésében sikeresek.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

"A romlás virágai"

A golyvás üszög, más néven kukoricagomba

A kukorica golyvás üszög megbetegedését okozó Ustilago maydis (DC.) Corda az egész világon elterjedt, ahol kukoricát termesztenek. A gomba a bazídiumos gombák törzsébe (Basidiomycota), az üszöggombák osztályába (Ustomycetes) és az üszöggombák rendjébe (Ustilaginales) tartozó faj.
A betegség következtében a növény intenzíven növekvő részein, jellemzően a csövön, címeren, száron, a hajtáson és a levél közép erén különböző alakú és méretű ezüstös-fehér hártyával fedett golyvák alakulnak ki, melyek nagy mennyiségű spórát tartalmaznak. A golyvák állománya kezdetben fehér, tömör, felületüket hártya fedi, belsejük szivacsos. Később a hártya szürkésbarna színű lesz, a golyva belseje pedig barnás fekete érett spórákkal lesz tele. Megfelelő időjárási és környezeti viszonyok (pl. vadkár) esetén, jelentős gazdasági kárt tud okozni az ültetvényekben.

enter image description here
(augusztus folyamán)

Érdekesség
A kukoricacső fertőzésekor kialakuló fiatal golyvának azték nyelven "Cuitlacoche" a neve, és Közép-Mexikóban a „cuitlacoche” drága élelmiszer-csemege, melyet tradicionálisan régóta fogyasztanak, leginkább quesadillákban vagy egyéb tortilla alapú ételekben.
Mexikó városban 400-500 tonnát adnak el belőle évente, július és augusztus között. Csak nagyon korai fejlődési fázisban szedhető, utána mérgezővé válik!

Az alábbi képeket sétáim során készítettem, mert megragadott a fejlődő formák furcsa trópusi virágokra emlékeztető változatossága, így fényképezni kezdtem őket, egészen a "bérésükig".

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

(Betegség részletesebb leírását lásd: AGROFORUM.HU 2016.dec.26 – Dr.Rudolf Kinga és Fám-Fám Ferenc cikke, illetve a felhasználását illetően: Hagymás vér – hagymasver.blog.hu/2013/03/29)

"Az mulcsozásrúl"

Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy az alábbiakban nem az úgynevezett mélymulcsos agrotechnológiai eljárásról lesz szó, hanem a "mulcsozás" néven közismert talajtakarási eljárásról.

Az elsősorban elővárosi díszkertekben megjelenő, jellemzően színes fakéreg, különböző kavicsok, kőzúzalék alkotta rétegek ott legfőképp esztétikai, illetve "gaz" növekedés-gátló funkciót töltenek be, melyet gazdájuk pénztárcájától függően, különböző locsolórendszerek, díszítőelemek (a kerti törpétől a műlóig), kerti bútorok, árnyékolók stb. egészítenek ki.

A talajtakarásnak azonban a kiskerti zöldség/gyümölcs termesztésben is igen gyakorlati funkciói vannak (lehetnek), melyek egyre komolyabb súllyal esnek latba klímaváltozás-érintette régiónkban is. Magam, négy éve kísérletezem különböző változataival, és ezek tapasztalatát szeretném az alábbiakban megosztani.

Az első és legfontosabb tapasztalat: nem old meg minden problémát!
De a kertünknek legjobb módszer megválasztása sokat segít! Ahhoz, hogy a helyes módszert megtaláljuk, számításba kell venni a terep adottságait, és azt, hogy mit is szeretnénk elérni. Kevesebb gazt? Kevesebb vízveszteséget? Melegebb és puhább talajt? Esetleg mindezt együtt?

Esetemben egy korábban elhanyagolt, nagyobb részt délnyugati irányba lejtő földterületre kellett megoldást találni, mely jellemzően agyagos-vályogos talajú, és nagyon erősen benapozott. Így nem csak gazosodásra hajlamos, hanem a kiszáradásra és cserepesedére is.

enter image description here

1./ Kartonpapír
Földtisztító talajtakarásra próbáltam ki (kifejezetten műanyag-mentes barna kartondobozokat szedtem szét).
A tél folyamán leterítettem a földre (kövekkel, téglával ajánlatos lesúlyozni, különben elhordja a szél), és hónapokig az adott területen hagyva, májusban azt tapasztaltam, hogy az egynyári gazok nem keltek ki, a föld nedves, hűvös és elég porhanyós volt alatta, vagyis megakadályozza a talaj gyors kiszáradását és megkeményedését. Az évelő, illetve tarackoló "gazok", úgymint tarackbúza, fenyércirok, csalán, szulák (folyondár) azonban túlélnek. Ezeket bizony csak az alapos, kézi kigyomlálás, vagy nagyon erős levélen felszívódó gyomirtó (pl. Glialka) tudja visszaszorítani.
(A kartonpapírt érdemes hosszú ideig a talajon hagyni, mert idővel elbomlik, és jól táplálja a talajt. Teljes lebomlásához kb. 1 év kell.).

enter image description here

enter image description here

Az eljárás hátránya, hogy elég macerás kartonpapír közé ültetni, illetve a beszerzése is vet fel bizonyos nehézségeket (és költségeket). Azonban, ha egy adott évben valaki nem akarja használni a takart területet, akkor maga a tökély.

2./ Műanyag, fekete fólia
Bár le nem bomló és nehezen újrahasznosítható anyagként eléggé idegenkedtem tőle, gondoltam egy próbát megér. Hát tényleg egy lett. Ugyan a gazt jól visszafogja, de a természetes csapadék nem tud beszívódni, illetve az erős benapozottság miatt a talaj túlzottan felmelegedett. Valószínűleg csepegtetős öntözőrendszerek mellett, olyan kultúrák esetében használható jól, melyek nagyobb árnyékot vetnek maguk körül, illetve olyan korai kultúrák esetén, ahol a talaj gyors felmelegedése előnyös. A tarackoló gazok ezek alatt is túlélnek. A fólia sajnos, tapasztalataim szerint eléggé sérülékeny. Próbálkoztam egy textil jellegű szövött változattal is. Ez ugyan áteresztette a vizet, viszont a gazok egy része is keresztülnőtt rajta. Tekintettel az árára és a keletkező hulladékra mely "veszélyes"-nek minősül, tehát elvileg sem a kommunális, sem a szelektív hulladékba nem keverhető, véleményem szerint nem költséghatékony kiskerti zöldségtermesztésben.

enter image description here

enter image description here

3./ Fű és széna
A mélymulcsos eljárástól kölcsönzött szalma-takarás helyett próbáltam ki, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez állt rendelkezésemre nagyobb mennyiségben.
A másik két módszertől eltérően a takarás csak késő tavasszal került a növények köré. Egyrészt, mert ekkorra lesz fű, másodsorban ekkorra növekszenek meg annyira a védeni kívánt növények, hogy körbe lehessen őket "bástyázni". Nem utolsó szempont továbbá, hogy az agyagos talaj lassabban melegszik át, mint a könnyű talajok, így célszerűbb később, a talaj langyosabbá válása után takarni. A frissen vágott füvet vékony rétegben kell az ágyásra teríteni, hogy ne fűljön be. Amint megszáradt, mehet rá a következő vékony réteg. Egyszerűbbé tesszük a munkánkat, ha hagyjuk valahol szétterítve kiszáradni a füvet, és a friss szénát terítjük, legalább 5-8 cm vastagon a növények közé. Április végén körülbelül így néz ki a vetemény.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Május végéig – június elejéig a locsoláson kívül maximum az lesz a feladatunk, hogy a fel-feltűnő tarackkal és folyondárral megküzdjünk, azonban ezek júniusig kevésbé okoznak problémát.
(Ha esetleg további száraz fű áll rendelkezésünkre, május közepén még egyszer feltölthetjük a sorközöket és az ágyásszéleket.)
Az így takart kultúrák esetében a kapálástól eltekinthetünk, mert a mulcsréteg megakadályozza a föld betömörödését és kérgesedését.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A növények növekedésével párhuzamosan a fű elporlik, beépül a talajba. Ez például a borsó esetében (esetenként a babnál is) a sorok bezárulásával párhuzamos, ami olyan mély árnyékot teremt a töveknél, illetve a sorok között, ami mind a gyors kiszáradást, mind az erős gyomosodást megakadályozza. így például a borsó júniusi felszedésekor azt tapasztalhatjuk, hogy szinte teljesen gazmentes, puha föld marad utána.
A kevésbé lombosodó zöldségek, vagy például a tök esetében a nyár folyamán érdemes pótolni a mulcsot, amennyiben tudunk fel nem magzott (!) füvet szerezni. Én pl. a máshonnan kikerülő, még fel nem magzott gazokat is szemrebbenés nélkül felhasználom.

enter image description here

enter image description here

A már megerősödött kultúrák esetében is – különösen aszálykor – probléma a talaj túlmelegedése. Ebben az időszakban, hacsak előtte nem sikerült komoly készleteket felhalmozni, már kevés friss fű vagy széna áll rendelkezésre, így jobb híján inkább hagyom a területeket felgazosodni (lásd a korábbi gaz-gazdálkodás c. bejegyzést: https://falusag.hangfarm.hu/2021/11/a-gaz-gazdalkodas), mert az is árnyékolja a talajt.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A felsorolt takarások közül nekem eddig a szénás tűnt a legjobban kezelhetőnek, még akkor is, ha a pótlások több munkát jelentenek. Ezért bőven kárpótol, hogy nem kell annyit gazolni, és a kapálással sem bolygatom a földet. Ugyanakkor jóval kevesebbet kell locsolni (az utóbbi években annyira ritkán volt csapadék, hogy locsolás nélkül gyakorlatilag május közepétől - végétől szinte már semmi nem teremne).
A rendszer egyetlen hátránya, hogy a talajba kerülő fű magas nitrogéntartalmú, így több éves használata nagyon megemeli a talaj nitrogénszintjét. Ezt vagy nitrogénmentes műtrágyával, vagy tiszta (!) fahamu kijuttatásával lehet ellensúlyozni. Én pedig eldöntöttem, jövőre a szalmával próbálkozom.

A gaz-gazdálkodás!

A nyár idén is még hősiesen tartotta magát, miközben az ősz színei és ízei szinte észrevétlenül, már ott settenkedtek körülöttünk. Az ember küzdött az elemekkel (szó szerint) és próbálta kihozni a kertből, amit lehetett. Bár a hajnalok egyre későbbre tolódtak, és a szürkület egyre hamarabb érkezett, a közéjük ékelődött nappal semmivel sem volt kevésbé forró, mint mondjuk egy hónappal azelőtt. A már - már szélsőségesen kontinentális időjárásunknak köszönhetően két trópusi monszunesőre emlékeztető felhőszakadást vészeltünk át, köztük "echte" szaharai hőségekkel. Ennek következményeként az ember hol a vízkárokat, hol a hőkárokat próbálta kezelni – mentve ami menthető! Így történt, hogy az első monszununk után két-három nappal (amikor már meg lehetett közelíteni a kertet) kimentem, és hősiesen kigyomláltam a rózsakertet, majd elkezdtem a veteményest is, hisz eső után úgy nőtt a dudva, ahogy az illik. (Annál is inkább, mert a tavasszal lerakott széna-mulcs rég az enyészeté lett akkorra, egyszerre lazítva, és táplálva a talajt.) Ez rendben is lett volna, ha nem azzal kell szembesülnöm, hogy minden, amit kigazoltam, rohamos gyorsasággal elkezdett kiégni a szaharai hőségben! Most nem idézném az elhangzott, a kortárs magyar irodalmat is megszégyenítő, kifejezéseket, de erősen vakartam a fejem, hogy most mi a fenét csináljak.....?

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Aztán valahonnan az idők mélyéből fölmerült az emlék, hogy anno – talán két emberöltő is eltelt azóta –, amikor szüleim hétvégi vityilló építésébe fogtak, bizony erősen elhanyagolódott a kert. Bár tavasszal szépen bevetették, de nyárra térdig, sőt itt-ott övig ért a gaz, és a barátok, ismerősök mind azzal cukkoltak minket, hogy Erdősék az idén gazt termesztenek! Abban az évben is meleg, aszályos nyarunk volt, így a szépen gondozott kertekben bizony egymás után sült ki, vagy égett le a vetemény, miközben édesanyám, időről időre eltűnt a gazban, majd teli kosár uborkával, zöldbabbal, paradicsommal megrakodva került elő a "dzsungelből". Ezen a történelmi előzményen felbuzdulva úgy döntöttem, beszüntetem a gyomlálást, éljen a gaz-gazdálkodás! :))

enter image description here

enter image description here

A döntést tett követte, a gaz maradt a veteményben, csak az ugarokat tettem rendbe. És láss csodát, a dolog működött!!

enter image description here

enter image description here

Nincsenkajszi

2020. június 17.
Sziasztok!
Az a helyzet, hogy hetek óta készülök írni nektek...
Sok kedvem nem volt hozzá bevallom.
Az idei kajsziszezon a virágzással és az azt követő fagyokkal véget is ért márciusban.
Itt-ott maradt 1-2 szem csupán, ahogy néhai nagymamám mondaná:
"Na, kislányom, ennek a munkája kész!"
A másik örökérvényű mondása:
"Kajsziból akkor kell lekvárt főzni, amikor VAN!"

Idén nem lesz, legalábbis nálunk!
A hó után még reménykedtünk, mert nem tűnt olyan tragikusnak a helyzet, de aztán az azt követő fagyokkal elszállt minden remény.
70 fán nincs összesen 70 szem...
Sebaj, a fáknak nagyobb lehetőségük lesz növekedni és erősödni, hogy jövőre bizonyíthassanak!
/KajsziMAYszi/

Innen szép nyerni! – szokták mondani.
Igen, innen valóban szép nyerni!
De valóban nyerni kell?
Mindig?
Mindig, minden évben?
Minden helyzetben?
Valóban csak a nyereséget lehet elfogadni?

2020-ban már tudtam, hogy nem…
Megtanultuk a több, mint 20 év alatt.
Egyszer van; aztán, ha nem vigyázunk elvész, vagy elveszi az élet, hogy tanítson.
Tanítson kitartásra és feladásra, reményre és reménytelenségre, elfogadásra és elutasításra.
De leginkább hitre.

2021. május 29.
Sziasztok!
Rég jelentkeztünk hírekkel, sajnos ennek oka volt. A tavalyi hasonló témájú posztomat tudom csak ismételni...
https://www.facebook.com/groups/407524160021836/permalink/713730276067888/
Hát nagyjából ennyi!
Jövőre veletek ugyanitt!
Más hírekkel majd még jelentkezünk!
/KajsziMAYszi/

2021. 07. 25.
„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;”
Arany János: Toldi Első ének

enter image description here

Egy, azaz egy fán volt értékelhető mennyiség a 70-ből.
(na, jó volt az 3 is, de pszt, mert nem adtunk senkinek, na, jó, de adtunk, mindenki úgy tudja, hogy csak Ő kapott és csak, neki lesz lekvárja ebből a naaagyon különleges 2021-es évjáratból)

Szóval, jövő tavasszal vagy kabátot húzunk a fákra vagy fűteni fogjuk a kertet!
Vagy csak hiszünk a folytatásban továbbra is, ahogy eddig is!

enter image description here

Akva

Szervusz Kedves Judit!
Tudod... Épp én is a napokban gondoltam, hogy beszámolok a fejleményekről (lásd Aquapónia kicsiben című írás, https://falusag.hangfarm.hu/2021/01/aquaponia-kicsiben).
Mint a modellezésben, itt is igaz, hogy a dolgok lekicsinyített változatai nem működnek, pedig a Lőtér utcai halastól is hoztam már kínomban öntözővizet a rendszerbe...
Odáig nem jutottam el, hogy a növénykék növekedésnek induljanak. Vagy sok volt a víz, vagy túl hideg, vagy túl meleg, vagy nem volt elég fény, vagy túl sok volt a fény, vagy valami más probléma volt. Amit biztosan tudok: ha a termesztőközeg föld, akkor ez a módszer nem működik, mert a gyökérkék belefulladnak az állandóan nedves földbe. A legnagyobb eredményt a kapilláris elven működő csepegtetéssel értem el, de még ez is sok volt a növénykéknek.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Megmaradtam a palántáknál és most kísérletképpen pár tő Luffa tököt nevelek a kerítésen.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Aztán kukoricát ültettem a veteményes szélére, hogy majd milyen jó lesz a karósbabnak karó helyett... Hát futni fut, de sem virágot, sem termést nem hoz...
Vetettem petrezselymet, ami szintén nem akart megindulni... már lemondtam róla és uborkát ültettem a helyére. Közben a petrezselyem elkezdett cseperedni, és az ide ültetett uborka sokkal jobban fejlődött, mint a társai.

enter image description here

enter image description here

Idén megint beleestem abba a hibába, hogy túl sűrűn ültettem a paradicsomot, pedig kacsoltam rendesen, de az 50 cm távolság nekem kicsinek bizonyul...
Szerettem volna kényelmesen körüljárni a növényeket, de aztán a közökbe csak beköltözött a cékla, a hagyma, a spenót, stb... így aztán egy nagy, zöld, átjárhatatlan, átláthatatlan "ökoszisztéma" alakult ki.
Szóval itt tartok most és látom, hogy akinek nincs elég helye a kertészkedéshez, inkább csináljon virágágyást...

Mesés kert

Az első ábrán az alaprajz látható, ahol a növényekhez nyilakkal kötöttem a neveiket, középen a piros X pedig azt jelzi, ahonnan a következő ábrán a tér látható. A szobrokat a római szobrászathoz lehet kötni, antik-római delfinek találhatók a medencében jobb és bal oldalon, és van egy nimfa barlang is, ahol nimfák helyett Poszeidón és szintén két delfin áll, mögöttük borostyán, előttük pedig kúszó filodendron.

enter image description here

A római fürdőkből indultam ki először, illetve amit nagyon szerettem volna valahogy belevinni a kis mesés kert tervembe, az Szemiramisz függőkertje volt. Ezért is döntöttem úgy, hogy a "belső" tér, vagyis ahol a medence található, zárható legyen - ha a kinti időjárás nem lenne kedvező. Így ott a meleg, nedves levegőt kedvelő függő és kúszó növények, mint az orchidea, a könnyező pálma vagy a rózsaszín árnyalatú pompás medillina is boldogan eléldegélnének, majd idővel kicsit jobban ki is töltenék a helyiséget, esőerdő szerű hatást keltve ezzel.

A tér közepén a mennyezeten lenne egy kis üveg kupola, ami nappal fényt engedne be, de emellett a medence jobb és bal oldala is olyan üvegtéglákból állna, ami nem teljesen áttetsző, de a fényt még átengedi. A medence előtt sorakozó kannelúrázott oszlopokon borostyán futna fel, aminek szintén nagy szabadságot hagynék, hiszen a célja a kertemnek az lenne, hogy egy meseszerű, romantikus, már-már elhagyatottnak tűnő hely hatását keltse, amiről csak akkor derül ki, hogy mennyi csodás dologgal van tele, amikor az ember megáll és jobban megfigyeli.

A nem túl méretes kerti udvart, szinte előcsarnoknak is nevezhetném, hiszen a fürdőt innen lehetne megközelíteni. Benne volna egy saroknyi fedett terasz-szerűség, aminek a tartóoszlopaira és a fedelére lilaakácot futtatnék. Emellett lenne még egy szilva és egy almafa is a kertben, közöttük pedig egy hintaágy. A gyümölcsfáknak ebben a sejtelmes, édenszerű kertben nagy szerepe van, gondoljunk csak az Ádám-Éva sztorira.

Tekinthetjük időutazásnak, vagy csak az idő kikapcsolásának, amikor valaki ebbe a kertbe látogat, de azt hiszem mindenképpen az volna a célom vele, hogy a külső rohanó dolgokat kicsit ki lehessen zárni itt, reflektálva ezzel a slow filozófiára is. Egy a cél, aki ide belép, csak itt és most legyen, a hétköznapi gondoktól függetlenül.

Az olajfa ültetvény telepítése és kialakítása

Érdekesen alakul mostanában a klíma. Mintha nem a szokásos sorrendben követnék egymást az évszakok, illetve keveredik a nyár a téllel, az átmenetek is összekuszálódnak...
Egy dolog viszont elég tényszerűnek tűnik: mintha az átlaghőmérséklet tényleg emelkedne... Persze ez nem zárja ki bizonyos szélsőségek időszakos betörését, de az ország legkedvezőbb mikroklímájú területein egyre nagyobb valószínűséggel válhat valóra a melegigényesebb növények szerelmeseinek álma: azok sikeres telepítése, nevelése, sőt akár gazdaságos termesztése is! Olyan fajok magyarországi termesztésének állunk a küszöbén, melyek eddig teljesen reménytelennek tűntek! Csak néhány példa álljon itt ízelítőül: pisztácia (Pistacia vera), mirtuszfüge (Feijoa/Acca sellowiana), mézpálma/chilei minikókusz (Jubaea chilensis), gránátalma (Punica granatum), szamócafa (Arbutus unedo), illetve természetesen jelen cikkünk témája, az olajfa (Olea europaea)!
Délebbi országok kertészeteiből már évtizedek óta érkeznek hazánkba olajfa csemeték, sőt, korosabb, nagy méretű példányok is. Ezek közül a hozzáértő megfontolásnak hála, egyre több példány kerül ideális helyekre, ahol hosszú évek óta sértetlenül fejlődik. Ezek a tapasztalatok, felismerések vezettek oda, hogy egyre többen érdeklődnek az olajfa termeszthetősége iránt. Ebben a cikkben Stix Gábor megfigyelései és saját tapasztalatok alapján igyekszünk útmutatót adni az olajfa termesztéséhez. Minden vállalkozó szellemű kertbarátnak sok sikert, még több sikerélményt, és örömet kívánunk a saját készítésű olívaolaj/olívabogyó mielőbbi élvezetéhez!!

A hely kiválasztása

Az olajfa sikeres termesztésének kulcsfontosságú feltétele az ültetvény helyének körültekintő kiválasztása.
A korlátozottan téltűrő fajok szabadföldi nevelése csak kifejezetten kedvező mikroklíma esetén lehetséges.
Az ország számos pontján találhatók ilyen, kedvező adottságú területek, ahol decemberben gyakorlatilag soha (!) nem megy mínusz 8, január/februárban mínusz 15 fok alá a hőmérséklet. Az ennél hidegebb élőhelyeken nincs esély az olajfa sikeres és gazdaságos termesztésére.
Ezek a kedvező helyszínek elsősorban hegy-, illetve dombvidékeinken fordulnak elő, ahol a domborzat megfelelő hideglefolyást tud biztosítani. Legjobbak a környező sík területekből kiemelkedő domb-, illetve hegyoldalak déli fekvésű részei, főként, ha ez az emelkedés az ültetvény felett még folytatódik, további védelmet biztosítva. Vegyünk egy példát: egy kb. 100 méter tengerszint feletti (=tszf) magasságú sík vidékből kiemelkedő, 350-400 méter tszf magasságú domb/hegy déli oldalán, a 200-250 tszf magasságú részek a legkedvezőbbek. Ilyen adottság mellett a hideg levegőnek 100-150 méternyi lefolyása lehetséges, emellett az ültetvény fölött további 100-200 méter magasságú védelem található. Ez már elegendő lehet a kedvező mikroklíma kialakulásához. Ilyen kedvező fekvésű termőhelyek szép számmal fellelhetők, elsősorban a Villányi-hegységben, a Mecsekben, a Balaton-felvidéken, a Zalai-dombságban, de más hegy-, illetve dombvidékeinken is! Ki kell hangsúlyozni, hogy ezen helyszínek déli oldalai alkalmasak olajfa telepítésére! Északi oldalakon, völgyekben, illetve kiterjedt síkokon szinte bizonyosan kudarcra ítélt az olajfa termesztése. A szelesebb fekvés előnye az lehet, hogy erős téli napsütés esetén a légmozgás nem engedi túlzottan felmelegedni a növényeket, így a mélynyugalmi állapot tovább fennmarad.

enter image description here

Az olajfa fagytűrése

Az olajfa a tél közeledtével fokozatosan mélynyugalmi állapotba kerül. E folyamat során a növények hidegtűrése fokozatosan javul, míg a teljes mélynyugalom elérésekor kialakul a fajtára jellemző maximális fagytűrés. Ez az érték természetesen elég különböző, fajtától függően. Ha az olajfát a teljes mélynyugalmi állapot elérése előtt éri olyan hőmérséklet, amit akkor még nem tud elviselni, akkor bizonyosan károsodni fog. Egy ideális termőhelyen ezek az első, komolyabb hidegek csak később érkeznek, akkor, amikorra a növényeink már felkészültebbek az alacsonyabb hőmérsékletek elviselésére. Itt van komoly jelentősége a mikroklímának, ami a fenti példán bemutatva (nagyon leegyszerűsítve!) így alakul: ha lent, a síkon (100 m tszf magasság) mínusz 6 fok van, akkor a dombtetőn (350-400 m tszf magasság) mínusz 4 (mert 350 méter tszf magasság fölött már ismét csökken a hőmérséklet!), a domboldalban (200-250 m tszf magasság) viszont csak mínusz 2! Ha bizonytalan az adott terület mikroklímája, a hőmérsékleti minimum kiderítésére alkalmazhatunk indikátornövényt is, például fügét, melynek általában (fajtától függően) mínusz 15 fok a fagytűrése. Ha a füge sosem fagy el, akkor jó eséllyel próbálkozhatunk az olajfa termesztésével is.

enter image description here

A terület előkészítése és a telepítés menete

A területet mentesíteni kell a gyomoktól, egyéb, nem kívánatos növényzettől, majd (tápanyagszegény talajok esetén) érdemes egy szerényebb mennyiségű szerves trágyát mélyszántással bedolgozni. Hektáronként 20-30 tonna érett istállótrágya igen jótékony hatással van a növekedésre. Túl sok tápanyag kijuttatása esetén az olajfa túl gyorsan nő, szövetei lazák lesznek, késve éri el a mélynyugalmi állapotot, hidegtűrő képessége jelentősen romlik. Lehetőség szerint legalább 2 éves, a szabad ég alatt, edényesen (konténerben) nevelt, védett helyen átteleltetett, erős, zömök, bokros növényeket telepítsünk! Az ajánlott térállás: 4 méteres sortáv, illetve 3 méteres tőtáv. A sorok tájolásánál szerencsés az észak-déli irány. A telepítés tavasszal történjen!

enter image description here

A fajták kiválasztása

Egyelőre igen korlátozott mennyiségben, de már hazánkban is beszerezhetők a legjobb hidegtűrésű fajták, ezekről a cikk szerzőinél lehet érdeklődni.
Legjobbak azok a fajták, melyek a teljes mélynyugalmi állapotot hamar (november végére-december elejére) elérik, hiszen, ha a legtűrőképesebb állapot csak pl. december végére alakul ki, akkor egy esetleges december közepi komolyabb fagy súlyosan károsíthatja a növényeket. A Bouteillan fajta idősebb korában például kibírja a januári mínusz 17 fokot, de egy december közepi mínusz 6 fokban szinte megsemmisül. Ez a fajta csak kivételesen jó fekvésekben fog helyt állni. Ugyanakkor a Nostrale di Rigali fajta, mely korán kerül mélynyugalmi állapotba, szemrebbenés nélkül bírja a decemberi mínusz 8 fokot is! A legjobb fajták a mélynyugalmi állapot elérése előtt is elviselik a mínusz 4-5 fokot.
A fajtakiválasztásnál igen fontos a korai érés is, hiszen a szüretnek november közepéig le kell zajlania.
Lényeges még a porzási viszonyok figyelembevétele is, hiszen az olíva fajták jelentős része csak megfelelő porzópartner mellett ad termést. Érdemes minél nagyobb fajtaválasztékot alkalmazni a telepítés során, a hangsúlyt persze a legtermékenyebb, vagy a termesztési céloknak, szempontoknak leginkább megfelelő változatokra helyezve.

enter image description here

A telepítést követő munkák

Az újonnan telepített olajfa ültetvény legfontosabb ápolási munkája a gyommentesítés. A tisztán tartott területen lévő csemeték gyökérzete és ennek köszönhetően hajtásrendszere is lendületesen fog fejlődni. A gyommentesítés elsősorban mechanikai úton történjék (rotálás, kapálás, gyomlálás), de nagyobb terület esetén gyomirtót is használhatunk, természetesen ügyelve arra, hogy a szerből a csemetéinkre ne kerüljön. A sorok közt fontos a rendszeres talajművelés, hogy a talaj tiszta és szellős legyen. Ezzel nem csak a gyomoktól szabadulunk meg, de a talaj nedvességtartalmát is megőrizhetjük. A kizárólag vegyszerrel történő gyomirtás azért nem szerencsés, mert szennyezi a talajt, emellett a művelés hiányában néhány nagyobb eső annyira letömöríti a felszínt, hogy a gyökerek nem élvezhetik a laza, szellős talaj előnyét! A dél-európai országokban jórészt síkvidékeken zajlik az olajfa termesztése sok-sok hektáron, nagyüzemi módszerekkel. Ilyen körülmények között nem probléma az intenzív talajművelés, mert könnyű megoldani, illetve nincs negatív következménye. Nálunk azonban megfelelő mikroklímát leginkább meredekebb lejtőkön lehet találni, ott viszont a rendszeres talajművelés talajeróziót eredményezhet. Ilyen helyeken az intenzív talajművelés vagy nem ajánlott, vagy korlátozódjon a telepítést követő 1-2 évre. Ebben az intenzíven művelt 1-2 éves időszakban a csemeték, a konkurens gyomok hiánya, illetve a szellős talaj jótékony hatása miatt nagyon látványosan képesek fejlődni. Rendkívül száraz nyarakon érdemes a fiatal ültetvényt öntözni, mert ha a növények nem nyáron, hanem az őszi, csapadékosabb időszakban kezdenek el növekedni, amikor a hőösszeg még kielégítő a növekedés számára, az a mélynyugalmi állapot kialakulását is későbbre tolja. Ekkor a növények éretlen hajtásokkal mennek a télbe, így belefuthatnak egy esetleges korábbi, veszélyesen kritikus hőmérsékletbe.
Rotálásos/kapálásos gyommentesítés esetén a talaj nedvességtartalma megőrizhető annyira, hogy öntözésre ne legyen szükség.

enter image description here

Az olajfa alakító metszése

Délebbre a fa alak az elterjedt, de hazánkban, mely az olajfa termeszthetőségének abszolút a legészakibb határa, legcélszerűbb a bokor forma kialakítása, mely sokkal jobban véd a komolyabb fagyok ellen, mint a magasabb, törzses alak. Az olajfa leginkább fagyérzékeny részei a legfiatalabb hajtásvégek, és a törzs. A mélynyugalmi állapotba került olajfa elég jól bírja a keményebb téli fagyokat is. Amennyiben január vége felé, illetve februárban napos, meleg idő köszönt be, a magas törzsű fák törzse a napsütésben felmelegszik, s a növény a tavasz közeledtét érzékelvén, felébred a mélynyugalmi állapotból. Ezzel sokkal érzékenyebbé válik az erősebb fagyokra. Bokor forma esetén a lombozat leárnyékolja a törzset, így a növények alvó állapotban maradnak, átvészelve az esetlegesen még zordabb időszakot. Nem szabad tehát elkövetni azt a hibát, hogy a növényeket metszéssel, kötözéssel, karózással magas, vékony alakúra neveljük. Tavasszal, amikor a törzset már nem a tűző nap, hanem a melegebb levegő melegíti fel, a késői fagyok veszélye, így a növények károsodásának esélye minimálisra csökken.
Metszés nélkül az olajfa önmagától is bokor alakúra nevelkedik, ráadásul, ha a tél a hajtásvégeket kissé károsítja, akkor ez további elágazódások fejlődéséhez vezet, még sűrűbbé, bokrosabbá téve a növényeket.
Az erős metszés erős növekedést idézne elő, ez pedig azt eredményezné, hogy a mélynyugalmi állapotot is csak jóval később érnék el. Emiatt a korán jövő, erősebb fagyokkal szemben sokkal védtelenebbek lennének.
A mediterrán művelési gyakorlatot azért nem szabad pontosan követni, mert nálunk teljesen mások a klimatikus viszonyok. Ha valaki mégis ragaszkodik a spanyol, olasz vagy görög termelőknél látottak másolásához, az csúfos kudarchoz vezethet.

Téli védelem

A fiatal olajfákat (valójában „olajbokrokat”) legalább a telepítést követő első két télen ajánlatos Raschel hálóval betakarni, hogy a téli nap ne tudja felmelegíteni a kis növényeket, így a mélynyugalmi állapot ne szakadjon meg. Emellett a fagytűrő képesség fokozható kálium tartalmú (nitrátmentes!) szerek alkalmazásával is. Az őszi időszakban, szeptembertől novemberig, havi egy, összesen 3 alkalommal permetezzük le a növényeket.

enter image description here

Tavaszi teendők

A telepítést követő 1-2 évben, tavasszal, a Raschel takarást mielőbb célszerű eltávolítani. Az erőteljes növekedés elősegítése érdekében március elején általános NPK műtrágyázást alkalmazzunk. Az időben kijuttatott tápanyag a csapadékkal lejut a gyökerekhez, így a növények erősebben tudnak fejlődni, illetve az esetleges téli sérüléseiket is gyorsan kinövik.
A további hónapokban már nem ajánlatos újabb tápanyagot adni, mert ősszel a növekedésnek időben le kell állnia a maximális fagytűrő képesség időben történő kialakulása érdekében.

enter image description here

Szerzők:
Stix Gábor (00 36 30 300 4728)
Dlusztus Miklós (00 36 20 209 4209)

A cikk bővebb változata itt olvasható:
http://m.pecsi-olajfak.webnode.hu/news/az-olajfaultetveny-telepitese-es-szerkezetenek-kialakitasa/