Nem javallott ez az irásochka azoknak, akik a pálinka szónak már a puszta hallatán is szent borzadályt vagy más efféle békétlenséget éreznek magukban. Ajánlott viszont azon lelkes gyümölcsbarát Kegyes Olvasóknak, akik szerint a pálinka értelmezhető úgy is, mint „spiritus”, azaz a gyümölcs „lelke”. (Így aztán mondhatnánk azt is, hogy a pálinkászok spiritiszták… De félre a szójátékkal!)
A pálinkakörte fája
A gyümölcsészettől elválaszthatatlan a pálinkászat, mivel jó esetben évről évre kedves gond, hogy mi legyen a bő terméssel. Már degeszre ettük magunkat, rá se tudunk nézni, minden üveg tele befőttel, lekvárral, az összes barátot, szomszédot elhalmoztuk, és még mindig rengeteg gyümölcsünk van. Ekkor jön mentőötletnek: legyen belőle pálinka – ami nagyon jó gondolat, hiszen minőségét a pálinka végtelen hosszú ideig megőrzi (ha mennyiségét nem is mindig addig, ahogy egy kedves barátom gyakran mondogatni szokta), és sokan örülnek, ha ajándékba kapják.
A fa alja körtével borítva
A Pálinkakörtének ezt a nevet kis családunk adta, amikor hozzánk került a dióspusztai birtokocska. Július végétől augusztus végéig dúskáltunk a különféle szép és jó körtékben. Először említeném kedvencemet, a finom vajkörtét (volt belőle szélső fa is, meg középső is, mindkettő csodás; lásd a Faluságban korábban megjelent írásomat róla Vajkörtvély címmel https://falusag.hangfarm.hu/2020/01/vajkortvely).
Volt aztán a gyerekek nagy kedvence, emiatt ők csemegekörtének nevezték a közönségesen Clapp névre hallgató finom, nagy körtét. No meg volt a környéken elterjedten „az a fujtós” néven emlegetett körte, ami egyikünknek sem volt a kedvence, bár Andris azért becsületből egyet-egyet megevett belőle. Az érési sort általában ez kezdte, július vége felé. Ez a fa mindig bőven termett, a nagy, szép, puha körték lehullva beborították az idős, magas körtefa alját, ahol többnyire ott is maradtak, mivel akkoriban pálinkászattal még nemigen foglalkoztunk. Eszegettük ezt a körtét is, de nem túl lelkesen, és mivel azt gondoltuk, hogy másra úgysem jó, egymás közt pálinkakörte néven emlegettük. Aztán ez a név rajtaragadt.
Cefrébe, komposztra
Szép nagy, jóalakú, bőven termő körte a Pálinkakörte, de két élvezhetetlen állapota között talán legfeljebb egy napig ehető. Eleinte tudniillik azért ehetetlen, mert nagyon „fujtós”, fanyar, de ekkor legalább még szép fehér a húsa. Ez az állapot aztán nagyon hamar átfordul: akkor már nem fujtós, hanem ízes, savas-édes, leves, de most meg azért lesz hamar ehetetlen (legalábbis nekem), mert a húsa bebarnul, megpuhul, „szottyossá” válik. Ámbár ezt egyesek – akármilyen hihetetlen is – szeretik.
Fujtósból szottyosba
Telt-múlt az idő. Egyre inkább elmélyedtem a gyümölcsészethez szorosan kapcsolódó, pálinkászatnak nevezett értékmentésben. Bár magam az eredményével meglehetős kevéssé élek, de ajándékképpen sokak előtt becses, alapanyaga pedig Természet-anyánk ajándéka, amit el kell fogadni, meg kell becsülni! Ilyen megvilágításban egyre inkább felértékelődött a Pálinkakörte jósága szememben. Először is: minden évben hűségesen terem, kihagyós éve szinte nincs is. Inkább csak a jól termő és az igen jól termő évei váltakoznak. Aztán: jókor van, a legnagyobb nyárban, amikor igazán kellemes foglalatosság a hőségben sárgára aszott, alacsony fűben felszedegetni a fáról lepotyogott, szebbnél szebb, sokszor az ütődéstől már szétrepedt, nagy, puha, illatos körtéket. Csend van, csak a sárgarigó énekét hallani innen-onnan, egy-egy darázs száll érdeklődően a kicsurranó édes körtelevet szürcsölgetni, remeg a levegő a hőségtől, de az öreg fa alatt hűsítő az árnyék. Szedés közben élvezet a szemnek a fán még csüngő, remek alakú, zöldesből sárgásba éredő, sok szép méretes körte. Néha egy-egy tompán puffanva lehullik.
Szép, vonzó, nagy gyümölcs
A gyűjtésnél nagy előny, hogy ilyen szép, nagy méretű darabokból hamar telnek a szedővödrök, és nagy az összmennyiség is, kiad egy jó főzetre valót Erzsikénél, a kitűnő pellérdi főzdében. A feldolgozásnál nagy előny, hogy a Pálinkakörte már a fáján puhára beérik, így nagyon könnyű és gyors a cefrézés munkája is. És jó pálinka készül belőle.
Gyorsan telik a vödör
Utóirat: A Göcsej Természetvédelmi Alapítvány kiadásában 2016-ban megjelent Göcsej és Őrség hagyományos körtefajtái című könyv 80. oldalán látható Nyári nagyhébér nevezetű körte alakja nagyon hasonlít ehhez a mi Pálinkakörténkhez, és a leírása is ráillik. Kedves Gyümölcsészek, érdemes lenne egyszer éréskor kóstolással és alapos szemrevételezéssel is összevetni a két fajtát, bár a könyvben a leírás így kezdődik: „Kizárólag a Göcsejhez köthető ritka fajta, legalábbis nem találtunk eddigi kutatásaink során másutt.” Hátha kiderül, hogy a Zselicben is előfordul…
