Belső rádió

A mese és a regény mindig alaplét-állapot volt.
Fiatal heves érzülettel faltam a verseket, nemcsak faltam, éltem, lélegeztem őket. Nekem nem a lassúságot, hanem a kimondhatatlan, a körbeírhatatlan gyors és mély megfogalmazását jelentették. Karcoltak, fájtak, égettek, szították a tüzet – velük legitimen, művelten lehetett beleüvölteni a világba. Az artikulálatlan fájdalom kínjának rendezett szavakkal való kimondásával csillapult a magány, a fájdalom – ezzel együtt pedig helyet kapott a megértés: átélt, elfogadott.

Az érett fiatalkor műfajának mindig a drámát tartottam: a párbeszéddel felépített szituáció és viszonyrendszer, a párbeszéd révén megjelenő tér, idő és leírás ámulattal és a nyelvi kifejezés hihetetlen valóság-képző funkciójának csodálatával töltött el. Drámát olvasni szerettem – a színházzal nehezen barátkoztam meg (mint ahogyan a filmmel is) – a nyelvből saját várat építeni. A megértés, a nyelvhasználat csúcspontja. A színház nem nyelv, hanem mozdulat. Viszont a nyelvben minden benne van: képzelet, elmélet, tett, mozdulat, cselekvés – mindig lenyűgöz a nyelv végtelen horizontú variabilitása.

Rádió. Hangoskönyv. Interjú. Podcast. Rádiószínház. Iskolarádió.
A hangzó nyelvben való lét, a hangok általi világ. Kapcsolódás, kapcsoltság. Láthatatlan, téren átívelő közös egyidejűség – múlékony éteriség.

Stúdió – gépterem – könyvtár: mikrofonnal – géppel – könyvvel.
Balázs tárgyai a saját világ építéséhez.
Itthon, vidéken mindez talicskával fűszerezve.
Így épül az okosházi hang- és könyvtár, a humántár.

enter image description here
2024. május 16. – Balázs zenél a Szabadkikötőben

Szívküldi – elbocsátó szép üzenet

Öregedésem jele: elkezdtem értékelni a verseket. (Mi több, szórakozásból adott versformákkal szórakozva kreatívkodom is förmedvényeket.)
Amúgy gimisként és zsenge felnőttkoromban totálisan elzárkóztam a versektől, sőt bevallom, annyira cselekmény-központú voltam, hogy általában lapoztam a könyvekben a leírásokat, és csak a párbeszédeknél kezdtem el olvasni. De azért faltam a könyveket: olvastam fürdőkádban, evés közben, sőt sétálva is az utcán…. csak hát a líra lassúsága nem érintett meg.
Most úgy látszik, erre is megértem, mert néha már rá-rákívánok egy-egy versre. Nyilván érettebb lettem, szofisztikáltabb lelkivilággal, már értem is a verseket, nem csak olvasom őket.
És mivel nagy ismeretem viszont nincs a versekben, nyilvánvalóan azokhoz a költőkhöz fordultam először, akiket tanultam anno az iskolában. Illetve azokhoz a versekhez, amik szembejöttek irodalomórán.
Szóval ezen merengtem a múltkor és akkor eszembe jutott, hogy mennyire nagyon meg voltam botránkozva gimisként Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet c. versén.
Kamaszlányként rettenetesen felháborítónak tartottam már akkor is, hogy ez a nem túl szép fickó, akit felkarolt, eltartott ez a Brüll Adél, aki kivitte világot látni, etette, itatta, jóllakatta, hogy volt képes így elárulni ezt a nőt. Hogy dacára annak, amit érte tett a szerelme, és még ha nem is szerette a végén, ha nem is volt szép a vége – ilyen kegyetlenül, ilyen könyörtelenül elárulta, közprédára tette, megalázta őt. Akit valaha szeretett.
Arra gondoltam, mégis milyen rossz ember lehet, aki ezt teszi a másikkal.
Még egy idegennel sem, nemhogy azzal, akit szeret az ember.
Emlékszem, ennél a versnél megérintett az, hogy létezik egyáltalán az a gonosz indulat, ami kimondat ilyen szavakat valakire. Ezek szerint a szerelem nem csak rózsaszín köd, csókok és gyönyörű szívfájdalom? Lehet keserű méz, csalódás és bizony akár pitiáner gyűlölet is? Megunni, hátrasorolni, elfelejteni belefér – bár az is megbocsáthatatlan, – de bántani, minek?

enter image description here

Lám, idősödve meg kellett érnem, hogy már értem azt, hogy egy ilyen gonosz vers, lehet bármilyen kegyetlen és aljas, lehet bizony épp a rettenetességében maga a szerelmi vallomás is.
Mikor múltkor belefutottam ebbe a versbe, és végigolvastam, az merült fel bennem, hogy talán csak ezzel lehetett vége. Muszáj volt szakítani, törni, zúzni, és ennek könyörtelen volta, a kegyetlenség nagysága a jel, hogy mennyire szerette ezt a nőt. Mint a kamasz, amikor végtelenül pimasz és vágja el a köldökzsinórt, pedig szereti az anyját, talán pont így volt talán ez az Endre is Lédával, hogy ahhoz, hogy el tudjon menni, fel kellett gyújtania a visszautat.
És hiába pusztított és gyilkolt, épp az utal a szeretete mértékére, hogy csak ezzel a versatombomba ledobással lehetett azt elpusztítani.
De ez nem volt szép akkor sem.
Lányom zenéjét hallgatva igazi kis gyöngyszemekre bukkan az ember. Küldöm ezért Léda nevében Endrének Cserihanna: Akinek én sok vagyok, az nekem kevés c. dalát. Ja és mindenkinek, aki szereti. Kicsit kemény. Vess magadra Endre. Te kezdted.
P.S.1.
Írt azért szép búcsúverset is: a Valaki útravált belőlünk címűt. Ez a vers is könyörtelen a véglegesség tekintetében, de ebben már benne van a másik szerepe, jelentősége, és az, hogy mennyit kapott tőle.
P.S.2.
Amúgy elolvastam rengeteg cikket is ezekhez a versekhez, és üzenem a verselemzőknek: elképesztő milyen megalázóan ábrázolják ezt a nőt. Kövér, elnyomó, hektikus, stb. Pedig ha ő nem lett volna, akkor szerintem Ady sincs. Szóval, ha értékelik Ady líráját, akkor innen üzenem, hogy kérjenek bocsánatot. Nekik még keresek megfelelő szégyelld-magad-számot Panna muzsikái között.

Stratégiai nyugalom

Imádom az Index 'Ma is tanultam valamit' szekcióját.
De kezdem onnan, hogy én is azon csoportba tartozom, akiket a „lépcsőház effektus” érint, vagyis akkor jut eszembe általában a rendkívül frappáns válaszcsapás egy nem várt támadásra, amikor már a lépcsőházban vagyok. Utólag – a lépcsőházban – már általában száguldoznak a fejemben a jobbnál jobb riposztok. Csak hát: már nem vagyok szituban. (Érdekes, de a kifejezetten konfrontatív munkám során és a szeretteim körében ez általában nem gond. Biztos azért, mert a munka során várható előre a konfliktus, a családon belül, bizalmi körben pedig nem fél az ember.)

Akinek ismerős a szitu, az tudja micsoda szorongás nemcsak maga ez a jelenség, hanem utána a szégyenérzet, hogy velem bármit meg lehet csinálni, tehetetlen vagyok. Ilyenkor nem is az adott esemény a legbántóbb, hanem az összes önértékelési probléma, az önmarcangolás, ami ebből adódik.
Na de!
Az index fenti sorozatában (Ma is tanultam valamit) volt egy cikk, aminek az volt a lényege tömören és röviden, hogy az állatvilágban, ha támadás ér, akkor négy védekezési formáció van: a támadás, a futás, az elrejtőzés és …….. (hatásszünet) …… a mozdulatlanná merevedés. Mert a megdermedés „csökkentheti a ragadozó zsákmányejtési késztetését”. Ezt abban az esetben alkalmazzák az állatok, ha a félelemközpont úgy érzékeli, hogy túl nagy, megsemmisítő veszély leselkedik rájuk, ami esetleg sokkal gyorsabb, erősebb, mint ők. Az állatvilágban ez az az eset, amikor az állat halottat színlel.

enter image description here
forrás: borsodonline.hu

Szóval, ez a cikk azóta nekem örök mantrám: voltaképpen nem tehetetlen vesztes vagyok, amikor megmerevedek a szituban, és csak állok némán, és tűrök, hanem aktívan védekezem, csak hát éppen azzal, hogy nem reagálok. Én csinálok valamit – kiválasztok egy túlélési stratégiát: igaz azt, amelyik a mozdulatlanságban ölt testet.
Tudom, ez értelmezés kérdése, de ugyebár rögtön más a dolog fekvése, ha nem elszenvedője vagyok az eseményeknek, hanem aktív alakítója, akár úgy, hogy nem reagálok (sic!). Azon lehet utána vitatkozni, hogy a futás, a támadás, az elrejtőzés hatékonyabb lett volna. De tehetetlen nem voltam. Önértékelés tehát rendben.
Ráadásul az állatvilág és az evolúció szerint ez hatékony védekezési stratégia is: Dávidon kívül, sok esetben, Góliátokkal szemben, nem működik például a támadási módszer, és Usain Bolt elől sem feltétlenül érdemes elfutni.

enter image description here forrás: Getty images

Amióta ezt olvastam, azóta sokkal öntudatosabban választom én ezt a módszert. Ha támadás ér: egyszerűen nem kell mindenbe beleállni, magyarázni, visszaszólni, elég nem reagálni. Lenni, mintha nem lennél, és várni, amíg elül a vihar.
Meglepetés egyébként, hogy sok esetben ezzel jobban meg lehet őrjíteni az ellenfelet, mint a szájalással. Mert ugyebár nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút.

A héten voltam anyukámmal az onkológián, és végighallgattuk a lehetséges kimeneteleket, a kezeléseket, az eljárást. Egyáltalán, hogy melyik a veszélyesebb: 75 évesen kemót kapni, vagy lemondani róla. Csak ült mellettem, bólogatott, de láttam a szemén, hogy jelen sincs a kezelőben. Nem jegyzetelt, nem kérdezett, csak hallgatott. Védekezett: mozdulatlanná merevedett. Helyette én kérdeztem, értelmeztem, tárgyaltam és döntöttem. Amikor kijöttünk, el is kezdett szabadkozni, hogy lám, megöregedett, fel sem fogta, nem is értette. És elkeseredett, hogy hogy lesz ebből gyógyulás, ha erre sem képes. Neki is elmondtam ezt. Hogy dehogynem: támadás érte, és ő beleállt azzal, hogy mozdulatlanná dermedt. Éppen, hogy nem volt tehetetlen, csak a felfoghatatlant halasztotta, amíg az felfogható lesz. Így élt túl.
Megnyugodott.
Pedig talán futnunk kellett volna.

Anya-fotel

enter image description here
Nagy Anita: Kint-ülés c. fotója

Adri verséhez Ani fotói között keresgélve azon kezdtem el morfondírozni, hogy miért van az, hogy anyáimról az az erős képzetem, hogy van egy saját helyük, ami csak és kizárólag az övék: egy fotel, egy sámli, egy hokedli.
Ha rájuk gondolok, azon ülve jelennek meg.
Nekem is van saját fotelem (ehhem, már csak az van, a bővülő családdal egyenes arányban szűkültek a terek, a saját íróasztalt ki tudtam váltani egy laptoppal, az ágyat örömmel megosztom, nade a fotelt, azt nem adom, az az én privát terem-helyem), amit, ha nem ülök benne, akkor előszeretettel használatba vesznek, de mindig tudják, mi az az utolsó pillanat, amikor ildomos gyorsan felpattanni, és átadni.
Az anya-kép, ami szilárd és rendíthetetlen.
Képnézegetés közben rájöttem: persze, hogy nincsen a gyerekeknek a fenti értelemben vett saját helyük, hiszen vagy folyamatos mozgásban vannak, vagy mindent belaknak. A kamaszok ágy kultusza meg inkább arról szól, hogy összemossák az éjszakát és a nappalt.

Anya-napra

Anya

Kiről most írok, regénybe illő,
Hisz számomra ő a valódi hősnő.
Igaz, tiszta szíve beragyogja életem,
Egy gyémánt kiről tudom, hogy örökké szeret.

Képzeld, ahogy megszülettem, s megláttalak Téged,
Egy apró, de erős fény gyulladt ki az égen.
E fény küldte lelkembe a reményt, s kitartást,
Melyet szíveddel kötött össze az isteni varázs.

S bár szemeimmel megláttam e világot,
Nem csordult le könny piciny orcámon.
Démoni sikoly, s egy oly fájó pillanat,
Melyben félve kerestem az őszinte szavakat.

S lehet akkor úgy tűnt, most mindennek vége,
Ám meghallottam hangodat a lelkem mélyében.
Angyali szavak szóltak, melyek mind azt sugallták,
Feladni jobban fáj, hisz harcolni egy áldás.

Így döntöttem, én harcolni fogok,
S bíztam abban, mely erőt a sors adott.
Hittem, hogy a kötelék, mely köztünk jött létre,
Életet teremt mindkettőnk szívében.

S most elmondom neked, picurka voltam,
De egyetlen dolgot már azonnal tudtam.
Te vagy, kiért feladni sose fogok semmit,
Mert érted megéri ily harcba menni.

S bár e harc kegyetlen viharként tombolt,
Ám lecsendesült, s hallottam a végszót.
A végszót, mely áldást küldött nékem,
Anyai hitet egy picurka szívbe.

És az áldás, melyet kettőnknek szántak,
Örök lelki kapcsolat e zűrös világban.
Számomra Te vagy, ki hitemet adja,
S szívem végtelen csodával tartja.

Az én vágyam pedig, hogy mindig velem legyél,
Szeretetben, boldogságban, biztonságban élj.
Mert én hiszem, hogy a sors azt adta nekem,
Kivel az égbolton is együtt tündökölhetek.

Mert Te vagy, ki nékem e sötét égen ragyog,
S gondosan ápolod a sok piciny csillagot.
Ám egy dolgot kérlek sose feledj:
Drága Anyukám,
Te vagy a legfontosabb nekem!

enter image description here
Nagy Anita: Pásztortáska


Adrikám verse egy időutazás, a kezdetek komoly és fájdalmas feldolgozása, értelmezése, képek, beszélgetések, könnyek hosszú sorának gyümölcse, mely onnan ered, hogy megszületett egy hihetetlen erővel az életéért küzdő kisleány, aki mellett én, az édesanya vagyok az első pillanattól fogva.
"Miért nem hallom már, hogy sír? Mi ez a sürgés-forgás körülötte?"
De végigcsináltuk, megcsináltuk, mert tudtuk, tudjuk, hogy volt és van kiért, egymásért, magunkért...
Köszönöm ezt a csodálatos kis alkotást!
(Dlusztus Ágnes)

Megszépíteni a halált

Kertindításkor vörös nyárfát tettünk a kinti asztalt árnyékolandó: gyorsan növő, rövid életű, nagy lombozatot adó, nem szemetelő, levélzete az évszakokkal változva mindig más színben különlegesen dekoratív. Mellé 3 db tölgy makkot vetettünk: vöröset, kocsányost és kocsánytalant – a helyre és az életre bízva, hogy az örök élet szimbolikus igézetében melyikük fog megmaradni, minket a halálba majd árnyékával átkísérni. A vörös tölgy lesz az.
A vörös nyárat februárban meg kell metszeni, hogy a kert-képben maradjon és magasságával ne viselkedjen mindent leuraló kétszeresen kihúzott napernyőként.
A levágott ágakat félreraktuk száradni – kényszerpihenőből melegre ébredve a felhalmozott tartalékot használva leveleződött ki. A tanatológia is tanítja, hogy a haldokló a halál bekövetkezte előtt még egyszer utoljára életerősen kiszépül, nem tudni, hogy ezzel önmagát vagy környezetét csalja-e meg leginkább. Ha a megszokott ego-viszonyból kilépünk, talán gondolhatjuk, hogy másról van szó, mint becsapásról, talán egyszerűen csak megmutatja magát az élet, a vitalitás, a lehetőség, a folytonosság, a szépség. Az örök kísérlet: megszépíteni a halált, és az örök válasz arra, hogy magát a halát nem lehet, de magunkat - ha sikerül - talán igen.

enter image description here

Mai fotók a levágott ágról

enter image description here

Árnyék-kép

Árnyékformák. Megszépíteni, formával megtölteni a fény-hiányt. Én-azonos vetüléseink.
Optikai mélység. Kontraszt, mely paradox módon lágyságot ad a kontúrnak.
A mozdulat kiemelése – nem vonják el a részletek a szemet, a figyelmet.
Az árnyék idealizált valóságot teremt: az árnyékbicikli bármilyen színű, minőségű vagy állapotú lehet.

enter image description here

Új út készül: a ráfutott növényzettől megtisztított, leszélezett, csatornával keretezett. Megálltunk a kimart diófa láthatóvá vált gyökérzetét lefotózni. Balázs majd megírja.

enter image description here

Édesburgonya palántanevelés otthon!

Végre itt a tavasz, csiripelnek a madarak, nyílnak a szebbnél szebb virágok, éled a természet. Jó páran pedig már gyönyörködük a paprika, paradicsom palántáinkban. De mi a helyzet az édesburgonyával, azt is lehet otthon nevelni vagy vegyünk a piacon? Én a mondó vagyok, hogy neveljünk otthon! Csak egy édesburgonya gumót kell ehhez vásárolnunk, vagy ha van otthon, akkor kiválasztani egy szebbet és vízbe tenni, semmi mást, mindössze türelmesen várni.

Ez az idei - erre még várni kell:

enter image description here

A tavalyiak ilyenek voltak:

enter image description here
enter image description hereenter image description here
enter image description here

A képen látható módon érdemes tehát a vízbe tenni a gumót, és egy-két hét elteltével meg fognak jelenni a gyökerek. Első körben ezeket növeszti, erősíti, majd később megjelennek a hajtások is - amiket meg kell várnunk, hogy erősödjenek, és amikor már masszívnak, nagynak látjuk őket vagy netalántán úgy ítéltjük meg, hogy túl sok van a gumón, akkor egyszerűen csak leszedjük és áttesszük egy másik pohár vízbe. Ekkor már van némi gyökerük, ha nincs, akkor sem kell megijedni, fog növeszteni a vízben. Tehát a külön pohárban tovább fejlődnek a hajtások és a fagyok elmúltával, májusban ki is lehet őket ültetni. Onnantól kezdve pedig már semmi dolgunk velük.
Jó batáta nevelést, kertészkedésre fel!!!

Felhőképződés

Belakott és belakni vágyott, illetve belakhatatlan tájaink. Tekintettel, testtel/mozdulattal, tudással, vágyakkal befogott táj és tájrészletek. Az egész és a belőle kiragadott rész viszonya. Nem a rész és az egész, hanem az egészből kiragadott rész viszonya.
Bemozgott/beutazott tájból térkép - a felfedezők, az utazók, a leírók ismeretlenbe vonódó különleges bátorsága.
Térképolvasás, mint gondolattal belakott táj. Felkészülés az utazásra.
A digitális tekintettel megismert táj: a másik követése, a másik megfigyelése. Lezárt területek. Elzárt területek. Léteznek természetségi jogok?

felhő (fel-hő) fn. tt. felhő-t. A levegőben összegyűlt vizes gőz, vagy pára, mely megsűrűsödvén látható, és különféle alakban kisebb vagy nagyobb magasságban lebeg, s ha igen megterhelődik, eső, jég, dara vagy hóformában alá hull.

felhő (lat. nubes): az általános vallástörténetben az istenség titokzatos megmutatkozásának jele, az ember számára megismerhetetlen világ →fátyol (in. Katolikus lexikon)

(e-)felhő: távoli kiszolgálók globális hálózatának metaforája. Egyetlen ökoszisztémaként működik, és többnyire az internettel kapcsolatos.

Képződmény. Hálózat.
A megismert hálózata az emberiség tudása és kultúrája.
A megismerni vágyott az emberiség tudásának és kultúrájának kiterjesztése - aktuális kortárs etikai kérdéseket átlépve.
A megismerhetetlen az emberiség kiterjesztésének egyre inkább kitolódó határvonala - nem pont, hanem vonal, ahol az isteni kezdődik.

Titkos hálózat.
Illegalitás: fizikailag és retorikailag föld alatti.
A felhők lehetnek illegálisak?

Rejtett hálózat.
Amit láthatnánk, de csak kevesen látják.
A hálózaton belül megbúvó alternatív valóság.
Tanult szemek.

enter image description here
Fotó: Kovács Janka, 2024. október, Nin, Horvátország

Nem fázunk, csak cidrizünk – Meghívó Abaligetre, az AGP Birtokra 2025. április 13-ra

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!
Kedves Gyümölcsoltó Tündérek!

A fent idézett hivatkozáson bemutatott vállalkozás – azaz a csak az alma természetes cukraiból kierjesztett, ezért alacsony alkoholtartalmú, könnyű almabor – közkeletű angol nevén cider (ejtsd: szájder), valamint a különféle egyéb finom gyümölcsborok készítéséről és a különleges, kifejezetten gyümölcsbornak való gyümölcsfajták oltványairól széles körben híres AGP, azaz Abaliget Garden Projects elnevezésű cég – megálmodóját és erős motorját, Gergely Anikót aligha kell bemutatni sokunknak, hiszen a Gyümölcsoltó Alapítvány korábbi programjain már több alkalommal is volt szerencsénk kóstolgatni kiváló cidereit, gyümölcsborait, gyümölcseit, és élvezni egyéniségének elsöprő dinamikájú (bocsi, Ancsa!) kisugárzását.

Most abban a szerencsében részesült a Gyümölcsoltó Alapítvány által értesíthető kedves Érdeklődők köre, hogy Gergely Anikó szíves meghívására ellátogathatunk abaligeti gyümölcsösébe, és vezetésével megismerkedhetünk kertje különleges fajtáival, gyümölcsbor-feldolgozó üzemével, szerteágazó tevékenységével! Gergely Anikó – nem oly régikeletű álnevén: Ancha Cidertündér – saját főzésű ebéddel is várja a 2025. április 13-án, vasárnap, délelőtt tíz órától kezdődő programra a kedves látogatókat.

A program így alakulna: először az ültetvényt, majd a feldolgozóüzemet járnánk be Ancha vezetésével (FIGYELEM! TÖBBNYIRE KINTI PROGRAM! JÓL FELÖLTÖZNI! KÉNYELMES KERTI CIPŐ, MELEG RUHA!), majd vetítettképes előadáson osztana meg érdekes tudnivalókat vállalata tevékenységéről a kedves háziasszony, miközben a konyhában már melegedne az ebédre általa sk. elkészített marhahúsos, rizses egytálétel. Az ebédhez hozzájárulásképpen a kedves látogatók hozhatnak a batyujukban akár friss zöldsalátákat, akár sütiféléket, ami a csapat hangulatát mindig tovább emeli. Ebéd után, ejtőzve, az AGP Ház termékeinek kóstolgatása, laza beszélgetés következne, miközben a látogatói csapat keze is járhatna: mivel sokunk (részben a Gyümölcsoltó Alapítvány korábbi programjainak köszönhetően) már elköteleződött és jártasságot is szerzett a gyümölcsoltás mesterségében, így cserébe a szíves vendéglátásért Anchát kicsit előmozdítanánk ebben a tavaszi, kerti elfoglaltságokkal zsúfolt időszakban azzal, hogy beszélgetés közben, közös munkával, kellemes hangulatban, hatékonyan és eredményesen megoltunk néhány alanyocskát számára. Az alanyokat és az oltóvesszőket a háziasszony adja. Aki szívesen oltana, legyen szíves, hozza magával oltókészségeit (oltókés, olló stb.). Aki magát a gyümölcsoltást nem szívesen vállalja, az is hasznossá teheti magát az oltványok céduláinak a megírásával, ráhelyezésével stb.

Fontos tudnivalók a parkolással kapcsolatban: az AGP vállalkozás Abaligeten, a Széchenyi utcában van, azaz a település sűrűbb része és a távolabb lévő állomás közötti útszakasztól északra elhelyezkedő domboldalban. Kéretik, hogy a kedves látogatók a falutáblán kívül, az abaligeti (denevéres) üdvözlőtábla és az Abaliget településnév-tábla közötti szakaszon, az út mentén tegyék le autóikat. Innen erős ötven méter gyaloglással közelíthető meg az úti cél.

A programra – szervezési okokból – kérnénk szíves előzetes regisztrációikat legkésőbb 2025. április 10., csütörtök estig a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon. Esetleges túljelentkezés esetén időbeli sorrendben tudjuk figyelembe venni a jelentkezéseket.

Tisztelettel kérnénk, hogy a program hírét, aki tudja, szíveskedjen olyan érdeklődőknek is továbbadni, akik egyébként erről nem értesülnének.

enter image description here Gergely Anikó fotója

A szíves meghívást megköszönve, szeretettel várjuk tehát kedves tagjainkat, valamint a régi és új érdeklődőket az abaligeti AGP Birtokon 2025. április 13-án, talán épp gyönyörű almavirágzáskor, ha szerencsénk van és kegyes hozzánk a Természet!

Kedves Háziasszonyunk, álnevén Ancha Cidertündér, valamint a Zselici Tündérkertek többi tagja nevében is:

Kustos Irma
Gyümölcsoltó Alapítvány

https://www.facebook.com/profile.php id=100063563163207