Süsü dalát a legelsők között vettük fel az esti, elalvás előtti repertoárunkba.
Az óvodában lila pillangó volt a jelem, anyu hímezte rá a kéztörlőmre és a zsákomra. A kéztörlő a mai napig megvan, maga a hímzés jobb állapotban, mint maga a törülköző.
Azért fontos ez, mert mostanság filozofikus, mély gondolkodású bölcs emberekről derül ki számomra (előbb Irma, aztán Kriszti, aztán Géczi tanár úr és persze Lantos Gábor), hogy alapvégzettségük szerint biológusok.
Tegnap írtam Krisztinek, hogy én pontosan az ellenkező utat jártam be: előbb maga a lét megfejtése érdekelt (filozófia, irodalom) és innen érkeztem meg a biológiához, a botanikához, amit talán magának az életnek nevezhetünk. Furcsa, nem?
Mint mikor egy hímzett lila pillangó leszáll egy virágra. A kertet én művelem hozzá. És azóta, ha kicsi szívem vélük dobogna, nem lennék ilyen nagy otromba....

Nárciszok földkalappal

Miután elolvastam Zita bejegyzését, ami a Magyar Úrasszonyok Lapjairól szólt, elővettem az én ilyen újságjaimat és kicsit belelapoztam…

Imádom ezeket az időutazásokat! Szeretem a múlt finomságát, eleganciáját, azt, hogy megadták mindennek a módját.

Számomra az egyik legszebb példa erre a kézimunka, mert hihetetlen, de körülvettük magunkat szebbnél szebb csipkékkel, hímzéssel a lakásban és a ruhatárunkban egyaránt. A régi újságok között lapult régóta egy kiadvány 1985-ből. Annak idején a Magyar Divat Intézet adta ki Régimódi Kézimunkák című gyűjteményét, mely bizonyíték arra a leheletnyi luxusra, ami sokáig még a XX. században is jelen volt a mindennapokban. Aztán elővettem egy könyvet is Kézimunkák ismerettára címmel, ami egy csodálatos összefoglalása mindannak a technikai tudásnak, amit a nők évszázadokon át gyakoroltak. És ezzel a két kinccsel a kezemben elmerültem a fonalak, selymek, aranyszálak, tűk, vásznak, minták világában…

Enczyklopaedia, a női munkák ismerettára – ha csak a tartalomjegyzéket átolvasom, már kikerekedő szemekkel veszem tudomásul, hogy a mai nők elődeik nyomába sem érhetnek ilyen téren. A varrás alapjaitól egészen a velencei csipkékig részletes leírások százai azért, hogy a nők „minden más segédeszköz nélkül magukat a tűművészetben kiképezhessék”. Miközben olvasgattam az öltések nemei között, rájöttem, hogy ha a hímzés világában még mélyebbre szeretnék merülni, és a divattörténeti részét is megismerni - ahogy ez Judit fejéből ötletként kipattant - , ahhoz előbb ezt kell kicsit jobban átlátni. Tudni kell a rengetegféle hímzés között legalább egy picit különbséget tenni. Ha ezt az enciklopédiát átnézem, könnyebb lesz a történeti anyagokat a megfelelő dobozba tenni a fejemben.

A fehér hímzés minden más hímzésfajta anyja. Ebből alakultak ki később a színes minták milliói. Csak ebben a verzióban 15 különböző öltést lehet megtanulni a könyvből, az egyenes száröltéstől a hurkolt ívekig. Így el lehet jutni a Velencei hímzésig vagy a Renaissance hímzésig, ahol kiderül, hogy a hímzésen túl már horgolási ismeretek is szükségesek egy komplett minta elkészítéséhez. Talán az egyik legismertebb fehér hímzés a Madeira hímzés, melyet régebben angol hímzésnek neveztek. „A nevezett szigetről eredő munkák tisztaság és jóság által tünnek ki különösen.” Persze az ágyneműbe, keszkenőbe hímzett monogramok is a fehér hímzéshez tartoznak. Gyönyörűen cizellált betűk, melyek kihímezve hajszálvékony, fehér fonallal kidomborodnak, szinte életre kelnek a vásznon. Virágok, növényi minták a lehető legkülönbözőbb formában és verzióban jelennek meg ropogósra vasalt anyagokon hófehér színben. Meseszép!

Ezt képviseli nemesi vonalon a lapos- és aranyhímzés, ahol aranyfonallal díszítettek selymet, bársonyt. Itt derül ki a könyvből, hogy egy végtelenül összetett dolgot próbálok kibogozni és végig követni, hiszen megjelenik a keleti hímzésfajta, amit a szerző szerint némelyek renaissance hímzésnek, mások meg arab műnek tekintenek. De tovább olvasva „igen valószínű, hogy a távol délen van a bölcsője minden tű művészetnek”.

A teljesség igénye nélkül öltések, minták címszavakban, melyek önmagukban is mesélnek:
- betétes vagy mozaik hímzés
- szegély, perzsiai hímző öltéssel
- csík lapos öltéssel
- csokor, egyenes és áthelyezett lapos öltéssel
- chinai egymásba szaladó öltés.

Az utolsó nagy halmaza a hímzéseknek a vászon és kanava hímzés, mely „egyike a legrégibb, s a nők által különös előszeretettel gyakorolt hímzéseknek”.

Én először naivan azt gondoltam, hogy ez a keresztszemes hímzés lesz. De ez sem ilyen egyszerű, mert 32 (!) féle öltést számoltam meg. Elképesztő! Bizanczi, rococo, mór, görög, mozaik, smyrna, rizs, áthelyezett kettős öltés, gobelin…
És itt kap 15 perc hírnevet a korábban említett, 1906-1916 közötti időszakot felölelő kiadvány a Divat Intézettől, melyben fejezetekre bontva kiderül, mi mindent hímeztek, díszítettek dédanyáink ezzel a rengetegféle öltéssel.

Lakberendezés: párnák, vánkosok, székpárnák, bölcsőtakarók, kályha- vagy verandaellenző, falvédő, függőny.

Asztalneműk végtelen sora: ebédlőasztal terítő, tea- és kávéasztal terítő, varróasztal terítő, asztalfutó, hímzett ozsonnaabrosz, tálcakendő, fagylaltkendő, kendő kenyérkosárba, kávémelegítő, zsebkendők.

Kisebb kézimunkák: kesztyűtartó, tűpárna, könyvborító, írómappa.

Öltözködés: derékdísz, gallér, sál, kézelő, tarsoly, plédburok, napernyők.

Szóhoz sem jutok.

Éppen egy temetésről jöttem, amikor az autórádióban hallottam a szomorú hírt, hogy meghalt Csukás István. Érdekes, az összes híradásban „meghalt”, és nem „elhunyt”. Nem tudom, mi alapján hal meg vagy huny el valaki a médiában. Nekem aki „elhunyt”, az egy kicsit finomabb, árnyaltabb, azt olyan szépen csinálja. Aki „meghalt”, az sokkol. Akár rendes ember volt, akár halálraítélt, ezzel a fogalommal súlyosan tudatja velem, hogy nincs tovább. Amennyire szeretem Csukás István életművét, és ezáltal őt, engem az is sokkolt volna, hogy „elhunyt”, és csak egy leheletnyivel lett volna finomabb a szomorú történés, de mesés világához mégis barátságosabb.

Mert amikor egy idős ember hal meg, szomorúan, de belenyugodva fogadjuk el az élet kegyetlen rendjét. Azonban a közismert személyeknél elfelejtjük, hogy a természet törvényei rájuk is érvényesek, és örökös életművük őket is halhatatlanná teszi. De így szó szerint. Ezért állunk döbbenten a hír előtt, hogy elhunyt Csukás István.

Tavalyelőtt nyáron beléptem Kaposváron egy könyvesboltba, ahol a gyerekkönyv osztályon a teljes Csukás életmű le volt akciózva. Veszett vadállat módjára vetődtem a középső gondolán tornyosuló remekművekre. Süsük és Süsükék landoltak a kosaramba, a Mirr-Murrt átugrottam, az valahogy sose érintett meg. A Pom Pomoknál végleg összezavarodtam, a Festéktüsszentő Hapci Benő biztosan megvan, de a többieknél már keverem, hogy mit láttam és mit olvastam annak idején. Nagy kosárral indultam volna a pénztár felé, amikor rájöttem, hogy ez még leárazva is combos lesz. Kelletlenül átválogattam a kollekciót, és maradtam a Süsüknél (de abból mindjárt kettőt, mert a tesóm kisgyerekének is vettem, vagy neki magának).
Akkor csak sóhajtozva átlapoztam A téli tücsök meséit, mert Virág akkor végezte a második osztályt, és éppen túl voltak a kötelező olvasmányon. A könyvtárból kölcsönözte, így elmerengtem, hogy emlékül megvehetném. Annyi eszem persze nem volt, hogy Zsigának is kelleni fog, hiszen ő még csak akkor készült isibe. Azóta persze már ő is másodikos, így immáron saját példányunk lett belőle. Én pedig hallgathatom a gyerekeimtől az írógép billentyűire tévedt tücsök nyári kalandjait.

Tisztán emlékszem, amikor elkészült a Süsü bábfilm. A TV-ben csak sátoros ünnepek idején vetítették. Olyankor leállt a gyerekvilág. Mindenki azt nézte, és igyekezett a vidám élmény minden pillanatát megjegyezni, hogy kitartson a következő karácsonyi vetítésig. Nem volt se mesecsatorna, se DVD, de még videókazetta sem. Erre a TV-sek is hamar rájöttek, ezért briliáns módon megcsináltál a bábfilm hanglemez változatát. Az egyszerűbb lelkek azt gondolhatnák, simán lemezre másolták a filmek hanganyagát. De nem, ennél ez sokkal profibb munka volt. Az összes színésszel újra felvették hangjátéknak. Azoknál a jeleneteknél, ahol nem lett volna elég csak hallani a poénokat, ott plusz szöveget írtak bele, hogy elmondhassák amit látnunk kellene. Pl. az öreg király nem lát ki a palota erkélyéről, így a kancellár meséli el neki, hogy hogyan zajlik a bajvívás Süsü és a királyfi között. Tüneményes!

Már Fonyódra jártam a gimibe, amikor észrevettem, hogy a teljes lemezsorozat kapható a Balaton Áruházban. Zsebpénzemből azonnal megvettem a húgomnak karácsonyra. Azonban az még olyan messze volt, hogy addig nem lehetett Süsü nélkül maradni. Kifundáltam, hogy szombaton délutánonként, amikor a tesóm hittanra ment a templomba, egy-egy lemezt meghallgattunk anyuval. A múlt század nyolcvanas éveiben még akkora volt a szabadság, vagy a bátorság, hogy isibe is egyedül jártunk, és a templomba is a tiltott hittanra. Így simán belefért a titkos lemezhallgatás, amíg a meglepetés várományosa gyanútlanul hitéletét intézte. Rengeteget nevettünk anyuval, ahogy a bájos történeteket hallgattuk. A dalok és a poénok észrevétlenül ivódtak be elménkbe. És arra is akkor jöttem rá, hogy Süsü nem is a gyerekeknek szól. Az összes archetípust megjeleníti az ostobától a számítóig, a nemes lelkűtől az érzelmesig. Csak legyen rá fülünk!

Amikor Zoli, a férjem még nem volt a férjem és még nem is sejtettük, hogy az lesz, éppen búcsúztam tőlük, mert másik munkahelyre mentem dolgozni, fiatal kollégám, vagyis ő, virtuális virágcsokrot állított össze a nekem fontos növényekből. Mivel biosz tanár voltam, nagy gondossággal, pompásan válogatta össze azokat a virágokat, amiket hozzám társított, és a leírásukat egy-egy gyerek olvasta fel. Volt közte tulipán, nefelejcs, meg csupa szépség. Az egyik növényről azt írta: Csak a mesékben létezem, megóvlak a sárkányoktól. Ez volt a sárkányfű. Tudta rólam, hogy „sárkány ellen sárkányfű”. De jó, hogy ő lett a férjem!

Hat évvel ezelőtt Balatonszárszón megnéztük Virággal a Süsüt a Csukás István színházban. Mivel Zsiga még alig másfél éves forma csepp gyermek volt, nem várhattuk, hogy türelme kitart az előadás végéig, ezért Zoli kint sétált vele a parkban. Ahogy vége lett a darabnak, Virággal vidáman mentünk ki megkeresni őket. Zoli fennhangon kiabált felénk, hogy gyorsan menjünk oda hozzájuk. Az előtérben Csukás Istvánnal álldogált, minket vártak a közös fotóhoz. Valakit megkértünk, hogy kapjon le bennünket. A nagy mesélő látványa valószínűleg annyira megigézte az ismeretlen fotósunkat is, hogy az előttünk álló Virág lányomat figyelmen kívül hagyva, csak mi látszunk a képen. Így Virágnak csak az egyik kezével és fél hajcsatjával van közös fotója vele. Nem így Zsiga, akiről Zoli később mesélte, hogy éppen ott tébláboltak a színház előtt, amikor jött az író. Zoli megkérte, had fotózkodjanak vele. Igen ám, de kezében a kisgyerekkel, nem tudta előkotorni a fényképezőt, így megkérte Csukás Istvánt, hogy fogja meg addig Zsigát, míg előkeresi a gépet. A legnagyobb természetességgel kapta fiunkat ölbe, aki akkor még nem tudta, hogy micsoda kegyet adott neki a sors és égtelen bömbölésbe fogott az idegen papa kezében. Az egyedüli gyerek, akit Csukás István megríkatott, az az én fiam. Mire mi is odaértünk, Zsiga már újra az apjánál kötött ki, de fájdalmas arcocskája még jól látszik a képen (nem úgy, mint szegény Virág :).

Ezen a télen kerültek a Süsü könyvek elő. Esténként felváltva olvastunk belőlük. Virág az apja mellé kuporodva Süsü szerepét olvasta a párbeszédekben. Én pedig harsányan énekeltem a dalokat, amikor egy-egy következett. A kedvencem a Vadkörte. Ezt annyit szoktam egyébként is énekelni, hogy a gyerekek is fejből tudják. Gondoltam előveszem a régi lemezeket, hogy ők is megérezhessenek valamit abból a varázslatból, amit nekem adott. Mert persze a lemezek visszaszálltak rám, hiszen ma már csak kevesen bíbelődnek a régi lemezjátszókkal. Ahogy Virág meglátta a lemezborítót, lelkesen kiáltott fel: Á, hangoskönyv!

Mindenki azt mondja, hogy a mesék itt maradnak nekünk. Lehet, de már sohasem lesznek olyanok mint voltak. A sok vidám történet és kaland közé beszökött az elmúlás. Az íróé, a miénk.

A tél vége felé járva eljött az idő a nyírvíz gyűjtésére! Ez az értékes anyag csak ilyenkor, a nyírfák rügypattanása körüli néhány hétben csapolható. A művelet egyszerű, a képek alapján könnyen kivitelezhető :-)

A fának nem árt, mert a tartalékainak csak kis hányadát veszíti el, s ezt a lombfakadást követően gyorsan pótolja.
A kicsi, fúrt seb pedig a növekedéssel hamar beforr.

Ha a nyírfáknál járunk és egy vékony kis vesszőt metszőollóval megvágva azt tapasztaljuk, hogy a seb nedvesedni, csöpögni kezd, akkor itt az idő!

Miért érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget?
Mert ez a folyadék, mely a nyírfák által az előző évben elraktározott rengeteg értékes anyagot tartalmaz, igen jó hatással van szervezetünkre, közérzetünkre! Segíti a tavaszi fáradtság leküzdését, erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, vértisztító hatású és az allergiás tüneteket is mérsékli.

Ha a nyírvizet lassú tűzön melegítjük, a víztartalom nagy részét elpárologtatjuk, akkor egy besűrűsödött édes szirupot kapunk, ami szinte megegyezik a juharsziruppal! Hogy a nyírvizet eltarthassuk, vagy pasztőröznünk kell, vagy mélyhűtőben fagyasszuk le.
Hajrá, jó gyűjtögetést kívánunk!

A képek 2017 március 5-én készültek.

Kb. 3-4 cm mély lyukat fúrunk a nyírfa törzsébe kb. 1 méter magasan:

A lyukkal azonos vastagságú műanyagcső végeit kissé hegyesre levágjuk:

A műanyag palack tetejét is átfúrjuk ugyanazzal a fúrószárral:

A műanyag cső egyik vége a törzsbe, másik vége a palack kupakjába kerül:

Megcsapolt nyírfa törzsek, különböző gyűjtőpalackokkal, melyeket pár óránként ellenőrzünk, s, ha telnek, kiürítjük őket:

Nagyobb ballonban a már begyűjtött nyírvíz:

Kisebb műanyag palackokba töltve mehet a mélyhűtőbe, ahol jéggé fagyva akár évekig is eláll:

A Falusi Krónika baranyai fordulójából az országos, lakiteleki bemutatóra Kustos Irma jutott be! - ez a hivatalos verzió. Az érzelmes pedig ez: Ir-ma, Ir-ma, Ir-ma!

Kustos Irma: Vajkörtvély
Elmondásra alkalmazott változat

Egy körtvélyről szeretnék ma nektek beszélni. Egy körtvélyről, ami utolérhetetlen, páratlan, megismételhetetlen!
Bocsásd meg nékem, kegyes hallgatóm, hogy eme – másoknak talán túlságosnak tetszhető – szóktól elmémet elszakasztani nem tudom, de sem nem hivalkodás, sem nem pipeskedés, hanem a színtiszta való, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély eme jóságokkal bírna, és evvel nagy vigasztalására vagyon az emberi állatnak. Nyárban is és télben is. Mert noha érése augusztus havában esik, de, aki akarja, külömb-külömb féle módon bé-csinálhatja, és télbenn is élhet véle.
Vedd azt is eszedbe, kegyes hallgatóm, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély vala, ami e sorok szerény iróját az édes kerti napok után szomjúhozva, távol tengetett, hosszú, keserű évei után hazahozta a dióspusztai kertbe. Lelkében mindig élt, édes hívogatásával csábítgatta e nemes körtvély, e fenséges körtvélyfák gyönyörüséges emlékezete. Ez indította el őtet gyümölcsóltogató utján is annó, épp ahogy itten nektek most sorjában elmondom. Szép, üde, meleg nyári nap volt, kedves illatok szálldostak a légben, méhek zsongtak, s az ég madarai eltikkadtan pittyegtek a hévségben, amidőn az éredendő gyümölcscsel dúsan megrakott körtvélyfa szellőző árnyékjában álmodozó authorunk akkoriban még ifjonti szöme egyszer-csak reányílott arra, hogy a dióspusztai gyümölczöskert szélén álló két termetes, koros körtvélyfa bizony óltovány! Azt valaki óltotta vala! Áldja meg az Ur Isten haló porában is azt az ösmeretlen kezet, azt az óltogató néhai atyánkfiját, aki ama négy nemes ágacskát az ifjú vadkörtvélfa tőkéjébe, úgy térdmagasságban, olly igen jól béeresztette, hogy mi, kései fiak is, bőséggel élhetünk kezemunkája hasznán. Mert igen fölöttébb való az!
Te, édes kertészem, ki gazdaságodnak továbbéli előmenetelire a tudás édes méze után tovább kutatnál, vedd eszedbe, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély esmértetését más authoroknál hiába is keresnéd! Jó atyánkfijai, akik szivükön viselik honunk gyümölcsbéli állapottyát, és arra nékiek tehetség is adatván, a dióspusztai vajkörtvély továbbörökítő lényegét nem oly régiben megküldték vala egy hírneves ángliusi vizsgálóintézetnek, aholis azután – drága pénzen – napvilágra jöve, hogy a mi nemes dióspusztai vajkörtvélyünknek a világon párja nincsen! Esmeretlen az a nagyvilág előtt! De nem úgy immáron mielőttünk, akik eme körtvély ismertetését a Faluság nevű internetes naplóban immáron részletesen is elolvashatjuk, mi több, gyönge csömötéjjét eggyik-másik jó atyánkfia szorgalmatos munkálkodása folytán akár a saját kertünkben is elültethettyük, és gyümölcsével jó idején mi is élhetünk.
Én is ezekkel a szókkal vetek véget a dióspusztai vajkörtvélyrűl való mondókámnak. Ahogyan azt az 1666-dik esztendőben Istenben elnyugodott Páter Lippay János is megirá a’ Posoni Kert című könvében: „… nem kétlem, hogy találkoznak afféle dongó, csípő szúnyogok, akik ítéletükkel, éles nyelvükkel, mardosni fogják az én munkáchkámot. De akinek nem tetszik, csinállyon jobbat, s-nem irégylem a’ jámbornak. Én a’ közönséges jóért igyekeztem munkálkodnom.”
Te-is ezért, kegyes Hallgató, az én igaz szívbéli jó igyekezetemet vedd jó néven, és ha kedved tartya, élly véle.

A Faluság blog versenyen kívül mutatkozott be - juhhéé, jók vagyunk!

Az eredményhirdetéskor mindegyikünk Irmának szurkolt, itt éppen Zita (most már legalább őt is lelepleztem....).

Egyetemista koromban számtalan szövegalkotási ötletem volt. Az egyik nagy gondolati kedvencem az az elképzelésem, hogy a világirodalom már megírt mondatait felhasználva alkotok meg egy irodalmi szöveget.
Nos, itt még nem tartok, de a mai hosszúhetényi olvasóköri találkozóra együtt összehoztunk (négy bátor nő és egy még bátrabb férfi) egy Faluáság-montázst - ezt fogjuk ma délután előadni, hozzá válogattunk a blogról zenéket és képeket. Faluság előadás 3D-ben, drukkoljatok!

Olvasva napról-napra az írásokat a blogon, azt érzem, mintha valamennyien más módon azt járnánk körbe, hogyan lehet a jelenkorban, annak igen sajátos viszonyai között függetlenné válni és mégis hatással is lenne környezetünktől/re.

Kíváncsi vagyok, merre haladunk tovább. Érezzük és keressük azokat a szemszögeket, amik hiányoznak, de azt is érezzük, hogy a megkezdett irányokban is egyre végtelenebb világok nyílnak, amikről írni is lehet, vagy csupán éreztetni, hogy vannak.... Eddig az utóbbi stratégiát követtük. Ez nem a populárblog-út. Itt az Olvasónak is aktív szerepe van: továbbgondolásra, megírásra, ide-írásra!

Hargrand: Kanadai nemesítésű, nagyon ellenálló, bőven termő, öntermékeny kajszifajta. Július végén érő gyümölcse pirossal pöttyözött és enyhe pírral futtatott narancsszínű, kellemesen édes, aromás, leveses, teljesen magvaváló! Friss fogyasztásra és eltevésre is kiváló! Termésbiztonságát az is fokozza, hogy kifejezetten jó fagy- és szárazságtűréssel rendelkezik.

Néhány tulipánhagymával kezdődött, amit tizenkét éves koromban az akkor 80 éves szomszéd nénitől kaptam ajándékba, hogy ültessem csak el, majd meglátom, mi lesz tavasszal...

Leül a nyárikonyha elé a sámlira, megtisztogatja és csinosan fonatokba fonja az év hagymatermését. Úgy fonja, mint a lánya, Lidiska, a Nagymama szokta reggelente a hosszú, sötét hajamat, copfba, de előtte csavarostetejű kisüvegből dióolajat önt kapától kérges tenyerébe, majd a hajamba kenegeti gondosan.

Mandulakajszi: Nevét különleges alakú, nagyméretű, megnyúlt gyümölcseiről kapta, melyek világos-narancs alapszíne pirossal pöttyözött, bemosott. Érési ideje július második fele. Ajánlatos a közelébe más fajtát is telepíteni a megfelelő porzás érdekében.

Egyre többünkben fogalmazódik meg, hogy ez a mostani aszályos időszak nem egy húszéves periódus, hanem ez már így marad tovább is. Hogy ennek a forgatókönyvnek nem happy end a vége. És hogy sosem késő visszafordulni. De most komolyan, el tudunk képzelni egy civilizációt, ami egyszercsak visszaugrik időben 200 évet?

Ha az emberiség egyszer úgy dönt, hogy kihúzza a dugót, én azok között leszek, aki a mosógép és a Kéz közé veti magát. Előbb halunk ki, mint hogy önként és dalolva visszalépjünk 200 évet a múltba.

Hogy én? Nadrágban járnék, rövid hajat viselnék, elszöknék. Tele akarnám írni a fehér könyvtár még meg nem írt lapjait.

Perla: Közepes méretű termése a felület kb. 20%-án pirossal pöttyözött, futtatott. Az egyik legfinomabb kajszi! Húsa olvadó, lédús, édes aromás. Öntermékeny. Június 20-a körül érik.

Az ormánsági Festett Templomok régóta a Magyar Műveltség Jeles Emlékei... Fiatal koromban, mikor ezekkel ismerkedtem, nem értettem, mitől lett ez a pompa, úgymond az Isten háta mögött?....
....később láttam csak, hogy ez a Világvége, akkoriban igazából a Világ Közepe volt... ahol Új Világ Született.... ezt Reformációnak nevezzük ma...

Minden előadó hivatkozott Kiss Géza Ormánság c. könyvére. Az író célja - miközben részletesen taglalja az Ormánság 1930-as évekbeli életét - mementót írni egy elsüllyedt világról. Amelyet a földosztás, annak következményeként azonban az egykézés tett tönkre.

Ceglédi arany: Magyarországon, az 1960-as években nemesítették. Fája erős növekedésű, jó fagytűrő, öntermékeny. Későn nyíló virágait a fagyok kevésbé károsítják. Rendszeresen és bőven hozza középnagy, kárminpirossal színezett narancssárga gyümölcseit. A zamatos ízű, lédús, kemény húsú termések július második felében érnek. Magvaváló, friss fogyasztásra és feldolgozásra is nagyon jól megfelel.

Vajon mikor kezdett el pusztulni Okos Józsi szomszédom? Visszamehetnék egészen a kezdetekig, de most nem teszem. Mikor kezdett el pusztulni Okos Józsi szomszédom, mikor kezdett pusztulni a lelke, hogy aztán a háza is elkezdjen pusztulni? Mikor kezdett el fogyni az erő, a kreativitás, a célorientáltság, a siker, a motiváció, az öröm a lelkéből, a szelleméből? Mennyire menjünk vissza?

Bele sem merek gondolni, milyen lehet egy pusztuló házban vegetálni (lényegében maga a lakó ítéli pusztulásra az otthont, a házat, nem?). Amikor hiányzik az élet, csak a stagnálás és az elemi erők kártételének szép lassú rombolása van jelen.

Roxana: Afganisztánból származó, jó hidegtűrésű, június végi érésű, nagy gyümölcsű, kifejezetten szép küllemű, piros fedőszínű, ízletes fajta. Öntermékeny.

Hűséges, háttérbe húzódó, észrevétlen kísérője életünknek a csalán. Ritkán gondolunk vele, jelenlétére általában csak akkor eszmélünk, amikor csupasz lábszárunkon érezzük csípős üzenetét, pedig mennyi minden jóságot, hasznot kínál az emberiségnek ez a szerény növény, csak a kesztyűs kezünket kell kinyújtani érte!

Kertünkben számtalan slow wood növekszik. Minden évben gyűjtünk és szórunk ki újabb és újabb makkokat, hátha valahol helyet találnak nekik a mókusok, vagy csírázni engedik őket a rágcsálók és a vaddisznók.

Szép lassan természetessé válik, hogy az elkapott és el nem fogyasztott patkány- és vakondtetemeket lapátra kell tenni és a háztól messzire el kell tüntetni. A meztelen csigákat egyszer már megpróbáltam szétvágni metszőollóval, de annyira undorítónak találtam a kibuggyanó feketeséget, hogy inkább továbbra is marad a vödrös megoldás: összeszedem őket és elhurcolom a komposztra.

Sylvercot: Francia nemesítésű, nagyon jó ellenállóságú kajsziújdonság. Virágzása középidejű, érése június közepi. Termése gyönyörű, nagy méretű, kiváló ízű, pirosas bemosódású, narancssárga színű. Fája erélyes növekedésű, kissé szétterülő, korán termőre forduló.

Az egész úgy kezdődött, hogy az új kocsink (hahaha, 14 éves!) hibajelzést adott, a szerelő pedig alánézve elrágott drótokra lelt, továbbá magvakra, és állatszőrre. Állat van a kertünkben! Egy városit ez a dolog felzaklatja. Hiába költöztünk kertes házba, erdőszélre, hittel hittük, hogy a várostábla megelőzi a bajt, nevezetesen, hogy egy élőlény beköltözik majd a kertünkbe. Na de most mit csináljunk?

Ninfa: A legkorábbi érésű kajszik egyike, egyes kedvező években már május utolsó napjaiban szedhető! Termése nagyon szép, enyhén pirossal futtatott aranysárga. Héja vékony, húsa világossárga, friss fogyasztásra és gyümölcssalátákba is kiváló. Öntermékeny fajta.

Az úgy kezdődött, hogy kaptam két kiscicát - de nem lehet őket kint tartani... ők vannak az egyik folyosón...
Az úgy kezdődött, hogy lett egy kotlós...
kikelt 1 kiscsibe...
11 tojás még nem...
mi van, ha csak egy marad?....
kell venni gyorsan pár napos csibét a kotlós alá...

Wonder Cot: A világ egyik legkorábban érő kajszija, melyet az USÁ-ban nemesítettek. Gyümölcse nagyon szép méretű, a felülete 50%-ban szép pirosas fedőszínű, roppanva olvadó húsú, kellemes, harmonikus, édes ízű, egyes kedvező években, illetve jó mikroklímájú termőhelyeken már május közepe előtt szedhető!

A szálkai öreg ház például azért fogta meg a szívünket, mert igazi gangos, gazdag parasztos, rengeteg helyiséggel rendelkező kovácsoltvaskerítéses, hatalmas istállós ház volt. Szerelmesek voltunk, álmodoztunk és álmodoztunk. Valószínűleg minden vasárnap fehérített kisingben vonultunk volna templomba, kertészkedtem volna, és az almáriumban mindig lett volna borocska.

Sokszor cseng bennem Zita írása, ahol arról elmélkedik, hogy miket csinálnának, milyenek lennének attól függően, hogy milyen házat vettek volna. Önmagunk lehetséges változatai. Igen, ez a kis nüansznyinak tűnő változtatás, a tér, amiben élni adatik vagy élni választatik, micsoda életlehetőségeket rejt magában! Összehangolódunk a lakóterünkkel. Kölcsönösen kifejeződünk egymás által. Összecsiszolódunk. Más jelentésmezőket hívunk életre, más minőségeket teremtünk meg. Azt hiszem, tényleg nagyot kell álmodni.

Anegat: Az egyik legszebb minőséget adó fajta az újdonságok között, mely gyümölcsének nagyon szép piros fedőszíne és nagy mérete miatt különösen figyelemre méltó! Hűtve viszonylag sokáig eltartható. Virágzása késői, betegségekkel szemben ellenálló, bőven termő, öntermékeny változat!

Ha meg akarnám ragadni az agyag és a mész lényegi különbségét, akkor abból indulnék ki, hogy a sár mindig az életet vonzza, a mész pedig inkább a pusztulást. Lúgos marása megöli az élet formáit, és rövidebb ideig távol is tartja az új csírák megjelenését. A vályog viszont kézbarát, és otthont ad a csíráknak. Talán emiatt is kapcsolódik össze ez a két anyag olyan erősen a mi kultúránkban.

Szeretnék is majd építeni egy ilyen vályogházat. Sajnos Magyarországon elég nehézkes a szabályozások miatt, de van egy csoport, akiknek már sikerült keresztülverekedniük magukat a bürokrácia útvesztőjében, úgyhogy ez reménnyel tölt el.

Már írtam néhány bejegyzést a kedvenc anyagaimról, vagyis a vályogról és a mészről. Mellettük a mészhabarcs az, amivel a legnehezebben barátkoztam meg, ha egyáltalán. Három összetevője közül csak egy, a víz van meg helyben, sem homok, sem mészkő nincs a környéken a talajban, kezeléséhez szerszámok vagy legalább gumikesztyű, porvédő maszk kéne....

Mitől jó a nyár? No, erre a kérdésre ezer választ is lehet adni, de nálunk elsősorban az a válasz, hogy attól jó, hogy kötetlenül vagyunk együtt annyit, amennyit akarunk.

Cafona: Június közepén érő, bőtermő olasz fajta. Termése kisebb, vagy közepes, kevéssé lédús, de nagyon aromás, aszalásra elsőrendű, de friss fogyasztásra, illetve dzsemnek is kiváló!

Kutatóiskolát szeretnék! Azt szeretném, hogy a gyerekeim ilyen iskolába (és ne csak a családiba) járhassanak. Már kicsiként. Kutassanak a homokban, vegyék észre, hogy szemcsés szerkezetű, hogy van bányászott sárga és szürke folyami, lássák meg, hogy beszívja a vizet, de nem tartja meg, hanem csak átereszti, átszűri, tanulják meg, hogy hidat építeni homokba ágyazott tartópillérre nem lehet és kísérletezzék ki, hogy milyen talajokba viszont igen, és tanulják meg kiszámítani az anyagszükségletet és lássák meg, hogy az íves híd szebb, mint az egyenes, és gondolkodjanak el rajta, hogy ez miért is van így. Ezt akarom.

Négy bátor baranyai nő (Erzsi, Irma, Zita és én) és egy még bátrabb baranyai férfi (Balázs) fogja hétfőn a hosszúhetényi könyvtárban képviselni a Faluság irodalmi tagozatát.
A Faluság, mint író- és olvasókör: írunk és egymást olvassuk és egymást továbbgondolva írjuk a kortárs életet - szellemi piac. Közös.
Öten öt-tíz percben megpróbáljuk majd 3D-ben előadni a Faluság blogot - a hogyan és a miként még meglepetés, de beszámolok majd róla (beszámolunk róla?).

Ernyősvirágzatúak a konyhakertünkben: sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák.

Kinyílásaink és becsukódásaink.
Kinyílásaink és kiteljesedéseink.
Bezárulásaink és megtermékenyüléseink.
Az ernyős virágzat nem virág, hanem virágzat. Virágok szövedéke, virágok csoportrendszere. Hálózat. Lebeg a szélben, lebeg a széllel. Összetettség. Család. Rokonság. Kiterjesztettség.
Mikor a szoknyádba belekap a szél és kiöblösödik (harangszabás, hm, valaha, a szülések előtt még nekem is jól állt....) - a képzelettel már repülsz is. Mikor a szoknyádba belekap a szél és a felsőtestedre tapad, deréktól lefelé pedig csupaszul szemérmetlenkedsz ('A' szabás, most már csak ez áll jól, hm...) - a szabás játéka: esőernyő és napernyő. Ívek, vonalak.
Világmászókák.

Som virágrügy nyílás

Ernyő alatt felnőni. Minden gyereknek adhatunk ernyőt: a valóságban szeretnek alatta játszani és annak biztonságából csak néha-néha kitekinteni. Képzeletbeli, hosszan megtartó ernyőt kialakítani: olyat, ami megvéd, de mégis ki lehet alóla lesni, hm.....

Szibériai áfonya vagy Kamcsatkai mézbogyó (Lonicera kamtschatica)

Bizony a mai könyörtelen gazdasági versenyhelyzetben sok cég van, amely nem a hosszú távon nyújtott, korrekt szolgáltatásban, hanem a pillanatnyi előny megszerzésében, az aznapi túlélés biztosításában látja tevékenysége legelőnyösebb formáját. Ez utóbbiak a vevő megszerzéséért vívott harc során bizony sokszor nem válogatnak az eszközökben.
Gyakran látni egyes csodálatos színes katalógusokban számítógépes trükkökkel feljavított képeket. Az ezeken ábrázolt csoda bizony többnyire a mesében sem létezik! Egyes növényeken olyan virágbőség van, amennyi virágot az adott faj több év alatt összesen sem képes hozni!
Vannak esetek, ahol az adott növény az ábra szerint még a levelén is virágzik! Nagyon durva!
Még szinte csemete méretű gyümölcsfácskák képére a 10 éves-kori termésmennyiséget aggatja az „ügyes fotós”, nem törődve azzal, hogy az azévi hajtásokon is ott lóg például a két öklömnyi gyümölcs. (Egy adott hajtáson /fajtól függően/ az első, vagy második év végére alakulnak ki a termőrügyek, melyekből az azt követő tavasszal lesz virág, illetve nyárra fejlődik ki a termés.)
Könnyebben érzünk egy bogyót óriásinak egy két-három éves kisgyermek kezében, mint egy felnőtt férfiében!
Egyes színek láttán a hozzáértő szakember joggal érzi úgy, mintha mesekönyvet lapozna: olyan égszínkék lomb, vagy szinte lángoló tűzpiros virág sajnos többnyire csak a képzelet (és a technika) szüleménye!
Vannak bizony azok a „könnyfakasztóan csodás történetek”, melyek elhitetik a kedves érdeklődővel, hogy bizony már nem lehetetlen a kertben trópusi gyümölcsöket termelni, sőt ezeket más mesés tájak csodaszer-gyógynövényeivel akár 120 éves koráig is élvezheti! (A télállósági zónák fogalmát sokszor még végzett kertészeknek is magyaráznom kell!!) Ezek a komolytalan, megtévesztő trükkök az internet világában szerencsére játszi könnyedséggel leleplezhetők, mivel az adott növény nevét egy keresőbe bepötyögve, pillanatok alatt ellenőrizhetjük annak minden tulajdonságát. Leírások, vagy képek tömkelegét, század másodpercek alatt dobja ki a gép. Külön rákereshetünk a magyar nyelvű leírásokra is. De vigyázat, csak mértékkel, mert az ember úgy odaragad a képernyő elé, hogy ki se lehet robbantani onnan! Tartsuk meg az egészséges arányt a virtuális, illetve a valóságos kertészkedés között! A hálón böngészve persze nem csak az áhított növény tulajdonságait ellenőrizhetjük, hanem a beszerzési források árainak is könnyen utánanézhetünk. Az árak alapján hamar kideríthetjük azt is, hogy mely cégek csak kereskedői, melyek viszont termelői is az általuk kínált fajoknak, fajtáknak.
Akár a kertészeti árudákban, akár a csomagküldő szolgálatoktól, de a piacokon, vásárokon történő növénybeszerzésnek is vannak előnyei és hátrányai egyaránt. A legveszélyesebbek egyes multi-cégek, melyek a néha szinte döbbenetesen olcsó ár érdekében a növényeket elképesztő hanyagsággal kezelik, nem is élőlénynek tekintve őket. Nemcsak ismerősök számtalan elbeszéléséből, hanem egy komoly Nyugat-Európai (német) faiskolában dolgozva testközelből is megismerhettem ezt a bánásmódot, mikor ilyen „növénygyár”-ból érkező tuják sorsát figyeltem. A termelő cégek sok esetben már nem is kézzel, hanem géppel termelik ki a földlabdás növényeket, borzalmasan kicsi földlabdát hagyva rajtuk (a szállítási költséget bármi áron csökkenteni kell!), de kézi kitermeléskor sem maradhat sok gyökerük, mert a gépi hálózáskor a gép nyílásába be se férnek a normális méretű földlabdák! (A gépi hálózás azt jelenti, mikor a gép nyílásába befelé tolva, majd onnan kifelé húzva a gép egy gumírozott hálóval szorítja össze a földlabdát.) Ez a rugalmas háló persze olyan ritka, hogy ha a föld nem potyog ki belőle, hát pillanatok alatt kiszárad, komolyan tovább rontva szerencsétlen növények életben maradási esélyeit. Ezek a talajból kitépkedett, behálózott növények azután egymás hegyére-hátára ömlesztve nagy faládákba kerülnek, ahol esetenként több hetet is eltöltenek fény és víz nélkül, a szállító kamionra várva. A nagy áruházba érkezve persze sok esetben szintén nem kerülnek szakértő kezek közé, hanem további hosszú időt töltenek bent a melegben, míg szegény megtévesztett vásárlók az „AKCIÓS” felirattól szinte hipnotikus állapotba kerülve haza nem viszik őket. Az ilyen, halálosan meggyötört, nem egy esetben már zörgősre száradt, gyakran bepenészesedett növényre kiadott pénzt pedig akár településünk főterére kiállva, cafatokra tépve a szélbe is feldobhattuk volna, ugyanannyi értelme lenne. A veszteség sokszoros, hiszen nemcsak a pénzünk úszott el, de az elültetésükbe fektetett munka (plusz a majdani kiszedés) is. A legdrágább persze az elvesztegetett idő, hiszen az ősszel elültetett növény sok esetben csak a következő nyár első szárazabb időszakában adja meg magát véglegesen. A pótlás persze már csak ősszel lehetséges, így egy évet sikerült elbukni. Ezalatt egy megfelelő helyről érkezett, szakszerűen gondozott tuja 30-40 cm-t is fejlődhetett volna! Most viszont kezdhetjük elölről, irány tehát egy kertészeti áruda.
Ezek többségében azért szakszerű gondozásban részesített, fajtaazonos növényekhez juthatunk, többnyire elfogadható áron. (Bár a legtöbb árudás csak kereskedik a növényekkel, saját termeléssel nem foglalkozik. Az igazat megvallva egy komoly áruda nem is ér rá a termeléssel bajlódni, ha energiáját inkább a vevők magas színvonalú kiszolgálására összpontosítja. Más kérdés, hogy mostanában ez a színvonal is erősen zuhanni látszik! Egyre égetőbb híján vagyunk a jól képzett, elhivatott kertész szakembereknek /is!/!!) Nagyobb tétel vásárlása esetén talán még némi kedvezményt is kiharcolhatunk. A legfontosabb azonban a személyes kapcsolat: töviről hegyire kikérdezhetjük az adott növénnyel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, s ha mégis gondunk támad, bizalommal térhetünk vissza a növényvásárlás helyére. Az árudai vásárlás hátránya, hogy sok időt, fáradságot vesz igénybe, az áruda gyakorta esik meglehetősen messze, és bizony a legtöbb árudában szinte csak a megszokott tömegnövények szerezhetők be. (Jó néhány, panaszkodó árudással beszélgettem, hogy nem megy az üzlet, nincs forgalom, de aki évtizedek óta képtelen megújulni, követni a változásokat, vagy akár elébe is menni azoknak, az ne siránkozzon…)
Kritikus pontja a növényekkel való foglalkozásnak a teleltetés! Főleg újdonsült „kertészetek, árudák” követik el azt a végzetes hanyagságot, hogy nem gondoskodnak növényeik megfelelő téli védelméről! Egy-egy keményebb tél után, a végig szabad ég alatt álló növények komoly károsodásokat szenvedhetnek! Konténeres növényeknél még teljesen télálló fajok esetében is okozhat a hosszan tartó kemény fagy olyan gyökérsérülést, stresszt, hogy ha nem is pusztul el, de igen nehézkesen, vontatottan indul meg ez első egy(-két!) évben. Korlátozottan téltűrő fajoknál ez a „lezserség” a biztos pusztuláshoz vezethet. Van olyan ismerősöm, aki 3 méteres, konténeres, mexikói legyezőpálmákat hagyott kint a szabadban, mindenféle védelem nélkül. Mikor aggodalmamnak adtam hangot, hogy ez így nem lesz jó, nagyon magabiztosan győzködött, hogy az internet szerint mínusz 20 fokig télálló (Jézusom, ezt mondja a vevőknek is…). Tavasszal viszont elég bárgyú arckifejezéssel állapította meg, hogy egy egész jó autó, vagy egzotikus utazás árát sikerült ellazáskodnia a télen… Igen, ez a példa is mutatja, hogy mennyire meg kell válogatnunk, milyen forrásból tájékozódunk. Az internetre minden idióta írhat oltári baromságokat, őt érintő következmények nélkül, sajnos… A tavaszi növénybeszerzéseknél tehát fokozottabb figyelem szükséges, nehogy fagyhalált szenvedett növényt vigyünk haza. Sok növény van, ami még hónapokig tartja magát és csak a melegebb idő beköszöntével válik nyilvánvalóvá, hogy már hálni sem jár belé a lélek.
(A mi csapatunk igen komolyan kialakított teleltetőkbe hordja be fáradságos munkával a rengeteg növényt a tél elején, majd tavasszal onnan ki! A jó télállóságú, kint maradó állomány zömét pedig letakarjuk! Csak a Szibériai hideget is tűrők nem kapnak semmilyen védelmet. Igaz, hogy ezt a plusz törődést az árakban is érvényesítenünk kell, de a vevő legalább biztos lehet abban, hogy a tőlünk kapott növényt a télen semmilyen károsodás nem érte.)
A csomagküldő szolgálatok növekvő forgalma arra utal, hogy az emberek egyre gyakrabban veszik igénybe a vásárlásnak ezt az igen kényelmes módját. Gondoljunk csak bele: nincs utazás, sorban állás, ki-be rakodás, egy vásárlásra nem megy el szinte az egész nap, hanem otthon, kényelmesen végigböngészhetjük egy adott cég teljes kínálatát. Ha mindjárt egy másik lapot is megnyitunk és ott egy kereső segítségével ellenőrizzük az adott honlapon található képeket, leírásokat, gyorsan meggyőződhetünk az illető cég szavahihetőségéről. A megrendelésünket pár kattintással leadhatjuk, s utána már csak várni kell a szállítót, aki a kezünkbe adja a csomagot. Ha nem bízunk meg az adott csomagküldő szolgálatban, akkor egy minimális értékű rendeléssel könnyen „lekáderezhetjük”, ha ez a küldemény megfelel elvárásainknak, nyugodtan kérhetjük a többi kiszemelt szépséget is. A csomagküldő cégeket sem árt ellenőrizni ár tekintetében, de ne csak az adott növény mellett szereplő összeget figyeljük, hanem a méretet is, hiszen nem mindegy hogy kissé magasabb összegért esetleg sokkal fejlettebb növényhez juthatunk hozzá, nem kevés időt megtakarítva a teljes díszérték eléréséig, vagy a termőre fordulásig. Mindezek mellett természetesen a csomagküldő cégeket is felkereshetjük személyesen is. Egy ilyen látogatás alkalmával egyértelmű képet kaphatunk az adott cég komolyságáról. Sok „úgynevezett” kertészet van, mely a valóságban csak egy szánalmas fóliakalyibából, vagy az udvar sarkában rögtönzött, pár m²-es „növényi nyomortelepből” áll, emellett azonban csodaszép színes honlappal rendelkezik. Elég, ha az oldalon található telefonszámot csak próba-, vagy blöffképpen felhívjuk időpontegyeztetés végett. Ha az illető kifogásokat keres, szabadkozik, akkor már van ok a gyanúra. Nem sokkal rokonszenvesebb, ha személyes látogatásunk alkalmával csak a méregdrága infrastruktúrát csodálhatjuk meg, növények csak itt ott lézengenek, ez esetben az illető cég csak adja-veszi az árut, ha éppen igény van rá, vagy a korábban említett trükkökkel igényt tud támasztani rá.
Összességében elmondható, hogy a korrekt szolgáltatást nyújtó, hosszú távon gondolkodó csomagküldő szolgálatoknak komoly jövője van, hiszen hihetetlen széles választékot képesek nyújtani, melyből igen kellemes és kényelmes módon juthatunk hozzá a megkívánt portékához. Ha egy adott cég bizonyította korrektségét, akkor hosszú távon építhetjük rá növényesítési elképzeléseink megvalósítását. Nem véletlen, hogy nyugaton 3-4 emberöltő óta működő, látványosan fejlődő ilyen cégek egész sokaságát találjuk. Az USÁ-ban 30 éve vettem egy könyvet, mely az ottani csomagküldő cégeket taglalja. Méretes kiadvány, mintegy ezer céget ismertet! (Barbara J. Barton: Gardening by Mail, 1990)
Végül, de nem utolsó sorban a piacok, vásárok. Itt aztán a legkülönbözőbb csodabogarak állítják magukról, hogy soknemzedékes kertészdinasztia örökösei, s már az anyatejjel szívták magukba a szakmát, egyeseknek az óvodában is metszőolló (némelyiknek inkább gumicsizma…) volt a jelük! Kételkedjünk azonban a csodálatos mesékben, ha a másfél méteres hamisciprust kék tuja néven, teniszlabda nagyságú, fóliazacskóba csomagolt „földlabdával” árulja az illető.
Külön rémtörténet Karácsony előtt a „gyökeres” fenyőt árusítóké, mikor a növényt szó szerint kitépik a földből, fóliazacskóba dugják, és hetekig hordják piacra, mire rá tudják sózni valakire. Az ilyen növény megmaradási esélye (egy barátom szavaival élve) kb. egy a vizesvödörhöz. Egy másik barátom úgy mondaná, hogy annyi esélye van, mint trójai falónak az epsomi derbyn…
Mindenesetre piacon úgy kérdezzünk az árustól, hogy az ne jöjjön rá, mit akarunk hallani! Számtalan elképesztő példát lehetne sorolni a piaci növénysorsokról, a kocsi tetején fedetlen gyökérrel szállított gyümölcsfáktól, vagy az erdő aljából kitépkedett hajtásoktól az aznap hajnalban földbe szúrt (véletlenül sem ültetett) „edényes növényekig”. Gyakran elhangzó ültetési tanács, hogy ültetéskor borítsunk a növény alá egy talicska trágyát, vagy hogy egy fél marék pétisó majd helyrehozza. Mindkettő elég hatásosan szénné égeti a növényt. Egyszer régen, egy idős bácsitól vettem az első, rezisztensnek mondott szőlőimet, amik hamarosan úgy lebetegedtek, ahogy illik! Mondom ezt a bácsinak, mire ő kioktatott, hogy: „Miklós! Az, hogy a szőlő rezisztens, nem azt jelenti, hogy nem kell permetezni!!” Csak néztem, mint a bögöly… Jesszusom, ez aztán képben van… Azóta persze szereztem ténylegesen rezisztens szőlőket is, amiket valóban, soha NEM KELL permetezni!
Nem akarok minden piaci árust bántani, hiszen túlnyomó részt keményen dolgozó, becsületes termelők, akik sokszor bizony jobban ismerik a szakmát, mint egyetemi végzettségű kollégáik! (A ténylegesen közép-, vagy felsőfokú tanulmányokat végzett „szakemberek” gyakorta elképesztő, döbbenetes tájékozatlanságának és igénytelenségének egy külön cikket tudnék szentelni! Bocsika!!)
Számtalan komoly faiskola is árul néha piacokon, vásárokon. El kell ismerni, hogy kistermelőktől sok esetben jobb minőséget kapunk, mint egyes profi árudákban, mégpedig közel termelői áron. (Külön élvezet egyes vevőknek az alku, az árusok idegeit azonban nem illik túlságosan próbára tenni. Nagyon sokat küszködtek ők, hogy az a növény a piacig eljusson!) Mivel azonban a piacok a szélsőségek színterei, igencsak nézzük meg, kitől vásárolunk.
A fenti sorokban említett példák, tanácsok csak kis részét tudták felölelni a növényvásárlás buktatóinak, szépségeinek. Ne riadjunk vissza azonban a beszerzés nehézségeitől, hiszen egy saját magunk alkotta csodás kertnél nincs boldogítóbb dolog a világon!

Az, hogy mit nevezünk szobanövénynek elég relatív. Sok olyan növényt tartanak az emberek szobában, ami nem oda való és nem is érzik jól magukat, ilyenek például a citrusfélék, a leander vagy bizonyos pálmák és kaktuszok. Ezeknek rendszerint több fényre és az évszakok váltakozására van szükségük.
Egy jó szobanövény tehát elviseli a kevés fényt, a folyamatos magas hőmérsékleteket és a kezdő szobakertészek túl kevés vagy túl sok öntözését. Viszonylag sok növény megfelel ezeknek a kritériumoknak. A legtöbbjük trópusi eredetű, de akadnak szubtrópusi, esetleg mérsékelt övi növények is köztük.
A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretnék beszélni pár fajról, amiket, bár szobanövénynek árulnak, egy szerencsés mikroklímába telepítve Magyarországon is a kertünk részévé válhatnak, egzotikus hatást kölcsönözve neki. Ezeket mind kiültetve tartom egy ideje a szüleim szegedi kertjében (USDA zóna 7a). Direkt nem a feltűnő, hidegtűrő pálmákra, banánokra és kaktuszokra szeretnék kitérni, hanem azoknál kevésbé ismert növényekre.

Japán arália vagy szobaarália (Fatsa japonica)

A Fatsiák egzotikus megjelenésű, Ázsiából származó növények, melyek közeli rokonai a borostyánoknak. A levelei kicsit hasonlók a fügére, de azokkal ellentétben örökzöldek. Legjobban árnyékos-félárnyékos helyen érzik magukat. Szeretik a magas páratartalmat és a jó humuszos talajt. Lassú növekedésű és alacsony termetű növények, amik tökéletesek kisebb városi kertekbe is. Nálunk körülbelül 10 éve van egy példány kiültetve. A hidegtűrése meglepően jó, -15 és -18 °C-ig nem károsodik. Az alatt a levelei lefagyhatnak, de törzse a megfigyelésem szerint -20 °C-ig nem sérül. Viszont egy meleg, aszályos nyár ugyanúgy megviselheti, mint egy hideg tél. A nagy melegben a növekedése leáll és a gyakori öntözés ellenére látszik, hogy nem igazán boldog, egyfajta „nyári álomba merül”. Érdekessége még, hogy a virágait nagyon későn, október-november tájékán hozza, így nagyon ritka, hogy a termései be is érjenek. A leveleit előszeretettel használják a virágkötészetben és viszonylag könnyen beszerezhető, virágüzletekben és kertészetekben viszonylag gyakori faj. Több különböző fajtája létezik pl. Variegata, Spider Web, amik az alapfajnál érzékenyebbek.

Borostyánarália (Fatshedera lizei)

Mint a neve is mutatja, az előbb bemutatott Fatsia (szobaarália) és egy Hedera (borostyán) faj keresztezésével állították elő. Megjelenésében is valahol a két szülő között helyezkedik el. Levele kisebb és kevésbé ujjas, mint a Fatsiának, de jóval nagyobb, mint egy borostyáné. Növekedésre is a két szülő között van félúton, mintha nem is tudná eldönteni, hogy cserje vagy futónövény szeretne lenni. Hasonló helyet és tartást igényel, mint a szobaarália. Mutatós növény, egyedül a hidegtűrésében csalódtam. Tapasztalatom szerint semmivel nem hidegtűrőbb, mint a Fatsia, talán még kicsivel érzékenyebb is. A borostyántól sajnos ezt a jó tulajdonságot nem sikerült megörökölni.

Kukoricalevél (Aspidistra eliator)

Tipikusan a „nagyanyáink növénye” jelzővel illethető növény, akárcsak a muskátli. Kelet-ázsiai származású és rendkívül szívós szobanövény hírében áll. Sajnos valamilyen okból veszített népszerűségéből az idők során, emiatt beszerezni is nehézkesebb. Alacsony termetű növény, melynek a föld feletti része gyakorlatilag egy nagy levélből áll. Viszonylag lassan fejlődik, az árnyékos, félárnyékos helyeket kedveli. Jó hidegtűrő, -15 fokig nem panaszkodik, de hidegebb teleken a levelei károsodhatnak. Szerencsére a méretéből adódóan könnyű takarni és a következő tavasszal, nyáron új levelekkel örvendeztet meg.

Bíborpletyka (Tradescantia pallida)

Ez a növény sokaknak meglepő lehet, hiszen mindenhol fagyérzékeny szobanövényként van feltüntetve. Természetesen próbálkozhattam volna az ismert télálló pletyka fajokkal is, de ennek a növénynek a már-már természetellenes színe nagyon megfogott. Külföldi fórumokon olvastam, hogy megfelelően takarva -15 és -20 °C-os hideget is túlél a növény föld alatti része, melyről tavasszal újrahajt. A növény alacsony termetű, bíbor lila színű, a levelei enyhén szőrösek. Erősen sarjad és terülésre hajlamos, így hagyni kell neki helyet. Elviseli az árnyékos helyet, de tapasztalatom szerint sokkal szebb színe van napos, félárnyékos helyen. Jelenleg a második, enyhe telét tölti kint ezért a tényleges hidegtűrését még nem volt alkalmam tesztelni.

Szálkás aloe (Aloe aristata vagy Aristaloe aristata)

Szinte minden kertészet pozsgás szekciójában megtalálható ez a kistermetű Aloe faj, mely talán az egyetlen, ami megfelelő körülmények között kibírja a teleinket (az Aloe striatula, csak 2 telet bírt ki nálam). Apró fehér pöttyökkel díszített levélrózsája nagyon mutatós egy kaktusz- vagy sziklakertben. Nyár elején a fáklyaliliomokhoz hasonló narancsos-piros virágzatot fejleszt. Télen a levelei összecsukódnak és egészen összetöpörödnek. Mindenféleképpen jó vízelvezetésű, homokos talajba kell ültetni és a csapadékvédelem is ajánlott. Nem összekeverendő a szemölcsliliomokkal (Haworthia), melyek érzékenyebbek!

Indás kőtörőfű (Saxifraga stolonifera)

Ez a csíkos, apró levelű kőtörőfű-féle szintén remekül elél a kertünk árnyékos, félárnyékos részein. Nyár elején hozza apró, de érdekesen aszimmetrikus virágait, melyek remekül mutatnak. A szamócához hasonlóan az indái végén új növényeket fejleszt, így gyorsan képes elborítani egy ágyást, meggátolva a gazosodást.

Kapaszkodó füge (Ficus pumila)

Ez a növény egy kakukktojás, ugyanis most tavasszal fog kikerülni a kertembe. Ez az apró levelű kúszó fikusz papíron -15 és -17 °C-os hideget is elvisel. Nagy felületeket képes elborítani viszonylag gyorsan, így melegebb vidékeken gyakran ültetik. Remélhetőleg néhány év múlva bővebben is tudok róla nyilatkozni.

A lista természetesen nem teljes és senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy a féltve őrzött növényeiket fagyhalálra kárhoztassák. Viszont a megfelelő védett fekvésben, sok szobanövénynek vélt növény a kertünk dísze lehet.