Hímzéstörténeti bevezető

Miután elolvastam Zita bejegyzését, ami a Magyar Úrasszonyok Lapjairól szólt, elővettem az én ilyen újságjaimat és kicsit belelapoztam…

enter image description here

Imádom ezeket az időutazásokat! Szeretem a múlt finomságát, eleganciáját, azt, hogy megadták mindennek a módját.

enter image description here

Számomra az egyik legszebb példa erre a kézimunka, mert hihetetlen, de körülvettük magunkat szebbnél szebb csipkékkel, hímzéssel a lakásban és a ruhatárunkban egyaránt. A régi újságok között lapult régóta egy kiadvány 1985-ből. Annak idején a Magyar Divat Intézet adta ki Régimódi Kézimunkák című gyűjteményét, mely bizonyíték arra a leheletnyi luxusra, ami sokáig még a XX. században is jelen volt a mindennapokban. Aztán elővettem egy könyvet is Kézimunkák ismerettára címmel, ami egy csodálatos összefoglalása mindannak a technikai tudásnak, amit a nők évszázadokon át gyakoroltak. És ezzel a két kinccsel a kezemben elmerültem a fonalak, selymek, aranyszálak, tűk, vásznak, minták világában…

enter image description here

Enczyklopaedia, a női munkák ismerettára – ha csak a tartalomjegyzéket átolvasom, már kikerekedő szemekkel veszem tudomásul, hogy a mai nők elődeik nyomába sem érhetnek ilyen téren. A varrás alapjaitól egészen a velencei csipkékig részletes leírások százai azért, hogy a nők „minden más segédeszköz nélkül magukat a tűművészetben kiképezhessék”. Miközben olvasgattam az öltések nemei között, rájöttem, hogy ha a hímzés világában még mélyebbre szeretnék merülni, és a divattörténeti részét is megismerni - ahogy ez Judit fejéből ötletként kipattant - , ahhoz előbb ezt kell kicsit jobban átlátni. Tudni kell a rengetegféle hímzés között legalább egy picit különbséget tenni. Ha ezt az enciklopédiát átnézem, könnyebb lesz a történeti anyagokat a megfelelő dobozba tenni a fejemben.

enter image description here

A fehér hímzés minden más hímzésfajta anyja. Ebből alakultak ki később a színes minták milliói. Csak ebben a verzióban 15 különböző öltést lehet megtanulni a könyvből, az egyenes száröltéstől a hurkolt ívekig. Így el lehet jutni a Velencei hímzésig vagy a Renaissance hímzésig, ahol kiderül, hogy a hímzésen túl már horgolási ismeretek is szükségesek egy komplett minta elkészítéséhez. Talán az egyik legismertebb fehér hímzés a Madeira hímzés, melyet régebben angol hímzésnek neveztek. „A nevezett szigetről eredő munkák tisztaság és jóság által tünnek ki különösen.” Persze az ágyneműbe, keszkenőbe hímzett monogramok is a fehér hímzéshez tartoznak. Gyönyörűen cizellált betűk, melyek kihímezve hajszálvékony, fehér fonallal kidomborodnak, szinte életre kelnek a vásznon. Virágok, növényi minták a lehető legkülönbözőbb formában és verzióban jelennek meg ropogósra vasalt anyagokon hófehér színben. Meseszép!

enter image description here

Ezt képviseli nemesi vonalon a lapos- és aranyhímzés, ahol aranyfonallal díszítettek selymet, bársonyt. Itt derül ki a könyvből, hogy egy végtelenül összetett dolgot próbálok kibogozni és végig követni, hiszen megjelenik a keleti hímzésfajta, amit a szerző szerint némelyek renaissance hímzésnek, mások meg arab műnek tekintenek. De tovább olvasva „igen valószínű, hogy a távol délen van a bölcsője minden tű művészetnek”.

A teljesség igénye nélkül öltések, minták címszavakban, melyek önmagukban is mesélnek:
- betétes vagy mozaik hímzés
- szegély, perzsiai hímző öltéssel
- csík lapos öltéssel
- csokor, egyenes és áthelyezett lapos öltéssel
- chinai egymásba szaladó öltés.

enter image description here

enter image description here

Az utolsó nagy halmaza a hímzéseknek a vászon és kanava hímzés, mely „egyike a legrégibb, s a nők által különös előszeretettel gyakorolt hímzéseknek”.

enter image description here

Én először naivan azt gondoltam, hogy ez a keresztszemes hímzés lesz. De ez sem ilyen egyszerű, mert 32 (!) féle öltést számoltam meg. Elképesztő! Bizanczi, rococo, mór, görög, mozaik, smyrna, rizs, áthelyezett kettős öltés, gobelin…
És itt kap 15 perc hírnevet a korábban említett, 1906-1916 közötti időszakot felölelő kiadvány a Divat Intézettől, melyben fejezetekre bontva kiderül, mi mindent hímeztek, díszítettek dédanyáink ezzel a rengetegféle öltéssel.

enter image description here

enter image description here

Lakberendezés: párnák, vánkosok, székpárnák, bölcsőtakarók, kályha- vagy verandaellenző, falvédő, függőny.

enter image description here

Asztalneműk végtelen sora: ebédlőasztal terítő, tea- és kávéasztal terítő, varróasztal terítő, asztalfutó, hímzett ozsonnaabrosz, tálcakendő, fagylaltkendő, kendő kenyérkosárba, kávémelegítő, zsebkendők.

Kisebb kézimunkák: kesztyűtartó, tűpárna, könyvborító, írómappa.

enter image description here

Öltözködés: derékdísz, gallér, sál, kézelő, tarsoly, plédburok, napernyők.

enter image description here

enter image description here

Szóhoz sem jutok.

enter image description here

enter image description here

Mert hímezni jó!

Emlékszem, amikor egy idős néni adott a kezembe egy előre megrajzolt, hímezhető abroszt, hogy díszítsem ki. Azt sem tudtam, mi fán terem ez az egész hímzés-kézimunka dolog. Valahogy 12 évesen ez a világ nem fogott meg. Nem is kezdtem bele, udvariasan visszaadtam az asztalterítőt. Nem értettem, mi a jó ebben. Kislányként anyukám megtanított állítólag kötni, ma fogalmam sincs, hogy kell a kötőtűket forgatni a fonal körül.

enter image description here

enter image description here

Sok évvel később kezdtem saját készítésű ékszerek gyártásába, szerettem rajzolni, néhány egyszerű „kézműves” dolgot csináltam, de nem is sejtettem, hogy kb. 30 éves korom körül majd teljesen beleveszek a tűhímzés/tűfestés világába, varrógépet veszek, elkezdek nemezelni. Valahogy mindegyiknél azt éreztem, hogy ez megy nekem. Hiszen én tudok hímezni! Képes vagyok nyuszit, mackót varrni, a nemezelés első alkalmával nem hitték el, hogy még nem volt gyapjú és szappan egyszerre a kezemben. Azt hiszem, ez az egész jött velem. Hoztam magammal az ősök tudását, hiszen volt kitől örökölni. Mamó kötött, még akár a kórházban is, és egy mellénnyel várt engem látogatásunkkor. Mama varrónő volt, tudom, hogy ha leülök a géphez, most is vezeti a kezeimet. Tudott horgolni, rengeteget kézimunkáztak esténként, ahogy anno mesélték. Három nő a családban, dédanyám, nagymamám és húga elkezdtek egy hatalmas abroszt azsúrozni (bárcsak leülhettem volna közéjük!), közben beszélgettek, nevettek, pihentek. És ez a lényeg. Ezért csinálták ezt a nők évszázadokon át.
Látok magam előtt mondjuk egy vidéki kastélyt Angliában, Jane Austen korában, ahol a hölgyek leültek együtt a szalonban, elővették a hímzőkereteket, pattogott a tűz a kandallóban, és mindeközben gondolatban kiházasították a fél megyét. Vagy hallom a falusi asszonyok énekét itthon, amikor régen összegyűltek kihímezni egy menyasszonyi fátylat. Ők tudták, hogyan kell élni. Tudták, hogy kézimunkázás közben akár a világot is megválthatják, vagy egyszerűen csak jól érezhetik magukat. Együtt. Kár, hogy ez mára szinte teljesen kihalt.

enter image description here

A könyvből, ami elindított engem is, még semmit nem varrtam. A szalaghímzést, ami először ámulatba ejtett az interneten keresztül, soha nem próbáltam ki. A keresztszemes öltésekbe is belekóstoltam, nem is lenne vele gondom, de számolni kell, az pedig nem az én világom.

enter image description here

enter image description here

Végül kikötöttem a tűfestés (needlepainting) technikájánál, ami tényleg teljesen kikapcsol. Itt megszűnik a világ körülöttem, észrevétlenül suhannak el akár órák is, miközben virágok születnek meg a vásznon. Ráadásul így szívem egy másik csücske is örülhet a növényeken keresztül, hiszen egy részem kertész lett. Festékkel festeni soha nem szerettem, talán mert nem is tudtam. De hímzőfonalakkal árnyalni, mélységet adni a képnek, ez teljesen elvarázsol. Szeretem begyűjteni a szükséges színű fonalakat, imádom a kialakult színsorokat a gyerekkori játékbőröndömben, ahol tartom őket. Muszáj lesz vennem egy asztali rámatartó állványt, mert néha két kéz már nem elég. Szeretnék majd egy szögletes, nagyobb hímzőkeretet is állvánnyal, amihez odaülök, mellettem egy csésze kávé vagy tea, könyvek és növények. Sok-sok növény. Halk zene szól vagy éppen hangosan énekelek, jó meleg van, egy részletes botanikai illusztrációt rajzolok, majd hímzek ki és közben lubickolok a világban, ami rólam szól.

enter image description here

Kézimunka-meditáció

Tisztelt Uraim, a holnap reggeli viszont látásra!
Csajok, ti maradjatok! Ez most női szalon lesz!
Többször morfondíroztam már azon, hogy mit is jelentenek a különféle kézimunkafajták, milyen is a viszonyom hozzájuk, mit is fejezünk ki velük, milyen érzés, milyen folyamat az, miközben megalkotjuk az egyes darabokat. Talán legfőképpen a folyamaton van a hangsúly, az alakuláson, a megtörténésen. A kézimunkázás - mint egy átlagos háztartás elengedhetetlen kelléke - mindig is nagy jelentőséggel bírt a női nem körében. A szükség és az időtöltés furcsa kettőssége, misztikus elegye a mai napig meghatározója: ha nincs pulóverünk, kötünk egyet, ha nincs lepedőnk, szövünk egyet, ha jól szeretnénk aludni, akkor hímzünk párnahajat, ha nincsen szoknyánk, varrunk egyet, ha nincsen függöny az ablakon, vagy üres a komód teteje, akkor horgolunk rá csipkefüggönyt, csipketerítőt. A kézimunkázás alapvetően tehát használati és lakberendezési kellékek előállítása - esztétikai igénnyel, tulajdonképpen a mindennapok művészetéről beszélhetünk. Minden nap: minden nap hozzáteszünk valamit a majd elkészülő alkotáshoz, és mindennapi, miszerint nem a magas művészethez sorolandó, hiszen bárki megtanulhatja, bárki elsajátíthatja.

enter image description here

Viszont minden kézimunkázó ismeri azt a különös késztető érzést, hogy egyszerűen kell csinálni, valamit kell csinálnia a kezemnek - na ez már a női meditáció kapuja. Ha valami fontosat kell átgondoljak, ha belső kérdésem van, ha döntenem kell, akkor leülök horgolni, vagy fonni és a tapintható szálak alakulása folytán egyszerűen rendeződnek a gondolataim. A fonal fogása, a finom, szelíd ritmikusság a belső zűrzavarból átlátható rendet varázsol. "Anya, horgolj egy sort!" - nálunk szállóige lett Jónás nyomán, aki egy alkalommal annyira felbosszantott, hogy csak ezt az egy kiutat látta a menekülésre. Bevált.

Kötés: két tűvel dolgozunk, az egyik tűről kötjük a szemeket a másikra - az a bizonyos viccben szereplő sima-fordított, folyamatos libikóka, ide-oda ingázás. Kislánykoromban a babáimnak én kötöttem a ruhákat és igen, én is a nagymamámtól tanultam meg - a kézimunkázást miért nem anyáinktól, hanem nagyanyáinktól kapjuk?

Szövés (váltós kereten): itt nem a tűre szedjük fel a szemeket, mint a kötésnél, hanem felvetjük a felvetőszállal a keretet. Itt is meg van az ide-oda játék, az egyik sornál balról jobbra megyek a vetélővel, a másiknál pedig jobbról balra. A szövésnél már kétféle szálam van: a felvetésnek egy erősebb (ez tartja az egész szövetet), a textúrának pedig tetszőleges. A gyapjú és a kender a kedvencem.

enter image description here

A szövésnél a felvetésen nagy hangsúly van: ez az a váz, amire építjük majd a szövetet, a legkisebb lazaság is a textúra kárára fog válni. Az elkészült szövet levágása és a szálak elkötése a szüléshez hasonlítható: ahogy lecsúszik a szövet a keretről, ahogy elkötözgeti az ember a felvetőszálakat - aztán meg persze gyönyörködik önnön alkotásában, mint ahogyan gyermekeink újonnan megismert pofikájában szoktunk.

enter image description here

enter image description here

Horgolás: egy tű - egy szál. Tökéletes! Mikor mélyebben belegondolok, mindig megdöbbent, hogy egyetlen szállal és egyetlen tűvel micsoda csodákat lehet létrehozni! Az ember bekucorodik a fotelbe, nyáron kiül a fűbe egy ötperces pihenőre és már repül is egy másik világba. Minden kézimunkázás sajátja, hogy a munkadarab pillanatnyi alakulását mindig összevetjük az elképzelt késszel. A horgolásban azt szeretem különösen, hogy - mivel sohasem használok mintát vagy leírást - el kell képzelni a formát, a mintát, a kalapokat pl. gondolatban ráhorgolom a fejünkre (még a szobrászok sem tudnak ám ilyet!). A horgolás a legkönnyebben, legdiszkrétebben mobilizálható, kabátzsebben vagy női kistáskában is elfér.

Fonás: miután megismerkedtem a szövéssel, elkezdett érdekelni maga a szál - Balázstól kaptam egy rokkát: 'egylábintós' (egy pedálos) régi sváb (szász típusú) rokkám van, annyira szeretem, hogy kimondani nem, csak leírni merem, hogy majd egyszer valamikor, ha lehet, azért kipróbálnék egy vadonatúj Ashford vagy Kromski rokkát is. A szövést még könyvekből, a fonást már youtube-videóval tanultam - én is élvezem és kihasználom ezt a fajta távoktatási lehetőséget. Balázs egyik éjjel kidörmögött a paplan alól, hogy milyen angol ez, mert egy szót sem ért - drágám, fonni tanulok! A kanadaiaknál és az ausztráloknál igencsak elterjedt technika a fonás - általában a saját gyapjújukat mosatják, kártoltatják és az elkészült fonalat kézimunkázzák. Nálunk Füzes Zsuzsannának vannak idevágó munkái, és a Gyapjúfesztiválnak is ő az egyik fő mozgatója.

enter image description here Botond unokaöcsém találkozása a rokkával

Maga a fonás, mint élmény, szó szerint a végtelenséggel való találkozás: a kerék már önmagában is erős szimbólum, ütemes hajtásával az anyag állapotát megváltoztatjuk, a szárnyas orsóra (Leonardo da Vinci egyik találmánya) fonallá forgatjuk. Végtelen maga a szál is: soha sincs vége, mindig folytatható ( a folyamatnak csak az orsó nagysága szab határt).

Hímzés: gyerekkoromban szerettem hímezni, ahogyan szinte minden kislány szeret színezni, kitölteni, színekkel feltölteni az előrajzolt mintát. Hímzéskor tulajdonképpen a tiszta, előrajzolt teret apránként töltögetjük ki - ráírunk magára a textúrára, ezáltal adunk a már megrajzoltnak magasságot, mélységet. Lesznai Anna költőnőnk hímzéstervei előtt nagyon jó ácsorogni a pécsi Új Magyar Képtárban.

A kézimunkázás a nap mint nap való alkotás öröme, az új dolgok létrehozása fölött érzett sikerélmény. Megelégedettség, magabiztosság: meg tudom csinálni, képes vagyok rá. Egyszerűen jó!!! A befejezett darabokat pedig az egész család élvezheti.