Egyszerűen vasárnap

Mikor Jolán harmadszor kérte, hogy tanítsam meg, akkor sejtettem, hogy ez most komoly. Tényleg kíváncsi rá. Na, jó, legyen! Elő a kis kezeknek való vastagabb fonállal, ötös horgolótűvel és kezdjük. És tudja! És érti!

enter image description here

Másnap reggel már ott állt a konyhában és teljesen belefeledkezve horgolt és horgolt.

enter image description here

Taníts meg engem is! Jónás is csatlakozott, de ő már konkrét céllal: készít magának egy mamuszt.

enter image description here

Mindennapi meghittség. A hideg és az eső kint, az alkotás és készítés folyamata bent. Belsőleg keletkező, ránk jellemző ritmus. A nekünk jó megtalálása. Nehéz abbahagyni.
Tegnap vasárnap volt. Ma is vasárnap van. És kérem szépen nekem holnap is vasárnap lesz, mert Varga János olyanolyanolyan szépet írt. Jaj, miért nem lehet előre linkelni? Miért csak a múltra, a már megjelentre lehet utalni? Előre a múltba? Digitális lét és idő.

Újabb időkezelési probléma: még a nap vége előtt, de már az írás befejezése után a Fanni-féle egy (vasár)napon belül tovább szövődött: anyukám (nem tudom miért, de most valahogyan fontosnak tűnik, hogy anyukám még magázta a szüleit, a nagymamám pedig mindig anyikámozta a dédmamámat, persze én már mindenkit tegeztem, de például anyóskámnak nem tudom azt mondani, hogy szia, vagy szervusz, egyszerűen a csókolom mama! után átváltok tegezésre) beállított egy kötettel, aminek a címe tetszett neki, hát kézbe vette, de beleolvasva megállapította, hogy ez magasröptű duma, tehát pontosan nekem való: Noam Chomsky Miféle teremtmények vagyunk című kötete! És telitalálat! Azok a híres anyai megérzések, ugyebár.

enter image description here

Ezután a megható jelenet után képzeljük el, ahogyan anyukám előveteti velem az egész család összes zokniját, magában azt dörmögve, hogy én ezt nem bírom, ezt a szégyent, szégyenben fogsz maradni, ilyet hogyan lehet leírni, ez szégyen, inkább megcsinálom - és kérem, igen: összepárosítja, befoltozza, kiszortírozza, egyszerűen rendbe teszi a zoknikat. Én meg ámulok, és nem merek megszólalni, mert nem tudom eldönteni, hogy mit kérjek, heti, havi, vagy évi rendszerességet ez ügyben. Azt meg magamnak sem merem bevallani, hogy a szennyesben még biztosan akad pár kósza egyedülálló zokni....
Ez így már nem egyszerűen vasárnap, hanem: vasárnaposság!

Harisnyás Pippi

enter image description here

Mikor Márta küldte az első képet, rögtön tudtam, hogy Harisnyás Pippi lesz.
Nemcsak a történetet szerettük olvasni, hanem magát a karaktert is jelképesnek tartottuk: főleg színében és méretében is felemás harisnyáját. A szeleburdi családon kívül Pippi az a karakter, akivel legitimálni tudtam magamat/magunkat a gyerekeknek. Hogy miért? Őszintén? A rengeteg felemás zokni miatt. A mai napig nem értem hogyan lehetséges - feltevésem szerint a szennyesben és a szekrényben zoknifaló manók ücsörögnek és rajtam heherésznek. És mindig, de mindig sikerül nekik! A gyerekek leleményesen kitalálták, hogy segítendő nekem a viaskodásban és a lehetetlennek tűnő feladatban, azaz abban, hogy a zoknik párosával érkezzenek a szekrénybe és onnan párosával is kerüljenek elő, szóval kitalálták, hogy levételkor a száruknál összefogják őket, mert ha a mosógépbe párosával mennek mosódni, akkor talán van esélyük arra, hogy párosával szárítódnak és párosával is jutnak el a szekrénybe, onnan pedig a célállomásra, azaz a lábukra. A lányok zoknijával még valahogyan elboldogulok, de valljuk be, a fiúkét áztatni, előmosni kell - esküszöm, csak kicsit szedem őket a párosításból szét, csak amíg gyorsan átsúrolom őket a mosószappannal és már zuttyannak is a gépbe, és egyre többször a teregetőn is párosával látom őket és néha-néha még a szekrénybe is (esküszöm!!!) úgy teszem be őket, de akkor nem értem, hogy miért van minden reggel óbégatás, hogy nem találok egy normális páros zoknit sem. Életem egyik legrosszabb reggele az volt, amikor elfojtott hangú matatás után 'a franciska végre egy pár, de ez meg lukas' felkiáltással ott állt előttem vádló tekintettel az egyik fiam és nem értette, hogy miért és én pláne nem értettem, hogy hogyan és miért. Gyerekként anyukámat mindig azzal bosszantottam, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, esküszöm anyu, hogy ezt próbáltam erőltetni, és mégsem megy. A fiúk (fura, miért a fiúk a rendesebbek ebben a tekintetben?) kifejlesztették a következő taktikát: ha találnak egy rendes (értsd: normális színű, méretű, szabású és nem lukas) pár zoknit, akkor azt beviszik a szobájukba és az ágy alá dugják, hogy reggelente onnan vegyék elő őket és ne a szekrényből. Ha ügyesek, akkor néha egy hétre előre betankolnak, én meg csak ámulattal lesem az ügyletet: nekik miért sikerül ennyi zoknit párosan mozgatniuk?

enter image description here

Megszerettem a páratlan zoknikat, igaz, ennek a hóbortos, funkcionális nemtörődömségnek már csak itthoni környezetben engedélyezek létjogosultságot. A lányaimat nem zavarja....

Babák

Babát horgolni - így utólag -, nem nagy ügy. Nagyon szerettem volna lányomnak ölelgetős babát horgolni, de hát ő már ebből kinőtt. Kerestem hát egy olyat, ami neki is tetszik, de horgolási tudásomat nem haladja meg. Így született egy baba mintából, kis átalakítással a következő kislány:

enter image description here

Eddig azt hittem, hogy csak a mintákat követve tudok dolgozni. Hát ez a baba megmutatta, hogy nem. Hosszabbítottam a lábán, a kezén, és így egy kicsit a testén is, hogy arányos legyen. A szoknyája sem ugyanaz, mert lányom hosszabbat szeretett volna. Ezek az átalakítások meghozták az önbizalmamat.

Judit ajánlotta múltkor Beatrix Potter meséit, és feltüzelt, hogy ha már "ilyen ügyes vagy"-ok, a következők lehetnének szépen sorban a Potter figurák: Kacsa Jolán, Nyúl Péter, Benjamin, …..
És természetesen lehetne egy baba is, pont Beatrix Potter. Beadtam a derekam. Milyen volt Beatrix Potter? Elő gyorsan legjobb barátunkat, G-t: képeket kerestem, és persze megnéztem a Miss Potter című filmet is. Rögtön kiderült, hogy nem egy balerina típusú babát kell horgolni, hanem további átalakításokra lesz szükség.
A színeken könnyen változtatunk: értelemszerűen csak fekete cipő jöhet szóba, és valami krémesebb árnyalatú testszín. Sok képet láttam, amin fekete vagy szürke ruhát viselt, a kor divatjának megfelelően, de azt egy horgolt játék baba esetében túlzásnak tartottam, így hát elhatároztam, hogy Beatrix fiatal lesz, tehát kék lesz a ruhája. A blúz rész világos kék, az elmaradhatatlan fehér gallérral, a szoknya pedig hosszú óceán-kék.

enter image description here

De hát nem lehet meztelen! Kapott fodros alsószoknyát is.

enter image description here

Ő lett életem második babája, amit magam horgoltam. Szerettem készíteni, mert megmozgatta a fantáziámat, igyekeztem kitalálni a mintát, a formát, aztán pedig le is próbáltam írni - több kevesebb sikerrel. Emiatt hát csak óvatosan kérem azzal, hogy pont ilyet kérek, mert az nem fog menni. Szívesen készítek még másik babákat, de lehet, hogy azok már más alapminta szerint fognak készülni. Ugyanis, ahogy bújom az internetes oldalakat, több technikát találtam:
1) alulról felfelé halad, összehorgolja a két lábat, majd rövid nyakrésszel egybehorgolja a fejet, és a két kezet varrja fel
2) fentről lefelé halad, egyben van az egész, a karokat vállal előkészíti, és a popsi után is két körben halad tovább a lábbal. Ez gyakorlatilag varrás nélkül készül.
3) minden alkatrészt külön horgolunk, és utána összevarrunk.

Kézimunka-meditáció

Tisztelt Uraim, a holnap reggeli viszont látásra!
Csajok, ti maradjatok! Ez most női szalon lesz!
Többször morfondíroztam már azon, hogy mit is jelentenek a különféle kézimunkafajták, milyen is a viszonyom hozzájuk, mit is fejezünk ki velük, milyen érzés, milyen folyamat az, miközben megalkotjuk az egyes darabokat. Talán legfőképpen a folyamaton van a hangsúly, az alakuláson, a megtörténésen. A kézimunkázás - mint egy átlagos háztartás elengedhetetlen kelléke - mindig is nagy jelentőséggel bírt a női nem körében. A szükség és az időtöltés furcsa kettőssége, misztikus elegye a mai napig meghatározója: ha nincs pulóverünk, kötünk egyet, ha nincs lepedőnk, szövünk egyet, ha jól szeretnénk aludni, akkor hímzünk párnahajat, ha nincsen szoknyánk, varrunk egyet, ha nincsen függöny az ablakon, vagy üres a komód teteje, akkor horgolunk rá csipkefüggönyt, csipketerítőt. A kézimunkázás alapvetően tehát használati és lakberendezési kellékek előállítása - esztétikai igénnyel, tulajdonképpen a mindennapok művészetéről beszélhetünk. Minden nap: minden nap hozzáteszünk valamit a majd elkészülő alkotáshoz, és mindennapi, miszerint nem a magas művészethez sorolandó, hiszen bárki megtanulhatja, bárki elsajátíthatja.

enter image description here

Viszont minden kézimunkázó ismeri azt a különös késztető érzést, hogy egyszerűen kell csinálni, valamit kell csinálnia a kezemnek - na ez már a női meditáció kapuja. Ha valami fontosat kell átgondoljak, ha belső kérdésem van, ha döntenem kell, akkor leülök horgolni, vagy fonni és a tapintható szálak alakulása folytán egyszerűen rendeződnek a gondolataim. A fonal fogása, a finom, szelíd ritmikusság a belső zűrzavarból átlátható rendet varázsol. "Anya, horgolj egy sort!" - nálunk szállóige lett Jónás nyomán, aki egy alkalommal annyira felbosszantott, hogy csak ezt az egy kiutat látta a menekülésre. Bevált.

Kötés: két tűvel dolgozunk, az egyik tűről kötjük a szemeket a másikra - az a bizonyos viccben szereplő sima-fordított, folyamatos libikóka, ide-oda ingázás. Kislánykoromban a babáimnak én kötöttem a ruhákat és igen, én is a nagymamámtól tanultam meg - a kézimunkázást miért nem anyáinktól, hanem nagyanyáinktól kapjuk?

Szövés (váltós kereten): itt nem a tűre szedjük fel a szemeket, mint a kötésnél, hanem felvetjük a felvetőszállal a keretet. Itt is meg van az ide-oda játék, az egyik sornál balról jobbra megyek a vetélővel, a másiknál pedig jobbról balra. A szövésnél már kétféle szálam van: a felvetésnek egy erősebb (ez tartja az egész szövetet), a textúrának pedig tetszőleges. A gyapjú és a kender a kedvencem.

enter image description here

A szövésnél a felvetésen nagy hangsúly van: ez az a váz, amire építjük majd a szövetet, a legkisebb lazaság is a textúra kárára fog válni. Az elkészült szövet levágása és a szálak elkötése a szüléshez hasonlítható: ahogy lecsúszik a szövet a keretről, ahogy elkötözgeti az ember a felvetőszálakat - aztán meg persze gyönyörködik önnön alkotásában, mint ahogyan gyermekeink újonnan megismert pofikájában szoktunk.

enter image description here

enter image description here

Horgolás: egy tű - egy szál. Tökéletes! Mikor mélyebben belegondolok, mindig megdöbbent, hogy egyetlen szállal és egyetlen tűvel micsoda csodákat lehet létrehozni! Az ember bekucorodik a fotelbe, nyáron kiül a fűbe egy ötperces pihenőre és már repül is egy másik világba. Minden kézimunkázás sajátja, hogy a munkadarab pillanatnyi alakulását mindig összevetjük az elképzelt késszel. A horgolásban azt szeretem különösen, hogy - mivel sohasem használok mintát vagy leírást - el kell képzelni a formát, a mintát, a kalapokat pl. gondolatban ráhorgolom a fejünkre (még a szobrászok sem tudnak ám ilyet!). A horgolás a legkönnyebben, legdiszkrétebben mobilizálható, kabátzsebben vagy női kistáskában is elfér.

Fonás: miután megismerkedtem a szövéssel, elkezdett érdekelni maga a szál - Balázstól kaptam egy rokkát: 'egylábintós' (egy pedálos) régi sváb (szász típusú) rokkám van, annyira szeretem, hogy kimondani nem, csak leírni merem, hogy majd egyszer valamikor, ha lehet, azért kipróbálnék egy vadonatúj Ashford vagy Kromski rokkát is. A szövést még könyvekből, a fonást már youtube-videóval tanultam - én is élvezem és kihasználom ezt a fajta távoktatási lehetőséget. Balázs egyik éjjel kidörmögött a paplan alól, hogy milyen angol ez, mert egy szót sem ért - drágám, fonni tanulok! A kanadaiaknál és az ausztráloknál igencsak elterjedt technika a fonás - általában a saját gyapjújukat mosatják, kártoltatják és az elkészült fonalat kézimunkázzák. Nálunk Füzes Zsuzsannának vannak idevágó munkái, és a Gyapjúfesztiválnak is ő az egyik fő mozgatója.

enter image description here Botond unokaöcsém találkozása a rokkával

Maga a fonás, mint élmény, szó szerint a végtelenséggel való találkozás: a kerék már önmagában is erős szimbólum, ütemes hajtásával az anyag állapotát megváltoztatjuk, a szárnyas orsóra (Leonardo da Vinci egyik találmánya) fonallá forgatjuk. Végtelen maga a szál is: soha sincs vége, mindig folytatható ( a folyamatnak csak az orsó nagysága szab határt).

Hímzés: gyerekkoromban szerettem hímezni, ahogyan szinte minden kislány szeret színezni, kitölteni, színekkel feltölteni az előrajzolt mintát. Hímzéskor tulajdonképpen a tiszta, előrajzolt teret apránként töltögetjük ki - ráírunk magára a textúrára, ezáltal adunk a már megrajzoltnak magasságot, mélységet. Lesznai Anna költőnőnk hímzéstervei előtt nagyon jó ácsorogni a pécsi Új Magyar Képtárban.

A kézimunkázás a nap mint nap való alkotás öröme, az új dolgok létrehozása fölött érzett sikerélmény. Megelégedettség, magabiztosság: meg tudom csinálni, képes vagyok rá. Egyszerűen jó!!! A befejezett darabokat pedig az egész család élvezheti.

Kender és mák

A Janus-arcú kender és mák a gyógynövény szakirodalom szerint a termesztett növények közül talán a két legintelligensebbnek nevezhető növényeink (minden része nemcsak hogy felhasználható, de különböző hatóanyagokat is tartalmaz - okos növény).

enter image description here

Mindkettőt szeretem, bár egyiket sem élvezeti forrásként használom.

enter image description here

A tavalyi máktermés igazán jól sikerült: nemcsak enni jutott (nagyfejűek), hanem díszítésre is maradt (kicsi fejűek). Az előírásokat nem betartva, nem egyeltem - a mai napig képtelen vagyok egyelni, biztos, hogy jól döntök?, meg persze minek is?, hiszen mindig kiesszük az éppen legnagyobb répát, céklát, a betakarítottak helyére meg belenőhetnek az addig éppen kicsiknek nyilvánítottak. Fokozatos helycsinálás - fokozatos betakarítás, nekünk eddig bevált.

A kendert előbb ismertem spárga/madzag/zsineg formájában, mint növény formájában.

enter image description here

Magamban most azt számolom, hogy mikor is volt a nagy találkozás ezzel az anyaggal - szerintem nagyjából tíz éve.... A gyerekek miatt át kellett térjek a kötésről a horgolásra: a két hegyes tűt túl veszélyesnek és túl nagynak is találtam, a horgolótűt meg egyszerűen zsebre lehetett vágni. Én is a nagymamák útján haladtam: csipketerítő, függöny, sapka. Örök visszatérő problémám volt: a táska - minden nő lényegiségének kifejezője. Egyetemista éveimben azért varrtam magamnak ruhákat, mert egyszerűen nem lehetett kapni olyat, amiben jól tudtam volna érezni magam, hát elkészítettem őket, a kedvenc kollekció: virágos kordbársony trapéznadrág, természetesen kockás blúzzal, kötött mellénykével. Varrtam táskákat is, kicsit, nagyot, csíkosat, csipkéset - a homokozóba menet különösen jó szolgálatot tettek, de szerettem volna egy igazit! Aztán meg már nem tudtam abbahagyni.... Így alakult ki a Herbbag, főként kendermadzag és bármilyen bőrdarabka, ami valahol, valakinél maradt, kombinációja.

enter image description here Balázs táskája

enter image description here Az én kedvenc táskám

Számomra csodálatos anyagnak bizonyult: tartós és formatartó, de nem durva. Nem koszolódik, de ha szükséges, könnyen mosható. Különös illatát mindvégig megőrzi. Nem csak nőies, férfias megjelenést ugyanúgy lehet adni neki. A legfőbb érv mellette vidéken: a komposzthalmon majd lebomlik (még egy sem került oda). Korábban készítettem már belőle szőnyegeket, lábtörlőt, kalapot, de az idei tél nagy szenzációja a tutyi volt. Balázstól jött a kérés, miszerint olyan benti valamit szeretne, ami nem mamusz (férfiatlan és tunya), nem papucs (férfiatlan és slampos), nem cipő (de olyasmi, de mégse kelljen bekötni) és természetesen még jól is nézzen ki. Huuuúúú, megszületett a bőrtalpú kendertutyi, mindenki kapott belőle!

enter image description here Jolánka topánka

Pár év múlva szeretnék saját kenderföldet, a gyerekeknek meg majd kenderházat....

enter image description here

Házunk padlásán találtunk régi tilolót és kártolót is, de a kendertermesztés és a kenderfeldolgozás még várat magára.

enter image description here

Egyébként az Első Magyar Kenderfonó szegedi épülete ma bevásárlóközpont.

enter image description here

enter image description here

Horogra akadtam

Korábbi posztomban megmutattam első próbálkozásaimat a horgolás területén. A Nagymamáim csipke terítői nem nekem valók, de az amigurumik megtetszettek. Vettem hát egy halom színes fonalat és a mintákat kezdtem keresni. Felfedeztem néhány FB csoportot is, ahol az ingyenes minták százait cserélik a tagok. Persze van aki már üzletszerűen horgol. Van aki csak horgol és a kész figurákat adja el, de van egy-két (száz) nagyon ügyes kolléga, akik terveznek is figurákat és különböző kézműves oldalakon nemcsak kész figuráikat, hanem a leírásaikat is értékesítik. Ha valaki annyira bátortalan, mint én, akkor is talál magának rengeteg ingyenes mintát, amit meghorgolhat.

Ősszel sálhoz, sapkához való fonalakat is vettem az egyik bolt "középső során". A sálak nem sikerültek jól, mert túl merevek lettek és a családban senki nem akarja őket hordani. A fonal így megmaradt. Bármi-tartónak puhának tartom a fonalakat (Crelando: 70% poliakril, 30% gyapjú), ahhoz jobb lesz a pólófonal vagy a zsineg, de egy-egy nem túl aprólékos figurához ez is el fog fogyni. Így születtek a baglyok.

4-es, 5-ös tűvel egy rövidebb, sokszor látott film alatt hamar elkészül. Minta itt.

enter image description here

Mivel a narancs színű bagoly ajándékba repült és még tetszést is aratott, gondoltam, nagyobb munkába is belevághatom a horgolótűmet.

Gyerekeimnél nagy sláger Rumini, az egérmatróz. Kerestem ehhez is mintát és megpróbáltam. Mivel Rumini egy jogvédett figura, így igazi mintát csak fizetőset talál Google barátunk, de van jó néhány egyszerűbb egér minta, ami ingyenesen elérhető és egy kis átalakítással remek kis figurák lehetnek belőlük. Így született meg Olivér Ruminije is.
Az alapminta innen.
A magam számára igyekeztem fázis-fotókat és leírásokat is készíteni, hogy az esetleges következő "megrendeléseket" is tudjam teljesíteni.

kép: Fázis 1 Fázis 1.

Nem tudom, hogy más hogyan van vele, de számomra ebben a figurahorgolásban az összeállítás a legnehezebb. Mindig félek tőle, hogy a nagy türelemmel, szépen meghorgolt alkatrészek összevarrása csúnya vagy csálé lesz. A tapasztalat az, hogy míg a csúnyára sikerült horgolási részeket szépen visszabontom és kezdem elölről, az összevarrt részeket felbontani már nem ilyen egyszerű, sőt szinte sérülés nélkül számomra lehetetlen.

kép: részekben Részekben

És a majdnem végleges formája:

kép: kész

Még egy farkincát kellett neki horgolni! :-)

Karácsoff

Hagyományosan Vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát, és ezzel akkor véget is ér a karácsonyi ünnepkör. Az idei karácsonyfát a porcelángyurmából készült harangok, hóemberek, csillagok és angyalok mellett az idén saját készítésű horgolt figurák is díszítették. Ezek egy Karácsonyi bazárra készültek, de soha nem értek oda.

enter image description here

Ötlet innen.

enter image description here

Ötlet innen.

enter image description here

enter image description here

Ötlet innen.

A gombokkal készített fára plafonig érő verzióban még megrendelőm is lett volna. És az illető nem is kért lehetetlent! Nézzétek!

enter image description here

Első próbák

Alsó tagozatos voltam, amikor nagymamám megtanított kötni, hímezni, és egy kicsit horgolni is. Megtanultam az alapokat, és gyerekként nagyon is élveztem, hogy milyen szépeket tudtam készíteni. Aztán ez elmúlt, elsodort az élet minden kézimunkától. Mikor a húgom varrónőnek tanult, én is próbálkoztam: vettem egy szoknya szabásmintát, anyagot és nekiláttam. Jól sikerült, sokáig hordtam is. Ma már nem tudom felvenni, de még megvan. Ha meg nem eszik a molyok, őrizgetni fogom a lányomnak. Majd’ húsz éve készült egy patchwork jellegű takaró is, ami azóta is a kedvenc. És itt újabb csönd.

Az idén (illetve most már tavaly) tavasszal aztán szembe jöttek velem az interneten apró horgolt figurák (amigurumik). Nézegettem őket, mentettem a mintákat, de nem volt merszem belevágni. Aztán egyszer csak valamelyik diszkont áruházban árultak egyszerű színes fonalat, horgolótűt. Gondoltam, ebből lehetne valami, és az sem hatalmas költségvetési bukás, ha nem sikerül. Így született elsőként a kék maci, másodiknak pedig a fehér nyúl.

enter image description here

enter image description here

Azóta is tetszik a dolog, útkereséseim egyike. Csatlakoztam néhány FB csoporthoz, nézegetem a mintákat, a mások által készített munkákat és csak sopánkodok. Miért nem akkor kezdtem ezt, amikor a gyerekek kicsik voltak? Annyi szép dolgot lehetett volna a babáknak készíteni! Most már persze válogatósak, és azok a figurák, amik egyszerűek, és bevállalhatók számomra, már nem nagyon tetszenek nekik. De ezzel a két cicával azért sikert arattam:

enter image description here

A minta innen származik. Ehhez már vettem "drágább" fonalat is: Catania Color Originals.