Egy történelmi történet

A mostani elmesélés kezdetéig viszonylagosan sokat kell visszaröpüljünk az idő fogaskerekén. 2022 január; valahol a közepe felé telhetett a hetem a külvárosi, 17. kerületi gimnáziumomban. 20 perces nagyszünetben éppen elméláztam, mit is fogok kezdeni majd a nemsokára megszerzett érettségimmel (ahogyan morfondírozik évi több tízezer másik kortársam) egy jól-léti, ámbár bizonytalan, kissé kiegyensúlyozatlan 21. században. Szóval ott és akkor, ahogy tanakodtam szokásos világrengető elméleteimen, hozzám lépett: Sára (volt osztálytársam). Addig nem ismertem különösképpen, megesett, hogy padtársak voltunk, de így a jövőbeli terveiről nem folytattunk előtte eszmecserét. Teljesen rendhagyó ötlettel keresett meg: segítsek neki a történelem emelt érettségihez, mint felkészítő tanulótárs. Meglepett, elsőre hitetlenkedve képzeltem bele magam a szituációba, hogyan fogok „magán órát” tartani, amikor még csak 18 éves voltam, ráadásul nemhogy tanári diplomám, hanem még érettségim sem volt. Annyit kértem, hogy kapjak pár gondolatébresztő napot a kérdésre és kitalálom, milyen vonal lenne a legjobb. Azon a héten volt a bátyám kislányának, általam rendkívül kedvelt keresztlányomnak a keresztelője. Mivel Bécsben laknak, ezáltal az ünnepély programjai között a Mariahilfer Straße, Stefans Dom pompás szín- és építészi világában fogalmazódott meg a válasz a 10-es számú osztályterem előtt feltevődött kérdésre. Lehet, azért tudtam egy viszonylag frappáns megoldási javaslattal előhozakodni, mert a sok leárazott téli bakancsról automatikusan a Bakancsos utcára asszociáltam, ahol a buszmegállóm volt!

Úgy szólt a tervem, miszerint kidolgozok előre mindig 3 tételt, következő csütörtökön felmondom és így 10 hét alatt mind a 30 szóbeli tételt átvesszük, plusz a tételek is meglesznek a számára. Közös meglepődésünkre közel 80%-os emelt érettségit írt, én pár százalékkal értem el jobb eredményt nála. Az eredmény számomra elsősorban nem a százalékban volt kiugróan érdekes a próbaérettségihez képest. Az is jelentős, 20-30%-os javulás történt nála, hanem magához a történelem tantárgyhoz való viszonya. Úgy gondolom, hogy 50-60% körüli eredményt, aki szorgalmas és bebiflázza, az meg tud csinálni, viszont afölé az tud menni, aki érdeklődik, kreatív, személyesen bevonódik, könyvet olvas a témában, megpróbál összefüggéseket keresni korok között, olykor ellentéteket feltételezni. Jó példa erre a 6-12 éves kor közötti kötelező beiskoláztatás példája Magyarországon a Habsburg Birodalom és Osztrák-Magyar Monarchia időszakában. Kis betűs rész a tankönyvekben, de figyelemre méltó lehet: a Ratio Educationis csak előírja (Mária Terézia idején) a 6 osztály elvégzését, más szóval csak javasolja. Ezzel szemben az Eötvös József népiskola törvénye kötelezi ugyanezt a szabályt. Nem is beszélve arról, hogy sok helyen nem volt elég kompetenciája, következetessége a magyar oktatásnak ahhoz, hogy a leszakadást, lemorzsolódást megszüntesse. Nem szeretnék időszerűnek vagy ismétlődőnek tűnni, de manapság is hasonló érzések kavarodnak bennem. Ahogyan a dualista korszakban 4 elemi elvégzése után 2 évig el-el voltak a polgári iskolába, ma úgy jutnak el sokan el-elléve a gimnázium vége felé, majd befejezés nélkül hagyják tanulmányaikat. Olvastam egyszer egy cikket a szociológia tanszéken (ugyanis ott koptatom a felsőoktatási padokat), hogy a hazánkban 10% körül mozog aktuálisan az iskolaelhagyók száma. (Akik érettségi előtt elhagyják a középfokú intézményüket.) Rendkívül magasnak tartom, és itt jön be egy bennem felmerülő elméleti kérdésre a válasz. Személyes tapasztalat! Személyes odafigyelés! Személyes menedzselés! Amit a mai osztálylétszámok tükrében szinte lehetetlen egy személynek a katedrán! Úgy vélekedem, hogy a közeljövőben rettentően fontos az anyagi biztonság rendezése mellett, hogy az oktatásban dolgozó szakemberek megfelelő szakmai támogatást, segítséget kapjanak, hogy az előbb említett személyes felkiáltások érvényesülni tudjanak. Visszatérve, mert mindig, ahogyan a futballpályán is, az írásban egyaránt elkalandozok, „elcselezgetek” az eredeti mondanivalótól. Sára; egy intelligens, szorgalmas és életrevaló csajszi, egy percig sem fenyegették az előző sorokban leírtak, ámde visszagondolva, sikerként könyveltük el, hogy az emelt érettségivel biztosította helyét az államilag finanszírozott logopédia szakra (a nemrég felhozott Eötvös Józsefről elnevezett) Eltére. Hiszem azóta is, hogy nincsen bennem valami mágikus 'Óz a nagy varázsló'-féle bűvészi erő, de még ahogy a legendás zeneszerzőnk (Bródy) írja: nem születtem varázslónak, a jó tündér sem én vagyok, hanem az eredményesség a párbeszéden alapult, s a személyességen, ahogyan a másfél órát minden héten ismétlésre, egyben a világ dolgainak kivitatására szántuk.

Úgy véltem, ez a nem hétköznapi közös tanulás egy kivételes élmény marad csupán, nem lesz folytatása. 2022 augusztus havában aztán megkeresett Zsombi korszakos barátom, ugyanúgy erdélyi gyökerekkel rendelkező, kifejezetten: jó kedélyű, vidám, nagy dumás, életművész srác. Szülei és ő egyetértettek abban, hogy ámbár a matek-fizika-elektrotechnika „ipari” háromszöghöz magas szinten pallérozódik, humán, azon belül is a történelem, nem nyeri el gondolatai megtisztelt keresztmetszetét. Van ez így! Én a természettudományos (biológia, kémia, fizika) tantárgyakkal vagyok így. Mint már fent szó volt róla, Zsombi egy kimagaslóan szórakoztató egyéniség, állandóan bombázott a 6 hónap során izgalmasabbnál-izgalmasabb, humorosabbnál-humorosabb történelmi poénokkal. Példának okaként: „– Hallod Dani; eddig azt hittem, hogy forradalmár vagyok! – Miért, kérdeztem? –Hát azért, mert 56-os a karom, mint a forradalom!” Vagy máskor: „úgy tudtam Kossuth 56-ban volt, nem? – Zsombor cimbora, már dőlök a kardomba, ha ilyeneket mondasz! –Dehogy, tudom én, csak matematikailag ugratlak, mert a logikából az következne ugye, hogy ha október 25-e a Kossuth téri tüntetés, akkor Kossuthnak ott kellett, hogy legyen.”
Ilyen és ehhez hasonló szellemes poénkodással teltek-múltak a felkészítő órák, utólag megvallom, kis komiszságot is bevetettem a folyamatokba. Arra tettünk erőfeszítéseket, hogy a poénokon, vicceken, sztori meséléseken keresztül a memóriájába, mint egy gimis történet, érjenek össze a szálak.
Például: „Az Interregnum időszaka, ami 1301-1308 között lévő időszak, ami a történészek szerint átmeneti időszak, amikor Károly Róbert több királyjelölt mellett kivívta a koronát saját magának, én ezt úgy fordítom le neked, hogy pont olyan volt, mint a Squid Game vagy Fornite, csak egy maradhat talpon!
Vagy máskor megkérdezte, miért van az, hogy a többségi társadalom és kisebbségi társadalom szerte a világon gyakorta élesen szemben áll egymással, és a kompromisszum helyett az acsarkodás a jellemző?
„Úgy tudom, történelmi-társadalmi szempontból a legjobban megválaszolni egy szóval: félelem. A többségi társadalom lassú, integrálatlan, egység nélküli válaszokat kínál a kisebbségi társadalomnak, míg a kisebbségi társadalom gyors, jogokat kérő követeléseket nyújt be a többséginek. Ha már túl elvont a válaszom, akkor képzeld el, mint az Agario játékban az interneten, pont ugyanez megy végbe egy soknemzetiségű országban, a nagy igyekszik bekapni a kicsit, a kicsi ártani a nagynak, mindez a félelemért!”
Amikor szüleinek finom főztjét ettem, Bud Spencer-es stílusban nyugtattam a családját, ügyes gyermek, jó a memóriája, belső energiával dolgozik, mint Kuplung a cserépléctörésnél. 4-es érettségivel zárta a vizsgaidőszakot és az Óbudai Egyetem villamosmérnöki szakán folytatja tanulmányait, az se bánom, ha ezzel a stílussal se lett a töri a kedvence, de azzal foglalkozik, nagyon helyesen, amit szeret. Legboldogabb arra vagyok a témában, hogy matekból már Zsombi is készített fel idén két haverunkat az érettségire. Megtetszhetettet neki a másik gamer székben ülni! (Tehát szerepet cserélni.)

Jóapám szokta mondani: az élet egy nagy dominó játék, egyik dominókő után jön kapcsolódás-szerűen a következő. Azt kell, hogy mondjam, igazat kell adjak neki. Történt ugyanis 2023 júliusában, hogy Zsombi nyaralásban rótta le az óra tandíját és egy nagyon takaros kis apartmanba hívott meg pár napra Ceglédre és szokásomhoz híven megfogadtam, ha végre kiteszem a lábam a 18. kerületi lakóövezetemből, nem foglalkozok semmivel, csak ringatózok a körhullám medence: lassú folyóban. Sosem fogadóm meg önmagam tanácsát! Éppen a lecsúszásra várakoztam az Aquaparkban, amikor szelíden, egy férfitársaság erőteljes magyarázkodásának hangja morajlott fülembe. Beszélgetésből lejött, hogy a srácok csúszdaőrök, ők álltak, míg egy leányzó, aki ült, ő is csúszdaőr volt. A beszédfonal lényege: a srácok nem váltották le, délebédre hivatkozva. Hamar megfigyeltem, hogy kimondottan: empatikus, jóindulatú, cserfes leányzót ismertem meg. Kamillával folytatott eszmefuttatás alatt egyre jobban rájöttem, hogy nagy akarattal rendelkezik, szívesen elindítana egy továbbtanulási projektet ő is, ámbár teljesen hasonló helyzetben van, mint én voltam 2022-ben az érettségi évében. Merre? Hogyan? Hány ponttal? Emelttel vagy nélkül? Valahogy éreztem, hasonlóképpen, mint amikor rátok, Faluság blogra rátaláltam, hogy fel kell vegyem a kapcsolatot! Valami belső hajtóerő végett? Lényeg, hogy ajánlottam, tartsuk a kapcsolatot, ha már úgy is a Károlit tervezi, az egész felvételi eljárásról tudok neki részleteket küldeni, ezzel a megbeszélt információval váltunk el. Két hét múlva írtunk egymásnak, amely azzal végződött, hogy ráeszméltünk, milyen jó lenne, ha együtt tanulnánk a történelemre. És még mondják, hogy nincsenek véletlenek. Cegléd melletti faluból származik, remek érzés volt nekem, hogy a csíkszentdomokosi, nyáron; gyermekként töltött éveimet felelevenítettük, csak azzal, hogy együtt tanultunk a Google Meeten. Feltöltő hatása volt számomra nagycsaládjának élénksége, hogy mindig volt náluk pörgés, illetve megesett, hogy azért kellett előbb abbahagyni, mert egyik ismerősét öltöztette be esküvői ruha próbára. Jó érzés volt tapasztalni, hogy vannak ilyen megtartó erejű szokások ma Magyarországon, amelyek mondjuk egy rokoni, baráti közeget, ilyen erősen össze tud fonni még 2023/2024-ben is. Remekül vette ő is az akadályokat, még a felvételi eredményére várunk, viszont annyi bizonyos, hogy ő is jön a Károlira, az, hogy melyik szakra, idén július közepén dől el.

Ráadásul az idén rajta kívül 3 érettségizővel is készültem. Nati, őt már 4-5 éve ismerem, szellemes ugratásainkkal fárasztjuk egymást ez idő alatt. Nagyon határozott, motivált és széles látókörrel rendelkező lányt ismeretem meg az évek során benne. Akár az érettségi felkészítős könyvből való tanulásunkkor, akár egy baráti társaságban, hiába mesélek sokszor összevissza (néha rendszertelenül) minden témakörben, egyből kiveszi, leveszi a lényeget az emberekben. Szoktuk is beszélni, hogy jó emberismerete még sokat érhet az életében. Ha már lankadt a figyelem, most már az előre „megkomponált” anekdotákkal szórakoztattam. Például: Hunyadi János 1443-1444-es téli hadjáratáról volt szó. „Azért nyomultak, akkor a vajda hadai rossz időjárásban is az Oszmán Birodalom belseje felé, mert lehet úgy voltak vele, mint a tájbringások, ahol sportolok; nem vagyunk hatással az időjárásra, de az időjárás sincs hatással a ránk! Vagy II. József a kalapos király. „Ha II. József követőit jozefinistáknak nevezték, akkor Napóleon is Habsburg-párti volt? Mert jozefinista, Jozefin(ista). [Napóleon kedvese Josephine.] Összességében ő is szuperül teljesített, de rádöbbentem, hogy nem a százalékok, hanem sokkal inkább a tanulási stratégiában történt fejlődések, tudásvágyhoz való hozzáállás változása, vagy akinek nem a történelem a kedvence, annak a tűrőképességének a növelésé. Ezek hasznos készségek lehetnek majd, mondjuk a munkaerőpiacra történő beilleszkedésre. Félreértés ne essék, örülök annak, hogy egy hete június végén azzal hívott fel, miszerint kicsattan a boldogságtól, mert 71%-os lett az érettségije, ami erős négyesnek számít középszinten. Azért is boldog vagyok, hogy rengeteg világnézeti, továbbtanulási kérdést vitattunk meg. Még egy éve van egy belvárosi technikumban, utána fogorvos szakma érdekli. Mivel precíz személyiségként vélekedek róla, simán lehet az ő útja.

Ha már szóba hoztam egyszer apám dominó elméletét, a következő epizódra jellemző lesz. 2024 januárjában járunk. Éppen egy kedves nyugdíjas családbarát hölgytől jövők hazafelé biciklivel egy péntek estén. Tudni kell Teri néniről, aki a 80-as évei elején jár, hogy rendkívül életvidám szemléletű. Mindig, amikor nála vendégeskedem, hihetetlenül jól telik az idő. Azt beszéljük meg, hogy 4-re megyek, és 1-2 órát maradok, nem akarok zavarni, utána azon kapjuk magunkat, hogy este 8 óra és még volna téma, amit nem beszéltünk ki. Tehát ezen a derűs napon hazaérve fél kilenckor ránéztem az üzeneteimre, hogy keresett-e valaki. Láttam, miszerint van egy engedélykérésem. Réka, akit már látásból ismertem, tudtam róla, hogy agglomerációban lakik és azért keresett, merthogy Natival osztálytársak és hallotta, milyen poénosan szoktam tanulótársként a történelmet előadni. Egyeztessünk, mert ő is kíváncsi erre, szeretné, ha olajozottan működne a készülés gépezete. Rékát: céltudatos, készséges és jólelkű lánynak ismertem meg. Aki egyben remek hallgató is, kiválóan tud megfigyelőként részt venni egy konverzációban. A céltudatosságról annyit, hogy a 60 közép írásbeli leckéhez mindenkinek választottam egy színt, amivel kipontoztam a már átbeszélteket. Réka egyből jelezte, mivel neki nem ez a kedvenc színe, váltsam ki a 4 színű golyóstoll színét a sajátjára. Ez a fajta tudatosság végig kísérte az együtt töltött hónapok felkészülését. Ha mindenki ilyen szellemben, magas szervezési készségekkel élne ebben az országban, bizonyára egy jobban polgárosodott európai állam lehetnénk. Ő is átugrotta az akadályokat, a jövőben a szintén 1 éves technikum elvégzését követően pszichológusnak készül. Merengésem eredménye; attitűdjei passzolnának ehhez a hivatáshoz.

Végezetül a blogbejegyzésem Attiláról fog szólni. Rá teljes mértékig igaz az a mondás, miszerint ha nem lenne, ki kéne találni! Illetve legalább ötven árnyalattal szürkébb lenne a világ, ha karakterével nem élénkítené meg. Attila barátomat már nagyon régóta ismerem, ahogyan Zsombit is. (Sára után ő volt a másik emeltes, akivel készültem.)
Azt érdemes megemlíteni róla, hogy extrémen humoros, éles logikájú, segítőkész fiatalembert ismertem meg az évek alatt, aki leleményes srácként mindenben meglátja a pozitívumot. Kívánom neki, egész életében maradjon ilyen derűlátó szemlélettel! Egyébként magas fokú érdeklődéssel folytak a közös órák a részéről, megesett, hogy a másfél óra helyett kétórásra húzódott a közel 110 emeltes leckének az átcsacsogása. Szüleim folytonosan megmosolyogják, ha Attila érkezik hozzánk. A konditermek törzslátogatójának számító haverom gyakorta már az ajtóban megnevetteti a családunkat. „Figyeljetek, sokat voltam az edzőteremben, már alig férek be az ajtótokon, inkább oldalazva jönnék be!” És egyből sasszézik oldalazva befelé. (Mi pedig az oldalunkat fogjuk a kacagástól.) Utána egy gyors ellenőrzés a tükörben, hogy sikeres volt-e a heti bicepsz, tricepsz edzés és mehetünk egy bodza-, málnaszörp kombinációval tanulni. Kimagaslónak tartom a közösen átélt percek alatt a hozzáállását, hiszen a legkisebb részletre is kíváncsi volt, sokszor együtt néztünk utána valamilyen egyetemi történész-tudást igénylő felvetésnek. Anekdotái sosem lassultak le. Például: „tudom, hogy három kormányzó volt Magyarországon, pont azért én egyre közelebb leszek külsőre Schwarzenegger kaliforniai kormányzóhoz. Látod ebből, hogy nekem az elméleti és a gyakorlati kormányzás is megvan!” Szakadtam a nevetéstől. Kiegyensúlyozott eredménnyel zárta az érettségi vizsgaidőszakát. Mivel két emeltje is volt, a töri 75%, az angol 90% lett, így a pontok duplázásával (amit már augusztusban, mint taktikaként megértekeztünk), a júliusi visszacsatolást követően: Károli vagy Pázmány egyetem jogi szakán kezdheti meg az egyetemi éveit.

Összegezve az elmúlt 2 és fél tapasztalatait, talán azért vagyok a leghálásabb, mert sokszínű jellemekkel költhettem a délutánjaim pillanatait és olyanról meséltem, amit kiskorom óta olvasok, követek. Fontos leszögeznem, amit a bejegyzés elején pedzegettem, a különös érdem, amellyel mindegyik karrier értékesen elindult, nem az én érdemem, hanem a PÁRBESZÉDÉ, a KÉTOLDALÚ KOMMUNIKÁCIÓÉ, amit az Unió egyik legerősebben, ha nem a legerősebben töredezett, széttagolt társadalmában elkezdhetünk egymással. Egy nap arra szeretnék felkelni, hogy akár a Skandináv országokban, egy szolidáris társadalomban ébredek meg és az ilyen menedzselős feladatokat, nem hasonló lelkes amatőrök, mint én, próbáljak megoldani.

Utóirat: egy kissé a múltért is lelkendezik a lelkem. Volt egy ember, aki egy kicsit elvont, művészi énemet első perctől a legmagasabban szinten értékelni tudta. Gyerekként igaz Domokoson, de ha már a Faluság blog Ellenden van, akkor Hargitában jártuk be Tolnát-Baranyát. A második világháború és az azt követő nehézséges évek miatt nem tudott érettségizni, közel 60 évesen, amikor módja lett rá, megcsinálta. A történelemmel, földrajzzal kapcsolatos könyveket közel 80 évesen is olvasta, bújta, talán rám is ragadt valami ebből a passzióból. Egy életen át elegáns, tapintatos, gyöngéd és sokszor emberfeletti mély érzékkel megáldott ember volt ő. Nagyapa örökre egy legjobb barát. Sajnálom, hogy nem élheti meg a jelen perceit velem. De, ahogy a népviseletet, a János nevet, úgy gondolkodásmódját is megpróbálom képviselni, igaz utóbbihoz kell sok év bölcsesség még! Minden ember kéne ismerjen egy ilyen személyiséget!

AZ ELMÉLKEDÉS NEM ÁLL MEG. Nemrég, 1 hónapja megkeresett az egyik kollegánk, hogy fiával jó lenne, ha tanulnék az érettségire. Most az egyetemi elfoglaltságaim miatt mást nem keresek fel, viszont Beni is érdekes egyéniségnek tűnik, extrém sportoló és informatikus is egyaránt. Szociológia szempontból is „vizsgálandó” kombinációnak hangzik. Mindenesetre nagy lelkesedéssel vállaltam, hiszen jómagam is extrém sportolónak vallom magam! A blog írónak és olvasóinak is kellemes nyarat kívánok!

Digisuli

avagy változatok egy anyára a harmonikus káosz idején

Három héttel ezelőtt
Úristen, már megint jön ez a rém! Megint ez lesz! Szörnyűség! Nem akarom! Eltapos! Lerohan! Szétcincálja az idegeimet! Felzabálja a jobbik énemet! Félek! Nincs elég gép, nincs elég net, nincs elég kaja, nincs elég inas, sem elég szobalány, szoba meg pláne, na és a szakács is felmondott! Ja, nem is volt, a kiszolgálószemélyzet (és nem az állam) én vagyok (tetszik tudni, ki az a Napkirály, ugye? mi az, hogy nem, hát hova tetszett járni, az iskola mellé?)… Áááá, nem akarom, félek!

Közben
Mondhatjuk azt is, hogy:
Jaj, de cukik ezek a gyerekek, ahogy játszanak, még a feladatukat is milyen szépen megcsinálják, egy szavam nem lehet, míg én itt tanítok, ők is teszik a dolgukat, kiszolgálják magukat a tízórainál, segítenek egymásnak, a középső még el is mosogat ebéd után, most, hogy nem kell korán kelni, mindenki kipihent, jókat eszünk, sokat vagyunk együtt, rengeteget röhögünk, micsoda harmónia! Mindenre van időm nekem is, türelmes vagyok, tüncibünci anyuka, aki dorombol már akkor, amikor csak meghallja a gyerekei szuszogását. No igen, főleg akkor…

Ehhez képest a hétköznapokban ilyen hangfoszlányokat sodor a szél, hogy:

Micsoda? Hogyhogy egyest adott? De hát miért nem adtad be határidőre? Kérdezd meg, hogy még be lehet-e fényképezni, akkor gyorsan megcsinálom. És kérj elnézést! Hallod? Hallod? Kérj elnézést!

Micsoda? Te mit csetelsz itt, hát órán kellene már lennetek, Neked is meg a vihogós barátnődnek is! Sipirc feljelentkezni és ez meg ne történjen még egyszer!

Micsoda? Már megint éhes vagy? De hát ott volt a szendvics a pulton, miért nem ettél? Még nincs kész az ebéd!

Micsoda? Miért sírsz? Hogyhogy fejbe vágott? Mit mondott? Miért, Te mit mondtál? Na, gyerekek, nekem órám van, nincs ilyenekre időm, ezt beszéljétek meg szépen vagy nem kaptok délután pilóta kekszet!

Micsoda? Hogyhogy eldugult? Hát hogy mosogattál, gyerekem? Nem, a csülökcsontot a kukába dobjuk…

Micsoda? Mi az, hogy nem akarsz felkelni, hát mennyit aludtál, a hasadra süt a nap, jó nem ma, de máskor! Na, gyere szépen, Pötyikém, finom fánk van reggelire. Még banánturmixot is csináltam, na gyere!

Micsoda? Miért nem kérsz fánkot? Mi az, hogy unalmas, más gyerekeknek az anyukája nem is főz, sőt, nem is készíti ki a reggelit, sőt, nincs is! Örülj neki, hogy a Tiéd itt óbégat reggel, sipirc azonnal mosakodni!

Micsoda? Hogyhogy megszülettek a kismacskák? HOVA? AZ ÁGYNEMŰTARTÓBA? Ja, ó, de ügyes vagy! Akkor azért hallom a nyervogást a padlásról. Még szerencse…

Most
Most könnyű, mert a hétvégére szabadságra jöttem. Igen, én, az anya, otthoni használatban: a Mama (nem a József Attiláé, szerencsére, én kevesebbet teregetek meg már mosógépem is van). Azért ezt a képet úgy el kell ám képzelni: a barátnőm lakásában vagyok a hétvégén, egyedül és teljes csendben. Ha akarom, akkor tévét nézek. Vagy ha kedvem szottyan, akkor sétálok. Ha ahhoz van kedvem, szundítok ebéd után. Sőt, nem is főztem! És holnap sem fogok! (Mert tegnap főztem előre és azt hoztam magammal, de ezt nem kell mindenkinek tudnia, hadd gondolják, hogy teljes a luxus.) A lakásban tisztaság, rend, nyugalom, az asztalon egy piros tulipáncsokor, előttem egy csésze tea és sütemény. Mmmm…. Ha lehetne, mindenkinek az orra alá dörgölném, hogy milyen jó nekem itt, de közben rágondolok arra a tömérdek mennyiségű anyára, akik a barátnőim és most is otthon vannak.

Egyrészt ilyenkor piszkálni kezd a lelkiismeret-furdalás (ilyenkor egy férfi: a micsoda?), hogy én hogy mertem csak úgy eljönni és ott hagyni a gyerekeimet a hétvégére az apjuk karmai között. Jó, ennyire nem drámai, mert az apjuk szereti őket, elviszi őket kirándulni és megveszi nekik a rántott sajtot, hagymakarikát, gombát, cukkinit, husit és sült krumplit, majd a cukrászdai süteményt is, amire nekem nincs pénzem: én többnyire otthon sütöm meg mindezt és a szomorú igazság az, hogy nem feltétlenül jobb minőségben (persze szeretem jobb napokon azzal áltatni magam, hogy a hazai koszt az igazi, de egyszer sütök majd Neked egy szülinapi tortát, Kedves Olvasó és akkor majd meglátod, hogy helyesen a mondat: a hazai kosz az igazi). Szóval amint megnyugodna a lelkiismeret, hogy a gyerekeknek jó, tehát nekem is jó lehet (ez egy olyan anyai tétel, mint Descartes-nak a cogitója) (hogyhogy mije? hát a cogitója, nem tetszett odafigyelni középiskolában? nem röhög, ez egy fontos filozófiai tétel, igenis!), máris újra ficánkolni kezd: akkor valójában lehet, hogy a gyerekeknek amúgyis jobb az apjukkal? Vajon elég jó anya vagyok én, aki folyton ott lógok rajtuk az unalmas hétköznapokban és túl azon, hogy nem röhögök az összes sztárvárszos viccen (jól van, na, tudom, hogy kell helyesen írni: sztár vórsz, na így jobb?), arra biztatom őket minden nap, hogy tegyenek rendet a szobájukban? Lehet, hogy én is unalmas vagyok már… Bánom is, hogy a héten egyszer elfutott a méreg és rákiabáltam a középsőre… Jaj, miért nem öleltem meg hosszabban, miért kell nekem folyton sietni… És ez így mehetne tovább, mert mi, anyák a végtelenségig lelkiismeretesek (értsd: komplett idióták) tudunk lenni, amit igencsak súlyosbít a helyzet, hogy nők vagyunk (jól van, na, tudom, hogy az anyák nők, ez egy olyan fordulat akart itt lenni, hangsúlyozás). Mert egy apa már akkor elfelejti a rákiabálást, amikor a mondat végére ér, és halál büszke magára, hogy egy hotel konyhájáról hoz ebédet a gyerekeinek. Mert férfi. Mi, nők azonban még akkor is az elszabadult hajtincset vesszük észre a tükörben, amikor éppen a tökéletes ruhában vagyunk a tökéletes partnerrel (ilyenkor egy nő: a mivel?) a tökéletes estélyen…

És itt jön a másrészt. Én ugyanis már kifundáltam, mit lehet tenni a lelkiismeret-furdalás ellen, hihihi, úgy kell ennek a nyavalyás lelkiismeretnek, minek pattog folyton! Először is végre külön élek a férjemtől, így senki nem ül a nyakamon, aki még a lelkiismeretnél is fondorlatosabban tud piszkálni. Éppen elég jól tudom én magamat hajtani, nem kell egy plusz hajcsár az életemben, ha egyébként már csak ilyen minőségben óhajtott funkcionálni. (Funkcionáljon felőlem mással, ha hagyják meg ha tud, hihihi. Mármint funkcionálni. Na, jó, ez persze gonosz volt, de hát állította azt valaki, hogy én egy angyal vagyok?) Másodszor pedig két alkalommal is volt rá lehetőségem a gyerekeim születése után, hogy rácsodálkozzak, hogy még egymagamban én is vagyok valaki, nemcsak mint valakiknek az anyja, felesége, satöbbije (ne részletezzük, minden nő tudja a felsorolást folytatni). Előbb egy továbbképzésen tíz éve, amikor úgy bolyongtam Canterbury-ben, mint Thomas Becket szelleme, csak nőben (hogyhogy ki az? töri órán sem tetszett figyelni? lefogadom, hogy azt sem tetszik tudni, ki volt Szent Ágoston!, gondoltam…), hiszen nem voltak velem a gyerekeim. Aztán pár nap után rájöttem, hogy a gyerekeim nélkül is bírok még levegőt venni, sőt, barátkozni, tanulni, kirándulni is tudok nélkülük. (Minő felfedezés!) Nyilvánvalóan élni nem tudnék nélkülük, de két hétig azért nagyon jól kibírtam, hogy nem csak a játszóteret és mások gyerekeit látom, ha felnőtt emberek között vagyok. Utóbb pedig másfél éve volt egy hasonló alkalom, amikor egy hétig a napjaim nagy részében tök egyedül jártam Barcelona igencsak szemet gyönyörködtető utcáit és tengerpartját, és megint csak nagyon jól kibírtam, hogy miközben én éppen a Casa Battlót nézegetem komótosan (ne tessék mondani, hogy rajzórán is a modell mellét tetszett nézni ahelyett, hogy valami kultúrát szívott volna magába! juszt se mondom meg, ott a gugli), nem szól közbe senki, hogy unja és menjünk már, netán hogy pisilni kell vagy éppen éhes.

Ezért aztán már tudom, hogy ha az a fantasztikus kilátás lebeg a horizonton, hogy még hetekig bezártság lesz és onlány oktatás (igen, a fiúknak is, de ezt ne úgy tessék érteni, hogy a lányokon lesznek, bár gondolom, némelyik az online oktatás ilyetén felfogásának igencsak örülne), akkor bizony preventív intézkedésekre is szükség van, mert a gyerekeim állandó hozzám való beszélgetése ellen hiába teszek fel maszkot. Amennyire imádom őket, annyira ki is kell őket pihenni néha (ezek szerint átlag tízévente kétszer), ahogy a hétköznapi monoton rutint és az állandóan lesben álló házimunkát is (ezeket sokkal gyakrabban is ki tudnám éppen pihenni, csak a nemlétező amerikai nagybácsi öröksége, egy kastély meg a személyzet hiányzik hozzá), mert ezek folyton-folyvást lecsapnak az emberre. (Á, mindig ez a pongyola fogalmazás! Az asszonyra. Minden rájuk csap le. Még a fickók is, bár ha akad egy jobb darab, akkor ritkán panaszkodunk. Itt jegyzem meg szép csendben, hogy én éppen egyáltalán nem panaszkodom ebben a tekintetben.)

Úgyhogy a lelkiismeret-furdalásnak ezennel útilaput kötök a talpára, jómagam pedig a firkálást megszakítván felvettem a csodálatosan piros balerinámat és eltipegtem egy adag süteményért, ami már itt illatozik előttem, és amit ezúttal egyedül fogok kiélvezni. (Még a lelkiismeretnek sem hagyok belőle egy falatot sem, bebeee!)

enter image description here

Terembeosztás

Új tanulási rendek mától: az eddigi online tanuló időszakoktól eltérően a feladatkiosztós megoldás mellett/helyett most több megtartott órával kell számolnunk. Mostanáig a három laptoppal és öt telefonnal felkészültnek számítottunk, de rá kellett jöjjünk, ha mindenkinek időpontokra és aktívan kell bekapcsolódnia az iskolai munkába, akkor bizony máris szegényesnek tűnik az eszközparkunk, amit az iskola azonnal segített is megoldani egy kölcsöngép formájában.
Térfelosztások - térelosztások - térkialakítások: elvonultságra és közös munkára is kényelmes formák megtalálása és főleg a kinti lehetőségek kibővítése, hogy napsütésben, cirógató szellőben bele lehessen ülni a levegőbe és ne a benti falak mögül ábrándozzunk kifelé.

enter image description here
Egyik új helyünk a liget-terem lett. Öntartó mobilitás.

A Zselici Tündérkertek

Személyes köszöntő a közelgő évfordulóra

A Zselici Tündérkertek létrejöttét pár évvel ezelőtt a Gyümölcsoltó Alapítvány kezdeményezte, és folyamatos működtetésének is alapítványunk a motorja. Zselici tündérkertes alakulatunk Kovács Gyula tündérkert-ősalapító áldásával, négy helybeli szervezet összefogásával jött létre: Somogyapáti Község Önkormányzata, Somogyviszló Község Önkormányzata, a városbéci Virágóra Alapítvány és a dióspusztai Gyümölcsoltó Alapítvány.

A szerveződés célja

A helyben és a tágabb zselici környékben megtalálható, értékes, itt régebben vagy akár manapság otthont találó gyümölcsfajták génállományának in situ (eredeti termőhelyen való) megőrzése (akár közösségi kertekben, akár magántulajdonú területeken – ahogy épp az adottságok, körülmények engedik); e nagyszerű, sokszínű fajták továbbéltetése a jelen és a jövő nemzedékeinek a javára.

enter image description here
Június a Zselicben

enter image description here Oltóvesszők

Azoknak a gyümölcsökhöz, gyümölcsészethez kapcsolódó, hagyományos tudásoknak, ismereteknek a megőrzése, továbbéltetése, amelyeket ma – gyakorlásuk hiányában – az enyészet, a feledés fenyeget (ilyen pl. a régebben elemi iskolában (!) általánosan oktatott és korábban elterjedten gyakorolt oltani-szemezni tudás). Új ismeretek megszerzése, továbbadása, terjesztése (pl. genetikai vizsgálattal történő fajtameghatározás, a Dlusztus Miklós faiskolavezető, kertészmérnök elindította „Nemesítsünk együtt” kezdeményezésben való részvétel, a természeti életgazdagság fontosságának a tudatosítása). Fajtaismeret. Tudományos kutatások, fajtagyűjtés támogatása, sokrétű adatközlés.

enter image description here
Kirándulás egy közeli legelőerdőbe

Sok gyümölcsfát minden kertbe! – Vannak olyan kertek, ahova amiatt nem ültetnek gazdáik gyümölcsfacsemetét, mert esetleg nem tudják a faiskolai csemetéket megfizetni. Az oltás-szemzés tudományának közösségi elsajátítása-gyakorlása során keletkező oltványok egy részét adományként adjuk át ilyen célokra az érdeklődőknek.

enter image description here
Oltónapi előadás

enter image description here
Mesterünk a helyzet magaslatán

Bőség és önellátás friss gyümölcsből és a gyümölcsből előállítható élelmiszerekből. A gyümölcsfeldolgozás hagyományos és újabb, háztartási módszerei, jól bevált régi és új eszközei. Tapasztalatcsere. Éljünk a saját környezetünk bőkezű adományaival. Vadgyümölcsök, az erdők, rétek által kínált jóság, szépség, ízek.

enter image description here
Megérkezett a DMKert adománya, köszönjük Miklós!

Ismerjük meg egymást és a szűkebb-tágabb környezetünkben működő, hasonlóan gondolkodó embereket, szervezeteket. Például Ölbei Faiskola - Mozsgó, DMKert Kertészet - Egerág, PTE Botanikus Kert, PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, NÖDIK (az ország legnagyobb génbankja Tápiószelén), őszibarack-termesztési hagyományok a Mecsek alján – hogy csak néhányat említsek.

Előzmények

Családunk 1989-ben vásárolt telket az akkor az elnéptelenedéséről híres-hírhedt falu, Gyűrűfű sorsában osztozni látszó, két megye határán fekvő, csak sok kilométeres földutakon, gyakran csak gyalog, a gumicsizmára súlyos koloncként tapadó, levakarhatatlan, vendégmarasztaló sárban megközelíthető zselici Visnyeszéplakon. Akkoriban tíz-tizenöt ember jelentette a helyi lakosságot. A mára ún. ökofaluvá vált Visnyeszéplak mai lakóinak majd pár év múlva betelepülő elődei akkoriban még az iskolák, egyetemek padjait koptatták, többnyire Budapesten és az ország egyéb messzi vidékein. Csönd és nyugalom honolt a visnyeszéplaki tájon, a bokrok alján zavartalanul, dúsan tenyészett az emberfej nagyságú kenyérgomba, az elhagyott kertekben a méltóságos, koros szilvafák, almafák, körtefák, meggyek, cseresznyék, szelídgesztenyék, diók, lasponyák, szederfák bőséggel ontották gyümölcsüket, csak a madarak éneke, a szarvasok bőgése, a rovarvilág zsongása törte meg az áhítatos, aranyló csendet. De nem szaporítom szavaimat tovább: itt, az 1989-es esztendőben csodálkoztam rá a helyben megtalálható öreg gyümölcsfák gyümölcseinek a páratlan sokféleségére, a boltokban, piacon kapható fajták között soha nem kóstolható ízeire, különleges tulajdonságaira, egyszerű körülmények között való eltarthatóságára.

enter image description here
Helybenoltás

enter image description here
A tökéletesen levágott szempajzs

enter image description here
Így a helyes!

Az élet úgy hozta, hogy pár év múlva a visnyeszéplaki édenből át kellett helyeznünk kertünket egy lakóhelyünkhöz közelibb helyre, Dióspusztára. De mi lesz a kedves, nagyon megszeretett, akkor már nélkülözni nem óhajtott gyümölcseinkkel?! A fákat csak nem vihetjük magunkkal! Bizony, akkor könyvből, mégpedig Jeszenszky máig is forgatott, fogalommá vált Oltás, szemzés, dugványozás című könyvéből megtanultam oltani, szemezni, hogy a kedves fajták velünk jöhessenek. Ettől kezdve életem részévé vált a gyümölcsfajták megőrzése, szaporítása, továbbéltetése. Dióspusztán évtizedek csendes munkájával összegyűjtöttem a környékben fellelhető régi gyümölcsfajtákat, sokszor különleges tájfajtákat. Többször is előfordult, hogy egy-egy begyűjtött fajta anyafája rövidesen úgymond kivágódott, elveszett – de szerencsére a fajta megmenekült! Oltottam, szemeztem, ültettem, fölös oltványaimat az érdeklődőknek szívesen adtam. Még Visnyeszéplakon Rózsi nénitől azt tanultam, hogy ha kapsz egy új fajtát a kertedbe, az első dolgod az legyen, hogy amint lehet, a magját, gumóját, hagymáját, vesszőjét szétosztod a szomszédok, barátok között. Minél több kertben legyen meg a fajta, mert ha nálad el is veszne, akkor is lesz honnan visszakérni!

enter image description here
Oltóember munkában

enter image description here
Oltás a gyakorlatban

Eljött az idő, amikor úgy éreztem, hogy amit gyűjtögettem, jó fajtákat, szerény tudást, másokkal is, szélesebb körben is meg szeretném osztani. Ekkor hoztam létre a Gyümölcsoltó Alapítványt, annak kezdeményezésében pedig a Zselici Tündérkerteket. Nagy örömömre szolgált, hogy ezen az úton rátaláltam azokra a lelkes támogatókra, csatlakozókra, barátokra, akiket most itt köszönthetek!

Tevékenységek

A Zselici Tündérkertek közelebbi és távolabbi településeken lakó gyümölcsbarátokból verbuválódott kis csapatával nagyjából havi rendszerességgel jövünk össze Dióspusztán – már amikor a helyzet azt engedi (reméljük, hamarosan visszatérhetünk a rendes kerékvágásba!). Somogyapáti polgármestere, Kis Péter szíves támogatásával a dióspusztai volt iskola épülete felújítva, kicsinosítva, kitakarítva, ha kell, kellemesen befűtve ad helyet kis csapatunknak. Összejöveteleink tárgya az évköri rendhez igazodik. A téli hónapokban többnyire előadásokat hallgatunk és tartunk a gyümölcsészet, gyümölcsfeldolgozás, gazdálkodás tárgyköréből. Előadóink vagy külső szakemberek, vagy pedig maguk a csapatunk tagjai ismertetik meg társaságunkat egy-egy különleges területtel. Többször visszatérő, mindig örömmel várt előadónk és mesterünk Ölbei Mihály kertészmérnök, a mozsgói Ölbei Faiskola immár harmadik nemzedéki, a pomológia szakemberei által is tisztelt és elismert vezetője. Előadásai óriási szakértelemről, a gyümölcsfajták elmélyült ismeretéről tanúskodnak. A tavaszonta, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja tájékán immár hagyományosan megtartott, egyre nagyobb érdeklődéssel kísért gyümölcsoltó napunk előadója is ő.

enter image description here
Gyümölcsoltónap

enter image description here
Erzsike előadása a házi tejtermékekről

De hallhattunk már előadást világjáró, természetszerető előadótól a genetikai módszerekkel történő fajtameghatározásról; gyakorló borásztól – kóstolóval – a gyümölcsborokról; a világ messzi tájait bejárt kertészmérnök faiskolás osztotta meg velünk érdekfeszítő úti élményeit és értékes tapasztalatait; egyik tündérkertes társunk nagy érdeklődés és siker mellett tartott teakóstolóval kísért előadást a gyógynövényekről, máskor pedig a különféle tejtermékek, sajtok, gyümölcsjoghurtok házilagos elkészítéséről; gyümölcsmustrákat, gyümölcskóstolókat is tartunk; régi tervünk, hogy egyik ügyes kezű gépész társunk bemutassa a saját maga által szerkesztett, hasznos házi gyümölcsfeldolgozó gépeit; egy másik társunk a szintén maga készítette aszalóberendezéséről és az aszalás tudnivalóiról tart majd előadást; tündérkertes társaink minden alkalommal elhalmozzák a résztvevőket saját készítésű gyümölcsös süteményeikkel, befőttjeikkel – a hagyományos, helyi recepteket is megosztva – és még hosszan sorolhatnám. Gyümölcsoltó napjainkra messzi vidékekről is érkeznek érdeklődők. Az elméleti ismeretek megszerzése mellett gyümölcsoltásra is biztosítunk lehetőséget. Alapítványunk gondoskodik a saját kezű oltás megtanulásához, gyakorlásához szükséges alanyok – vadalma, vadkörte, sajmeggy, vadcseresznye, mirobalánalany – beszerzéséről. A kész oltványokat mindenki vagy hazaviszi, vagy eladományozásra felajánlja. Az oltóvesszők egy részét a dióspusztai fajtagyűjteményben szedjük meg télen, jó időben, másik részét pedig résztvevőink hozzák. Így az oltóvesszők, fajták csereberéjére is sor kerül oltónapjainkon.

enter image description here
Egy nagyszerű kajszifajta megmentése Dióspusztán

Végül pedig csak címszavakban villantok fel a Zselici Tündérkertekre jellemző néhány eseményt, gondolatot:

  • minden résztvevő lehetőségei szerint létrehozza, ápolja, fenntartja a saját tündérkertjét,
  • tavasszal gyümölcsoltó napot, nyáron szemzési napot, ősszel faültetési bemutatót tartunk,
  • gyümölcsfametszési ismeretekkel is gazdagodhatunk,
  • ritka, érdekes gyümölcsészeti kiadványokat, ismereteket osztunk meg egymással,
  • széleskörű összefogással megrendeztük az I. Országos Dió Szépségversenyt,
  • összegyűjtjük a zselici gyümölcsös recepteket,
  • egymást meglátogatjuk, megismerjük, vendégül látjuk,
  • tanulmányi kirándulásokat teszünk (NÖDIK Tápiószele, PTE Botanikus Kert stb.),
  • a hasonló környékbeli törekvéseket megismerjük – pl. Visnyeszéplak gyümölcsészete,
  • spontán beszélgetések, a közösség összekovácsolódása, együttműködések,
  • nyitott, önfenntartó szerveződés.

enter image description here
Diós előadás

Jelmondatunk Gyulai István Örökségünk c. szerzeménye nyomán:

Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, gyümölcs-örökségünk elveszni nem hagyom!

A Zselici Tündérkertek megalakulásának negyedik évfordulója alkalmából ezen írásommal köszöntöm kedves tündérkertes társaimat, kis csapatunkat és minden kedves előadónkat, támogatónkat, segítőnket, a kedves érdeklődőket! Mindannyiatoknak köszönöm részvételeteket, minden segítségeteket, támogatásotokat! Várom, hogy rendszeres találkozásainkra mielőbb újra lehetőség nyíljék! Régi tagjainkat és az új érdeklődőket is szeretettel várjuk körünkben!

enter image description here
Vetnivalók

enter image description here
Zselici gyümölcsös finomságok

Még sok jó és szép gyümölcsöző évet kívánok magunknak!

enter image description here
Virágzó Hólyagoscseresznye

enter image description here
Öreganyám almája

enter image description here
Almavirágzás a gyakorlókertben

Kustos Irma
Gyümölcsoltó Alapítvány

Iskola gyerekek nélkül

Iskola privát térben. Karantén helyzet az itthoni valóságban (azaz hat főre írt eszköz- és térhasználati élmények): két nagy digitális tantermi oktatásban, két kicsi feladatkapós házirendben. Balázs itthonról tanít. Én itthonról dolgozom és tanítok.
3 laptop és öt telefon. Balázs gépe sérthetetlen és hozzáérhetetlen - a teljes személyes, családi és szakmai élet lenyomata. Az én gépem elvileg az enyém, gyakorlatilag Janka használja, mert sok olyan órája van, ami telefonról nehezen követhető - az ő székhelye a lányszoba. Van olyan napja, amikor folyamatban hét órája van, ilyenkor csak azt sérelmezi, hogy nem ebédelhet velünk nyugodtan, beszélgetve a konyhában, hanem a rövid szünetek miatt beviszem neki az ételt az asztalára és óra közben eszik - itt kezdődik ugyebár az első börleszk: hallani a saját lányodat úgy felelni, hogy tudod, próbálja leplezni, hogy tele a szája. És nem szép dolog, de még én is meglestem egy-két óráját.... A másik kedvenc jelenetem a telefonnal-fülhallgatóval mosdóba rohanó gyerek, hogy visszaérjen, mire őt fogják felszólítani. Egyébként ez a korosztály már minden cselt és fortélyt a kisujjában tud, ami a túléléshez kell: kötelezően bekapcsolt monitorral és hangszóróval dolgozatot írni, miközben az aktív telefon ott lapul a becsukott könyv tetején, tanárt meetben kétszer is kidobni a saját órájáról, mert sohasem fog rájönni, hogy nemcsak meghívni, hanem kizárni is lehet egymást, unalmas óra közben egymással chatelni és az éppen lefotózott tanárra karikatúrát applikálni.... (ugye mindig azok a vagány srácok, akik minden lánynak tetszenek és mindegyik kérdés nélkül el is küldi nekik az elkészített német, angol vagy éppen biológia leckét).
A gyerekek közös gépét Jakab használja, ha olyan órája van, ami telefonról nehezen követhető - az ő székhelye a fiú szoba, Balázzsal felváltva, néha közösen, headsettel képezve hangtompító falat maguk körül.
Kicsiké a telefon, néha türelmes/türelmetlen várakozás a gépre, hogy lehessen nyomtatni, egy zenét hangfalon meghallgatni, stb.

enter image description here
Jónás végre az áhított saját csellóval: a Neked című zenéjéért kapott tiszteletdíjat Mimi egészítette ki. Nekem is ilyen emlékeim vannak a nagyszüleimről: teszed-veszed az álmaidat, ők meg anyagilag hozzátesznek, hogy megvalósulhasson. (Háttérüvöltés: anya, szólj már rá, hogy halkabban húzza, mert dolgozatot írok és nem tudok figyelni!)

Ja, hogy addig én? Félpercenként váltogatom a szerepeimet: takarítónő, szakácsnő, konyhatündér, informatikus, technikai személyzet, élő lexikon és nyelvtanár, egyszóval családanya. És közben türelmesen megvárom az estét, amikor a saját gondolataimhoz és gépemhez juthatok, péntekente meg tudom, hogy alig várják, hogy nekem legyen órám és én vonuljak el a fiúszobába, mert akkor idézem: "lazulááás, anyának tanítááás, itt kint meg lanyhulááás...", de még ha meg is lesnek és hallgatóznak, legalább csendben vannak és nem égetnek.
Családi tanoda.
Kulturális otthon.
Egy jól működő művelődési ház...

Az Ember és a Természet vagy a Természet és az Ember?

Ezt a cikket az iskolaújságba (https://kodalyparlando.wixsite.com/website) írtam, Zöld Napok címszó alatt. Az ötleteim közül végül azért ezt a témát választottam, mert úgy érzem, hogy a természet sokak számára fontos, ahogy nekem is. Az elmúlt években sok helyen lehetett olvasni a “Vigyázz a természetre”, “Ügyelj arra, mit fogyasztasz” és így tovább. Az én generációm (16 éves), már egy olyan világban nőtt fel, ahol a többség a városi életet részesíti előnyben. Én szerencsének érzem magamat, hiszen kertes házban lakom. Ezzel a cikkel szeretném felhívni a fiatalság figyelmét arra, hogy ne csak olvassanak a témában, hanem cselekedjenek is.

Az Ember és a Természet vagy a Természet és az Ember?

E két fogalom között szoros kapcsolat áll. Mai felfogás szerint az embereknek nincs szüksége a Természetre, mert a város tökéletesen kielégíti a vágyaikat. Ez a felfogás nagyon rossz és elfogadhatatlan. Az Ember számára a Természet a legfontosabb. E nélkül mit sem ér az élet. Melyiket helyezzük előtérbe? A kézenfekvő dolgokat, amik nekünk egyszerűbbek, vagy odafigyelünk arra, mit cselekszünk, fogyasztunk és hagyunk magunk után.
Nagy tisztelettel kell lennünk a Természethez, hiszen az volt előbb. Az Ember csak egy apró dolog, de nagyon csúnya dolgokat tud csinálni percek alatt. A Természet több milliárd éve kezdte kibontakoztatni tökéletes formáját. Ezt a felülmúlhatatlan rendszert az Emberiség, akár egy perc alatt is tönkre tudja tenni, le tudja rombolni. A semmibe vesszük azt a folyamatot, amit a Világ az Emberiség fennmaradása érdekében hozott létre.
A növények levele ugyanis oxigént termel és a koszos szmogot, szén-dioxidot csökkenti, de ezt nem vesszük észre, hiszen ez oly természetes a számunkra. Tiszteletben kell tartani az Ős-Anya-Természetet. Ezt a problémát orvosolni tudjuk azzal, hogy a tömegközlekedést használjuk, de még jobb, ha biciklivel vagy akár gyalog közlekedünk.
Ezeket a csodálatos dolgokat, amit a Természet nyújt, ki kéne használni, mert egyszerű és kézenfekvő. Az Országos Kéktúra útvonala rengeteg helyre eljuttat minket. Ez egybe van kötve egy állomásos pecsét rendszerrel. Vannak olyanok is, amiért nem kell messzire menni. Iskola után egy napsütéses délután a barátaiddal menjetek el fogaskerekűzni, libegőzni. Vagy akár rétesezni egyet a Normafára és csodáljuk meg a tájat. Ha kerékpározni szeretsz, az sem lehet akadály, hiszen kiépítettek egy bicikliutat a Nagykörút mentén.

enter image description here

Milyen jól esik egy séta a szabadban. A Nap süti az arcod, a Szellő megfújja a hajad. Érzed, hogy az erő, amelyet a Természet küld, beléd szivárog és újult erőre kapsz. A gondolataidat a szabadjára tudod engedni és olyan dolgokon tudsz elmélkedni, amelyekre máskor nincs időd. Ilyenkor csak Te vagy és a Természet.
Minden kis apró részletet meg tudsz figyelni, amikor a szabadban vagy. Milyen madár hangját hallom? Erről a növényről mintha tanultunk volna az iskolában. Ez csipkebogyó, viszek haza teának. Megéheztem, itt egy kis kökény, eszem belőle, mert már megcsípte a dér és nem olyan savanyú. Mi mindent ad a Természet az állatoknak, nekünk a megélhetésre, a túlélésre.

enter image description here

A legnagyobb probléma az, hogy olyan eszközöket használunk kényelemünk érdekében, ami tönkreteszi ezt a minket körülvevő csodát. Gondoljunk csak a fast fashion-re, de ott vannak a gyárak és a rengeteg szemét, amit nap mint nap termelünk. Mindenre van megoldás, csak lehet, hogy több odafigyelést és időt igényel. Vásároljunk fenntartható, hosszú életű tárgyakat. Nézzünk körül otthon, milyen sok mindent találunk, amiből ruhát, esetleg használati tárgyat tudunk készíteni. Ne pazaroljuk a pénzünket se, hordjunk second hand ruhát, kérdezzük meg kinek van a családban olyan ruhája, amit már nem hord, és hordjuk mi, vagy alakítsuk át. Legyünk kreatívak, okosak és előrelátóak.
Gondoljunk csak bele, azt szeretnénk, ha a gyerekünk is egy ilyen világban nőjön fel? Nem! Tegyünk lépéseket az ő érdekükben is. Teremtsük meg nekik azt a világot, élőhelyet, ahol szívesen felnevelnénk őket. Ugyanezt tették a nagyszüleink és a szüleink is. Óvták és vigyáztak a Természetre, hogy egy élhető hely legyen számunkra.
Ha ezeket a dolgokat nem tartjuk tiszteletben, nem érdemeljük meg azt a fantasztikus érzést, hogy a Természet befogadjon és szeretettel várjon minket, Embereket, akik tönkre teszik a világot.

enter image description here

Nézd meg ezt a képet. Mit látsz rajta? Gondold végig magadban, hiszen mindenkinek más a véleménye egy képről. Én azt látom, hogy a tó tükre sima, a fák levelei lehullottak. Még egy nagy fehér fát látok a kép közepén, tehát arra következtetek, hogy ő az uralkodója a tájnak. Felkészültek a télre. Várják a hideget, a havat és a békességet.

Hagyom/(ány(os)

Szeretem a hagyományokat - azokat, amelyeket egyfajta intertextuális játékként a mai napig be lehet vonni az interkulturális szöveg-gondolat-kifejezés-cselekvés korpuszba. Jelentéstelítettség.
Nem szeretem a hagyományos dolgokat - azokat, amelyek üresek, használhatatlanok, relikviának sem tárgy, hanem pusztán történelmi tény, adat formájában használhatóak. Jelentésvesztés, funkciótlanság.
A hagyomány inspirál: a múlt játékba hozása a jelennel mindig előrelendítő.
A hagyományos untat: banalitás, olyan múlt, ami gátként áll a jelen előtt, elveszi a kilátást a jövő elől. Akadályoz.
Legyen mégis inkább hagyományos online kerekasztal a Faluság minikonferencia - a legvégső döntése a főszervezőknek. Nekem ez Ányos. (Az Ányos férfinév valószínűleg a görög Annianosz névből ered, a latin Anianus közvetítésével. Eredeti jelentése feltehetőleg: bántó, zsarnoki.) Hát velünk ugyan nem. Bocsánat, de ezt a döntést egyedül, mint szerkesztő hozom meg. Elcsépelt semmitmondó letudása a dolgoknak nem jellemző ránk.
Hóhó, de jön a kedvenc 'de' szócskám: de szerintem magát a kitalált/tervezett/gondolt Faluság kiállítás oldalt csináljuk meg! Ha benne vagyunk, akkor seperc átírom az eredeti irányokat: Ron Lutsko-nak tegnap írtam (jaj, most miben reménykedjek? Igenben? Nemben? Mindig ez a variálós diplomácia, ami legtöbbször exkluzálásból áll.... Najó, ha igent mond, akkor interjút kérek tőle....).

szerk.megj.: az exkuzál - exkluzív gondolatvillám sült ki az exkluzálás kifejezésben....

Gyerekrezervátum

Megfigyelem őket.
Leírásokat készítek róluk.
Játékmunkájuknak teret adok, kontextusba helyezem, majd elemzem.
Kapcsolati dinamika.
Tudatosan megőrzött tér- és életélmények.
Testközeli, valós idejű, folyamatában kibontakozó pedagógia.
Gorillák - csimpánzok - gyerekek. Eszközhasználat.

enter image description here
Többcsatornás információáradat profi használata.

enter image description here
Kert-hatás: az épületek mellett egyre fontosabbá váló növényzet megalkotása.

enter image description here
Lassan már a varrógépemhez sem én ülök oda.

enter image description here
Napi ritmusok alakulása: közös játék vagy közös egyéni munka és teljesen privát váltakozása szüntelenül - én meg igyekszem észrevétlenül, a beavatott megfigyelő szemszögéből elkapni a pillanatokat.

Ilyen lesz a Faluság minikonferencia

Levelezés részletek.

(....)
A főszervezők szépen kértek, tartsuk meg a Faluság minikonferenciát a megváltozott körülmények között is. Első körben ők online konferenciát szerettek volna, amit én nem láttam se érdekesnek, se olyannak, ahol igényes szakmai és technikai kvalitást lehetne eszközölni. Aztán szabad kezet kaptunk és Zita ötlete nyomán Balázzsal a következő multimédiás kiállítást találtuk ki:

(....)
Egy külön domain névvel ellátott eseményablakot készítenénk (technikailag Balázs), ahol többféle lehetőség közül lehetne választani: előadás előre felvéve, akár valós időben, ppt formában, egyéb szöveg és hangablakok, interjúk, képek (pl. a vasárnapi képeshangokból készítenénk egy válogatást, ahol a képeket lapozva a hozzá szerzett zene szólalna meg), lehetne egy beszélgető ablak, chat-ablak, stb. Összefoglalva: egyszerre többféle hangzó és képi akció futna, interakcióra is lenne lehetőség. Minden felhasználó arra kalandozna, amerre neki tetszik és utána én összeszerkeszteném az eseményeket (főleg a kommenteket kell majd) és utána is bármikor megnézhető/meghallgatható lenne a kiállítás.

(....)
Multifunkcionális multimédia.
Digitális kiállító- és hangzótér.
Szöveg- és hangszerűségek.
Szöveghangok és hangszövegek.
Mindennapiságok és emelkedettségek.
Választható változatosság.
Nekikezdtünk a munkának.
Nyitottság. Alkotói folyamatok.
Munkafázisok és határidők.
Dolgozunk.

(....)
ami új az eddigiekhez képest, hogy meghívhatunk bárkit a világból egy beszélgetésre - ehhez is kérnék tanácsot, ötletet. Én azonnal az egyik nagy kedvenc kortárs táj-és kerttervezőmre, a kaliforniai Ron Lutsko-ra gondoltam, mert a jelenlegi művészek közül őt tartom tudományosan is a legfelkészültebbnek, ráadásul ő borászatokkal és 'non-garden' garden koncepciókkal is foglalkozik. Szinkrontolmácsot a főszervezők tudnak biztosítani.

(....)
Az én részemet illetően Ayumi Hamada-t hívnám meg egy beszélgetésre, aki a családjával a Kashieki papírmalmot üzemelteti Shikoku-n Japánban. Tradicionális japán papírt (washi) készítenek és kizárólag helyi alapanyagokból dolgoznak. Mivel ott is hatalmas probléma a vidék elöregedése, komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, amit egy remekül megszervezett önkéntes programmal próbálnak fenntartani. Én február közepén pont egy éve voltam náluk, hogy segítsek a kozo betakarításával. Az izgalmas az egészben, hogy a kozo feldolgozása azonos a kenderével.

(....)
Bárkinek bármilyen technikai segítség szükséges az ötletéhez az szóljon, mert Balázs amúgy is csak a lehetetleneket szereti!

Milyen legyen a Faluság minikonferencia?

Víztükör szoknyámat igyekszem felvenni, de....
Az eddig elmaradó, a főszervezők által is remélt Faluság minikonferenciát (Természetes hibriditásaink) kéne valahogyan megtartani. A keretek a jelenlegi helyzetből kifolyólag adottak, de úgy kéne adaptálni online környezetre a blog sokszínű holdudvarát és vonatkozó lényegiségét, hogy se az élvezhetőség, se a szakmaiság ne csorbuljon.
Ragaszkodjak az eredeti forgatókönyvhöz? Azaz legyen előadásokból álló, majd azt összegző és kiteljesítő szabad beszélgetés? Jaj, Bori, én enni akarok a főztödből! Meg tudod oldani, hogy legalább az illatát érezhessük?
Kiállítás sem lesz....
Kóstolások, játékok sem lesznek....
Installációk sem lesznek....
Vasárnapi képeshangok sem lesznek....
Na, valahogyan úgy kéne megcsinálni, mint a Fehér kerteket! (White Gardens/Moon Gardens). Monokromatikus színek. Monokromatikus kert. A színkör egy szeletét kiválasztva, annak világos vagy sötét árnyalatait kombináljuk. Aztán tovább? Kérek szépen ötleteket!

enter image description here

enter image description here

A Fehér kerteket (White Gardens) azért szokták Hold-Kertnek (Moon Garden) is hívni, mert a fehér virágok a Hold fényében szinte világítanak.
A kerttervezés egyik magasiskolája.