Nagyon sok szeretettel köszöntelek Titeket, immáron már harmadik alkalommal! Mindig nagy várakozással nézek elébe, amikor Ellendre jövök előadást tartani, mert tudom, hogy értő fülekre, lelkes közönségre, közösségre találok!

Tavaly a Duna menti népek zenéjéről beszélgettünk, ez évben pedig a magyar zenetörténet lesz a témánk. Nem könnyű több száz (ezer) év eseményeit 60 percbe belesűríteni, így nem is biztos, hogy nem futunk ki az időből, de azért igyekszem nem itt tölteni veletek az éjszakát.

Amikor nekiláttam ennek a nemes feladatnak és készülésnek, abba a hibába estem, hogy elkezdtem gondolkodni, hogy mi is jellemző az ókori magyar zenére…majd pár perc után ráeszméltem (szerencsére), hogy mennyire téves úton járok, hisz a magyarság történelme és kultúrája nagyjából a Honfoglalás (895) időszakára nyúlik “csak” vissza.

Így elsőként a népdalainkról, népzenénkről érdemes említést tenni. Nem szeretnék azonban egy századik énekórát tartani Nektek, így most nem részletezzük és elemezzük a népdalokat, hogy milyen stílusúak, felépítésűek, szerkezetűek, hanem egy zenei kvíz formájában ismételjük át a tanult ismereteket. A következő pár percben játszom egy zongora improvizációt, amelyben elrejtek 6 különböző, szerintem viszonylag ismert népdalt. Lehet, hogy nem teljesen eredeti mivoltukban tűnnek majd fel a dallamok, itt-ott más és más köntösbe bújtatva adom elő őket. Arra kérlek Titeket, hogy próbáljátok meg felismerni és kitalálni, hogy mely népdalokat dolgoztam fel ilyen-olyan stílusban.

Aki figyelt tavaly, most tudhatja a választ, hogy ki volt az első népdalgyűjtőnk? Segítségképpen: emléktáblája a pécsi Csorba Győző könyvtár falán található és nem mellesleg a Kalevela fordítója is volt… bizony Vikár Béláról van szó.

Igen izgalmas és érdekes, amikor a népzene más és más zenei stílusokkal keveredik. Manapság sok olyan zenekart tudunk felsorakoztatni, akik dalaikban a népdalokat pl. pop, jazz, rock elemekkel vegyítik.

Most hallgassunk meg egy olyan felvételt, ahol a népzene és a jazz együtt vannak jelen, a kitűnő Balázs Elemér Group előadásában. A népzenei alap egy magyar csángó népdal, “Szeretőm e táncba” címmel. Kiosztom a kottákat, és arra kérlek Titeket, hogy énekeljük el együtt, majd Balázs Elemér zenekarába spontán belépve, a jazz zenészekkel is adjuk elő a dalt.

Következzen ezek után az a korszak, ahol “egyedül Istené a dicsőség”. Ez a jelmondat irányítja gyakorlatilag az egész középkort és annak művészetét, tudományágait.
Hogy történelmileg is képben legyünk, egy gyors áttekintést végzünk, kvíz formájában mégpedig úgy, hogy én mondok különböző évszámokat, Ti pedig megmondjátok a hozzájuk kapcsolódó uralkodó nevét vagy egy adott eseményt. A helyes válaszokért szaloncukor jár…

1. 997 - Géza fejedelem
2. 1000 - 1001: István II. Szilveszter pápától koronát kap, Magyar Királyság és kereszténység
3. 1222: Aranybulla, ami korlátozza a király hatalmát és szentesíti a magyar nemesség előjogait, II. András = II. Endre
4. melyik irodalmi mű dolgozza fel ezt a történetet és ki a szerző? (Katona József: “Bánk bán”)
5. ki zenésítette meg? (Erkel Ferenc - 1861)
6. 1241: Tatárjárás, IV. Béla (II. András fia), főurak nem csatlakoztak a királyhoz, a király maga ellen hangolta őket azáltal, hogy megpróbálta a királyi adományokat visszavenni. Muhi csata - súlyos vereség.
7. 1310 - 1342: Károly Róbert, banderiális hadsereg, aranyforint bevezetése 1325-ben
8. 1342: Nagy Lajos, milyen fontos intézkedést hozott? - megalapította Magyarország első egyetemét Pécsen, 1367-ben!!
9. 1387: Luxemburgi Zsigmond, 1395 - első egyetem Óbudán
10. 1440: I. Ulászló a magyar király, legfőbb támasza: Hunyadi János (régens)
11. 1444- a várnai csatában meghalt I. Ulászló, ezért V. László lett a király
12. 1456: Nándorfehérvári csata - fényes győzelem, déli harangszó, több mint 50 évre megfékezte a törököket
13. Hunyadi János idősebbik fiát, Lászlót a király (V. László) tőrbe csalta, lefejeztette, majd ő is meghalt üres lett a trón
14. ekkor jött Hunyadi Mátyás - 1458

A középkorban három fontos költeményt említhetünk meg: a “Gesta Hungarorum” azaz “A magyarok viselt dolgai” című művet, amely a honfoglalás történetét meséli el. A “Halotti beszéd”, a legrégebbi magyar nyelvű irodalmi alkotás, mely 26 soros temetési beszédből és egy 6 soros könyörgésből áll.
Valamint az “Ómagyar Mária Siralom”, amely egy franciaországi latin nyelvű himnusz magyar nyelvre történő fordítása.

A történelmi és irodalmi ismereteinket rendbe szedve, eljátszom egy jól ismert dallamot. Ez a melódia nem más, mint a “Dies irae” gregorián. Mi is a gregorián? Egyszólamú, Istent dicsőítő ének, mely I. Gergely pápa (590 - 604) nevéhez fűződik azáltal, hogy ő rendszerezte a meglévő himnuszokat, zsoltárokat. Eredetileg hangszerkíséret nélküli (“a capella”), kis hangközlépéseket tartalmazó énekek, melyeket eredetileg csak latinul adtak elő, majd a középkor vége felé jelentek meg olyan törekvések, hogy más nyelveken is megszólaljanak, mint pl. német, cseh, svéd, norvég, angol…
Magyarul a XV. században csendültek fel ezek a gregoriánok először.

Hallgassunk meg egy nagyon szép magyar gregorián dallamot, amely egy Szent István himnusz egyúttal, “Magyar hazánk, te jó anya” címmel. Ebből is kaptatok kottát, énekeljük el együtt ezt a dalt, majd kipróbáljuk, hogy miként tudunk középkori ének együttessé alakulni azáltal, hogy az eredeti dallamot kvárt és kvint párhuzamban is előadjuk.

https://nepenektar.hu/idoszak/szentek_unnepei/liturgia/170/h/414/magyar-hazank-te-jo-anya-gaude-mater-ungaria

Michelangelo, Leonardo da Vinci, Botticelli, Dürer, Shakespeare, Galilei, Mátyás király… mely korszak képviselői? Bizony a reneszánsz!
Tudjuk jól, hogy maga a szó azt jelenti, hogy újjászületés, az antik kultúra felélesztése, mely mellé az emberközpontúság és humanizmus fogalmai is társulnak.

Ismét egy kis kvíz következik, elsőként irodalmi témában! Mondok fogalmakat, műcímeket, jellemzőket… kiről van szó?

1. első név szerint ismert magyar költő
   katolikus pap és pécsi püspök is volt
   epigrammákat, elégiákat írt
   legfőbb művei: “Pannónia dícsérete”, “Egy dunántúli mandulafáról”
   Csezmiczei János néven született
   (Janus Pannonius, 1434- 1472)

2. Zólyom (Szlovákia) városában született 1554-ben
   két fő múzsája: Losonczy Anna és Szárkándy Anna (Anna, Júlia és Célia versek)
   szerelmi költészete a lovagi költészetig nyúl vissza: a választott hölgyért rajong, udvarias, isteníti, szépségét csodálja….
   “Hogy Júliára talála”, “Egy katonaének”, “Adj már csendességet”
   (Balassi Bálint, 1554 - 1594)

3. Ismét rögtönözni fogok, egy szerintem jól ismert dallamra. Ki lehet a szerző és a mű címe?
   Tinódi Lantos Sebsestyén (1510 - 1556): “Egri históriának summája” (Summáját írom Eger várának)
   Ki is ő? Költő, énekszerző, lantjátékos, krónikás, aki verses formában dolgozta fel korának történelmi eseményeit, inkább a hitelességre, nem pedig a művészi értékek közvetítésére törekedve. Leghíresebb gyűjteményének címe: “Krónika” (1554)

És már el is értünk a következő korszakunkhoz, a barokkhoz, mely a “barocco” szóból ered. Jelentése nem más, mint nyakatekert okoskodás. A stílusirányzat jellemzői a monumentalitás, pompa, bonyolult minták és díszítések.

Kezdjük a magyar építészettel, olyan módon, hogy mondok jelentősebb barokk épületeket, Ti pedig kitaláljátok, hogy hol találhatók mindezek!

1. Eszterházy kastély - Eisenstadt, Kismarton
2. Várszínház - Buda
3. Grassalkovich - kastély - Gödöllő
4. Fehér Kereszt vendégfogadó - Budapest, Batthyányi
5. Zichy- kastély - Óbuda
6. Savoyai - kastély - Ráckeve
7. Széchenyi- kastély - Nagycenk
8. Festetics kastély - Keszthely

Az irodalmi áttekintést szintén kvíz formájában fogjuk művelni, hogy haladjunk is, hiszen még nagyon sok izgalmas dolog vár ránk, és, hogy további nyereményekhez juthassatok, szaloncukor formájában.

Kik voltak ők?

1. esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció nagy alakja.
   Grazi egyetemen bölcseletet tanított, ahol Johannes Kepler, német csillagász is munkálkodott 1600-ig.
   1635-ben, 100 ezer forintnyi tőkével egyetemet alapított Nagyszombatban, teológiai és bölcsészeti karral, mely jogutódjai az ELTE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Pázmány Péter (1570 - 1637)

2. költő, hadvezér, politikus. Dédapja Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, aki 1566-ban hősi halált halt a törökök elleni csatában.
   Egyik fő műve a “Szigeti veszedelem” (1645), melynek eposz a műfaja.
   Zrínyi Miklós (1620 - 1664)

Meg kell még említenünk a magyar barokk további kiemelkedő személyiségét, Esterházy Pált (1635 - 1713), aki költő és zeneszerző is volt, de tevékenyen részt vett a török elleni harcokban is. Fő műve az 1711-ben megjelent “Harmonia Caelestis” , azaz “Mennyei harmónia”, mely 55 kantátából áll. Érdekesség, hogy pár száz évvel később, (2000- ben) Esterházy Péter író (szintén az Esterházy grófi család sarja) ugyanilyen címmel jelentette meg regényét.

Hallgassuk most meg az előbb említett gyűjteményből, az “Ascendit Deus in Jubilo” című kantátát!

A zenetörténetben szerintem az is a csodálatos, hogy ahogy követik egymást az egyes korszakok, azt láthatjuk, hogy némelyek visszatérnek korábbi stílusirányzatokhoz, némelyek átvesznek elemeket az előbbi korokból, némelyek pedig teljesen szembeszegülnek azokkal. A most következő klasszicizmus például mind felfogásában, szemléletében, mind szabályrendszerében egyszerre nyúl vissza az antik kultúrához és a reneszánszhoz is.
A klasszicizmus és a felvilágosodás eszmerendszere Magyarországra nagyjából a 18. század végére érkezett.

Aki ismer engem, tudja, hogy rendkívül szeretek játszani, úgyhogy ismét kvíz következik, irodalmi témában!
Mondom a műcímeket, ki a szerző?

1. “Ágis tragédiája”, mely mű azért fontos, mert a magyar felvilágosodás első szépirodalmi alkotása. Bessenyei György (1747 - 1811)

2. “Tövisek és virágok”, “Fogságom naplója”, “Orpheus” című folyóirat Kazinczy Ferenc (1759 - 1831), fontos nyelvújítónk, költő és a magyar irodalom első vezéralakja.

3. “Békaegérharc”, “Dorottya“, “Tartózkodó kérelem”, “A tihanyi Ekhóhoz”, “Szegény Zsuzsi a táborozáskor” Csokonai Vitéz Mihály (1773 - 1805)

4. “A magyarokhoz”, “A közelítő tél” Berzsenyi Dániel (1776 - 1836)

Énekeljük el gyorsan a “Kecskemét is kiállítja, nyalka verbunkját” kezdetű dalunkat! Emlékszünk-e arra, hogy mi célt szolgáltak az ilyen típusú dalok? Ezekkel az énekekkel verbuválták, toborozták össze a katonákat, mely a verbunkos zene kialakulását és megjelenesét is eredményezte gyakorlatilag. A verbunkos zene és annak képviselői pedig a magyar romantika előfutárai is voltak egyúttal, úgy, mint Csermák Antal, Bihari János, Rózsavölgyi Márk, Egressy Béni (“Szózat”).

A klasszicizmus szabályrendszere arra is jó volt, hogy az utána következő romantika nagyjából mindezt felrúgja, kiszélesítse, átértelmezze. Az emberek csalódtak a felvilágosodás eszmerendszerében, mert nem hozott olyan megoldást, mint amilyenre vágytak, így sokszor kiábrándultság, csalódottság itatja át a hétköznapokat és a művészi világot is.
Rendkívül felfokozott életérzéseket figyelhetünk meg az alkotásokban, mint például világfájdalom, életuntság vagy éppen lángoló életkedv és öröm, szenvedélyesség, végletesség, elvágyódás a fantasztikum világába, a dicső múltba, az egzotikumba.

Hogy nehogy hiányérzetünk legyen, ezúttal is kérdezz-felelek formájában nyargalunk át az irodalom széles mezején, újabb szaloncukrokat begyűjtve!

Mondok tehát különböző fogalmakat, címeket, kihez kapcsolhatók mindezek?

1. Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság, Csajághy Laura, “Gondolatok a könyvárban”, “Csongor és Tünde”, “Zalán futása”, “A vén cigány”…. ”Szózat” Vörösmarty Mihály (1800 - 1855)

2. márciusi ifjak, Szent- István rend lovagja, Laborfalvi Róza, “Egy magyar nábob”, “Janicsárok végnapjai”, “Szegény gazdagok”, “A kőszívű ember fiai” Jókai Mór (1825 - 1904)

3. Pilvax kávézó, Nemzeti Múzeum, Segesvár, Szendrey Júlia, “Alföld”, “János vitéz”, “Szeptember végén”, “A XIX. század költői”…. Petőfi Sándor (1823 - 1849)

4. Shakespeare fordítások, tüdőgyulladás, balladák, “Az elveszett alkotmány”, “Bolond Istók”, “Letészem a lantot”, “A lejtőn”, “Ágnes asszony”, “Toldi”, “Családi kör” Arany János (1817- 1882)

Az irodalmi kvíz után pedig egy kis zenefelismerés következik a magyar romantika két kiváló zeneszerzőjének műveiből!

1. Liszt: “Haláltánc” (elbújtatva a Dies irae dallam)
2. Erkel: “Bánk bán”: “Keserű bordal” (0.46 tól)
3. Liszt: “Szerelmi álmok”
4. Erkel: “Bánk bán”: “Hazám, hazám” (1.04 től)
5. Liszt Ferenc: “Esz-dúr zongoraverseny: I. tétel”

Mivel nagyon szűkös az időnk és amúgy is szinte mindent tudtok az előbbi zeneóriásokról, csak egy rövid áttekintés róluk:

Erkel Ferenc (1810 - 1893) zeneszerző, karmester, zongoraművész és zenepedagógus.
A Pesti Nemzeti Színház első karmestere 1837-től 30 éven át.
1844-ben bemutatták első komoly operáját, “Hunyadi László” címmel, valamint ebben az évben nyerte meg a pályázatot Kölcsey “Himnuszának” megzenésítésére.
Legfőbb műve a “Bánk bán” című 3 felvonásos opera, melyet 1861-ben mutattak be.

Liszt Ferenc (1811 - 1886) a mai Ausztria területén született, Doborjánban, bár egy szót sem tudott magyarul, magyarnak vallotta magát. Kozmopolita volt, élete főbb állomásai: Bécs, Budapest, Párizs, Weimar, London, Bayreuth….
Ő mondta:
“A zongora olyan nekem, mint tengerésznek a hajója, mint araboknak a lova - sőt, több is annál. A zongora mindezidáig én voltam, a nyelvem, az életem. Véleményem szerint a zongora az első helyen áll a hangszerek hierachiájában. 7 oktáv terjedelme magában foglalja a zenekar egész hangzását, és 10 ujj elegendő ahhoz a harmóniához, melyet 100 muzsikus együttes hoz létre.”

És elérkeztünk az én egyik kedvenc korszakomhoz, a XX. századhoz. Azt hiszem nem kell nagyon bemutatnom ezt a minden szempontból érdekes, izgalmas és különleges századot, mely minden eddigi szabályt áthág és felépíti a sajátos, sokszor rendszer nélküli rendszerét. A XX. század az izmusok kora: historizmus, szimbolizmus, impresszionizmus…

Még órákon át tudnék részletességgel beszélni és mesélni e korszak művészeti ágairól, alkotásairól, stílusjegyeiről, de azt hiszem, hogy nem élhetek vissza eddigi türelmetekkel és lassan a végére kell járnunk ennek az előadásnak!

Játszanék azonban még Nektek két kis rögtönzést, e kor két számomra fontos és kedvelt költőinek verseit alapul véve: József Attila: “Reménytelenül” - “Lassan tűnődve” és Tóth Árpád: “Esti sugárkoszorú”.
Miután felolvasom a verseket, megpróbálom a hangulatokat a zene által visszaadni. Próbáljátok meg kitalálni, hogy melyik improvizáció melyik vershez köthető!

A XX. század egyik két legfontosabb zeneszerzőjéről tényleg csak néhány mondat:

Kodály Zoltán igen sokat tett azért, hogy Magyarországon fejlődjön a kulturális élet, a kórusmuzsika. A “Kodály- módszer” világszerte elterjedt és híres és bevált módszer, melynek lényege, hogy a szolmizáció segítségével könnyebbé válhat az éneklés. A zenei hallás, zenei írás- olvasás kellő elsajátítása, fejlesztése a célja e metódusnak. Kodály főbb művei: “Galántai táncok”, Marosszéki táncok”, vegyeskarra és nőikarra írt darabok, “Psalmus Hungaricus”, “Missa brevis"...

Bartók Béla Nagyszentmiklóson született. Kodállyal együtt végezte a népdalgyűjtést, de ő nemcsak Magyarországon, hanem más Európai országokban is járt és a keleti kultúrákkal is ismerkedett (Bali szigetek, Indonézia….). Műveiben jelen van az asszimmetria, ostinato, páratlan lüktetés, hangsúlyeltolás. Különböző modell skálákban gondolkodik, mely segítségével kilép a tonalitás rendszeréből. Legfőbb pedagógiai művei a “Gyermekeknek” és “Mikrokozmosz” sorozatok. Mindkettő 6 kötetes, technikailag egyre nehezebb darabokat tartalmaznak.

Ismerek egy kortárs zeneszerzőt, aki elirigyelte Bartóktól a zongorára írt, tanítási céllal megalkotott darabokat…. Igen, én volnék az, aki az elmúlt két évben kiadtam két gyűjteményt, “A világ távcsövei” és “Találkozások” címmel.

Engedjétek meg, hogy befejezésül az utóbbi kötetből játsszak nektek egy darabot, amit még az párizsi olimpia előtt írtam, így azt gondoltam, hogy ez a cím mindenképpen elegáns és szép….

“Les lumiéres de la Seine”, azaz “A Szajna fényei”

Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek, ismét fantasztikus élmény volt veletek, köztetek lenni és külön köszönöm, hogy lelkesen, segítőkészen, aktív résztvevői voltatok az előadásomnak!
És nagyon köszönöm Juditnak a lehetőséget!

Az Ellendért Egyesület szervezésében mindenkit szeretettel várunk december 8-án pénteken, 17 órai kezdettel az ellendi Kultúrházba Szabó Gabriella Eszter következő előadására!

Mielőtt bárminemű receptbe belekezdenék, úgy döntöttem, hogy álljunk meg egy pillanatra, és értsük meg a folyamatot, a főzést, amiről beszélünk.
Szinte nem telik el úgy hét az életemben, mióta szakács vagyok, hogy ne írna rám valaki egy recept miatt. A személyes kérések mellett több újságban is kellett publikálnom, grammra pontosan, a főszerkesztők által „hülye-biztosként” megfogalmazva recepteket. Minden egyes alkalommal, tudtam, hogy valószínűleg a végeredmény, ami a barát, olvasó, vendég asztalára kerül, nem ugyanaz lesz, amit én készítettem el. Őszintén, értelmét sem láttam soha, hogy ilyen módon írjak recepteket, hiszen nem fogja belőle az olvasó megérteni egyetlen recept során magát az eljárást, és ha már az eljárást nem érti, a legminimálisabb változás is kudarchoz vezet az étel minőségével kapcsolatban.
Mert ahhoz, hogy elkezdjünk egy folyamatot, amit főzésnek nevezünk, úgy gondolom, meg kell vizsgálnunk ennek a fizikai és lelki tényezőit, eredőjét.
Az ugyanis, hogy mit eszünk, szociálpszichológiai, pénzügyi, egészségügyi lenyomata életünk aktuális pillanatának. Mégpedig pillanat egy olyan „hasznos” metszete, amiben egy legösztönösebb fizikai szükségletünk van kielégítve, a lehetőségekhez mérten legkreatívabb módon. Senki ne várjon most Osho-szintű megfejtést: szimpla meditációról, és a momentum reflexiójáról van szó csupán. Meditáció a szakács számára: mert a komponensek kiválasztása, és megvalósítása folyamán a figyelme maximálisan egy másodlagos funkcióra helyeződik a cél érdekében (eléggé megpirult-e a hagyma), és reflexió számunkra, a befogadóknak, a jelenünkre.
Konyhanyelven az ebédünk egy tükör: megmutatja, mennyi időnk van magunkra, mennyire törődünk magunkkal, hogy állunk anyagilag, van-e valaki, akivel elfogyasztjuk, sok-e vagy kevés, stb. stb., ezért megéri figyelni, mit mutat.

Ázsiai kultúrákban az alapanyagok kiválasztása, és aránya vallási, egészségügyi tézisekre épül. Tekintsünk csak az ájurvédára, mely szerint, ha nem helyesen étkezünk, a három testnedvünk egyensúlya kibillen, az különböző betegségekben nyilvánul meg, illetve az a személyiségünkre is rossz hatással bír. Más területeken az édes, savanyú, sós, keserű aránya fontos az egyensúly szempontjából, vannak, akik az ötödik ízt, az unamit elítélik, míg a legújabb kutatások alapján már a hatodik: zsírosság ízlelés is definiálható.
Európában a katolikusoknál a szertartásokon Krisztus testét és vérét fogyasztjuk. A szertartások csúcspontja ez a rituálé, mely az Isten szeretetét fejezi ki. A szertartások után előfordul agapé, mely a gyülekezet közös étkezése.
Sok helyen az étkezés szabályai egészségügyi okokra vezethetők vissza: a zsidók nem fogyasztanak sertést, ugyanis az a hús férges lehet, míg a hindu vegetarianizmusnak is megvan egy ilyen olvasata: tartósítás hiányában jobb volt mellőzni az állatok húsának fogyasztását.
De vajon, ha az emberi történelem folyamán vallási kérdéskörbe tartozott a táplálkozás szabályrendszere is, akkor hogy lehet, hogy manapság mindennemű spiritualitását elvesztette egy hétköznapi ebéd? Egy olyan momentumát a napunknak, amit régen vallási irányból közelítettek, hisz olyan fontosnak vélték, különböző ünnepeken, az hogy lehet ma egy száraz, sajtoskifli valamelyik boltból?

Sajnos, az emberek elfelejtették szertartásként kezelni az étkezéseket. Van, hogy megkapom, hogy nem vagyok elég mosolygós a szerviz-időszak alatt. Ez pont emiatt van. Az étkezés egy rituálé. Egy több ezeréves szükségszerű tradíció, ami tökéletesen reprezentál minden változást a történelem folyamán, és marad mégis struktúrált, tekintve, hogy a fizikai, kémiai törvényeket nem tud meghazudtolni. Vallási szokásoktól függetlenül, fel lehet állítani egy íztérképet, mely megmutatja, hogy mely tájegységek mely ételei különböznek akár csak egy alapanyagban, mégis teljesen más formát, „körítést”, tálalást kap az étel. (Gondoljunk csak a lecsó-menemen-shakshouka-ratatouille tengelyre.) És ha csak a saját életünkre gondolunk, biztos, hogy lesz egy olyan nagymamánk-féle húsleves, amit ezer Széll Tamás nem tud nekünk pótolni! Egy olyan szabályrendszere van, mely szabadságot nyújt, viszont a szabadsága csak akkor kiélhető, ha már ismered az alapokat.

Ha megfigyeljük, életünk első táplálkozása, amikor édesanyánk tálpál minket. A táplálék elfogadása egy másik embertől, a bizalom legmagasabb foka, egy lazának tűnő, de mégsem annyira spontán gesztus. Végtére is a legintimebb kapcsolatot, amit az anyaméhben éltünk át pótoljuk mással. Óriási felelősség. És az ízek, alapanyagok stimulációja mellett ez az, ami pszichológiailag nagyon fontos a szakács-vendég kontextusban. Sokszor úgy érzem, hogy olyan, mintha egy nagy családom lenne. Minden nap beugrik 100 családtagom, és megetetjük őket. Többször előfordult, hogy a vendégekből kiszaladnak magánéleti problémák, tanácsokat kérnek, ösztönösen „szülő-szerepbe” kerülünk a pult túloldalán számukra (amit egyébként nagyon szeretek, meg nagyon megtisztelve érzem magam, hogy bárki is becsül annyira, hogy a problémáit megossza velem). Másrészről viszont, elgondolkoztat a tény, hogy míg régen a nagycsaládi étkezések rendszeres társadalmi eseményeknek számítottak, addigra a városi létből mennyire kihalt ez az egész?
Elfelejtettünk étkezni, mégis recepteket gyűjtögetünk, hátha visszajönnek a gyerekkori, idealisztikus, nagy vacsorák?

De nézzük meg ezt most egy kicsit a másik oldalról is, mert ennek az egésznek ez a szépsége: egyrészt spirituális tartalommal bír a fogyasztó számára, de ugyanilyen szinten „ad” annak is, aki az „alkotó”.
Szakácsként hozzáadódik mindezekhez egy olyan művészi alkotófolyamat, ami fentiek keresztmetszetéből a maximumot próbálja kihozni. A főzés flow-élmény. Sokan azt hiszik, arról szól, hogy milyen fűszert rakunk a levesbe. Ennél sokkal összetettebb. Nem receptúrákat, hanem eljárásokat kell rögzíteni. Két ugyanolyan paradicsomot sosem találsz az életben, a levegő páratartalmától elkezdve a lábos vastagságán át annyi tényezője van a dolognak, melyeket definiálni, leírni értelmetlen. A szakács feladata, hogy egy olyan állapotba kerüljön, ami a rengeteg apró részlet mindegyikét felismeri, definiálja, és jól oldja meg. Ismeri az alapanyagok viselkedését, érti a cél minden egyes lépését, együtt él az alapanyaggal. Azok a konyhák, ahol beleöntik az zöldségeket, meg az akármit a thermomixerbe, megnyomják a gombot, aztán kijön a szmötyi a túloldalt, amit ők krémlevesnek hívnak, azok nem értik ezt. Azok valójában nem tudnak főzni. Nem élnek a folyamatban, nem alkotnak. Pénzt keresnek.
A főzés olyan, mint a művészet. Tulajdonképpen egy jó ízlés, a harmónia ismerete. Egy étel nem attól lesz ugyanis jó, hogy tele van szórva mindennel. Alap, kezdő hiba a túlfűszerezés. Az ízesítés mindig meghagyja az alapanyag ízvilágát, csak kiemeli azt. A négy alapíz mindig egységes képet kell, hogy alkosson.
Folytatván a gondolatot, mely a szakács-flow élményéről szól, van még pár dolog, ami a transz-állapotot, amiben vagy, meghatároz. A főzés folyamán (nagykonyhai környezetben) párhuzamosan minél több részegységre kell figyelned. Jobb szakácsoknál ez olyan 7-8 körül mozog, illetve, ha konyhafőnökként dolgozol, e mellé még a személyzet koordinálását is meg kell oldanod. Olyan nincs, hogy minden tökéletesen terv szerint alakul, ezért a konyhafőnök feladata a higgadt, és maximális problémamegoldás. Soha nem billenhet ki. És nem azért nem billen ki, mert sutyiban valami ezo okosságot olvas a 16 órás műszakja végén, hanem mert megérti, hogy ő a célért van, nem a cél az ő egójáért.
A séf feladata intuitíven megérezni, hogy mikor-miből mennyi fog fogyni, megfigyelni az étterem és a személyzet lüktetését. Tudnia kell, hogy mire vágynak az emberek, ki kell találnia a vendégekről azt, amit valójában még ők sem tudnak. Tudnia kell a staff bármelyik tagjának egy pillantásából, hogy milyen napja van, ismernie kell az embereit, és kihozni belőlük a legjobb formájukat, mindig.
És ellentétben nagyon sok másik munkával, az idő, mint folyamatosan szorongató tényező, ott lebeg a konyhán. Villanásnyi gondolatod van körülbelül egy teltházas étteremnél megoldani bármilyen problémát, és a csapatodat folyamatosan nyugodtan kell tartanod. Tudniuk kell, hogy te ott vagy, és számíthatnak rád. Nincs idő személyeskedésre, nincs lehetőség több opciót felvázolni, azonnal, mindig, mindenből a legjobb kell.
Pont emiatt a műszak alatt te nem önmagad vagy, hanem egy szerves eleme a folyamatnak, ami a lehető legtöbbet akarja kihozni az ételekből. Amint benne vagy, már nem te vagy a lényeg, hanem a produktum. Nem a hétköznapi problémák számítanak, jórészt nincsenek is. Illatok vannak, ízek, aromák, másodpercek, mozdulatok, villanások. És közben egy nagyon meditatív állapot. Olyan, mint egy tánc, serpenyőkkel, meg késekkel. Minden konyhának meg van a koreográfiája, mikor nyittok, látod, ahogy életre kel. Imádom ezt a lüktetést, amikor látom, hogy felállt a rendszer, és mindenki pályára áll egy olyan adrenalin-bomba, hogy beleszédülök a látványba! Létrejön valami. Feláll a csapat, azért, hogy adhasson. És a részese lehetsz.
Meggyőződésem, hogy az emberek lelkének nem tesz jót, ha olyan munkát végeznek, melyektől nem érzik magukat jobb embernek. Ezért látom, hogy sok boldogtalan ember kavarog ebben a városban: életük nagy része eltelik értelmetlenül, céltalanul. A főzés nem ilyen. Napi 12-16 órákat legüriznek srácok, mind széjjeltetovált, és nagyszájú, mégsem hagyná semelyik sem ott a szakmát, te meg nem érted, hogy miért. Azt hinnéd, hogy pont leszarják, hogy ki mit gondol róluk, meg, hogy ők csak a pénz miatt hajtják ki magukat. Aztán egyszer csak felbukkan egy vendég, és személyesen megköszöni, amit kapott, és látod, ahogy mindegyik elolvad, és kenyérre lehet őket kenni, végük van. Mert ez mindenkinek jólesik. Mindenkit hajt. És ez hajt, nem a lóvé.
A vendég-szakács szimbiózisnak pont ez a lényege: mindkét fél megkapja, amire vágyik. A szakács alkothat, vendégül láthat, szeretetet kap, a vendég pedig megbízhat valakiben, és csodálhatja tudásáért, újra gyerek lehet.

Mindannyian ebben az inerciarendszerben, amit az életünknek tekintünk, az egyensúlyra törekszünk. Itt, a hasznosság mellett, tekintve, hogy egy alapszükségletünk ki van elégítve, megjelennek olyan tényezők, melyeket jó, ha látunk, definiálunk. Amíg ez nem megy, addig nem étkezünk, csak eszünk. Úgyhogy azt gondolom, hogy a mai recept helyett, inkább tanuljuk meg az életünk ezen momentumát tudatosan kezelni. Éljük meg. Ha ez meg van, nagyon szívesen belemegyek a következő cikkekben azokba az alap-eljárásokba, amik segíteni fognak, hogy mindig azt adhassunk, azoknak, és úgy, ahogy szeretnénk. Addig bízzuk magunkat az alkotói szabadságra amíg főzünk, és éljük ki az ízeket, amíg fogyasztunk!

Márta hétfői írása arra (is ) ösztönzött, hogy végiggondoljam, hogy nekem mi is hiányzik a városból, a városi létformából (csokit majszolgatok közben).
Természetesen - milyen vicces, de tényleg ezzel mindenki így van körülöttem: egyszerűen mindent megtanulunk magunk elkészíteni, csudajó! - én is megtanultam kenyeret, pizzát sütni, bármilyen tortát elkészíteni, sőt pironkodva bevallom (öregedés helyett profizmusnak nevezem....) az egyszerűbb jégkrémek készítése után nekiálltam igazi fagylaltot készíteni, igen, már most, hogy nyárra belejöjjek! A gasztronómiai élvezetek tehát kipipálva.

Már csak az a kérdés motoszkálhat bennünk, hogy ezt az igényt a vidéki lét generálja, vagy pedig belső követelmény? Szerintetek?

(Santa Barbara)

A kulturális élet területén is egészen jó a helyzet: megpróbáljuk egyrészt szintén önmagunknak megteremteni, másrészt pedig koncentráltabban választani a lehetőségek közül. És ne felejtsük el, az internet felületén a legmagasabb színvonalú dolgok is elérhetőek.
Kultúra, kulturális élet, kulturáltság. A kultúra-igény és a kulturális élet élvezete innen is megoldható, igaz a távolság miatt kicsit több időt és szervezést vesz igénybe.

Nálunk, a mi falunkban is vannak különféle lehetőségek, bár ezek inkább közösségi, mint kulturális események. Van Karácsonyi műsor, Farsang, Nők napja, Mikulás, Falunap, Gyereknap, olykor táncház is akad, és idén még kézműves kör is alakult. Mikor ide kerültünk, engem teljesen meglepett, hogy ezek a műfajok még valóban léteznek: operetténeklés, lakodalmas zene.... Mi a táncházat szeretjük a legjobban, de a többi programot is fontosnak tartjuk, hiszen itt van esélye kialakulni ' a mi falunk' identitásnak.
A falu életébe való beilleszkedésben, a közeg megismerésében ezek igencsak fontosnak bizonyultak - hálásak vagyunk érte.
És ugye a hőn szeretett könyvtárbusz! Amikor a nagy szatyor könyvvel tipegek haza, mindig a Brontë-nővérek jutnak eszembe, akik a megrendelt könyveket rejtő faláda érkezésekor hatalmas élvezettel estek neki a köteteknek.
A kulturális - legyen az magas vagy kommersz - élvezetek is kipipálva.

(Köln)

Írás közben világosodok meg, hogy nekem tulajdonképpen a kulturált viselkedés, a kulturált beszéd és stílus hiányzik a legjobban. Még az ízes cifra káromkodás (isten és szent dolgok káromolása érzelmi felindulásból) sem zavar annyira, mint a vulgáris (nem a pillanatnyi érzelmeinktől függő), altesti, diszkriminatív (nembéliség, etnikai és faji hovatartozás, vallási preferencia, stb.), becsmérlő beszédmód (a másik negatív minősítése). Ezt egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Nem vagyok hajlandó belemenni az ilyen diskurzusokba.

Még egy dolog hiányzik: a használtruha-üzletek. Ezen a téren is jól működik a családi és baráti hálózat, de mióta nagyosodnak a gyerekek, már nem mindig elég. Amíg kicsik, tényleg bármit rájuk lehet adni, de én magam is úgy gondolom, hogy a ruházkodás identitáskifejező és éppen ezért fontos, jól kell magunkat éreznünk a bőrünkben.
Hohó! Újabb könyvtárbuszos kincsre bukkantam: a bőrgyógyász dr. Yael Adler Bőrügyek című könyvére. Mindenkinek ajánlom, végre egy olyan tudományos igényű mű, amely közérthetően és szórakoztatva tanít. Németországban a sikerkönyvlistáról még mindig nem került le.

(Genova)

A városon belül mozogva nemcsak a kiállításokról, galériákról, koncertekről, színházműsorokról értesült óhatatlanul az ember, hanem egy-egy ruhadarab is kényelmesen és észrevétlenül beszerezhető volt. Most program lett. Ez és ez hiányzik, tehát be kell menni a városba megszerezni. Persze összekötni valami más programmal, hogy ne kelljen csak ezért beautózni. És megfelelőt találni sohasem könnyű.....
A kedvencem a tavaszi és az őszi/téli cipővásárlás. Kezdem művészetté fejleszteni: kényeztetés, városi kaland, kicsi kirúgás a hámból. Mókás, mikor egy bevásárlókosár tele van gyerekcipővel - Balázs is próbál egyre kevésbé morogni....