Marhahajtás

Ahogy visszaemlékszem, körülbelül 7 éve kezdődött, mikor pár év ráhangolódás után elhatároztuk, belevágunk két választási korú borjú vásárlásával a szarvasmarha tartásba. A terv annyi volt hogy a környezetünkben lévő másra nem használható bozótos területeket legeltetéses állattartással hasznosítsuk. Ezáltal magunknak egészséges, tiszta takarmányon nevelkedett húst teremtsünk. Így érkeztek hozzánk választási üszőborjúként nyolc, illetve hat hetesen Mandula és Menta. Mára a csordánk négy tehénre, és alattuk cseperedő négy bikaborjúra növekedett.
A legeltetéses szabad állattartás velejárója a hajtás, amikor egyik legelőről a másikra vonulnak az állatok, így pihenőt adva az elhagyott területnek a megújulásra.

enter image description here
A marhahajtás izgalom, készülődés, tervezés.

Honnan hová, vagyis a kialakított öt legelő közül merre lesz az éppen aktuális útvonal? Kit vezessünk a tehenek közül? Persze Mandula az tuti, mert ő a legszelídebb, de Mentát sem árt nyakon csípni, mert a múltkor ő volt a legrakoncátlanabb, akit a bokrosból vagy a vetésből kellett visszaterelni a helyes útra. Reméljük, a bikaborjak már ügyesen kijönnek a kapun, nem úgy, mint életük első alkalmával, mikor nem voltak hajlandóak nekünk elhinni, hogy át lehet menni a villanypásztor-zsinór vonalán. Hogyan kezeljük a forgalmat? Peti ebben a legjobb, biciklivel gyorsan, ügyesen intézkedik, az útvonal két végén irányítja az épp erre járókat. Mindig van egy-két bátor autós, aki nem szívesen lassít, hálásan köszönjük annak, aki megáll és szívmelengető, ha még fotót vagy videót is készít a menetről.

enter image description here

Nálunk pár száz méter hajtásról van szó, de mégis mindig izgalommal tölt el mindnyájunkat, hogy minden rendben legyen, és megnyugtató, ha gond nélkül sikerül.

enter image description here

enter image description here

Tavasszal volt szerencsém Viola és Ervin jóvoltából egy igazi alföldi, 15 km-es távon, kb. 50 állatot számláló gulya hajtásánál segíteni. A téli legelőről a nyári 400 hektáros területre hajtottuk át a család Charolais fajtájú gulyáját. Számomra lenyűgöző, ahogy együtt mozog a gulya a gazdát követve. Persze a segítőknek, hajtóknak – akik mi voltunk – egy pillanatnyi szünet sincs a menet közben, hogy ez az egység megmaradjon.

A végeredmény, hogy állataink friss, dús legelőre érkezve elégedetten belakják azt - egy állattartónak csodás érzés.

enter image description here

Az állattartásunkról (2.rész)

enter image description here
Gyenis Nóra mintaterv grafikája


Andival és Lacival készített interjú hanganyaga 2. rész
(hangvágó: Kovács Jónás)

enter image description here
Gyenis Nóra grafika terve


A hanganyagból kiemelt, számunkra legkedvesebb gondolatok:

A növényeitekhez is van olyan viszonyulásotok, mint az állataitokhoz?

Amikor jövök-megyek a tanyán, én mindig nézem a növényeket. Főleg tavasszal: mi ered meg, mi hajt, virágzik, kötött-e a virág, nem kötött, terem?

enter image description here
Cseresznyefa

Ha nem vonzódnánk a növényekhez, akkor nem lennének dísznövények, csak haszonnövények: konyhakert, gyümölcsös.

Amikor kilépek az ajtón, milyen közeg vár, az nagyon fontos és a növények az elsők, akik körülvesznek minket.

enter image description here
A mocsári hibiszkusz fogad, ahogyan kilépek az ajtón

Szerintem nagyon fontos szerepe van az életünkben a növényeknek.

enter image description here
Szarkaláb

enter image description here
Bordó levelű bodza

enter image description here
Kefevirág

Nagyon közel azért nem engedjük az állatokat. Ennek több oka van. Egyrészt nyilván, hogyha közel van az állat, akkor többször rá lehet nézni, nem kell olyan messzire menni, ellátni, gondozni, takarmányt hurcolni könnyebb.
A madaraknál például gond a hang, ha túl közel vannak, egyszerűen nem tudunk aludni.
A nagy állatoknál probléma lehet a szag, a légy, úgyhogy azért ezt is mérlegelni kell. Szerintem úgy nagyjából nálunk így jó.

enter image description here
Pillanatnyi pihenő

Igaz sokat kell menni, de most még bírjuk. Majd húsz-harminc év múlva ki tudja, mi lesz…

Nálatok az állatok benne vannak a tájban. Persze nem a szűk lakóteretekben, ez egyértelmű, de a tájba vannak illesztve, nincsenek elhatárolva vagy láthatatlanná téve, vagy elrejtve, vagy eltakarva, hanem együtt lélegzik ez a tanya az állatokkal.

enter image description here
Lovak és marhák békésen együtt a legelőn

Nem tartanánk istállóban állatot - nem látnánk nagyon értelmét. Mert ugye azért is tartunk állatokat, mert szeretjük őket. Szeretjük látni.
Ha be lennének zárva valahova négy fal közé, akkor az már csak gazdasági, az nem adná meg ugyanezt a kapcsolatot.

Én így akarok élni, kint.

Mi próbáljuk minél inkább a természetközeli életmódot és életet is élni.

Ha én felkelek, és éppen az ablakon kinézek és ott legelészik egy ló, akkor az boldogság.

enter image description here
Afra és Suttyó

És ha fáradtak vagytok és nyűgösek, és ki kell hozzájuk menni?

Első az állat. Felkelünk és nekünk első az állat.
Ha hazajövök Pécsről és késésben vagyok, mondjuk három órakor, akkor nem ebédelni állok neki, hanem ellátom az állatokat, mert akkor tudok nyugodtan leülni ebédelni. Nyilván, ha az ember fáradt, vagy nagyon rossz idő van, akkor nem tölt annyi időt az állatok mellett. Akkor lehet, csak a legfontosabbat csinálja meg, etetés-itatás, stb. Nem simogatom még ott negyed órát, de akkor is. Nálunk sosincs, hogy kimarad egy etetés, vagy bármi ilyesmi.
Amit meg kell csinálni, azt mi megcsináljuk mindig.

enter image description here
Liliomfa

Felelősség.

Itt nincs megállás.

Nyilván vannak olyan dolgok, amit lehet tolni, amit át lehet tenni másnapra. A madarakat terveztem, hogy ma kitakarítom, de holnap fogom megcsinálni, az nem probléma. De az alapellátást, tehát etetés, itatás, ne adj isten fűtés, ott nincs pardon, azt mindig meg kell csinálni.

enter image description here
Sárgavállú ara

enter image description here
Hegyi lóri

enter image description here
Kék-sárga ara pár

Én azért oltatom magam influenza ellen, mert nekem nincs táppénz. Én nem tehetem meg, hogy ágyban fekszem nem ám egy hetet, de még egy napot sem. Volt olyan, hogy nagyon rosszul voltam, akkor már majdnem négykézláb mentem, de meg kell csinálni, meg kell csinálni.

Befőttet is készítünk. Befőtt és fagyasztás. Például a konyhakerti dolgoknál mondjuk legegyszerűbb a fagyasztás, szerintem azzal károsodik a legkevesebbet. Most nyilván a teákat szárítjuk.

enter image description here
Balu segít pitypang virágot gyűjteni

A húsféléket, ami nem igényel hűtést, tehát töltelékfélék, sonka, szalonna, azt hűvös helyen tároljuk. Nyilván egy idő után, ami nagyon megszárad, azt lefagyasztjuk. A nyers húsokat fagyasztjuk. Gyakorlatilag ennyi. A méz a legegyszerűbb, azzal semmit nem kell csinálni, csak ki kell pörgetni.

enter image description here
Füstölt áru

Mi ezeket a marhákat most olyan helyen tartjuk, ami korábban semmire sem volt hasznosítva. Nem szántóterületet, még csak nem is legelőt használunk erre, hanem gazos, bozótos, nádas részeket hasznosítunk, és csak annyit tartunk, amennyit tavasztól őszig a legelő eltart.

enter image description here
Menta első borja Ribizli

De azt még hangsúlyoznám, hogy - arról nem esett szó - mi mindent csak saját ellátásra termelünk. A méz az kivétel mondjuk, abból több van, de baromfit, ha van nyúl, sertés, marhát is, mi csak saját szükségletre. Nem adunk el belőlük, nem tervezzük ezt.


Állatok kézhez szoktatása és leölése - ennek a paradoxitása.

Az állatok hozzánk szoknak. Ez nemcsak azért kell, hogy később majd le tudjuk vágni. Az állatokkal vannak teendők: körmölni kell, patkolni kell, állatorvos jön, akármit kell csinálni, termékenyíteni kell, tehát az egy alapkövetelmény, hogy valamelyest azért szelíd legyen az állat.

enter image description here
Körmölés, patkolás

Ezért is jó, hogyha szelídek az állatok, nemcsak az, hogy lemegyek a legelőre és odajön és megsimogatom és az jó érzés, hanem ennek praktikus oka is van, hogy a mindennapi dolgokat meg lehessen velük csinálni. És akkor ennek az egy hozadéka, hogyha arra kerül a sor, hogy le kell vágni, akkor nyilván könnyebb, mert odajön és ahogy mondtam, megsimogatom, fejbe lövöm, és kész.

Csak erre mondtam, hogy ezt pszichésen nehezebb megtenni, minthogyha van száz jószág, ott van kint és mondjuk, a szürke marhával úgy csinálják, hogy lelövik, mert nem tudják megfogni, mert az egy félvad állat.

Akkor a háztájiban tulajdonképpen nincs is paradoxitás, mert nem azért szoktatod te kézhez, hogy aztán le tudd ölni, hanem a napi rendszerességű ellátáshoz ez szükséges hogy tudjál vele közelségbe kerülni.

Az állatjogok Magyarországon. Tényleg olyan nagy baj van, mint amilyen vészharangokat kongatnak?

enter image description here Nóri Míra egyik kölykével

Szerintem igen. Látjuk. Andi látja a lovaknál, hogy mik vannak. A kutyáknál ezt még többen látják.

Ez tanulatlanság? Műveletlenség?

Tanulatlanságnak én semmiképpen sem mondanám. Ezt nem kell tanulni. Azt se kell tanulni, hogy a gyereket nem ütjük. Ezt így nehéz megfogalmazni.

enter image description here

Hogy én mit látok a szüleimtől, ezeket a viszonyulásokat, ahogy egymáshoz is viszonyulunk és visszük tovább, ezt az állatok irányába is tanítjuk a gyerekeinknek. Az állatok iránti tisztelet ugyan úgy adódik át, szüleinktől kapjuk.

enter image description here
Laci jobb keze a traktror

enter image description here

És akkor itt még vissza szeretnék térni, az előbb valahogyan szóba került, hogy milyen közel vannak az állatok. Ugye sok ember, mikor először hallja, hogy tanyán lakunk, akkor elképzeli azt az átlag tanyát magában, ami a magyar viszonyokra úgy általában jellemző. És netán mondjuk ide kerül, és akkor azt mondja, hogy ez egy majorság, meg mit tudom én, mondanak mindenfélét, csak nem erre számítottak. Nem erre számítanak. Tehát azért, mert valaki sok állatot tart, azért nem kell egy koszos, sáros, tyúkszaros udvarban járni. Meg lehet adni a módját.

enter image description here

És ennek az ellentettje, mikor a kisállatokat, vagy a nagytestű kutyákat, ugye abszolút kivonva az ő természeti közegükből a lakásban tartod?

Én is úgy látom, hogy ez nálatok azért kialakult, tehát persze, hogy van a minta, de nagyon sokrétű tudás, tanulás, nyitottság van mögötte. Meg ezeket azért ti is végiggondoltátok. Tehát, hogy hogyan akarom tartani, hogyan fogom csinálni. Tehát nem úgy jött, hogy apám is így csinálta, hanem végiggondoltad és kigyúrtad magadból a válaszokat, hol a léc, ahova ugrunk.

enter image description here
Ő egy mentett gyöngybagoly kirepülés előtt, akit tavaly kézzel neveltünk fel.

Én azt gondolom, hogy városban is lehet állatot tartani jól, úgy, hogy az az embernek is és az állatnak is jó legyen. Nagyon nem mindegy, hogy milyen állatot választunk, milyen körülmények között tartjuk, és milyen a viszonyulásunk.

enter image description here
Csoki

Melyiknek van jobb sora? A tizedik emeleten egy kutyának, akinek jó dolga van, és leviszik háromszor, vagy a láncra vert, olajos hordóban lakó kutyának falun? Ez most két sarkított dolog - de fontosak ezek a sarkok.

enter image description here

Ha az állattartás nem belülről jön, akkor nem működik. Tehát én azt gondolom, hogy a városban is lehet nagyon jó, hogyha ismerjük annak az állatnak a szükségleteit és azt ki tudjuk elégíteni. Olyan életformát tudunk élni, amit egy kutyával kell, ha nem, akkor ne tartsunk kutyát. Sokszor sajnos hiányzik a tudatos állattartás. Én azért tartom az állatot, mert együtt akarok vele lenni, meg akarom ismerni, hogy mik a szükségletei és hajlandó vagyok ezért áldozatot hozni.


enter image description here
Gyenis Nóra grafikája


Andival és Lacival készített interjú hanganyaga 3. rész
(hangvágó: Kovács Jónás)

Az állattartásunkról (1. rész)

enter image description here
Gyenis Nóra mintaterv grafikája


Andival és Lacival készített interjú hanganyaga 1. rész
(hangvágó: Kovács Jónás)

enter image description here
Gyenis Nóra grafikája


A hanganyagból kiemelt, számunkra legkedvesebb gondolatok:

Van-e különbség az állataitokhoz való viszonyotokban? Faj és fajta szerint? Vagy egyed szerint?

enter image description here

enter image description here

Igen, van különbség. Először is szögezzük le, hogy milyen állataink vannak. Van kutya, ló, sok-sok papagáj, marha, baromfi, nyúl. És méhek! És igen, van különbség.

enter image description here

Tanulmányozom, tanulom folyamatosan a viselkedésüket, és ezáltal automatikusan közelebb kerülök hozzájuk.

Nagyon mély kapcsolat tud kialakulni.

enter image description here

A ló teljesen más rendszerben él, mint az ember.

Nagyon fontos, hogy egy állat mennyire érdeklődik az ember iránt.

A ló kíváncsi, érdeklődő, de mindig is ló marad. És ha én nem tudok lóként gondolkodni, akkor esélyem sincs.

enter image description here

Tehát a kölcsönös nyitottság és kölcsönös kommunikációra való hajlam az, ami könnyebbé teszi az állattal való kapcsolatot?

Úgy gondolom, van, hogy csak megetetem az állatot, ellátom, mivel én felelősséget vállalok érte, mert őt tartom és az enyém. És van a következő lépcső, amikor már valamit akarunk együtt csinálni.

enter image description here

Amíg eljön az a pillanat addig én nagy felelősséget érzek irántuk.

Amíg velem van, addig próbálom kiszolgálni az ő igényeit, és az ő jólétét biztosítani.

Nemcsak konkrét tanítás, hanem ez egy összeszokottság szint ló és lovas között.

enter image description here

Nekem a madarak a kedvenceim, ez nyilvánvaló. A többi állatot utána én nem rangsorolnám.

enter image description here

A méhek és a madarak külön kategória, mert velük nincs fizikai kontaktus.

A marhákat én etetem leginkább, amikor lemegyek hozzájuk, akkor nem azt látom bennük, hogy ebből mennyi kolbász lesz vagy szalámi. Hanem szeretek ott lenni köztük, este mikor etetgetem, mindegyiket megsimogatom, megnézegetem. Olyan jó, jó érzés.

Nagy ritkán Andival lementünk a legelőre nyáron, ilyen szép csöndes nyári estéken, és akkor a lovak ott szépen legelésznek, és az ember csak ott van. Nem csinál semmit, csak ott van. Megnyugtató.

enter image description here

enter image description here

A méhek azért is érdekesek, mert ott a létszámuk miatt nem alakulhat ki egyedi kapcsolat (ott tömeg van), viszont aki méhészkedik és egy picit belelát, az rájön, hogy mennyire bonyolult, mennyire összetett a méhek élete, mennyire érdekes. Nagyon érzékenyen reagálnak mindenféle beavatkozásra. Mindig újat tanul az ember. Valószínűleg akkor is méhészkednék, ha nem pörgetnék mézet.

enter image description here

Mi úgy vagyunk vele, hogy sok olyan állatunk van, ami úgymond gazdasági állat. De nem mindig ez a fő, vagy nem mindent csak azért tartunk, mert azt látjuk a végén, hogy ebből milyen haszon lesz, vagy hogy megesszük. Tehát nem ezt látjuk bennük.

Ha valaki húst eszik és ezt eldöntötte, akkor szerintem ez még mindig sokkal jobb, ameddig él az állat, addig jó dolga van.

enter image description here

Tulajdonképpen az együttélésen van a napi ritmusban a hangsúly. Ti együtt éltek folyamatosan az állatokkal.

Jó velük lenni.

enter image description here

Ha egy állatot levágunk, akkor azt próbálom úgy csinálni, hogy a lehető legkevesebbet érezze.

Nem adjuk oda senkinek. Úgy gondolom az is felelősségünk, hogy igenis legyen erőnk megtenni.

Nem azért tartunk gazdasági haszonállatot, mert nem tudnánk megvenni, hanem azért, hogy tudjuk, mit eszünk.

enter image description here

Suttyó

Én elég régóta hobbi lovaimmal csak úgy lovacskázok: örömlovagolok, idomítok, túrázok. Gyermekeim születése előtt is csak segítőként, nem aktív résztvevőként voltam jelent a díjugrató sport világában Budapesten, Kaposváron majd Békáspusztán. Nagyon örülök ezeknek a tapasztalatoknak, mert sokféle megközelítését láttam a lókiképzésnek.

enter image description here

A lovaim tanításánál számomra mindig alapvető szempont volt, hogy az idomító lovaglás és a tereplovaglás egymást kiegészítve segítsék lovaim fejlődését.
Tanulmányaim során a német idomítás skálát kaptam, mint sorvezetőt a lovak napi edzésének, illetve kiképzésének felépítéséhez, átgondolásához.
A tanyánkon született, általunk felnevelt csikók tanításánál elégnek bizonyult ez a sorvezető, de mikor családunkba került Suttyó, aki egy kedves barátnőm menhelyéről került hozzánk, na ő feladta a leckét.
Előéletét homály fedi, csak annyit tudtunk, hogy vágóba indult, majd a menhelyen kötött ki. Nevét sem véletlenül kapta Anditól, elmondása szerint igen nehezen szocializálódott menhelye ménesébe.
Pánikreakciói voltak terepen, a zablát felejtsem el, akkor volt elégedett, ha nem kértünk tőle semmit, csak lötyögtünk a lovardában.
Akkoriban már olvasgattam Göblyös István írásait, ízlelgettem, tetszettek, majd egy előadását is volt szerencsém meghallgatni. A Parelli alapokkal sikerült Suttyóval a viszonyunkat helyére tenni, de a lovaglás során testének működésével még nem voltam elégedett.

enter image description here

enter image description here

Mikor Evelin először meghirdette Szajkon kurzusát, nagyon megörültem, szuper, valaki megmutatja nekem itt a közelben, hogy is működik ez az akadémista dolog a gyakorlatban!
Az első alkalommal éreztem, hogy megérkeztem, ez az, amire szükségem van, ez a módszer fog segíteni nekem a klasszikus idomítás felé előkészíteni mentálisan és fizikailag is igencsak problémás lovacskámat. És elkezdtük, sokat bénáztunk, próbálgattuk a feladatokat és szép lassan tisztult a kép. Közben gyűjtögettem az információkat, amikor csak tehettem, elmentem Evelin kurzusaira, ahol mindig kaptam fontos mondatokat, amelyek nekünk szóltak és beépíthettem itthoni munkánkba.

enter image description here

enter image description here

Örömmel tapasztaltam, hogy kommunikációnk tovább finomodott, lovaglás során testét ügyesebben egyensúlyozza, hajlékonyabb, kevesebb a feszesség, ezáltal a felvételek finomodtak, egyszerűen van hatásuk, hurrá!
És eljött a pillanat, hogy Suttyó megmutatta Evelinnek, hogy az alapokat már tudja.
Köszönjük Evelin a sok-sok tudást, a sok-sok lelkesítést, a sok-sok támogatást, hogy szánsz ránk időt, rám és 20 éves Sagya lovamra!

enter image description here

Malacszabadság

Mindig izgalmas, mikor egy telefonbeszélgetésből, találkozásból, magán levelezésből publikus szöveg, bejegyzés lesz itt a blogon.

enter image description here

enter image description here

Ani azt kérte, ezt is inkább én írjam meg, mint ahogyan a Mézeskalács malacházat is.
Múlt héten elkészítettem Oláh Andival és Gyenis Lacival az interjút az állattartásról, hogy majd hosszabb szerkesztési munka után kiállítás legyen belőle az Okosházban.
Természetes igényeiket a tartás körülményeiben teljes mértékben tiszteletben tartani - ez lehetne az ő mottójuk. És Ani még hozzátehetné, hogy szabadság.
Tudatos, tudáson, emberségen - egyszóval életszereteten alapuló viszonyulás az élet minden területéhez: magunkhoz és környezetünkhöz, az állatokhoz.
És persze, akkor jövök én is mindig a gyerekfarm koncepciómmal: a gyerekeinkhez.
Pozitív és negatív szabadságaink: "freedom to" - szabadság valamire és "freedom from" - szabadság valamitől (Isaiah Berlin: Two Concepts of Liberty).
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata.

enter image description here
Fotók: Nagy Anita

Ani mézeskalács malacháza

enter image description here
Ani malacház terve

Falusiasodunk. Mármint mi, falusivá vált nők. Falunők.
A kertgondolatok mindig könnyebbnek tűntek, mint az állatgondolatok. Az állattartással kapcsolatosan túl sok kérdés merül fel: nemcsak etikai, hanem könyvekből sokszor kiolvashatatlan gyakorlatiak. Túl sok nemtetszik (gyerekkori) tapasztalás, túl bonyolult táplálkozástani és földegészségügyi probléma, melyek megválaszolásában a nagyok véleménye is szélforgószerűen váltakozik.
Mivel jár? Mit jelent? Mi lesz ha? Mi változik ha? Hogyan is fogom csinálni? Hogyan alakítsam ki azt, ahogyan szeretném csinálni? Hogyan is szeretném csinálni?
Anyóskám mondta mindig az újszülöttekkel kapcsolatban, hogy az anyák általában a következőkön mennek keresztül: az elsőnél jaj hogyan kell csinálni, a másodiknál jaj hogyan is csináltam, a harmadiknál majd csak lesz valahogyan, a negyediktől felfelé meg már mi sem természetesebb.
Ani számomra igazi heraldika: rengeteg nemakarom, minek és jajjajjjaj után - mint utólag kiderül, ez tulajdonképpen a felelősségteljes mérlegelés fontos szakasza - egyszercsak elhatározta, megtervezte és elkészítette. És karácsonyra beköltözött Tilda és Guszti.
Ani malacóla lett így az én pajzsomon a címer, tudniillik Klári - aki tavaly teljes felhőtlen örömmel kacagta ki minden aggályomat - még az ősszel megüzente, tavasszal vihetem a nekem szánt tyúkocskákat, csak hogy végre előmozdítsa a bennem is bizonnyal ott szunnyadó vulkanikus életenergiákat.
Balázsnak átküldtem a létező összes linket, könyvet, gondolatot a témával kapcsolatban. Terepszemle. Tervezünk.
Rozi néni szavai is erősen biztatnak: te lyány, én is így voltam az elején, de most már bele sem gondolok, csak teszem, hogy legyen.

enter image description here
Az elkészült malacház

enter image description here
A gyerekeknek kivilágított ól

enter image description here
Kinti karácsonyfa

enter image description here
Tilda és Guszti

enter image description here
Jürgen cica az ól padlásán

fotók: Nagy Anita

Volt egyszer egy kis tó...

Borongós, esős reggelre ébredtünk fel. A falubeli szállóba indultunk lóháton, hogy magunkkal vigyük a tulajdonost és annak lányát egy közeli víztározó tóhoz úsztatni. Ez egy nagyszerű hely, a tó partján magyarul kiírt felirat hirdeti, hogy „Úszni és horgászni szigorúan tilos és életveszélyes.”. A gyengébbek kedvéért kis szimbólumokat is láthatunk erre vonatkozólag a kiírás mellett. Áronnal már sokszor eltűnődtünk azon, hogyan lehet a horgászat szigorúan életveszélyes, de ne kötözködjünk, nem tudhat mindenki világosan fogalmazni. A legjobb, hogy határozószó hiányában a felirat, mint alapigazság értelmezhető, az úszásra és horgászatra általában.

Azt hiszem, talán grammatikai ínyencségeket szívesen taglaló természetem miatt neveznek baráti körben „nyelvtannácinak”. S persze, miután minden cikkben és könyvben képes vagyok a hibákat kiszúrni, aláhúzni, akár még a szerzőnek is elküldeni, a saját mondataimban a vesszőhibát sem veszem észre, ez már csak így szokott lenni. De, hogy a lényegre térjek, a két nő csatlakozott hozzánk a kastélyparkban, és négyesben indultunk el a faluból a tó felé. Pompázatos angol telivér lovaikon silány, kopott, veszélyesen szakadozott lószerszámot láttunk, ez volt az első baljós jel. Engem azonban nem olyan fából faragtak, hogy holmi rossz előjelek miatt ne vigyem véghez, amit aznapra kitűztünk.

Ami a nagyobbik probléma volt, és gyakorlatilag csak útközben derült ki, hogy a lányok lovastudása messze alulmúlta a két telivér irányításához és féken tartásához szükséges szintet. A nehézségeket csökkentendő én átadtam Csenge lovamat az anyukának, és bevállaltam a telivért, akivel, mint utóbb kiderült, semmi probléma nem volt. Számunkra teljesen természetes, hogy lóháton igyekszünk mindenhová a legrövidebb úton eljutni, ha kell, erdőn, patakon, vasúton, falvakon át. A lovak ehhez már hozzáedződtek, nem félnek semmitől, akár a főút mellett is elvágtáznak a padkán, ha kell, de a posta elé kikötve is nyugodtan várakoznak. No, ezek nem annyira természetes dolgok pályán tanult, közepes szintű lovasoknak, akiknek nem is az elméleti tudása kevés, hanem a gyakorlati tapasztalata és az önbizalma.

A hatalmas, vágtára hívogató, puha talajú búzatarlókon lépésben és ügetésben szenvedtünk végig, nehogy valakit elragadjon a lova, bár a lócserével ennek esélyét abszolút minimálisra csökkentettük. A kislánynak engedélyeztem, hogy előrevágtázzon, amíg én az anyukáját pesztráltam és próbáltam legalább ügetésbe nógatni (pedig nagyon szépen lovagol, csak fél). Láttam, ahogy a lány alatt a telivér nekirugaszkodik a hosszú földeknek és erős késztetést éreztem, hogy eleresszem az alattam levőt szélsebes galoppba, s kipróbáljam, mennyivel gyorsabb az én Csengémnél. Itt kell emlékeztetnem a kedves Olvasót arra a közhelyre, hogy „Vigyázz mit kívánsz, mert valóra válik!”. S hogy milyen meglepő formákban tudnak olykor vágyaink testet ölteni, arra legmerészebb álmainkban sem gondolnánk.

A faluból kifelé menet keresztezte az utat egy vasúti sín, mely meglepő módon nem a lovaknak, hanem újdonsült barátainknak okozott problémát. Anyuka kijelentette, hogy ő ott nem mer átjönni, mivel nincs sorompó, és az átkelés biztonságos voltáról csupán körülnézéssel (és a füleim használatával) győződtem meg. Szerinte ez egy roppant veszélyes átkelés volt, mert „mi történne, ha hirtelen jönne a vonat?”. Hiába magyaráztuk neki, hogy ha a vonat (ami naponta négy alkalommal halad itt át) öt kilométernél közelebb van, olyan zajt csap, hogy a környékről is el kell menekülni, nem hitt a józanész szavának, de a saját szemének sem, és képes volt leszállni, hogy a lovat átvezesse. Hogy ez mivel volt biztonságosabb, arra azóta se jöttünk rá. A lovat ugyanis sokkal könnyebb kontroll alatt tartani, ha a hátán ülünk, a haladás pedig gyorsabb, mint gyalogosan. A hölgy azonban óvatos természet, ezt be kell látni. Például nem ül lóra védősisak nélkül, azért, mert ismert valakit, aki aszfalton fejre esett és szörnyethalt. Részemről inkább törjem szét a fejem és távozzak átmenetileg az élők sorából, minthogy eltörjem a nyakcsigolyámat és évtizedekre béna maradjak, de: nem vagyunk egyformák.

Végül különösebb gond nélkül elértük a tavat, ahol Áronnal villámgyorsan fürdőruhára vetkőztünk, és a lenyergelt lovakkal már mentünk is úszni a vízbe. Anya és lánya egy kicsit tanácstalanul álltak a tó szélén a vizet még soha nem látott telivérekkel. Áronra bíztam a mi két lovunkat, s a kislánynak segítettem a vízbe nógatni a lovát. Ez erőszak alkalmazása nélkül annyira jól sikerült, hogy a ló az előtte bambán ácsorgó lány feje fölött átugorva csobbant a tóban, ahol úszott egy nagy kört, majd becsatlakozott a mi két lovunk nyugodtan pihenő csapatába, a körül-belül hasukig érő vízben.

Igen ám, de a másik telivér még mindig a parton ácsorgott, szára a lány kezében, s mivel a három másik lovat széles nádas takarta el, és nem volt hozzátréningezve az egyedülléthez, toporzékolni kezdett. A lány, aki egyébként igen jó lovas (lenne), de fél, elengedte a szárat, mire a ló sebes vágtában indult hazafelé.

Másodpercek alatt kint voltam a tóból, az ott maradt telivért kihoztam, nyerget és kantárat dobtam rá, és ahogy voltam, mezítláb, vizes bikiniben száguldottam a másik ló után, hogy megfogjam, mielőtt valamelyik faluban baleset érhetné. Izgalmas napjuk volt a galgagutai polgároknak! Először egy elszabadult, megvadult ló verte fel az utcák csendjét, majd pár percre rá egy bikinis őrült, aki minden szembejövőre ráordított, hogy merre ment a ló. Mivel az összes megrémült lakó készségesen elárulta, hogy látták a lovat, valószínűsítettem, hogy az állat már el is hagyta a falut és úton van az istállója felé. Teljes sebességgel eredtem a nyomába, az eső meg az én nyomomba, s sajnos nem is akart elállni a nap hátralevő részében.

A két falu közötti mezőgazdasági területeken sehol nem akadtam a nyomára, így egészen az otthonáig vágtattam – hiába. Mivel ott sem volt, sarkon fordultam, és kiügettem a földek szélére, aholis leintett egy rendőr, hogy nem a határban kóborló jószágot keresem-e. Hihetetlen következtetés ez egy hatósági személytől, ruházatom és idegállapotom alapján valóban nem volt teljesen magától értetődő az összefüggés. Amikor meghallottam a „vérző ló” szókapcsolatot, pár hajtincsem megőszülhetett, de azóta se találom őket – szépen beleolvadtak szőke hajkoronámba. Sebességrekordot döntöttem a két falu közt annak ellenére, hogy dombról le, szakadó esőben, egyre nagyobb sárban haladtam véraláfutásosra dörzsölt alsó lábszárral és méhek által összemart belső combokkal. Hogy a méhek hogyan kerültek a napraforgótáblába ilyen időjárási körülmények között, rejtély, de sokan voltak, és nem épp jó kedvükben. Erőt adott, hogy megpillantottam az út szélén rostokoló rendőrautót és egy falubuszt. Ez volt az első tájékozódási pont a ló felé, akit nem soká észre is vettem az út túloldalán. Épp egy fiatal rendőrből, egy ügyeletes helyi alkoholista sofőrből és az időközben megkerült saját tulajdonosából csinált teljesen hülyét, és boldogan rohangált a végtelen búzatarlón, szabadon. Mikor teljes sebességgel odavágtattam, egy kicsit meglepődött, én meg gyorsan elkaptam.

Ekkor a tulajdonos szívéről nagy kő esett le, de nem volt kedvem vele erről társalogni – ő sietett megkeresni hites nejét és lányát a tóparton, én pedig siettem haza a lovaival. Már amennyire lehetett, mert a szökevény patkója megcsúszott az aszfalton és elesett, így több kisebb-nagyobb seb tarkította lábait. Lépésnél gyorsabb haladásra nem sikerült rábírni, ami leginkább azért volt kellemetlen, mert szakadt az eső és fújt a szél. Lépésben pedig még egy jó óra volt hazáig az út.

Egy neveletlen lovat kezelni extrém szituációban gyerekjáték, de vezetni mellette egy még neveletlenebbet már a kihívások közé tartozik. Amikor az országúton megpróbáltam velük átkelni, csúnya meglepetésben volt részem. Amelyiken ültem, már rég beszüntetett minden ellenállást, nem úgy a hisztis szökevény! Kiléptem az útra, melyen a szokásosnál tízszer nagyobb volt aznap a forgalom – épp egy közeli fesztiválnak lett vége, ha jól emlékszem. Amikor sikerült átléptetnem a túloldalra, az alattam levő ló szépen átugrott az utat szegélyező kis árkon, a mellettem levő meg szokása szerint nem. Mivel egyiket sem akartam elengedni, a két ellentétes irányú hatás következtében először csak a nyereg fordult le, úgy csüngtem a ló oldalán, majd inkább lecsúsztam a sárba, és újra egymás mellé rendeztem a jószágokat.

Innentől aránylag sima utunk volt hazáig, végül a lányok is visszaültek a lovakra, hogy ne maradjon bennük rossz emlék. A szálló parkjában csontig fagyva szálltam le a nyeregből, és gyorsan megfogadtam, hogy ha legközelebb kedvem támad kipróbálni milyen gyors valaki másnak a lova, inkább egy rövid tőmondatban öt másodperc alatt: elkérem.

In.: Zaka Dominika: A szabadság íze
https://www.facebook.com/zakadominika/

Mandula borja

enter image description here
Kétnaposan...

Tegnap megint egy kis csodát élhettünk át.
Négy évvel ezelőtt Lacival úgy döntöttünk, mivel sok a legeltethető területünk, a lovak mellé két üszőt vásárolunk. Hasznosítjuk a területet, és tej vagy hús kerülhet az asztalra. A teljes ridegtartásban gondolkodtunk (egész évben legelőn, istállózás nélkül) ezért a Magyar tarka, mely kettős hasznosítású és a kisebb borjat ellő Limousin hús-hasznú fajtákat választottuk. Így kerültek tanyánkra 8 illetve 3 hetes borjúként Mandula (Magyar tarka x Limousin) és Menta (Magyar tarka) teheneink. Nagyon élveztük és azóta is sokat mosolygunk rajta, hogyan tanultuk meg a marhatartás fortélyait. Menta egy évvel ezelőtt Ribizlit hozta világra, akit mai napig nevelget, szoptat.

Tegnap Mandula ajándékozott meg minket a csodával, ahogy minden segítség nélkül világra hozta vörös üszőborját.
Szarvasmarháknál gyakoribb a nehéz ellés, istállózott tartás esetében többször előfordul, hogy segítségre szorul elléskor az anya. Ahogy gondoltam, reméltem, a természetes tartásmódban minden ment a maga menetében.

Reggel már láttuk jeleit a vajúdás kezdetének, így óránként meglestük az eseményeket, de semmiképp sem akartunk zavarni.
Laci szólt, hogy menjünk megvan a kicsi! Akkor született, mert még vizes-bágyadtan feküdt, tűrve Mandula lelkes tisztogatását, masszírozását, szeretgetését. Gyorsan szalmaágyat készítettünk a közelben, amit a gulya többi tagja is birtokba vett. Csak csodáltuk az eseményeket, ahogy anyja masszírozására fél óra múlva már felállt, ahogy keresgélte a már sugárban tejet adó emlőket, majd a szopás hatására megindul az emésztés, jóllakottan ismerkedett környezetével, még ugrándozott is, végül békésen lepihent. A délelőttöt velük töltöttem csendben szemlélődve. Sok ló ellésében volt már részem, de számomra mindig felemelő érzés végigkísérni egy kis újszülött állat érkezését.

Márciusi havas tanyánk

A rendkívüli általános helyzetünket tetézte a márciusi hó. Állandóan figyelve az időjárás előrejelzéseket (szakmai ártalom) sem gondoltuk, hogy ennyit kapunk belőle. Mintha a karácsonyt pótolná az elmaradt élmény.
Mindenki itthon, 20 cm hó, hógolyózás, szánkózás, hóember építés, meleg süti. Talán csak az maradt el, hogy most nem erről beszél mindenki a hírekben, sajnos.

enter image description here Suttyó annyira fázott a hideg széllel érkező havazásban, hogy elő kellett vennem a gondosan elpakolt téli takaróját. Évente pár nap van szükség rá.

enter image description here A libáink is értetlenül néztek ránk a reggeli etetésnél. Sajnos a zord idő a rókát is a baromfi udvar felé csalta.

enter image description here

enter image description here

enter image description here Peti örült legjobban a szép havas tájnak, két lecke között rohant ki havazni Apával.

enter image description here

enter image description here
Az énekes madarak viszont nem örültek az új helyzetnek, de próbáltunk nekik több helyen terülj-terülj asztalt tálalni.

enter image description here

enter image description here Végül úgy döntöttem, mindenki megkapja a kabátját, amíg intenzíven havazik.

enter image description here

Kakasleves

Lassan két, lassan már három hete, hogy igazi falusi meghívásban lehetett részem a Gyenis tanyán Andinál és Lacinál, no nem teára, hanem kakasvágásra.

enter image description here

Lassan fogtam neki a kakasvágást megírni, mert sok kérdést felvető, napjainkban problematikussá, olykor a kiélesedésig menően nehéz kérdésköröket implikál.
Lassan felülírja bennem a gyerekkori élményeket: már írtam róla egy helyütt, hogy mindenmindent szerettem dédanyámban, kivéve azt, amikor reggel megkérdezte, hogy najány, melyiket együk ebédre? Andival sokat beszélgettünk a régiek és maiak teljesen más viszonyáról nemcsak a háztáji és haszonállatokhoz, hanem a természethez, az ételhez, az éhséghez, egyszóval a táplálkozáshoz.
Családom minden tagja élvezettel cuppogatta, ropogtatta a porcogókat, a nővérem és apukám versenyt licitáltak a kakastaréjra és a disznónyelvre, teljesen természetes volt a velős vagy véres rántotta és a tüdőleves. Soha nem ettem meg ezeket - nevetve renitensnek, idegennek tituláltak, de elfogadták. Tésztás gyerek.
Dédanyám kakas- vagy tyúkvágásából csak annyi maradt meg az emlékeimben, hogy éreztek valamit az állatok, féltek tőle, mikor bement közéjük a késével és kis fehér zománcos edénykéjével, úgy járkált, mintha semmi dolga nem lenne, aztán zsuppsz, megragadott egyet és már nyisszantott is, az állat nyaka alá tartva az edénykéjét. Fröcsögés. Utána már rutinos-ritmusos serénykedés. Az egész délelőtti góréban való játszás után finom volt a rántott csirke.

enter image description here
Az időben odakészített forrázóvíz

Andiéknak fontosak az állatok, nemcsak a jó életük, hanem a jó haláluk is. Nyugalmas természetesség - így tudnám azt a hangulatot a leginkább megnevezni, amiben náluk részem lehetett. Nyugodt magabiztosság, természetesen használt tudás. Én csak kérdeztem és kérdeztem, ők pedig válaszoltak:

Általában a téli időszakra erősödnek meg úgy a tavasztól nevelt fiatal kakasok, hogy nem várhat tovább a levágásuk, mert ilyenkorra már annyira ivarérettek, hogy egymással folyamatosan rivalizálnak (bántják és csipdesik egymást) és a tyúkokat molesztálják. Ez az az idő, amikor már elég méretesek ahhoz, hogy kiadósak legyenek.

enter image description here
Reggel a kiválasztott kakasokat egy kis helyre különzárjuk, hogy minél kevesebb stresszt jelentsen számukra a vágás előtti megfogás. A madarak és az emberek között nincsen olyan jellegű testi kontaktus, mint pl. kutya, macska, ló esetén kialakítható, ezért idegen tőlük, ha a kezünkkel meg akarjuk fogni. Ha a megszokott napi etetésüket végezzük, akkor szívesen vannak a közvetlen közelünkben, mert egyrészt etetjük őket, másrészt pedig nem akarunk hozzájuk érni, ez esetben tiszteletben tartjuk a komfortzónájukat. Miután a kiválasztott szárnyasunkat megfogtuk, a többiektől látótávolságon kívül megyünk, ahol elkezdődhet a vágás.

enter image description here
A pontos vágás érdekében (ott vágjuk, annál az érnél, ahol a leggyorsabban vérzik el az állat), másrészt pedig a vér tisztán felfogása érdekében (amit később nagyon finom hagymás vérként lehet elfogyasztani) az állat nyakán pár tollat eltávolítunk.

enter image description here
A végzetes metszés előtt egy kézrevaló bottal tarkón ütjük a kakast (nyúlvágásnál használt rutinból vettük át), ezzel tulajdonképpen elkábítjuk, így nem érzi a vágás fájdalmát, valamint nekünk is könnyebb, hiszen nem ugrál a kezünkben, amíg kivérzik (a szív akkor áll le, amikor már elvérzett). Judittal már többször beszélgettünk arról, hogy elődeink máshogyan viszonyultak a jószághoz: nem minden esetben volt szempont az állat érdeke.

enter image description here
Egy zsák sarkát kivágtuk, hogy a nyíláson éppen kiférjen az állat feje, ebbe belehúzva könnyedébben és biztonságosabban a két térdünk közé tudjuk fogni. Így egyedül is boldogulunk, nem kell segítő kéz az állat testének megtartásához.

enter image description here

enter image description here
Azért fordulok el, nehogy rám fröccsenjen a forró víz, mert forrázáskor előfordulhat, hogy a szárnyával még csap egyet.

enter image description here Fontos a forrázóvíz megfelelő hőmérséklete: ha túlhevítjük (forró legyen a víz, de nem loboghat), akkor szakadhat a szárnyas bőre, ha pedig nem elég meleg, akkor nehezen engedi a tollát.

enter image description here
Amikor kiemeljük a forró vízből, akkor gyorsan kell serénykedni, mert a láb bőre és a körmök, valamint a nagy tollak ilyenkor engednek könnyen. Ha elkésünk, küszködhetünk.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here Az alapos tollazás után visszamaradó hajszáltollacskáktól pörköléssel tudunk megszabadulni.

enter image description here

enter image description here A bontást én a combok leválasztásával kezdem. Ilyenkor szépen kirajzolódik a végbélnyílás körül lerakódott aranysárga zsír. Ez a háztáji tartás ajándéka.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here
A combok és szárnyak óvatos (úgy választom el az ízületek és csontok mentén, hogy ne vágjak bele a hasüregbe) eltávolítása után kezdhetjük a még óvatosabb belezést: a kloákánál és a bordák mentén felnyitjuk a hasüreget. A kezünkkel a bordák belső felületén tudjuk elválasztani - a hártyákat leszakítva - a beleket sérülés nélkül. Ha megsértjük a belet, a nemkívánatos béltartalom érintkezik az ebédünkkel. A még rosszabb esetben az epehólyag megsértésével zöld és keserű is lesz.

enter image description here Mielőtt kidobnánk a beleket, leválasztjuk az ehető részeket: máj, szív, zúza, esetleg herék.

enter image description here A máj leválasztása igényli a legnagyobb figyelmet, mivel közvetlenül mellette - sokszor tényleg elbújva - található az epehólyag (sötétzöld, hosszúkás hólyag).

enter image description here Zúzabontás.

enter image description here A zúza a madaraknál az emésztést segítendő apró kavicsokkal van tele. De szerencsére ezt a tartalmat egy könnyen leválasztható hártya veszi körül. A zúza egyik oldalát bemetszve és kagylószerűen szétnyitva könnyen kifordíthatjuk a tartalmát. Megmarad a színtiszta finom hús.

enter image description here

enter image description here A zsírját apróra vágva kisütöm és úgy használom fel.

enter image description here

Hasznosítás szerint különböző csomagokat készítek, felcímkézve kerülnek a mélyhűtőbe.

enter image description here

enter image description here

Egy kakasvágásból a kutyák is jóllaknak: a bél, fej, püspökfalat, láb, szárnyvég az ő tányérjukba kerül.

enter image description here