Rendszeres nyári alkotótáboraink mindegyike műforma-keresés is egyben: olyan, egyhetes együttlétek, ahol tematikus (2013, 2016, 2017, 2022), workshop-okhoz kapcsolódó (2020, 2018), szabad alkotói (2015, 2019) munka vagy építőtábor (2021) kap fókuszt. Idén úgy gondoltuk, hogy az aktív pihenésre összpontosítunk, vagyis mindazokra a dolgokra, amik alapvetőek voltak a munkánkhoz (evés, pihi, beszélgetések, közösségi programok), de háttérbe szorította őket a sok-sok egyéb teendő, és ezáltal különös teher alatt állt mindegyikünk. Na, ettől a tehertől akartuk most felszabadítani magunkat, és így hirdettük meg a nemalkotótábort. A helyzet ezzel megfordult: a hosszúra nyúló főzések és pihenések között és mögött öntevékenyen szövődtek a zenélések, kirándulások, beszélgetések és minden egyéb tevékenység. Voltak közös programjaink, voltak mellette egyéni kezdeményezések is, amikbe bekapcsolódtak a többiek. És mindezekkel együtt el is készültek dolgok, mintegy természetes mellékhajtásként, például egy közös szőttes.

Életkép jégkrémezéssel és rejtvényfejtéssel

Zita és Bence főz

Kristóf

Úszás Andiéknál

Képköznapok-bemutató és beszélgetés Rumann Gáborral

Éjszakai röpi Bouquet Dani hangkíséretével

Aktív nemalkotóink: Zita, Bence, Nagy Dani, Kinga, Tóth Barni, Kristóf, Balázs, Judit, Jolán és a többi Jbetűs, Gyenis Nóri, Gábor, Viki, Boldi, Bori, Bouquet Dani és Lázár, Abonyi Zsolt és Barbi, Laura.

Kristóf fotói szépnek láttatják a virágaimat, a kertet. Szeretem, ahogy megszépíti nekem. Értelmet ad a munkának, magának a kertnek.

Ahogy visszaemlékszem, körülbelül 7 éve kezdődött, mikor pár év ráhangolódás után elhatároztuk, belevágunk két választási korú borjú vásárlásával a szarvasmarha tartásba. A terv annyi volt hogy a környezetünkben lévő másra nem használható bozótos területeket legeltetéses állattartással hasznosítsuk. Ezáltal magunknak egészséges, tiszta takarmányon nevelkedett húst teremtsünk. Így érkeztek hozzánk választási üszőborjúként nyolc, illetve hat hetesen Mandula és Menta. Mára a csordánk négy tehénre, és alattuk cseperedő négy bikaborjúra növekedett.
A legeltetéses szabad állattartás velejárója a hajtás, amikor egyik legelőről a másikra vonulnak az állatok, így pihenőt adva az elhagyott területnek a megújulásra.

A marhahajtás izgalom, készülődés, tervezés.

Honnan hová, vagyis a kialakított öt legelő közül merre lesz az éppen aktuális útvonal? Kit vezessünk a tehenek közül? Persze Mandula az tuti, mert ő a legszelídebb, de Mentát sem árt nyakon csípni, mert a múltkor ő volt a legrakoncátlanabb, akit a bokrosból vagy a vetésből kellett visszaterelni a helyes útra. Reméljük, a bikaborjak már ügyesen kijönnek a kapun, nem úgy, mint életük első alkalmával, mikor nem voltak hajlandóak nekünk elhinni, hogy át lehet menni a villanypásztor-zsinór vonalán. Hogyan kezeljük a forgalmat? Peti ebben a legjobb, biciklivel gyorsan, ügyesen intézkedik, az útvonal két végén irányítja az épp erre járókat. Mindig van egy-két bátor autós, aki nem szívesen lassít, hálásan köszönjük annak, aki megáll és szívmelengető, ha még fotót vagy videót is készít a menetről.

Nálunk pár száz méter hajtásról van szó, de mégis mindig izgalommal tölt el mindnyájunkat, hogy minden rendben legyen, és megnyugtató, ha gond nélkül sikerül.

Tavasszal volt szerencsém Viola és Ervin jóvoltából egy igazi alföldi, 15 km-es távon, kb. 50 állatot számláló gulya hajtásánál segíteni. A téli legelőről a nyári 400 hektáros területre hajtottuk át a család Charolais fajtájú gulyáját. Számomra lenyűgöző, ahogy együtt mozog a gulya a gazdát követve. Persze a segítőknek, hajtóknak – akik mi voltunk – egy pillanatnyi szünet sincs a menet közben, hogy ez az egység megmaradjon.

A végeredmény, hogy állataink friss, dús legelőre érkezve elégedetten belakják azt - egy állattartónak csodás érzés.