A mai faluság hallgató a Towering Inferno Kaddish c. albumának nyitó felvétele, a The Rose.

A Towering Inferno az angol Richard Wolfson and Andy Saunders duója, több magyar közreműködővel (Sebestyén Márta, Szkárosi Endre, Raj Tamás főrabbi) vették fel a Kaddish hanganyagát. A kádis az egyik legszentebb zsidó ima, ami Istent dícséri, és a gyászolók mondják el elhunyt szeretteikért. Azt fejezik ki vele, hogy a fájdalmuk ellenére sem veszítették el a hitüket.
Az 1993-ban megjelent album is e köré épülő kísérleti, indusztriális és népies elemeket, valamint a holokauszt hangzó emlékeit felhasználó zene, egyben a Rendszerváltás utáni nyugati nyitás egyik fontos, múltfeldolgozó alkotása.

"A tényekkel nemigen lehet elmagyarázni a kádis-mondás szokásának hipnotikus erejét. Először is ott van maga az ima, az erőteljes ritmusú, izzó hangú, gyönyörű ditirambus. A szavainak muzsikája is csodálatos, s ha öt gyászoló közül csak egy érti is jelentésüket, a hangzás maga megrendítő. Ott van az érzelmi élmény, hogy együtt mondják másokkal, akiknek a családját ugyanaz a csapás érte. Ott van a halál tiszteletének hatalmas érzése, amely a hosszú idők folyamán beleivódott a szövegbe. A gyászoló ösztönösen megvigasztalódik és felszabadul a cselekmény által: úgy érzi, hogy halottja felé nyújtja megnövekedett karját, és megfogja a kezét."
(Wikipédia-Kaddis)

Towering Inferno: The Rose

(pogrom)

Kerek e világ ha rám borul
Kerek e világ ha rám borul
Átfúj rajtam a szél
Átfúj rajtam a szél

És régi és új
És itt és távol
Ismerős idegen
Te is és mind

Mindenség szeretet

Befed ez a kék ég
ha elesel
Befed ez a kék ég
ha elesel

(pogrom)

Magasan repül a daru
Magasan repül a daru
szépen szól

Haragszik rám az én rózsám
Haragszik rám az én rózsám
mert nem szól

Ne haragudj kedves rózsám sokáig
Mert tied voltam
tied leszek halálig

alatta #1:

חסד השם מלאך הארץ
רוח לכל צבאות
ממנו יגורו כל יושבי

Az Úr kegyelme a föld angyala
Szellem minden sereg számára
Tőle fog élni a föld minden lakója

stbstb. (nem találtam meg a forrást)

alatta #2: (Halotti beszéd és könyörgés, kisebb variációkkal)

Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen, és bocsássa mind ő bűnét!
És imádjuk Szent Asszony Máriát és Boldog Mihály arkangyalt és mind angyalokat, hogy imádjanak érte!
És imádjuk Szent Péter urat, akinek a[atott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét.
És imádjuk minden szenteket, hogy legyenek neki segedelmére Urunk színe előtt, hogy Isten ő imádságuk miá bocsássa ő bűnét!
És szabadítsa őt ördög üldözésétől és pokol kínzásától, és vezesse őt paradicsom nyugalmába, és adjon neki mennyországba utat, és minden jóban részt!
És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: kyrie eleison! (uram, irgalmazz!)

A kádis magyar fordításban itt is olvasható.
A Magosan repül a daru c. dalról itt található leírás.
A teljes album pedig pl. itt hallgatható meg egészében.

Ennek a szösszenetnek a címe sokkal reménykeltőbben hangzik, mint ahogy jelenleg érzem magam, ugyanakkor a ma éjjeli akaratlan virrasztás és esőhallgatás (végre!) után beáramló napfény mégiscsak egy kis reménnyel ajándékozott meg, amit már hetek óta nem éreztem. Még nincs egy hónapja, hogy eluralkodott rajtam egy zsigeri rossz érzés, valamiféle balsejtelem, ami aztán egy eredetileg vágyott külföldi nyaralás során drámaian kibontakozott és alapjában dúlta fel a hat és fél éve szeretettel építgetett párkapcsolatomat, amelynek így vége szakadt. Azóta meglehetősen sok szembesülésem adódik magammal és ezek nem igazán segítenek a nyár könnyedségét megélni, hogy ne mondjam, inkább meglehetősen a mélybe taszítottak, és ha ez nem lenne elég, társult a szívfájdalom mellé hangszálgyulladás, mandulagyulladás és egy kisebb tüdőgyulladás is, amelyek sok tekintetben szimbolikusan végigkísérték ezt az érzelmi földrengést.

Ennyi idősen (46, szerencsére nem lábméret, hanem női kor) az ember már tudja, hogy nem kell annyira megijedni, mert a fájdalmat úgysem lehet megspórolni, valamiért csakis azon keresztül tud kibontakozni, megszületni az új minőség. (Ezzel messze nem azt akarom mondani, hogy örömön és boldogságon át nem lehet egy következő szintre jutni, csak éppen ha a fájdalmat kapjuk, akkor azzal kell jól élni.) Ettől függetlenül azért mindig rémisztő, amikor ez elkezdődik, főleg, ha villámcsapásszerűen ébredünk rá, így azért elagonizálgattam egy darabig, mire a mai napsugár megcsillantott a fájdalmon és szomorúságon túl végre egy halványan örömteli fényt is.

Az ember ilyenkor szívesen veszi a barátnői támogatást, nőként enélkül a szolidaritás és szeretet nélkül hol is lennénk! Egy barátnőmmel való beszélgetés közben így aztán feljött a tánc mint téma és rájöttem arra, hogy miért van bennem az az elképzelés már évek óta, hogy ki szeretném próbálni a tangót. Az eddig is világos volt, hogy a néptáncban azt éltem meg, hogy ugyan a partner megtart és vezet, de azon az áron, hogy nőként csak azt teheted meg, ami felé ő irányít, alapvetően nincs semmilyen szabadságod, csak amikor végre elengednek forogni (akkor is sok férfi felejti el, hogy ebben gyönyörködni is lehet, nemcsak bosszankodni azon, hogy ő már végzett a csapássorral, a nő pedig még éli a szabadság mámorát a forgásban), és ez egy ideje már nagyon nem az én világom: ez volt a házasságom alapja, annak pedig már hét éve vége, de igazából a vég kezdete már ott is előbb jelentkezett. Még mindig jó a néptáncban néha megmerítkezni, mert sok szép érzés és emlék fűződik hozzá és nagyon szeretem és óriási értéknek tartom továbbra is, de ezt a nőiséget már rég kinőttem és nemcsak nőként, emberként sem vágyom ilyen típusú kapcsolatokra.

Átmeneti latintáncokkal való kacérkodás után számomra a swing jelentette a következő lépcsőfokot, amikor berobbant az életembe és minden más szabadidős tevékenységet elsodorva szárnyra kapott, és még most is repülök. A swingben (lindy-hop) nem feltétlenül klasszikus férfi-nő szerep van, bár azokra épül: vezető és követő is lehetsz, nemtől függetlenül, helyzettől és kedvedtől (no meg tudástól) függően és ugyan a partnerek tartják egymást, a vezető vezet, méghozzá óriási szabadságot hagyva a követőnek, azaz az én szemüvegemen keresztül a nőnek (és viszont is igaz ez), ráadásul ez egy nagyon egyenlő viszony és elképesztően életigenlő, örömteli és dinamikus, ugyanakkor itt nincs kifejezett hangsúly azon, hogy valaki feltétlenül megtartson – vannak figurák és helyzetek, amikor igen, bár már inkább egy magasabb szinten, de amúgy jó nagy szabadság van (ami egyébként nagyon kell nekem) és ezeket a megtartós figurákat akár ki is lehet kerülni, nem muszáj, hogy sor kerüljön rájuk. Imádom, mert abszolút az egyenlő mértékű kapcsolódáson és az egymásra való ráhangolódáson alapszik és rendkívül szórakoztató és felszabadító. (Mindez az én megélésem, nem vagyok táncoktató, sem profi, egyszerűen bennem ezt nyitották meg ezek a táncok.)

Egy ideje viszont munkál bennem a vágy arra most már, hogy valaki egyszer végre megtartson ÉS egyben szabadságot is adjon. A beszélgetés és a szívfájdalmas hetek alatt ébredtem rá, hogy ennek a lehetőségét látom a tangóban és ezért vonz már egy jó ideje, noha még nem kezdtem bele, hogy kipróbáljam. És aztán lehet, hogy nem is bizonyul igaznak ez a megérzésem, de úgy döntöttem, megkeresem a lehetőséget, ahol belekóstolhatok. Már csak egyfajta tesztként is: tudok-e én egyáltalán bizalommal támaszkodni a másikra? Mit érzek majd, ha sikerül? Mit érzek majd, ha nemcsak, hogy sikerül, hanem a másik még megtartani is képes lesz? Ugyanis a párkapcsolati dinamikáimban ez nekem nehezen megy, végül részben azért is zártam le ezt a két hosszú kapcsolatot (egy házas és egy ház nélküli szerelmet), mert nem tudtak tartani ezek a férfiak, de én sem próbáltam meg eléggé támaszkodni – mert féltem. Sokat féltem, alapvetően a szeretetük és a kapcsolat elvesztésétől és annak ellenére, hogy alapvetően bátor nőnek tartom magam, még mindig nem vagyok eléggé az, ráadásul lényegi szinten nem vagyok az a szerelemben. Csúfos kudarcként éltem meg elsőre ezt a felfedezést (azt nemkülönben, hogy már a B oldalon sikerült csak erre rálátni), de mivel az egyik szupererőm a dolgok negatívból pozitívba fordítása, ma hajnalra rájöttem, hogy erre mindig támaszkodhatok és akkor itt a lehetőség, tessék elkezdeni tanulni! Ez legalább mindig jól ment nekem, imádok tanulni, ahogy a tánc sem okozott soha csalódást, csakis örömöt és milyen szépen le is írta az eddigi szerelmi koreográfiáimat. Ráadásul a tangóban, ha megszakításokkal is, de folyamatos az ölelés, ami életem egyik legfontosabb mozdulata és elképesztően vágyom rá, gyakorlatilag mindig, a hétköznapokban is és nemcsak a szerelmi ölelésre, hanem mindenfélére.
A rengeteg könny után mára már azt érzem, hogy hajrá, drukkolok magamnak: akkor tessék táncolni!

Eszter képeslap fotója

A falu feletti világ. A felső korzó. Teljesen más használati és szokásbeli szabályok vonatkoznak rá, mint egy városi, vagy hivatalos főutcára. Ott a korzózás íratlan, de alapvetően megvalósuló lényege a megnézés és megmutatkozás, a társadalmi nyilvánosságban való részvétel. Felöltözök, hogy megnézhessek és megnézhessenek. Elindulok akkor, amikor a legnagyobb eséllyel, a legtöbb ember között tehetem ezt meg. Maskara és cicoma. Közös megélés.
A felső korzó mindenkinek a sajátja. Nem adja. Privát. Egyéni. Csak az enyém.
A felső korzón csak egyszer találkozol, akkor is véletlenül. Másfelé kanyarodok, és legközelebb mindenki figyel rá, hogy abban az idősávban ha teheti, ne menjen. Merthogy ide mindegyikünk azért jön, hogy azt érezhesse, hogy ez a tér, ez a táj csak az övé. Hogy egyedül ő lehessen. Lakatlanul naplementét nézni, bálatetőn ábrándozni, agrotájban terepfutni, síró babát elaltatni, kutyákkal kószálni vagy éppen porozósan motorozni. Cselekvéseinket teljes privátságukban megélni. A táj szeme nem ítélkezik.
Mi igen: a fennsík, a hátsó kertek felől érkezőt észrevesszük, szemmel kísérjük és tartjuk. Korzófelügyeleti helyőrség.

Nyári naplementézés

Rajt előtti 'bárki nyer, azért szeretlek' pacsi (Balázs fotója)

Tarló (Eszter fotója)

Lucerna bála tetején

Őzek (Balázs fotója)

Átszineződve (Eszter fotója)

Tavaszi vihar (Eszter fotója)

Altatás (Nelli fotója)

Dávid motorja (Dávid fotója)

Mariannék kutyái (Mariann fotója)

Tisztelt Gyümölcsészek!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

1.) Minden kedves érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk a jövő szombaton, 2026. augusztus 15-én, Somogyapáti-Dióspusztán megtartandó - szokásunk szerint batyus – összejövetelünkre!

Pálinkakörte

A júniusban, Bodán, Kungl Marika és Manaszes László gyümölcsésztársaink Édesmandula Kertjében megtartott eleveérő (vagyis korai) gyümölcsök nagy sikerű mustrája (azaz alapos szemrevételezése, megízlelése) után most Dióspusztán, a Kultúrházban tartanánk meg a jelenleg érő nyári gyümölcsök szemléjét, ahova a Gyümölcsoltó Alapítvány fajtagyűjteményében mostanában elérhető gyümölcsök mellett a kedves érdeklődők által bemutatandó mintákat is nagy érdeklődéssel várjuk.

A gyümölcsszemlét és az időszerű gyümölcsészeti kérdésekről folytatott laza közös eszmecserét (no meg az esetleges batyuk tartalmának megkóstolgatását) követően kilátogatnánk a Gyümölcsoltó Alapítvány közeli fajtagyűjteményébe, ahol szemzőhajtások szedésére is alkalom nyílik az ott őrzött gyümölcsfajtákból, illetve terepen is megtekinthetők a fajták jellegzetességei.

A jövő szombati összejövetelre a szokásos délelőtti, 10 órás kezdést javasolnám, de ez változhat a többségi akarattól függően. Emiatt kérnénk szépen, hogy aki jönne, a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon augusztus 14., péntek déli 12 óráig megtett jelentkezésében legyen kedves azt is jelezni, hogy megfelel-e a 10 órás kezdés, vagy ha nem, akkor mi lenne megfelelő számára. Ha változás lenne tehát a kezdésben, akkor azt a kedves jelentkezők emailcímére péntek délután megküldendő levélben jelezni fogjuk. Ha nem megy levél pénteken, akkor maradt a 10 órai kezdés.

Somogyapáti Község polgármesterének, Kis Péternek köszönjük a dióspusztai kultúrházi helyszín biztosítását!

2.) Két gyümölcsészeti/kertészeti génmegőrzési eseményre/lehetőségre is szeretnénk e levéllel felhívni a tisztelt és kedves érdeklődők figyelmét.

Az egyik a MATE és a Georgikon Campus 2026. augusztus 14-én Keszthelyen megtartandó „Paprika génbanki fajtabemutató” rendezvénye, amelyre Salamon János házigazdától kaptuk a mellékelt meghívót. Minden kedves érdeklődőt biztatunk az érdekes eseményen való részvételre!

https://keszthely.hu/programok/eloadas/paprika-genbanki-fajtabemutato/

https://uni-mate.hu/mate_rss/-/asset_publisher/06QSw2gupx0G/content/a-vil%C3%A1g-minden-t%C3%A1j%C3%A1r%C3%B3l-%C5%91riznek-paprikamagot-a-georgikonon/20123

A másik dolog, amelyre – Zaja Péter gyümölcsésztársunk kezdeményezésére - a gyümölcs-tájfajták iránt érdeklődők figyelmét szeretnénk ráirányítani, az egy most folyó gyümölcsészeti kutatási program kérdőíve, amely mindenki számára elérhető itt:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeAsSmoCD-KdaHUP42aoFRQrkDLwEcDkjE6ywXUEhFwdkB7Lw/viewform

Idézet a kérdőív bevezetőjéből:
„Hagyományos gyümölcsészet és gyümölcsök ajándéka a társadalom számára. Ezeket a kérdéseket olyan gazdálkodóknak és hobbikertészeknek szeretnénk feltenni, akiknek hagyományos vagy tájfajtájú gyümölcsfái vannak, illetve ebben a témában szerveznek eseményeket. Célunk, hogy megértsük és segítsük az ágazat jelenét és jövőjét, a hagyományos gazdálkodással járó előnyöket és nehézségeket.
Köszönettel, Tündérkert termelők és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Hagyományos Gyümölcsfajták Munkacsoportja (https://ecolres.hun-ren.hu/osz-zi-projekt/).”

Kiemelendő a kérdőív kapcsán, hogy az összeállítói mindjárt az első pontban tisztázzák, hogy mit is értenek az egyes kulcsfogalmakon, amelyekre a kérdések épülnek: mi is az a tájfajta, mi a hagyományos fajta. Nemcsak a kérdőív vonatkozásában, hanem általánosságban is fontosak ezek a meghatározások, hogy a gyümölcsészeti eszmecserék során egyértelmű és azonos alapokon kezdjünk állni legalább az egyes alapfogalmakat illetően!

Jó szívvel biztatunk tehát minden kedves érintettet, hogy a kérdőív kitöltésével is mozdítsa elő hazánk gyümölcsészetének az ügyét.
Ráadásul a válaszadók között könyveket is kisorsolnak, ahogy erről részletesebben itt olvashatunk: https://www.facebook.com/groups/gyumolcsesz/posts/27521356364172585/

Tisztelettel kérnénk, hogy a fent ismertetett programok hírét, aki tudja, szíveskedjen olyan érdeklődőknek is továbbadni, akik egyébként erről nem értesülnének.

Szeretettel várjuk tehát a régi és új érdeklődőket a nyári gyümölcsök szemléjén 2026. augusztus 15-én, szombaton, Somogyapáti-Dióspusztán, a Kultúrházban!

Gyümölcsbaráti üdvözlettel:
Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

---

Dióspuszta, Kultúrház megközelítése: Szigetvár felől érkezve, Somogyapátit Kadarkút felé elhagyva, az első dombtetőn jobbra fordulunk: Adorjánpuszta.
Rajta áthaladva, kb. 4 km után megpillantjuk a Dióspuszta táblát, majd szinte „beleütközünk” az első (zöld színű) épületbe az örökzöld fák alkotta kis ligettel is jelölt buszforduló mellett.
Szemben áll a Dióspusztai Kertvendéglő és Étterem. Parkolni a Kultúrház udvarán, illetve a buszfordulónál, a kis fenyves liget szélén lehet.

Ez a rovatunk néha-néha egy, valamiért fontos dalt ajánl. Mai ajánlatunk Nick Cave & The Bad Seeds: Bright Horses (2019)

Dalszövege eredetiben: https://www.nickcave.com/lyric/bright-horses/

Dalszövege magyar fordításban:

Fénylovak

A fénylovak kiszabadultak a mezőről
A szerelem lovai, sörényük tele tűzzel
Szétválasztják a városokat, azok a fénylő, égő lovak
És mindenki bújik, senki nem pisszen
Én melletted vagyok, és fogom a kezed
A csoda fénylovai fakadnak égő kezedből

Mindenkinek van szíve, és az vár valamit
De mind belefáradtunk abba, hogy a dolgokat úgy lássuk, ahogy vannak
A lovak csak lovak, és a sörényük nincs tele tűzzel
A mező csak mező, és nincs Isten
És mindenki bújik, mindenki kegyetlen
Nincs hiány zsarnokokból és nincs hiány bolondokból
A kis fehér forma pedig, aki a csarnok végén táncol
Csupán egy kívánság, hogy az idő ne folyjon szét végleg

Ez a világ tisztán látszik
De ez nem jelenti, hogy nem hihetünk
Valamiben valamilyen módon
A kisbabám most jön vissza
A következő vonattal
Hallom már a sípot fújni
Hallom a rémes ordítást
Hallom a lovakat ugrándozni
Az Úr legelőin
Ó, a vonat érkezik
És itt állok, hogy lássam
Hogy hozza a babámat
Ide vissza hozzám
Nos, vannak dolgok,
Amiket nehéz megmagyarázni
De a babám most jön haza
Az 5:30-as vonattal

Az Esőáztatta Szabadtéri Művészeti és Kulturális Események Képzeletbeli Társasága tagjaként ezúton javaslatot teszek a Társadalmi Kapcsolatokért és Kulturáért, az Élő Környezetért és az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős tárcáknak címezve a sorozatos aszályhelyzet adta körülmények egyszerű megoldására és káros következményeik megelőzésére.
A javaslat röviden: támogassák azon rendezvényszervezőket, akiknek eddigi eseményeit (továbbiakban: esőmények) rendszeresen elmosta vagy végigkísérte, esetleg közvetlenül megelőzte ill. követte eső, zápor vagy zivatar. A támogatás formája a várhatóan aszályos időszakra és kiszáradásnak kitett helyszínekre tervezett esőmények megvalósításához nyújtott anyagi és erkölcsi segítség.

A részletekkel kapcsolatban megfontolásra javaslom, hogy természetesen nemcsak eső, de hó és más csapadék is (a jégesővel és árvízzel kapcsolatban még nyitva hagynám a vitát) elismertethető legyen az elfogadott referenciák közé, valamint mérlegelendő, hogy a szárazabb évszakokra tervezett szabadtéri esőmények nagyobb fajsúllyal legyenek megítélve az elbírálás során. Általános bírálati szempontként ajánlom továbbá az alábbiakat:

• a szervező által eddigi megvalósított (vagy megvalósítani kezdett de félbeszakadt) esőmények száma;
• és ezeknek az esőmentesen megvalósult programokhoz mért aránya;
• a korábbiak esőmények alapján elvárható csapadék minősége (könnyű zápor, zivatar, esetleg villámárvíz) és mennyisége;
• az esemény hónapokra előre tervezett jellege és esőnap vagy -helyszín kilátásba helyezése a kommunikációban;
• az esőigényes helyszínek preferálása;
• mivel az események vízkár elleni biztosításának ténye a tapasztalatok szerint jelentősen csökkenti a csapadék esélyét, ezért javasolt kizárólag azon eseménytervek támogatása, melyek szervezői vállalják, hogy nem kötnek biztosítást vagy az apróbetűs részek miatt véletlenül olyat kötnek majd, ami nem tartalmazza a váratlan csapadék okozta károk megtérítését.

Indoklás

Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető bizonyos szabadtéri, zenei-kulturális események ill. szervezőik esetén, hogy programjainak többségét elmossa az eső, vagy legalábbis esőt hoznak a programhelyszín környékére (továbbiakban úgy hivatkozunk rájuk mint "esőményszervezők"). Ezzel szemben vannak olyan rendezvényszervezők, akik akár évtizedeken keresztül is képesek következetesen szárazon megúszni (továbbiakban: "szerencsések"). Gyakorta megfigyelhető, hogy e két társaság szervezői, különleges képességeikről mit sem sejtve vagy ennek a felismerésnek hitelt nem adva, egymással egy időben, netán összefogásban valósítanak meg programokat, és ezzel komolyan elbizonytalanítják Időanyót (vagy -apót), akik így kreatív meteorológiai megoldásokkal reagálnak a vegyes helyzetre.
A helyzetet árnyalja, hogy előfordulnak olyanok is, akik bár maguk nem szerveznek programokat (legyenek azok bármely fenti csoport által szervezettek), de résztvesznek rajtuk, és a rendszeres esőzés miatt úgy tapasztalják, hogy ez miattuk fordul elő. Az ő jelölésükre ajánlom az esőtáncos (vagy ha ez túlterhelt kifejezés, akkor az esőményturista) kifejezést, de velük egy másik javaslat fog majd foglalkozni.

Habár a nyugati gondolkodás eddigi története alapján nem feltételezhetjük, hogy különösebb vagy szándékos ok-okozati összefüggés lenne az esőményszervezők személyisége, hozzáállása vagy tevékenysége és a lehulló csapadékmennyiség között, de mégis, nagyobb minta alapján megállapítható, hogy eddig fel nem tárt, szükség- és sorsszerű kapcsolat van közöttük. Ennek feltárása és értelmezése híján az esőményszervezőket egyszerűen "lúzer"-nek tartotta (eddig!) a közvélemény és önmaguk is, ami által sajnos önként hagytak fel a szervezéssel, okozva öntudatlanul is még nagyobb szárazságot – de ennek most véget kell vetni! Ki kell mondani ugyanis, hogy az esőményszervezőkre határozottan szükség van a közéletben az aszályos időszakok elkerülése érdekében.

Jelenleg, amikor az egyre nagyobb szárazság és ezek káros, mindennapjainkat is befolyásoló következményei miatt szenved a régiónk, megfigyelhető ugyanis, hogy az esőményszervezők csoportjának rendezvényei különféle okokból pont most maradnak ki, miközben egyre több rendezvény valósul meg a "szerencsések" csoportja szervezésében. Ez azt a gyanút is erősíti, hogy nemcsak az esőményszervezők, de sajnos a szerencsések tevékenysége is kihat az időjárásra, és ezek túlburjánzása tovább növeli a csapadékhiányt.
Mindezek alapján érdemes lenne megfontolni, hogy az esőményszervezőket már csak pusztán rendezvényeik várható csapadékvonzata miatt bevonják a vízgazdálkodásba, és a fenti tapasztalataik ellenére ösztönözzék programjaik megvalósítására. Ezzel közvetve az "esőcsinálás" őseinktől örökölt folyamatána kaphatna új formát, mivelhogy nagyobb eséllyel lesz rendezényeik során kézzelfogható csapadék, mintha csak a szerencsésekre bíznánk a fesztiválszezont.
Továbbá, érdemes lenne értékes szerepüket felismerve és alkalmazva, ezen esőményeket az országban szétszórva, vagy legalább folyóink vízgyűjtőterületeire koncentrálva a tavasz és nyár során egyenletes arányban időzíteni, majd a megvalósítás során folyamatosan monitorozni az újabb esőményszervezők felbukkanását vagy épp diagnosztizálni a támogatott rendezvényszervezők szerencséssé degradálódását és ezzel a célcsoportból való - sajnálatos - kiesésüket.

Referenciák

Személyes példákon tudom bemutatni, hogy az esőmények ténylegesen hozzásegítenek a csapadékképződéshez. Néhány emlékezetes esőáztatta zenei programom a teljesség igénye nélkül:

~ 1999. 6. 21-23. Posztgraduál Elektronika: Elektronikus-zenei részleg a Pécsi Utcazenei Fesztiválon - az első szabadtéri eseményem, és rögtön az elején eleredt az eső, majd végig zuhogott az utolsó napig, amikoris kisütött a napocska. Csapadékmennyiség: ~ 100mm

~ 2013. 8. 29. Offline Alkotótelep, Ellend - az első ellendi alkotótelepünk. Zivatar. Csapadékmennyiség: ~ 40mm

~ 2016. 8. 10. Tehetetlenség találkozó, Ellend, zivatar és utána szivárvány! Csapadékmennyiség: ~ 10mm

~ 2018. 6. 13-16. PhotoSynth szimpózium, Pécs, az első napon özönvíz mosott el mindent, de utána már volt annyi napsütés, hogy a napelemes ketyerék működni tudtak. Csapadékmennyiség: ~ 50mm

~ 2020. 7. 20-25. Hangfarm alkotótelep, Ellend - a legtöbb esőt adó és egy extra árvízzel is kiegészült programunk. Csapadékmennyiség: ~ 100mm

~ 2024. 5. 25. JamBoryVár XXIII. Székesfehérvár, zápor az elején és zivatar a legvégén. Tökéletes keretezés. Csapadékmennyiség: ~ 20mm

~ 2024. 6. 7. Földelve kiállításmegnyitó, Ellend, zivatar. Csapadékmennyiség: ~ 5mm

~ 2025. 7. 7-13. Hangfarm workshophét, Ellend - nyitó zivatar után márciusi hideg (be kellett fűteni!) egész az utolsó napig. (De nagyon jó volt!) Csapadékmennyiség a hét során: ~ 50mm

~ 2025. 8. 23. Ellendpont: az előrejelzés tökéletesen szép időt mutatott majd aznap zivatarra váltott, de végülis csak a rendezvény után esett valamennyi. Csapadékmennyiség: ~ 2mm

Melyeken megfigyelhető, hogy akár egy-egy aszályosabb időszakot is könnyedén megtörnek ezek az esőmények, ezzel sok haszonnövényt mentve meg önkéntesen, térítésmentesen és mesterséges öntözés igénye nélkül.

Záró megjegyzések
Szabadtéri rendezvényt rendezni nagyon nehéz és ezzel együtt mégis nagyon jó, még akkor is, ha tudod, hogy nagy eséllyel elmossa az eső. Minden nehézséget elfelejtesz, amikor látod utána a felbukkanó, melengető, szárongató és megtisztító napsugarat (persze már csak elpakolás közben). És a fentiek alapján az sem utolsó szempont, hogy esőményeid segíthetik a környező mezőgazdaságot valamint akár a teljes kiszáradás elkerülését is. Így tér vissza a kultúra szó szótövéhez, a colere (földművelés) támogatásához. A szabadtéri szervezések által megtapasztalhatod, ahogy egyre rutinosabban gondoskodsz esőbeállóról, esőnapról és -helyszínről, strapabíró takarófóliáról, váltóruháról, és okkal fogsz gyanakodni, amikor nem jelez esőt a meteorológia: téved.
Ha eddig az eseményeid zömén esett, akkor gyaníthatóan Te is esőményszervező vagy esőménylátogató vagy, és ez várhatóan ezután sem fog változni, csupán annyi történik, hogy megítélése immár pozitívum lesz, és nem egy elkerülendő nehézség.