Csemegeszőlős

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!

A Természeti kincseink sorozata részeként alapítványunk 2024. február 24-én (az idei szökőnapon), szombaton, délelőtt 10 órai kezdettel, Somogyapáti-Dióspusztán a Kultúrházban tartja meg a Csemegeszőlő című rendezvényét, amelyre minden tisztelt természetbarátot és a csemegeszőlő iránt érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

enter image description here
Fajtabemutató a Kun szőlőben

A rendezvény plakátját levelünkhöz mellékelten küldjük, ahol a nap programja is olvasható.

enter image description here

Dr. Kun Ágnes, növényvédelemre szakosodott kertészmérnök és profi csemegeszőlő-termesztő időszerű tudnivalókban bővelkedő, izgalmas előadásával, jópár hagyományos és új csemegeszőlő-fajtát bemutató fényképkiállítással, továbbá friss vagy feldolgozott gyümölcsök bemutatójával-kóstolójával várjuk a tisztelt Érdeklődőket!
Az előadást az előadó és a hallgatóság közötti kötetlen beszélgetés követheti.
Ha kedves látogatóinknak lenne a gyümölcsmustrán - kóstolón bemutatni kívánt valamilyen friss vagy feldolgozott gyümölcse, azt örömmel fogadjuk!
Kérjük, ebben az esetben szíveskedjenek kb. fél órával korábban érkezni és a bemutatni kívánt gyümölcs(ök) mellett a gyümölcs és a bemutatója nevét is feltüntetni.

Az előadást és az esetleges kötetlen beszélgetést követően, kb. 12-től kezdve melegebédre várjuk kedves látogatóinkat.

A terem befogadóképessége miatt és az ebédlétszám előzetes megállapítása céljából legkésőbb 2024. február 19., hétfő estig kérnénk tisztelettel jelentkezésüket a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon. Túljelentkezés esetén a jelentkezéseket azok időbeli sorrendjében tudjuk figyelembe venni.
Kérnénk jelezni, ha az ebéddel kapcsolatban valamilyen speciális igény lenne (pl. vegetariánus, vegán stb.).

Somogyapáti polgármesterének, Kis Péternek külön köszönjük, hogy az önkormányzat kezelésében álló dióspusztai Kultúrházat rendelkezésünkre bocsátja, és hogy az épület előzetes felfűtésével is hozzájárul találkozónk kellemes, otthonos légköréhez!

Támogatóinknak ezúton is köszönjük, hogy a Csemegeszőlő című rendezvényünk létrejöhetett!

A rendezvény hírének terjesztésével tisztelettel kérnénk munkánk támogatását.

Jelentkezéseiket várva, üdvözlettel:
Kustos Irma
HELIX Alapítvány

enter image description here
A fenyők mögött a Kultúrház

Dióspuszta, Kultúrház megközelítése: Szigetvár felől érkezve, Somogyapátit Kadarkút felé elhagyva, az első dombtetőn jobbra fordulunk: Adorjánpuszta. Rajta áthaladva, kb. 4 km után megpillantjuk a Dióspuszta táblát, majd szinte „beleütközünk” az első (zöld színű) épületbe az örökzöld fák alkotta kis ligettel is jelölt buszforduló mellett. Szemben áll a Dióspusztai Kertvendéglő és Étterem. Parkolni a Kultúr udvarán, illetve a buszfordulónál, a liget szélén lehet.

enter image description here
A zöld épület a Kultúr

enter image description here
Dióspuszta helye a térképen

Egy hétvége a kert kialakításáról

Nemrégiben Gömörszőlősön jártunk, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány oktatóközpontjában. Szép téli idő volt, végre van csapadék, végre van hó. Igazi tél! Kezünkben egy köteg lap, a kertünk gondosan felmért, majd papíron megrajzolt méretarányos terve.

Álmokkal és tervekkel érkeztünk, hiszen szeretnénk (a lehetőségekhez képest) gondos gazdái lenni annak a kis darabka földnek, amit ránk bízott a gondviselés. A helyszín már ismerős volt, többször jártunk erre - először kezdő mulcsosként, másodjára pedig amikor már kezdtünk jobban elmélyedni a mélymulcs világában. Egy maroknyi kedves emberrel – kikkel az együtt gondolkodásban a közös kapcsot a természet szeretete jelentette – ötleteltük és tervezgettük végig a hosszúhétvégét Gyulai Iván vezetésével.

enter image description here

Érkezésünket hosszas előkészületi folyamatok előzték meg, amely nem csak a helyszínrajz elkészítését jelentette 1:100 méretben - melyen gondosan bejelöltünk minden már meglévő és még nem lévő épületet, utat, kutat, árkot, fát és bokrot - hanem a helyszín és a környék alapos bejárása, feltérképezése is.
Felmértük a külső környezeti feltételeket egészen táji léptéktől indulva, a domborzaton és a csapadékviszonyokon át az éves középhőmérsékletig, emellett a település jellemzőit, a terület fekvését és vízrajzi viszonyait, illetve a szomszédság adatait is. A vegetációt és az élővilágot is minél alaposabban fel kellett térképeznünk, ami nem volt egyszerű lévén, hogy már tél volt, amikor erre sort tudtunk keríteni. Még a terület előzményeit is fel kellett derítenünk: mire használták korábban, termesztettek-e, maradtak-e szennyezők stb. Végül házi körülmények között elvégezhető talajvizsgálatokat is végeztünk (befőttesüveges, szivárgásos és hurka módszerrel, illetve ecet próbával). Ezeknek az eredményeit egy rövid bemutatón keresztül szemléltettük, hogy a többiek is minél átfogóbb képet kaphassanak a területről.

A kertünk megtervezésének középpontjába a víz és a vízmegtartás került, hiszen minden élet alapja a víz, így nem volt kérdés, hogy innen indítottuk el a kert tervezésének folyamatát. A 2022-es aszályos év is jobban megerősítette csak és felhívta a figyelmet arra, hogy minden csepp víz kincset ér, így, ha lehetőségünk adja, szeretnénk leginkább arra törekedni, hogy semennyit ne engedjünk el belőle (lehet az akár kicsi (kert szintű) vagy nagyobb térlépték).

A kertünk egy lejtős területen fekszik (~10%-os lejtő), ezért fontos szempont volt, hogy a csapadékvíz ne csak lerohanjon, lemosva magával a termőtalajt, hanem lassan beszivárogva tudjon helyben hasznosulni.
Erre több megoldás létezik, általában a szintvonalak mentén kialakított övárkokkal lehet a lejtős területeken a csapadékvizekkel jól gazdálkodni. A mi esetünkben is övárkos módszer kialakítása javasolt, de a telek lejtését és környezetét figyelembe véve, talajmunka nélküli „inverz” övárkokat terveztünk. Ennek az elrendezése és funkciója nagyon hasonló a hagyományos övárokéhoz, annyiban azonban eltér, hogy a területről lejövő szerves anyagot (ez esetben kaszálékot) nem egy árokba halmozzuk, hanem a lejtőre merőlegesen, mulcsos sávokat építünk belőle. Ez a kaszálék, ahogy korhad, fellazítja a talajt, itt utat engedve a csapadéknak és a tápanyagoknak. Ez persze nagy munka, hiszen ez évi kettő vagy háromszori kaszálást jelent, amit kézi kaszával lenne érdemes elvégezni, szakaszosan, hiszen a természet szempontjából ez a legkíméletesebb. Némi, de túl sok tapasztalatunk még nincsen a kézi kaszálással, de egyelőre elkötelezettek vagyunk az ötlet iránt, aztán majd az idő eldönti, hogy fogjuk-e tudni tartani magunkat ehhez az elképzeléshez.

A szóban forgó terület hosszú-hosszú éveken keresztünk szántóföldi művelésben volt (előny vagy hátrány, hogy már nem lehet bejönni nagy gépekkel), de így egy bolygatott, kimerült és szerkezetét vesztett talaj a kiindulási állapot, ebbe kell újra életet hozni.
Reményeink szerint ez az inverz övárkos módszer azon felül, hogy a terület vízgazdálkodásán segít, a tápanyag-gazdálkodásra is pozitív hatással lesz külső anyagok bevonása nélkül. Egyelőre az inverz övárkokként szolgáló mulcsos sávok anyagát gyomnövényekből álló kaszálék adja – hiszen miután abbamaradt a bolygatás a területen ruderális gyomok, özönnövények jelentek meg, legnagyobb tömegben az aranyvessző – ezt az augusztus végi/szeptember eleji kaszálás után felül kell vetni majd réti magkeverékkel.

enter image description here

Rengeteg jó tanácsot kaptunk, például, hogy a tetőkről lefolyó csapadékvizet hogyan lehetne minél jobban hasznosítani. Hiszen ezeket a vizeket sem szabad elengedni, de nem is a legjobb megoldás az, ha esővíztározókba gyűjtjük, hanem egyből a felhasználás helyére célszerű vezetni, például egy mulcsos kertbe. Az esővíztározók ellen szól (amellett, hogy nagyon drágák), hogy könnyen bepunnyad benne a víz és szúnyoglárva nevelő hellyé válik, emellett, ha öntözőkannával locsolnánk belőle betömöríthetjük a talajt kimosva a tápanyagokat, és alkalmas, állandóan nedves környezetet hozunk létre így a meztelencsigáknak is. Emellett a tetőről érkező vizeknek lehet esőkerteket is kialakítani, vagy egy kis kerti tóba vezetni, vagy létrehozni apró vizes élőhelyeket. Ha azt szeretnénk, hogy a kertben más hasznos élőlények is otthonra leljenek, akkor ilyen apró vizes élőhelyeket amúgy is célszerű létrehozni, 500 m2-enként 1 m2-nyi vízfelülettel. Nem kell túl nagy dologra gondolni, mert erre a célra alkalmas egy kiszuperált mosogatótálca vagy egy régi fürdőkád is.

A csapadékvizek mellett a háztartásban felhasznált vízzel is szeretnénk minél takarékosabban és legkevésbé pazarlóan bánni, ezért az itt keletkező vizeket (kézmosó, mosogató stb.) azaz a szürkevizet is helyben tartani. Ehhez egy frakcionált kavicsággyal működő, fűzgyökeres rendszert terveztünk. Ennek felszíni mérete kb. 50 m2 két felnőtt ember napi vízfelhasználására számítva. Ehhez elengedhetetlen az, hogy a háztartásban külön legyen kezelve a szürkevíz (fekáliamentes) és hogy ne kerüljenek bele olyan anyagok pl. erős tisztítószerek, vegyszerek, amelyek az élővilágot károsíthatják.

Egy nagyon fontos dolgot megtanultunk a víz megtartásáról a tervezés alatt, amire talán ritkán gondolunk, az pedig a szél szárító hatása. Ha szélnek kitett részeken fekszik a terület, nem árt erre is figyelmet fordítani, hiszen könnyen kiszárítja a talajt, ahonnan lehet, hogy később hiányozni fog ez a vízmennyiség. A szél szárító erejét legkönnyebben megfelelő magasságú, többszintes lombkoronával megkomponált széltörő sávokkal lehetne mérsékelni az uralkodó széljárás irányába merőlegesen ültetve. Talán szerencsés helyzetben vagyunk, mert a telek alakjából (hosszú és keskeny) és elhelyezkedéséből adódóan, nincs kitéve nagyon erős szeleknek.

Rengeteg dolgot meg lehet tudni a saját területünkről csak az által, hogy beszélgetünk nálunk sokkal tapasztaltabb és bölcsebb emberekkel. Aprónak tűnő dolgok, ami talán adottság, de mégis hatalmas szerepe lehet, ez általános érvényű, nem csak akkor, ha egy kert megtervezéséről van szó.
Az egyik ilyen a keleti fény. Amikor kiválasztottuk a területet egyáltalán nem volt szempont, hogy milyen a tájolása, utólag értékelődött csak fel, hogy milyen nagy kincs az, hogy keleti lejtőn nyúlik el. A felkelő nap gyorsan felszárítja a reggeli harmatot, segít, hogy a gombás betegségek ne kapjanak szárnyra a gyümölcsösben és a veteményesben. Mindezek mellett a terület valamelyest védett az erős délutáni 16-18 óra közötti szárító naptól. A tervezésnél nagyon fontos szempont volt, keletről nyitott legyen a tér, semmi se állja el a keleti nap útját.

A víz, a szél, és a nap járása mellett a talajnak is meghatározó szerepe volt a tervezésben.
Adottság volt, hogy a terület jelentős részén a vályog jellegű barna erdőtalaj az uralkodó talajtípus, a lejtő tetején azonban egy löszös rész is megtalálható. Erre a területre valamikor, sok-sok évtizeddel ezelőtt pincéket is vájtak, melyeket már régen felhagytak és a terület azóta teljesen beerdősödött. A lejtő legalján egy patak szalad végig, itt sokkal párásabb, hűvösebb a környezet, a talajvíz is magasabban van, illetve a tápanyagok is erre a részre mosódtak. Ez a sokféle mikrokörnyezet lehetőségek kínál arra, hogy sok gyümölcsfaj és fajta számára kiválaszthassuk az ökológiai igényeinek leginkább megfelelő területet, ami egy nagyon fontos szempontja volt a gyümölcsös megtervezésének. A területen megtalálható néhány idősebb, lehet, hogy már a végóráit élő gyümölcsfa, melyeknél érdekes megfigyelés volt, hogy nagyjából hasonló gradiens mentén ültették őket, mint amire a tervezés folyamán jutottunk. A lejtő legalján szilvák, felfelé haladva körték és meggyfák, melyeket legfelül cseresznyék és diófák követnek.

Jó érzés, hogy valamikor régen olyan emberek laktak itt, akik figyeltek arra, hogy melyik gyümölcsfajnak melyik lenne a legoptimálisabb élőhely.
Mindenki sokféle gyümölcsöt, sok különböző fajtát szeretne, de sokszor a terület nem nyújt erre lehetőséget, és bár esetünkben ez sem volt szempont a terület kiválasztásánál, mégis jó érzés, hogy a változatosságnak hála többféle gyümölcsfajnak találhatjuk meg a legoptimálisabb termőhelyet.
Az alsó részekre szilvákat, almákat, mogyorót, föléjük téli, majd nyári körtéket, meggyeket, őszibarackot, szedret, birset, az épületek előterébe fügét, szőlőt, gránátalmát, a legfelső részre cseresznyét és házi berkenyét terveztünk.
Az alacsonyabb növésű fákat a déli, a középső részre középnövésűeket, a magasabbakat pedig a lejtő északi felén érdemes elhelyezni, tekintetbe véve azt a térigényt, ami nagyjából elegendő lesz, amikor a lombkorona a maximális átmérőjét eléri.
Mivel a terület nagyon sokféle, a gyümölcsöst három különböző részre szeretnénk tagolni. Terveztünk egy gyümölcsös erdőkertet: a lakókörnyezethez legközelebb eső részre, sokféle inkább alacsonyabb növésű, hamarabb termőre forduló gyümölcsfajjal és fajtával, cserjékkel, bogyósokkal, gyógynövényekkel és egyéb haszonnövényekkel.
Terveztünk egy kaszálógyümölcsöst: magasabb növésű, későn termőre forduló gyümölcsfajtákkal, vadgyümölcsökkel. És emellett terveztünk egy erdei gyümölcsöst is, a beerdősödött területek szelíd módon történő hasznosítására, erdei gyümölcsökkel, vadgyümölcsökkel és sok egyéb őshonos erdőalkotó fajjal.

enter image description here

Magáról a gyümölcsfaj, de leginkább a fajtaválasztásról egy külön fejezetet lehetne írni, amelyre talán 10 oldal sem lenne elég, és még nincs is itt az ideje, hiszen egyelőre ezek még nagyrészt csak álmok és tervek, amelyek igaz lassan, de elindultak már a megvalósítás útján, és majd idővel elválik, hogy miként és hogy lesz szántóból gyümölcsöző kert a természet segítségével.
Biztos, hogy nem véletlen, hogy hosszú keresgélés után végül rátaláltunk erre a területre, aminek bár rengeteg hibája van és sok kompromisszumot kellett kötni, mégis talán sikerül az elképzelésünkhöz formálni és együtt fejlődni valamerre. És ez még csak az eleje, de már így is sokat tanított ez a kert. Elkezdtük megismerni és tudatosan figyelni a benne rejlő lehetőségekre, tapasztalatokat szereztünk a területválasztással kapcsolatban arról, hogy milyen szempontokat érdemes megfontolni, mely adottságokra érdemes figyelni.
A Gömörszőlősön töltött hétvége alatt együtt megtervezett kert reményeink szerint az elképzelésnek megfelelően alakul és még sok tapasztalattal gazdagodhatunk és tanulhatunk általa, nem csak a természetről.

Sünember-portrék

Évről-évre egyre több sün lakik a telkünkön. Feltételezzük, hogy már több család is lehet. Egyik sünapa meglátta korábbi, képzeletbeli népi viseleteket bemutató bejegyzésünket, és utána megkeresett azzal az ötlettel, hogy szívesen megnéznék, milyenek lennének ők is emberként. Mondtam nekik, hogy olyat sajnos még nem tudok, de olyat igen, hogy valamiféle sün-ember hibridként látszódjanak a gépi képeken. Azt válaszolták, hogy még mindig jobb mintha sün-disznók lennének (hehe), úgyhogy lefotóztam őket a raktárukban található gyümölcseikkel (micsoda raktáruk van!), és nekiláttam a munkának. Némelyik képátalakítás egész jól sikerült, minek folytán megengedték, hogy megosszam őket az Olvasóval.

Sünapa: enter image description here

Sünanya: enter image description here

Szerintem amúgy elég zavaró lehet, hogy véletlenszerű süngyerekek mászkálnak rajtad folyamatosan. Róluk is készült egy külön sorozat.
Az első három gyereknél elég nagy lett a hasonlóság, de a helyzet az, hogy amúgyis teljesen egyformák. A szülők azt mondják, ha begömbölyödve vannak, ők is csak a hordozott gyümölcseikről és a rajtuk csimpaszkodó, náluk is kisebb sünszerűségekről tudják megtippelni, hogy melyik lehet melyik.

Süngyerek #1: enter image description here

Süngyerek #2: enter image description here

Süngyerek #3: enter image description here

Süngyerek #4: enter image description here

A gyerekek barátai is szerettek volna fotót, de "olyan normálisat..." - idézem őket. Íme: enter image description here

enter image description here

Másnap Sünanya visszatért egy nagy halom ajándékgyümölccsel, és egyúttal kért olyan variációkat is önmagáról, amivel jobban el tudja képzelni, milyenek lehettek nagyanyái fiatalon. Ezek közül egyet választott közlésre:

enter image description here


A képek Stable Diffusion prompt-alapú generatív képalkotó eljárással készültek. A promptokban a sünökre vonatkozó hivatkozás mellett "traditional hungarian cybernetic dress, deformed vegetables and fruits, and spiral cables" fogalmak szerepelnek.

Téli fény kincsek

Igaz, ezek decemberi, a Téli napfordulóra való várakozás fotói, de most a kemény Szaturnuszi hideg Januárban, igazán emelő, melengető fény kincsek... emlékeztető, megtartó!

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Ani és Balázs fotó párbeszédében a közös:
A természet menyasszonyának lenni.
Fehér csipkével, gyönggyel és arannyal ékesíttetni.
Az ünnep felkentségében részesülni.
A kivételes pillanatiságot nemcsak átélni, hanem benne lenni.
Megadatik.
Átitatódva.
Vizuális, érzelmi, kulturális könyvtár.
Ilyennek lenni: az 'így látni és megmutatni' által 'ilyenné lenni' vágya.
Megtalálni és generálni. Megmutatkozások.

Népi viselet-inspirációk

Petr Válek cseh képzőművész elkezdett egy sorozatot, amiben art brut, groteszk és néha tüneményes folklór-életképeket ereszt össze AI-generálta képein. Kipróbáltam a magyar folklór-örökség öltözetét hasonló módon, de kevésbé art brut, sokkal inkább cyber-folk jelleggel feltárni. Az elmúlt napokban készült, alább látható képek mindegyike esetén a magyar népi világ valamely eleme szolgáltatta a kiindulópontot.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Ha érdekel, hogyan készültek, ajánlom kiindulásként a Stable diffusion-t, a styles-nál none, a prompt-ok között meg hasonlók, mint "folk costume, traditional hungarian dress, very long red and pink rock, snow, short hair with cybernetic headdress, strange animals, in front of a graffiti about politics, couple". Jó felfedezést és inspirálódást!

Méry Rebeka kislemezeiről

A Petőfi felhő 2023-as pályázati felhívása kapcsán készült Petőfi-feldolgozásokról tervezek írni, de a támogatott 200 dalból csak 39-et találtam meg (youtube-playlist itt), így nincs még elegendő anyagom hozzá. Addig viszont bemutatok egy alkotót, akinek a nevével ott találkoztam, és beleillik a Faluság zenei rovatának eddigi vonalába.

Méry Rebeka 2022 környékén bukkant fel, és 2023-ban már két lemezt is megjelentetett, ezek mellett rövidebb single megjelenései voltak. Úgy tűnik, hogy a nagyobb formátumú lemezei egészen hagyományos, felvidéki-népzenei előadások, a kisebbek pedig az újabb irányokat keresgélik. És hozzám valamiért ez utóbbiak állnak közel, amikről ezt írja: "népdalok továbbdúdolása, hangulatok, népdalok melankolikus álomvilágból, mélység, szakralitás" (recorder).
Valahol itt és így csatlakozhat természetes módon a jelenkor a hagyományra vagy fordítva: az öröknek számító érzések és hangulat keresik meg az előzményeket, kezdve el továbbgondolni, -formálni azokat. Szóval ebből a szempontból kislemezes megjelenései egy nagyon izgalmas irányt vázolnak fel, ahol az indie és indie folk (ő a dream folk-ot használja, de azért az eléggé más, lásd itt) perspektíváit nyitogatja azon alapokról, amit a hagyományos népzenei interpretáció ad neki. Ez egy nagyszerű konstrukció, amit egyébként egy másik, szintén szlovák kötődésű alkotónál, Adela Mede-nél is megtalálhatunk, csak ott a szlovák-magyar-angol nyelviségben és elektronikus zenei kiterjedésben.

enter image description here A kép forrása: insta

Visszatérve, a következőkben három ilyen továbbdúdolásról írok, abban a sorrendben, ahogy szerintem egymás után következnek.

A Folyóvíz lenne a már szóban forgó Petőfi-feldolgozás: megtartotta a felhívásban írt szabályokat, vagyis a minimum 4 eredeti sort, a többit pedig hozzáköltötte, és mindez mellett megtalálta azt a három akkordot, amiből ehhez a témához nem kell több. Kevés eszközzel, több énekhang-réteggel dolgozik, és végeredményben egyszerűen tisztának nevezném, de akár varázslatosnak is, amennyiben az a mindennapi dolgok mély megélése.

A Szeretném itthagyni elsőre arra emlékeztet, mintha Aldous Harding első albumán a No Peace (róla itt írtam) pozitív életerővel töltődött volna fel. Na, hozzá képest ez a dal egyáltalán nem melankolikus: elvágyódása ugyanis nem a megszűnés, hanem a magányba, a természetbe való elvágyódás. Nagyon szépek a refrén-kórusai ("ott hallgatnám a lombok suttogását" stb.) és a rezonáló e, é és i hangjai, és ez is inkább kántálós-himnikus, a pszichedélikus folkhoz közelítő jellege miatt erős. A dob-alap nélkül jobban működne szerintem, egy kicsit nem illik bele.

A Messzire is az elvágyódás dala: akár kantátának (angoloknál anthem, himnusz) is érthető, de itt már csak a szöveg emlékeztet a népiségre. Elektromos gitárja és éteri jellege Henri Gonzo papírsárkányait is megidézi (pl. A tenger arcát), de akkor is, ez egy kortárs folk. Az előző számmal ellentétben szerintem a dob itt jól működik, és az egész hangszerelés erős egységet képez.

A videóval kapcsolatban viszont az a véleményem, hogy nagyon leegyszerűsíti az egészet az a dramaturgia, miszerint az előadó különféle réteken, gitárral a hátán sétál, majd találkozik egy lóval. Ebben a felállásban léteznek sokkal egyszerűbb kivitelű de mégis transzcendens példák: pl. Lau Nau: Painovoimaa, valoa c. dala, ami egy átlagosnak tűnő gombolyagsétáltatásból kinövő kozmológia, vagy Aldous Harding Horizon-ja (talán az egyetlen videó, amit ajánlok tőle), ami pedig ki tudja miről szól, de van benne rét, fehér ruha és állandó, mindent letaglózó feszültség.

A többi számról nem írok, akit érdekel, hallgasson bele! Linkek alul.

És ha továbbiak is érdekelnek, a fentiek alapján, az abból kialakult szemszögből ajánlom meghallgatni legutóbbi, egyházzenei témájú albumát (Dicsérjed az Istent - Felvidéki népénekek) is az Olvasónak.

Ajánlott linkek: - Youtube-csatorna - Facebook-oldal


2023. január 4-i kiegészítés A bejegyzés megjelenése után Weber Kristóf zeneszerző kollégám írt egy kommentárt, amit az ő engedélyével ide is bemásolok:

"Engem ki lehet kergetni a világból, ha zenére alkalmazzák azokat a szavakat, hogy rítus, szakrális, meg spirituális. Oké, ez utóbbit itt nem mondja, de mondhatná. Mond helyette olyat, hogy varázszene, amivel szintén nem tudok mit kezdeni. Ha van egy zenei anyag, mint itt az 𝘐𝘮𝘢 számban a fríg dallam, ami olyan jellegzetes, hogy el se lehet cseszni, akkor nem értem, miért kap az egész egy monoton citeramusette-tet, mikor hallani a technikán, hogy többre képesek. Kínosan tartom azt is, hogy az énekes tisztán énekel, olyan műfajban, amely nem követeli meg a klasszikus intonálást. Csak szabályos rezgésű hangokat lehet hallani, ami a kilencvenes években terjedt el a folkban, mikor azt még világzenének hívták. A kínosan tiszta rendszer viszont elveszi a meglepetés erejét. Végül ami tényleg tetszik benne, az nem is az, amit csinál, hanem az amit nem csinál: a beigért szsktalitásnak hálistennek nyoma sincs, ez egy sima kontempláció. Kicsit azért lehetne több, mert a második percben elkezdtem unni. De persze nyilván bennem van a hiba, előtte Szviridovot hallgattam, na az tényleg szakrális, bár a szerzője nem annak szánta."

Szellem-család

Egyre többször heccelnek azzal, hogy egy év múlva ilyenkor.... már csak öten leszünk.... két év múlva ilyenkor.... már csak négyen leszünk.... Egyre többször közös beszédtéma, hogy ki hogyan képzeli el az életét - immár nélkülünk.

enter image description here
A teliholdas éjszakai világosban - ketten.

Gyönyörködöm bennük, a lehetőségeikben, abban, amilyenek, és egyre magabiztosabban tudom, hogy nemcsak azért szeretem őket, mert őket kaptam gyerekeimnek, hanem azért, amilyenek. Ha nem az enyémek lennének, akkor is szeretném őket, mint embereket. Egyszerűen jó velük lenni. Társaság. Kompánia.

enter image description here
Az átalakuló egység - az egyéni történetek már íródnak.

Éjszakai világos

Habár a legrövidebb nappalok vannak mostanában, mégis úgy tűnik, mintha éjjel-nappal világos lenne: a telihold ugyanis különleges és szinte nappali fényt tükröz vissza éjszaka, mintha így próbálná ellensúlyozni a sötétséget, ami körbevesz minket. Ez a hatás főleg ott érzékelhető, ahol nincs más fényforrás, kiváló lehetőséget adva az éjszakai fotózásra. Szeretem ezt a műfajt: lehet ácsorogni a hidegben, a nagyon hosszú, 30 másodperc körüli exponálási idő alatt összebarátkozhatok a kertünk azon részével, amit amúgy messze elkerülnék a sötétben, és közben az sem gond, ha a végeredmény homályos vagy épp túl fényes lesz. Az elmúlt éjszakákon készült fotókból küldök alább néhányat:

enter image description here A vízmosás bejárata (beljebb azért még nem mertem menni). Itt 30sec exponálási időt használtam, 6.3-as blendenyilással, ISO 1600

enter image description here Almafa az Okosház mögött. Itt kézilámpát is használtam, hogy megvilágítsam jobban a részeit. Exponálási idő: 30sec, blende: 10, ISO 400

enter image description here Lombkorona a holdfényben. Exponálási idő: 30sec, blende: 13, ISO 1600

enter image description here Majd pedig maga a fényforrás. Exponálási idő: 30sec, blende: 13, ISO 400

Másnap estére kicsit módosítottam a beállításokon, és 3200-as ISO-val (ami persze nagyon zajos képeket is eredményez) erősen meg tudtam növelni a végeredményként kapott fényerőt. Eléggé félelmetesek valahol ezek a képek, hiszen nappalinak tűnnek, és csak apró jelek árulják el, hogy voltaképpen éjszaka van, és így az egész olyan, mintha egy élettelen tájat ábrázolnának, holott csak alszik minden.

enter image description here Ez a kis gangunk. Természetesen éjszaka, sötét van. Árulkodó jelek: túl nagy kontraszt, a mesterséges fényforrások felerősített jelenléte. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

enter image description here Az udvarunk. A napelemes lámpák nem szoktak égni nappal, és csillagok is inkább éjjel vannak az égen. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

enter image description here A kert. Exponálási idő: 30sec, blende: 11, ISO 1600

Sajnos egyelőre nem tudok nagyobb exponálási időt, mint 30sec, mert elromlott az önkioldóm valamelyik része - majd ha megjavítom, és hasonlóan jó idő lesz, készítek még úgy is képeket.

Aztán a család is elkezdett ebben a technikában fantáziát látni, de erről már Judit írt.

Lau Nau: Aphrilis

A Faluság blog olvasói már találkozhattak zenei ajánlókkal korábban - ezek apropóját azok az albumok adják, amik nem feltétlenül új megjelenésűek, de épp akkor valamiért fontosak. Lau Nau neve is felbukkant már nálunk 2018-ban, amikor a finnek és a lovak kapcsolata volt a téma. Most a legújabb, Aphrilis c. albuma kapcsán írok róla újra.

caption - sosem látszik Lau Nau kazettaborító, 2020 ~ infó itt

A finnek zenéje több okból is érdekel, egyrészt azért mert Inez nővérem ott él, másrészt az olyan előadók miatt, mint az egykori Pan Sonic, Jimi Tenor vagy a Sähkö és a Fonal kiadók tevékenysége. Rögtön ide kívánkozik a Fonal bandcamp-oldalának mottója: "Maradj mindig kicsi, őrizd a meleget, soha ne fogyj el, soha ne add fel, a remény ott van, ahol a szív is!"
Biztos vagyok benne, hogy van összefüggés a kreativitást támogató iskolarendszer és a művészileg (ilyen) produktív közeg létrejötte és működése között.

enter image description here Chorus Sinensis, 2022 ~ infó itt

Node visszatérve, Lau Nau eddigi, igencsak kiterjedt munkásságát összegezve azt vettem észre, hogy 2012 előtti albumai (a Kuutartha és a Nukkuu) jellemzően kísérleti-improvizatív zenék, azt követően pedig egyre inkább tonális, harmonikus és komponált jegyeket kezdenek ölteni. A kettő között a 2012-es, Valohiukkanen c. albuma lehetett a határterület: szerintem ez a legizgalmasabb megjelenése, az eddig sorolt jelzők tudatos használata mellett itt már szabad, játékos, sőt, olykor táncos is tudott lenni. Ezt követően bár sokkal komolyabb témákkal kezdett foglalkozni, ezzel együtt viszont zenéje kiszámíthatóbb és szebb, de bizony kicsit unalmasabb is lett.
Közben a maga nyugis hangvételével ellentétben nagyon aktív: elektronikus zenei kitérő modulárszintiken és Buchla-n, filmhangterv és -zene a (borzasztó nehéz témát tárgyaló) Själö c. dokumentumfilmhez és sok-sok máshoz, installációk, performanszok és koncertek sora stb. Mindez egy kicsi, mindentőltávoli szigetről, család mellett menedzselve. Anyák=csoda.

enter image description here A Poseidon c. album borítója ~ infó itt

A bejegyzésem tárgyát képező Aphrilis idén novemberben, három évnyi munkát követően jelent meg. Téma-felütését tekintve az ókori himnuszokra emlékeztet: az élő, halandó ember köszönti az örökkönvalót, ez esetben különösen az áprilist, a tavaszt, és mindent, ami akkor előtérbe kerül: a kinyílást, az ébredést, a reményt, a Földet, és az életet, amit ad. Az ókoriakkal szemben markáns gondolati eltérés, hogy egy, már nem örökkévalónak tűnő és mindegyikünket túlélő, hanem sebzett és végesnek mutatkozó természetnek szólnak ezek a dalok. De szó sincs posztapokaliptikus előkesergésről, korántsem: "rossz dolgokat jósolsz. én csak nevetni akarok" ("Ennustatte huonoa. // Mä vaan haluan nauraa") mondja a címadó felvételben. Ez a mondat civilizációnk mottója is lehetne, amit persze lehet úgy is érteni, hogy ne törődj a külvilággal, de úgy is, hogy a világban betöltött szerepünk egyik fontos része az, hogy jó érzésekkel töltjük fel, és arra bíztat, hogy tegyük ezt.
Tiszta, mindent feltöltő, ihletett, transzcendens és mindennapi életünket egyaránt megszólító dalokat játszik Lau Nau, amik visszaemelik a tavaszt ünneppé, a Földet mindenséggé, amiben a megismerés felfedezés, és a mindenséget tekintve szerepe még a legkisebbnek is, sőt, talán a legkisebbnek leginkább fontos.

Bámuljuk, ahogy a fény törik
Földcsuszamlás: még nem hallottam hasonlót
Elszállnak a levelek a fákról, a só kihullik a tengerből
És honnan jön a fény?
Robbanások az égben?
A húrok a szélhez vannak hangolva,
disszonáns akkordokat játszanak

Nem találni négylevelű lóherét
Aranyhalak vannak a tóban
Segítsünk nekik elszökni,
Az árral szemben úsznak.

(Kielet on viritetty tuuleen, Szelekre hangolt húrok)

Mindebben a kapcsolathálózatban a mi szerepünk külösen fontos, mint ennek a véletlen konstellációnak a teremtményei, akik meg tudják nevezni a materiális világot annak szellemi mivoltában, és akik eközben az egymás közötti összekapcsolódást keresik. A végtelenséget akkor érezzük igazán, ha felismerjük végességünket.

Hallod-e, milyen könnyű a hang az erdőben?
Pókok szövik hálóikat
összekapcsolnak minket és titeket egymással

Hang-gravitáció, álom-sebesség.
Elkísérnek haza
hang-gravitációval, álom-sebességgel

Egy hajszálon függ, ami helyben tart minket,
ami pályán tartja a bolygónkat
Egy hajszálon függ, ami megóv attól,
hogy katasztrófából katasztrófába zuhanjunk

– énekbeszéli a Planeetta (Bolygó) c. felvételen.

Az utolsó, záró kompozíció (Seitsemäs taivas, Hetedik mennyország), vélhetően egy némafilmhez készült zene, finom szövetű instrumentális, improvizatív találkozás a '80-as évek végi minimál és a posztrock között. Magával sodró, könnyű, egyszerre visszavágyó, megszűnni és előrelépni akaró lezárás.
Összességében, nagyon jó hangvételt talált az alkotó egy olyan helyzetben, amikor az emberi civilizáció és a természet szembenállása és kibékíthetetlensége a narratíva: bíztat és kapaszkodót ad azzal, hogy megnevezi a természettel közös értékeinket.

Itt hallgatható, és a javasolt hallgatási sorrend az 1. számtól kezdődik, nem pedig onnan, ahonnan a Bandcamp ajánlja:

Az albumon zenélnek: Laura Naukkarinen, Samuli Kosminen, Pekko Käppi, Hermanni Yli-Tepsa, Matti Bye, Topias Tiheäsalo
Készült 2019 - 2022. között

https://beaconsound.bandcamp.com/album/aphrilis https://launau.com/2023/09/29/aphrilis/

Ha érdekelnek aktuális finn zenék, ajánlom a https://www.onechord.net/ weboldalt. Az Aphrilis pl. ezen a listán a 10. legjobb 2023-as pop(!)zenei album.

Ezúton is köszönöm Ineznek a fordítások javítását!

Duna menti népek zenéje előadás

Szeretettel köszöntök minden kedves érdeklődőt!
Mindig nagy öröm Ellendre jönnöm, nincs Ellen(d)emre… Még ha a “mindig” kissé költői túlzás is, hiszen ez a második alkalom, hogy előadást tartok Nektek! És remélhetőleg nem az utolsó…
A tavalyi találkozásunk, amikor a különböző korok művészeteiről beszélgettünk, nagyon szép élmény volt számomra és ezáltal felejthetetlen emlék is, hiszen nagyon sok kedves, segítőkész, érdeklődő és nem utolsó sorban együttműködő ember ült itt a közönség soraiban. Így már nagyon vártam ezt a mai alkalmat is!

A témaválasztásom - “A Duna menti népek zenéje” - nem véletlen.
A Duna számomra egy csoda a maga méltóságteljes és tekintélyt parancsoló mivoltával. Egy olyan rendkívül izgalmas folyam, amely átszelve fél Európát (tíz különböző országot), mindig más és más arculatát mutatja. Ahogy a Duna hömpölyög, úgy változnak a természeti képek, az időjárás, a nyelvek, a nemzetek szokásai, kultúrája és nem utolsó sorban a különböző népek zenéje.

Gyerekkoromban édesapámmal többször kajakoztunk a Dunán. Nemcsak az jelentette az izgalmat, hogy sodrásiránnyal szemben eveztünk, de a közelünkbe becsapódó villámok, mennydörgések és néhol kisebb-nagyobb örvények is felejthetetlenné tették a kalandokat… Később, huszonéves koromban pedig a dunai luxushajókon adtam koncerteket, így lehetőségem volt megismerni a világ azon csodáit is, amikről előtte nem is sejtettem, hogy léteznek: a Duna - delta egészen különös és gyönyörű élővilágát vagy azt, ahogy a Duna hajnali 5-kor, napfelkeltekor, egy végtelen, hatalmas tengerbe ömlik és ezáltal ott be is fejezi hosszú (2850 km-es) útját… Órákig tudnék még mesélni a Dunáról:), de azt egy másik alkalommal talán…

Hogy miért pont ezt az öt népet választottam? Mert azt gondoltam, hogy ezek azok a népzenék, melyek szoros rokonságot, hasonlóságot mutatnak a magyar népzenével, ami lássuk be, nem is véletlen, hiszen ezek a népek egymás mellett éltek és élnek, így egymásra hatnak, befolyásolják egymást.

Essen szó elsőként a szlovákok zenéjéről! Tudjuk talán, hogy Bartók Béla nemcsak a magyar népdalokat gyűjtötte, de a határon túli magyarok, mi több, a távol-keleti kultúrák (Bali-szigetek, Indonézia…) zenéjével is foglalkozott, így a szlovák területeken is kutatta a zenei hagyományokat. Számos zenekari-és kórusművében találkozhatunk a fellelt kincsekkel, hisz sokszor ezeket a népdalokat dolgozza fel, alakítja át Bartók. Egyik leghíresebb vegyeskari, zongorakíséretes darabja a “Négy szlovák népdal”, mely gyakorlatilag négy különböző hangulatú, tempójú éneknek a füzére. Az első, “Lányát az anya” kezdetű dal egy igen különleges hangsorra (“pikárdiai eol”) épül.

A hangsorokról, skálákról szintén rengeteget tudnék mesélni, mert egy elképesztően izgalmas és szerteágazó világ, de majd erről is egy másik alkalommal beszélgetünk. Ebben a dalban például a “természetes moll” skála (szolmizálva: lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá) két hangja is módosul, így egy kvázi moll-dúr hangzást kapunk, és talán ennek is köszönhető a “pikárdiai eol” elnevezés. Gondolom, hogy nem sűrűn találkozunk ezzel a mindennapjainkban, pedig a “Kecskemét is kiállítja…”, a “Te vagy a legény, tyukodi pajtás” és más toborzó és kuruc nótáink is a fent említett hangsorra épülnek.
A következő pár percben improvizálni fogok az előbb tárgyalt, érdekes moll-dúr hangzású skálának a segítségével és közben finoman becsempészem a kottán található, “Lányát az anya” kezdetű dalocskát…. Vajon hol bukkan fel először a dallam?


"Lányát az anya" című dalra improvizáció

enter image description here

Ki volt az első magyar népdalgyűjtőnk? - Vikár Béla. Fonográffal (mai iPhone előde) járta az országot az 1890-es években, hogy az idős bácsik, asszonyok, parasztok énekét felvegye, majd lejegyezze. Mivel ő maga nem volt zenész, csak a szövegeket tudta leírni, így később Bartók volt az, aki a dallamokat is rögzítette. Vikár Béla munkássága más szempontból is nagyon fontos nekünk, magyaroknak, mert ő fordította le a finn “Kalevala” című eposzt. Emléktábláját pedig Pécsett megtekinthetjük a régi Csorba Győző könyvtár falán.
Kodály Zoltán és Bartók Béla gyűjtéseiről pedig azt hiszem, hogy mindannyian tudunk. Munkájuk gyümölcseként számos kötetben ismerkedhetünk a több ezer gyönyörű népdalunkkal, melyeket a mai napig nagy örömmel énekelünk, akár eredeti mivoltukban, akár különböző feldolgozásokban.
Általános iskolai és szolfézs tanulmányainkra visszagondolva talán emlékszünk, hogy a magyar népdalokat két fő csoportba tudjuk osztani: ősi és új stílusú népdalok. A régi énekeinket is ketté tudjuk bontani az alapján, hogy a dallamuk ereszkedő vagy emelkedő, az előadásmódjuk parlando (elbeszélve) vagy tempo giusto (feszesen), a hangsoruk pedig pentaton vagy akár 7 fokú skálára épülő. A közös éneklés élményét most sajnos írásban nem tudom visszaadni, pedig szerintem csodálatosan énekeltetek! Valamint bebizonyosodott, hogy az “Érik a szőlő” valóban kvintváltós népdal, a “Tavaszi szél” még mindig az egyik legszebb emelkedő típusú népdalunk, és az “Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő…” már új stílusú éneknek számít, a maga kupolás szerkezetével, “táncosabb” előadásmódjával.

enter image description here

Utazzunk tovább a Duna mentén!
Ha azt mondom “Bubamara”, melyik film jut róla eszetekbe? (Hisz zongorázni most nem tudom a dalt…) A válasz: “Macskajaj”. Ki a szerző? - Goran Bregovic. Melyik országban járunk? - Szerbia.
Bartók Béla közel 2500 népdalt gyűjtött Horvátország, Dalmácia és az egyéb szerb és magyar lakta területeken. A délszláv országokban igen nagy hagyománya van a népzenének, népi zenekaroknak, tánccsoportoknak. Legfőbb és legtipikusabb körtáncuk a “KÓLÓ”, ami Szerbiában, Horvátországban, Boszniában ezen a néven fut, Bulgáriában viszont “HORO” néven ismeretes. Maga a “kóló” szó is kört jelent. Egymásba kapaszkodva, legalább három tucat ember járja ezt a különös táncot, amiben az alaplépések viszonylag egyszerűen megtanulhatók, de a cifrázásokat már igen magas fokra viszik. Ha szeretnétek jobban elmélyülni a horvát és szerb zenékben, esetleg ismerkedjetek meg a “Vujicsics Ensamble” felvételeivel, akik magyar származásuk ellenére, kimondottan délszláv muzsikát játszanak. Vujicsics Tihamér (az együttes vezetője) gyűjtéseiből származnak többnyire azok a dalok, amelyeket feldolgoznak.
A “Madarac” vagy “Malo kolo” című számaik például remekül tükrözik a délszláv zene stílusjegyeit és hangulatát. A dallamot más és más hangszerek játsszák, köztük az igen jellegzetes harmonika, furulya vagy éppen a tambura. Mi is az a tambura? Nem más, mint egy hosszú nyakú pengetős hangszer, lantféle, amit mi az Alföldön citerának vagy tökciterának hívunk. Érdekes, hogy állítólag a “zongora” szavunk a régi “zengő tambura” kifejezésből ered….

A bevezetőmben említett huszonéves korszakomban, amikor “dunai hajós” lehettem, egy csodálatos kirándulással gazdagodhattam, mielőtt a folyó a Fekete-tengerbe ömlött. Ez az élmény ihlette az “Egy képeslap Arbanassiból” című darabomat. Arbanassi Bulgáriában egy aranyos mediterrán kisváros, amely lenyűgözött az építészetével, a festői szépségű természeti adottságaival, a karakterével, a sikátoraival, a sopszka salátájával, a templomokban található különleges ikonfestészetével. Számomra azonban a bolgárok népzenéje is hasonlóképpen érdekes és izgalmas, hiszen egyszerre építkezik az antik, török, gregorián és bizánci elemekből. A ritmusviláguk pedig egészen egyedülálló az aszimmetrikus, páratlan metrumoknak köszönhetően, így a dalok sokszor nem a jól ismert 4/4-edben vagy 3/4-edben csendülnek fel, hanem 5/8-ad, 7/8-ad, vagy akár 3 + 3 + 2 nyolcadban.
Nekünk magyaroknak nagyon nehéz játszani és megtartani ezeket a ritmusokat, mert a fülünk és agyunk többnyire a páros lüktetéshez szokott. De semmi sem lehetetlen, csak gyakorolni kell!
Én egy kicsit beleástam magam a bolgár ritmusvilágba, az előadás apropóján is, így most mindhárom metrumban fogok Nektek rögtönözni:


5/8-adra improvizáció


7/8-adra improvizáció


3+3+2 nyolcadra improvizáció

A bolgár népzenében két érdekes hangszert érdemes megemlíteni: a kavalt, ami egy perzsa eredetű fúvós hangszer, illetve a gadulkát, ami pedig egy 3 húrral rendelkező, vonós hangszer. Mindkettőnek jellegzetes hangzása van.

Ha most tehetném, játszanék Nektek a “Román népi táncok” című zongoradarabból és kitalálnátok esetleg, hogy melyik ez a mű, és ki a szerzője? Ennek híján viszont én elárulom, hogy Bartók Béla nevéhez fűződik ez a több tételes kompozíció. És lassan véget is ér a mi kis közös virtuális dunai kirándulásunk….

Bartók Nagyszentmiklóson született 1881-ben, ami a romániai Temes megyében található. Mindig is szívén viselte az ott élő magyarok és románok sorsát. A román népzene pedig annyira érdekelte, hogy még a román nyelvet is megtanulta. Körülbelül 3500 népdalt jegyzett le a különböző területeken, többek között Arad, Bihar, Hunyad, Kolozs, Szilágy, Máramaros, Szatmár, Szeben, Temes, Torda megyékben. Nemcsak a “Román népi táncok” tartalmaz román népdalokat, de a “Román kolinda dallamok” című zongorára írt szerzeménye is.

De mik is a kolindák? Olyan karácsonyi és újévi énekek, melyek igen változatosak, jellegzetes bolgár ritmusúak, és a legények házról házra járva énekelték őket.
A kolindákon kívül ismeretesek Bartók gyűjtéséből a siratók, a hangszeres tánczenék, és az egyéb olyan egyszólamú, alkalomhoz nem köthető énekek, melyek más és más érzelmeket fejeznek ki.

Rajtunk kívül még két országban hívják Karácsonynak a Karácsonyt: Románia és Moldova.
Arra gondoltam, hogy az előadásom végén, a “szokásos” karácsonyi dalaink helyett, énekeljünk el együtt egy kevésbé ismert román karácsonyi éneket! Nem muszáj románul előadni… A címe:
“Steaua sus rasare”/ “A bright star rises”

enter image description here

Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek és, hogy lelkes, aktív résztvevői voltatok az előadásomnak! És ismét köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehettem és egy kellemes órát tölthettem veletek!

Nagyon áldott karácsonyi ünnepeket és egészségben, örömökben gazdag új évet kívánok mindenkinek!