Faluság

Idén is mindenkit szeretettel várunk Gabi adventi zenei előadására!

A budapesti blindblindblind kiadó indusztriális, rituális hangulatvilágú megjelenéseiről és hiánypótló koncertszervezéseiről ismert. Saját eseményei között legutóbbi a november 10-én tartott est a Trafóban (zoviet.france, Vály Sándor+Heéger Júlia, Prell, fb-esemény itt). Sem ezen, sem Vály Sándor Uhfest-es fellépésén nem tudtam ott lenni, ezért is voltam bizonytalan, hogy tudok-e kontextus híján írni a december 1-jén megjelent Prayer c. albumáról. De azért gondoltam, legalább belehallgatok, ha már Luspy, a kiadó vezetője átküldte.
Hát nem lehet csak úgy belehallgatni, mert rögtön az első pillanatban beszippant mindkét hosszú felvétel. Ha egy ajánlónak más feladata nincs, akkor nyugodtan le is zárhatnám azzal ezt a bejegyzést, hogy: hallgasd meg!

A linkelt bandcamp-oldalon olvasható fülszöveg szerint "az arab zenének nincs kapcsolata az idővel. Egy dal vagy zenedarab órákig tarthat. A hallgató nem aktív részese az előadásnak, nem a mű formális struktúrájához kötődik, hanem mágikus módon kapcsolódik a zenéhez, miáltal lehetővé válik, hogy az magával ragadja".
A Prayer esetén is az időből kizökkenő darabokkal állunk szemben. Nyersanyagként az egyiken iszlám, a másikon pedig a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódó énekeket használ fel. Itt egy pillanatra megállok rövid áttekintésre. Az első esetben a címadó adhan a müezzin által énekelt, imára hívó dal. Dallama nincs kőbe vésve, de szövege annál inkább (lásd wikipédia). És habár nem ez a dal az ima, mégis a vallás megélésének fontos része: ugyanúgy összeköti a közösséget, mint a mi harangszóink. Sok adhan-t meghallgattam, és meg tudom érteni, hogy Vály miért Abdullah Al Zaili egyik változatát (hasonlót ehhez) használta fel. Nagyon szépen beleillik ebbe az egészen szövetszerű, lebegő érzetű kompozícióba, ahol a müezzin éneke női(es) szólamokkal telíti be a spektrumot. Nem tudom, hogy felmérte-e egy esetleges kiátkozás veszélyeit azzal, hogy egy női hang csatlakozik erre a hangmintára és alakítja kórussá, de bizakodom.
A másik felvétel (O Vis Aeternitatis) dallamaiból első hallásra a Dead Can Dance európai témájú felvételei és az ezoterikusabb Hildegaard von Bingen-értelmezések (pl. ez, amúgy ajánlom) ugranak be. De ez csak a nyitó két percre jellemző, utána elindul az egyes szólamok végletekig dúsuló rétegződése, vonós rezonanciájú, elektronikus erejű markáns drónkísérettel. Mindamellett, hogy egyszer meghallgatnám a kíséret nélkül, erőteljes és magával ragadó konstrukció, amiben jó elidőzni és csak úgy lenni.

Az elektronikus processzálás mindkét felvételen egészen finoman de végig jelen van és tudatosan formálja az egészet: a nyersanyagként használt szóló énekek szép lassan kórussá válnak, majd kakofón hangtömbökké olvadnak össze, miközben monolittá válásuk mögött újra és újra felsejlenek egyedi szólamok, és azonmód be is olvadnak a többi mellé, mint egy szellő hatására a parázsból ki- és visszabukó lángnyelvek. Nem igazán tartom ezt kánonnak (bár a szólók visszhangjai arra emlékeztetnek), inkább különböző dalok többrétegűségének. És összességük nem is igazán imára emlékeztet, sokkal inkább a szakralitás utáni vágyakozásra. Ez a vágyakozás pedig átszellemült, látomásokkal teli, és abban a típusú statikusságban kulminál, amit a klasszikus épületek és szobrok maradványai jelentenek: nem tudhatjuk, hogy igazából milyenek lehettek, már letűnt az őket éltető kultúra, de pillanatonként, apró jelekben árulkodnak róla.

Jelenet a november 10-i koncertről. Forrása: youtube

Néha viszont kidob magából az időtlenség, és ilyenkor úgy tűnik, hogy a többrétegűvé loop-olás nem esszencia, hanem inkább egy könnyű megoldás komplex és erőteljes hangzás kialakítására. Amikor hallgatom, vagy magam is statikussá válok, vagy arra gondolok, hogy de jó lehet ezt élőben hallani többekkel, netán milyen jó lenne egy templomban... (az O Vis Aeternitatis eredetileg is templomi hanginstalláció volt!) De az is jár a fejemben, hogy a kialakult hangtömb egyben akadály, ami tétlenségre kényszeríti a tettet: visszahúz a földre, és minden felsejlő újabb réteg csak pillanatnyilag mozdítja ki, hiszen beolvadva a többiek mellé tovább erősíti azt a masszát, amiből kiválni akart. Persze lehet hogy ennek a típusú kánonnak ez a jelentősége, de ebből az irányból szembesülve vele, nem akarok belegondolni, hogy az egyéniség szerepe csupán ennyi. Rushdie azt írja erről: "A gyökér – azt gondolom néha – egyfajta konzervatív mítosz, amit arra a célra találtak ki, hogy helyünkön maradjunk." (Szégyen, 120. o., ford. Falvay Mihály).

Valahogy talán a darabok vége, a kifutása lehet az alkotói jelzés; miként zárja le ezt az időtlenbe teregetett folyamatot: lehalkítja, hirtelen megszakítja vagy egy szólóvá visszabontja az alkotó? Az első felvételnél, aminél a nyersanyagok sokkal fátyolszerűbbek, inkább a hirtelen megszakítás történik; a második zárása visszabontás, és mind az elején mind a végén érthetővé teszi az énekelt szöveget, ezáltal jobban megélhető az egyéni ének és a hangmassza közötti átmenet mindkét irányban.

Linkek:
Vály Sándor weblap: https://sandorvaly.com/

Trafós koncert: https://www.youtube.com/watch?v=xz6JnA_UTlk

Prayer: https://sandorvaly.bandcamp.com/album/s-ndor-v-ly-prayer

blindblindblind: https://blindblindblind.bandcamp.com/

---

A végtelen lebontás műfajában ugyanide kapcsolódik Oren Ambarchi 2001-es Suspension c. albuma (rajta pl. a Vogler), ahol gitárthangot használ nyersanyagként; valamint Rabelais Spellewauerynsherde c. albuma, és különösen annak utolsó felvétele) az etalon (pont most került elő újra 20 éves megjelenése kapcsán a Recorderen Rónai András írásában), ahol nem a hangzás teltsége, fizikai ereje, hanem az énekelt dal nyers tisztasága, a hangtömb töredezettsége, ködösségben kitapinthatósága, szellemi léte, az állandó és soha nem szűnő leépülés mögött álló, és mindent újratöltő erő adja a feszültséget.

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Nagy örömmel tudatjuk, hogy 2024. december 8-án, vasárnap, az Agrárminisztérium támogatásának köszönhetően megtarthatjuk a Zselici gyümölcsésznap című sorozatunk 2024. évi programját.

E rendezvényünk egyben 2024 zselicitündérkertes programjainak a záróeseménye is lesz, ezért indulásképpen rövid összefoglalót adunk az ez évi történésekről.

Itt lesz beharangozva a már régóta tervezett, és az Agrárminisztérium említett támogatásával most a megvalósulás útjára lépett gyümölcsészkönyvünk megjelenése is.

Az Agrárminisztériumnak ezúton is köszönjük, hogy rendezvényünk és a majdani gyümölcsészkönyv is létrejöhet támogatásuk segítségével!

Külön örömünkre szolgál, hogy a mostani Zselici gyümölcsésznap előadójaként Salamon János kertészmérnököt, a MATE Kertészettudományi Intézet technikusát köszönthetjük!
Előadónk a Gyümölcsoltó Alapítvány által is fontosnak tartott hazai génmegőrzés mai helyzetéről ad körképet, és bemutatja a keszthelyi génbank jelenlegi munkásságát. Gyümölcsmustrával is kedveskedik, ahol alkalom nyílik a keszthelyi génbankban őrzött számos almafajta megismerésére, megkóstolására.
Zárásképpen kötetlen beszélgetésre is lehetőség lesz az előadóval.

Dél körül kedves vendégeinket helyben készült fogásokból álló ebédre várjuk.

A rendezvény idején a Zselici gyümölcsök című fényképkiállítás is megtekinthető, ahol a kiadandó gyümölcsészkönyvben bemutatni tervezett gyümölcsfajtákból nyújtunk át fényképes ízelítőt. A program részleteiről a mellékelt meghívóban is tájékozódhatunk.

A kedves vendégeinket váró melegebédtől függetlenül az összejöveteleinken immár rendszeres batyus finomságok is jól jöhetnek, ha valakinek épp módja vagy kedve adódik ilyen hozzájárulással emelni összejövetelünk fényét.

A szervezők, vendéglátók számára mindig könnyebbség, ha előre fogalmuk lehet a résztvevői létszámról, így 2024. december 4., szerda éjfélig kérnénk szépen előzetes jelentkezéseiket a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon.

A találkozást várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel:

Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

A brief inspirational insight into biophilic architectural design through the eyes of an interior design student

---

Abstract
The author tries to give a short representation of contemporary biophilic architectural design by raising relevant questions, providing definitions and show-casing a sample of sustainable/organic architecture, the Bosco Verticale in Milan, Italy.
keywords: biophilia, health, sustainability, synergy, green homes, smart homes

---

Introduction: city life as the ultimate health risk?

Just like in the phrase “happy wife – happy life”, a powerful interrelation can be seen between the general well-being of our planet and immediate natural environment as well as the welfare of humankind both on a broad and on an individual level. Since the initial steps of the progress towards what we call civilization, humans have always formed an integral part of nature – living off its useful produce on the one hand while, on the other hand, forming and shaping their environment according to their needs, creativity and limits. This also means that whichever steps we have reached in the process of our human and – parallelly – technological development, we have relied on nature in all fundamental walks of life: to strive both physically and mentally (health and growth), to create communities and a dynamic network of exchanging commodities (society and economy), to build our shelters (protection and construction), to decorate our interiors and create versatile artistic forms of expression (art and design). During this progress, humans have not only used natural elements to their advantage but have also left their imprint on their surroundings – both in a positive but, sadly, also in a negative way. As it is, we do not have to thoroughly dig into historical studies to realize how much we have detached ourselves from nature by the 21st century – having developed the idea of control over instead of collaboration with nature throughout the ages, which has led to having inflicted enormous damage on our environment. Our simple high school studies show us already at a young age that conquering and taming nature have been progressing hand in hand with our technological advancements, which have yielded an unhealthy relationship between us and mother nature by now. It might have started with control over fire, proceeded with the development of irrigation in Mesopotamia and Ancient Egypt, the Agricultural Revolution, marvellous Roman engineering solutions, colonization and exploitation of lands, the Industrial Revolution up to the deforestation of rainforests in the 20th century and other such activities so that in 2024 we are facing extremely serious issues related to nature and thus, to our own health as well as the question of a possible sustainable life since the Doomsday Clock is ticking fast and scientists tell us that we only have 90 seconds left till midnight. (1) The question remains yet unsolved: is there any possibility for humankind to come up with innovations that will help reconnect with our natural habitat instead of destroying what is still left of this bond. Technological development seems unstoppable – a kind of forceful progress inherent in human nature, and why would anyone even wish to put an end to it in an age that deeply believes in the capabilities of the individual as well as of communities? However, one significant reason behind the distance between nature and humanity is that we have become technologically advanced city-dwellers to a point where the essence of city life has continuously been causing excessive harm to aspects of health both of our environment and us who have generated this scenario. By the 20th century, we came to experience urban life more like a burden in spite of all the convenience it brings about: challenges of waste collection, traffic problems, congestion, polluted air, lack of greenery, detached and alienated communities marked the age of the city in every single megapolis from New York through London to Istanbul and all, no matter how shiny the surface looks in travel ads and city marketing. In short, cities started to kill what we mean by “healthy life”. Fortunately, the 21st century has recognized our current depressing state, so city planners, innovative architects and cultural hubs have started to act against different aspects of this destructive progress. Such communities have realized that by constantly damaging our immediate and also extended natural environment, we are essentially destroying ourselves. Consequently, even if unaware, we are living in an era that can either terminate healthy life as it is or accomplish the transformation necessary to revive it. Therefore, this short study tries to shed some light on and inspire one to get more deeply acquainted with what is today called the biophilic concept, which might yield the ultimate solution for the integration of long-term sustainability with infinite technological development. The biophilic mindset can hardly be said to be an innovation as it is an inherent characteristic of humans to be an integral part of nature. Nevertheless, the 20th century saw the creation of this term for a reason, i. e. because we are in great need of reviving and strengthening this bond. This brief analysis focuses on only a few architectural innovations, highlighting especially one working building that can stand as a perfect symbol for biophilia in construction design nowadays. Still, the actual goal of the study is to inspire the Reader to investigate further into the matter and find their own ways of contributing to this hopefully sustainable technological growth.

Basic concepts related to biophilia: can technology and nature collaborate, or must they forever be mutually exclusive?

This study does not wish to provide an analysis of our past examples of biophilia, rather I desire to turn our focus on how new technologies and philosophies are struggling to commit to creating innovative methods in order to see how a possible newly envisioned healthy future might be achieved, especially in terms of our living conditions. The latest trends in various fields of technology have been seeking to call for action from humanity to change our wasteful lifestyle not only because of the planet but mostly since it is in our own utmost interest to do so. Before taking a look at some of these instances of cutting-edge ideas, we should turn our attention to understanding some basic interconnected concepts like health, biophilic technology, green homes vs smart homes and synergy.

Health
According to the WHO, “health is a state of complete physical, mental and social well-being and not merely the absence of disease or infirmity”. (2) If we look at Cambridge Dictionary, the definition says that health is “the condition of the body and the degree to which it is free from illness, or the state of being well”. (3) However much I am an advocate of any intellectual material of Cambridge origin, I have to acknowledge that the WHO definition is much broader and more apt for describing the 21st century understanding of health. The type of wholesomeness and completeness, integrity and fulfilled health derived from the WHO definition is exactly what humankind envisions for itself for a bright future.

Biophilia and biophilic design
Examining again Cambridge Dictionary, biophilia stands for the “love of living things and nature, which some people believe humans are born with”. (4) The Merriam-Webster Dictionary – also being a reliable source when it comes to definitions – says biophilic as an adjective means “relating to, showing, or being the human tendency to interact or be closely associated with other forms of life in nature”. (5) The latter dismisses the essence of the Ancient Greek word “philia”, which means “love”, so we might state that in comparison, this time it is the Cambridge Dictionary that provides the more precise explanation of an expression. According to the Wikipedia, biophilic design “is a concept used within the building industry to increase occupant connectivity to the natural environment through the use of direct nature, indirect nature, and space and place conditions. Used at both the building and city-scale, it is argued that Biophilic design offers health, environmental, and economic benefits for building occupants and urban environments, with few drawbacks”. (6) Any biophilic design therefore works for the ultimate goal of creating a bond between humans and nature in any way possible – it operates in various fields from education through health care to workplace biophilia so that human health is aided and restored by using, producing and applying natural elements. Simply put, the key concept of biophilic design aims at the connection between humans and nature for human health, which, in return, is the ideal working state of nature.

Synergy
Cambridge Dictionary states that synergy is “the combined power of a group of things when they are working together that is greater than the total power achieved by each working separately”. (7) Wikipedia says that “synergy is an interaction or cooperation giving rise to a whole that is greater than the simple sum of its parts”. (8) Basically, both definitions mean the same as both stem from the original Greek meaning of the word, i. e. cooperation. This exact meaning is what contemporary researchers, architects, designers and philosophers wish to achieve in practice when they discuss various ways of collaboration between technology and nature today. Smart homes vs green homes Smart homes being the collection of the cutting-edge solutions technologically clever enough to control the working of a home even without immediate human instructions have gained the general reputation of somehow existing out of the scope of what we call “natural”. Previously, with the emergence of smart homes, people used to perceive such dwellings as artificial, aiming more at convenience and even luxury, prioritizing the use of advanced technology over being nature-friendly or in any connection with natural elements at all. The reason behind how the public eye viewed smart homes was the high consumption of energy resources for the mere sake of comfort. As opposed to this phenomenon, green homes have forever been designed to meet the expectations of our vision of a sustainable future – they have always been constructed to be eco-friendly, energy efficient and collaborative with nature. Nevertheless, a synergy has been formed in architecture and design to create a cooperation between technology and sustainability. Thus, lately the green concept has been working hand in hand with the smart idea of a home to provide, a bit ironically, the luxury of an environment-friendly construction, which restores and supports human health in every aspect.

All in all, the basic concepts and philosophies defining how we create living spaces have become deeply intertwined so that in the 21st century we cannot speak about health either without reconnecting with nature or capitalizing on technological advancements.

A short analysis of one instance of contemporary biophilic architecture: Bosco Verticale, Milan, Italy
We might go back early in our past and view the Hanging Gardens of Babylon as an example of biophilic architecture, so that it becomes apparent that humankind did respect the benefits nature can provide us with to create spaces of harmony. However, the concept itself is part of our modern terminology for a reason, namely, that humans lost touch with their environment over the centuries and have only recently become aware that they are in desperate need of a renewal of this beautiful friendship. According to Constructive Voices, ”the concept of biophilic design was first introduced by Edward Wilson and further developed by Stephen Kellert, who established practical guidelines for its implementation in architecture” (9), thus, it is a strictly 20th century term. It is common knowledge that there have been a great number of architects and buildings that can be associated with biophilic/organic/sustainable design – all these terms have become interchangeable over the decades. We might mention Frank Lloyd Wright, Jørn Utzon, Kisho Kurokawa and maybe the more well-known Antoni Gaudí and so many more to shed some light on what it means to construct human habitats in harmony with nature.

Eventually, this study focuses on Bosco Verticale, Milan, Italy as one of the most successful and currently working illustrations of biophilic design to show its essential core.

General information
Name: Bosco Verticale
Style: Sustainable/Organic/Biophilic Architecture
Location: Milan, Italy
Date: 2007-2014
Architects: Boeri Studio: Stefano Boeri, Gianandrea Barreca, Giovanni La Varra, Laura Gatti Historical Influence: Stefano Boeri, the main architect of the building was on the one hand influenced negatively by so-called “mineral” skyscrapers, i.e. skyscrapers that were clad in glass, ceramics or metal thus generating even more heat than necessary. On the other hand, he was inspired by other examples of green architecture, eg. Casa nel Bosco near Lake Maggiore designed by her mother, others by Hundertwasser, the famous Austrian architect as well as by the rooftop gardens of Emilio Ambasz, the Argentinian-US architect and industrial designer. (10)

The rooftop
The roof of the building is a green rooftop, obviously contributing to the green design of the whole building. Besides the green bushes, trees and plants, which themselves help clean the air by producing oxygen, there are photovoltaic panels installed on the roof, which produce electricity from direct sunlight. (As they are DC devices, inverters are used to produce AC voltage.) Both the rooftop as well as the overall greenery of the building are taken care of by aerial arborists, who are partly horticulture experts besides being professional climbers. The height of the two towers is 112m and 80m respectively, so it was very important that both the rooftop and the overall vegetation were tested in a wind tunnel not to be blown away from the building. (11)

Building materials
There is a great number of different types of materials used for Bosco Verticale. As the goal of the project was to create an organic building shared by humans, flora and fauna together, the building materials had to meet the needs of all. The selection of the plants took years of testing so that all species are able to survive and flourish among such conditions. The towers house a total of 800 trees, 15,000 perennials and 5,000 shrubs. This plant-based “shield” contributes to filtering the air, producing oxygen, reducing the noise level, absorbing harmful emissions and regulating humidity while also creating a forest-like atmosphere that aids the mental well-being of the inhabitants. (12)

Windows and doors
Windows and doors are made of high-quality aluminium and glass, most of them being window and balcony door sashes. They are all rectangular, Industrial style and a modest grey colour to let the eye focus on the flying gardens instead. Due to their size, they let an enormous amount of natural light come into the apartments, however, because of the vegetation, the interior is protected from excessive sunlight to prevent the overheating of the building.

The façade
The façade makes this building look so unique and recognizable. The shapes of the building are rectilinear with rectangular windows, doors and balconies, which are complemented by the organic shapes of the vegetation that soften and alter the Industrial and modern look of the towers, thus creating a truly unique cohabitation of lots of different species. The alternation of the elements together with real living plants creates a dynamic and truly lively atmosphere, what with the greenery also providing a protective, stable and welcoming look, while also turning the building into an actual forest.

Structural and ornamental features
These skyscrapers are the forerunners of other such future icons of sustainable and organic architecture, and it can be clearly stated that their structural and ornamental elements complement each other, serving the overall purpose of a viable and self-sufficient building. If we rip the structure off its vegetation, we can see a great example of a Modernist building with repetitive and alternating rectilinear shapes, some Industrialist elements like steel frames and brick as building material (although concealed) and a minimalist design. However, the fantastic number of trees, shrubs and perennials provides not just the amazing function of sustainability but also the stunning décor of the towers. The changing seasons bring about changing colours in the vegetation, the organic shapes create a natural looking design making Bosco Verticale much more than a simple architectural object: the decoration makes the building capable of housing biodiversity and sustainable living for all of its species. (13)

To be continued: further inspiration
The previous examination of a single example of biophilic design could lead us to an infinite discussion about the continuous emergence of similar and even more cutting-edge buildings, not to mention the fact that this study only deals with design and architecture although biophilia is obviously not limited to the field of design – it involves a fantastically great variety of innovations in all walks of life. Still, I wish to close this short insight with some inspiration that one might consider digging into in case one shares the interests and enthusiasm of the author. I can only encourage the Reader to look at some current extraordinary state-of-the-art buildings like The Eden Project in Frankfurt, Hamburg Innovation Port or The Greenary. Here are some snippets of their descriptions to give you a boost to read into them.
“EDEN combines the best from two worlds: the concise forms of modern highrise architecture and the elemental force of private gardens. In the beginning there was the vision to develop a residential tower, which creates green oases for retreat, peace, security and deceleration in the middle of a cosmopolitan and vibrant global city. With breathtaking views, EDEN has one of the highest residential green façades in Europe”. (14)
“The HAMBURG INNOVATION PORT (HIP) is a technology and innovation center in the vicinity of the Hamburg University of Technology (TUHH), the German Aerospace Center (DLR) and the Fraunhofer Society, connecting business and science.” (15)

Last but not least for now, The Greenary is “a residence that revolves around a ten-meter-tall tree at the center of the house. Multiple living quarters encircle the tree’s leafy branches, all the way up to its top. Located in the Northern Italian countryside, the house was commissioned by Francesco Mutti, CEO of Mutti, the European leading producer of tomato-related products. The project advances CRA’s research into new ways of fusing architecture, natural elements, and advanced technological solutions.” (16)

Conclusion: a brave new world?
When we glimpse out of the window in the space where we are sitting right now and reading this study, what might we be pondering about? Have we already entered this new phase of optimistic design created by the biophilic concept? Are we looking at the ruins of a once beautiful neighbourhood? Is it an inviting or an unfriendly scene that we are experiencing the powers of? How are we feeling: detached from or indulged by nature, distant and uncomfortable or cosy and protected, excluded or included in the space? How much do we ever think about our immediate surroundings as eco-friendly and sustainable or have these terms been used too often to still remain meaningful in an everyday scenario? Are we passive sufferers or active innovators of our space? Do we ever feel the pressure of these nagging questions as an individual or do we tend to shy away from the picture often depicted as gloomy by politicians, the media, sources of power? There have been more and more trials towards creating liveable communities and buildings everywhere in the world because professionals as well as the general public have come to face the serious difficulties created by the consequences of the oppression technology has inflicted upon us over time. There is a great risk of economic and political interests interfering with, limiting or even strangling our healthy vision of the synergy between nature and technology, and one might feel powerless in the face of it all since it is a relevant question what we can do on an individual level. Consequently, the fact that we are living in an age of hubs can contribute to us not feeling alone and unprotected but stronger and more proactive than before – and we must be so! Apart from this brief study, there are much more significant discussions and dialogues going on about biophilia as a possible bright prospect giving hope for a braver world. All I can do by my own means is to try to support and inspire the Reader to take a closer look at the question at hand and dive in, learn more and act as if our life depended on it. Because it does.

---

(1)https://thebulletin.org/doomsday-clock/current-time/
(2)https://www.who.int/about/governance/constitution
(3)https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/health
(4)https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/biophilia
(5)https://www.merriam-webster.com/dictionary/biophilic
(6)https://en.wikipedia.org/wiki/Biophilic_design (7)https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/synergy (8)https://en.wikipedia.org/wiki/Synergy (9)https://constructive-voices.com/biophilic-home-design-3/
(10)https://en.wikipedia.org/wiki/Bosco_Verticale (11)https://www.stefanoboeriarchitetti.net/en/project/vertical-forest/
(12) https://www.greenroofs.com/2019/07/22/featured-project-bosco-verticale/
(13)https://www.glassonweb.com/news/living-vertical-forest-middle-city-window-sashes-3000-mm-high-pleasant-view-greenery
(14)https://eden-frankfurt.com/architecture
(15) https://www.hamburg-innovation-port.com/en/
(16)https://carlorattiassociati.com/project/the-greenary/

Tegnap az Uhfesten zenéltem Budapesten Eszelős meszelős projektemmel. Az Ultrahang fesztivál az egyre kevesebb frisszenei fesztiválok egyike "izgalmas, előremutató és a status quót megkérdőjelező zenékkel, a nemzetközi és hazai kísérleti zenei színterek kulcsszereplőivel, kívülállóival vagy felfedezés előtt álló alakjaival" –, írják, és ez nagyjából így is van.
A mostani felállásban improvizációk kereteivel (virtuális hangszerek, szabályok) és szövegekkel készültem, ezeket Judit olvasta fel azokon a helyeken, ahol már épp valahogy körbeért vagy újrakezdődni akart a hangzó folyamat. Az alábbiakban válogatok ezekből, ahogy ő is tette.

Nyáron lerágták néhány, még nem-termő paprikáink levelét az őzek (vagy a nyulak?). Eléggé bosszantó ez, de úgy láttuk, hogy épp ők élték túl az aszályt – nem volt mi elpárologtassa a vizet. Igaz, termést se hoztak, de legalább túlélték. Fura alku az élettel.

---

Az interfész, amit használtam. A képernyő nagy részén balra egy midi-looper, amit az elmúlt tíz évben fejlesztgettem, és az utóbbi hónapban pedig több olyan dolgot adtam hozzá, amitől hatékonyabb lett élőben, például hang-események szűrése, áthangszerelés, és persze mindenféle újabb véletlen hibák.

A sár mindig az életet vonzza, a mész pedig inkább a pusztulást. Lúgos marása megöli az élet nekünk kedves vagy nemkedves formáit egyaránt, és rövidebb ideig távoltartja az új csírák megjelenését. Kicsit szárít is, emiatt sem célszerű vele puszta kézzel dolgozni, mint a sárral. A sár viszont kézbarát, és otthont ad a csíráknak. Talán emiatt is kapcsolódik össze ez a két anyag olyan erősen nálunk.
(ami amúgy egy korábbi faluság-bejegyzésből származik)

Hangpróba. A helyszín az AQB tetőtere.

A hagyomány nem feltétlenül egy kényelmes dolog. Mintha épp az lenne az áthagyományozódás nyomatéka, hogy valaha így volt, eleink így tették, hát nekünk is így kell tennünk.
Például itt a kúpcserepek ügye. Nem szeretem a hornyoltakat, a simákat pedig habarcsolni kell. Hát inkább habarcsolom, de nyilván már csak 20 évig tudom – utána pedig valaki más folytathatja majd. Ha elég erős lesz a hagyomány. Ha nem, akkor jönnek a hornyoltak.

---

Végezetül egy pár perc az előadáson készült felvételből:

2024. október 19-én házirétest készítünk Vásárosbécen – meghívó

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

A gyümölcsészettel való foglalkozás egyik sarokköve az, hogy miképpen lesz a megtermett gyümölcsből éltető étek, azaz hogyan kerül a gyümölcs a kertből a hasunkba. Ennek egyik régóta méltán népszerű „vivőanyaga” a rétes, amiből rengetegféle létezik: almás, meggyes, cseresznyés, mákos, diós, tökös, továbbá ezek és más alapanyagok számtalan variációja. De ami minden rétesben azonos, az a hártyavékonyra nyújtott tészta, aminek az elkészítése sokak szemében tűnik bonyolultnak és félelmetesnek, ezért kevesen vállalkoznak ennek a finomságnak a házi elkészítésére.

Az október 19-én, szombaton délelőtt 10 órakor, a vásárosbéci Kultúrházban, a Gyümölcsoltó Alapítvány szervezésében sorra kerülő tündérkertes összejövetelünkön azonban oldani szeretnénk ezt az ódzkodást: híres környékbeli réteskészítő háziasszonyok, tündérkertes társaink fogják beavatni a rétesgyúrásban, rétesnyújtásban, töltésben, hengergetésben, tekergetésben, kenegetésben, sütögetésben még kevésbé avatott kedves Érdeklődőket a réteskészítés minden csínjába-bínjába. A nyújtáshoz a tágas teret, asztalokat, a sütögetéshez a jól felszerelt konyhát Vásárosbéc Önkormányzata bocsátja rendelkezésünkre. Ezúton is köszönjük! A helyben elkészített finomságokat természetesen helyben alaposan meg is kóstoljuk!

A program előkészítése során, beszélgetésben felmerült az a gondolat, hogy ez a réteses foglalkozás elsősorban talán a „női minőséget” célozza, és emiatt a férfiaknak kevésbé szólna. Ez természetesen nem így van! Nem baj, ugye, ha nők, férfiak egyaránt ismerik, megismerik ezt a folyamatot, és ha valaki – nemtől függetlenül – a tevőleges részvételre valamiért nem is vállalkozna (de miért is nem?!), azért a szemlélődés, a tevékenységgel és a különféle ízekkel való ismerkedés, a kóstolás talán senkitől sem áll távol…

A rendhagyó alkalomhoz kérnénk, hogy a hagyományos batyuinkat is rendhagyó dolgokkal töltsük kivételesen, erre az alkalomra: a finom kész sütemények helyett most konyhakész rétestölteléket, esetleg valami alapanyagot (pl. tejfölt, zsírt vagy más zsiradékot stb.) kérnénk szépen az arra vállalkozóktól. A hozzájárulási szándékokat külön is kérnénk szépen előzetesen jelezni a lentebb megadott címen/számon, a lent megadott időpontig, hogy tudjuk, mire számíthatunk és miről kell máshonnan gondoskodnunk. Célszerű saját tepsit is hozni. Ha valaki esetleg töltelék-ötleteket keres, az internet tele van a legkülönbözőbb receptekkel, de a legegyszerűbb, hagyományos töltelékek is csodásak a rétesben!

Kedvcsinálónak mellékeljük a régi fotók szinte kimeríthetetlen tárházából, a Fortepan oldalról (https://fortepan.hu/) származó, 1930-ból való, házirétes-nyújtásról készült régi fényképet.

A szervezők, vendéglátók számára mindig könnyebbség, ha előre fogalmuk lehet a résztvevői létszámról, így az előzetes jelentkezéseknek örülnénk 2024. október 16., szerda éjfélig a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon.

A találkozást és a közösen elkészített finom réteseket várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel, kedves vendéglátóink nevében is:

Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

Mindig nagy becsben tartottuk, és mindig élvezettel készítettük elő a magunknak szerzett külön időt. Különleges, mert az élmények és érzelmek olyan ritka összefonódása jellemzi, ami sokáig megtart meleg ölelésében.
Egyeske, budapesti egyetemistaként, tulajdonképpen a hétköznapokban már az ohanán kívül van.
Hm.... Szellem-család.
https://falusag.hangfarm.hu/2023/12/szellem-csalad
Ketteske ebben az évben ugyanilyen kilépésre készül. Tudatos anya-gyerek feltöltődéses együtt-léteink, együtt-játszásaink.
Szabad az én gyerekemnek egypár órát adni.

Jakabbal a mai, teniszezés utáni ebédhez terített asztalunk.

Nem javallott ez az irásochka azoknak, akik a pálinka szónak már a puszta hallatán is szent borzadályt vagy más efféle békétlenséget éreznek magukban. Ajánlott viszont azon lelkes gyümölcsbarát Kegyes Olvasóknak, akik szerint a pálinka értelmezhető úgy is, mint „spiritus”, azaz a gyümölcs „lelke”. (Így aztán mondhatnánk azt is, hogy a pálinkászok spiritiszták… De félre a szójátékkal!)

A pálinkakörte fája

A gyümölcsészettől elválaszthatatlan a pálinkászat, mivel jó esetben évről évre kedves gond, hogy mi legyen a bő terméssel. Már degeszre ettük magunkat, rá se tudunk nézni, minden üveg tele befőttel, lekvárral, az összes barátot, szomszédot elhalmoztuk, és még mindig rengeteg gyümölcsünk van. Ekkor jön mentőötletnek: legyen belőle pálinka – ami nagyon jó gondolat, hiszen minőségét a pálinka végtelen hosszú ideig megőrzi (ha mennyiségét nem is mindig addig, ahogy egy kedves barátom gyakran mondogatni szokta), és sokan örülnek, ha ajándékba kapják.

A fa alja körtével borítva

A Pálinkakörtének ezt a nevet kis családunk adta, amikor hozzánk került a dióspusztai birtokocska. Július végétől augusztus végéig dúskáltunk a különféle szép és jó körtékben. Először említeném kedvencemet, a finom vajkörtét (volt belőle szélső fa is, meg középső is, mindkettő csodás; lásd a Faluságban korábban megjelent írásomat róla Vajkörtvély címmel https://falusag.hangfarm.hu/2020/01/vajkortvely).
Volt aztán a gyerekek nagy kedvence, emiatt ők csemegekörtének nevezték a közönségesen Clapp névre hallgató finom, nagy körtét. No meg volt a környéken elterjedten „az a fujtós” néven emlegetett körte, ami egyikünknek sem volt a kedvence, bár Andris azért becsületből egyet-egyet megevett belőle. Az érési sort általában ez kezdte, július vége felé. Ez a fa mindig bőven termett, a nagy, szép, puha körték lehullva beborították az idős, magas körtefa alját, ahol többnyire ott is maradtak, mivel akkoriban pálinkászattal még nemigen foglalkoztunk. Eszegettük ezt a körtét is, de nem túl lelkesen, és mivel azt gondoltuk, hogy másra úgysem jó, egymás közt pálinkakörte néven emlegettük. Aztán ez a név rajtaragadt.

Cefrébe, komposztra

Szép nagy, jóalakú, bőven termő körte a Pálinkakörte, de két élvezhetetlen állapota között talán legfeljebb egy napig ehető. Eleinte tudniillik azért ehetetlen, mert nagyon „fujtós”, fanyar, de ekkor legalább még szép fehér a húsa. Ez az állapot aztán nagyon hamar átfordul: akkor már nem fujtós, hanem ízes, savas-édes, leves, de most meg azért lesz hamar ehetetlen (legalábbis nekem), mert a húsa bebarnul, megpuhul, „szottyossá” válik. Ámbár ezt egyesek – akármilyen hihetetlen is – szeretik.

Fujtósból szottyosba

Telt-múlt az idő. Egyre inkább elmélyedtem a gyümölcsészethez szorosan kapcsolódó, pálinkászatnak nevezett értékmentésben. Bár magam az eredményével meglehetős kevéssé élek, de ajándékképpen sokak előtt becses, alapanyaga pedig Természet-anyánk ajándéka, amit el kell fogadni, meg kell becsülni! Ilyen megvilágításban egyre inkább felértékelődött a Pálinkakörte jósága szememben. Először is: minden évben hűségesen terem, kihagyós éve szinte nincs is. Inkább csak a jól termő és az igen jól termő évei váltakoznak. Aztán: jókor van, a legnagyobb nyárban, amikor igazán kellemes foglalatosság a hőségben sárgára aszott, alacsony fűben felszedegetni a fáról lepotyogott, szebbnél szebb, sokszor az ütődéstől már szétrepedt, nagy, puha, illatos körtéket. Csend van, csak a sárgarigó énekét hallani innen-onnan, egy-egy darázs száll érdeklődően a kicsurranó édes körtelevet szürcsölgetni, remeg a levegő a hőségtől, de az öreg fa alatt hűsítő az árnyék. Szedés közben élvezet a szemnek a fán még csüngő, remek alakú, zöldesből sárgásba éredő, sok szép méretes körte. Néha egy-egy tompán puffanva lehullik.

Szép, vonzó, nagy gyümölcs

A gyűjtésnél nagy előny, hogy ilyen szép, nagy méretű darabokból hamar telnek a szedővödrök, és nagy az összmennyiség is, kiad egy jó főzetre valót Erzsikénél, a kitűnő pellérdi főzdében. A feldolgozásnál nagy előny, hogy a Pálinkakörte már a fáján puhára beérik, így nagyon könnyű és gyors a cefrézés munkája is. És jó pálinka készül belőle.

Gyorsan telik a vödör

Utóirat: A Göcsej Természetvédelmi Alapítvány kiadásában 2016-ban megjelent Göcsej és Őrség hagyományos körtefajtái című könyv 80. oldalán látható Nyári nagyhébér nevezetű körte alakja nagyon hasonlít ehhez a mi Pálinkakörténkhez, és a leírása is ráillik. Kedves Gyümölcsészek, érdemes lenne egyszer éréskor kóstolással és alapos szemrevételezéssel is összevetni a két fajtát, bár a könyvben a leírás így kezdődik: „Kizárólag a Göcsejhez köthető ritka fajta, legalábbis nem találtunk eddigi kutatásaink során másutt.” Hátha kiderül, hogy a Zselicben is előfordul…

Mitől lehet egy mogyoróbokor különös jelentőségű?
Egy talán semmitől, de húsz mogyoróbokor már mindenképp. Mi ezt nem akartuk, de tényleg. Csak úgy jött az életünkbe telekkel együtt. Hogy megvilágítsam miként tartok most ott, hogy szombat reggel 7-kor a kertben görnyedek a mogyoróbokor alatt: Az úgy volt, hogy kicsinek gondoltuk a 2000 négyzetméteres kertünket. Meg hát a kertszomszéd amúgy is már idős volt, és muszáj volt eladnia a területét. Ami viszont közvetlenül a mi telkünkkel határos. Sőt állítólag valamikor 100 éve ez nem is két telek volt, hanem egy. Szóval az Isten is úgy akarta, hogy mi megvegyük, és újra egyesítsük, ami összetartozik. Na, így van nekünk most 20 mogyoróbokrunk, meg úgy 10 almafánk, cseresznye, dió… stb. Persze, tudom, egy kincs.

De a kincs nem adja ám könnyen magát. Ki is kell azt ásni. Minden évben. Többször is. Ezért most mogyorót szedek reggel hétkor. Tudom, választhatom azt is, hogy ott rohadjon el a bokor alatt. És alighanem részben ez is lesz a vége. De azért rossz nézni. Főleg, hogy rendes diót már évek óta nem láttunk, és a karácsonyi sütibe majd milyen klassz lesz (az a 15 dkg). Hogy lehetne mégis ott hagyni ezt a kincset a földön? Amikor először nekiálltam, csúfos kudarcba fulladt a tevékenység. És veszekedésbe a gyerekkel, hogy arra nem képes 12 évesen, hogy segítsen a mogyorót zsákba rakni. Következtetés: Meg kell bíznunk valakit vagy inkább valakiket, hogy szedjék össze. Férj kijózanító válasza: Mire kifizeted az embereket, már ott is rohadhat inkább… Köszi.

Ma reggel 7-kor végre nem volt égető forróság, sőt egész kellemes idő volt. Egyedül, a mogyoróbokor alatt mogyorószüret meditációt tartottam. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szeretne egy kicsit egyedül lenni a gondolataival. Ahogy szedegettem a kincseimet (tudvalevő, hogy a mogyoró nagyon apró jószág, és nagyon mélyre kell hajolni érte), tehát ahogy szedegettem, egy csomó minden megfogalmazódott bennem. Például az is, hogy luxus körülmények között élünk. Egyrészt úgy mint a 21. századi ember. Ez már önmagában hordozza a luxust. Csak elmegyünk bármelyik boltba, és megveszünk bármilyen zöldséget, gyümölcsöt, amit szemünk-szánk kíván. Egy mozdulattal bekapcsoljuk a mosógépet vagy beülünk az autóba, és percek alatt teszünk meg kilométereket. Másrészt mi itt vidéken egy másfajta luxust is magunkénak tudhatunk. A teret, az időt, a nyugalmat. Csak kilépek az ajtón, és a saját hatalmas udvaromban vagyok csupa zölddel körülvéve. A gyerekeim a szomszédba járnak óvodába, iskolába. A hétköznap reggeli indulás és odaérkezés összesen belefér 10 percbe. Utána itthon dolgozom. Vendégházaink vannak, vagyis tulajdonképpen mi ott élünk, ahová mások nyaralni járnak. Hát mi ez, ha nem luxus?

Az a típus vagyok, aki szívesen gondol arra, hogy milyen lehetett az 1900-as évek elején itt élni. A paraszti kultúra gyakorlatiassága, a „mindennek van oka és következménye” nagy hatással van rám. És egyben kapaszkodót nyújt, amit szerintem manapság már kevesen találnak. Amikor még nem volt hűtőszekrény, viszont a boltban is csak egy-két dolgot kaphattál meg, valóban azon múlt az életed, és a családod élete, hogy milyen módszereket találsz az élelmiszerek tartósítására. A ruháidat nem dobáltad egy hordás után a mosógépbe, mert nem volt mosógép. Meg amúgy ruha is csak pár darab, amiket a nagyanyád vagy anyád szőtt és varrt meg. Minden a természetből táplálkozott és oda is tért vissza. Egyszerűen részei voltunk az anyatermészetnek, és ha okosan, gondosan éltünk az életünket, akkor volt esély, hogy nem halunk bele túl gyorsan. Akkor most szégyellnünk kellene magunkat amiatt, ahogy most élünk? Azt hiszem az ember természetének része az is, hogy azokon a dolgokon, amik nem elég kényelmesek, viszont fejleszthetők, mindig változtatni akar. A fejlődés vágya abból alakult ki, hogy valakinek nem volt elég jó az, ami volt. Változtatott rajta. És egyszer csak ide jutottunk. Szóval azt hiszem, ahelyett, hogy szégyellném magam, inkább hálás vagyok, és gyakran gondolok azokra, akik még tudták, hogy mit miért csinálnak. Például miért ültetnek 20 kiirthatatlan mogyoróbokrot egy kertbe…

Tett helyszínéről menekülő szilvakukac

Tudom, mit tettél a szilvámmal – helyzetkép

Ahogyan felvágod az épnek tűnő szilvát a lekvárhoz és belelátsz - meglátod a feketeséget, a löttyedtséget, a belepiszkítást, és mindezek okozóját: a szilvakukacot.
A legegészségesebb fán is akad egy-két romlott szem. Az ehetőség/élhetőség – mint oly sok mindennel kapcsolatban – az arányon múlik. A még igen, már nem kategóriáján.
Fertőzöttség. A tolerancia/intolerancia mértéke. A minőség kategóriájának elvárásai. Vannak olyan fák, melynek ép gyümölcsei sem érik el a kívánatosságot. Hm.
A kukacossággal meg lehet küzdeni. A kukacsággal, mint világhoz való viszonyulással, az élősködő attitűddel – én legalább is – egyre kevésbé. Ki is az agresszor? A kukac, vagy az, aki felvágja a szilvát és napvilágra hozza?

Szilvapucolás – válogatás

Szilvalekvár egészséges alapanyaga