Új gyümölcsfajok termesztési lehetőségei

A jelenleg különböző országokban és különböző klímákon termesztett gyümölcsfajok java része más őshazából származik, mint ahol napjainkban üzemi méretekben termesztik. Ha csak a már évszázadok óta Magyarországon általánosan elterjedt gyümölcsfajokra, szőlőre, almára, körtére, cseresznyére, szilvára, barackra gondolunk, és utánanézünk ezek földrajzi eredetének, azt találjuk, hogy közülük csak nagyon kevés őshonos a Kárpát-medencében. Ezen fajok terjedése a történelmi események (népvándorlások, háborúk, hódítások) révén zajlott. Miután évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt a fajok terjedését ellenőrző intézmények nem léteztek, ezek akár távoli földrajzi helyekről más földrészekre is könnyedén eljuthattak humán segítséggel, működőképességüket pedig az adott helyen maga a valóság igazolta vagy cáfolta.

enter image description here
tormaföldei fügeültetvény légi felvételen az ültetést követő évben

A 20. század jelentős változást hozott ebben, oly módon, hogy létrejöttek a fajok meghonosíthatóságát, termeszthetőségét tanulmányozni hivatott intézmények. Így – szerencsés esetben – tudományos alapon honosodhattak meg újabb fajok, amelyek az említett intézmények rutinja szerint kísérleti termesztési próbákon estek át. A kommunizmus évei alatt nagyon sok elhibázott, félresiklott, rosszul értelmezett intézményi próbálkozás kudarca olyan következményekkel járt, hogy jelentős számú meghonosításra érdemes és üzemi termesztésre alkalmas gyümölcsfaj került téves módon a termeszthetetlen fajok listájára.

enter image description here

Feltételezhető, hogy a kutatók túlzott óvatossága a meghonosítható fajok tekintetében nagyban köszönhető volt az 50-es évek kommunista parancsuralmi rendszere által diktált, beláthatóan kudarcra ítélt citrom és narancshonosítási kísérleteinek is. Innen kezdve ugyanis az érvényes próbálkozásokra is hajlamos volt az átpolitizált "szakma" rásütni a "magyar narancs" bélyegét. Ennek is köszönhető, hogy a magyar gyümölcsfaj honosítás az utolsó, több mint fél évszázadban csak nagyon csekély eredményeket tudott felmutatni. Márpedig a versenyképes gyümölcstermesztés megköveteli, hogy lépést tartsunk faj- és fajtahasználatban is a piac követelményeivel a rendelkezésre álló talaj és klímapotenciál maximális kihasználásával. Ehhez elengedhetetlen, hogy a minél nagyobb hozzáadott értéket és minél nagyobb jövedelmezőséget biztosító fajok kerüljenek telepítésre. Ha a korábban meghonosodott, hagyományos gyümölcsfajok termőkörzeteit vizsgáljuk Magyarország térképén, azt találjuk, hogy ezek elsősorban történelmi meghatározottságúak, és nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem veszik figyelembe például az adott terület klímaadottságait. Például kajszi és őszibarackból Kecskemét, valamint Szatymaz környékén kiterjedt termőkörzetek találhatók, ahol ezek a fagyérzékeny ültetvények sorozatos téli és tavaszi fagykárt szenvednek hatalmas terméskiesésekkel. Hasonló mondható el Északkelet-Magyarország számos körzetéről is. A termőkörzetek helyének megítélésében – sajnálatos módon – a felügyelő szakma állásfoglalását hosszú időn keresztül ez a status quo határozta meg, ökológiailag is helyén valónak ítélve ezt a történelem szülte helyzetet. A valóság pedig könnyűszerrel felfedhető, elég hozzá nyomon követni az adott térségekben kárt okozó meteorológiai események gyakoriságát.
A jelenleg is érvényben lévő "szakmai vélemény" szerint például a zalai, dél-zalai körzetben mindössze az almatermésűek és a bogyósok élveznek támogatást a gyümölcsfajok közül.
Miután a "szakma" (csak idézőjelbe téve vagyok képes említeni) által ajánlott és támogatott fajokon kívül nem is létesült a térségben olyan, számottevő méretű, eltérő fajt képviselő ültetvény, amely egyszerű módon megadhatta volna ennek a téves állításnak a cáfolatát, kénytelenek vagyunk ezt szórvány-referenciákkal és a térségben regisztrált meteorológiai adatokkal pótolni.
Elöljáróban egy nagyon fontos megjegyzés: a legfontosabb tudnivaló a témában, hogy a klíma nem két dimenzióban, hanem három dimenzióban értelmezendő!
Nézzük meg ezt részletesebben!
Tudvalevően, a zalai, dél-zalai térséget nagyon változatos domborzat jellemzi. A megye déli területének határát a Mura folyó képezi, itt ér véget a Zalai-dombság és ereszkedik le lassan a Mura síkjára. A gyümölcstermesztés egyik legmeghatározóbb klímaeleme a meteorológiában az 'éjszakai minimum'-nak nevezett hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy az éjszaka folyamán milyen abszolút értékig süllyed a levegő hőmérséklete. Ez a tényező az, amely a téli időszakban korlátot szabhat egy adott növényfaj túlélésének.
Közismert, hogy bizonyos hideg teleken olyan alacsony hőmérsékletek fordulnak elő, amelyek korlátozottan téltűrő fajok túlélését veszélyeztetik. Ez abban nyilvánul meg, hogy a fás szövetek is visszafordíthatatlan károsodást szenvednek a tűrőképességüket túllépő mértékű, kritikus hideg hatására.

enter image description here
virágzó kivi

Az ilyen alacsony hőmérsékleteket okozó helyzetek jellemzően az alább leírt légköri történések következményei: egy havazást eredményező, sarki eredetű hidegbetörést követően nyugalomba jut a nagyon hideg levegő.
Az ilyen eseményt követő derült, szélcsendes éjszakákon a hótakaró felett az akadálytalan kisugárzás miatt a levegő oly mértékben hőt veszít, hogy -15, -20,- 25 fokos hőmérsékletek alakulhatnak ki.
Itt lép be a gyümölcstermesztés legfontosabb eleme, a kisugárzási inverzió.
Miről is van szó?
A szélcsendes, derült éjszakákon a kisugárzással energiáját vesztő, kihűlő levegő sűrűbbé válik, fajsúlya megnő, a gravitáció hatására kiülepszik. Kitölti a terepalakulatok legmélyebb pontjait, míg ettől függőlegesen felfelé haladva méterről méterre ritkább, magasabb hőmérsékletű levegőrétegek maradnak fenn.
Ez a légköri jelenség oda hat, hogy a völgyekben, sík területeken, mély fekvésekben kritikusan alacsony hőmérsékletek, -20,-25 fokok alakulnak ki, míg a dombokon, így a dél-zalai térség dombi fekvéseiben is a hőmérséklet jellemzően nem süllyed -15 fok alá. Ez olyannyira igaz és törvényszerűségként fogadható el, hogy a tágabb térség meteorológiai adataiból és az indikátor növényeink (például füge vagy fűszerbabér) sértetlensége alapján az elmúlt 30 évben a dél-zalai térség megfelelő szintjein/fekvéseiben a hőmérséklet soha nem érte el a -15 fokot, mindig -15 fok felett maradt. A telek legeslegalacsonyabb értékei a dombokon jellemzően -12,-13 fok körül szóródtak.
Ezt a tényt, a maga életkorával, 30 éves múltra vetíti ki ez a több mint 2 emelet magas, Murafölde egyik dombján található óriási fügefa, amely láthatóan soha nem károsodott. Ez annak tükrében értékelendő, hogy a füge számára a halálos küszöb -15 fok.

enter image description here

Az ehhez hasonló méretű fügefa-klímaindikátorok a térségben, a dombi fekvésekben tucatjával fordulnak elő. A dél-zalai térség közelében, a szlovén határtól 30 km-re lévő, szlovéniai Jeruzalem dombi meteorológiai állomása az elmúlt 70 évben egyetlen alkalommal előforduló legalacsonyabb minimum hőmérséklete -18,5 fokos érték. Ezzel egyidőben, 1985 telén Olaszországban, a mediterrán térségben ennél jóval alacsonyabb hőmérsékleti értékek is előfordultak, így például Firenzében -23,4 fok. De Róma közelében, Lazio tartományban is -19,-20 fokok voltak. Ez a Jeruzalem szőlőhegyén 70 év alatt egy alkalommal mért -18,5 fokos abszolút minimumhőmérséklet olyan érték, ami a magyar Alföldön szinte minden télen előfordul.
2010. december 18-án egy nagy havazást követően másnapra, 19-ére virradó éjjel a szélcsendes, derült időnek köszönhetően a Lenti mellett, völgyben fekvő Iklódbördőce hivatalos OMSZ meteorológiai mérőállomásán -22 fokos minimumot rögzítettek. Ezen az éjszakán, ugyanakkor, az általunk a tőle légvonalban kb. 6 km-re lévő tormaföldei 6 hektáros fügeültetvény területén egy hitelesített, pontos, szabványos árnyékolóval ellátott, szabályosan telepített hőmérővel -8,1 fokos minimumot mértünk.
A két hőmérsékleti érték között 14 fokos eltérés volt a kisugárzási inverziónak köszönhetően.
Az inverziós olló nem mindig ennyire nyitott, de mindig elegendő ahhoz, hogy a magasabb, dombi szintek hőmérsékletét a biztonsági határon belül tartsa.
Összevetésképpen megjegyzem, hogy ugyanezen az éjszakán az olaszországi Rimini meteorológiai állomása -12,8 fokos minimumot mért, ami közel 5 fokkal alacsonyabb, mint annak a tormaföldei dombtetőnek a minimuma, amelynek közvetlen közelében a völgytalp mínusz húsz foknál is alacsonyabb értéket produkált.
Az elmúlt 15-20 évben számtalan ilyen összehasonlító mérést végeztünk a térségben, hasonló eredményekkel. Ezek az adatok és tapasztalatok adnak garanciát arra, hogy a téli alacsony hőmérsékletre érzékeny fajok biztonsággal termeszthetők a dél-zalai dombok megfelelő fekvéseiben/szintjein.
A fent leírtak mindjárt arra is rávilágítanak, miért alakulhatott ki a Zalára rásütött „hűvös klímájú" megye sztereotípia.

enter image description here

Hogy-hogy se, a meteorológiai szolgálat mérőállomásai az elmúlt több, mint fél évszázadban olyan fekvésekbe kerültek, mint amit a fentebb leírt iklódbördőcei -22 fok jellemez.
A nagykanizsai, a lenti, a letenyei, a zalaegerszegi (Andráshida) és az iklódbördőcei mérőállomás mind-mind völgyi, patakparti, folyóparti, völgytalpi, mély, fagyzugos fekvésbe került. Az ezen mérőhelyekről begyűjtött adatok: a középhőmérsékleteket súlyosan lehúzó éjszakai hőmérsékletek/minimumok, a völgyeket jellemző magas páratartalmak, a korai és késői fagyok előfordulási mutatóival jellemzett, kedvezőtlen klímát terjesztették ki (két dimenzióban) a teljes térségre.

enter image description here

Köztudott, hogy Zala megye a napos órák száma vonatkozásában az országban az egyik legalacsonyabbra értékelt terület.
Ez a meteorológusi körökben elterjedt téves dogma tudati kényszerén túl olyan szerencsétlen körülményeknek is köszönhető, hogy például a nagykanizsai meteorológiai állomást hatalmas fűzfák vették körül, reggel és késő délután beárnyékolva a napfénymérőt. Nem véletlen ezután, hogy az ilyen körülmények a napfénymérés vonatkozásában is fals eredményekhez vezettek, azaz a térség napfényes óráit is durván aláértékelték. Az állomás azóta nyugdíjba vonult, egykori vezetője bevallotta, hogy a leírt ok miatt a mérendő adatokat becsléssel helyettesítették. Nyilvánvalóan előítéletesekkel. Ismét a határ túloldalán lévő meteorológiai állomásra kell hivatkoznunk, ugyanis a magyar határtól 30 km-re lévő szlovéniai Muraszombat meteorológiai állomásának 10 éves adatsorából (1997-2006-ig) számított napfényes órák éves átlaga 2068 óra. Ugyanezen időszakban a rendkívül naposnak ítélt Pécs állomása teljesen hasonló értéket mutat. Megjegyzendő, hogy a pozíciókat tekintve, a pécsi állomás egy dombtetőn, a muraszombati a Mura mentén van elhelyezve. Ez a körülmény a mérőpont fekvéséből fakadó ködhajlam tekintetében Pécset kedvezményezi, ezért térségi értelmezésben a muraszombati akár potenciálisan kedvezőbbnek is értékelhető.
Ezt a sejtést támasztja alá egy másik adat: az 1961-1990 közti 30 évben a zalai Muraföldétől 30 km-re lévő horvátországi Varasd meteorológiai állomásának éves napfényátlaga, a horvát meteorológiai szolgálat adatai szerint 1997 óra. Ugyanebben a 30 évben, ugyanezen adatforrás alapján a Pécstől délre lévő horvátországi Eszék éves napfényátlaga 93 órával alacsonyabb, azaz 1904 óra. Mindez annak ellenére, hogy a közvetlenül a Dráva partjára helyezett varasdi állomás a ködös napok vonatkozásában nagyobb gyakoriságot tudhat magáénak.
Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a dél-zalai térség teljesen hamis megítélés alá esett.

enter image description here

Elgondolni is szörnyű, milyen gazdasági károkhoz vezetett, milyen elképzeléseket, kezdeményezéseket fojthatott el csírájában a szakmák által Zala megyére kivetített negatív kép az ország favorizált térségeivel szemben. A fentiekben a gyümölcskultúrákra (különösen a mérsékelten téltűrő fajokra) nézve veszélyes téli minimumhőmérsékletekről írtam.
A másik veszélyes időszak, ami az adott év termését veszélyeztetheti, a tavaszi fagyok időszaka. Ilyenkor is ugyanaz a légkörfizikai folyamat zajlik, értelemszerűen magasabb hőmérsékleti tartományban a március-májusi időszakban. Ekkor viszont már a 0 fok alatti hőmérsékletek is kárt tudnak okozni. Az ilyenkor végzett megfigyeléseink és méréseink azt igazolják, hogy a kisugárzási inverziónak köszönhető hőmérsékletkülönbség oda hat, hogy a dombok megfelelő szintjei/fekvései gyakorlatilag szinte 100 %-osan fagyveszélymentesnek minősíthetők. Analóg módon a korlátozottan téltűrő fajok vonatkozásában letális küszöböt át nem lépő téli hőmérsékletekkel. Ez nem kevesebbet jelent, mint, hogy egy ilyen, dél-zalai dombra telepített kajszibarack, őszibarack, cseresznye, stb. ültetvény évtizedeken keresztül téli és tavaszi fagykárból származó terméskiesést nem szenvedne.

enter image description here

A füge, mint minden vonatkozásban klímaindikátor egyértelműen bizonyítja, hogy mind a téli, mind a tavaszi fagykárok, valamint az éréshez szükséges magas hőigény tekintetében a dél-zalai dombok mindazt maximálisan kihozzák, ami Magyarország határain belül a gyümölcstermesztés szempontjából fontos környezeti körülmény lehet. Egy internetes kertészeti fórumban a korlátozottan téltűrő és egyéb, magas hőigényű gyümölcstermőkről posztoltam dél-zalai dombokról származó képeket 12 éven keresztül minden fenológiai fázisban. A fórumba az ország minden részéről érkeztek ugyanezen növényekkel foglalkozóktól képes hozzászólások. Ezek kivétel nélkül a dél-zalai térség fölényét mutatták minden mutatóban: téli túlélés, tavaszi fagymentesség, korai virágzás, korábbi érés, bővebb termés, gyorsabban fejlődő növények, később jelentkező őszi fagyok. A meteorológiai adatokból és az összehasonlításokból is kiderül, hogy a dél-zalai térség dombjain a vegetációs időszak kb. 2 hónappal hosszabb, mint akár a közvetlen közelükben lévő völgyekben, sík, lapos fekvésekben, valamint az ország alföldi területein.

enter image description here

A fent leírt klimatológiai tények alapozták meg azokat az elmúlt évtizedekben folytatott sikeres termesztési kísérleteket, amelyek alapján megállapítható, hogy a füge mellett, megfelelő fekvésekben nagyon eredményesen termeszthető a kivi és a káki (datolyaszilva) is.
Kísérleteim és kutatásaim több ezer munkaórát ölelnek fel, amelynek keretében nyomon követtem a hobbikertész szinten meglévő kivi és káki növénypéldányok százait. Nemkülönben a különböző településeken működő kertbarát közösségek köreiben végzett terjesztői és oktatási tevékenységem eredményeként települt és szakszerűen művelt növényegyedeket.

enter image description here

Terjesztői munkám kiterjedt a szomszédos Szlovénia határmenti, magyarlakta területére is, ahol a magyar kisebbség köreiben igyekeztem ezt a "tudományt" terjeszteni. Ennek köszönhetően ott is települt már egy kisebb kiviültetvény.
Elmondhatjuk azt is azonban, hogy nem minden egyed van olyan kedvező fekvésben, mint amit mi a biztonság kedvéért üzemi termesztésre ajánlunk, de ennek ellenére nagyon jelentős sikerrel működtetik ezeket is. Ez a tény még inkább megerősíti azt, hogy a klíma szempontjából biztonságos fekvésekben bőségesen kockázati határon belül mozgunk. A referencianövények közül nem egy a 20 éves kort is meghaladja, és az elmúlt 20 év időjárási vérzivatarait becsülettel kiállta, bámulatos mennyiségű és minőségű termésekkel.
Az elmúlt évtizedben, terjesztői munkám gyümölcseként több, kisebb ültetvény is létesült az említett fajokból. Miután ezek mind kedvező fekvésekbe kerültek, kiváló eredményekkel dicsekedhetnek, még úgy is, hogy fiatal koruk miatt még nincsenek termőképességük csúcsán.
Az általam kedvező fekvésűnek ítélt dombi területek döntő része kisparcellás szőlő, vagy még működő, de halódóban lévő, régi szőlőterület, vagy már elhagyott, invazív növényfajokkal borított, kivadult bozót, "legjobb"esetben extenzív, szántóföldi kultúrákra elpazarolt(!) terület.
Az ilyen, gyümölcsültetvény létesítésére alkalmas területek többszáz hektárt is kitesznek.
Örvendetes, hogy ötleteim és szaktanácsaim alapján már több, üzemi méretűnek minősíthető ültetvény is született a térségben, amelyek figyelemreméltó referenciát teremtettek.

enter image description here
becsehelyi kákiültetvény

enter image description here
becsehelyi kákiültetvény

enter image description here
becsehelyi kákiültetvény

Mesebeli sikertörténet valósulhatna meg azáltal, ha mindez a jövőben markáns gazdasági valósággá nőne a dél- zalai térségben.

enter image description here

U.i..:Ez az iromány eredetileg térségi célzattal született, de érvényessége kiterjeszthető bármelyik dunántúli dombvidékre, így a baranyaira is.

De én mál holgásszá isz váltam...

Peti unokám a tavalyi év szeptemberében töltötte be negyedik életévét. Még nem volt hároméves, amikor először elvittük édesapjával az első horgászélmény megízleltetésére. Miután ez várakozáson felül sikerült, a bevetéseket (itt, szó szerint) az azt követő másfél évben többször is megejtettük. Jómagam kisgyerekkorom óta szenvedélyesen űzöm ezt a sportot (igen, sportot /fogalomtisztázás a horgászat lényegét és technikáit esetlegesen nem ismerők részére/), Petike apukája is megszállott pergetőhorgász volt gyerekkorában. Így nem véletlenül találtunk rá erre a "szabadidős tevékenységre" Petike részére. Sőt, nem csupán egy családi hagyomány továbbviteléről van szó, hanem ez egy nevelési stratégia részét képezi. De miért is? Korunkban minden erő azon munkálkodik, hogy a legújabb generációt minél távolabb tartsa a természettől, sőt mi több, a természetestől. Ezért aztán különösen fontos most, hogy ne hagyjuk magunkat és ezáltal őket elsodortatni az árral. Nagyon tudatos stratégiákat kell megterveznünk és rendíthetetlenül követnünk ahhoz, hogy legzsengébb utódaink minél inkább a szörnyű fősodor veszélytelenebb, sekélyebb, biztonságosabb parti zónájában legyenek képesek majd maradni. Az egyik kulcs a természethez való kötődés lehet. Nem rossz a hétvégi erdei, vagy vízparti kirándulás sem, de ehhez képest hatékonyságában egy nagyságrenddel magasabb fokozatot testesít meg valami olyan konkrét tevékenység, ami "szakértelmet" feltételez. Nem véletlenül van megtámogatva Petike részére a horgászszenvedély még egy kertészkedő foglalatossággal is, ami ugyancsak szenvedélyévé kezd válni.
A horgászhely megválasztása sem véletlenszerűen történt. A Kerka folyócska egyik olyan parti állásában alakult ki, amit nagypapa dédpapával, majd nagypapa kispapával rendszeresen látogatott a maguk korszakában. Nem véletlenül kerülünk fiammal együtt valamilyen átszellemült állapotba azon a helyen, és akár hiszik, akár nem Petike is megérezte, hogy ez több, mint egy egyszerű, akármilyen folyópart, itt valami misztérium is jelen van.
Télvíz idején horgászati céllal nem látogatjuk, legfeljebb egy-egy rövid kis helyszíni szemlét teszünk. Ilyenkor, a fogási élményeket felidézendő, horgászati és halbiológiai könyvek képeivel frissítjük fel a "szakismereteinket". Egy ilyen alkalommal, nálunk, a nagyszülőknél töltött délelőttöt követően Petike arra kérte az érte érkező anyukáját, hogy hadd vihesse magával a tanulmányozott halas könyvet. Miután erre megkapta az engedélyt, boldogan a nagymamája felé fordult és így szólt: - Ha majd nad leszek, nekem isz halasz konveim lesznek! Meghatódva néztünk egymásra feleségemmel, egy félmosoly kíséretében.
Nem sokkal később részt vettem horgászegyesületünk éves közgyűlésén, ami minden évben egy egyperces, néma felállással kezdődik az előző évben eltávozott horgásztársak tiszteletére. Miután sajnálatos módon az éves statisztika ebben a vonatkozásban meredeken felfelé ívelő pályát mutat, hevenyészett átlagéletkor számítást végeztünk, amiből kitűnt, hogy bizony az egyesületi tagok életkori átlaga meghaladja a 60(!) évet. A magam 71 évével itt még középkorúnak minősülök (még egyszer és utoljára).
Pár nappal ezután fiaméknál beszélgetve, beszámoltam a családnak a fenti szomorú adatokról. A beszámolót azzal a megjegyzéssel zártam, hogy amennyiben Petike felnőttként horgásszá válik, szinte egyeduralkodó lesz a horgászvizeken, mivel a korosztályából nem lesznek konkurensei. Petike egyidejűleg a "Bufalo intelligente" című kedvenc meséjét nézte. Olyankor általában annyira koncentrál, hogy hiába hozzá szólni, nem hallja. Ennek tudatában úgy véltem, hogy teljesen kimarad a diskurzusból. Ezért aztán minden felnőtt meredten nézett, amikor mondatom befejeztekor, mintegy kiegészítésként, megszólalt: - De én mál holgásszá isz váltam....
Amint hazaértünk fiaméktól, azonnal nekiláttam egy színes ceruzás hal-rajzsorozat első tagja megalkotásához. Mindezt azért, hogy amikor nagy lesz, teljes bizonyossággal lehessen "halasz konve".
De! Mivel van neki egy édes másfél éves kishúga, aki még idáig nem került szóba (de ami késik, nem múlik) hogy ő se maradjon rajzok nélkül, számára egyidejűleg elindult egy szárnyas sorozat. Így aztán amikor ő "nad lesz, bisztoszan lesz neki szárnasz konve".
U.i. A rajzokat olaszul feliratoztam, annak megfelelően, hogy én az unokákhoz kizárólag olaszul beszélek és elég sok, tevékenységünkhöz tartozó fogalmat előbb tanulnak meg olaszul mint magyarul. Ha valakit ez netalán megbotránkoztat, azt azzal nyugtatnám meg, hogy a második nyelv legádázabb antagonistája az első nyelv/többségi nyelv/anyanyelv, amin előbb vagy utóbb úgyis mindent megtanul a gyermek.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Hótégla

Szeretem az igazi, havas téli hétvégéket. Szeretem figyelemmel kísérni a gyerekek játékmunkájának alakulását. Amikor a kettő találkozik, na, azt különösen szeretem.
A ház köré kiterjesztett területet lassan fedezik fel teljes mélységeiben és titokzatosságában. A hétvége lassú, nyugalmas tempójában a gyerekek egy ilyen térben elkalandozó-felfedező hangulatban voltak. Minden adott volt a kalandhoz: bőséges meleg reggeli, szikrázó napsütés, hideg, hó és hójókedv.
Reggeli közben már arról folyt a csevej, hogy a havazáshoz ki melyik lapátot, vödröd, talicskát használja először, hogyan osztják be az eszközöket, ki milyen falat, hógolyót fog készíteni, kinek merre lesz a területe - egyértelműen egy birodalmak közötti csata előkészületei folytak. Területkijelölés - építkezés - szövetségkötés - harc vonalon mozogtak a gondolatok.
Mindig vicces, amikor a szigorúan és sokszor gyanúperrel élő anyai ellenőrzés után kiáramlanak az udvarra. Káosz és csönd marad bent, kint pedig.... az egész falu hallhatja, hogy a gyerekek szellőznek.
"Gyertek gyorsan, ilyet még nem láttatok!" - amióta Ellenden lakunk, ez a felkiáltás (ühüm, a rivallás megfelelőbb szó lenne) már mindenki szájából elhangzott és mindenki megtanulta, hogy ezt bizony nagyon komolyan érdemes venni.
Az előző napi szél készítette hófúvások és hótorlaszok hullámoztak a szántóföld és a telkünk határvonalán. A hó állagát, minőségét és mennyiségét elemezve arra jutottak a skacaink, hogy ezt nem érdemes puszta védőfal építésére elpacsálni, ebből iglut lenne jó alkotni. És nekikezdtek....
A munkaszervezési tárgyalásokat hamar letudták és csak dolgoztak és dolgoztak:

enter image description here
hű, milyen jó, hogy legalább télen nem lehet vályogozni, így mosni nem, csak szárítani kell a ruhákat....

enter image description here
anyagvédelem napernyővel

enter image description here
Muszta cica megfigyelőként

enter image description here
Muszta cica méretet vesz

Algoság - beszámoló a madridi ICLC-ről

Egy ideje elmaradt a zenei és technológiai rovat a Faluságon, ami annak a jele, hogy épp akörül folyik a munka (más esetben is tapasztalom az írásbeli kommunikáció polarizáló és ezáltal félreérthető hatását: valaki vagy sokat ír [magáról] vagy nem ír [másról vagy magáról], de aligha van olyan, aki a kettő közé pozicionálja magát, noha az ő szerepe a leginkább jelzésértékű az egészre nézve [bár a közösségi oldalakon a csendben lévők is épp továbbgörgetésükkel jeleznek {épp a sokat írók nem nagyon figyelnek erre}, azok, akik látnak, olvasnak, gondolkodnak, de nem reagálnak, nem kezdeményeznek; nagy élmény egy-egy csendben lévő közösségioldal-társsal olykor-olykor szóban, tipikusan az utcán találkozva megbeszélni egy virtuális kommentfolyamot vagy eseménysort]), ami most legalább egy kicsit befejeződött vagy irányt váltott azzal, hogy a múlt héten Madridban bemutattam a live coding konferencián az évek óta pátyolgatott Makkerónit.

enter image description here
A CineVivo természetes nyelvű vizuál-kódoló rendszer bemutatása

Kezdem onnan, hogy mi a live coding. Ez egy olyan, nemcsak elektronikus zenei, hanem akár egészen más művészeti ágra (koreográfia, vizualitás, költészet) is alkalmazható előadásmód, amelyben a végeredményt létrehozó szabályszerűségek a néző szeme láttára születnek, tipikusan számítógépes kód formájában. Így nem csak a produktumot hallja/látja/olvassa a közönség, de annak eredetét is, amennyiben azok számítógépen futó programokra írt utasítások. Más ez tehát, mint az improvizáció, amelyben a folyamat és a végeredmény alkotja az egészet: itt azt a forrást is láttatni óhajtjuk, amit csak mi látunk, és ezzel mintha jobban közvetítenénk azt, ami bennünk van (a rutin, a koncepció, ötleteink) és amúgy érzékszervileg közvetíthetetlen. Így, leírva már konkrétabban megfogalmazódik az, hogy nem értem, ez miért is jó. Nem a bennünk zajló folyamatot, hanem csak egy eggyel közelebbi réteget nyitunk meg a tisztelt publikum előtt, de attól még a kulcs nálunk marad; legfeljebb csak az érthetetlenség válik még nagyobbá, ha valami olyat alkotunk, ami elvárhatatlan azon dokumentumoktól, amelyeket közszemlére helyezünk.
Itt, Madridban is jópárszor volt ilyen érzésem. Ami egyébként pozitív elmozdulás, tekintve, hogy nem rajongtam eddig a (jó) live coding-ért, mert elnyújtott és vérszegély előadásokat láttam, a táncosabb verziójú algorave produkciók pedig a '90-es évek eleji happy rave partik és a még régebbi demoscene világ (mindkettő külön-külön amúgy fantasztikus közeg!) legkisebb közös osztójára utalták a zenei világot. Ezzel szemben viszont néhány hangperformansz világokat mozgatott meg a fülünk hallatára, és hiába bármilyen segédlet, akkor sem lett tiszta, hogy ennek kódja egyáltalán hogyan íródhatott meg, nemhogy a projektoron közvetítve, de úgy egyáltalán?

enter image description here
AlgoRave est

Szóval az a helyzet, hogy átértékelődni látszik egy-két dolog miatt a live coding-ról alkotott véleményem. Eddig úgy értelmeztem az egészet, mint ahogy az a lovasíjász, aki ólomsúlyt visel a derekán, csak hogy véletlenül se legyen könnyű dolga munka közben: a live coding-ot is úgy tekintettem, mint ami olyan mérvű akadályt állít a zenei előadás elé, hogy soha ne lehessen a zenélésből örömzenélés vagy zenehallgatásöröm (emlékezünk Thomass Mann Doktor Faustus-ára: >a zenének olyan nagy az istállómelege, hogy képtelenség lehűteni<), mert minden egyes apró zenei eseményért gondolkodni, tervezni, számolni kell. Valahogy még most is úgy tűnik, hogy inkább az interfész illetve az előadásmód dominál a kifejezés fölött, de mintha maga a kifejezés már egy, az alkotó által testreszabott "akadály" lenne. Ez voltaképpen akár stílusjegy is lehet.

Az ICLC vagyis a live coding közösség nemzetközi konferenciája néhány éve szerveződik (az elsőt 2015-ben látta vendégül a Leeds-i egyetem), és körülötte mára egy 100 fő körüli (inkább virtuálisan aktív) közösség áll, akik rendszeresen megmutatják egymásnak alkotói és programozói munkájuk, kutatásaik eredményeit. Már túl vagyunk az alapkérdéseken, de időnként azért felmerülnek az önlegitimáló, a terület egyedi sajátosságait újrakódoló viták: előadásmód, vizualitás megjelenése, melyik operációs rendszer az autentikus stb., ugyanakkor még vagy már nem foglalkozik a csoport esztétikai, zenei kérdésekkel. Talán jobb is (Danto óta jól tudjuk, milyen következményekkel járhat az önreflexió nárcisz-tükre...), és talán pont emiatt is - mert nem számít, hogy mi akadémikus és mi underground, mit kell ülve és csöndben figyelni, mit pedig sörrel a kézben - elég változatos művészeti megközelítésekkel találkozhatunk.
Mint pl. a fent már említett világmozgató performanszok között Renick Bell, vagy inkább a gameboy-punk vonalat képviselő, argentín Maia Koenig (RRayen) által kijelölt két véglet. A szervezőket láthatóan egy percig sem foglalkoztatta, hogy stilárisan vagy műfaj szerint a hagyományos elvárásokhoz igazítsák a programot, így találkozhattunk délutáni órákban a Medialab Prado előadótermében breakcore őrülettel, előadásokkal, machine learning workshoppal, és az esti "Algorave" helyszín sem volt épp kizárólag tánczenei, hanem elég vegyes és érdekes audio-vizuális performanszokat élhettünk meg, a fentiek mellett pl. a pécsi kötődési Kolmogorov Toolbox-ot is.

enter image description here
A Medialab Prado nappal...

Néhány dolgot kiemelnék (végülis ezzel kellett volna kezdenem) a programból, amit érdekesnek találtunk a Faluság szerkesztőségében. Azokra a területekre figyeltünk fel, amelyek a határterületeket, a textualitás újraértelmezését feszegetik. Pl. Kate Sichio - amúgy, őszintén nem túl árnyaltan kivitelezett, de ötletes - munkái a kódolás és a koreográfia között teremtenek átjárási kapcsolatokat (pl. ez), de nemcsak úgy, hogy mondjuk koreográfiát kódolunk valós időben, hanem úgy is, hogy bizonyos változók vagy függvények a táncos által kerülnek rögzítésre, végrehajtása, vagy az ő döntése alapján akár végre nem hajtásra. (Kate volt a szekcióm moderátora is, Judit haragszik is rá egy kicsit, mert szerinte 5 perccel kevesebbet engedett beszélni:)

enter image description here
... és a digitális homlokzat működésben éjjel (kép forrása)

A vizuálos live coding részleg is sok továbbgondolásra késztetett - közülük mindegyiket kiemelném: Charlie Roberts, a Gibber webes live coding környezet készítője egy generatív grafikai algoritmussal állt elő Marching.js néven (igazán üdítő, amikor az embert úgy-ahogy elhelyezed valamiféle skatulyába, és erre egy totál más dologgal rukkol elő), egy mexikói alkotóhármas egy olyan, CineVivo nevű rendszert mutatott be, amelyben parancsok helyett mondatokat kellett megfogalmazni (nyilván spanyolul) E/1-ben, és ezeket mintha a gép mutatná be. Harmadikként pedig Olivia Jack, egy san francisco-i ifjú hölgy, aki a Hydra nevű, szintén webes generatív vizuál rendszer készítője. Szeretem a vizuális-kreatív technológiai megoldásokat, mert a megközelítéseiket és könnyedségüket illő lenne átültetni a hang területére is.
Szóval összegzésként: ezt az egész impulzus-sort kellene most valahogy fejben és képzeletben utolérni és realizálva is behozni a következő hasonló alkalomig....

enter image description here
Hydrák

A kontextusról még nem esett szó, pedig igazán fontos. A Medialab Prado programjaiba évek óta belebukkanok, nemcsak különféle technológiai, csináld magad (DiY), de kultúrközvetítő, gyerekfoglalkozás, co-working iroda, kiállítótér és egyéb, ehhez hasonló és igen izgalmas asszociációkat ébresztő szakmai programok, de artist-in-residency öszöndíjak és egy fablab (nyitott barkácsműhely) gazdái is, mindezt ráadásul államilag fenntartott (mi ilyenben már nem reménykedünk) intézményként Madrid belvárosában, egy igazán nekik tervezett és a fentiek fényében méltán sikeres közegben. A szervezők szintén évek óta és láthatóan sikeresen művelik a live coding kultúrát a környéken, így alakulhatott át a konferencia egyben ünneppé azok számára, akik az utóbbi időben kapcsolódtak be ebbe a közegbe.

És még egy, el nem hanyagolható dolgot szeretnék megemlíteni: a spanyolok és a mediterrán lazaság összekapcsolása legalábbis az ICLC esetén téves - nem vagyunk késős típusok, de így is alig sikerült minden programra odaérni, merthogy pontosan kezdődtek, profin és figyelmesen előkészítve, átgondolva, az igényekhez és körülményekhez szabva.

Én amúgy egy webes hangoperációs rendszerről tartottam előadás (http://makker.hu/makkeroni/), aminek leírása itt található.

Végül pedig egy madridi Faluság: Judit felfedezte, hogy a Medialab épületéből kinézve mire látunk rá:
enter image description here

Hős édesmamák

Tizennégy év után újra kettesben utazni....
Teszem-veszem a dolgokat, és képzelgetem, hogy milyen lesz újra kettesben repülni, bármeddig állni a múzeumban egy festmény előtt, beszélgetve-csendben sétálni, komótosan vacsorázni és egy könyvbe megszakítások nélkül belemerülni.

enter image description here
Pierre-Auguste Renoir: A kertben, 1885

A repülési hercehurca során próbáltam felidézni, hogyan is voltunk képesek ezt gyerekekkel végigcsinálni (Balázs szerint egyszerűen csináltuk és nem gondolkodtunk rajta, az volt természetes, hogy megoldottuk). Az első vacsoránál üdítő volt, hogy csak magunkról kell gondoskodni - légkönnyű vállalkozás. A szálloda szobája, fürdője anyai ellenőrzés nélkül is rendezett maradt. Furcsán kulturált és üres. Akkor döbbentem csak igazán rá, hogy magunk vagyunk. Csak ketten. Egyrészt jó, hogy ketten, másrészt csak. Nélkülük.
Ketten andalogni a botanikus kertben - miért is nem futkároznak körülöttünk? Mi hagytuk otthon őket, vagy már ők hagytak minket magunkra? A múzeumi szemlélődés mintha ácsorgás lenne. Túl hosszan és túl sokáig. Akarom én ennyi ideig nézni ezt a festményt? Micsoda gyűjtemények! A Guernica is azok a képek közé tartozik, amiket a kordon ellenére még két oldalról is őriznek. A mozdulat, hogy megfogjam a zabolátlan kezeket, már értelmét vesztett, ketten fegyelmezettek vagyunk. Annyi megkezdett mondatunk van, amit még nem fejeztünk be, számtalan gondolat, ami még csak félig fogalmazódott meg.... Ízléses, jólformált kifejezések, cirógató szavak és átszellemültség. Lelassulás. Tétovaság.
Csak felnőttként létezni. Az aktivitás átkapcsolása külsőről belsőre. Koncentráltság.

enter image description here
Edward Hopper: Hotel Room, 1931

Függetlenségünk (csatolmányok nélküli dokumentumok) harmadik napjának estéjén (hű, de nagyon rég volt, mikor Balázs az egyetemi rádióban műsorozott, én meg őt hallgatva olvastam.... Húsz év múlva is ez a dal legyen, csak még többen legyünk.... - na jó, segítek az utalás feloldásában: Az Ando Drom Tíz év múlva című Cseh Tamás dal átirata az énekes szerző ötvenkettedik születésnapjára), mikor is Balázsnak még volt ereje koncertre menni, én úgy egyetemista módra bebújtam az ágyba és chips ropogtatás közben azon morfondíroztam, hogy olvassak, vagy inkább filmet nézzek, aztán rájöttem, hogy olvasás után filmet nézni, közben eszegetni a legjobb, na akkor az is megvilágosodott előttem, hogy én most tulajdonképpen lógok. Csalok. Nem ott vagyok ahol kellene lennem - pedig bizony de nagyon jó!
Engem helyettesítenek. Mégpedig teljeskörűen.
Édesanya helyett édesmama kelti reggel a lurkókat, ő készíti elő a reggelit, ő teszi mindenki táskájába az innivalót és a szendvicset. Édesmama még jobb melegre fűti be a házat délutánra, viszont jobban is ellenőrzi, hogy elkészültek-e a leckék, ezért cserében pedig diszkréten nem kérdez arra rá, hogy mennyi idő is van engedélyezve a számítógép használatára, és nemcsak sütit süt, hanem az esti fürdés után még a hátán is viszi az ágyba a legkisebbet. Na puff! Feladták a leckét az édesanya-főnöknek!

enter image description here
Hans Baldung Grien: Three Ages of the Woman and Death, 1510

És bizony sosem fogom megengedni, hogy az ágyban olvasás és filmnézés közben chipset morzsáljanak! Majd csak az unokáimnak!

Újévi olvasmányok és a valóság

A függőleges kertekről, vagy inkább élő növényfalakról már több helyütt olvastam, de élőben a múlt héten láttam először, mégpedig Madridban - 2007-ben készítette a francia botanikus Patrick Blanc. Az külön öröm, hogy ezt az alkotást én magam fedeztem fel, a madridi látnivalók előre átböngészett listáján nem szerepelt. Ezek azok az aha-élmények, amelyek kapcsán mindig oda futnak a gondolataim, hogy mégiscsak jó dolog az elméleti felkészültség, a tankönyvszerű tudás, a gyakorlatot megelőző iskolaszerű olvasottság. "De hiszen ez egy vertikális kert!" - az észrevétel, az első meglátás felkiáltása. A CaixaForum bejáratának oldalfalán varázslat. Szimbólumok, az örök jelképek játéka: a sivatagban az oázis. Szemiramisz függőkertje.

enter image description here

Növényfal: síkként értelmezett domborzat, a textúrák és színek játéka. Nonfiguratív. Ha a növényekkel figuratív képiséget akarna láttatni az alkotó, akkor már a giccshez közelítenénk. A növényfal nem növényfestmény - bár a rálátás, a rátekintés gesztusa hasonló egy múzeumi falon szemlélt képhez. Nem képként akar funkcionálni, hanem elvonatkoztatásra, elgondolkodásra késztet. Téridegennek tűnik és mégis hívogató. Beilleszkedik környezetébe, miközben újra értelmezi azt. Élhetőségek. Önreflexió.

enter image description here

enter image description here

Datolyaszilva aszalás

A datolyaszilva világszerte kedvelt gyümölcs, melyet nem csak élvezeti értékéért, hanem egészségre gyakorolt, igen kedvező hatásai miatt is érdemes fogyasztani.

enter image description here

Hazánkban viszonylag új és kevéssé ismert, de szerencsére már nem csak az üzletek polcain, hanem kertekben is találkozhatunk vele, hiszen hazánk legtöbb vidékén sikeresen termeszthető! A leszedett gyümölcsök hűvös helyen (fajtától, érettségtől függően) több hónapig is tárolhatók.

enter image description here

Fogyasztása főként Ázsiában elterjedt, ahol (pl.) aszalva tartósított formában egész évben, gyümölcsként, ínyencségként is fogyasztják.

enter image description here

Az aszalásra számtalan módszer létezik, én itt most csak a házilag legegyszerűbben kivitelezhetőt mutatom be: Aszalásra olyan gyümölcsöket válasszunk, melyek már kezdenek puhulni, de még szilárdak. Meghámozás, szeletelés, illetve az esetleges magok eltávolítása után az aszalóban kb. 24 óra alatt elnyeri tárolásra alkalmas állapotát. Érdekesség, hogy a behelyezéskor esetlegesen kissé még fanyar gyümölcsök az aszalás során gyakorlatilag elveszítik fanyarságukat. (Rohamosan terjedőben vannak azok a fajták, melyek a teljes érettség előtt, keményen sem fanyarok…)
Aszalhatjuk kissé magasabb hőfokon és hosszabban, addig, míg alig rugalmas, szinte száraz lesz, ez hűvös kamrában, de akár szobahőmérsékleten is sokáig eltartható. Ez is nagyon finom, de keménysége miatt sokáig kell rágni…
Ha alacsonyabb hőmérsékleten és rövidebb ideig aszaljuk, egy kb. zselés, gumis állapotig, úgy sokkal könnyebb és élvezetesebb a fogyasztása. Ekkor viszont legcélszerűbb mélyhűtőbe téve óvni a megromlástól, hiszen víztartalma magasabb.
Pontos hőfokot és időtartamot nem érdemes itt megadni, hiszen ezek a gyümölcs kiindulási állagától függenek. Ezt az első 1-2 aszalás során úgyis mindenki kitapasztalja, mindenesetre érdemes 2-3 óránként rápillantani a folyamatra. Én sosem aszalok 50 fok fölött, hogy a vitaminok ne vesszenek kárba. A legegyszerűbb, asztali, 5 tálcás kis aszaló esetén, félidőben felcserélem a tálcák sorrendjét, vagyis az alsó kerül legfelülre…
Az elkészült terméket büszkén helyezhetjük a kamrába, (vagy mélyhűtőbe) hiszen nem akármilyen értékes táplálékra tettünk szert! Mi celofánzacskóba téve, színes szalaggal díszítve, ajándékozni is szoktuk, mindig örül, aki kapja!

enter image description here

De mik is ennek a gyümölcsnek az élettani hasznai?
Tápértéke magas, a szénhidrátok mellett fehérjéket, zsírokat, A, C, E, K, B1, B2 és B6 vitaminokat, nátriumot, rezet, mangánt, magnéziumot, foszfort, folsavat, flavonoidokat, tanninokat, karotinoidokat, antioxidánsokat, sok rostot, de viszonylag kevés kalóriát tartalmaz. (A vitaminból az ajánlott napi bevitel felét tartalmazza 1 db átlagos méretű gyümölcs, ez a látás és a szem egészségéhez is kiemelten fontos!)
Rendszeres fogyasztása csökkenti az elhízás, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a krónikus gyulladások, a magas koleszterinszint, a magas vércukor és a rák kockázatát! Táplálja a hasznos bélflórát, ezzel is javítva az emésztést és az általános közérzetet!

enter image description here

Mindezek figyelembevételével, és annak fényében, hogy milyen egyszerűen beszerezhető, a datolyaszilvát feltétlenül érdemes beépítenünk a mindennapi étrendbe! Persze nem csak friss gyümölcsként, vagy aszalványként, de más módon feldolgozva, süteményekbe, salátákba, sőt, még húsokhoz is!

P.S. Futórózsa

Nem véletlenül ezt a címet választottam a mai szösszenetnek: van a Beatles-nek (töredelmesen bevallom, számomra minden idők legjobb zenekara) egy P.S. I Love You c. dala, és nekem a futórózsa=szerelem. Judit írása olyan volt, mint felhívás a keringőre: amikor már éppen kifolyt a szemem a számítógép előtt a sok írástól és elhatároztam, hogy szünetet tartok, egyszeribe elém ugrott a Futórózsa c. írás és ott volt vége a nyugalmamnak.

1. Kerítés
Nagyon örülök, hogy a kerítés kapcsán Judit is elhatározásra jutott és éppen a futórózsát választotta, így gyanítom, hogy rövid időn belül nyálcsorgatva állok majd a kerítésük előtt és egy ilyen gyönyörűségről készített felvétel lesz az asztali háttérképem. Kerítés-ügyben egyébként én is kényes vagyok (nem mintha a miénk annyira szép lenne), nagyon nem mindegy, milyen egy kerítés, illetve hogy egyáltalán van-e. Amikor tősgyökeres dunántúliként először jártam Kecskeméten és itt, a Máriavárosban sétáltunk a(z akkor még csak jövendőbeli) Férjjel, igencsak leesett az állam a teljesen zárt, több helyen egyenesen kőből, téglából felhúzott, várfal-szerű kerítések láttán.

enter image description here

Bárhol jártam azelőtt a Dunántúlon, ilyesmivel nem találkoztam: mindenhol nemcsak át lehetett látni a kerítésen, hanem ki is adhattál egy pohár vizet, bátran diskurálhattál a nénivel, aki éppen a virágokat szedte bent és nem volt semmi furcsa abban, hogy így interakcióba kerülhetett a kint és a bent. Itt, Kecskeméten, nagyon bizarr lenne bárkivel a zárt kerítésen keresztül beszélgetni, mert az illetőnek minimum fel kellene mászni a tetejére és onnan kezdeményezni diskurzust, amit ritkán tesznek a helybeliek. Ehhez képest ott vannak a tipikus amerikai kertvárosok, ahol meg többnyire nincs is olyan, hogy kerítés, szépen nyírt pázsitok (már megint!) határolják a házat és mindenki tudja, az övét meddig kell nyírni és honnan kezdődik a szomszédé.

enter image description here

A mi kertünk egy közel kétszáz éves parasztház kertje Kecskemét ún. Máriaváros részében, mely parasztház a Férj gyerekkorában a város szélén állt, jelenleg azonban a tágabb belváros része, ahonnan tíz percen belül elérhető az igazi belváros, noha még mindig a Máriavárosban található (nem költöztették át valami skanzenbe vagy ilyesmi). Ennek ellenére szerencsére megmaradtak több-kevésbé eredeti állapotban vagy legalább az eredetihez hasonló parasztporták, polgári házak a környéken és a mai napig zárt és magas falak védik az ezekhez tartozó kertek intim szféráját. A mi kertünket például egy magas, (az ősidőkben) barnára festett fakerítés védi, amelynek a tetejére csak a macskák másznak fel vagy kalandos kedvükben a gyerekek, és olyan régi, hogy bőven ráférne a felújítás, de attól is lehet tartani, hogy ha nekiállnánk újrafesteni, szétmállana a kezünk alatt, tehát valójában egy új kerítésre lenne szükség. A kapuja valaha szintén fából volt, ezt Sógorunk pár évtizeddel ezelőtt kicseréltette egy végtelenül ronda vaskapura a praktikum jegyében, miszerint nem hullik a vendég fejére az egész alkotmány, amikor kinyitják és szépen kibetonozta az alját is, valamint akkorára lett csináltatva, hogy külön ajtószárny jutott a beálló gépkocsinak (ami akkor még nem volt a családnak). Gondolom, annak idején mindenki örült a haladó szellemű derék Sógornak, én azonban nemcsak hogy rondának találom (a kaput, nem a Sógort), de gyakorlatilag megmozdíthatatlannak is (a kaput, nem a Sógort), mert a beton valahogy az évek alatt feljebb jött, az autót beengedő ajtószárny meg valahogy megereszkedett, így kinyitni herkulesi erőre van szükség, melynek csak a Férj van birtokában (nekem ahhoz többet kellene járnom az edzőterembe a következő tíz évben). Így aztán nem nyitjuk ki, csak a kiskaput, az autó meg kint parkol a kapu előtt, nem az udvarban lévő garázsban, de hát annyi baj legyen (a garázsban így lehet hintázni és ez sem utolsó dolog ám). A kapura nyáron ihletett pillanatomban mindenféle szimbolikus népi és családi hagyományban gyökerező ábrát festettem, amitől egyből vidámabb lett az egész, ráadásul mindenki megdicséri (no meg nem olyanokat kell mondani az új látogatóknak, hogy „ott lakunk, ahol a rozzant régi Škoda áll” vagy „ahol az elvadult sövény áll”, hanem „ahol az a színesre pingált kapu van”). Így végül is minden rosszban van valami jó alapon elfogadhatóvá vált a kapu, amíg egyszer majd a távoli jövőben lesz rávaló, hogy ezen is változtassunk és igazán a saját képünkre formáljuk a dolgot.

2. (Futó)rózsák
A kertünkben rögtön ahogy befelé jövünk a kapun át a bejárati ajtók valamelyike felé, bal kéz felől hat-hét rózsatő van és minden évben gyönyörűen virágoznak többféle színben. Nekem Judittal ellentétben semmi bajom nincs a rózsák szúrós természetével, noha a mondás, hogy „nincsen rózsa tövis nélkül” se nem helyes, se nem igaz (nem tövise, hanem tüskéje van és természetesen van tüske nélküli példány is a nemesítőknek köszönhetően). Nem bánom, hogy védekezésképpen tüskét növesztenek, inkább okos dolognak tartom ezt, hiszen hol lenne a mai világunkban a rózsa (vagy sok egyéb növény) ilyenfajta védelem nélkül – már rég lelegelték volna őket és az evolúció vesztesei között tartaná számon néhány túlképzett botanikus. Éppen ezért a rózsa számomra az erős, öntudatos női karakterre asszociálódik, az olyasmit meg becsülöm.
Túl azon, hogy egy rózsa milyen gyönyörűség a szemnek, illatos példányok esetében pedig az orrnak, az a mennyiségű szimbolika, ami hozzá társult, szintén lenyűgöz. Géczi János (kedves tanárom a Pécsi Egyetemről) bőven írt a rózsa jelentőségéről mind a kereszténység, mind az iszlám világában, tessék bátran utánaolvasni, érdemes. Kettőt is ajánlok itt:

Géczi János: Allah rózsái https://terebess.hu/keletkultinfo/rozsa2.html

Géczi János: A rózsa és jelképei, A keresztény középkor http://mek.oszk.hu/13500/13536/pdf/13536_2.pdf

Ehhez jön még az angolszász rózsa-hagyomány, ami alatt nemcsak a rózsára mint motívumra gondolok pl. a Tudorok vagy egyéb nemesi házak esetében, hanem az innen eredeztethető nagyon konkrét, hihetetlenül változatos rózsakertekre, rózsakiállításokra, rózsatúrákra és a rengeteg parkban, kastélyon, kúrián, parasztházon felfuttatott rózsák óriási választékára. S ha ez még mind nem elég ahhoz, hogy lenyűgözze az embert, akkor jöhet a rózsavíz.

enter image description here
Tudor rózsa

S hogy a franciákat se felejtsük ki, minimum Joséphine császárnét meg kell említenünk, Napóleon feleségét, aki nem csupán odavolt a rózsákért, de Malmaisonban egy saját rózsakertet ültetett, amelyben kb. 200 fajta rózsa gyönyörködtette az arra járókat (nem kisebb alakokról beszélünk itt, mint pl. Talleyrand híres francia diplomata vagy éppen I. Sándor orosz cár) és a főkertész Aimé Bonpland vezetésével új rózsahibridek is születtek. S természetesen ki más is festhette volna meg ezeket, mint Redouté, akinek Joséphine előtt ugyancsak egy „first lady” volt a patrónusa, bizonyos Marie-Antoinette... Hát, igen, az idők változnak, de a nők csodálata a rózsák irányában valószínűleg nem.

enter image description here Joséphine rózsakertje Malmaisonban

Két évvel ezelőtt egyébként én is vettem négy tő futórózsát, akik az első évben futásra ugyan nem gondoltak, maximum kocogtak, tavaly azonban már úgy belejöttek, hogy érdemes volt felszerelni mögéjük a falra a rózsafuttató rácsot: gyönyörűen mutattak, odavoltam a büszkeségtől és közben azt is kikísérleteztem, hogyan kell őket a tetvektől megszabadítani, ha netán ezek a jószágok is otthonra szeretnének lelni és éppen nálunk. A futórózsák feltételezhetően idén már egyenesen hosszútávfutónak képzelik majd magukat (már alig várom), és az elmúlt két évnek megfelelően megint társítani fogom melléjük a bazsalikomot, mert ők ketten úgy tűnik, megfelelően inspirálják egymást. Úgyhogy hajrá, Judit, nem fogod megbánni!

enter image description here

Végül küldöm ezt a dalt kedves rózsáimnak nagy szeretettel: jöjjön a Beatles: https://www.youtube.com/watch?v=u5l83RmSqzo és „as I write this letter, send my love to".

A gyümölcs lelke - egy pomológus módszer

A gyümölcsök ábrázolásának egyszerű, de nagyszerű, mindenki számára elérhető módszerére szeretném most felhívni a figyelmet.

Elmondhatom, hogy amióta az eszemet tudom, érdekel a pomológia, azaz a gyümölcsismeret és -termesztés tudománya. Igaz, hogy változatos eszköztárából eleinte tisztán csak az érzékszervi próba minél gyakoribb ismétlése vonzott (magyarán: enni a gyümölcsöket, élvezettel, minél többet és jobbat), később azonban gyümölcsész érdeklődési köröm kiszélesedett és — többek között — a változatos alakú és kinézetű gyümölcsök leírására, ábrázolására is kiterjedt. Szerettem volna, ha a gyorsan mulandó, az idő egy rövid szakaszában csodás élményeket hozó, de az év nagyobb részében csak emlékekben élő nagyszerű gyümölcsök, gyümölcsfajták olyan nézhető, tapintható, esetleg szagolható igaz emlékeket hagynának magukról, amik a változatos, egyedi alakokat később is hűen felidézik, és szemlélésük a gyönyörű, élvezetes gyümölcsök hiányát az év nagyobb részében elviselhetővé teszik.

Rajz-biológia szakos tanári múltamhoz hűen, élénk fiacskáimat épp a krumplinyomat készítés rejtelmeibe beavatva próbáltam rábírni valami csendesebb és helyhez kötöttebb átmeneti időtöltésre, amikor sugallatot kaptam: hiszen őszinte lenyomatot a papíron nemcsak a földialma, vagyis a burgonya, de a szó általános értelmében vett alma is hagyhat magáról! És ha már az alma, akkor a körte, szilva, barack, kajszi, szőlő, eper, szeder, cseresznye, meggy is! Ha egy-egy példányukat éles késsel félbevágjuk, majd óvatosan a papírra helyezzük, sőt ceruzával azon nyomban körbe is rajzoljuk, akkor — bár csupán síkban, de — a lényegüket, semmihez nem hasonlítható egyedi, ugyanakkor egyben a fajtára is jellemző arcukat otthagyják a papíron. Ha pár tized milliméter mélyen is, de finom, édes, zamatos levüket beisszák a papír rostjai, és talán illatukat, színüket is egy időre hűen megőrzik. A lenyomat és körvonala megmutatja a csak az adott gyümölcsre, gyümölcsfajtára jellemző egyedi méretet, alakot, és akár levesességéről, húsának szerkezetéről is hírt ad. Egy finom metszetet kapunk a gyümölcs lelkével. Papír meg ceruza talán van kéznél…

enter image description here
alma

Innentől kezdve nemcsak fényképpel és érzékszervi tulajdonságaik leírásával, de ezzel a lenyomatos-körvonalas módszerrel is ábrázolom a számomra kedves gyümölcsöket.

enter image description here
eper

Több száz ilyen — a szakirodalomban általam addig még sehol sem látott — lenyomatot/körvonalas rajzot elkészítettem már, amikor az interneten belebotlottam egy Girókuti (Pinczker) Ferenc XIX. századi pomológusról szóló írásba. Ez rövid utalást tett arra, hogy Girókuti az általa szerkesztett kertészeti szaklapokban — az egyéb ábrázolásokhoz szükséges anyagi források hiányában — saját kezűleg készített gyümölcskörvonalas rajzokkal mutatta be cikkeiben a tárgyalt gyümölcsfajtákat…

enter image description here
körte

Ennek az egyszerű, a gyümölcs alaki jellegzetességeiről, méretéről hű képet adó, mindenki számára elérhető ábrázolási módszernek tehát nemcsak a hozzám hasonló romantikus gyümölcsélvezők vehetik hasznát, hanem az alak- és mérethű ábrázolásra törekvő, komoly gyümölcsészek is, ezért a saját gyümölcslenyomataim alábbi képeivel jó szívvel ajánlom e módszert minden gyümölcsbarátnak!

enter image description here
szilva