Faluság

Ez a rovatunk néha-néha egy, valamiért fontos dalt ajánl. Mai ajánlatunk Nick Cave & The Bad Seeds: Bright Horses (2019)

Dalszövege eredetiben: https://www.nickcave.com/lyric/bright-horses/

Dalszövege magyar fordításban:

Fénylovak

A fénylovak kiszabadultak a mezőről
A szerelem lovai, sörényük tele tűzzel
Szétválasztják a városokat, azok a fénylő, égő lovak
És mindenki bújik, senki nem pisszen
Én melletted vagyok, és fogom a kezed
A csoda fénylovai fakadnak égő kezedből

Mindenkinek van szíve, és az vár valamit
De mind belefáradtunk abba, hogy a dolgokat úgy lássuk, ahogy vannak
A lovak csak lovak, és a sörényük nincs tele tűzzel
A mező csak mező, és nincs Isten
És mindenki bújik, mindenki kegyetlen
Nincs hiány zsarnokokból és nincs hiány bolondokból
A kis fehér forma pedig, aki a csarnok végén táncol
Csupán egy kívánság, hogy az idő ne folyjon szét végleg

Ez a világ tisztán látszik
De ez nem jelenti, hogy nem hihetünk
Valamiben valamilyen módon
A kisbabám most jön vissza
A következő vonattal
Hallom már a sípot fújni
Hallom a rémes ordítást
Hallom a lovakat ugrándozni
Az Úr legelőin
Ó, a vonat érkezik
És itt állok, hogy lássam
Hogy hozza a babámat
Ide vissza hozzám
Nos, vannak dolgok,
Amiket nehéz megmagyarázni
De a babám most jön haza
Az 5:30-as vonattal

Az Esőáztatta Szabadtéri Művészeti és Kulturális Események Képzeletbeli Társasága tagjaként ezúton javaslatot teszek a Társadalmi Kapcsolatokért és Kulturáért, az Élő Környezetért és az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős tárcáknak címezve a sorozatos aszályhelyzet adta körülmények egyszerű megoldására és káros következményeik megelőzésére.
A javaslat röviden: támogassák azon rendezvényszervezőket, akiknek eddigi eseményeit (továbbiakban: esőmények) rendszeresen elmosta vagy végigkísérte, esetleg közvetlenül megelőzte ill. követte eső, zápor vagy zivatar. A támogatás formája a várhatóan aszályos időszakra és kiszáradásnak kitett helyszínekre tervezett esőmények megvalósításához nyújtott anyagi és erkölcsi segítség.

A részletekkel kapcsolatban megfontolásra javaslom, hogy természetesen nemcsak eső, de hó és más csapadék is (a jégesővel és árvízzel kapcsolatban még nyitva hagynám a vitát) elismertethető legyen az elfogadott referenciák közé, valamint mérlegelendő, hogy a szárazabb évszakokra tervezett szabadtéri esőmények nagyobb fajsúllyal legyenek megítélve az elbírálás során. Általános bírálati szempontként ajánlom továbbá az alábbiakat:

• a szervező által eddigi megvalósított (vagy megvalósítani kezdett de félbeszakadt) esőmények száma;
• és ezeknek az esőmentesen megvalósult programokhoz mért aránya;
• a korábbiak esőmények alapján elvárható csapadék minősége (könnyű zápor, zivatar, esetleg villámárvíz) és mennyisége;
• az esemény hónapokra előre tervezett jellege és esőnap vagy -helyszín kilátásba helyezése a kommunikációban;
• az esőigényes helyszínek preferálása;
• mivel az események vízkár elleni biztosításának ténye a tapasztalatok szerint jelentősen csökkenti a csapadék esélyét, ezért javasolt kizárólag azon eseménytervek támogatása, melyek szervezői vállalják, hogy nem kötnek biztosítást vagy az apróbetűs részek miatt véletlenül olyat kötnek majd, ami nem tartalmazza a váratlan csapadék okozta károk megtérítését.

Indoklás

Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető bizonyos szabadtéri, zenei-kulturális események ill. szervezőik esetén, hogy programjainak többségét elmossa az eső, vagy legalábbis esőt hoznak a programhelyszín környékére (továbbiakban úgy hivatkozunk rájuk mint "esőményszervezők"). Ezzel szemben vannak olyan rendezvényszervezők, akik akár évtizedeken keresztül is képesek következetesen szárazon megúszni (továbbiakban: "szerencsések"). Gyakorta megfigyelhető, hogy e két társaság szervezői, különleges képességeikről mit sem sejtve vagy ennek a felismerésnek hitelt nem adva, egymással egy időben, netán összefogásban valósítanak meg programokat, és ezzel komolyan elbizonytalanítják Időanyót (vagy -apót), akik így kreatív meteorológiai megoldásokkal reagálnak a vegyes helyzetre.
A helyzetet árnyalja, hogy előfordulnak olyanok is, akik bár maguk nem szerveznek programokat (legyenek azok bármely fenti csoport által szervezettek), de résztvesznek rajtuk, és a rendszeres esőzés miatt úgy tapasztalják, hogy ez miattuk fordul elő. Az ő jelölésükre ajánlom az esőtáncos (vagy ha ez túlterhelt kifejezés, akkor az esőményturista) kifejezést, de velük egy másik javaslat fog majd foglalkozni.

Habár a nyugati gondolkodás eddigi története alapján nem feltételezhetjük, hogy különösebb vagy szándékos ok-okozati összefüggés lenne az esőményszervezők személyisége, hozzáállása vagy tevékenysége és a lehulló csapadékmennyiség között, de mégis, nagyobb minta alapján megállapítható, hogy eddig fel nem tárt, szükség- és sorsszerű kapcsolat van közöttük. Ennek feltárása és értelmezése híján az esőményszervezőket egyszerűen "lúzer"-nek tartotta (eddig!) a közvélemény és önmaguk is, ami által sajnos önként hagytak fel a szervezéssel, okozva öntudatlanul is még nagyobb szárazságot – de ennek most véget kell vetni! Ki kell mondani ugyanis, hogy az esőményszervezőkre határozottan szükség van a közéletben az aszályos időszakok elkerülése érdekében.

Jelenleg, amikor az egyre nagyobb szárazság és ezek káros, mindennapjainkat is befolyásoló következményei miatt szenved a régiónk, megfigyelhető ugyanis, hogy az esőményszervezők csoportjának rendezvényei különféle okokból pont most maradnak ki, miközben egyre több rendezvény valósul meg a "szerencsések" csoportja szervezésében. Ez azt a gyanút is erősíti, hogy nemcsak az esőményszervezők, de sajnos a szerencsések tevékenysége is kihat az időjárásra, és ezek túlburjánzása tovább növeli a csapadékhiányt.
Mindezek alapján érdemes lenne megfontolni, hogy az esőményszervezőket már csak pusztán rendezvényeik várható csapadékvonzata miatt bevonják a vízgazdálkodásba, és a fenti tapasztalataik ellenére ösztönözzék programjaik megvalósítására. Ezzel közvetve az "esőcsinálás" őseinktől örökölt folyamatána kaphatna új formát, mivelhogy nagyobb eséllyel lesz rendezényeik során kézzelfogható csapadék, mintha csak a szerencsésekre bíznánk a fesztiválszezont.
Továbbá, érdemes lenne értékes szerepüket felismerve és alkalmazva, ezen esőményeket az országban szétszórva, vagy legalább folyóink vízgyűjtőterületeire koncentrálva a tavasz és nyár során egyenletes arányban időzíteni, majd a megvalósítás során folyamatosan monitorozni az újabb esőményszervezők felbukkanását vagy épp diagnosztizálni a támogatott rendezvényszervezők szerencséssé degradálódását és ezzel a célcsoportból való - sajnálatos - kiesésüket.

Referenciák

Személyes példákon tudom bemutatni, hogy az esőmények ténylegesen hozzásegítenek a csapadékképződéshez. Néhány emlékezetes esőáztatta zenei programom a teljesség igénye nélkül:

~ 1999. 6. 21-23. Posztgraduál Elektronika: Elektronikus-zenei részleg a Pécsi Utcazenei Fesztiválon - az első szabadtéri eseményem, és rögtön az elején eleredt az eső, majd végig zuhogott az utolsó napig, amikoris kisütött a napocska. Csapadékmennyiség: ~ 100mm

~ 2013. 8. 29. Offline Alkotótelep, Ellend - az első ellendi alkotótelepünk. Zivatar. Csapadékmennyiség: ~ 40mm

~ 2016. 8. 10. Tehetetlenség találkozó, Ellend, zivatar és utána szivárvány! Csapadékmennyiség: ~ 10mm

~ 2018. 6. 13-16. PhotoSynth szimpózium, Pécs, az első napon özönvíz mosott el mindent, de utána már volt annyi napsütés, hogy a napelemes ketyerék működni tudtak. Csapadékmennyiség: ~ 50mm

~ 2020. 7. 20-25. Hangfarm alkotótelep, Ellend - a legtöbb esőt adó és egy extra árvízzel is kiegészült programunk. Csapadékmennyiség: ~ 100mm

~ 2024. 5. 25. JamBoryVár XXIII. Székesfehérvár, zápor az elején és zivatar a legvégén. Tökéletes keretezés. Csapadékmennyiség: ~ 20mm

~ 2024. 6. 7. Földelve kiállításmegnyitó, Ellend, zivatar. Csapadékmennyiség: ~ 5mm

~ 2025. 7. 7-13. Hangfarm workshophét, Ellend - nyitó zivatar után márciusi hideg (be kellett fűteni!) egész az utolsó napig. (De nagyon jó volt!) Csapadékmennyiség a hét során: ~ 50mm

~ 2025. 8. 23. Ellendpont: az előrejelzés tökéletesen szép időt mutatott majd aznap zivatarra váltott, de végülis csak a rendezvény után esett valamennyi. Csapadékmennyiség: ~ 2mm

Melyeken megfigyelhető, hogy akár egy-egy aszályosabb időszakot is könnyedén megtörnek ezek az esőmények, ezzel sok haszonnövényt mentve meg önkéntesen, térítésmentesen és mesterséges öntözés igénye nélkül.

Záró megjegyzések
Szabadtéri rendezvényt rendezni nagyon nehéz és ezzel együtt mégis nagyon jó, még akkor is, ha tudod, hogy nagy eséllyel elmossa az eső. Minden nehézséget elfelejtesz, amikor látod utána a felbukkanó, melengető, szárongató és megtisztító napsugarat (persze már csak elpakolás közben). És a fentiek alapján az sem utolsó szempont, hogy esőményeid segíthetik a környező mezőgazdaságot valamint akár a teljes kiszáradás elkerülését is. Így tér vissza a kultúra szó szótövéhez, a colere (földművelés) támogatásához. A szabadtéri szervezések által megtapasztalhatod, ahogy egyre rutinosabban gondoskodsz esőbeállóról, esőnapról és -helyszínről, strapabíró takarófóliáról, váltóruháról, és okkal fogsz gyanakodni, amikor nem jelez esőt a meteorológia: téved.
Ha eddig az eseményeid zömén esett, akkor gyaníthatóan Te is esőményszervező vagy esőménylátogató vagy, és ez várhatóan ezután sem fog változni, csupán annyi történik, hogy megítélése immár pozitívum lesz, és nem egy elkerülendő nehézség.

Nekiálltam az Okos-ház utolsó szobájának pólyás födémpótlását előkészíteni. Nemsokára jön Nándi segíteni, és legalább addig a pólyákhoz való karókat jó lenne előkészíteni. A korábban beszakadt tetőről maradtak ilyenek, de rövidek, úgyhogy azokat eltettem emlékbe, és a tél óta keresgélem a telkeinken azokat a fákat, amiket lehetne erre használni.
A régiek szilfát hasítottak hozzá kézzel, emiatt szép girbe-gurbák; ezeket a karókat aztán bepólyálták sarazott szalmával, amitől máris kb. 10 kiló tömegük lett, és így varázsolták fel a gerendák közé. Hát én ilyen elszántsággal és az ehhez szükséges erejű fizikummal sem rendelkezem, szóval azt találtam ki, hogy először a karókat helyezzük majd be a gerendák közé, és utólag lesznek körbesarazva. Ezt már kipróbáltam a tornác födémjének felújításánál is: működik. Szóval a terv megvan, most már csak karókat kell gyártani. Mivel -sajnos- sorra száradnak ki a szilfáink, ezért eleink nyomán a faanyag akár ugyanaz is lehet; a lábon száradt de még nem korhadt példányokat kutattam fel, és vágtam belőlük 1m körüli darabokat. Onnantól viszont megállt a folyamat, ugyanis nem igazán tudtam, hogyan lesznek a 10-20 cm átmérőjű rudakból 3-4 centi széles hasogatványok. Ezért nekiálltam keresni a megoldást, hogy hogyan lehet a hosszabb fákat hasítani: a fejsze, körfűrész vagy dekopír nem viszi át, a láncfűrész pazarlás, szalagfűrészem nincs (talán jobb is), szóval a meglévő eszközparkom kiesett. Aztán véletlenül megláttam a piaci kínálatot a nem létező keresletre, amikor rátaláltam a hasítóék nevű csodára: ez a vasdarabka pont olyan, mint egy hasítófejsze feje, de nincs nyele, és elég erős, hogy lehessen ütögetni sokáig, és aztán valami lesz. Először egy 1 kilóssal kezdtem dolgozni, de vettem azért egy 2 kilósat is, hátha beszorul az egyik, legyen mivel kimenteni. Az első eredményeim elég meggyőzőek: gyakorlatilag lassítva, kis kalapácsütések sorozata által tudom végigkövetni a fahasítás pillanatnyi folyamatát, ahogy a fa rostjai szétválnak és egy alig látható útvonal mentén kettéválasztják azt, ami eddig egy volt (persze Parmenidész óta tudjuk, hogy a kettéhasított egy is két egy, zárójel bezárva). Pont nekem való munka: nem erőt, hanem kitartó kopácsolást igényel.

A hasítóék útja a fában:.

A technika egész odáig fejlődött, hogy már nemcsak 2 hanem akár 6 karót is ki tudok hasítani egy vastagabb törzsből. Így mire Nándi megérkezik és elkezdjük befaragni őket a helyükre, talán már meg is lesz a tervezett 76 karó.

Az Okos-ház felújítása során mindig keresgélem az áramtalan eszközöket, ami a mostani nélkülözős időkben kimondottan hasznos is. És bizony van, hogy az áram nélküli kézi eszközök hatékonyabbak és gyorsabbak, mint technológiailag fejlettebb társaik. Így például a hasítófejsze és -ék is teljesen le tudta cserélni a hasítógépet.

A karók, amiket aztán majd még méretezni és faragni kell:.

Az egyetemista apukám

Apukámról ez egyik legikonikusabb képem, mikor alul behúzott, motoros-szerű bőrdzsekiben, kopaszra nyírtan van lefotózva. Egyetemista. Magában való. Nem az a büszkélkedő fajta, de amikor felhívtam, hogy a turkálóban az unokái műbőr dzsekit vettek, elégedettséget véltem a hangjában felfedezni. Az átküldött kép kimondottan örömet szerzett neki. Na, ezek tudják, hogyan kell fiatalnak lenni.

Kultusz: a fiatalos lázadás és a nonkonformizmus abszolút jelképe.
Marlon Brando 1953-ban A vad című filmben.

Életigenlések és meghasonlások. Változások.

A diplomás apukám....

---

Fannit olvasva a hitelesség fogalmát azt hiszem még nem értem. Tegyük fel, hogy buta vagyok, ostoba és csaló. Akkor-akkor vagyok hiteles, ha ehhez tartom magam? Ha a hitelesség mértéke én vagyok, akkor hol a jobbá válás? Ami nekem jó, az nem feltétlenül jó a másiknak. Visszahatva meg rám sem. Ráadásul a saját pszichém sem fejthető meg soha. Az egyén nem áll meg magában: mindig egy közösségben értelmezhető, az hat rá, ő hat rájuk, adott környezetben/szituációban mindig máshogy reagál az ember. Szóval a hitelesség nekem kicsit fura. A jellemet még érteném. Hogy van egy mérce, amit az ember gondol magáról, a szerepéről, a céljairól a világban – nyilván jó, ha összhangban van az emberrel – de mindenesetre, ez egy iránytű az egyén számára, és megpróbál ahhoz mérten kiszámíthatóan, következetesen alkalmazkodni – mert élettapasztalata alapján az neki a legjobb. Ebben én több fantáziát látok.

Ott csúszol el, hogy a hitelesség mértékének az egyént, és nem a felsőbb jót, az Igazat veszed. Hitelesen, önazonosan törekedni a jobb, az igazabb, stb. felé, ami igen, egyrészt kulturálisan meghatározott, másrészt pedig a vallásoktól és közösségektől függetlenül, vagy mindegyikkel egyet értésben, ahogy jobban tetszik, léteznek a közös emberi értékek - ezt senki emberfia nem vitatja. Hitelesnek lenni szerintem "csak annyi", hogy az emberi alapértékeket egyéni úton képviselni: pl. lehetsz jó anya úgy is, hogy szoptatsz, úgy is, hogy nem. Belsőd ellenére ne szoptass, de lásd el a gyerekedet, stb. Szerintem csak ennyi. A belső iránytűt igazítsd a szent felé, és találd meg azt az ösvényt, amin eljutsz oda. A jellem az nem cél, az az, amit alakítani kell. A hitelesség a felsőbb felé törekvés, de az alap jellemvonásaidat (a jó tartományon belül) elfogadva. Itt bejön a szubjektivizmus, de mindig a jó tartományon belül. A patologikus ebben nincs benne.

(e-levélváltás Magdival, 2026.07.09.)

---

A környékünkön már június végén, július elején megfigyelhető, hogy utak mentén, néha egész meglepő helyeken, nagy nájlonfóliákat, lepedőket teregetnek fák alá, hogy aztán lerázzák, összeszedjék az úton-útfélen bőségesen termő, sárguló vagy vörösödő, kis gömbölyű gyümölcsöket, hogy majd nagy hordókban, fortyogva erjesszék pálinkává a természet ajándékát, a mirabolánt, más nevén a cseresznyeszilvát.

E közismert gyümölcsnek az előbb leírt nevei ugyan sokkal kevésbé közismertek – elterjedten a különféle népies nevein emlegetik, amiket erre az értékes és finom gyümölcsre egyenesen lealacsonyítónak és visszataszítónak találok, ezért itt azokat nem fogom leírni. Különben is: szóértelmezési kérdések is felmerülnek a (még komoly források által is) általánosan és teljesen félreértett népies megnevezése kapcsán, hiszen az a kellemetlen emésztőrendszeri történés, amit az elterjedt népies neve alapján sokan (tévesen) e kedves gyümölcs hatásának tulajdonítanak (és emiatt a fogyasztásától is óvnak), nem másoknál jelentkező okozat, hanem magának a gyümölcsnek az egyik jellegzetes tulajdonsága, tehát nem műveltető, hanem cselekvő fajtájú ige képezi a népies neve alapját. Magunk is meggyőződhetünk minderről, ha két ujjunk közé fogunk egy érett cseresznyeszilva-szemet és kissé összenyomjuk. Nem kell tehát aggódnunk, nyugodtan ehetjük akár nyersen is, nem fog bántani.

Az érés aztán július során kiteljesedik: egyre többféle mirabolán érleli meg változatos gyümölcseit, amelyek lehetnek sárgák, vagy narancsos-rózsaszínesek, vagy bordók, vagy egészen feketébe hajló sötétlilák. Állagukat tekintve is változatosak: puhák, levesek, vagy kicsit tömöttebb, egészen krémes húsúak. Van, amit megérve már a legkisebb szellő is a földre ráz, és van, ami éretten is szépen, a fájáról szedhető. Vannak az átlagosnál édesebbek, ízesebbek, nagyobb szeműek, bővebben termők, és van mindezek ellentéte is. Többnyire maghozkötött (azaz duránci), de néha magvaválót is találunk köztük.

Sárga cseresznyeszilva

Narancsos rózsaszín cseresznyeszilva

Bíborpiros cseresznyeszilva

Feketéslila cseresznyeszilva

A mirabolán egyik fontos felhasználási területe a faiskolai oltvány-előállítás: alanyként használják a kötöttebb talajokra ajánlott kajszi-, szilva-, őszibarack- és mandula-csemetékhez.
Lásd például: https://frondeus.hu/csemetek/mirabolan-szilva

A kiemelkedően magas cukortartalmú gyümölcsét tekintve fent már említettem, hogy nálunk egyik általános és csaknem kizárólagos hasznosítási módja a pálinkafőzés. A más szilvák (pl. Besztercei) hozzáadása nélkül, tisztán mirabolánból készülő pálinka főleg azoknak megfelelő, akik italukban megelégszenek azzal, hogy alkoholos, és más értéket – mint például gyümölcsös zamatot, jó ízt, jó utóízt – nem keresnek benne.

Másik közismert felhasználása a lekvárfőzés: sokakkal egyetemben, kedves és tisztelt néhai cigányasszony barátnőm, Manci, a Dráva-menti kis faluban (ahol a kajszi nem nagyon terem meg) ebből szokta volt készíteni, nagy fáradsággal, hosszú főzéssel és jó sok cukorral, a „kajszilekvárját”.

Kassai Lajos közismert mondása – „tartsd az állatot természete szerint” – mutatis mutandis itt is alkalmazható: használd a gyümölcsöt természete szerint! A mirabolánt – aprónak mondható gyümölcse és magja, túlnyomóan duránci volta és erős, kevéssé élvezhető héja miatt, a híres szatmári szilvalekvárt adó Nemtudom szilvához hasonlatosan – a feldolgozása során át kell törni, jó magyar konyhai kifejezéssel: ki kell paszírozni. A cseresznyeszilva puhaságának köszönhetően ez akár nyersen is könnyen megtehető (pl. szúnyogháló-darabon átnyomkodva), de az is jól működik, ha előbb héjastól-magostól felforraljuk-megfőzzük (víz nem kell hozzá!), majd kihűlve egy szűrőtálban például merőkanállal kevergetve a gyümölcshúst a magoktól és a héjtól elválasztjuk.

Főzésre váró mirabolán az üstben

Akár nyersen, akár megfőzés után áttörve, kapunk egy szósz-szerű, többé-kevésbé híg, szép aranysárga vagy bíborvörös, jó savanyú és nagyon finom, szilvás aromájú anyagot. Ha ebből tényleg lekvárt szeretnénk, akkor jó sokáig kell a tűzhely mellett állni, állandó kavargatással besűríteni, és jócskán édesíteni. De miért nem örülünk annak, ami ebben az anyagban további fáradozásunk nélkül is értékként megvan? Nyáron például, szódával vagy sima vízzel hígítva, esetleg édesítve (de anélkül is finom), hidegen, kitűnő, üdítő, rostos gyümölcsléként ihatjuk. Ha az áttöréssel kinyert anyagot csak magában, további hőkezeléssel tartósítva eltesszük, akkor az év többi részében is élhetünk vele, élvezhetjük jó ízét, sőt savanyúságát előnyünkre is fordíthatjuk: ha például káposzta- (vagy más) salátát készítünk, citrom vagy ecet helyett rendkívül jó ízt adó savanyítóanyagként hasznosíthatjuk (a franciák „vert jus”-éhez hasonlóan, ld. pl.: https://szolohegyvinoteka.hu/Palffy-Verjus-2023). Kipróbált receptem, hogy almával összefőzöm lekvárnak. Nagyon finom, nagyon jó ízű, jó sűrű lekvár az eredmény, amit főleg linzeres süteményekben tölteléknek használok – különleges és népszerű!

Végül, de nem utolsósorban: tkemali! Ha szereted a fűszeres paradicsomszószokat, akkor feltehetően szeretni fogod a tkemalit is, ezt a grúz különlegességet, amelynek bővebb ismertetését ezeken a hivatkozásokon megtalálod:
https://terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/mirabolan.html
https://terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/gruz.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tkemali

Tkemali
A fényképet készítette: Leslie Seaton from Seattle, WA, USA - Tkemali, CC BY 2.0,
https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=35887285

A mirabolán felhasználásának most már csak a képzeletünk szabhat határt! Legújabb tervem, hogy cukkinivel, almával, hagymával, fokhagymával, borssal, egyéb fűszerekkel készítem el sós pizzaszósznak.

És hogy miért a címben írt szegények gyümölcse? Mert hazánkban is mindenütt és nagy változatosságban, vadon is megterem, de kertekbe is telepíthető. Magról is vethető, de csemetéje is könnyen beszerezhető, vagy a kiválogatott példányok kisarjadt utóda áttelepíthető, gyorsan nő, hamar termőre fordul, semmire nem érzékeny, nem beteges, szárazságban is mindig bőven terem. Az utak mentén, mezőkön is mindenki által ingyen hozzáférhető, gyümölcsét össze lehet szedni, nyersen is, feldolgozva is élvezhető!

Terméstől roskadozó mirabolánfa

Utóirat: Sok-sok előnye mellett a cseresznyeszilva tavasszal dús, fehér vagy rózsaszín virágba borult, méhektől zsongó fájának a szívet-lelket elvarázsoló látványát pedig még nem is említettem!
https://balaton.hu/ime-a-marciusi-balaton-felvidek-legszebb-utcaja/

Virágzó vérszilvák Dióspusztán

Szépségével vonzani
Zarándoklatként belépni
Azt gondoltam, hogy furcsa, hogy nem lesznek fák
Páfrányerdőnek hívom, de igazából ez egy elegy erdő
Belátom a teret – minden zöldben fürdik
Vöröses-kék hangok áradnak a fákról
Embereket nem képzelek el sohasem
Mezítláb járom végig az utat
Mohapárnába süppedek bokáig
Homok karistolja talpamat – sziklás meredélyen emelkedek
Kellemes idő van, naplemente előtti késő délután – hosszúak az árnyékok
Kráterek – vulkanikus szél sikít
A viharral a teljesség közeleg

---

Átalakulunk

---

Attilával és Miklóssal a PTE MK EZM Nyári Egyetemen a Fenntartható hangleírások kurzuson beszélgettünk, tájhangosítottunk és a fenti szöveget alkottuk, amit aztán a bemutatóesten, 2026. július 17-én adott elő Tarnai Kata, Aza Luca, Gyenes Zsolt, Horváth Szabina és Szarka Júlia.

A külső magabiztosság elérésével néha még küzdök, de a magam-biztonságba talán életkoromnál fogva kezdek végre belépni.
Fiatal testemen csak a hibákat, a tökéletlenségeket, az elégedetlenkedni valókat láttam meg, aztán szép lassan megértettem, ennél szebb, vonzóbb, tökéletesebb nem lesz – ezzel kell együtt dolgozni, együtt élni, a lehetőségekhez képest megszépíteni.
A pad-sorozatot elemezgetve vagy Zsuzsa és Réka közös portréját nézve-értelmezve döbbentem rá, hogy a testemhez való viszonyomban az elégedetlenkedés hangjai már nem dübörögnek, hanem azok az erőteljes viszonyulások átfordultak megértett elégedettségbe. Az elfogadáson túli hálába és örömbe, amikor nap mint nap azon kapom magam, hogy már csak az fontos, hogy miért is jó ez a kis test: mennyi gyönyört és örömet ad, milyen sokat tud futni, labdázni, hajolni, guggolni, úszni, de tud nyugton ücsörögve pihenni, tud kehelyként minden álomnak, vágynak megtartója lenni. Ez a kis test tart ide, ebbe a kertbe, erre a padra.
Fenéksúly.

Zsuzsa és Réka az Okoház gangján

Gábor és Gida a padon

Tünde és Enci a padon

Én és Jakab fiam a padon

Mindig elérhetetlennek tűnt számomra az éteri finomságú test. A tökéletes papírszerűség. A kertből bejőve bárhogyan súrolom, sohasem leszek habtiszta. A földhöz kötöttség vadságot, dimenziót ad. Viseltes, karistolt lesz tőle az ember.

Aldous Harding énekes-dalszerző és egyben alakváltó: hangjai, vizuális megjelenése folyamatosan változik, és lehetőleg többnyire szöges ellentétben áll elvárásainkkal. Emellett dalainak az a sajátossága, hogy átlagos pop-folk-szerű énekes akusztikus zenének tűnnek, de eközben egy-egy apró részlet vagy épp a dalokból összeálló egész rámutat, hogy valami elég furcsa, groteszk, morbid őszinteséggel állunk szemben. Általában a szöveg vagy a hanghordozás az, amibe ezeket a többrétegű szerepjátékokat beleteszi, és ezek még angolul értőknek sem érthetőek, hiszen a szabályaik is külön bejelentés nélkül megváltoznak. Az első, önmagáról elnevezett albumán (amiről egykor itt írtam) például a Hunter szövegeiben lehetett megtapasztalni egy nő és egy férfi gondolatpárbeszédét úgy, hogy sem az énekhangban, sem más hangzó részletben nem volt érzékelhető különbség: rakd össze ahogy tudod.

Egy kép a Blend videóklipjéből

Második, 2017-ben megjelent Party c. albuma is egy meredek ugrás sokfelé az első megjelenés után. A folkos-hegedűs vonal már nyomokban sincs, az elektronikus kísérletek sem, helyette viszont vannak új hangkarakterek, hangszer- és hangulatvilágok, és ugyanaz a furcsán bizarr szubjektivitás a szövegekben, amiket albumról-albumra egyre kevésbé lehet már megérteni. De azért egyértelműen lejön, hogy ez a party nem partizene: talán majd valaha lesz, de egyelőre nagyon nincs, helyette elhagyottság és régi – szintén nem túl csábító – emlékek, visszavágyódás az ifjúság jövőről alkotott vágyaiba. Az alkotó többnyire ötletes és egyszerű hangzásvilágba csomagolja ezt a rengeteg terhet, amit cipel, főleg az emberi kapcsolatokban rejlő kiszolgáltatottságot és a félelmet attól, hogy visszaél ezzel az, akit szeretünk.

A nyitó Blend az alkotó talán egyetlen olyan zenéje, ami dobgépet használ. Épp arra is kell neki, hogy a mechanikus, láthatóan a külvilággal nem törődő ritmus tökéletesen ellentmondjon azzal a szinte könyörgő szerelmes dallal, ami egy rímmel megnevezi és el is rettenti célzottját. "You're the perfect man // You're the perfect blend" vagyis "te vagy a tökéletes férfi // te vagy a tökéletes keverék" – talán nem a legjobb pasifogó szöveg.

Az Imagining My Man éneke a Nina Simone-i mélyektől Nina Hagen expresszionizmusáig terjed és mutatja be Aldous Harding észrevétlen szerep- és hangulatváltó tehetségét, a nőiséghez, üres sztársághoz fűződő teljes inkompatibilitását.

A címadó Party énekhangja a természetesből néha az Aldous-ra annyira jellemző kicsit infantilis, Joanna Newsom-ot idéző összeszorított gyerekhangra és a hozzá kapcsolódó kórusra vált, és dalszövege is néha a kiszolgáltatott gyermeki korba utal vissza. Elég megható a harmonikus zenei alapon egy, a másik félre utalt szerelmes vágyakozását és a másik sikertelen megmentését/feloldozását hallani, és hallgatóként több mint nyomasztó azzal szembesülni, hogy ha minden bántásunk ellenére a másik még így is kötődik hozzánk, akkor mit jelent és milyen súly is az ő boldogsága.

Az album gravitációs középpontja és a korábbiakban is feltárt, megszállottság iránti vonzalmának kifejezője szerintem a Horizon. Egy egyszerű billentyűakkord kíséri végig az éneket és hagyja kántálni, tombolni, sipítozni, suttogni, csendben maradni, énekbeszélve hangot nyújtani. Önmagában is bámulatos ez a vokális dinamika, amit körbejár ez a dal, és olyan sötét mélységekből érkező, olyan feszültséget hordoz, ami szétrepeszti a kapcsolatot, amibe már nincs visszaút. Ha lepaktáltunk egykor az ördöggel, akkor nem várhatunk semmit az emberi kapcsolatoktól.

"Let me put the water in the bowl.
For your wounds, babe.
Let me fill you up with the fingers of love.
You can’t lose babe.
When you watch me play, does it feel bad, darlin’.
When they choose me?
Say again, this place.
Say again, this place. "

(Hadd öntsek vizet a tálba.
A sebeidre, baby.
Hadd töltselek meg a szerelem ujjaival. Nem veszíthetsz el, baby.
Amikor nézed, ahogy játszom, rossz érzés, drágám?
Amikor engem választanak?
Mondd újra, ez a hely.
Mondd újra, ez a hely)

"I broke my neck.
Dancing to the edge of the world, babe.
My mouth is wet, don’t you forget it.
Don’t you lose me.
Here is your princess.
And here is the horizon".

(Eltörtem a nyakam. A világ széléig táncolok, baby.
Nedves a szám, ne felejtsd el.
Ne veszíts el.
Itt a hercegnőd.
És itt a horizont).

Sokáig a Horizon-t tartottam az album leginkább erőteljes számának, aztán sokadjára feltűnt az utolsó felvétel, a Swell Does the Skull (dagad a koponya). Kezdete és archaizáló témái miatt lehetne akár az első albumon található No Peace balladájának folytatása is, de amit az énekhanggal művel, az ezúttal már egyszerre megható, keserű, félelmetes és ironikus, feszültsége pedig az egymást váltó skizofrén hang-szerepek sokasága között csak nő és sodor magával egy befejezetlen végbe.

A többi, nekem kissé elegydalnak tűnő számról most nem írok, de az alkotó állítólag fontosabbaknak tekinti azokat mint ezeket: itt olvashatod róluk gondolatait.

Aldous Harding ezzel az albumával mutatott egy erőteljes példát arra, hogy miként lehet továbblépni és akár kiszabadulni a folk eszköztárából induló alkotónak egy továbbra is igen személyes témákat kidolgozó, egyszerre játékos és terhelt világ felé, ami egy egyszerű popzenei albumnak álcázva rendes bűntudatot csinál annak, aki párkapcsolatában a könnyebbik fél pozíciójában érzi magát.

A Party album itt is meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=jHR3uEOkkSo&list=OLAK5uy_m8KzshJBxNPexYsHhx3EFqyx-gz2bAZxc

Június 19-én nyílt és még a nyár végéig látható az ellendi Okos-házban a Faluképek c. kiállítás, ahol Bereczki Kata, Csondor Réka, Horváth Szabina, Nemes Zsuzsa, Zsin Bence képzőművészek alkotásait láthatjuk.

A kiállításmegnyitón készültek az alábbi fotók:

Bereczki Kata képei

Nemes Zsuzsa képei

Csondor Réka képei

Megnyitó

Benyitó

Zsuzsa és Réka 1.

Zsuzsa és Réka 2.

A kiállítás egész nyáron át látható lesz, augusztus 29-ig. Ha szeretnéd meglátogatni, szólj előtte a hangfarmos messengeren, a porta@hangfarm.hu címen vagy Balázsnál a +36202331867 telefonszámon!

Helyszín: Okos-ház, Ellend, Petőfi u. 34.

Fb-esemény, ahol az alkotók részletes leírása és a kiállítással kapcsolatos aktuális híreink találhatók: https://www.facebook.com/events/1523470415970380

A fényképeket Horváth Gábor készítette

Óvakodjatok a meséket és regényeket olvasó lányoktól!
Azoktól minden kitelik!
Azok a mesékből azon nevelkedtek, hogy minden jó, ha vége jó, és a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig bűnhődik. Hogy csak a szorgalmas jut előre, és csak az igazság győzhet. Továbbá a harmadik fiú mindig a legokosabb, a legszebb és a legkedvesebb, és övé a legszebb királylány. De legalábbis a legokosabb, a legkedvesebb, a legaranyosabb, a legjobb szívű.
A regényekből pedig megismerik a mindent legyőző szerelmet, a végtelen szenvedélyt, az önfeláldozást, a mártíromságot. Azt, hogy bármit megér egy fordulat, egy kis bonyodalom. Minden túlélhető, hogy megéri szenvedni, mert majd lesz jutalom mégis. Sőt hisznek az egymásnak teremtettségben, a soha el nem múló szerelemben, és Igaziban.
Ó ezek a lányok aztán úgy gondolják, amikor elolvassák a mesét, becsukják a könyvet, hogy így kell élni!
Nem megalkudva, nem megtörve. Vagy ha beletörve – akkor bele is halva. Nyitott szemmel álmodoznak. Ezeknek nem elég a szemétkivitel, az együtt tespedés, a hétköznap, a rutin. Értük rajongani kell, szeretni őket, lesni kívánságukat. Ünnepelni, titkolózni, repülni, szállni – ez a cél. És persze cél is mindig van, valami felé törekvés, ami majd elhozza a boldogan élteket.
(Eleve ezek boldogan akarnak élni, és nem csak úgy élni, éldegélni.)
Ó jaj fiúk!
Az ilyen lányok soha nem nyugszanak, nem hagynak békén/csendben/magadra. Ezek macerálnak, sutyorognak, dalolásznak, izegnek-mozognak, akarnak, szenvednek, sóhajtoznak, sírdogálnak, tesznek-vesznek, pillát rebegtetnek, szépítkeznek, sündörögnek, bújnak, hangokat adnak és csiholnak ki. Ezeknek meg kell felelni, sőt felelni kell.
Csak a gond, csak a baj!
S ha vallásos!
Na akkor kezdődik az igazi gond!
Ezek még ráadásul hisznek valami földöntúli jóban, az Abszolútban, abban, hogy van valami megmagyarázhatatlan, és mindennek van értelme. Ennek magyarázhatod aztán, hogy így a realitás, egyáltalán, hogy van racionalitás, lehetsz földhözragadt, nehézkes, mint egy bika.
Ezek ezt meg sem értik.
Simán kérik a lehetetlent, követelik a mindent, sőt azt gondolják ez így természetes. Ez a világ rendje!
Ó jaj fiúk!
Bajban vagytok!