A mostani elmesélés kezdetéig viszonylagosan sokat kell visszaröpüljünk az idő fogaskerekén. 2022 január; valahol a közepe felé telhetett a hetem a külvárosi, 17. kerületi gimnáziumomban. 20 perces nagyszünetben éppen elméláztam, mit is fogok kezdeni majd a nemsokára megszerzett érettségimmel (ahogyan morfondírozik évi több tízezer másik kortársam) egy jól-léti, ámbár bizonytalan, kissé kiegyensúlyozatlan 21. században. Szóval ott és akkor, ahogy tanakodtam szokásos világrengető elméleteimen, hozzám lépett: Sára (volt osztálytársam). Addig nem ismertem különösképpen, megesett, hogy padtársak voltunk, de így a jövőbeli terveiről nem folytattunk előtte eszmecserét. Teljesen rendhagyó ötlettel keresett meg: segítsek neki a történelem emelt érettségihez, mint felkészítő tanulótárs. Meglepett, elsőre hitetlenkedve képzeltem bele magam a szituációba, hogyan fogok „magán órát” tartani, amikor még csak 18 éves voltam, ráadásul nemhogy tanári diplomám, hanem még érettségim sem volt. Annyit kértem, hogy kapjak pár gondolatébresztő napot a kérdésre és kitalálom, milyen vonal lenne a legjobb. Azon a héten volt a bátyám kislányának, általam rendkívül kedvelt keresztlányomnak a keresztelője. Mivel Bécsben laknak, ezáltal az ünnepély programjai között a Mariahilfer Straße, Stefans Dom pompás szín- és építészi világában fogalmazódott meg a válasz a 10-es számú osztályterem előtt feltevődött kérdésre. Lehet, azért tudtam egy viszonylag frappáns megoldási javaslattal előhozakodni, mert a sok leárazott téli bakancsról automatikusan a Bakancsos utcára asszociáltam, ahol a buszmegállóm volt!
Úgy szólt a tervem, miszerint kidolgozok előre mindig 3 tételt, következő csütörtökön felmondom és így 10 hét alatt mind a 30 szóbeli tételt átvesszük, plusz a tételek is meglesznek a számára. Közös meglepődésünkre közel 80%-os emelt érettségit írt, én pár százalékkal értem el jobb eredményt nála. Az eredmény számomra elsősorban nem a százalékban volt kiugróan érdekes a próbaérettségihez képest. Az is jelentős, 20-30%-os javulás történt nála, hanem magához a történelem tantárgyhoz való viszonya. Úgy gondolom, hogy 50-60% körüli eredményt, aki szorgalmas és bebiflázza, az meg tud csinálni, viszont afölé az tud menni, aki érdeklődik, kreatív, személyesen bevonódik, könyvet olvas a témában, megpróbál összefüggéseket keresni korok között, olykor ellentéteket feltételezni. Jó példa erre a 6-12 éves kor közötti kötelező beiskoláztatás példája Magyarországon a Habsburg Birodalom és Osztrák-Magyar Monarchia időszakában. Kis betűs rész a tankönyvekben, de figyelemre méltó lehet: a Ratio Educationis csak előírja (Mária Terézia idején) a 6 osztály elvégzését, más szóval csak javasolja. Ezzel szemben az Eötvös József népiskola törvénye kötelezi ugyanezt a szabályt. Nem is beszélve arról, hogy sok helyen nem volt elég kompetenciája, következetessége a magyar oktatásnak ahhoz, hogy a leszakadást, lemorzsolódást megszüntesse. Nem szeretnék időszerűnek vagy ismétlődőnek tűnni, de manapság is hasonló érzések kavarodnak bennem. Ahogyan a dualista korszakban 4 elemi elvégzése után 2 évig el-el voltak a polgári iskolába, ma úgy jutnak el sokan el-elléve a gimnázium vége felé, majd befejezés nélkül hagyják tanulmányaikat. Olvastam egyszer egy cikket a szociológia tanszéken (ugyanis ott koptatom a felsőoktatási padokat), hogy a hazánkban 10% körül mozog aktuálisan az iskolaelhagyók száma. (Akik érettségi előtt elhagyják a középfokú intézményüket.) Rendkívül magasnak tartom, és itt jön be egy bennem felmerülő elméleti kérdésre a válasz. Személyes tapasztalat! Személyes odafigyelés! Személyes menedzselés! Amit a mai osztálylétszámok tükrében szinte lehetetlen egy személynek a katedrán! Úgy vélekedem, hogy a közeljövőben rettentően fontos az anyagi biztonság rendezése mellett, hogy az oktatásban dolgozó szakemberek megfelelő szakmai támogatást, segítséget kapjanak, hogy az előbb említett személyes felkiáltások érvényesülni tudjanak. Visszatérve, mert mindig, ahogyan a futballpályán is, az írásban egyaránt elkalandozok, „elcselezgetek” az eredeti mondanivalótól. Sára; egy intelligens, szorgalmas és életrevaló csajszi, egy percig sem fenyegették az előző sorokban leírtak, ámde visszagondolva, sikerként könyveltük el, hogy az emelt érettségivel biztosította helyét az államilag finanszírozott logopédia szakra (a nemrég felhozott Eötvös Józsefről elnevezett) Eltére. Hiszem azóta is, hogy nincsen bennem valami mágikus 'Óz a nagy varázsló'-féle bűvészi erő, de még ahogy a legendás zeneszerzőnk (Bródy) írja: nem születtem varázslónak, a jó tündér sem én vagyok, hanem az eredményesség a párbeszéden alapult, s a személyességen, ahogyan a másfél órát minden héten ismétlésre, egyben a világ dolgainak kivitatására szántuk.
Úgy véltem, ez a nem hétköznapi közös tanulás egy kivételes élmény marad csupán, nem lesz folytatása. 2022 augusztus havában aztán megkeresett Zsombi korszakos barátom, ugyanúgy erdélyi gyökerekkel rendelkező, kifejezetten: jó kedélyű, vidám, nagy dumás, életművész srác. Szülei és ő egyetértettek abban, hogy ámbár a matek-fizika-elektrotechnika „ipari” háromszöghöz magas szinten pallérozódik, humán, azon belül is a történelem, nem nyeri el gondolatai megtisztelt keresztmetszetét. Van ez így! Én a természettudományos (biológia, kémia, fizika) tantárgyakkal vagyok így. Mint már fent szó volt róla, Zsombi egy kimagaslóan szórakoztató egyéniség, állandóan bombázott a 6 hónap során izgalmasabbnál-izgalmasabb, humorosabbnál-humorosabb történelmi poénokkal. Példának okaként: „– Hallod Dani; eddig azt hittem, hogy forradalmár vagyok! – Miért, kérdeztem? –Hát azért, mert 56-os a karom, mint a forradalom!” Vagy máskor: „úgy tudtam Kossuth 56-ban volt, nem? – Zsombor cimbora, már dőlök a kardomba, ha ilyeneket mondasz! –Dehogy, tudom én, csak matematikailag ugratlak, mert a logikából az következne ugye, hogy ha október 25-e a Kossuth téri tüntetés, akkor Kossuthnak ott kellett, hogy legyen.”
Ilyen és ehhez hasonló szellemes poénkodással teltek-múltak a felkészítő órák, utólag megvallom, kis komiszságot is bevetettem a folyamatokba. Arra tettünk erőfeszítéseket, hogy a poénokon, vicceken, sztori meséléseken keresztül a memóriájába, mint egy gimis történet, érjenek össze a szálak.
Például: „Az Interregnum időszaka, ami 1301-1308 között lévő időszak, ami a történészek szerint átmeneti időszak, amikor Károly Róbert több királyjelölt mellett kivívta a koronát saját magának, én ezt úgy fordítom le neked, hogy pont olyan volt, mint a Squid Game vagy Fornite, csak egy maradhat talpon!
Vagy máskor megkérdezte, miért van az, hogy a többségi társadalom és kisebbségi társadalom szerte a világon gyakorta élesen szemben áll egymással, és a kompromisszum helyett az acsarkodás a jellemző?
„Úgy tudom, történelmi-társadalmi szempontból a legjobban megválaszolni egy szóval: félelem. A többségi társadalom lassú, integrálatlan, egység nélküli válaszokat kínál a kisebbségi társadalomnak, míg a kisebbségi társadalom gyors, jogokat kérő követeléseket nyújt be a többséginek. Ha már túl elvont a válaszom, akkor képzeld el, mint az Agario játékban az interneten, pont ugyanez megy végbe egy soknemzetiségű országban, a nagy igyekszik bekapni a kicsit, a kicsi ártani a nagynak, mindez a félelemért!”
Amikor szüleinek finom főztjét ettem, Bud Spencer-es stílusban nyugtattam a családját, ügyes gyermek, jó a memóriája, belső energiával dolgozik, mint Kuplung a cserépléctörésnél. 4-es érettségivel zárta a vizsgaidőszakot és az Óbudai Egyetem villamosmérnöki szakán folytatja tanulmányait, az se bánom, ha ezzel a stílussal se lett a töri a kedvence, de azzal foglalkozik, nagyon helyesen, amit szeret. Legboldogabb arra vagyok a témában, hogy matekból már Zsombi is készített fel idén két haverunkat az érettségire. Megtetszhetettet neki a másik gamer székben ülni! (Tehát szerepet cserélni.)
Jóapám szokta mondani: az élet egy nagy dominó játék, egyik dominókő után jön kapcsolódás-szerűen a következő. Azt kell, hogy mondjam, igazat kell adjak neki. Történt ugyanis 2023 júliusában, hogy Zsombi nyaralásban rótta le az óra tandíját és egy nagyon takaros kis apartmanba hívott meg pár napra Ceglédre és szokásomhoz híven megfogadtam, ha végre kiteszem a lábam a 18. kerületi lakóövezetemből, nem foglalkozok semmivel, csak ringatózok a körhullám medence: lassú folyóban. Sosem fogadóm meg önmagam tanácsát! Éppen a lecsúszásra várakoztam az Aquaparkban, amikor szelíden, egy férfitársaság erőteljes magyarázkodásának hangja morajlott fülembe. Beszélgetésből lejött, hogy a srácok csúszdaőrök, ők álltak, míg egy leányzó, aki ült, ő is csúszdaőr volt. A beszédfonal lényege: a srácok nem váltották le, délebédre hivatkozva. Hamar megfigyeltem, hogy kimondottan: empatikus, jóindulatú, cserfes leányzót ismertem meg. Kamillával folytatott eszmefuttatás alatt egyre jobban rájöttem, hogy nagy akarattal rendelkezik, szívesen elindítana egy továbbtanulási projektet ő is, ámbár teljesen hasonló helyzetben van, mint én voltam 2022-ben az érettségi évében. Merre? Hogyan? Hány ponttal? Emelttel vagy nélkül? Valahogy éreztem, hasonlóképpen, mint amikor rátok, Faluság blogra rátaláltam, hogy fel kell vegyem a kapcsolatot! Valami belső hajtóerő végett? Lényeg, hogy ajánlottam, tartsuk a kapcsolatot, ha már úgy is a Károlit tervezi, az egész felvételi eljárásról tudok neki részleteket küldeni, ezzel a megbeszélt információval váltunk el. Két hét múlva írtunk egymásnak, amely azzal végződött, hogy ráeszméltünk, milyen jó lenne, ha együtt tanulnánk a történelemre. És még mondják, hogy nincsenek véletlenek. Cegléd melletti faluból származik, remek érzés volt nekem, hogy a csíkszentdomokosi, nyáron; gyermekként töltött éveimet felelevenítettük, csak azzal, hogy együtt tanultunk a Google Meeten. Feltöltő hatása volt számomra nagycsaládjának élénksége, hogy mindig volt náluk pörgés, illetve megesett, hogy azért kellett előbb abbahagyni, mert egyik ismerősét öltöztette be esküvői ruha próbára. Jó érzés volt tapasztalni, hogy vannak ilyen megtartó erejű szokások ma Magyarországon, amelyek mondjuk egy rokoni, baráti közeget, ilyen erősen össze tud fonni még 2023/2024-ben is. Remekül vette ő is az akadályokat, még a felvételi eredményére várunk, viszont annyi bizonyos, hogy ő is jön a Károlira, az, hogy melyik szakra, idén július közepén dől el.
Ráadásul az idén rajta kívül 3 érettségizővel is készültem. Nati, őt már 4-5 éve ismerem, szellemes ugratásainkkal fárasztjuk egymást ez idő alatt. Nagyon határozott, motivált és széles látókörrel rendelkező lányt ismeretem meg az évek során benne. Akár az érettségi felkészítős könyvből való tanulásunkkor, akár egy baráti társaságban, hiába mesélek sokszor összevissza (néha rendszertelenül) minden témakörben, egyből kiveszi, leveszi a lényeget az emberekben. Szoktuk is beszélni, hogy jó emberismerete még sokat érhet az életében. Ha már lankadt a figyelem, most már az előre „megkomponált” anekdotákkal szórakoztattam. Például: Hunyadi János 1443-1444-es téli hadjáratáról volt szó. „Azért nyomultak, akkor a vajda hadai rossz időjárásban is az Oszmán Birodalom belseje felé, mert lehet úgy voltak vele, mint a tájbringások, ahol sportolok; nem vagyunk hatással az időjárásra, de az időjárás sincs hatással a ránk! Vagy II. József a kalapos király. „Ha II. József követőit jozefinistáknak nevezték, akkor Napóleon is Habsburg-párti volt? Mert jozefinista, Jozefin(ista). [Napóleon kedvese Josephine.] Összességében ő is szuperül teljesített, de rádöbbentem, hogy nem a százalékok, hanem sokkal inkább a tanulási stratégiában történt fejlődések, tudásvágyhoz való hozzáállás változása, vagy akinek nem a történelem a kedvence, annak a tűrőképességének a növelésé. Ezek hasznos készségek lehetnek majd, mondjuk a munkaerőpiacra történő beilleszkedésre. Félreértés ne essék, örülök annak, hogy egy hete június végén azzal hívott fel, miszerint kicsattan a boldogságtól, mert 71%-os lett az érettségije, ami erős négyesnek számít középszinten. Azért is boldog vagyok, hogy rengeteg világnézeti, továbbtanulási kérdést vitattunk meg. Még egy éve van egy belvárosi technikumban, utána fogorvos szakma érdekli. Mivel precíz személyiségként vélekedek róla, simán lehet az ő útja.
Ha már szóba hoztam egyszer apám dominó elméletét, a következő epizódra jellemző lesz. 2024 januárjában járunk. Éppen egy kedves nyugdíjas családbarát hölgytől jövők hazafelé biciklivel egy péntek estén. Tudni kell Teri néniről, aki a 80-as évei elején jár, hogy rendkívül életvidám szemléletű. Mindig, amikor nála vendégeskedem, hihetetlenül jól telik az idő. Azt beszéljük meg, hogy 4-re megyek, és 1-2 órát maradok, nem akarok zavarni, utána azon kapjuk magunkat, hogy este 8 óra és még volna téma, amit nem beszéltünk ki. Tehát ezen a derűs napon hazaérve fél kilenckor ránéztem az üzeneteimre, hogy keresett-e valaki. Láttam, miszerint van egy engedélykérésem. Réka, akit már látásból ismertem, tudtam róla, hogy agglomerációban lakik és azért keresett, merthogy Natival osztálytársak és hallotta, milyen poénosan szoktam tanulótársként a történelmet előadni. Egyeztessünk, mert ő is kíváncsi erre, szeretné, ha olajozottan működne a készülés gépezete. Rékát: céltudatos, készséges és jólelkű lánynak ismertem meg. Aki egyben remek hallgató is, kiválóan tud megfigyelőként részt venni egy konverzációban. A céltudatosságról annyit, hogy a 60 közép írásbeli leckéhez mindenkinek választottam egy színt, amivel kipontoztam a már átbeszélteket. Réka egyből jelezte, mivel neki nem ez a kedvenc színe, váltsam ki a 4 színű golyóstoll színét a sajátjára. Ez a fajta tudatosság végig kísérte az együtt töltött hónapok felkészülését. Ha mindenki ilyen szellemben, magas szervezési készségekkel élne ebben az országban, bizonyára egy jobban polgárosodott európai állam lehetnénk. Ő is átugrotta az akadályokat, a jövőben a szintén 1 éves technikum elvégzését követően pszichológusnak készül. Merengésem eredménye; attitűdjei passzolnának ehhez a hivatáshoz.
Végezetül a blogbejegyzésem Attiláról fog szólni. Rá teljes mértékig igaz az a mondás, miszerint ha nem lenne, ki kéne találni! Illetve legalább ötven árnyalattal szürkébb lenne a világ, ha karakterével nem élénkítené meg. Attila barátomat már nagyon régóta ismerem, ahogyan Zsombit is. (Sára után ő volt a másik emeltes, akivel készültem.)
Azt érdemes megemlíteni róla, hogy extrémen humoros, éles logikájú, segítőkész fiatalembert ismertem meg az évek alatt, aki leleményes srácként mindenben meglátja a pozitívumot. Kívánom neki, egész életében maradjon ilyen derűlátó szemlélettel! Egyébként magas fokú érdeklődéssel folytak a közös órák a részéről, megesett, hogy a másfél óra helyett kétórásra húzódott a közel 110 emeltes leckének az átcsacsogása. Szüleim folytonosan megmosolyogják, ha Attila érkezik hozzánk. A konditermek törzslátogatójának számító haverom gyakorta már az ajtóban megnevetteti a családunkat. „Figyeljetek, sokat voltam az edzőteremben, már alig férek be az ajtótokon, inkább oldalazva jönnék be!” És egyből sasszézik oldalazva befelé. (Mi pedig az oldalunkat fogjuk a kacagástól.) Utána egy gyors ellenőrzés a tükörben, hogy sikeres volt-e a heti bicepsz, tricepsz edzés és mehetünk egy bodza-, málnaszörp kombinációval tanulni. Kimagaslónak tartom a közösen átélt percek alatt a hozzáállását, hiszen a legkisebb részletre is kíváncsi volt, sokszor együtt néztünk utána valamilyen egyetemi történész-tudást igénylő felvetésnek. Anekdotái sosem lassultak le. Például: „tudom, hogy három kormányzó volt Magyarországon, pont azért én egyre közelebb leszek külsőre Schwarzenegger kaliforniai kormányzóhoz. Látod ebből, hogy nekem az elméleti és a gyakorlati kormányzás is megvan!” Szakadtam a nevetéstől. Kiegyensúlyozott eredménnyel zárta az érettségi vizsgaidőszakát. Mivel két emeltje is volt, a töri 75%, az angol 90% lett, így a pontok duplázásával (amit már augusztusban, mint taktikaként megértekeztünk), a júliusi visszacsatolást követően: Károli vagy Pázmány egyetem jogi szakán kezdheti meg az egyetemi éveit.
Összegezve az elmúlt 2 és fél tapasztalatait, talán azért vagyok a leghálásabb, mert sokszínű jellemekkel költhettem a délutánjaim pillanatait és olyanról meséltem, amit kiskorom óta olvasok, követek. Fontos leszögeznem, amit a bejegyzés elején pedzegettem, a különös érdem, amellyel mindegyik karrier értékesen elindult, nem az én érdemem, hanem a PÁRBESZÉDÉ, a KÉTOLDALÚ KOMMUNIKÁCIÓÉ, amit az Unió egyik legerősebben, ha nem a legerősebben töredezett, széttagolt társadalmában elkezdhetünk egymással. Egy nap arra szeretnék felkelni, hogy akár a Skandináv országokban, egy szolidáris társadalomban ébredek meg és az ilyen menedzselős feladatokat, nem hasonló lelkes amatőrök, mint én, próbáljak megoldani.
Utóirat: egy kissé a múltért is lelkendezik a lelkem. Volt egy ember, aki egy kicsit elvont, művészi énemet első perctől a legmagasabban szinten értékelni tudta. Gyerekként igaz Domokoson, de ha már a Faluság blog Ellenden van, akkor Hargitában jártuk be Tolnát-Baranyát. A második világháború és az azt követő nehézséges évek miatt nem tudott érettségizni, közel 60 évesen, amikor módja lett rá, megcsinálta. A történelemmel, földrajzzal kapcsolatos könyveket közel 80 évesen is olvasta, bújta, talán rám is ragadt valami ebből a passzióból. Egy életen át elegáns, tapintatos, gyöngéd és sokszor emberfeletti mély érzékkel megáldott ember volt ő. Nagyapa örökre egy legjobb barát. Sajnálom, hogy nem élheti meg a jelen perceit velem. De, ahogy a népviseletet, a János nevet, úgy gondolkodásmódját is megpróbálom képviselni, igaz utóbbihoz kell sok év bölcsesség még! Minden ember kéne ismerjen egy ilyen személyiséget!
AZ ELMÉLKEDÉS NEM ÁLL MEG. Nemrég, 1 hónapja megkeresett az egyik kollegánk, hogy fiával jó lenne, ha tanulnék az érettségire. Most az egyetemi elfoglaltságaim miatt mást nem keresek fel, viszont Beni is érdekes egyéniségnek tűnik, extrém sportoló és informatikus is egyaránt. Szociológia szempontból is „vizsgálandó” kombinációnak hangzik. Mindenesetre nagy lelkesedéssel vállaltam, hiszen jómagam is extrém sportolónak vallom magam! A blog írónak és olvasóinak is kellemes nyarat kívánok!
