Az idei Hangfarm Ért/zelmes növényleírások műhelyén született szövegünk mondatszereplői: Abonyi Zsolt, Gulyás Boróka, Gulyás Éda, Gulyás Kinga, Kovács-Parrag Judit, Labus Gida, Maller Zsófia és Rumann Gábor.
KPJ: Belső Tájaink
MZs: A fa törzsébe beérve megváltozott annak alakja,
GK: puha homály vett körül,
RG: ami kakukkfű illatot árasztott.
GÉ: A földet és a falakat selymes moha borította.
GB: A törzs nagyon szűk volt, de mindig maradt annyi hely, hogy tudjak egyet lépni
Azs: olyan pontjára, ahonnan belátom a környező fákat is
LG: csendesen,
KPJ: hogy a csipkebogyóson átfutva szerzett sebeimet a távlatba nézéssel mosogassam ki.
MZs: A távolban megcsillanó ökörnyál szállt felém –
GK: hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam rá és amennyire lehetett, kényelmesen elhelyezkedtem az ívében.
RG: Az ökörnyál vége egy faágra tekeredett és mint egy parittya kilőtt az űrbe.
GÉ: Úgy suhantam mintha puskából lőttek volna ki, pontosabban egy parittyából.
GB: Aztán lelassultam.
AZS: Ahogy az űrben lebegtem, egy bolygót láttam közeledni felém, vagy én közeledtem felé.
LG: Türkiz színű volt, az egész felületét óceán borította, én pedig kellemesen belepottyantam.
KPJ: Világító medúza-kövekből épült kastély termébe érkeztem,
MZS: de semmi nem az volt, aminek hittem.
GK: Színesen csillogó halak úsztak egy porcelán leveses tálban,
RG: nagyot szürcsöltem belőle: az íze fokhagymás pirítósra kent nutellára emlékeztetett.
GÉ: Nagyot grimaszoltam és rögtön kiköptem.
GB: Aztán elmosódott minden és őrült száguldásba kezdett körülöttem a víz.
AZS: Egy örvény pörgetett meg és lökött ki egy három méterszer három méteres lakatlan szigetre.
LG: Talpam alatt a talaj kicsit süppedős volt, megkóstoltam, és rájöttem, hogy ez rizskoch.
KPJ: A rizsföldeket az erős napsugárzástól védő lapulevél tepsit anyám éppen a sütőbe helyezte.
MZS: Segítségemre a kastély medúzái érkeztek a törzsben lakó szentjánosbogár hátán.
GK: Anyám mindig is félt a medúzáktól, egy éles sikollyal eldobta a lapulevél tepsit, amint azok a kezéhez tapadtak.
RG: Ekkor az egyik medúza megszólalt: – Ne félj tőlem.
GÉ: A majdnem a földre érkező tepsit villámgyorsan követte a bogár.
GB: A tepsi a földnek csapódott és én ismét repültem.
AZS: Ekkor egy pocok kilenc méter mély üregébe zuhantam bele.
LG: A földön vastagon rózsaszínes karfiol szőnyeg. Van egy sejtésem, hogy a pocok egy karfiol őstermelő,
KPJ: aki mindent megtesz azért, hogy az itt-ott megjelenő pirosas foltokat fehér árvalányhaj tapasszal leplezze.
MZS: Tizennyolc lábujjam miatt könnyen tudtam ugrálni a karfiolrózsákon a pocok felé.
GK: Közeledve hozzá, a tekintetében bujkáló alattomosságot fedeztem fel, megijedtem tőle.
RG: Félelmemben bokán rúgtam.
GÉ: Az néhány karfiollal arrébb ugrott és vádlón rám nézett.
GB: Sikeremen felbuzdulva ráugrottam.
AZS: Ekkor a pocok ijedten a szemembe nézett, és ezt mondta:
LG: – Harminchat gyerekem van, el kell őket látnom, ne bánts.
Délutáni próba.
