(nagyobb méretben itt tudod megnézni)

A mai képeshangunk képe egy panoráma, amit a műfaji sajátosságok miatt nem igazán tud megjeleníteni a weblap - kattints a képfeliratra, hogy nagyobb méretben lásd!

Kép: Gyenis Nóri
Hang: Abonyi Zsolt

Kép: Nara (Pamuki-Balogh Viktória), A kölcsönös elfeledés helyszínei c. sorozatból Hang: Doeme (Dombai Gábor)

A kiválasztott hely – tavasszal és ősszel süssön oda a melengető nap, nyáron viszont kellemes legyen ott hűsölni, legyen benne a ház körül zajló dinamikus családi térben, de mint önálló, különálló sziget – tulajdonképpen már megvolt, csak a funkciót kellett – nem átalakítani, hanem – szó szerint átváltoztatni.
A gyerekkor meghatározó lételemének számító homokozó helyére került a pad-hely.
Az almafa és a mogyoróbokor kijelölte tér lekövezése után a pad kiválasztása könnyen ment: idő és időjárás álló, szemlélődésre csábító, ott létre hívogató, de mégis könnyed, kecses legyen. A jól átírt tér kiszínezésére már csak pár kert-dekorációs elem szükséges: fényfüzér, pergola és természetesen rózsaszín tüskétlen futórózsa.
Folyamatos kommunikálás a kerttel (én és a kert, illetve a kert és az én), a kertben magunkkal (én az énnel), melynek minőségét megragadhatjuk stiláris kategóriákkal is: egyszerű, sivár, művészi, tudományos, cizellált, stb., továbbá a kert elemeit megfigyelve (élő és élettelen egymásra hatása) – és ezen a ponton, a megfigyelés pozíciójában kap kitüntetett szerepet a pad, mint kert-elem. Általában minden kerti tereptárgyra igaz, hogy funkciójával meghatározza a térben való közlekedés útvonalait, céljait, sőt, a térben történő események mikéntjét is. A kerti tárgyak környezetbe illőségének minden eleme jelentőséggel bír: anyagának, formájának, színének üzenete van.
Miért különleges egy kerti pad? Miben más, mint egy terasz, egy grillező, egy biciklitározó vagy egy homokozó?
Talán kulturálisan meghatározott szimbolikája és az egyedi mikro-időben betöltött szerepe miatt, előbbi talán épp az utóbbiból (is) következik.
A padon ülők láthatóan, mindenki számára nyilvánvalóan zárt helyzetben, intim közelségben vannak - testközelség, testtartás, ebből adódóan az egymás között zajló verbális szituáció is mélyebb, intimebb, csak az ott lévőknek szóló. Mégsem titkos. Csak elvonult.
Egyedül olvasni a padon, egyedül szemlélődni a padon, ezek mind nyílt elvonultságok. Legitimek, mindenki által elfogadottak és megértettek.
Családtagjaink életkori változásával természetszerűleg változik az együtt-aktivitásaink milyensége és mennyisége. A 'gyerekek együtt a homokozóban'-tól a 'család együtt a röpipályán'-on át eljutottunk az 'együtt mindenki sajátot csinál'-ig.
A közösben megteremtett saját világok.
Közös kapcsolódások.
A kert legintimebb része a titkos kert - oda egy rokokó fekvőpadot szeretnék.

Balatonkenese, 2017. július 19., Balázs fotója

Kép: Nagy Anita, hang: Majsai-Németh Zsolt

Tündöklő csillag, oly messze vagy nékem,
Ám mégis látlak, ahogy ragyogsz az égen.
Különc vagy a többitől, fényed csak úgy izzik,
Csillagok hada folyton köréd gyűlik.

Erős, stabil pont vagy mindenki számára,
Elveszettet vezetsz a helyes irányba.
Példát mutatsz embernek, állatnak, növénynek,
Hisz fényeddel a remény képe vagy az égen.

S mondd, ha téged gyötör a sors, ki áll ki érted?
Ki érzi át e sok fájó emléket?
Ki fogja kezedet, míg te a bajban vagy?
S ki az ki lelked sebét óvatos foldozza?

S hova veszett a sok köréd gyűlt csillag,
Melyek, ha féltek, mind hozzád bújtak.
Melyek nélküled csak kicsiny pontok az égen,
Elhagyott gyermekek e nagy térképen.

S itt vagy te, a gyönyörű csillag,
Ki még a magányban is bátran ragyoghat.
A magányban, hol álmok váltak köddé,
Ezernyi gúnyos kacaj törte őket ketté.

Ám te, mint egy gyémánt megtartod a csodát,
Számtalan emléket, mit felejt a világ.
Tán pont ezért ragyogsz köztünk ily fényesen,
S ezért tépáz meg rengeteg vad idegen.

Ám a remény nem hal meg, örökre köztünk marad,
Hisz szíve mélyén minden ember várja az igazat.
Hiszi, hogy van egy csillag mely álmokat őriz,
S otthont ad annak is, ki most épp gyötrődik.

S te vagy az ki e végtelen égbolton bárhonnan látszol,
Ki a millió életre külön-külön vigyázol.
S aki elhiszi, hogy vágya valóra válik,
Ő is csillagként fénylik majd melletted sokáig.

Fotó: Nagy Anita

Tisztelt Érdeklődők!
Kedves Gyümölcsészek!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Nagy örömünkre szolgál, hogy a VI. Zselici Gyümölcsoltó Nap programjával a Gyümölcsoltó Alapítvány önkéntes csapata is csatlakozhat társrendezvényként a március 15-én a Szigetvári Zrínyi Várban megrendezésre kerülő, immár VI. Térségi Közösségi Ünnephez, amelynek ötletadója és főszervezője Bánki Eszter, a Virágóra Alapítvány vezetője!

A Vár Kazamatasorán megrendezésre kerülő Zselici Gyümölcsoltó Napra szeretettel várunk mindenkit, akit érdekelnek a gyümölcsfák házilag is lehetséges oltásának a gyakorlati fogásai, és aki szívesen elültetné a kertjébe néhány hagyományos, főleg környékbeli, régi, jól bevált gyümölcsfajta, és esetleg néhány egyéb különlegesség oltványát!

Az egyre népszerűbb Zselici Gyümölcsoltó Napnak a gerincét a Gyümölcsoltó Alapítvány önkénteseinek az önzetlen munkája adja! Ezen a szép napon – a gyümölcsoltás tudásának átadása, valamint a saját gyűjtésű oltóvesszők, vetőmagvak, növényi szaporítóanyagok csereberéje mellett – majd többszáz gyümölcsalanyt oltunk meg együtt, és adunk át a nagyközönségnek hazánk gyümölcsfákkal való gazdagítása, valamint a tájfajták, a jól bevált régi gyümölcsfajták és egyéb különlegességek továbbéltetése érdekében. Ezt a munkát gyümölcsész közösségünk már évek óta végzi és eredményét önzetlenül adományozza az érdeklődő faültetőknek, a jelen és a jövő nemzedékei javára.

Különlegessége a mostani alkalomnak, hogy a korábbi rohamokat derekasan álló gyümölcsoltó önkéntes csapatunkat idén nagy örömünkre, jó szakmai kapcsolataink gyümölcseképpen, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) keszthelyi gyümölcs-génbankjából érkező gyümölcsész szakértők – Salamon János és Verkman Bertalan – is erősítik önkéntes gyümölcsoltó munkájukkal és a keszthelyi génbankból hozott oltóvesszőkkel! Gyümölcsoltó önkéntesként csatlakozik csapatunkhoz továbbá a neves abaligeti gyümölcsbor-készítő vállalkozás, az AGP Cider vezetője és motorja, Gergely Anikó is, aki néhány saját fajtakülönlegességgel is készül az idei szigetvári gyümölcsoltásra!

A fentiek mellett a programra saját oltóvesszőket is lehet hozni oltásra, cserére, ugyanis a gyümölcsoltáson kívül oltóvesszők, továbbá kiskerti zöldségek, virágok saját fogású magvainak és mindenféle egyéb saját növényi szaporítóanyagnak a csereberéjére is mód nyílik. Biztatunk mindenkit, hogy éljen a lehetőséggel, hiszen ezzel a továbbéltetésre érdemes, értékes gyümölcsfajták körét közösen is bővíthetjük hazánk és – túlzás nélkül – a világ gyümölcsészetének javára, az élet gazdagságáért!

A levelünkhöz mellékelt plakátokon látható, hogy a gyümölcsoltó napon kívül még milyen sokrétű programokkal, kicsiknek és nagyoknak szóló foglalkozásokkal várja a látogatókat a Térségi Közösségi Ünnep valamint a Zrínyi Vár ezen a szép ünnepnapon!

A lehetőségért és a szervezésért köszönetünk a Virágóra Alapítványnak! A különleges, reprezentatív helyszínért köszönetünk Szigetvár Város és a Zrínyi Vár vezetőségének! Az érdeklődésért köszönetünk minden kedves látogatónknak! Minden egyéb támogatásért köszönetünk kedves támogatóinknak! Végül, de nem utolsó sorban köszönetünk az önzetlen munkáért minden kedves önkéntesünknek!

Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

Gyöngy-fényként törünk a légbe
Fény-karcolásként láthatsz a tájban
Meghajtott varázstükörben
Álomszépet látva

Kép: Nagy Ani
Vers: Kovács-Parrag Judit

Éjjel csillagos ég alatt alszik el egy kisleány,
Kisleány, ki álmodozik forró nyári éjszakán,
Álmodik ő pillangóról virágos rét közepén,
Pillangóról, ki átrepíti álomország tengerén.

Tenger mélyén homokszemek, közte kagylók rejlenek,
Kagylókban az ezüst gyöngyök számos titkot rejtenek,
Megfejteni csak az tudja ki ért e titkos nyelveken,
Ám e kislány érti nyelvét s megfejti e jeleket.

Rejtett ajtó tárul elé s belép rajta boldogan,
Hisz vágyát látja az ajtón belül, mely megvalósult csoda,
Egy álomvilág, mely biztonságot, elfogadást nyújt neki,
Közben lelkét felemeli s napsugárban fürdeti.

Ám lassan már csak emlék marad e szép környék számára,
Elbúcsúzik, de tudja, ez a világ mindig várja,
Egyre távolabbról hallja a tenger moraját,
Még visszanéz és köszön neki mintha értené szavát.

Szépen lassan megérkezik, kinyitja a szemeit,
S már nem a tengert, hanem szobáját kémleli,
Ekkor belép édesanyja, s leül ágya szélére,
A kislány pedig mosolyogva felül, s álmát végig mesélte.

Fotó: Nagy Anita

Szokták mondani, hogy az emberek kevés helyen, de ott teljesen egyenlőek. Ilyen: bármilyen pult, horgásztó, és szerintem a szaunaszoba is.
A következő rövid történetekben felrémlik egy-egy érdekes emlék, amely nem pont így, de kísértetiesen így hangzottak el utazásaim során, Magyarországon. Az elmesélések kiszínezése pedig a szereplők anonimitását is biztosítja.
Egy nyugat-magyarországi finn szaunában ülők középkorú hölgyek társaságában. Cseverésznek csendesen, gyerekekről, némelyik unokákat is említ. Ekkor egy fiatal, 30 év körüli srác érkezik be mentolos szauna vizet locsolva a tűzre. Közben belevaló szeánszot tart, úgy csapkodja csavart törülköző módszerrel a levegőt, hogy alig lehet kézmozdulatait értő figyelemmel kísérni. A végén csak annyit mond az őt dicsérő szavakra, hogy „én csak a szaunások között vagyok a legjobb szeánsz; szeánszok között pedig a legjobb szaunás.”
Máskor egy dél-magyarországi gyógyfürdő patinás gőzszaunájába lépek be. Azért a felvezetőben elmesélt állítást is szükséges árnyalni kissé. Hiszen valóban mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek az egyenlők között. Általában az ilyen helyeken mindig örülnek a nyugdíjas férfiak, ha egy fiatal ifjúnak regélhetik el életigazságaikat. Ez most sincsen másképp. Máris egy fogós kérdéssel firtatnak, miszerint, hogy van az, hogy nyugdíjazás előtt évtizedekig 6 hektáron élt a külvárosban Miskolcon? Nem fér a fejembe a dolog, már kérdezném meg, hogy esetleg privatizált… Ellenben gyorsan rávágja, hogy mindenes volt egy gyártelepen, és mivel sokszor ott aludt, így 6 hektáron élt a külvárosban! Elköszönnék a gimnázium óta jól megszokott formulámmal, hogy „szép jó napot”, mire korrekciót kapok: „Szép este van csak, habár a nappal is szép, az estét nem lehet hová fokozni fiatalember!” Még azt is hozzáfűzi, hogy „az élet nem habos torta”.
Ezután a diskurzus után zárom be véglegesen a faajtót.
Végezetül visszatérek soraimmal egy budapesti uszoda infraszaunájába, hiszen onnan nem messze, a Kassák utcai játszótéren írtam ezeket a rövid elbeszéléseket. Évek óta fejemben van egy idős nénivel való társalgás, aki a divat terén alkotott kiváló eredményeket az egyik dél-európai országban, innen a fővárosból indulva. Egy értékes mondata most is ott van a fejemben: „gondolataid és rutinszerű tetteid sose félj változtatni!”

Kép: Jankó Mátyás (metyer)
Hang: Doeme (Dombai Gábor)