Éjjel csillagos ég alatt alszik el egy kisleány,
Kisleány, ki álmodozik forró nyári éjszakán,
Álmodik ő pillangóról virágos rét közepén,
Pillangóról, ki átrepíti álomország tengerén.

Tenger mélyén homokszemek, közte kagylók rejlenek,
Kagylókban az ezüst gyöngyök számos titkot rejtenek,
Megfejteni csak az tudja ki ért e titkos nyelveken,
Ám e kislány érti nyelvét s megfejti e jeleket.

Rejtett ajtó tárul elé s belép rajta boldogan,
Hisz vágyát látja az ajtón belül, mely megvalósult csoda,
Egy álomvilág, mely biztonságot, elfogadást nyújt neki,
Közben lelkét felemeli s napsugárban fürdeti.

Ám lassan már csak emlék marad e szép környék számára,
Elbúcsúzik, de tudja, ez a világ mindig várja,
Egyre távolabbról hallja a tenger moraját,
Még visszanéz és köszön neki mintha értené szavát.

Szépen lassan megérkezik, kinyitja a szemeit,
S már nem a tengert, hanem szobáját kémleli,
Ekkor belép édesanyja, s leül ágya szélére,
A kislány pedig mosolyogva felül, s álmát végig mesélte.

Fotó: Nagy Anita

---