Víz alatt
Kép és hang: Kovács Balázs
Archívum: June 2019
Hírlevél
Tisztelt Cím!
Ezúton értesítjük, hogy Dlusztus Miklós gyümölcsfajta-gyűjteményében oltási bemutatót tartunk 2019. július 3-án, 10:00 óra és 12:00 óra között.
Aki az oltási bemutatón a gyakorlatban is kipróbálná az elhangzottakat, azt kérjük, hogy jó minőségű metszőollót és oltókést hozzon magával (szükség esetén 2-3 db erejéig tudunk segíteni...).
Alanycsemetékről és oltóvesszőkről mi gondoskodunk!
Az oltási bemutatót követően ebédszünetet tartunk, majd kötetlen beszélgetéssel összekötött birtokszemle következik.
13:30 és 15:00 óra között pedig Dlusztus Miklós gyümölcsfajta-gyűjteményében kajszi fajtabemutatót tartunk. A bemutató alkalmával sor kerül a gyűjtemény fajtáinak értékelésére, bemutatására, összehasonlítására, illetve lehetőség lesz az éppen érő fajták kóstolására is.
Mindkét rendezvényünkön a részvétel ingyenes!
Ebédet sajnos nem tudunk szervezni, ezért kérünk mindenkit, hogy élelemről és italról gondoskodni szíveskedjék!
A bemutatókról lehetőség lesz korlátozott mennyiségben kajszi gyümölcsöt, illetve a saját kezűleg készített oltványokból személyenként 3 db-ot hazavinni.
Helyszín: Dlusztus Miklós növénygyűjteménye, Egerág, Kertész dűlő 595.
Eligazítás kérhető a 20/562-1061-es, illetve a 20/209-4209-es számon.
Kérjük az érdeklődőket, hogy részvételi szándékukat legkésőbb 2019. 07. hó 01-jén 24:00 óráig emailben jelezzék a bikaretdm@gmail.com címre!
Mindenkit sok szeretettel várunk! :-))
Üdvözlettel: Dlusztus Miklós
Körömcipő hátizsákban avagy fáradtan is sikkesen
Itt a tanév vége, a gyerekek végre kiszabadultak a levegőre, a nyárba, a szabadság minden reggel a lehetőségek végtelenjét sugározza az emberre - már akire, természetesen, hiszen a múlt hét számomra és majdnem minden kollégám számára a szóbeli érettségiztetés jegyében telt, ahogy ez a hét is. Pedig már húdenagyonvárom, hogy ne kelljen végre óracsörgésre kelni, gyerekeket időre összepakolni, munkahelyre bejárni. Nem a munkával van a gond, kérem szépen (hiszen ez a nyár sem lesz csupán sétagalopp és tűzoltóparádé), csupán magával a lélekölő rutinnal, amiből erre a tanévre egyszerűen elég volt. Türelmem már "csak" az iskola emberi oldalához van és a vizsgázók sikeréért megtett lépésekhez - az adminisztráció, belső képzések, többórás értekezletek és egyéb csemegék nem férnek bele. Pont. Idén elfáradtam és megint nem a gyerekekben, hanem abban, ami a kreativitásomat fojtogatja. Olvasom Csányi-Géczi beszélgetős könyvében (Őszi kék), ahogy Csányi kifejti, mit kéne ezen a téren tenni, hogy jó legyen - három sorba belefér az egész, mégis megállapítja: reménytelen, hogy ezt valaha a politikusok megértsék. És tényleg az, hiába élt köztünk egy Ranschburg, él egy Vekerdy. Nem és nem.
Miért?
Miért jövünk be minden reggel repesve az iskolába?
Miért jövünk lelkesen - azaz lélekkel, sőt, többnyire szívvel-lélekkel?
Miért jövünk felkészülve?
Miért, hogy a legnagyobb hajtás közepette is időt kerítünk rá, hogy a nyugdíjas kollégának meglepetésbulit szervezzünk és ott mindenki jelen van?
Miért üljük végig a szóbeli érettségit minden diákra és egymásra is odafigyelve, humorral és jókedvvel? (Pedig ott néha olyanokat is hallani, hogy annak idején Hitler a sarkvidéket is elfoglalta. Vagy hogy Olaszország cári nagyhatalom volt Napóleon idejében. Hm, mindig tanul az ember.)
Miért megyünk három különböző helyszínre tesiből érettségiztetni egyetlen diákot, ami egyébként öt ember négy óráját emészti fel?
Miért, hogy sosem késünk? Akkor sem, amikor három gyereket gardíroz a pedagógus-házaspár minden reggel háromfelé, miközben mindkettőnek van első órája. Akkor sem, amikor a felhőszakadás miatt uszoda a város, az udvar és gyalog nem lehet bejönni, legfeljebb beúszunk. A gyalogos kollégák meg libasorban várják a kapuban autós kollégájukat, akik befuvarozzák őket a maradék pár száz méteren. Akkor sem, amikor a vihar kellős közepén kell este 6-ra visszaérni az ünnepélyes érettségi bizonyítvány átadására és az ember (az asszony) óriási esernyő védelmében rövidnadrágban és futópólóban, gumicsizmás kandúrként (macskacicóként) startol otthonról, majd a mosdóban varázsolja elő kiskosztümjét és körömcipőjét. (Mert öltöző nincs. Étkező sincs amúgy. Büfé vagy menza sincs persze. Ja, hogy tesiterem vagy uszoda sincs, az már fel sem merül - uszoda különben is van, amikor jön a felhőszakadás, mi kell még? Zuhanyzó esetleg? Könyvtár? Ja, csak úgy mondtam.)
Jó, persze, tudom, nekünk ez a dolgunk és kész, nem kell ezt kitenni a kirakatba.
Ahogy nem kell keseregni sem (különben sem érdekel senkit, többnyire minket magunkat se), de néha azért az ember felteszi magának a nagy kérdéseket és sajnos még mindig csak az jön ki válaszként, hogy vagy megszoksz vagy megszöksz. Ha máshogy nem, hát körömcipőben, ami ugyan nagyon csinos kívülről, de sok helyen szorít belülről - pont, mint az iskola. Pedig ez az otthonunk is. Legalábbis nekünk. Ehhez képest alig várom a mostani tanév végén, hogy hazamehessek, ahogy majd augusztusban alig várom, hogy hazajöhessek. Úgyhogy hamarosan elő a szandállal, majd a szünet után jöhet újra a körömcipő!
Esős kert
A házfal mellé lapulva suhanni fel és le. A féleresz éppen úgy van kicentizve, hogy a házfalat megvédje, de a vállamra már rá-rácsöppen az eső. Eleinknek csak öt centivel kellett volna kijjebb hozniuk a tetőt - ugye ilyenkor álmodozik az ember a tornácos házról, a gazdagságról. Esővédelem. Kényelem.
Minden növény a föld felé konyul - veri az eső, súlya van minden cseppnek.
Mezei katáng, muskotályzsálya, évelő len, petúnia igyekeznek benőni a járdát
A járda, mint a kert és a ház közötti járásra szolgáló felület. Szárazon maradni, miközben a határon egyensúlyozol: a vizes növények cirógatják a lábamat, miközben éppen nem ver rám az eső.
Járdakijelölés: én engedem a járdáig, néhol a járdára a virágokat, egyszerűen odajönnek és én eldöntöm, hogy maradhatnak-e vagy sem. Zavarnak-e vagy sem. Még éppen elférek, még éppen nem leszek igazán vizes tőlük. Szeretem, hogy a kertben sokszor csak annyi a dolgom, hogy hagyom, működjön, nőjön mindenki a maga örömére, és csak akkor avatkozom bele a dolgokba, ha érdekek sérülnek: túlzott területfoglalás, túlzott beárnyékolás, túlzott jelenlét más rovására. Egyensúly. Harmónia.
Hólyagoscseresznye
Bár mifelénk már éppen elérett a mostanában sokak érdeklődését felkeltő régi gyümölcsfajta, a Hólyagoscseresznye, de éppen az egyre növekvő érdeklődés miatt szeretném megosztani vele kapcsolatos tapasztalataimat.
Hólyagoscseresznye
Gyerekkorom óta ismerem a Hólyagoscseresznyét, különféle finomabbnál finomabb változataival élhettem. Egy kedves gyümölcsész barátom kérésére tavaly összehasonlító érzékszervi próbát végeztem ezzel a fajtával. Referenciának a jól ismert, közkedvelt Germersdorfi cseresznyét választhattam, mivel összecsúszott a két fajtának az érése. Más években a Germersdorfi pár nappal később éri el legjobb formáját. Az összehasonlító próba összefoglalásaként – egy hasonlattal élve – annyit mondhatok, hogy ha az – egyébként általam nagyon szeretett – Germersdorfi lenne az – egyébként általam nagyon szeretett – Trabant, a Hólyagoscseresznye akkor a Mazda, abból is az LX változat!
Hólyagoscseresznye
A belvilágát tekintve a Hólyagoscseresznye kiemelkedően édes, könnyed gyümölcscukrokkal, ugyanakkor édességét a határozott, de lekerekített savgerinc kellemesen ellenpontozza. Végeredményben nagyon harmonikus ízélményben részesül a szerencsés kóstoló. Ráadásul a Hólyagoscseresznyében a jellegzetes, telt, kifinomult cseresznyeízeket, zamatokat igen szélesen kiterjedő, gazdag skálán élvezhetjük! Állaga kedves, puha, behízelgő. Magozni is könnyű, és szép, világos befőttet ad, ha feldolgozzuk. Aszalva, lekvárnak is csodás!
Hólyagoscseresznye
Megjelenéséről minden szónál ékesebben beszélnek a csatolt képek. Összességében: öröm ránézni! Különleges, élvezetes fajta! Nyomódásra, esőre különösen érzékeny, és a cseresznyelégy ellen is tanácsos védekezni. Minden ínyenc gyümölcsbarát kertjében ott a helye, ahol megfelelő számára a környezet!
Hólyagoscseresznye és Szomolyai fekete cseresznye
Itt Dél-Dunántúlon gyakran fordulnak elő sokévtizedes, hatalmasra nőtt fák ebből a finom fajtából, szőlőhegyekre is szívesen ültették. A fajtán belül is vannak még finomabb, még színesebb változatok, érdemes lenne kiválogatni azokat, amíg még állnak ezek az idős fák!
Virágzó Hólyagoscseresznye
Hólyagoscseresznye szüret
Pályázati ügyek - Ginop
A Faluság indulása idején készítettem egy szubjektív pályázati ajánlót azokról a pályázati lehetőségekről, amikre magam is pályáztam, zömében sikerrel. Persze minden nyertes pályázat elég sok munkát is jelent - ezek között mégis messze rekorder a GINOP-8.4.1/A-17 felhíváson közzétett "Lakóépületek energiahatékonyságának és megújuló energia felhasználásának növelését célzó hitel" volt, ami tehát nem is olyan igazi pályázat, vagy max. visszatérítendő pályázatként lehetne értékelni, amit ugye itthon nemigen veszünk igénybe, dehát szegény faluságiaknak a 0%-os kamatozású hitel is megteszi.
Megtenné. Ugyanis a dátumok magukért beszélnek: 1 év és 5 keserves hónap telt el a kérvényezése óta. Ez idő alatt többször változott a formanyomtatvány ('legyen kedves az új változatnak megfelelően benyújtani'), többször lejárt a munkáltatói igazolás érvényessége ('a Bank saját űrlapján legyen kedves aktuális változatot hozni'), nyilván a banki kivonatok és minden egyéb is bőven idejétmúlttá vált, hónapokig várt egymásra a bank és a kivitelező, és már ott voltam, hogy feladom, mikor Judit mégiscsak visszarántott a ginop-lelkiállapotba, mondván: úgyis csak arra megy ki az egész, hogy mikor adjuk már fel. Márpedig mi nem adjuk fel.
Persze még ma sem mondhatjuk azt, hogy sikerült, és napelemek táplálják a házunkat, mert épp az inverterre, majd a villamos-szolgáltató kétirányú villanyórájára várunk. De akkor is, legalább a kis paneleink már ott vannak a helyükön, és legfeljebb egyenáramú áramforrásként használjuk majd őket. A következő 1 év 5 hónapban.
Aki mérlegeli, hogy beadja, annak nagyon sok kitartást és türelmet kívánok! Nem biztos, hogy végigjárnám újra ezt az egészet, de azért először csakazértis megpróbálnám. Állítólag már vannak olyan bankok a kínálatban, akik tényleg segítőkészek és gyorsak is.
Cigánymeggy leves és eperlekvár
Tápláló kert: érkeznek a gyümölcsök, zöldségek a konyhába - folyamatos szelektálás (végre! - hiszen most kezd el annyit teremni a saját kert, hogy lehessen bővebben elraktározni), mit együnk meg most és mit tegyünk el szűkebb időkre. Klasszikus hőség-vacsora a tejszínes cigánymeggy leves, vacsora közben pedig három üveg fekete eper lekvár is elkészül, most még az ágyneműtartóban hűlnek a téli dunyhák alatt.
Hála körforgalom: egy új telekkel kaptuk a fekete eperfát, tavaly télen kiszabadítottuk iszalagos fogságából és mostanra rengeteg gyümölccsel hálálta meg az életmentést. Mi pedig hálásan lakmározunk és annyideannyi van, hogy lekvárnak is futja. A lekvár színe és ízvilága olyan, mintha szedret kereszteztek volna áfonyával - izgalmas, érdekes, különleges.
Az eper szedése is hálás feladat, mert tulajdonképpen nem kell a szó klasszikus értelmében szedni, hanem csak éppen hozzáérni és már pottyan is a markunkba. A szár leszedésével sem kell bajlódni, elfődögél a gyümölccsel együtt és észre sem lehet venni a kész lekvárban.
Tavalyelőtti szőlőhegyi szabadító akciónk gyümölcse egy hatalmas szemű, különlegesen édes, sárga húsú cseresznye, aminek a hivatalos nevét még nem tudom, de majd Miklós biztosan be tudja azonosítani - ha netán ismeretlen fajta, akkor Ellendi cseresznye lesz a neve. Jó értelemben mindentudó Kati néni mesélte, hogy fiatalsága idején híresen jó fa volt, a fél szőlőhegyet ellátta gyümölccsel, mindenki igyekezett is oltóvesszőt szerezni róla.
Saját telepítésű siker gyümölcsünk a fanyarka. Már degeszre tudjuk tömni magunkat, de még lekvárnak nincsen elég - talán jövőre. Maga a fa nekem az egyik kedvencem: légiesen nőies, kecses ágrendszerű, finoman ívelt levelekkel és pirosas-lilás gyümölcsökkel.
Apák napjára – Június 16.
Talán már írtam valahol, hogy az én apám három éves koromban halt meg. Rá nem, de arra az éjszakára emlékszem. Szüretelni ment egy haverjához 33 évesen, ereje teljében, ígéretes karrierje kezdetén, egy egy hét múlva leadandó, utolsó átnézés előtt álló, de kész doktorival, amikor is szívrohamot kapott, és eldőlt a szőlőtőkék között. Mire elvergődött a földúton a mentő hozzá, már nem volt esély. Anyu este kapta a telefont - na, arra emlékszem -, letette és sírt az ágyon, én meg közben a haját fésültem és énekelgettem, aztán megjöttek a nagymamáék, akik szintén ott sírtak a kanapén, én meg nem értettem semmit. Azt érzékeltem, hogy anyu csúcsideg, és anyagi gondjai vannak, de én úgy érzem, hogy nagyon boldog gyerekkorom volt, anyu mindent elintézett, mindent túlélt, mindent megadott. Annyira jól csinált mindent, hogy meg voltam győződve, hogy nem sok mindenről maradtam le.
De most ennyi év után olyan sokszor elszorul a szívem, ahogy látom, mit jelent a férjem a gyerekeimnek. Voltaképpen most kezdem érezni miről maradtam le.
Az, ahogy APA besurran az óvodai előadásra késve, és a gyerek arca felragyog, mert most tényleg MINDENKI ott van. Az, hogy be tudják fészkelni magukat közénk, azaz apa és anya közé éjszaka. Az, ahogy a hisztis, általam lerakott gyereket kiveszi az apa a kiságyból mégis. Amikor kiviszi falat bontani a fiát, aztán összemérik a bicepszüket. Az, ahogy beszélget a gyerekekkel reggeli közben, miközben én rohangálok, mint fejetlen csirke föl és alá. Amikor csokis tésztát (!) készít nekik, amikor nem vagyok otthon, bármi legyen is az. Ahogy settenkedik utánuk az erdőben, amikor először engedjük őket átsétálni egyedül a kutyafuttatón. Amikor elfekszik a szoba közepén, és hagyja magát nyúzni. Vagy, hogy szobát épít nekik a nyaralóhoz a saját kezével. Ahogy vicces. Ahogy szervezi a nyaralásokat, elképesztő precizitással, és nem hagy minket heverészni a parton, hanem világot láttat velünk. Ahogy nyugtatgatja az anyjukat, amikor elszakad a cérna. Ahogy pénzt keres, hogy mindent megadjon, és munkát vált akkor is, ha nyűg, hogy jussunk valamire. Ahogy biztonságos hátországként megadja az alapokat, miközben irányt is ad a tovább haladáshoz.
Vagy, ahogy rajong a lányunkért, aki igazi női fifikával manipulálgatja, és lejátszódik az a réges-régi játék, ahogy egy lány megtanulja a férfiakat kezelni, ahogy kialakul egy ősbizalom a másik nem iránt, ahogy az apja részéről érzékelt rajongás megtölti a kis lényét rengeteg önbizalommal, hogy ő értékes, szeretni való és gyönyörű.
Éltem már apa nélkül, és élek most egy apával. Úgy sem volt rossz, de ez most jó. Boldog apák napját hát!
Kerti kincs- és munkatár
A földi eper még ad néhány szemet, cseresznye is akad, meggy, fekete (Morus nigra) és fehér eper (Morus alba), piros ribizli pedig bőviben terem.
A kertészetben a fehér eperfák közül a Konstantinápolyi, a feketéből pedig a Sicilia és a Trabzon számunkra a legáhítottabbak: gyümölcsnagyság, küllem és ízvilág tekintetében különösen értékesek.
És ami ezek mögött van: kiültetés után különlegesen odafigyelős gondoskodás, majd - mint a gyerekeinknél - egyszerűen csak odafigyelős, igény szerinti gondoskodás.
Egy tálat megszedni húsz-huszonöt perc (némi mélázós álmodozással), gyerekekkel néha kevesebb, néha több (több vagy kevesebb eljátszós álmodozással) - megenni hangulattól és időjárástól függetlenül (eszegetős álmodozással) viszont tíz perc. Cserében utána dudorodó, lelassító pocakkal mindenki még több álmodozásra képes.
Azon töprengek, hogy melyik munkafázis is a legkedvesebb nekem: a gyógynövények (lándzsás útifű szirup már készen, a bodza és az akác mellett eltéve a galaj, a pásztortáska, a cickafark, mindjárt jöhet a körömvirág és a levendula) leszedése, szárítása tűnik a legkönnyebbnek.
A gyümölcsökkel való pepecselés is egyszerű, talán a zöldségeket sorolnám a kedvességi sorban az utolsók közé. A borsó felszedése, leszedése, kifejtése....
Ami most még vissza van: áttűzdelni a szabadföldben magról kikelt paradicsompalántákat a borsó helyére. A paradicsom viszont hivatalosan gyümölcs. Ühüm.
Otthonstrand
A pázsithoz hasonló gazdagság státusz a saját tó/saját medence milyensége, különös tekintettel a méretére.
Hej, de jó lenne egy ökostrand!
Igen, igen, tökéletesen ökobarát száraz dizájn tavunk még picit várat magára (az örök lavina: majd ha a benne lévő dolgokat kipakolom végre, és az eltörött ásóm nyelét Balázs megcsinálja végre, és nem lesz ennyire meleg végre, és nem kell valamit mindig leszedni, megfőzni, eltenni a kamrába végre, és a gyerekek is éppen hagynak egy fél órácskát magamban végre, na akkor, akkor fog eljönni a pillanat, amikor neki tudok állni a fejemben lassan érlelődő kép/vízió kivitelezésének).
Viszont van jól működő, tiszta, igazán természetbarát vízfelhasználású/vízforgatású medencénk/dézsánk. Este feltöltjük a kútból, a másnap délutáni hazaérkezésre kellemesen meglangyosodik, a fürdőzés végeztével pedig közösen megöntözünk belőle. Aztán feltöltjük tiszta vízzel a kútból, a másnap délutáni hazaérkezésre kellemesen meglangyosodik és....
Nyaralunk!