Gondolatok az Egyensúlyról

Aki földutakhoz, erdőkhöz, mezőkhöz van szokva, hihetetlen egyensúlyérzéket fejleszt ki magában. Mert ahol földutak és ösvények szolgálnak közlekedésre, ott minden lépésünkre figyelni kell (egy idő után ez ösztönössé válik, és nem kell rá külön figyelmet fordítanunk, természetesen).
Ugyanaz az út lehet száraz, lehet poros, majd saras, esetleg jeges, havas, és olykor ezek kombinációja meglepetésszerűen (ahol több napsütés éri, már saras, ahol kevesebb, ott még jeges; esetleg a jég alatt kilágyul sárral, ami az egyik legizgalmasabb).

Az ember egy idő után mégis egyensúlyban marad és semmi sem billenti ki. Sem egy váratlan vaddisznótúrás, sem egy meredek és fölázott rézsű, sem egy különösen mély, hófúvásban fölhalmozódott bucka.
Sőt, olyan is adódik, hogy egy napfényes nyári napon az ember sétálni indul (akár kedvtelésből, akár szükségből), s amikor már elég messze van, beborul az ég, s hirtelen zápor zúdul a nyakába. A földút elázik, a szandál pedig alkalmatlan a sárban való közlekedésre. Ilyenkor nincs más lehetőség, az ember leveszi a szandálját, cipőjét, s mezítláb folytatja az útját. Ugyanígy járhat télen, amikor fagyon indul el, s kisüt a Nap, ami megolvasztja a megfagyott sarat és vizeket. Ilyen esetben is vetettem már le a cipőt, hiába volt mindössze egy-két fok.
Sőt, kora tavasszal az is előfordult, hogy bakancsos kirándulásra indultunk, majd utunkat egy elárasztott láprét keresztezte, amin nem tudtunk száraz bakanccsal átkelni. Így, hogy az utunk további része is kellemesen, száraz lábbal teljen, inkább levettük a lábbelit, zoknit, a nadrágot feltűrtük, s úgy gázoltunk át a jeges-hideg, harminc-negyven centi mély vízen. Végül egy köves pataknál lábat mostunk, felöltöztünk, s élveztük a (lábunkhoz képest) meleg zoknit és cipőt a hideg víz és sár után.
A városban élő, és azt soha el nem hagyó ember számára ismeretlen mindez. El sem tudja képzelni, hogy mezítláb hagyja el a lakását, megcsúszik az első jégfolton és talán képtelen végigsétálni egy alaposan fölázott, agyagos úton.

Aki az aszfaltot választja, az Egyensúlyát áldozza föl (nem tudatosan és nem akarattal). Én a "kényelmet" áldoztam föl, hogy mindig és mindenhol Egyensúlyban éljek. Mert a fizikai és lelki egyensúly sincs minden összefüggés nélkül, s mintha kölcsönösen erősítenék egymást: minél régebb óta élek fizikai egyensúlyban, annál stabilabb a belsőm is, s minél inkább megingathatatlan a belsőm, annál könnyebb a járás a legnehezebb terepen is.

In.: A szabadság íze https://www.facebook.com/zakadominika

Házi savanyúkáposzta

Ebben a télies tavaszban már azt sem tudom, hol áll a fejem. Egyik olyan családi receptünkkel szeretném megörvendeztetni a Faluság kegyes olvasóit, ami nem éppen tavaszra való, sokkal inkább októberre, novemberre, ámbár… nem elképzelhetetlen, hogy van, aki mostanság is örülne egy kis házi savanyúkáposztának: nosza, a recept alapján, akár kisebb mennyiségben, egy-két fej káposztából, nagy üvegben elkészítve, még most is érdemes nekiállnia.

enter image description here
Gyalulásra várva

A családi házi savanyúkáposztánk receptje

Az alábbi mennyiség egy 50 literes fedeles műanyagedényre van számítva.
Az edényt a káposzta forrása (tejsavas erjedése) alatt kármentőben kell tartani (azaz pl. egy nagyobb dézsában), mert erjedés közben esetleg kiforr az edényből a káposzta leve.
Végy úgy 32 kg káposztát legyalulva – a laposfejű káposzta a jófajta, annak vékony a levele és a levélere.

enter image description here
Kézi káposztagyalu

Egy erős összemarék gyalult káposzta egy réteget képez az edényben. Rétegenként le kell nyomkodni döngölőfával (ennek híján egy vízzel megtöltött palack is megteszi), majd ezután következik a só és a fűszerek, majd az újabb káposztaréteg és a sulykolás.

enter image description here
Káposztataposás

Összesen 20 dkg sót használunk – vagy másik változat szerint:
1 evőkanál sót egy összemarék gyalult káposztára (így kevesebbre jön ki a só mennyisége, mint a 20 dkg). Szóval egy réteg káposztára kb. egy jó evőkanál só kell.

Ha nincs kedved cifrázni, vagy nem kedvelitek a borsikafüvet például, akkor készítsd az alapfűszerezéssel: só, pár szem egész feketebors, néhány egész babérlevél – ennyi az egész. Marika barátnőm Dióspusztán így csinálja, és így is nagyon finom a házikáposztája!

enter image description here Babérlevél

Nálunk viszont mindenki szereti a „cifrább” fűszerezésűt, ezért mi így szoktuk készíteni már régóta: a már ledöngölt káposztára szórjuk rá, rétegenként, a következőket:

  1. friss vagy szárított torma, 5-6 centis, vékony szeletekben – rétegenként kb. 2 szelet (!)
  2. összesen ½ zacskó zöld szemesbors rétegenként elosztva
  3. összesen 10-12 gramm házi fűszerkeverék szárított fűszerekből, ami így készül:
  • 10 g szárított borsikafű (mozsárban megaprítva)
  • 10 g szárított kapor (mozsárban megaprítva)
  • 8 g őrölt feketebors
  • 8 g őrölt köménymag
  • 4 g őrölt babérlevél

enter image description here
Fűszerek

enter image description here
Fűszerkeverék

Ez a keverék összesen 40 grammot ad ki, de a fenti káposztamennyiséghez nem kell több, mint kb. 10-12 gramm.
Vagy kevesebbet kell készíteni, vagy jól záró kisüvegben, sötétben, jól eltartható évekig is, a következő évek káposztájához.
(Megjegyzésem: itt nagyon is indokolt a grammokban számolás! Óvatosan a fűszerezéssel!)

enter image description here
Őszi sarjúpaprika

enter image description here
Szárított torma

enter image description here
Zöldbors

Kiegészíthető még az egész – ha van – érett pirospaprikával, sárgarépával, birsalmaszeletekkel. Mind jó bele, de anélkül is finom.

enter image description here
Fűszerezés

(Régi népi módszer, nemrég hallottam, de még nem próbáltam: kemény vadkörtét, vackort – amit éretten Süsü is szeretett – kell a tetejére rétegezni, ez nagyon jó ízt ad neki. Nem tudom, hogy közé is keverhető-e, mint a birs. Szerintem igen. Ki kéne egyszer próbálni...)

Az utolsó káposztarétegre már nem teszünk fűszert. A ledöngölt káposzta tetejére egy erős nájlont kell borítani („vízzáró rétegként”), majd vízzel (vagy búzaszemekkel, homokkal…?) töltött nájlonzsákokkal le kell nyomtatni. Az a lényeg, hogy levegő ne férkőzhessen a káposztához, nem tesz neki jót.
A vizeszsák: 2-3 nagyobb átlátszó műanyag zsákot egymásba kell húzni, majd kb. 6 liter vizet tölteni bele súlynak. Lazán bekötni, hogy majd lazán terüljön el a káposzta teljes felületén a víz. Légmentes zárás kell. Most tesszük rá az edényre a tetejét. Ezzel a lezárási módszerrel kivenni is könnyű később a káposztából, és könnyű újra légmentesen visszazárni.
Az is jó módszer, hogy eleve egy (-két) nájlonzsákot teszünk a savanyítóedénybe, abba megy az egész káposztaanyag, majd a végén (a forrás után) mindig légmentesen lekötjük a zsák száját. A lényeg, hogy mindig levegő nélkül legyen a káposzta!
A forrás ideje alatt szobahőmérsékleten kell tartani. Kb. két hét alatt leforr, azaz végbemegy a tejsavas erjedés. Ezután hűvös/hideg helyen kell tárolni. Magában, salátaként is nagyszerű például egy kis sült krumpli mellé.

enter image description here
Az ínyesmester nagy szakácskönyve, 381. oldal

enter image description here
Az ínyesmester nagy szakácskönyve, 382. oldal

enter image description here
Az ínyesmester nagy szakácskönyve, 383. oldal

Kellemes kísérletezést, finom házikáposztát kívánok minden kedves próbálkozónak!

Márciusi havas tanyánk

A rendkívüli általános helyzetünket tetézte a márciusi hó. Állandóan figyelve az időjárás előrejelzéseket (szakmai ártalom) sem gondoltuk, hogy ennyit kapunk belőle. Mintha a karácsonyt pótolná az elmaradt élmény.
Mindenki itthon, 20 cm hó, hógolyózás, szánkózás, hóember építés, meleg süti. Talán csak az maradt el, hogy most nem erről beszél mindenki a hírekben, sajnos.

enter image description here Suttyó annyira fázott a hideg széllel érkező havazásban, hogy elő kellett vennem a gondosan elpakolt téli takaróját. Évente pár nap van szükség rá.

enter image description here A libáink is értetlenül néztek ránk a reggeli etetésnél. Sajnos a zord idő a rókát is a baromfi udvar felé csalta.

enter image description here

enter image description here

enter image description here Peti örült legjobban a szép havas tájnak, két lecke között rohant ki havazni Apával.

enter image description here

enter image description here
Az énekes madarak viszont nem örültek az új helyzetnek, de próbáltunk nekik több helyen terülj-terülj asztalt tálalni.

enter image description here

enter image description here Végül úgy döntöttem, mindenki megkapja a kabátját, amíg intenzíven havazik.

enter image description here

Eltevések beérése

Akác-, bodza- és mentaszörp.
Tavasszal, akác- és bodzaérés idején még szinte felfoghatatlanul messzinek tűnik az a pillanat, amikor a szüret eredményét élvezni fogjuk. A tavaszt megelőző nyár munkálatai után életmentőként legurított sör üvegei kimosva kerülnek a nekik kialakított polcra. Kérlek, vegyél még csatos üvegű sört!
Őrzi az ember a kamra polcain ücsörgő teli üvegeket, pakolja jobbra-balra a lefagyasztott csemegéket és vár: még nem, most még nincsen rá szükség, most még van más is, mára mást találtam ki, van még a meggyből?, és akkor eljön a pillanat, amikor a kamrából a konyhába érkezik a kiszemelt áru.

enter image description here

Meggyespite.
Tavaly nyáron Jankával puttyogattuk a cigánymeggyet - minden második szemnél megállapítva, hogy jó dolog a nemesítés: nagyobb szemű, könnyebben feldolgozható gyümölccsel hamarabb elkészül az ember (lánya).
A munkát megosztottuk: a fiúk leszedték a gyümölcsöt, a lányok kimagozták, én pedig eltettem - tegnap csak elővettem, és feldolgoztam. Megettük.

enter image description here

Tavasztól tavaszig - nyártól nyárig kiszámítani az évadot: ősszel már kísértésbe esik az ember, télen könnyedén kapkod a teli befőttes üvegek után, tavasszal pedig ünnepnapnak számít egy-egy csemegés üveg felbontása: sakkozás, kitartson a készlet a frissig.

Tanítunk és tanulunk.

enter image description here
Balázs órát tart, azt hiszem itt éppen webszerkesztést.

Csírázósdi

Az élet él és élni akar. Lenyűgöző számomra, ahogyan egy apró mag kicsírázik és elindul egy új élet. Ez maga csoda!
A körforgás misztériuma és egyben végtelen egyszerűsége.
A mag beérik, lehull, kicsírázik, a kis növény fejlődésnek indul, és évek múlva ott áll egy fa, ami akár több száz évig is élhet, ő is magot érlel és kezdődik minden elölről. Gyönyörű!

enter image description here

enter image description here
Kicsírázott kajszimagok

De mi indítja el a csírázás folyamatát? Hogyan indul el a csíranövény? Mire van szüksége a fejlődéshez? Mik a növényi élet feltételei?

enter image description here

enter image description here Csírázásnak indult kajszimagok

A szárazföldi hajtásos növények különböző szervekre tagolódnak (gyökér, szár, levél), melyek a megtermékenyített petesejtből, vagyis a zigótából alakulnak ki. Osztódások és differenciálódások hosszú sora után fejlődik ki a csíra vagy embrió, melyben idővel létrejön a gyökérrendszert kialakító gyököcske, az egy vagy több sziklevél és a hajtásrendszert létrehozó rügyecske.
A harasztoknál még a csíra egycsúcsú, vagyis csak a hajtáscsúcs fejlődik ki, és ennek oldalán alakul ki a gyökérkezdemény. A magvas növények esetében viszont már kétcsúcsú az embrió, az egyik vége a gyököcske, ezzel szemben pedig a rügyecske jön létre. A sziklevelek száma lehet 1 (egyszikűek), 2 (kétszikűek) vagy több (sokszikűek vagy fenyők).

enter image description here

enter image description here
Kajszimagok kicsírázott állapotban, átültetésre várva

Miután a csíra szövetei osztódással kialakultak, további osztódás csak a gyököcske, illetve a rügyecske csúcsain megy végbe, ezzel megindítva a későbbi gyökér- és hajtásrendszert. És mindez még a zárt magház védelmében zajlik - a zárvatermő növények esetében.
Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, két akadálynak kell elhárulnia. Először a fizikai gátként az embriót körülvevő magháznak kell átengednie az oxigént és a vizet. A mag egészen addig nyugalomban van, amíg a talaj mikroorganizmusai és az időjárás meg nem gyengítik a maghéjat. Másodszor pedig a magban természetesen jelen levő csírázásgátló anyagoknak kell megszűnniük, ami a mag utóérésével megy végbe. Ez az idő megegyezik a kertészeti gyakorlatban alkalmazott nyirkos hideg tárolással vagyis a rétegezéssel.

enter image description here

enter image description here Még mindig kajszimagok

Csírázáskor az oxigén és víz mellett megfelelő hőmérsékletre is szükség van. Ha ez mind együtt van, a mag kicsírázik. Kétszikűeknél az egyik lehetőség, amivel például a ricinus, a paprika vagy a paradicsom él, hogy a tartalék tápanyag főként a mag belső táplálószövetében halmozódik fel, a sziklevelek lemezszerűen vékonyak. A már említett differenciálódás során az embrió tengelye megnyúlik, majd a gyököcske lép ki először a maghéjból, mert az előrébb van ebben folyamatban, és hamarosan oldalgyökereket is fejleszt. Eközben a rügyecske hajtástengelye is megnyúlik, legyőzi a talaj ellenállását, kampószerűen kiemelkedik a felszínre, magával húzva a szikleveleket és a rügyecskét. A csíranövény kijut a fényre, a sziklevelek bezöldülnek, kifejlődnek az első lomblevelek, elkezd fotoszintetizálni és önálló, önellátó növénnyé alakul. A másik lehetőség, ami többek között a babnál jelenik meg, hogy a tartalék tápanyag kizárólag a két vastag sziklevélben tárolódik. Itt is a gyököcske lép ki először a maghéjon át, kialakul a gyökér, a sziklevelek és az őket takaró halvány lomblevél kijut a felszínre, a sziklevelek átadják az összes tápanyagot a fejlődő lombleveleknek, amik ezután elkezdenek fotoszintetizálni, újabb önálló növényt hozva létre.
Mindez szintén kétféle módon történhet az egyszikűek esetében is. Az egyik esetben a csírázás megindulásakor itt is a gyököcske tör ki először a magból, ezzel egyidőben a hajtástengely is megnyúlik, a felrepedt szemtermésen megjelenik a csírahüvely. Ezt az első lomblevél áttöri, és beindul a fotoszintézis. Ebben az esetben a sziklevél bent marad a magban, onnan táplálva a csíranövényt a fotoszintézis beindulásáig. Ez a folyamat például a kukorica vagy a búza esetében figyelhető meg. A másik eset ugyanígy zajlik, annyi különbséggel, hogy a sziklevél kibújik a magból, mint például a hagyma esetében.

enter image description here

enter image description here

enter image description here
Szilvamagok csírái

És hogy mindez miért lett érdekes számomra? Mert a Judit által tavaly ősszel rétegezett gyümölcsmagok elkezdtek kicsírázni, külön edényekbe ültettük őket, és csodálatos fázisokat figyelhettem meg a kezeim között. Egyik-másik kis csíranövény lenyűgözően szép volt! Erős gyökerek, szép, egészséges sziklevelek, és már fejlődésnek indult lomblevelek.
Csak néztem a növénykéket, és mosolyogtam.

enter image description here
Szecsuáni bors

Felhasznált irodalom:
Haraszty Árpád: Növényszervezettan és növényélettan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1978
Dr. Szalai József: A növényi élet feltételei a kertekben, História Alapítvány, Budapest, 2009

Táplálom és elveszem

Balázs a kovászfelelős: leadom a rendelést, átveszem az anyagot, és elkészítem a kenyeret, zsemlét.
A kovászkészítés folyamata olyan, mint a veteményes körforgása: táplálás liszttel/trágyával, hogy aztán elvehessem belőle azt, amire szükségem van, hogy táplált legyek és tápláló tudjak lenni. Arányok, egyensúly, ami a folyamatot fenntartja. A folyamatot irányítani kell: haszonnal bíró fenntartása az ember felelőssége.
Bomlások, erjedések, átalakulások - másként levés.

enter image description here
A kredenc tetején alakul a víz és a liszt kovásszá - szigorú arányok, anyagismeret és rutin

Az alapanyagok széles választéka helyett újra az elkészítési módozatok és eljárások különféle variációi biztosítják a változatosságot: ha több a víztartalom, akkor hagymalevesnek nevezem, ha sűrűbbre készítem, akkor hagymamártásnak hívjuk. Megnevezés, fogalomalkotás: nem sűrű levest vagy híg mártást készítünk ebédre, hanem levest vagy mártást. Mindegyik más menüsorba illeszthető - változatosság....

A növénycsoportosítások is hasonló elven működnek: ugyanaz a növény más és más jelentést, jelentőséget, szimbolikát kap környezetétől függően.
Mahóniánk Balázs keresztanyjától érkezett, egy székesfehérvári nagypolgári, villaszerű kertből - ott a kaputól a házig vezető út reprezentatív szegélynövény sora volt: itt szoliterként érvényesül teljes egyediségében.

enter image description here
Mahónia habitusa

enter image description here
Mahónia virágzata

Sü-sü-süti: Irodalom és csokiskeksz a konyhai minimál jegyében

Nemrégiben néhányan közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy irodalom és süti kéz a kézben járnak. Ebből a párosból a süti természetrajzát górcső alá véve azt láthatjuk, hogy egyfelől jól olajozza az eszek kerekét és a beszélgetés menetét, másfelől viszont igen tünékeny, állhatatlan természete van! Sajátosságait élesen megvilágítja egy kedves barátnőm felettébb találó mondása, miszerint „Minőségét sokáig megőrzi, de mennyiségét nem!”. A süti e tünékeny természetéből következik tehát, hogy előállítását újra és újra, állhatatosan meg kell ismételni. És itt el is érkeztünk a „konyhai minimál” fogalmához. Mai rohanó világunkban bizony üdvösnek találjuk, ha olyan receptre bukkanunk, aminek megvalósítása a lehető legkisebb fáradságot, eszközparkot, felhajtást igényli, a végeredmény mégis finom. Nemrégiben ilyen receptre bukkantam az interneten. Azóta is csak ezt sütöm, ha valamivel gyorsan elő szeretnék rukkolni, így gondoltam, elkészítésének módját megosztom, hátha mást is efféle törekvések vezetnek.

enter image description here

Az interneten vagy máshol talált recepteket általában azonnal, az első próba során átírom a saját ízlésem szerint. Fő oka ennek, hogy a grammra és egyéb aprólékos mértékegységekre kicentizett-kimilliméterezett mennyiségeket nem találom elég életszerűnek a konyhai térben. Sokkal közelebb áll életszemléletemhez és -gyakorlatomhoz, ha – példának okáért – különböző, mindig kéznél levő kanalakkal méregethetem ki a lisztet, a cukrot, a sütőport; a folyadékokat pedig vagy „gondolomra”, vagy pedig bögre- vagy pohár-mértékben adhatom a hozzávalókhoz (azonban a precízségnek is meg kell adnom, ami jár: azt azért így is szeretem tudni, hogy egy-egy ilyen pohárnyi vagy bögrényi mennyiségnek az SI mértékegységrendszer szerint is mi a megfelelője…).

enter image description here

Igyekszem a hozzávalókat is már eleve logikai sorrendben, a felhasználásuk szerint felsorolva, szétosztva felírni, hogy kicsiny gondolati energiával követhető, de biztos szamárvezetőm legyen a későbbiekben. A mosogatnivaló minimalizálása szintén fontos szempont! Nem csak amiatt, mert „lustaság – fél egészség”, de időnk végessége és – kivételesen napjaink elterjedt, de szerintem szörnyen csúf szóhasználatával élve: – „ökológiai lábnyomunk” „mérete” miatt is. E gondolatmenethez tartozna a konyhai eszköztelenség ideája is, gondoljunk csak Fekete István Matulájának egy „táblából”, egy bicskából és egy lábosból álló férfikonyhájára a Tüskevár gunyhójában – amivel minden étek elkészült azért, vagy arra a falusi szokásra és mozdulatra, ahogy – a különféle dizájnos (és majd aprólékosan elmosogatandó) fokhagymanyomókat elegánsan mellőzve – a fokhagymagerezdet kézben tartva először szépen, függőlegesen, két merőleges síkban bevagdalják, majd továbbra is kézben, a harmadik, a vízszintes síkban is apróra metélik, miközben közvetlenül a fövő ételbe potyognak a darabkák.

Nos, e vezérelvek szerint átírva és szervezve így hangzik a finom, egyszerű csokiskeksz receptje (hozzá kell tennem, hogy a fényképeken dupla adag szerepel, mert a hétvégére hazaérkezett család részére nem aprózhattam el a mennyiséget!):

1) Először is kezdd el a sütődet bemelegíteni. Olyan gyorsan összeállítod majd a sütnivalódat, hogy ennek épp most van itt az ideje.

enter image description here
Száraz hozzávalók

2) Pakold össze a „száraz” hozzávalókat egy tálban: vagdalj vagy tördelj apróra tíz deka étcsokoládét, adj hozzá tizenkét púpos evőkanál lisztet (teljes kiőrlésű is, finomliszt is jó), egy teáskanál sütőport, egy „késhegynyi” szódabikarbónát, majd reszelj bele narancshéjat ízlés szerint (és/vagy tegyél kandírozott narancshéjat). Ha van, tehetsz bele durvára vagdalt diót, mogyorót, mandulát, de anélkül is finom.

enter image description here Nedves hozzávalók

3) Egy nagyobb lábasban fakanállal keverve állítsd össze a „nedves” hozzávalókat: langyosra olvassz fel tizenöt deka vajat, tegyél bele hét (nem túlzottan) púpos evőkanál kristálycukrot, egy csomag vanillincukrot (vagy megfelelő vaníliát), egy jó csipet (vagy fél kávéskanál) sót, egy egész tojást – jól keverd össze, majd add hozzá a szintén összekevert száraz hozzávalókat. Jól formázható állagú masszát kapsz. Ha mégsem, tégy róla, hogy az legyen: adhatsz még lisztet, vagy esetleg kis vizet, ezt-azt (tej, joghurt, tejföl, kinek mi van kéznél). Ezt már kézzel is célszerű gyúrni, de előtte a még nem ragacsos kezeddel vedd elő a sütőpléhet és tedd rá a sütőpapírt, hogy kéznél legyen.

enter image description here Minden egyben

4) Ha szépen összeállt, még ugyanabban az edényben el kell felezgetni a mennyiséget úgy, hogy a végén harminckét kis gombócot kapjál (ez ugye felezgetéssel könnyen teljesíthető, mert harminckettő épp a kettő ötödik hatványa). Ez egyben pont egy sütőlapnyi mennyiség. A sütőpapírra helyezd rá szellősen a harminckét tésztagolyót. Ha akarod, picit lapítsd le a golyókat a tenyereddel (nem szükséges), és azon nyomban teheted a sütőbe. Nem kell túl nagy hő, mondjuk úgy százhetven-száznyolcvan celziusz fokon úgy tíz-tizenöt perc alatt szépen megsül. Ellapul. Ha kivetted a sütőből, csak akkor nyúlj hozzá, miután kihűlt, mert ekkor már szépen le tudod szedegetni a papírról.

enter image description here Sütés előtt

Előnyei:
- Finom: kellemes harmóniába és ellenpontokba szerveződik a csokoládé keserűsége, olvadt darabossága, a cukor édessége, a vanília kedvessége, a narancshéj citrusos fanyarsága és üde aromája, no és az édes-sós izgalmassága! Mindennek megbízható, kiegyensúlyozott alapot ad a ropogós tészta.
- Csupán kettő-három (kényesebbeknek: négy-öt) konyhai darab vár elmosogatásra.
- Nem kellett elővenned majd letisztítanod a gyúródeszkát.
- Könnyű enni és minőségét hosszabb időn át is képes megőrizni (ha lehetőséget kap rá).
- Gyors, egyszerű, gyakran előfordulhat, hogy megvan otthon minden hozzávalód, vagy könnyen beszerezhető.

enter image description here Sütés után

Kellemes sütögetést, kellemes eszegetést!

Görbe tekintet

Vajon az utcáról hogyan lehetett meglátni, hogy az Okos-ház fölötti ligetes pinceteraszon immár két, a föld fogságából kiszabadított borona ácsorog?
Vajon miért akkor látja meg mindenki az értéket, amikor az napvilágra kerül, amikor már megtisztították a kosztól?
Vajon miért akkor tűnnek el a dolgok, amikor a fél falu farsangol a művelődési házban?

enter image description here Hóvirág (Galanthus)

Pécs – Ellend: 15 km. Az egyetemről, teljes csinosban sietünk haza kicsiny falunk meghitt ölelésébe egy tizenegyedik generációs japán keramikus-teaművész teaszertartási bemutatójáról. Egy idézet és a mellette álló virágkompozíció által megteremtett értelmezési mező, melyben minden mozdulatnak, minden gesztusnak és mimikának szimbolikus kifejeződése és jelentése van.

enter image description here Hunyor (Helleborus)

Átöltözés, rohanás a kultúrba: pogácsa és fánk. Cukrozott üdítő. Ismerős kedélyesség. Jelmezes gyerekek, akik már nem is értik, mire ez a felöltözés, de így szoktuk....
Közösségeink, ahova tartozunk lakóhely vagy születés által, és megalakítandó közösségeink, ahová szellemileg és lelkileg szeretnénk tartozni.
Még mindig nem tudom, hogy falusi vagyok-e.

Közművesített kiszolgáltatottság

A gazdálkodás, önellátás irányába elindulni vágyó sokszor szembesül azzal a problémával, hogy mihez fog kezdeni (elegendő) pénz nélkül. Én erre mindig azt felelem, hogy nem lesz szüksége pénzre, mire mindig azt kapom vissza, hogy a számlákat valamiből ki kell fizetni. Csak nagyon kevesen érzik úgy, hogy lemondanának a közművekről, pedig a közművekre alapozott élet, bár kényelmesnek látszik, hatalmas csapda.

Eszembe jut az idei tél, amikoris végre újra hó volt és hideg. Sok városban átmenetileg megszűnt az áramellátás, a fűtés, leállt a közlekedés, a falvakban sokszor nem volt víz, mert elfagyott minden vezeték. A megszokottól egy kicsit eltérő időjárás tízezrek, százezrek életét keserítette meg, hatalmas vagyoni károkat okozott a városi infrastruktúrában, ellehetetlenítette az emberek életét. (Nem túlzok, baráti beszámolók alapján, voltak városok, ahol komplett városrészek maradtak közműellátás nélkül, télen, mínusz tíz fokban.) Szinte minden nap megcsörrent a telefonom, aggódó barátok és családtagok hívtak, nem szigetelődtünk-e el a világtól itt kint a hegyen. Mi „itt kint a hegyen” már kiköltözésünkkel elszigetelődtünk minden ilyen problémától (de nem Istentől, mert tőle elszigetelődni nem lehet), mert ha jobban belegondolunk, az egy darab napelem pont ugyanúgy tölt (vagy nem tölt... napsütés és köd kérdése), mint bármikor máskor (csak mostanság viszonylag gyakran kell leseperni róla a havat). A kútból is ugyanúgy feljön a víz, mint az év összes többi napján.

Hogy közművesített vagy komfort nélküli életet választunk-e, az attól függ, hogy a rendszer megingathatatlanságában bízunk jobban, vagy önmagunkban és a természetben. Én tudom, hogy akkor is meleg étel lesz az asztalunkon és meleg víz a lavórban, ha másfél méter hó esik váratlanul, sőt, még talán egy kis áramunk is lesz, ha megtaláljuk a hó alatt a napelemet. Ehhez persze vállalni kellett azt, hogy az év minden egyes napján kézzel húzzuk a vizet, lemondunk az elektromos kütyük kilencvenöt százalékáról és hajlandóak vagyunk kézzel kaszálni, kézzel mosni és sok szempontból a mai szemmel nézve puritánul élni.

Az, hogy a karomban holnap is lesz erő, biztosabb, mint bármilyen közműellátás a földön. "Fejlődhet" a világ, ameddig csak akar, csak annak a pár embernek legyen joga az egyszerűséghez, aki jobban bízik több tízezer év természetes tapasztalatában, mint párszáz év mesterséges rendszerében.

In.: A szabadság íze - Közművesített kiszolgáltatottság