Hálózati zenei megoldások az Okosház megnyitó performanszán

Nemrég elkezdtük a virtuális térben körvonalazni, hogy mit csinálnánk egy valós, interdiszciplináris, "akusztikölógiai" alkotó- és kutatóközpontben, és Boriék zenei csoportjának köszönhetően ezt nem is tudtuk tovább húzni, mint tegnap. Félévzárás, félévkezdés és egyéb hobbik közepette kellett is valami, ami visszarántott abba a világba, aminek semmi köze a valósághoz, és amiért tulajdonképpen minden más megéri. Mivel nap mint nap online megbeszéléseken éljük meg ezt a furcsa valóságot, már az is felüdülés, hogy "itt" történő, egyszeri, közös élményt hallunk-látunk.

A hálózati zenei megoldások már az internet kezdete előtt is jelen voltak pl. a telefonkonferencia-koncertek vagy próbák formájában. De tény, hogy az internet tette könnyen elérhetővé a teleprezencia leküzdését, még ha szaggatott, késleltett formában is. A The Hub, majd sorra a különféle hálózati zenei projektek a 2000-es évek elején tetőztek, és furamód ma már inkább le is csengtek. Pedig épp mára oldódtak meg azok a technikai problémák, amik 15 évvel ezelőtt még elérhetetlennek tűntek. Ma már természetes, hogy képet és hangot viszonylag jó minőségben, gyorsan, két irányban tudunk küldeni úgy, hogy közben még üzengethetünk is egy másik csatornán, és mindezek összege youtube vagy facebook live kimeneten keresztül a "külvilág" számára is látható.

Boriék csapatában három, egymástól távoli helyszín összekapcsolását valósították meg a a Jamulus hálózaton keresztül, melyek kimenetei Sinkó Bori gépére érkeztek, ő pedig ezeket az Open Broadcaster alkalmazással egy kép sarkaira helyezte és továbbította Görcz Andinak, és kiegészítette saját és két kollégája (Velev Milena és Borbényi Misi) által közösen, a Hydra live-coding rendszerrel valós időben generált animációval.
Ezeket összekeverve továbbította gépe egy youtube csatornára, és így lett elérhető nekünk is: kimenetét láthattuk tegnap a megnyitó performanszon, és láthatjuk ezután is, mivel a műsort automatikusan rögzíti a szolgáltató, így visszanézhető később. A kimeneti weboldal (http://okoshaz.hangfarm.hu/) ezt ágyazza be önmagába, amihez csak hozzáadtam egy egyszerű leírást. Ennek alapján néz ki így jelenleg a weboldal:

enter image description here
Pillanatkép - a rajta látható grafika Velev Milena műve

A továbbiak során az Okosház a virtuális térben alakul tovább, multimédia alkotó- és kiállítótér formájában gyarapszik újabb alkotásokkal, így a képen látszó változat később már más lesz, a performansz pedig egy menüpont alatt érhető majd el.

Egy vendéglátós naplója, 2020

Azt hiszem, életem egyik legkeményebb időszakán vagyok túl. A gondolataim kuszák, mert hétről hétre éltem életem hónapokon át, a teljes csőd, a lehetőségek, és a merre tovább ordító kérdései között.

Sok cikk jelent meg azzal kapcsolatban, hogy milyen anyagi jellegű elakadások voltak a vendéglátásban. Szerintem a probléma ennél sokkal mélyebb és összetettebb. Van egy olyan hatása is az elmúlt egy évnek, ami nehezen számszerűsíthető, ami inkább lelki, mentális impulzus. De vizsgáljuk meg mindkét oldalról a dolgot.

Magyarországon jelenleg az közterhek nagy részét a KKV szektor termeli ki, nem is akármilyen százalékban. Egy eladott étel árának több, mint a fele tulajdonképpen adóként befizetésre kerül a ki tudja hova és mibe. És akkor az alapanyag költségekről, a munkabérekről, azok jó magas járulékairól, a bérleti díjakról és az amortizáció költségeiről nem beszéltünk. Természetesen, ez a százalék a menüztetős árra értendő: sok étterem a vacsoraidőben, a la carte fogásokon tud haszonra szert tenni.

Nézzük meg a másik oldalról is a dolgot: a vásárlóktól. Míg a kínai éttermek és gíroszozók hozzák a borzalmas minőségű, nyomott árú termékeiket, nagyon nehéz megértetni egy vendéggel, hogy mi az, amiért fizet. Folyamatos árversenyben kell lenni, mivel a piac nagyon nagyon nagy, rengeteg szereplővel. Javítok: rengeteg igénytelen szereplővel. Nehézség az árazásnál az is, hogy az emberek átlagjövedelme és az élelmiszerek ára között nagyon rossz arányszám van. Akárhol járok nyugatabbra Európában, azt tapasztalom, hogy ez az olló sokkal tágasabb, és sokkal jobb minőségűek az alapanyagok.

A vírus sajnos ezen a bekerülési értéken nem javított, sőt. Tekintve, hogy akadozott a beszállítóknál is az árubeszerzés, illetve az összevissza bezáró éttermek miatt ezeknek az áruknak a megrendelése, náluk is rengeteg elbocsátás és áremelkedés volt. Egy iparág bedőlése sohasem csak adott szereplőn érződik, továbbgyűrűzik, és magával ránt más szektorokat is. Ujjal lehet mutogatni arra, hogy miért nem álltak át kiskereskedelmi vonalra ezek a cégek, de teljesen más infrastruktúra, kommunikáció, munkakörök kellenek ahhoz, ha valaki éttermi beszállító, vagy kiskereskedelmi beszállító legyen.

A nagy árérzékenység, és a túladóztatott vállalkozások eredményezik azt, hogy nagyon keskeny mezsgyén táncol minden étterem. Az árak úgy vannak belőve, hogy be is jöjjenek azért vendégek, de legyen rajtuk haszon is. Az a vendéglátós, amelyik azt állítja, hogy nem vizsgálja folyamatosan a konkurenciát, az hazudik. Nehéz kérdés ez, mert nem egyértelműen meghatározható, hogy ki a konkurenciád, a vendégek döntéshozatala komplex, sokszor szeszélyes és véletlenszerű. De az biztos, hogy nem lóghatsz ki nagyon a többiek közül árral, vagy azt meg kell indokolnod, hogy miért. Az árverseny továbbá a játékelmélet alapján veszélyes is lehet: sokszor már csak azért, hogy egy vevő adott cég mellett döntsön, számára veszteségekkel járó árakat is hajlandó meghozni. Hogy könnyebben érthető legyen: az éttermek nyomott árú menüi ebédidőben, azok sokszor ezek.

Amikor beütött a krach, hideg zuhanyként ért, hogy hogyan mentsem meg a cégem. Egyik napról a másikra tulajdonképpen nem nyithattunk ki, miközben az összes költségünk fennmaradt. Estig hívogattuk egymást a beszállítókkal, más éttermesekkel, hogy ki mit csinál. Akkor még úgy festett, hogy a Nagybani lehet, hogy leáll, mert nem érkezik áru az országba. Közben a kormány erről mélyen hallgatott, az akkori, napi 5-6 halálesetről ment a lamentálás a hírportálokon. A színfalak mögött viszont senki sem tudta, hogy mi lesz. Egy felbolydult hangyaboly voltunk, és tudtam, hogy az egyedüli esélyem az az, ha veszek egy mély levegőt, és baromira gyorsan kitalálom, hogy merre tovább.

A kérdés viszont az, hogy ha nincsenek tendenciák, teljesen idegen terepen játszol, akkor mi alapján tervezel? Kicsit úgy éreztem magam, mint egy sakkjátékos. Le tudtam vezetni a lépéseim, de egy idő után annyira komplexszé vált az egész, hogy azt már máshogy nevezném. Intuíciónak. A kérdés az volt, hogy az intuícióm helyes-e.

Az első dolgok között volt, amit anno megtanultam konyhán, az intuíció volt. Megkérdeztem az akkori séfet, hogy honnan tudja, hogy hány adag étel fog aznap elfogyni? Honnan?

Ő rám nézett, és azt mondta, hogy idővel tudni fogod. Érzed.

A vállalkozás egyfajta adrenalin, drog, amit hasznossá fordítasz, amikor belevágsz. Ha nem lenne meg a bizonytalanság, nem futna előre. Az hajtja. Egyszerre ijesztő és szép, valahol viszont egy borzalmas teher. 12 éve csinálom, és mindenféle élethelyzetemben jelen van, lebeg mellettem. Körülölel, ellök, megsimogat, aztán a következő pillanatban arcul vág. De akárhányszor történik benne valami, arra jutok, hogy szeretem. Szeretem a bizonytalanságát, mert életszagú.

Az újratervezésben viszont nem volt meg az a fajta kellemes bizsergés, mint régen, a Hokedli nyitásánál. A legrosszabb forgatókönyv, rettegés, kilépési tervek, és az összes lehetséges problémára levő felkészülés volt jelen. Nem magamért dolgoztam, hanem azért, hogy az étterem, egy eszme, egy gasztronómiai jelenlét, egy önkifejezés és az embereim megélhetése megoldódjon. Én már csak az a kar voltam a rendszerben, ami ezt generálja, elindítja, működteti, és nem hagyja, hogy véget érjen.

Azt gondolom, hogy egy vállalkozás akkor tud működni, ha képes jó ütemben változni, követi a piaci tendenciákat, és alakul a vásárlói igények alapján. Páran ezért megkövezhetnek, de nem értek egyet azokkal a vendéglátósokkal, akik lehúzták tavasszal egyből a redőnyt, és várták, hogy valaki segítsen rajtuk. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy minden helynek más működése van, de egy csomó izgalmas és jó ötletet lehetett látni itthon és külföldön is, ami működő. Nem általánosítani szeretnék, mert nyilvánvaló, hogy minden helynek egyedi piaca, vendégköre van, és vannak helyek, akik nem nagyon tudnak váltani. De láttam olyanokat is, akik megtehették volna, de meg sem próbálták, vagy ha igen, akkor nagyon lassan és nehézkesen.

Naivitás volt tavasszal és most is azt várni, hogy pár hónap alatt túl leszünk ezen. Az fog túlélni, aki elég kreatív és merész, gyorsan és hatékonyan tudja előnnyé kovácsolni a helyzetet. Úgy voltam vele, hogy ha a stáb bérét ki tudom valahogy termelni, munkát adni nekik, akkor legalább veszteségek nélkül átmehetünk az első hullámon. Ha azon túl vagyunk, akkor pedig az új vendégkör és piac, ami felé nyitottunk, akár még növekedést, nyereséget is eredményezhet.

Szerencsémre, 5 évig volt egy környezetbarát ételfutár cégem. Tudtam, hogyan kell átállni kiszállításra, milyen nehézségek vannak. Amikor abbahagytam, megfogadtam, hogy soha többé, hisz az ételkiszállítás borzasztó macerás. Nem úgy érkezik ki az étel, nem tudod ellenőrizni a futárok munkáját, kommunikációját, a vendégek mentalitása is más, más adózása van, és rengeteg a plusz adminisztrációs feladat. Sóhajtottam egy mélyet, és úgy döntöttem, hogy leporolom magamban életem eme elfeledett fejezetét, és átállunk a saját ételkiszállításra.

Nem akartam a nagyobb futárcégekkel akkor még leszerződni. Elég nagy leadási díjat kérnek az eladási árból, és mindehhez ha hozzáadjuk a magasabb Áfá-t, plusz csomagolási költségeket, akkor több, mint a duplájáért kellett volna adnom ételeket. Tudtam, hogy a vendégek ezt nem fogják kifizetni, mindenki spórol. Inkább végigzongoráztam magamban azt, hogy mitől is válhatna izgalmassá egy ételfutár cég, a rengeteg többi ételfutár cég közül. Arra jutottam, hogy azzal, ha kitűnik, ha hiteles sztorija, jó ügye, hitvallása van.

Így született meg bennem a közösségi ételfutár ötlete. Ami úgy van magáért, hogy közben másokért van. Meg is kerestem egy régi barátomat, Havasi Zolit, a Budapest Bike Maffia alapítóját, hogy kell-e valahova ételadomány. Kellett, hisz akkor a hajléktalanszállókat is zárták már le épp: a rászorulók nem tudták eldönteni, hogy ki jár jobban, aki bejutott, vagy aki kinn lehet. Féltek a gócpontok kialakulásától, de attól is, hogy nincsen hova elmenni, ha rosszabb lesz esetleg az idő.

Kitaláltunk egy közös kampányt körülbelül egy nap alatt: a Bike Maffia pénzt gyűjt, mi főzünk abból a pénzből, és kiviszik a rászorulóknak az ételeket.

Valahol szakmailag is izgalmas volt az egész. Teljesen új ételeket készítettünk, teljesen vegán vonalon, fel kellett eleveníteni egy csomó régi tudást, illetve újakra szert tenni.

Gyorsan összeraktam tehát egy üzleti tervet. Létrehoztam WordPressen egy online webshopot, ami ahhoz képest, hogy egyáltalán nem értek ehhez, egész csecse lett. Majd leültem a stábbal külön külön megbeszélni, hogy mi merre tovább. Így állt össze két nap alatt a Hokedli Delivery, következő heti kezdéssel. Összvissz 3 napot voltunk zárva, ami visszagondolva teljesen szürreális.

Mindamellett, hogy az adrenalin hajtott, az előrefelé levő menekülés közben azonban volt bennem egy nagyon mély, elemi félelem. Valami olyan, ami azelőtt még soha. Megbillent alapjaiban az egzisztenciám. Ahhoz, hogy az összes “felesleges” kiadásom lenullázzam, magamon kellett spórolnom. Nem vettem fel bért. Felmondtam az albérletem, dobozokból éltem hónapokon át, és dolgoztam heti hat napban, reggel 5 órás keléssel.

Furcsa volt látni a várost minden hajnalban, ahogy kerékpároztam végig az Andrássyn. Sehol egy lélek, apokaliptikus hangulat. Nyomasztott és fojtogatóan féltem attól, hogy mi lesz, meddig tart majd ez az állapot. Az egyedüli mentsváram az akkor indított közös kertünk volt a Capsul Farmmal. Kijárhattam borsót kötözni, meg félálomban nézni, ahogy a zöldségek locsolásánál a permetező vízben lassan kirajzolódik egy-egy szivárvány.

Úgy éreztem, hogy mentálisan egyben tart, hogy segítünk másokon. Valahol a segítség duplán jó: annak is jó, aki kapja, és annak is, aki adja. Hogy míg hullámokban előjön rajtam a pánik, az simítgatja el a lelkem, hogy még mindig van annyink, amiből tudunk adni. Míg a séfhelyettesemen kívül senkivel sem találkoztam, a kis ajándékok, vagy az önkéntesek pozitív visszajelzései adtak erőt ahhoz, hogy minden nap felkeljek és folytassuk tovább.

Heteken át várnunk kellett, hogy a kormány nyilatkozzon arról, hogy hogyan nyújt támogatást. Az, hogy ezt semmilyen értelmezhető formában nem tették meg, annyira mély érvágás volt a már alapból teljesen ingatag lelkemnek, hogy nincsenek rá szavak. Az egy dolog, hogy a cégem semmilyen támogatást nem kap, de hogy az alkalmazottaim se?

Borzalmasan voltam. Úgy éreztem, hogy elárultak, hogy 12 évnyi rengeteg befizetett adó ment a levesbe. Addig kellettem, amíg adok. Amikor nem tudok, akkor már nincsen ránk szükség. Hogy tulajdonképpen egy bántalmazó kapcsolatban élek mint állampolgár az ország vezetésével. Aki csak elvesz, aki hagyja, hogy ez történjen az emberekkel.

Azt hiszem, azokban a hónapokban végérvényesen eltört bennem valami. Talán a hazaszeretet, talán a remény, hogy ez az ország valaha talpra tud állni, és felzárkózni európai társai mellé. Komolyan fontolóra vettem, hogy mindent lezárok itthon. Laknom úgysem volt hol, az üzletem nullszaldósan eldöcögött, és lássuk be, hogy a jövő sem kecsegtetett semmi jóval.

Tehetséges és jó cégvezetőnek tartom magam. De amikor a magabiztosságom fő lapjait húzzák ki a kezemből, akkor az egyre gyengébb lapokkal elmúlik valami más is. Elmúlik a saját magamba vetett bizalmam. Elmúlik az, hogy emelt fővel új lapokat kérjek. Mert tudom, hogy az új lapok ugyanolyan rosszak.

Ez az ország nem támogatja a kezdeményezést. Nem épül, hanem sorvad el. Bonyolult, értelmezhetetlen, ósdi jogszabályi rendszerek, iszonyatos közterhek, százféle hatóság aki mindezt ellenőrzi és korrupt, és mindezek tetejébe egy pöffeszkedő, pörköltszaftos politikai rendszer röhög a képedbe, ha szeretnél valamit.

A vendéglátás, cégalapítás felelősség. Felelősséggel vagyok a vendégeim fele, hogy a lehető legjobbat kapják, felelősséggel vagyok az embereim felé, hogy támogassam a munkájukat. De mit tehetek akkor, ha a nálam nagyobb hatalom nem érzi ugyanezt a felelősséget?

Napokig nem jutottam szóhoz, amikor kiderült, hogy nem lesz támogatás. Az utolsó lehetőségünk is elveszett, csak magamra számíthattam. Befele figyeltem.

Aztán rájöttem. Az egyedüli, amit ilyenkor tenni lehet, hogy példát mutatunk. Hogyha már süllyed a hajó, akkor legalább egyenes gerinccel süllyedjünk vele. Nem érdekel, ha még inkább elvesznek, mi annál inkább adni fogunk. Mert igazából egy dolgot nem hagyok elvenni: a méltóságomat. Nem hagyom, hogy megfélemlítsen a mohóságuk. Mert igenis az alulról jövő szerveződéseknek van érdemi szerepe. A bringás, aki éjjel, mínuszokban odaadja az ételt az aluljárókban rekedteknek, az az ember számít. Hogy akármennyire is rettegek, beleállok, és csinálom tovább, mert ez a hivatásom, értek hozzá, szeretem, és nem fogom elhagyni bárhány Orbánviktor miatt sem.

És szép lassan ez meghozta gyümölcsét. Ebben a pár hónapban a világ minden pontjáról hívogattak, kerestek, annyi interjút adtam, mint jó ideje már nem. Folyamatosan kimerült voltam, összefolyik ez az egész időszak. De az energia, amivel beleálltunk páran a problémákba kipörgött, és többszörösen tért vissza. Rengeteg támogatói kéz, kedves szó tartotta és erősítette bennem azt, hogy ez a helyes út.

Valahogy, mindig akkor érzem, hogy jó irányba haladok, amikor magától nyílnak ki kapuk. A nehéz elindulást követően pofonegyszerű lett az egész. Egy önműködő rendszerré vált, amiből mindenki kivette a részét. Ki, hol, miben tudott. Így teltek napjaink, rengeteg új baráttal, akiknek a hangját csak telefonból ismertem.

És végül megtörténhetett az, hogy ami már rég nem is volt napirendben. A nyár eleji nyitásoknál a régi és új vendégek száma összeadódott, nyereségesek lettünk. Visszaálltunk a régi kerékvágásba, és végül 2020-at úgy zártuk, mint az azt megelőző évet üzletileg. Ez csoda értékű. Fel sem tudnám sorolni, hogy hány ember segített ebben. És nem, nem a politikusaink voltak azok.

Így, hogy hónapokig éltem úgy, hogy elvesztek mindent, egy évtizednyi munkát, jöttem rá, hogy mennyire súlytalan igazából ez az egész. Az, amit számok támasztottak alá hogy működik, kiderült, hogy egy szemvillantás alatt összeomolhat. Hogy nem szabad ennyire függeni ezektől a dolgoktól. Hisz ami segített és továbbvitt, az az emberek jósága. Az, hogy számíthattunk egymásra. Az emberi kapcsolatokba vetett hit. Az, hogy a szeretteimmel lehetek. Minden más csupán valahol egy díszlet ehhez az egészhez.

Tudom, hogy rengeteg probléma van, és úgy látom, hogy egyre nagyobb a feszültség. Valahogy azt gondolom, hogy az a megoldás, ha megtanuljuk ezt kezelni, és nem hagyjuk eluralkodni magunkon. Meg kell tanulni megtalálni az előnyös pontjait annak, ami történik, és abba az irányba haladni. Meg kell tanulni megbecsülni mindent, amink van, mert sokaknak még annyija sincsen. Meg kell tanulnunk nem hátra, hanem előre nézni, változtatni, elengedni azt, amin nem tudunk alakítani. Nem hiszek abban, hogy visszatér a régi, megszokott élet, túl hosszú időn át, túl sok minden változott. Erre a változásra kell felülni, mert ha nem változol, lemaradsz. Lehet, hogy pont ez eredményezi azt, hogy olyan lépéseket, amiket régóta halogattunk az életben, megtegyünk. Befejezhetünk olyan dolgokat, amik félkészen álltak évek óta.

Álljunk ki az érdekeinkért, de ne ész nélkül, mert az agressziónak soha sincs jó eredménye. Olyan utakon érvényesítsük a problémáinkat, ami nem veszélyeztet senkit és eredményeket hozhat. Nem értek egyet a beharangozott gerilla újranyitással, minden vendéglátó egység felelős a vendégeiért. Ne váljunk olyanokká, mint azok, akikre haragszunk. Nehéz rossz példa mellett jót mutatni, de aztán rákap az ember.

Örülök, hogy 2020 megtörtént. Más perspektívába helyezte az életem, sokkal boldogabb vagyok, mint ezelőtt. Kellett valahol ez a pofon az élettől, meg kellett tanulnom talpra állni, meg kellett tanulnom hálásnak lenni.

Tudom, hogy tartanak még a nehézségek, és azt is, hogy egyre nehezebb ez az egész. Mégis, azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg ez évben azokat a dolgokat, amik fontosak, és tartson ki értük. Ez az, ami közösen sikerülni fog.

Okosház megnyitó

Faluság hang- és képkiállítás a hangfarmos Okosházban

Az ellendi Okosházra már kiadták a hatályos bontási engedélyt, amikor úgy döntöttünk, najó, Balázs zavartan lesütve a szemét, pillogva bejelentette, hogy ő úgy döntött, és mivel mindig egymás mellé állunk (ha némi hatásszünet után is), bármi is történjen, tulajdonképpen ezért mondhatjuk, hogy úgy döntöttünk, hogy megvesszük és megmentjük (családi titok, hogy milyen privát álmok nem valósulnak meg - félek, sohasem lesz például felújított fürdőszobánk, végül is tényleg, minek az?!).
Néprajzilag, esztétikailag, falutörténetileg, építéstörténetileg, életvitel-történetileg (soroljam még?) értékes házról van szó. Volt. És most éppen azon dolgozunk, hogy a voltból lesz legyen.
Meglétéhez és jövőbeli szerepéhez egyelőre álmok és tervek vannak végtelenített szalagra írva - másoknak még láthatatlanul. Művelődési ház. Kutatóközpont. Független tudás. Önálló gondolkodás. Érdekek nélküli, minőségen alapuló közösség.
Az elmaradó Faluság minikonferencia helyett Faluság kiállítást nyitunk az Okosházban (okoshaz.hangfarm.hu), melynek első rendezvénye ma 17h-tól látható és hallgatható.

Balázs-féle Okosház-beköszöntő

Reagálva kis hazánk felsőoktatási folyamataira, azt találtuk ki, hogy mi is alapítunk egy magánegyetemet! Mármint tényleg magánt. Olyan területeket emelünk majd bele, amik a Hangfarm tevékenységéhez amúgy is kapcsolhatóak: technológia, ökológiai gazdálkodás, újmédia-művészetek, virtuális-valós átjárások stb.
A programjaink virtuális és valós helyszíne az Okosház lesz majd, és egyáltalán nem sietjük el a megalakulási folyamatot, hanem inkább netes projektekkel tapogatózunk az ódon falak között.
Boriék távzenélésével avatjuk fel ezt.

Bori szavaival

Hetek óta szervezünk egy online fellépést.
A stream a Hangfarm és a Faluság blog szerelemgyerekén, az Okosház http://okoshaz.hangfarm.hu oldalán tekinthető majd meg, ma délután 17 órától.
Az előadással a független, szabad művészetet, a közösség alkotó erejét, és az ebből fakadó audiovizuális impulzusokat szeretnénk megmutatni.
Az improvizáció szabadság. A pillanat egy olyan megformálása, mely az alakuló folyamatokat percekre megzenésíti, képi testbe önti. Thomas Mann szerint a zene nem más, mint az idő múlásának a kidíszítése.
Mi online, virtuális hang és kép kiállítással szeretnénk megörökíteni az oldal elindulásának hangulatát, támogatni egy olyan kreatív és független teret, amilyen az Okosház.
Műsorunk két blokkból áll, melyben három különböző helyről, szimultán jelentkezünk be. Kapcsolatunk a hang, a különböző helyszínek reflektálnak egymás játékára, közös hangteret teremtünk, live coder vizuál művészeink pedig a hang utazását helyezik képi kontextusba.

Fellépőink:

Hang:
- Bolcsó Bálint
- Kaincz Orsolya
- Labus Máté
- Lehoczky Zoltán
- Markos Levente
- Nagy Bence
- Sinkó Bori
- Tuba Dávid
- Varga Bence

Kép:
- Borbényi Misi
- Görcz Andrea
- Milena Veleva

Az olajfa ültetvény telepítése és kialakítása

Érdekesen alakul mostanában a klíma. Mintha nem a szokásos sorrendben követnék egymást az évszakok, illetve keveredik a nyár a téllel, az átmenetek is összekuszálódnak...
Egy dolog viszont elég tényszerűnek tűnik: mintha az átlaghőmérséklet tényleg emelkedne... Persze ez nem zárja ki bizonyos szélsőségek időszakos betörését, de az ország legkedvezőbb mikroklímájú területein egyre nagyobb valószínűséggel válhat valóra a melegigényesebb növények szerelmeseinek álma: azok sikeres telepítése, nevelése, sőt akár gazdaságos termesztése is! Olyan fajok magyarországi termesztésének állunk a küszöbén, melyek eddig teljesen reménytelennek tűntek! Csak néhány példa álljon itt ízelítőül: pisztácia (Pistacia vera), mirtuszfüge (Feijoa/Acca sellowiana), mézpálma/chilei minikókusz (Jubaea chilensis), gránátalma (Punica granatum), szamócafa (Arbutus unedo), illetve természetesen jelen cikkünk témája, az olajfa (Olea europaea)!
Délebbi országok kertészeteiből már évtizedek óta érkeznek hazánkba olajfa csemeték, sőt, korosabb, nagy méretű példányok is. Ezek közül a hozzáértő megfontolásnak hála, egyre több példány kerül ideális helyekre, ahol hosszú évek óta sértetlenül fejlődik. Ezek a tapasztalatok, felismerések vezettek oda, hogy egyre többen érdeklődnek az olajfa termeszthetősége iránt. Ebben a cikkben Stix Gábor megfigyelései és saját tapasztalatok alapján igyekszünk útmutatót adni az olajfa termesztéséhez. Minden vállalkozó szellemű kertbarátnak sok sikert, még több sikerélményt, és örömet kívánunk a saját készítésű olívaolaj/olívabogyó mielőbbi élvezetéhez!!

A hely kiválasztása

Az olajfa sikeres termesztésének kulcsfontosságú feltétele az ültetvény helyének körültekintő kiválasztása.
A korlátozottan téltűrő fajok szabadföldi nevelése csak kifejezetten kedvező mikroklíma esetén lehetséges.
Az ország számos pontján találhatók ilyen, kedvező adottságú területek, ahol decemberben gyakorlatilag soha (!) nem megy mínusz 8, január/februárban mínusz 15 fok alá a hőmérséklet. Az ennél hidegebb élőhelyeken nincs esély az olajfa sikeres és gazdaságos termesztésére.
Ezek a kedvező helyszínek elsősorban hegy-, illetve dombvidékeinken fordulnak elő, ahol a domborzat megfelelő hideglefolyást tud biztosítani. Legjobbak a környező sík területekből kiemelkedő domb-, illetve hegyoldalak déli fekvésű részei, főként, ha ez az emelkedés az ültetvény felett még folytatódik, további védelmet biztosítva. Vegyünk egy példát: egy kb. 100 méter tengerszint feletti (=tszf) magasságú sík vidékből kiemelkedő, 350-400 méter tszf magasságú domb/hegy déli oldalán, a 200-250 tszf magasságú részek a legkedvezőbbek. Ilyen adottság mellett a hideg levegőnek 100-150 méternyi lefolyása lehetséges, emellett az ültetvény fölött további 100-200 méter magasságú védelem található. Ez már elegendő lehet a kedvező mikroklíma kialakulásához. Ilyen kedvező fekvésű termőhelyek szép számmal fellelhetők, elsősorban a Villányi-hegységben, a Mecsekben, a Balaton-felvidéken, a Zalai-dombságban, de más hegy-, illetve dombvidékeinken is! Ki kell hangsúlyozni, hogy ezen helyszínek déli oldalai alkalmasak olajfa telepítésére! Északi oldalakon, völgyekben, illetve kiterjedt síkokon szinte bizonyosan kudarcra ítélt az olajfa termesztése. A szelesebb fekvés előnye az lehet, hogy erős téli napsütés esetén a légmozgás nem engedi túlzottan felmelegedni a növényeket, így a mélynyugalmi állapot tovább fennmarad.

enter image description here

Az olajfa fagytűrése

Az olajfa a tél közeledtével fokozatosan mélynyugalmi állapotba kerül. E folyamat során a növények hidegtűrése fokozatosan javul, míg a teljes mélynyugalom elérésekor kialakul a fajtára jellemző maximális fagytűrés. Ez az érték természetesen elég különböző, fajtától függően. Ha az olajfát a teljes mélynyugalmi állapot elérése előtt éri olyan hőmérséklet, amit akkor még nem tud elviselni, akkor bizonyosan károsodni fog. Egy ideális termőhelyen ezek az első, komolyabb hidegek csak később érkeznek, akkor, amikorra a növényeink már felkészültebbek az alacsonyabb hőmérsékletek elviselésére. Itt van komoly jelentősége a mikroklímának, ami a fenti példán bemutatva (nagyon leegyszerűsítve!) így alakul: ha lent, a síkon (100 m tszf magasság) mínusz 6 fok van, akkor a dombtetőn (350-400 m tszf magasság) mínusz 4 (mert 350 méter tszf magasság fölött már ismét csökken a hőmérséklet!), a domboldalban (200-250 m tszf magasság) viszont csak mínusz 2! Ha bizonytalan az adott terület mikroklímája, a hőmérsékleti minimum kiderítésére alkalmazhatunk indikátornövényt is, például fügét, melynek általában (fajtától függően) mínusz 15 fok a fagytűrése. Ha a füge sosem fagy el, akkor jó eséllyel próbálkozhatunk az olajfa termesztésével is.

enter image description here

A terület előkészítése és a telepítés menete

A területet mentesíteni kell a gyomoktól, egyéb, nem kívánatos növényzettől, majd (tápanyagszegény talajok esetén) érdemes egy szerényebb mennyiségű szerves trágyát mélyszántással bedolgozni. Hektáronként 20-30 tonna érett istállótrágya igen jótékony hatással van a növekedésre. Túl sok tápanyag kijuttatása esetén az olajfa túl gyorsan nő, szövetei lazák lesznek, késve éri el a mélynyugalmi állapotot, hidegtűrő képessége jelentősen romlik. Lehetőség szerint legalább 2 éves, a szabad ég alatt, edényesen (konténerben) nevelt, védett helyen átteleltetett, erős, zömök, bokros növényeket telepítsünk! Az ajánlott térállás: 4 méteres sortáv, illetve 3 méteres tőtáv. A sorok tájolásánál szerencsés az észak-déli irány. A telepítés tavasszal történjen!

enter image description here

A fajták kiválasztása

Egyelőre igen korlátozott mennyiségben, de már hazánkban is beszerezhetők a legjobb hidegtűrésű fajták, ezekről a cikk szerzőinél lehet érdeklődni.
Legjobbak azok a fajták, melyek a teljes mélynyugalmi állapotot hamar (november végére-december elejére) elérik, hiszen, ha a legtűrőképesebb állapot csak pl. december végére alakul ki, akkor egy esetleges december közepi komolyabb fagy súlyosan károsíthatja a növényeket. A Bouteillan fajta idősebb korában például kibírja a januári mínusz 17 fokot, de egy december közepi mínusz 6 fokban szinte megsemmisül. Ez a fajta csak kivételesen jó fekvésekben fog helyt állni. Ugyanakkor a Nostrale di Rigali fajta, mely korán kerül mélynyugalmi állapotba, szemrebbenés nélkül bírja a decemberi mínusz 8 fokot is! A legjobb fajták a mélynyugalmi állapot elérése előtt is elviselik a mínusz 4-5 fokot.
A fajtakiválasztásnál igen fontos a korai érés is, hiszen a szüretnek november közepéig le kell zajlania.
Lényeges még a porzási viszonyok figyelembevétele is, hiszen az olíva fajták jelentős része csak megfelelő porzópartner mellett ad termést. Érdemes minél nagyobb fajtaválasztékot alkalmazni a telepítés során, a hangsúlyt persze a legtermékenyebb, vagy a termesztési céloknak, szempontoknak leginkább megfelelő változatokra helyezve.

enter image description here

A telepítést követő munkák

Az újonnan telepített olajfa ültetvény legfontosabb ápolási munkája a gyommentesítés. A tisztán tartott területen lévő csemeték gyökérzete és ennek köszönhetően hajtásrendszere is lendületesen fog fejlődni. A gyommentesítés elsősorban mechanikai úton történjék (rotálás, kapálás, gyomlálás), de nagyobb terület esetén gyomirtót is használhatunk, természetesen ügyelve arra, hogy a szerből a csemetéinkre ne kerüljön. A sorok közt fontos a rendszeres talajművelés, hogy a talaj tiszta és szellős legyen. Ezzel nem csak a gyomoktól szabadulunk meg, de a talaj nedvességtartalmát is megőrizhetjük. A kizárólag vegyszerrel történő gyomirtás azért nem szerencsés, mert szennyezi a talajt, emellett a művelés hiányában néhány nagyobb eső annyira letömöríti a felszínt, hogy a gyökerek nem élvezhetik a laza, szellős talaj előnyét! A dél-európai országokban jórészt síkvidékeken zajlik az olajfa termesztése sok-sok hektáron, nagyüzemi módszerekkel. Ilyen körülmények között nem probléma az intenzív talajművelés, mert könnyű megoldani, illetve nincs negatív következménye. Nálunk azonban megfelelő mikroklímát leginkább meredekebb lejtőkön lehet találni, ott viszont a rendszeres talajművelés talajeróziót eredményezhet. Ilyen helyeken az intenzív talajművelés vagy nem ajánlott, vagy korlátozódjon a telepítést követő 1-2 évre. Ebben az intenzíven művelt 1-2 éves időszakban a csemeték, a konkurens gyomok hiánya, illetve a szellős talaj jótékony hatása miatt nagyon látványosan képesek fejlődni. Rendkívül száraz nyarakon érdemes a fiatal ültetvényt öntözni, mert ha a növények nem nyáron, hanem az őszi, csapadékosabb időszakban kezdenek el növekedni, amikor a hőösszeg még kielégítő a növekedés számára, az a mélynyugalmi állapot kialakulását is későbbre tolja. Ekkor a növények éretlen hajtásokkal mennek a télbe, így belefuthatnak egy esetleges korábbi, veszélyesen kritikus hőmérsékletbe.
Rotálásos/kapálásos gyommentesítés esetén a talaj nedvességtartalma megőrizhető annyira, hogy öntözésre ne legyen szükség.

enter image description here

Az olajfa alakító metszése

Délebbre a fa alak az elterjedt, de hazánkban, mely az olajfa termeszthetőségének abszolút a legészakibb határa, legcélszerűbb a bokor forma kialakítása, mely sokkal jobban véd a komolyabb fagyok ellen, mint a magasabb, törzses alak. Az olajfa leginkább fagyérzékeny részei a legfiatalabb hajtásvégek, és a törzs. A mélynyugalmi állapotba került olajfa elég jól bírja a keményebb téli fagyokat is. Amennyiben január vége felé, illetve februárban napos, meleg idő köszönt be, a magas törzsű fák törzse a napsütésben felmelegszik, s a növény a tavasz közeledtét érzékelvén, felébred a mélynyugalmi állapotból. Ezzel sokkal érzékenyebbé válik az erősebb fagyokra. Bokor forma esetén a lombozat leárnyékolja a törzset, így a növények alvó állapotban maradnak, átvészelve az esetlegesen még zordabb időszakot. Nem szabad tehát elkövetni azt a hibát, hogy a növényeket metszéssel, kötözéssel, karózással magas, vékony alakúra neveljük. Tavasszal, amikor a törzset már nem a tűző nap, hanem a melegebb levegő melegíti fel, a késői fagyok veszélye, így a növények károsodásának esélye minimálisra csökken.
Metszés nélkül az olajfa önmagától is bokor alakúra nevelkedik, ráadásul, ha a tél a hajtásvégeket kissé károsítja, akkor ez további elágazódások fejlődéséhez vezet, még sűrűbbé, bokrosabbá téve a növényeket.
Az erős metszés erős növekedést idézne elő, ez pedig azt eredményezné, hogy a mélynyugalmi állapotot is csak jóval később érnék el. Emiatt a korán jövő, erősebb fagyokkal szemben sokkal védtelenebbek lennének.
A mediterrán művelési gyakorlatot azért nem szabad pontosan követni, mert nálunk teljesen mások a klimatikus viszonyok. Ha valaki mégis ragaszkodik a spanyol, olasz vagy görög termelőknél látottak másolásához, az csúfos kudarchoz vezethet.

Téli védelem

A fiatal olajfákat (valójában „olajbokrokat”) legalább a telepítést követő első két télen ajánlatos Raschel hálóval betakarni, hogy a téli nap ne tudja felmelegíteni a kis növényeket, így a mélynyugalmi állapot ne szakadjon meg. Emellett a fagytűrő képesség fokozható kálium tartalmú (nitrátmentes!) szerek alkalmazásával is. Az őszi időszakban, szeptembertől novemberig, havi egy, összesen 3 alkalommal permetezzük le a növényeket.

enter image description here

Tavaszi teendők

A telepítést követő 1-2 évben, tavasszal, a Raschel takarást mielőbb célszerű eltávolítani. Az erőteljes növekedés elősegítése érdekében március elején általános NPK műtrágyázást alkalmazzunk. Az időben kijuttatott tápanyag a csapadékkal lejut a gyökerekhez, így a növények erősebben tudnak fejlődni, illetve az esetleges téli sérüléseiket is gyorsan kinövik.
A további hónapokban már nem ajánlatos újabb tápanyagot adni, mert ősszel a növekedésnek időben le kell állnia a maximális fagytűrő képesség időben történő kialakulása érdekében.

enter image description here

Szerzők:
Stix Gábor (00 36 30 300 4728)
Dlusztus Miklós (00 36 20 209 4209)

A cikk bővebb változata itt olvasható:
http://m.pecsi-olajfak.webnode.hu/news/az-olajfaultetveny-telepitese-es-szerkezetenek-kialakitasa/

Virtuális kertek

A Korona Vírus 2020-ban nem csak az emberek életére, hanem a technológiai fejlődésre is komoly hatással volt. Az Online Oktatás, Home office, kijárási tilalom, karantén rámutatott arra, hogy ilyen korlátozott körülmények között milyen nagy szükségünk van virtuális terekre, mind a munkánk, mind a magánéletünk során. Az egyetemi munka körülményei között ez a virtuális tér a Microsoft Teams, saját szabadidőmben pedig a videójátékok voltak. Játék közben figyeltem fel arra, hogy a zöld növények milyen dizájn elemként vannak használva, hogy a természet, a növények jelenléte egy virtuális térben is milyen pozitív hatással lehetnek a felhasználóra és indította bennem el a beadandóm témájának ötletét: Virtuális kertek.
Kertek megvalósíthatósága videójátékokban.

Egy kert funkciója önmagában nem sokban különbözik a hétköznapjainkban megtalálható kerttől, a természet közelségét biztosítja egy letisztult, számunkra esztétikus, kontrollált környezetben. Akármennyire is próbál az emberiség a betondzsungelbe menekülni, mély kötődéseinket a természethez egy ideig még biztosan nem fogjuk elveszíteni. A továbbiakban arról szeretnék beszélni, hogy a virtuális terek hogyan küzdik le a valóság határait, nem felhasználó, hanem fejlesztői szemmel alkotott nagy kiterjedésű struktúrák hogyan készülhetnek (3 dimenziós terek)?
Nos erre a kérdésre egy egészen egyszerű választ is lehetne adni: nincsenek határok és örök életűek, sosem kell öntözni a növényeket, stb., de ez nem ilyen egyszerű.

Már a kerttervezés előadásokon is feltűnt, hogy a tervezett kert alapterületének formája hogyan tudja befolyásolni hova milyen típusú növényeket teszünk, hol milyen vonalak mentén dolgozunk, ez egyfajta keretet ad, leszűkíti a fókuszt az adott területre. Ennek a fókusznak a teljes hiánya, azaz, hogy a térben bárhová húzhatunk vonalat, már önmagában nemhogy leegyszerűsíti a dolgot, hanem éppenhogy bonyolítja, de ez persze csak egy hipotetikus példa, ha egy általunk létrehozott térben akarnánk kertet alkotni. Az ilyen elméleti szintű problémákon kívül léteznek természetesen limitációk, ami persze nem a vízhiány, ahogy az egyébként meghatározó tényező lehet különböző éghajlaton létező kerteknél. Egyszerűen a Hardver limitációi, a virtuális kertünk növényeihez használt textúrák, a virtuális tér grafikája, nagysága, az, hogy ez a tér esetleg egy online szociális tér vagy egy helyileg a saját számítógépünkön futó program, mind korlátozva vannak a programot futtató számítógépes grafikus teljesítmény hiánya által.

Mindenesetre, ha néhány kompromisszum kötésébe belemegyünk, akkor ma már a technológia adott ahhoz, hogy ilyen virtuális térben lévő kertek hiperrealisztikus grafikával létezhessenek. Sajnos olvasatlanság miatt nem tudok róla, hogy művészeti kiállítás céljából létezne ilyen kert. A videójátékok azonban szerintem a legjobb tesztkörnyezetek arra, hogy megcsodálhassunk virtuális kerteket. Az egyik ilyen videójáték az Apex Legends, aminek semmi köze nincs közvetlenül a kertművészethez, mert a játékban a játékosok elsősorban egymást lövik a győzelem érdekében. Erre a témára szeretnék áttérni a továbbiakban.

enter image description here

Még szeptemberben készítettek a fejlesztők egy új “Map-et”, pályát a játékosoknak. A helyszín egy futurisztikus lebegő város tele modern felhőkarcolókkal, örökzöld parkokkal és egy agrikulturális részleggel. Az ipari növénytermesztés ilyen esetben nem igazán rendelkezik esztétikai értékkel, azonban a dizájn elemek, amiket e fejlesztők és grafikusok használtak, egészen elképesztő látványt teremt. Mielőtt folytatnám a tér leírását, egy rövid kitérőt szeretnék tenni a ma használt technológiára, ami ezt a látványt ihlette, ami nem más, mint az akvapónia vagy hidropónia. 

enter image description here

A hidropónia és az akvapónia mind olyan megoldások növénytermesztésre, melyek a normál esetben tápanyagot adó talaj helyettesítésével állítanak elő haszonnövényeket, vízben oldott tápanyagokkal, amit a hidropónia esetében levegőben lévő porlasztott vízszemcsékkel juttatják a növény gyökereire. A növény a fényt RGB ledekből kapja, melyek a növény számára optimális spektrumú fényt bocsátanak ki. A Rendszer több esetben teljesen számítógép vezérelt. Ez az eljárás nem csak azért jó mert Elon Musk a marsi kolóniáját tudja majd etetni salátával, hanem azért is, mert sokkal rövidebb idő alatt, növényvédő szerek nélkül, energiát és vizet megspórolva lokálisan lehet élelmiszert előállítani. Az Államokban, illetve a világ körül több milliárdos által is támogatott startup fejleszt ilyen rendszereket, illetve több New York-i étterem pincéjében termesztenek zöldségeket, melyek egyenesen a vendégek tányérján landolnak pár perccel szüret után. Elég érdekes téma, de amit az Apex Legends grafikusai dizájn elemként használtak fel, az a növények vertikális termesztése - többször hatalmas fehér oszlopok oldalán, kihasználva a gravitációt, hogy a víz lefele folyva öntözze a növényeket. A Lilás-Ciklámen Led fény, ami egy érdekes hatást ad egy ilyen módon megvilágított térnek. Illetve a szinte már röhejes mennyiségű számítógép technológia, ami egy saláta előállításához szükséges. 

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Ezeknek az elemeknek a kombinációja egy igazán érdekes látványt eredményez és kialakítja ezt a futurisztikus képiséget, amit sci-fi sorozatok, filmek szettjeként is elterjedten használnak. A pályán ezen a helyen kívül még gyönyörű parkok, zöldfelületek szakítják meg a városképet, néhol örökké virágzó japán cseresznyefákkal. Ez az örök kép, amit alkotni képes, nagyban elhatárolja a valóságban létező verziótól. Elképzelhető, hogy tudatos volt a fejlesztők részéről az a döntés, hogy egy ilyen világos színekben és zöldfelületekben gazdag pályát készítsenek a koronavírus, karantén idején.

enter image description here

Az őszi félév során volt, hogy két hétre karanténba kellet vonulnom, nehogy megfertőzzem a családtagjaimat, ezzel is csökkentve a kockázatot. Ezalatt az idő alatt kezdtem el gondolkodni a témáról, amit a következőekben szeretnék kifejteni.

Milyen hatással vannak ránk a szobanövényeink, egy kis privát kert a legszemélyesebb terünkben? Erre egy másik virtuális térben létező kert adta meg a választ. (Eltávolodva a fejlesztők által alkotott virtuális terektől, most a felhasználó/játékos által létrehozottakra szeretnék áttérni.)
Ez a játék nem más, mint a Subnautica. A játékos egy elhagyatott bolygóra zuhan le űrhajójával, ami teljesen vízzel borított, egy talpalatnyi földfelszín sem látszik a láthatáron. A túlélés érdekében a játékos célja, hogy építőanyagokat gyűjtsön és bázist építsen. A bázis víz alatti szürke csőrendszer, idegen, hideg érzetet kelt belülről. Ahogy a játékos fejlődik, egyre több eszközhöz fér hozzá és egy szint után már a túlélésen kívül koncentrálhat arra is, hogy kicsit otthonosabbá tegye ezt a teret. A fejlesztők ehhez a személyre szabáshoz növénycserepeket, a bázis falára felhelyezhető függő növényeket raktak a játékba, amivel saját igényeink szerint díszíthetjük a bázist. Mi indokolta ezt a döntést, a haszonnövények a játékos fennmaradását szolgálják, teljesen érthető, de dísznövények egy idegen bolygón mi a fenének?

enter image description here

Természetesen a víz alatti bázis okozta bezártság-érzet csökkentésére. Itt újra előjön az első bekezdésben már említett téma, a nélkülözhetetlen szükség a természet közelségére. Persze ezek a növények nem adják vissza egy valóságban létező növény minden aspektusát, tapintással érezhető növény textúráját, vagy egy virág illatát, mégis érdekes látni, hogy még ilyen lebutított formában is egész erős hatást képesek kifejteni. A Subnautica-n kívül sok más játékban megfigyelhető ez a módszer, ahol a felhasználónak lehetősége van a saját kertjének létrehozására, legyen ez csupán esztétikai vagy valamilyen játékelemhez kötött funkció.

enter image description here

enter image description here

Utolsónak egy, az elmúlt pár évben egyre nagyobb popularitást élvező technológiáról szeretnék beszélni, ami gyökeresen megváltoztathatja az egymással való interakciókat hatalmas távolságokat áthidalva, illetve újabb virtuális játszóteret adhat az alkotóknak virtuális kertek létrehozására.
Ez a technológia nem más, mint a VR (VirtualReality), azaz ”virtuális valóság”. Még a korábban látott példáknál a felhasználó egy számítógép kijelzőjén keresztül egeret és billentyűzetet vagy más perifériát használva lépett interakcióba a térrel, addig itt egy VR headsetet a fejünkre téve, kezünkben lévő érzékelőkkel, saját testünkkel léphetünk interakcióba a virtuális tér elemeivel. Ezt a szobában elhelyezett szenzorok teszik lehetővé, amik érzékelik a fejünkön lévő headset mozgását, illetve a kezünkben lévő kontrollerek mozgását a szenzorokhoz viszonyított helyzet függvényében, általában lézerekkel és giroszkópokkal. A headset legtöbbször egy hosszú kábel segítségével csatlakozik a szükséges programot futtató számítógéphez, míg a kontrollerek vezeték nélkül. Egyelőre kicsit körülményes a használata, illetve a számítógép, ami a VR játékok, programok futtatására szükséges, nem olcsó móka. A fejlesztők célja, hogy mindez majd teljesen vezeték nélkül menjen egy szép napon, hogy ne essünk ki az élményből, mert a szék lábában megakadt a kábel. Ez a módja a virtuális térrel való interakciónak ijesztően hihető érzést ad, szinte mintha tényleg ott lennénk abban a térben. Ezen a területen még elég sok felfedezésre váró dolog van, mind az alkotók, mind a hardver gyártók részéről, illetve a hardvernek is olcsóbban előállíthatónak kell lennie, hogy több embert vonzzon. Szinte 100%, hogy ez a jövő, és lehet, hogy nem is olyan sokára VR headset-ben fogok szóbelizni. Érdekes lenne egy napon egy Teljesen Virtuális Kertben sétálgatni.

Felhasznált képek linkjei:
https://www.pcgamesn.com/wp-content/uploads/2020/10/apex-legends-olympus.jpg

https://media.contentapi.ea.com/content/dam/apex-legends/images/2020/11/apex-blog-image-olympus-map-19-olympus-wide.jpg.adapt.crop191x100.628p.jpg

https://assets.rockpapershotgun.com/images/2020/11/olympus-apex-legends-1212x682.jpg/RPSS/thumbnail/1920x1080/format/jpg/quality/75

https://www.essentiallysports.com/wp-content/uploads/apex-blog-image-olympus-map-08-growtowers.jpg.adapt_.1456w.jpg

https://www.essentiallysports.com/wp-content/uploads/apex-blog-image-olympus-map-09 hydroponics.jpg.adapt_.1456w.jpg

https://i.ytimg.com/vi/egqBACiKaoI/maxresdefault.jpg

https://www.theburnin.com/wp-content/uploads/2019/12/VR-Industry-Growth.jpg

https://www.roadtovr.com/wp-content/uploads/2019/03/oculus-rift-s-1-1.jpg

Kert - művészet - környezet - pszichológia

A környezetpszichológia kialakulása

A környezet és az ember kapcsolatának tekintetében az 1960-as évekig nem vették közvetlenül figyelembe a pszichológiában, hogy az emberek élete bizony a fizikai világban, fizikai környezetben is zajlik (Dúll, 2015). A környezetpszichológia kialakulását megelőzően a szakemberek pszichológiai környezetet kizárólag az emberek társas, társadalmi környezetének tulajdonították, és ebben történt nagy változás az elmúlt néhány évtizedben. A környezetpszichológia 2000-től transzdiszciplináris keretekben értelmezve jelenik meg, más tudományos területek, mint az építészet, a szociológia, sőt szerintem a kertművészet ide is illeszthető, mint afféle puzzle-ként a környezetünk teljesebb megértésének folyamatába.

Minden, ami körülvesz minket, a lakóhelyünk, a társas környezetünk, de éppenséggel a ruhánk is, megérint minket és a valóságunk egy szeletét alkotja. Ennek kialakulása ősi, és rendkívül sok evolúciós előnye volt. Ezek a terek az ember ősi múltjában a biztonságot jelentették, és azt, hogy az emberek elkezdték szeretni ezt a teret; az élőhelyüket. Ez a ragaszkodás egy erős késztetést ébresztett az emberben, hogy megvédje a területét, és távol tartson másokat. Ez a tér keretet is adott ahhoz, hogy meghatározza önmagát, és a „mi” csoportot, valamint ezt elhatárolja a „ti” csoporttól (Dúll, 2015). Ez egy pszichológiai jelenség, amit kategorizációnak hívunk, és a térben is valami hasonló zajlik le, mondja Dúll Andrea, hiszen a számunkra ismerős és megszokott hely, még ha nem is tetszik, de érzelmi erdők hálózata húzódik meg mögötte, akárcsak egy köztéri padhoz való viszonyulásunk, amin üldögélni szoktunk (Dúll, 2015). Hivatalosan közös, de a mi valóságunkban a miénk, mert ott szoktunk üldögélni. Ez a helytulajdonítási élmény, vagy kötődés a helyhez, amiből rengeteg minden származik (Dúll, 2015). Azok a fontos terek, amelyeknél kialakult a territoriális érzés, meg a helytulajdonlás érzés, azokhoz elkezdünk kötődni (Dúll, 2015). Ez nem puszta érzés, mondja Dúll, hanem mint egy kötődő pszichológiai szál, amit az mutat meg, hogy rossz érzés onnan elmenni és jó érzés oda visszatérni. A helykötődés egyik megnyilvánulása a honvágy. A fontos helyekhez pontosan úgy kötődünk, mint a fontos személyekhez, vagyis veszteség esetén megindul a gyász reakció (Dúll, 2015).

enter image description here
Székesfehérvári belváros

A térhez való viszonyulás kulturálisan is nagyon különböző lehet, vannak olyan kultúrák, ahol nagyon erős a helyhez való kötődés, és vannak olyanok, akik ideiglenesen engednek „gyökeret” helyeken. A tér használat eltérő a nemek között, valamint a korosztályok között is, és ez szorosan kapcsolódik az életkori sajátosságainkhoz, valamint a nemi szerepeinkhez (Dúll, 2015).

A helyhez való kötődésünket nagyon élethűen példázza Siegelék vizsgálata, amelyben heroinistákat figyeltek meg (Siegel, 1984). Amikor a heroinisták rendszeresen ugyanazon a helyen adagolták a drogot, egy idő után emelniük kellett a drog mennyiségén a kívánt hatás elérése érdekében, majd amikor egyszer a már igen nagy dózissal egy másik helyszínen oltották be magukat az halálos adagnak bizonyult (Siegel, 1984). Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a valóságunkat mekkora mértékben meghatározza a fizikai környezet, hogy tulajdonképpen kondicionálódik minden, amit az érzékszerveinkkel érzékelünk és a memóriánkban egy gyógyszer adagja, és hatásmechanizmusa is szorosan kapcsolódik a környezethez, az illatokhoz, a hangokhoz, a teljes valóság-reprezentációnkhoz (Siegel, 1984).

enter image description here

Elgondolkodtató számomra a helyhez való kapcsolatunkban milyen különleges helyet foglal el a gyermekkorunk helyszíne. Az a hely ahol felnövünk, ahol világot megismerjük, ahol bekapcsolnak a genetikánk által lehetővé váló programjaink, és ebben a fizikai környezetünk, az hogy faluban laktunk vagy városban, legalább oly mértékben fontos, mint a szociális környezet. Érzelmeket kapcsolunk a házhoz amiben felnövünk, érzelmeket kapcsolunk a környezetét alkotó tájhoz. Érdekes ennek fényében megfigyelni a különböző korok építészeti stílusait, a történelmi kerteket, a hierarchiákhoz kapcsolódó mesterséges tereket. Akár kellő érzékenységgel olvashatunk is az alkotók érzelmeiről alkotásaikon keresztül, talán ez az amikor megérezzük a kor „szellemét”, egy tájat, egy festményt szemlélve elutazva egy világba amit a szimbólumok jobban magyaráznak, mint a szavak.

Környezet- és tájértékelés; percepció

Környezetünk értékeléséhez nagymértékben hozzájárul a kultúra társadalmilag elfogadott normarendszere, a világ értelmezése mindig meghatározott keretek között zajlik. Természetesen mindig vannak, akik gondolkodásukban korukon túlmutatnak, és őket vagy elfogadja, megbecsüli az aktuális társadalom, vagy épp ezért kiveti magából.

Az emberek, a kultúrák és fizikai környezet együtt „szociokulturális” környezetet alkotnak, az ember építette kertek a világ különböző tájain eltérhetnek a tervezés típusában, a felhasznált anyagokban, a környékben, ezen felül eltérő kulturális, vallási, és filozófiai hatások figyelhetők meg a különböző kertekben (Dósa & Dúll, 2007).

Alapvetően megkülönböztethetünk a Földön két kultúrát, az individualista társadalmat, amelyben az énkiemelés kap főszerepet, és a kollektivista társadalmakat, amikben a csoporthoz tartozás és az „én” beolvadása a „mi”-be kapja a főszerepet. Ezek a világnézeti perspektívák meghatározóak a kertek szempontjából is (Dósa & Dúll, 2007). Az ember és környezete kapcsolata csak másodsorban függ a technika vívmányaitól, mert alapvetően a gondolkodásmódunkban van a tudományos paradigmák meghatározásának gyökere, az hogy mit tekintünk természetnek, mit valóságnak nemcsak a kor szelleme határozza meg, hanem mindaz a tudás, amit evolúciósan kialakított bennünk a folytonosan változó környezet. Szeretném itt a gondolkodásmódot a kollektív tudat megfogalmazásában alkalmazni Dürkheim után (ma inkább kollektív reprezentációnak nevezhetnénk), amely szerint van egy valóság, amiben mindenki adott korban közel ugyanazt érti a dolgok jelentésén.

Az emberi környezet embertől független értelmezése és kutatása éppoly meddő, mint az élőhely vizsgálata élőlények nélkül, amely pedig abban él (Konkoly-Gyúró, 2019). „A táj a megélt környezet.”-fogalmaz Arnold Berleant (1997)-idézi (Konkoly-Gyúró, 2019). Az ember érzékeli az életterében megjelenő tárgyakat élőlényeket, és kognitívan tudatosítja is mindazt, amit a saját szűrőjén keresztül észlel a világból (Konkoly-Gyúró, 2019).

A világ értelmezéséhez nélkülözhetetlen a nyelv, habár számos szimbolikus reprezentációnk van, mint amilyenek leginkább álmainkon keresztül megragadhatók, mégis a valóságunkat kitöltő tudatos reprezentációk java nyelvhez kötődő (Konkoly-Gyúró, 2019). Amire van szavunk, az megtelepedhet emlékeinkben is, ahhoz tudatosabban kapcsolunk érzelmi mintázatot, és képviselhet valamiféle értéket a számunkra, miközben a megfoghatatlan úgymond „szűz” reprezentációink sokszor tudattalanok; kibontásra váró területek, amiket szimbólumok útján fejthetünk fel, majd ezen érzések megfogalmazásaiként; a nyelv segítségével. Mindazon szimbolikus reprezentációk, amelyek tartalmaznak érzelmi hátteret felfejthetők a környezet, a táj, a művészetek segítségével (Antalfai, 2007).

Kert – Művészet – Pszichoterápia

Számomra lenyűgöző a kert-keretek-évszakok szimbolika, amit terápiás gyakorlatában nagy szeretettel alkalmaz Antalfai Márta művészetterapeuta. Az évszakok a kertben, hasonlóságot szimbolizálnak az életkorral, az átélt élmények reprezentációival, a keretekkel, amik értelmezési kapaszkodót jelentenek a világgal való kapcsolatunkban, és ez szorosan kapcsolódik az ember evolúciós fejlődéséhez is (Antalfai, 2007).

Az ember generációról-generációra fejlődik , és etológiai valamint evolúciós kutatások bizonyítékaként ez a változás pozitív irányba történik, vagyis kevésbé vagyunk agresszívek, mint őseink (Csányi, 2002). Különösen érdekes elgondolása ez a valóságunknak, ha megnézzük, mi zajlik a világban, ez azt a látszatot keltheti bennünk, hogy valami nagyon nincs rendben. Számomra ez is csak bizonyítéka annak, mennyire szubjektív és kicsinyes meglátással bír a hétköznapi ember, amikor az egészből kiragadunk részleteket, és a már meglévő elképzeléseinkhez illesztve úgy képezzük le, mintha a meglátásunk lenne az egyetlen létező valóság. Szerencsére minden pillanat és minden élmény lehetőséget biztosít életünk, világnézetünk és valóságunk átkeretezéséhez. A minden pillanat alatt természetesen azokat az ingerforrásokat értem, amikor például az elhaladó buszon a reklámszövegben felfedezzük pont azt az egy kulcsszót, ami elindítja a gondolatainkat, vagy egy illat, ami szintén kulcsként ébreszt fel bennünk élményeket, hasonlóképpen a művészetek, és a táj, az évszakok, egy szellő, ami megérint, gondolat és érzelem ébresztő hatású lehet.

enter image description here

A természet-, a fák-, a kertek szépsége, szimbólumok útján szabadít fel bennünk olyan érzelmeket, amik fájdalommentesen képesek átkeretezni a múltat, és ennek terápiás jelentősége különösen fontos a súlyos depresszióban, vagy más pszichiátriai kórképekben szenvedők terápiás alkalmazásánál (Antalfai, 2007). A sajátélményen és elméleten alapuló tematikus foglalkozásokon, az évszakok-, hónapok váltakozására történő fókuszálás mozgásba hozza a lelki dinamikát, aktiválja a személyiségfejlődés különböző módozatait (Antalfai, 2007).

Egyik művészetterápiás eljárásában Antalfai Márta fát rajzoltatott kliensével, akinek minden találkozás alkalmára le kellett rajzolnia ugyanazt a fát, amit előzőleg választott egy parkban, és amivel képileg azonosulni tudott. A fa szimbolikus megjelenítésén keresztül rajzaiban adott teret érzelmeinek és személyégfejlődésének. A terápia folyamatában keletkezett alkotások, mintegy tükröt tartva az alkotó elé lehetőséget nyújtott szembenézni az aktuális konfliktussal egy olyan valóságban, amiben alapvetően nem volt feszültség, ezért ezt újratöltve érzelmekkel, ezek erőt adnak az egyénnek az események, átkeretezéshez (Antalfai, 2007).

Tájpreferencia

Köszönhetően korunkat sújtó világjárványnak, az elmúlt időszakban nem utazgattunk a múlt szokásaihoz híven. Átrajzolódott nemcsak az otthonhoz való viszonyulásunk, de a nyaralásokhoz, feltöltődéshez kapcsolódó elképzeléseink is. Amikor az ember elutazik egy otthonától nagyon eltérő természeti adottságú, másként gazdag területre, először feltöltődik, majd egy idő után erős késztetést érezhet, hogy hazamenjen, amit egyszerűen fogalmazva honvágyként emlegetünk. Valójában komoly evolúcióspszichológiai háttere van a tájpreferenciának, amely szorosan köthető az ismerősség érzéséhez, ami tovább kapcsolódik a biztonsághoz, a megnyugváshoz, az otthonhoz. Végső soron mindannyian valamiféle biztos bázisként fogalmazzuk meg az „otthon” jelentését (Dúll, 2015).

enter image description here

Szintén evolúciós magyarázatok szolgálnak annak tisztázására, hogy miért kedvelik az emberek jobban a természetes tájakat szemben a mesterséges épített környezetekkel. Kaplanék (1989) a természetes tájak magas kedveltségét és rekreációs hatását azzal magyarázzák, hogy a természeti környezeteket az ember elhanyagolhatóan alacsony figyelmi ráfordítással képes kezelni, és elősegíti az ember mentális feltöltődését.

Ezzel kicsit ellentmondásban megjelenik korunk egyik különlegessége, amit a technika vívmányainak köszönhetünk, a fénykertek. Annak ellenére, hogy ebben számos olyan koncepció jelenik meg, ami a természettől, természetestől távol áll, mégis szubjektív élményünk egy fénykertben lehet annyira inspiráló és regeneráló mentálisan, mint egy természeti környezet.

Egy egészen szubjektív, személyes véleménnyel szeretném zárni dolgozatomat. A fény megjelenése különösen jelentős az emberiség életében. Jelentős volt, amikor először ünnepeltük a napfordulót, majd a keresztény társadalmakban a Karácsony ünnepe, valamint szorosan kapcsolódik az ember transzcendencia szükségletéhez is, ami számomra túlmutat valláson és ideológiákon, de a megismerésnek mégis egy olyan aspektusa, amihez teret ad a fény. Ahogyan a nyelvezetünk is hordoz magában szakrális tudást, úgy a szokásaink is, aminek ékes megnyilvánulása a fényre való igény. Lehetséges, hogy ennek is csupán biológiai háttere van, mely szerint az agy legátfogóbb érzékelési területe a látáshoz kapcsolódik.

Városaink éjszakai fénydekorációi sok helyen még kapcsolódnak a fényhez kötődő ünnepekhez, de egyre inkább azt látom a fénnyel való játék sokkal inkább hivatott az embert megszólítani, mintegy felszólítani, hogy most valami nagy dolog készül. Lehet ez ideológia váltás, vagy értékekhez, valódi értékekhez kapcsolódó „paradigma” váltás, ami ma még csak a szimbólumok szintjén kap teret, és a jövőben van a megfogalmazása. Jelentősége nem kevesebb, mint maga az élet.

Irodalomjegyzék

Antalfai, M. (2007). Katarzis-élményre épülő tematikus művészet-pszichoterápia. Személyiséglélektantól Egészségpszichológiáig.

Csányi, V. (2002). Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció. 762–774.

Dósa, Z., & Dúll, A. (2007). Ázsiai És Európai Kerttípusok Kulturális-Környezetpszichológiai Elemzése. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(1), 169–185. https://doi.org/10.1556/mpszle.61.2006.1.10

Dúll, A. (2015). Helyek , tárgyak , viselkedés Környezetpszichológiai tanulmányok Dúll , Andrea. July 2009.

Konkoly-Gyúró, É. (2019). A percepció jelentősége a környezet- és tájkutatásban. 158–166. https://ojs.mtak.hu/index.php/fk/article/view/1205

Siegel, S. (1984). Pavlovian conditioning and heroin overdose: Reports by overdose victims. Bulletin of the Psychonomic Society, 22(5), 428–430. https://doi.org/10.3758/BF03333867

Házi szennyvíz

Szennyvíz-elvezetési megoldások:

A: házon belül,
B: telken belül,
C: közmű nélkül.

A/1 Gyakran előfordul, hogy házon belül keletkezik vízbeömlés, pincébe jutó víz, rétegvíz, melyet el kell távolítani. Ezt a problémát lehet kezelni egy hordozható, egyfázisú szivattyúval, mely alkalmas mobil -és állandó beépítésű alkalmazásra is. A KP, AP sorozat rozsdamentes kivitelének köszönhetően kisebb technológiai célra is alkalmazható, pl.borászat.

enter image description here

A/2 Sok esetben az ingatlan átalakítása, bővítése, funkcióváltozás teszi szükségessé új "vizes blokk" kialakítását, ahonnan már nem lehet gravitációs úton elvezetni a szennyvizet. Ezen esetben jól alkalmazhatóak a kompakt kis átemelők. Előnyük, hogy padlószintre telepíthetőek, nem szükséges a padozat megbontása (például tetőtér). Kiválasztásuknál fontos a funkció figyelembe vétele. Sololift WC berendezések alkalmasak fekáliás szennyvizek, mosdó, zuhanyozó vizeinek fogadására és továbbítására. A Sololift C berendezések konyhai mosogató, mosógép vizeinek fogadására 90 °C-ig.

enter image description here

B/1 Amennyiben a szennyvizekkel "kijutottunk" a házból, ezeket célszerű egy szennyvíz aknába gyűjteni, amelyből a közmű csatornába, vagy a hagyományos "emésztő tárolóba" tudjuk továbbítani, javasolt berendezés a Grundfos AP 50. B 50 szivattyú, mely képes 50 mm átmérőjű szennyet is szállítani.

enter image description here
Könnyen tisztítható és szerelhető

Nagy emelőmagasság-igény esetén az SEG típus alkalmazandó, mely daráló-szerkezetű.

B/2 Szennyvíz akna kialakításánál fontos figyelembe venni a várható víz mennyiséget, ami 120-150 liter/nap/fő. A kialakításnál minimum egynapi tároló térfogatot kell biztosítani!

B/3 Az aknába való beépítésre a 4. ábra ad útmutatót, fontos az úszókapcsolók pozicionálása, továbbá biztosítani kell a felülről-szerelhetőséget!
A megfelelő oldható kötéseket ki kell alakítani.
Minden esetben golyós (kitérő) visszacsapó szelepet kell alkalmazni!
Beépítések: talpgyűrűre flexibilis csővel csatlakozva, felső függesztésű beépítés, talpaskönyök vezető csővel.

enter image description here

enter image description here
4. ábra

C/1 Házi szennyvíz tisztító berendezés alkalmazása. Figyelembe kell venni a várható napi vízmennyiséget, nagyon fontos a telepítés szintjeinek meghatározása, a fagyhatár figyelembe vétele, továbbá a tisztított szennyvíz szikkasztási helyének és területigényének meghatározása, komposztálható iszap elhelyezése.

enter image description here

Minden esetben célszerű egyeztetni a gyártó cég képviseletével.

Egy pár fontos figyelemfelkeltés:

Ha vízellátási gondunk van, a szomszédtól tudunk kérni pár vödör vizet, de a szennyvíz hibáinkat nem vihetjük a szomszédba!
A rendszerek kialakításánál a gravitációs szakaszok lejtését betartani (0.5-1%),
a csővezetékekben szűkítés nem lehet, lehetőleg az összes szennyvizet gravitációs módon vigyük ki a házból, a fagyhatár figyelembe vétele, védelem a visszatorlasztás ellen.
Csak megbízható szakembert válasszunk, az "így szoktuk" szakmai hozzáállás nem mindig elegendő egy összetett rendszernél!

Javasolt szivattyú típusok: Grundfos, Wilo.

Javasolt szennyvíztisztítók: Asio Hungária Kft, Öko Tech-home Kft.

Vesszős gondolatok

Téli nap, ha nem fagy, akkor oltóvessző szedés.
Címkézés: a genetikai anyag feliratozása és azon a néven való továbbéltetése. Megőrzés, majd szaporítás.
Sebet ejteni: most, télvíz idején a nemesen, tavasznyáron majd az alanyon. Seb-érintkezések. Seb összeforradások, hogy később csak az avatott szem tudja a helyét. Kapcsolódás: kaput nyit a közös felé. Az oltás helye.

enter image description here
Simontornyai véralma frissen levágott (oltó)vesszeje

Tudni a növényt, olvasni és értelmezni a látottakat: rügyek nyugalmi állapotban, nedvkeringés szünetelve. Tárolási kihívás: tavaszig így megtartani.
A szeptemberben érő, közepes méretűnek számító, kívül-belül céklavörös Simontornyai véralma íze fanyarkás édes, (mint minden piros gyümölcs) magas antioxidáns tartalma miatt különösen értékes.

enter image description here
Simontornyai véralma gyümölcse

Aquapónia kicsiben

A terv az, hogy aquapónia lesz kicsiben, azaz egy akvárium vizét használjuk fel tápanyagként.
A megfelelő hőmérsékletet és a mikroklímát a növények alatt lévő víz melegítésével szeretném elérni. Egyelőre csak a mini üvegházat a fűtéssel szeretném megcsinálni polikarbonátból. Ha működik, akkor a második lépés lesz az akvárium összekötése.
Azt még nem tudom, hogy a csíráig, vagy a 4-5 leveles hajtásig hagyjam-e a növényeket növekedni.
A termesztőközeg is még kérdéses, lehet hogy csak egy keretre feszített szúnyogháló lesz közvetlenül a víz felett, /vagy úszni fog rajta/.
Lényeg, hogy megpróbáljam a csírákat folyamatosan termelni és a mindennapi étrendbe iktatni. Nem csak nyersen hanem pl. a levesek, köretek részeként is felhasználni. A maradékot valahogy tartósítani szeretném, ezért gondoltam egyik lehetőségként a fermentálásra.
Fényképezni fogom a történéseket, ha valamilyen értékelhető szintet elérek a projekttel, jelentkezem.

Vad(on) élmény

A természetben élni - vadan/vadon.
Elvonulás/kivonulás az építettből, az infrastrukturáltból, vagy bevonódás a természetbe?
Amikor egy vagy két hétig vándortáborozol, vagy madarásztáborban, vagy bármilyen sátras, kiépítetlen helyen nyugszol és kelsz, két nap alatt kialakítod az ottani feltételeknek megfelelő ritmust. Hihetetlen rugalmas lény az ember, hirtelen kiélezett helyzetbe kerülők még jobban tudják ezt. Utólag az 'átállni és élni a másikat' könnyebbnek tűnik, mint aztán visszajönni onnan. Visszaérkezni mindig szélesebb folyón átgázolva kell. A hegyre ugyebár könnyebb feljutni, mint lejönni onnan. Egyszercsak vége. Mit is keresek újra itt?

enter image description here
Campus-látkép, Santa Barbara, Kalifornia

Szerencsére közös családi csúcsélmény volt számunkra az a bizonyos kaliforniai: amikor - ahogy Andrea is írta - teljesen természetesen vagy benne a tájban és olyan sarokpont az életedben, ami kifordítja az addigiakat és más irányba terel.

A természet a mester, a kertész a tanítvány.
Kerítés ide vagy oda, a vadak jönnek és mennek.
A növények bejönnek és kivadulnak.
Átjárhatóságaink.

Egyetemváros. Campus-lét.
Magister Ludi.
Ifjúságszociológia tanulmányok: Campus-lét a Debereceni Egyetemen.
Ki veszít ma?

enter image description here