A nyálka nyomán

A PTE-MK szobrászművész szakán körülbelül másfél éve végzem kutatásomat a meztelencsiga fóbiámmal kapcsolatban, a képzőművészet eszközeivel közelítek félelmemhez, és megpróbálom kifejezni, feldolgozni, vagy átalakítani a csigákkal kapcsolatos irreális érzéseimet.
Ezzel párhuzamosan vizsgálom és megfigyelem az állatokat közelről, megpróbálom leírni és megismerni fizikai jellemzőiket, feltárni szimbolikus jelentésüknek lehetséges rétegeit.

Önreflexiót gyakorlok, ami abból áll, hogy egy meztelencsigával való találkozás során megfigyelem saját fizikai és mentális tüneteimet is, a feszültség oldásának érdekében megosztom a tapasztalataimat és másokkal is beszélgetek hasonló tapasztalásaikról, csigákkal kapcsolatos, bizarr, ijesztő, vagy kedves élményeikről.

A téma meglepően termékenynek bizonyult, bár a meztelencsiga nem a legszerethetőbb állat, mégis mindenki életében felbukkan időközönként, váratlanul egy szandálban szétloccsanhat a talpunk alatt, álmunkban meglephet minket egy fesztiválon, ha épp a fűben szenderedtünk el, belenyúlhatunk egy virágcserép áthelyezésekor, aki pedig kiskertet művel, napi szinten komoly problémákba ütközhet a veteményesében vagy a virágai között a spanyol csupaszcsigák kártételei miatt.

Ez utóbbi kimeríthetetlen beszédtéma, így a védekezésmódok széles tárházát nyitotta meg előttem, és rengeteg hétköznapi gyakorlatot, ami a kertészkedők mindennapi küzdelmeibe enged betekintést, ezek integrálásával válhat művészeti tevékenységem sokkal nyitottabbá vagy közérthetővé.

Kutatásomat 2020 tavaszán kezdtem meg a fémöntés kurzus keretein belül Mészáros Gergely óráján: egy korábbi, még középiskolában felmerült ötletemet szerettem volna megvalósítani, önteni egy ehető csoki meztelencsigát. Először naturálisan megmintáztam a pucércsigát méhviaszból, majd tanárom segítségével szilikon negatívot készítettünk, a későbbiekben pedig szerettem volna fémből is önteni néhány példányt, elkezdeni kísérletezni az anyagminőségekkel, vajon melyik adja vissza leginkább az állattal kapcsolatos benyomásaimat?

A műhelymunkának véget vetett az első nagy járvány miatti lezárás, ekkor hazaköltöztem és elkezdtem sokkal rugalmasabban megközelíteni a témát, valamint felfejteni pontosabban lélektani hátterét és olyan alkotókat is kerestem, akik szintén foglalkoztak már hasonlóval.

A kész csokoládé csigáimat apukám születésnapi tortájára helyeztem, létrehozva egy ehető objekt munkát. Tête á tête – Édes kettes lett a kompozíció címe, ami két meztelencsiga párzás előtti meghitt találkozását mutatja be. Mint tudjuk, a csigák hímnős állattok, ezért meghökkentő gyorsasággal képesek elszaporodni. Apukám nagyon sokat nevetett a tortáján, és megbirkózott az egyik csiga elfogyasztásával is, melynek keménysége arra engedett következtetni, hogy van még mit csiszolni a bonbonkészítői tudásomon. Én sajnos nem mertem megenni egyiket sem, viszont öntöttem egy csigát csoki pudingból, ami sokkal ruganyosabb és fogyaszthatóbb állagú lett. A meztelencsiga a bekebelezés által kísérletet tett arra, hogy a részemmé váljon, de egyre nyilvánvalóbbá vált a pudingcsiga után, hogy ez nem sikerült.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Mivel a fémöntés kurzust online folytattuk, ezért ennek hatására tervezni kezdtem, hogy egy leendő fém csiga testén milyen patinákkal kísérleteznék és mozdulat tanulmányokat is készítettem. Egy ilyen elkészült mintalap nyomán kipróbáltam, hogyan működhetne textilmintaként a kép és ez inspirálta következő munkámat, egy csigákkal telenyomtatott lepedőt. Szeretnék majd készíteni egy egész ágynemű garnitúrát ezzel a mintával, mert a meztelencsigák rengetegszer felbukkantak az álmaimban, gyakran meghökkentő, magyarázó kontextusokban. Egyszer például azt álmodtam, azért szükséges a házban a közelségük, mert minden helyiségben egy meztelencsiga tisztítja a levegőt, egyszer pedig egy éjszakai kertben találkoztam fluoreszkáló példányokkal.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A textilminta készítése során az egyes naturálisan megfestett csigákat absztraháltam, fokozatosan átlényegültek a folyamat során, a rajzok alapján nyomódúcokat készítettem belőlük, melyeket egyenként elneveztem, így a csigák személyiségeket kaptak és kedves ismerősökké lényegültek. A lepedőre való felvitelhez előrajzoltam egy sablonnal a csigák sziluettjeit, hogy tudjam, melyik nyomat hová kerüljön, több fázisban felrajzoltam a helyüket a lepedőre, majd lenyomtattam textilfestékkel, végül vasalással rögzítettem. A munka közben az előrajzoláshoz készített sablonnal árnyékokat kezdtem vetíteni különféle felületekre, majd az arcomra is. Így jött létre a Félelmem árnyékai című önarckép sorozatom. A csigák sziluettjein keresztül napfény emelte ki arcom egyes részleteit, így a végső látvány felbomlóvá, zavarossá vált a hangsúlyeltolódásoknak köszönhetően. Sok fényképen elsőre nem is felismerhetőek a csiga sziluettek, csak hosszasabb szemlélés után, ami megfeleltethető annak a jelenségnek, ahogyan a természetben bukkannak fel ezek a titokzatos, rejtőzködő állatok.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Ezeket a fénykísérleteket idén folytattam tovább a tavaszi félévben Ecsedi Zsolt Fényművészet című kurzusán, szerettem volna a térben kiterjeszteni és tapasztalhatóvá tenni mások számára is ezt a szituációt. Már az egész testem felületére vetítettem a csigákat, amikhez időközben újabb sablont készítettem kisebb sziluettekkel. Kezdetben a természetes fényhez ragaszkodtam, mert tetszett a gondolat, hogy meleg napfénnyé alakulhatnak a csigák. Ehhez készítettem egy dobozteret is, amiben vizsgálhatom a fényjelenségeket. Ahogy a sziluetteken keresztül befényképeztem a dobozba, létrejött egy léptékváltás és a nagy csigák testén belül rengeteg kis csiga jelent meg.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A dobozteret használva éjszaka is elkezdtem vetíteni, de a fényforrás irányát megfordítva a dobozból kifelé világítva vetítettem a látványt felületekre. Így a tér teljesen felszabdalódott, a csigák elárasztották a szobámat, majd az éjszakai udvaron szintén újabb izgalmas fényjelenségeket produkáltak az eltérő faktúrákon. A világ csak rajtuk keresztül vált láthatóvá és megismerhetővé. Olyan ez, mint mikor nem tudunk levenni egy szemüveget, csak egy nézőpontból látjuk a dolgokat a sötétségben.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A pucércsigák plasztikájának tanulmányozását mindezzel párhuzamosan szintén folytattam, szappanból kezdtem el csigákat faragni, illatok és színek töltötték be a szobámat, kellemes adalékként társulva a kellemetlenhez.
Úgy képzeltem, a nedves szappan érintése hasonló lehet egy meztelencsigáéhoz, leszámítva, hogy talán kevésbé ragadós, viszont ugyanúgy habzik, mint egy besózott pucércsiga.

enter image description here

A szilikon negatívot is újra használni kezdtem, színes viaszgyertyák maradékaiból öntöttem csigákat, szerettem volna nagy tömegben előállítani őket, és a sokszorosítás problémája foglalkoztatott. Az egyes példányokat lefotóztam a kertünkben is, különféle környezetekben. Meghökkentő színükkel szürreális hatást keltettek, vagy épp teljesen beleolvadtak a lila díszkáposzta fodros leveleibe.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A csigák felhasználásával szintén installációkat szerettem volna készíteni, amik átélhetővé teszik a tömeges megjelenésük által okozott sokkos állapotot, vagy leírhatják invazív természetüket.

Paradoxonnak tűnik, hogy míg ilyen védtelenek és kiszolgáltatottak, növények cserepeiben utazva hatalmas távolságokat tesznek meg, újabb és újabb területeket meghódítva és elpusztítva és mindezt az ember teszi lehetővé számukra (és még jó pár egyéb faj számára is). Ebből a gondolatból kiindulva terveztem meg a Mars-béli táj című installációmat, ami ezt a kopár, sík vörös földet tette volna tekintetünkkel bejárhatóvá, rajta a már megjelent meztelencsigákkal és életüknek kusza, nyálkás nyomaival.

A másik tervem, ami a diplomamunkám alapját képezi, csak később merült fel bennem, a bevezetőben említett kertészek hatására, hiszen szent dühükben a spanyol pucércsigák iránt könnyedén megértettük egymást.

Rengeteg házi praktikát gyűjtök a csigák elleni védekezéssel kapcsolatban mostanáig, és el sem merem képzelni, milyen megoldások merülhetnek még fel. Sokat a családom is kipróbált - só, hamu, tejsavó, sörcsapda, indiai futókacsák - de az egyetlen hatékony megoldásnak az bizonyult, ha anyukám éjszaka fejlámpával a kertben összeszedte őket egy zacskóba és valahogy elpusztította őket. Hiszen a csigákat egy új helyre áttelepítve ott azok természetes ellenség híján ugyanúgy elszaporodnak és károkat okoznak, mint eredeti helyükön.

Mindig anya volt az a személy, aki gyerekkoromban engem is megvédett a csigáktól, eltávolította a nemkívánatos példányokat a biciklinyereg alól vagy a lakásból, ha valahogy bekerültek egy csokor virággal. A csigákra hivatkozva midig megúszhattam a salátamosást vagy a spenótszedést, vagy bármit, amihez nem volt kedvem, ezért anya egy idő után megelégelte a dolgot és ösztönzött, hogy szembenézzek a félelmemmel, különben sosem szűnik meg. Persze ha egy pók mászott a hajába, akkor én mentettem meg őt.

Szerettem volna a csigákkal való viszonyomba bevonva ezt is megjeleníteni, valamint a kertészeti toposz használata is kiszélesítette az értelmezési tartományt és azt hiszem képes széles körben kapcsolatot teremteni, valami olyasmi, amihez sok mindenkinek köze van, ha más nem hát úgy, hogy egy megszállott családtagunk éjjelente elszántan védelmezi a káposztáit, csigák után kutatva.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A téma mélyén korunk ökológiai válságának kérdései is felmerülnek, párhuzamot vonhatunk a csigák féktelen étvágya s a sajátunk között, vagy az özönfajok kérdését tekintve felmerülhet az őshonos fajok visszaszorulásának problémája, és a klímaváltozás is. A diplomamunkám tehát a szobrászat eszközeivel ezt a szituációt fogja megjeleníteni, a káposztáskertet, amiben anyukám csigákat szed. A szobrok textil borítást kapnak, jelenleg is hungarocell magra épített textilkáposztákat varrok és édesanyám szobrát is elkezdtem kialakítani.

enter image description here

A meztelencsigák témája azt hiszem, még tovább kísér vagy kísért a jövőben is, mert rengeteg ötletem és tervem van még, amit meg szeretnék valósítani.
Hogy sikerült-e feldolgoznom a fóbiámat? Túl vagyok-e rajta?
A válasz egyelőre még inkább nem, bár múltkor már megérintettem egy apró meztelencsigát, ami nagy előrelépés, de még nem győzelem! Továbbra is váratlanul nagyokat tudok sikítani egy hirtelen felbukkanó pucércsiga láttán.
Annyit viszont biztosan elértem már, hogy az ismerőseim meztelecsigákat fotózgatnak és küldözgetnek nekem, vagy én vagyok az első, aki eszükbe jut róluk. Rengeteg izgalmas cikkel és videóval látnak el szárazföldi és tengeri csigákra vonatkozóan is. Így bár lassan de biztosan, mégis nagyon intenzíven mászom valahová én is.

Kert-képzetek

Kert-képzetek: mozgással bejárt művészi és mű tereink

Egy előadás lazább és közvetlenebb nyelviségét az ember óhatatlanul szigorúbb és formalizáltabb nyelven igyekszik írásban visszaadni. Megpróbálok nem belecsúszni a szövegretorikai frigiditásokba, mégis hitelesen visszakereshető lenni: egyrészt beillesztem az előadás vázlatát adó diasort, másrészt röviden összegzem az elhangzottakat.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Elemzési kiindulásnak három kortárs tájépítészeti iroda munkáját hoztam, demonstrálandó a napjainkban megfigyelhető parktervezési, parkhasználati viszonyulásokat, ebből következőleg pedig a tájhoz, a természeti terekhez, magához a természethez való viszonyunk változásait.

1. SLA: Hornemanns Vænge
https://www.sla.dk/en/projects/hornemanns-vaenge/

enter image description here

enter image description here

enter image description here

  1. SLA: Ankar Park, Malmö
    https://www.sla.dk/en/projects/ankarparken

enter image description here

enter image description here

3. Bishan-Ang Mo Kio Park, Singapore (Herbert Dreiseitl)
https://www.dreiseitlconsulting.com/bishan-ang-mo-kio-park

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Képzet-elemek 1.

  • Víz (szimbolika és ökológia)
  • Kert/park helyett természet: érzetek és mozdulatok, környezet- és viselkedéskultúra (cselekvési faktorok módosulása)
  • Az épített és a természeti közeg átmeneti tere, a kert létének felfüggesztése: nosztalgia a lakott-tól egyre messzebb kerülő természet után?
  • Éles határképzés az épített és a természeti szövet találkozásánál - fenntarthatóság, az ismeretlen közel engedése
  • Idilli természet keresése (ökológiai kertfordulat: növényi életterek - zöldek - ehető városok)
  • Vegetációs ciklusok megélés - örökzöldek helyett lombhullatók
  • Rögzített és fixált kert-kép helyett kulcsszó a változás megélése

Képzet-elemek 2.

  • Bejárhatóság - szabadság (minimális vezezettség)
  • Megérinthetőség - szabadság (bevonódás a térbe)
  • Megismerhetőség - idegen helyett vendég
  • Játék-tanulás-mozgás klasszikusa - szabadság
  • Társadalmi reprezentáltság alacsonyabb foka - nem megjelenünk a térben, hanem cselekszünk - szabadság
  • Cselekvési zónák egyértelmű kijelölésének megszűnése (magán nagyobb szerepe a publikusban) - szabadság
  • A kint beláthatósága - biztonság
  • Benne léttel a természeti idegenség feloldása
  • Bent-idő és kint-idő - saját kert élmény a publikusban
  • Gyerekkori kert kiemelt szerepe
  • Kivilágított vonalvezetés - térérzékelés állandósítása, a sötétség elűzése, a fény esztétikája

Képzet-elemek 3.

  • Hortus conclusus: fallal körülzárt középkori kert
  • Muszlim kertek (Alhambra) - kimehetetlenség (bezárt/bezáruló kert és kizáródó/kizárt külvilág)
  • Körbelakható természet
  • Zártság - metaforizáció
  • Festészet - kívülállóság: képiség
  • Szobrászat - aktív benne lét, beavatkozás: formázás
  • Élő kert: élő alapanyag, faj és fajtaismeret
  • Megőrzés, fenntarthatóság: nem adott pillanatot, hanem a változás ritmusát
  • Alakulástörténet: évszak-képek, vegetációs képek (kert-képek)
  • Külső táj beemelése az épített szövetbe (nem belefuttatom a tájba, hanem átemelem a kintet a bentbe) - nem a domesztikált természet, nem a kertészeti növényanyag jelenik meg
  • Ember nélküli kert: elhanyagoltság, elhagyatottság

enter image description here
Paraszt-Versailles a Félholdunkon

Kertjeink és parkjaink terében utakkal vezetjük a testet. Fő- és mellékvonalakat nyitunk a mozgás számára. Az útról elénk táruló kert képekkel dolgozik, elsődlegesen a látásé a főszerep. Ennek egyik legszabályozottabb, a hierarchiát látványosító megvalósulása a történelemben a francia-kert, és azon belül a labirintus játéka.

enter image description here

enter image description here

A növényanyag edényesített élőlényként van itt jelen: föld nélküli kapcsolatában szabadon mozgatható és rendezhető a térben, ezáltal minimalizálva az egyediséget, az önálló akaratot. Teátrálisan tervezett, rendezett, kiszámítható, leszabályozható megjelenés. A növényzet, mint színpadi díszlet. Fenntarthatósági abszurdum: teleltetők biztosította élet.

A francia kert királyi axisának fenntarthatatlanságára lesz válasz, sőt, annak szétbontója lesz a természet és a természetesség nevében kialakuló angol tájképi kertkultúra: lágyított vonalvezetés.

enter image description here

enter image description here

Kilépve a magánszféra védettségéből, a városi közparkok története is a tájképiségből indul és annak terében kijelölten, elhatároltan egyre több funkció megjelenését veszi számba - gondoljunk itt csak a két leghíresebb városi parkra: a Central Park-ra és a Városligetre.

enter image description here
Central Park, NYC

enter image description here
Central Park, NYC

enter image description here
Városliget

enter image description here Városliget

A közparkok történetében a kijelölés, az egyértelmű funkció- és használati felület mind nagyobb változatosságban és igénykielégítésben szolgálja a közt: sportolási lehetőségek, játszóterek, felvonulásra és elvonulásra kialakított terek, művészeti események megjelenése - a Városliget egyedülállóan képviselte a magas- és a populárisabb kultúrák egymás-mellettiségét: a vidámpark és állatkert, illetve a múzeumok egyazon mentális térbe helyezése.

Kiindulási parkjainkhoz visszatérve azt látjuk, hogy ezekben a kortárs alkotásokban minimalizálódik - esetenként el is tűnik - a szilárd burkolat használata, ezáltal a test vezetettsége is feloldódik és nagyobb szabadságot kap. Tudatosan kiemelt gesztusokká válik a tájba vonás, a közel engedés, az odamenni és megérinteni, a szemügyre venni, a behívni és a megfigyelés által tanulni és megérteni.
Az épített és parkosított természet határvonalának átmenetisége megszűnik: immár maga a természet szövete emelődik be az épített közeg szövete mellé: egyikből kilépve rögtön a másikba érkezünk. A magánszférát elhagyva hirtelen azonnalisággal vonódunk bele a természeti közegbe. Ezen a ponton válik kiemelt jelentőségű tetté a fenntarthatóság, mikor is a természet vonala mindig azzal fenyeget, hogy ráfut, elnyeli a lakottat.

A kert-tervezési tendenciákban hasonló természetesítés zajlik: a kertészeti fajták helyett egyre inkább a természetben is előforduló fajok használata figyelhető meg. Ennek egyik legfestőibb megvalósítója Piet Oudolf, aki nem ecsettel, hanem növényekkel képesíti a teret.

enter image description here A private garden by Piet Oudolf in West Cork, Ireland

enter image description here The Battery in New York, by Piet Oudolf. Photography by Allan Pollok Morris

enter image description here
The Oudolf Field at Hauser & Wirth Somerset, and Radić Pavilion, designed by Smiljan Radić, 2014. Photography: Heather Edwards. Courtesy, Hauser & Wirth

Óhatatlanul a határ-kérdésekhez, a határképzések kérdésköréhez érkeztünk el.
A land art alkotások tulajdonképpen ezeket a határkérdéseket fordítják ki, jelenítik meg. Steiner Lili Természetművészet írásából (https://falusag.hangfarm.hu/2021/04/termeszetmuveszet-land-art) Dénes Ágnes alkotásait idézném most ide:

enter image description here

A határjárás, nyomképzés, az emberi érintés problematikáját elementáris vonallá vezeti Richard Long:

enter image description here
Richard Long, A Line Made by Walking, 1967

Balázs múlt heti fotója a szőlőhegyi telkünkön készült, ahol is nem mi jártuk ösvénnyé a mozgásunkat, hanem az állatok. A turbolya is tudja ezt.

enter image description here

A tájművészetet továbbszellemesítése vezetett el Virginia Woolf kertjéig, a Monks House-ig. A kert, mint a szellemi alkotás legfontosabb ihletője és letéteményese. Leonard és Virginia kertjéről szóló irodalom körbeöleli magát a szépirodalmat.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Gondolati ösvényem utolsó lépéseként Coetzee negatív kertjeiig jutottam el, aki - mint Herbert Dreiseitl a vízről - látványos szó szerintiségben mindent tud az idegen másikról.
A semmi szívében és a Barbárokra várva című regényeiben is többféleképpen megjelenő negatív kert képet kapunk: a pusztaságban megjelenő és kérdésesen élhető oázis szimbolikájú tanyán keresztül a kert, mint önmagunkra záródó börtön, vagy kiszolgáltatottsági mező is hangsúlyozódik.

enter image description here

enter image description here

Végezetül a kert-metaforizáció lehetőségekre pár ösvényt próbáltam nyitni:

  • szexus és szexualitás (ivaros és vegetatív szaporodás) - titkos kert, illatos kert
  • hálózatiság (rizómák) - beállt kert, kiegyenlítődés, együttműködés, demokrácia
  • hierarchia képződés (szukcesszió: erdősödési kényszer, pionír növények, kolóniák)
  • ismerősség és idegenség
  • másság, másként létezés
  • kert - élet leképeződések: saját kert
  • vidék - falu diskurzusok: függőségi és átjárási diskurzusok agrárium vs. kert: hibrid kukorica vs. önműködő kiskert (Amish Gardens, Dacha Gardens)
  • tanya és birtokok - önfenntartás szintezettsége
  • elvonulás a kertbe - kivonulás a társadalomból
  • festészet - színtan és fénytan
  • szobrászat - forma és alaktan, textúra

Testképek a járvány idején I.

enter image description here
fotó: RhythmosNoir

Beszélgetéssorozat az Újegyetem szervezésében.
Első alkalom: május 10. 19:00, online premier az Ú1 youtube csatornáján.

Az elmúlt másfél évben a bőrt, ami a külvilággal érintkezik és folyamatos kommunikációban alakul, maszkra, a fertőtlenítő hagyta tisztaság érzetére és gumikesztyűre cserélte a társadalom számottevő része. A korábbi szabad mozgástér összezsugorodott, kénytelenné váltunk egymás nonverbális kommunikációjából és tekintetéből olvasni és túlkiabálni a maszkon elrekesztett hangunkat. A fizikai távolság leküzdésére az élő vizualitást a képernyőre cseréltük, míg az érintés vágya sokszor a képzeletben igyekezte túlélni az elszigeteltséget. Mindezen jelenségek csak kiragadott példái annak a kommunikációs spektrumnak, amihez alkalmazkodva újramedializált testképek milliói keringnek most közöttünk. Az oltott test, a covid-os, a félelemmel, szorongással telített testben emberek milliói szembesülnek a fizikai valóság énképet formáló következményeivel. A belső konfliktus legyen enyhe vagy viharos a felelősség és érzések között keresi a megoldást, a túlélés lehetőségeit.

A mikroszkopikus veszélyeztetettségre adott válaszok a félelem-kommunikáció által önkéntes és önkéntelen feladásba sodortak bennünket, miközben az emberi természet megszorítások nélkül mindenkor a sokszínűség fenntartásában érdekelt. A fizikai-szellemi-lelki egészség létfeltétele a diverzitásban cirkulálódó én- és testkép. Mi történik, ha az ember egy nagyobb ívű folyamat részeként észrevétlenül azzal találja magát szembe, hogy csak az előre csomagolt testképek közül választhat?

A tudattalannak hitt testemlékezet őrzi a járvány okozta változások lenyomatait, a test tudatát mégis nekünk kell felébreszteni ahhoz, hogy meglássuk hogyan változott testképünk az elmúlt időben.

Különböző terület kutatóit kértük fel, osszák meg meglátásaikat, hogy különböző szempontok mentén inspiráljuk egymást önmagunk és a másik megértéséért, valamint reflexív viszonyt kialakítva fenntartsuk a szabad választás és tudás lehetőségeit.

Az első alkalommal Pilári Darinka és Kellner Balázs beszélgetnek.

Pilári Darinka testérzékeléstannal, improvizációs tánctechnikákkal foglalkozó kutató, táncos, az Újegyetem Cselekvő tér műhelyvezetője, a SZTE doktorjelöltje.

Kellner Balázs művészetfilozófus, a különböző tudományos elméletek közös nyelvi tudatának, valamint a társadalmi jelenségek és tudatállapotok kapcsolatának kutatója. Az Újegyetem Smarni műhelyvezetője, a MOME doktorjelöltje.

„A járvány rendkívül jó alkalom arra, hogy a test és tudat viszonyára rákérdezzünk és elkezdjük megismerni mind személyes szinten, mind kollektív szinten, majd megkérdőjelezzük és változtassunk azokon a rendszereken, amik olyan testképekkel dolgoznak, amelyek testidegenné váltak. A nagy kérdés az, hol marad az együttérzés saját testi valóságunk iránt, vagy mások megélt tapasztalatainak sokfélesége iránt? Milyen az az egészség iránti felelősségvállalás, ami alapvetően kiszervezett az egészség egyéni tudása, a test bölcsessége alól?” Pilári Darinka

„Lehet, kicsit erős ma már a kifejezés; de igen, egy olyan paranoid antropológiai állapotról beszélek, ami a kapitalizmus szellemében és eszközeivel azt eredményezi, hogy járvány ide vagy oda, de biodiverzitás helyett már csak olyan helyeink vannak (virtuális valóság), ahol az ember magával, pontosabban saját alternatíváival találkozhat. Ebben a természettől elszakadt kiborg-ökoszisztémában pusztán csak informatikai tartalmak, webdesignolt tárgyak vannak rajtunk kívül jelen, melyek csupán az emberi faj kézjegyét hordozzák a biodiverzitás teljes kizárásával.” Kellner Balázs

Mozdulat-kert

enter image description here
Edouard Delemotte fotója

Térben tett útvonalaink módjai nemcsak cél vagy hangulat bejárásúak, hanem maga a tér által is implikáltak. Magán tereinket önmagunk igényeihez alakítjuk (innen ered felszabadító mivolta), közösségi vagy közösen használt tereink más (jobb esetben szakember) által előírt jelleggel nehezednek ránk. Útvonal-vezetések és kijelölések szabályozottsága. Berögzülések és elmerevítések.
A magán tér magánvaló, amennyiben a másik, mint vendég vagy mint idegen behatoló léphet/lép és vonódhat/vonódik bele.

enter image description here
SLA: Reinvent Paris
https://www.sla.dk/en/projects/reinventparis

Publikus tereink köz-terek, ahol magunkvalóságunkat felülírja a közösségi igény és akarat, a közízlés kifejeződése.
A tértervezés, mint az urbanisztika és a tájépítészet azonnaliságra törekvő gyors megoldásainak hatásköréből egyre inkább kikerülő, problematikusságát egyre jobban felvállaló közös cél, a túlélésünk záloga. Az etikai, sőt esztétikai igények tudatos alakítását szorgalmazó össz-szemléleti álláspont érvényesülése a közös jó érdekében. Érzeteink.

enter image description here
SLA: Hornemanns Vænge
https://www.sla.dk/en/projects/hornemanns-vaenge

Átsétálni egy parkon. Átvágni egy téren. Átrohanni egy parkon. Átszelni a teret. Átmenni a park túloldalára.
Térben való mozgásunk fontosság-tudatot ad. Haladunk. Céllal megyünk. A várakozás látványosítása az egyedül, önmagában álló ember a szökőkút mellett, a fa alatt. Aki vár, az magányos ácsorgó, statikus létező. Aki érkezik, az mozgásos történésben levő szereplő - a cselekvés ténye kiemeli a mondatból és láthatóvá teszi. Aszimmetrikus találkozásaink. Ha egyszerre érkeznénk, talán egymásnak is robbannánk.

Térbe való belemozgásunk és mozdulataink magában a térben a határátlépések játéka. Önmagunkat mozdulatokkal is felruházzuk. Leszaladok a térre, kiszaladok az utcára: a privátat viszem magammal a publikusba és minden gesztusom jelzi, hogy rövid idejű látogatóként használom az adott szcénát.

A kertbe kimenve van úgy, hogy a bentről szemlélt kinti térbe lépés felülírja az előzetesen kiválasztott lábbelit: visszaszaladás inkább a csizmáért, vagy éppen mégis jobb a szandál.

Demarkációs vonal az árnyék. A benapozott terület határai a felkelő nappal csúsznak arrébb: a száradó füvön már lehet mezítláb járni. Az árnyékba esett labdáért szaladva kapkodják a gyerekek a lábukat: a hideg és nyirkos érintés területről elzavaró hatása.

Művészileg bemozogni a teret: a mozdulatok finomsága. Művészetté mozogni a teret: a tánc.

enter image description here
Joli vetette kacskaringósan vezetett, kibújó petrezselyemsor öntözés előtt

enter image description here
és öntözés után

enter image description here
Termést kötött mézalmácska

Természetművészet külföldön és itthon

Manapság még nem teljesen letisztázott a természetművészet fogalma, de nyomon tudjuk követni fejlődését a megjelent könyvek alapján.

A hatvanas években Land Art című könyvek, a hetvenes években Art in the Land (Alan Sonfist), a nyolcvanas években Art and Nature, a kilencvenes években Art in Nature (Vittorio Fagone) és a kilencvenes évektől Nature Art (Yatoo csoport). Évtizedek művészetét nézhetjük meg ezeken az írásokon keresztül, de dolgozatomban nem célom mindenre kiterjedt kutatást bemutatni. Szeretnék ennek a rendkívül sokszínű irányzatnak pár képviselőjét felvillantani külföldről és Magyarországról.

A nature art elnevezés Amerikában és Nyugat-Európában nem elterjedt, helyette a land art elnevezés szerepel. A land art a természeti környezet formavilágát és kellékeit monumentális szabadtéri installációk létrehozásához használja, művészeti irányzat, ami a 60-as évek végén és a 70-es évek elején Amerikában jött létre. A belőle kinövő különböző irányzatok az ecoart, az environmental art, az earth art és a primitivist art.

A nature art magyar megfelelője a természetművészet kifejezés. Először az Ernst Múzeumban megrendezett Természetesen című kiállításon (1994) találkozhattunk a megnevezéssel.

Ebben az irányzatban az alkotáshoz a művész általában természetes anyagokat használ, az anyagmegmunkálás során főleg kézműves technikákra szorítkozik (csapolás, fonás, kötözés…) Ezek a művek a mainstream ellenében jönnek létre, legtöbbször nem szállíthatóak, így kevéssé kerülnek be a galéria és múzeumi intézményrendszerbe, a gyűjtők érdeklődési körén is kívül esnek. Ez a vizuális művészeti terület erősödő ökológiai problémák kapcsán nagyon aktuális és társadalmi értelemben is hasznos művészi kifejezés, amely egyes esetekben szemléletmóddá is vált.

Bob Verschueren belga művész, aki 1978-ban kezdte meg tevékenységét, amikor elkészítette az első szélfestményeit, a szél segítségével természetes pigmentek terjedtek el a tájon. Innentől különösen a természet és a növényzet érdekelte, több mint 300 installációt produkált szerte Európában és a világon. Ezek az installációk tükrözik az élet és a halál közötti örökkévaló határt, valamint az embert és a természetet egyesítő, olykor ellentmondó kötelékeket. „Nem tekintem magam ökoművésznek. Az ökológiai tudatosságnak úgy gondolom, mással van dolga: egy életetikával.”

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Chris Booth 1948-ban született az új-zélandi Kerikerben, szobrászata kapcsolatban van a tájjal, a tájformákkal és különböző vidékek őslakosságával. Bár sokat merít az őslakos Maori jellegzetességekből, mégis megmarad a saját egyéni stílusa és természettörténeti, tájformai aspektusokat ragad meg. Munkái olyanok, mint a nagy táblák, földtakarók vagy oszlopok. Megbízásai közé tartozott a Hamilton Gardens (2004-2005), a Lincoln University előtti szobrok (1997), a Whangarei Millenium szobor (Wahiri Hetereka-val együttműködésben (2003-2006). Alkotott Ausztráliában, Németországban, Hollandiában és Angliában is.

enter image description here

enter image description here

Hamish Fultont a hetvenes évek elejétől néha szobrásznak, máskor fényképésznek, konceptuális művésznek vagy land art művésznek tekintették. Fulton magát „sétáló művésznek” tekinti, úgy gondolkodik a művészetről, mint életszemléletről és nem a tárgyak előállításában látja lényegét. Rövid kirándulásait értelmezi műalkotások formájában. 1973-ban több mint 47 nap alatt 1022 mérföldet gyalogolt a skóciai Duncansby hegyfoktól az angliai Land’s End magaslatáig. Elhatározta, hogy alkotásai során csak egyéni sétáinak élményeiből fog inspirálódni. Kiállításain és könyveiben szereplő szövegek és fényképek által mi is átélhetjük gyaloglásainak emlékét és részeseivé válhatunk tapasztalásának.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Nils-Udo az environmental art területén a hatvanas évek óta az adott vidék anyagaiból készít montázs-szerkezeteket. Ezzel kapcsolatot teremt a kertművelés és a művészet között. Vizuális ellenpontok létrehozására törekszik a szerves és szervetlen részek viszonyában. Munkái helyszín specifikus jellegűek és integráló törekvésűek. To Gustav Mahler (1973), Birch Tree Planting (1975), Spruce Tree Planting (1976) - természeti hímzés mintának tekinthetőek. Mind a látható, mind a rejtett struktúrák összetevői tevékenységének. Új Delhiben gólyahír-füzéreket készített, melyek egy ősi boltívről függönyként omlottak le, előhívva ezzel egy szakrális jelenlétet. Ültetvények iránti tudásvágya összekapcsolódik a tájszerkezetek létrehozásával.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Jean Paul Ganem 1992 óta dolgozik tájművészként. Sok hasonlóságot mutat munkássága a Land Art irányzattal, de mégis több dologban különbözik alkotói tevékenysége. Erre példa, hogy nem érintetlen területeken alkot, hanem emberek által használt helyekkel dolgozik és a jövedelmezőség is része munkáinak (termőterületek vagy energiatermelés). Jellemző még tevékenységére a geometrikus formák használata. Montrealban, a nemzetközi reptértől nem messze egy 100 hektáros szemétlerakatot szépített meg a virágkompozíciójával 2000-ben. A virágok a biogáz szenzorok köré lettek telepítve, így a szeméttelep nem tűnt el.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Agnes Denes magyar származású, ma Amerikában élő művész. Az environmental art egyik úttörője, de sokrétű és nehezen definiálható alkotó. Egyik kiemelkedő munkája a World Trade Center közelében lévő szemétlerakónál készült, ezt a területet megművelte és búzával beültette. (még a közösségi kertek előtt) 1982-ben. Az urbánus környezet kellős közepén készítette el installációját és elnevezte Wheatfield – a Confrontation-nak, ami utal a város-termőföld, gazdaság-éhínség ellentétekre. Másik lenyűgöző alkotása a Treemountain Finnországban. Egy kúp alapú hegy 11000 szabályosan ültetett fával. A hegy 400 évig érinthetetlen, ennyi időre védetté is nyilvánították ezt a területet.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Erőss István Magyarországi képviselője a természetművészetnek. Rengeteg nature art programban vett részt. Mindig az adott hely kultúrájára reflektál munkáival és gyakran saját testét is használja egy létrejövő alkotásban. Ezekre példa a Harmincezer evőpálcika című 2008-ban Dél-Koreában létrejött műve. Szervesen beilleszkedik a környezetbe és felmerül a kérdés, hogy az objektum utalás a természet felfalására, vagy csak a fa további ágaiként értelmezhetőek? Másik munkája a Trágya-akció, ami 2008-ban Indiában készült, itt egy trónon ül, ahol lassan őt is betemeti az ürülék. Ő is egyesül a földel és a természet örök körforgására utal. Bogáncs pulóverénél, Naptetoválásánál saját testét használta, mint közvetítő médiumot. Zene a szúnyogoknak 2002-ben Japánban készült alkotásánál a helyi erdőből válogatott fákból 100 darabos síp szerkezetét a szél hangjai szólaltatták meg. Itt is reflektált a helyi hagyományokra, hit világra. „A buddhizmus tanítása szerint, ha a természet maga zenél, az mindenképp dicséretes, hisz ezt a zenét semmiképp sem nevezhetjük megkomponáltnak, így kizárható, hogy rabjává váljunk.”

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Az eddigiekből levonható a következtetés, hogy természetművészet sokrétűen értelmezhető és számos lehetőség rejlik benne. Több irányzat is kinőtt belőle és a ma nagyon aktuális problémákkal foglalkozik. Bár páran úgy gondolják, hogy nem említhető egy szinten a „nemes anyagokból” készült alkotásokkal, én ezzel nem értek egyet, hiszen láthatjuk itt is egy összetett gondolkodás szükséges egy kiemelkedő munkához. Nem gondolhatjuk azt, hogy lényegtelen vagy romantikus a természetművészet, mert fontos ökológiai, filozófiai és társadalmi kérdések is megjelennek benne.

Források:
• John K. Grande: Nature-Mirror
• Erőss István: Természetművészet, 2011, 11-13. o.
https://www.ujmuveszet.hu/2015/02/bemartva-es-bemartozva/
https://dailyartfixx.com/tag/jean-paul-ganem/
https://mamusociety.wordpress.com/publikaciok-publications/eross-istvan-kis-erintes-nagy-erintes/
https://zoldbazar.blog.hu/2013/02/24/tajmuveszet_alkotasok_fabol_fubol_tajbol
https://muhaz.org/2008-tmavezet-tolvaly-ern-festmvsz-egyetemi-tanr-konzulens-col.html?page=8
https://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/termeszetmuveszet;jsessionid=5431EDA6ADD70066FD10DFB3556DEA1B

Kert-terem

Hogyan gondoljam el a kertem terét? Milyen is a kert-tér?

Kertem terére tudok egyrészt abszolutista tekintettel nézni: hiszen mozdulatlan, külön levő, saját struktúrával rendelkező, a dolgokat (entitásokat) magába foglaló, áthatolható és elmozdíthatatlanul rögzített. Határjogi és tulajdonjogi lekötöttség. Térképen jelölhető, kijelölhető és beazonosítható.

A kert-tér, amiből nap mint nap láthatóan és érzékelhetően más és más kép bontakozik ki, a bennelevőség tekintetében állandóan változó, sőt mozgó, ezáltal a teret máshogyan és máshogyan beszövő és belakó, kiterjedését a vertikálisba is (felfelé láthatóan, lefelé számomra láthatatlanul) szüntelenül kinyújtóztató minőséggel bír. Tehát a létezők közötti viszonyrendszer alakítja a teret - relativitás.

Kertem levegő terének hol a határa, hol kezdődik a hivatalos légtér? Égig érő fám nem lehet....

Kertem mások által tudomásul vett és magunk által folyamatosan megélt terének története kettős iratú: kintről megítéltetik, a kardinális változás-pontok (ja, hogy így gondoltad?, mikor láttam, hogy csinálod, nem értettem, mit fogsz belőle kihozni!) a környezet részeként értelmeződik, bentről, a mi történetünkben pedig az imaginárius álomkép felé törekvés napi szintű megvalósítási útja zajlik.
Belső kertünk is állandóan egyeztetésben van az önmagunknak már megírt álomkert és a kerti folyamatokra reflektáló napi szintű átiratainkban, mikor a térben a rövid és hosszú távú hatásokat az időben előre érzékelnünk és cselekvési szinten befolyásolnunk kell.

Kert-terem alakításakor a spontán időn kívül lelki szemeim és cselekvő kezeimben a jövőbeli státuszra irányított figyelem van - a változás elfogadása és legitimálása során mégiscsak ott a végcél, amit el akarok érni, vagy el akarok kerülni. A tudás és a szakmai felkészültség révén előre tudom az aktuálisan észrevehetően zajló folyamatok kimeneti eredményét, ezért a látható pontokon kínálkozik beavatkozási lehetőség. A rejtett és nyilvánvaló közötti határvonalak módosulása és nyíltsága, illetve rejtettsége okából ered az, hogy hibázok és már csak a következő tenyészidőszak alatti munkafolyamatba van lehetőségem integrálni az idei év tapasztalatait.

Kert-terem, mint cselekvési mező a kezem által csak a lehetőségek kibontakozásának a tere és a természeti tényező miatt mindig is csak az esetleges siker előkészítője. Az ismeretlen és a kiszámíthatatlan mechanizmusok hibaként íródnak bele a térbe (pl. csenevész, beteg növény), hiányként jelennek meg (pl. ki nem bújt, meg nem eredt növény hagyta üresség).
A hagymásokat ősszel előre megtervezett hímzéses partelbe rendezem. A terv tökéletes megvalósulása, a kivitelezési aktus nem egyedül az én kezemben, hanem a természet erejében is van. Tavaszi kibújáskor már nem tudom pótolni a ki nem bújt hagymákat, a terv tökéletes mivoltát felülírja a természeti tényező és hiányként mutatja meg magát.


hang: Kovács Balázs

Edward W. Soja Harmadiktér fogalmának együtt-hatása folyamatosan zajlik - de láthatatlanul, az elbeszélés, az elmesélés, sőt, a kint és bent párbeszéde révén tudom csak feloldani a dialektikát és az áhított trialektika felé irányulni. Az átélt szövegkorpuszok összeolvasásában lesz majd egy új szövegdinamikai esélyem a megértés bonyolultabb egymásra-hatásainak megmutatására.

A kert, mint szövet vagy mint szöveg.
A kert élő szövete rányomul az élettelen, az épített részek széleire és folyamatosan elnyeléssel fenyeget. A természeti erő, mely mindent képes betakarni, elrejteni. A járdára nyomuló gyepfelület, a futónövények homlokzatfedő szerepe. Kétfajta textúra összeillesztésének módozatbeli kérdései: a létformák nem egybefonódnak, hanem egymásra nyomulnak, alágyűrnek.
A kert írott és festett valóság a papíron: szövegként, vagy képként jelenik meg. Panorámafotó, mint a tér közepén álló falfestmény szemlélője. A történetek tereként megjelenő leírás, mely valósságában és elképzeltségében már a képzeletbeliség révén is az irodalmiság fogalmába tartozik.

Genius loci

Az óráimon többször előkerült már a hely szelleme, a genius loci fogalma. Jelentésekkel, érzetekkel, képzetekkel, emlékekkel, történetekkel felruházott terek, melyek a narrativitás által a múltból a jelenbe üzennek.
A Colosseumban állva nehéz eldönteni, miért érezzük oly elementárisan a véres por szagát. Azért mert tudjuk a hely történetét? Vagy tényleg ilyen szaga van?
A Capitolium dombon még mindig ott lakik Jupiter vagy a tér megtapasztalása olyan esztétikai élmény, mely a szépet már a spiritualitásba helyezi?
Genius: (lat.) szellem, őrzőszellem, védőszellem, átvitt értelemben szellemiség, szellemi képesség, teremtő képesség (geno: nemz, szül).
Loci: (lat.) hely.

enter image description here
A bonyhádi Perczel Mór kúria egyik üres szoborfülkéje - életet lehelni, széppé tenni.

Lampion – virágban is (Physalis alkekengi)

Ez írásochka úgy lett, Kegyes Olvasó, hogy a minap a Kedves Szerkesztőasszony itt, a Faluságban íra az őszön a saját kezeivel a kertbe kihajított kis mákgubónak a csontvázzá válásáról tavaszra. Eme képet eszembe vévén, elménk hasonló kerekeken fordulásán elindíttatván, a Szerkesztőasszonynak, Juditnak pár sorocskát írtam vala. Ő arra válaszola, engemet az írás erányában buzdítva, így magam ezeket nyomban megírám vala:

Mindig is vonzódtam a lampionokhoz. Ahogy a gyertyaláng belülről, lebegve átvilágítja a titokzatos keleti mintákkal megfestett színes papírhengereket vagy egyéb változatos, kinyitható, összecsukható, hullámos felületűre préselt formákat, ahogy a gyertya remegő fényével feléleszti a napvilágnál kifakultnak, jelentéktelennek, néha egyenesen csúnyának látszó papírtárgyakat, ahogy az életre keltett lampion derengő fényével, ünnepi alkalmakkor, hangulatossá varázsolja a máskor sötét szobasarkokat. Élénken él az emlékeimben, milyen nehéz feladat a megfelelő gyertya kiválasztása, tűzbiztos elhelyezése a papírlampionban, amihez különféle ötletes barkácsmegoldások szükségesek, jócskán kell bíbelődni vele, de megéri! Ma már a biztonságos, de hideg LED fényforrások váltak uralkodóvá, mi több, színváltósak, napkollektoros fényforrásokkal is kaphatók, akár a szép, hagyományos papírlampionok, vagy a kor ihlette, vékony műszálas textilből készült, strapabíró darabok.

enter image description here
Régi papírlampion

enter image description here
Gyertyával világító papírlampion

enter image description here
Kínai papírlampion félig csukva

A lampionvirág tehát már e neve miatt is közel áll a szívemhez, de vonzóvá teszik a ködös, szürke novemberben, a csatakos, őszi esőkkel áztatott, túlnyomó részben már barnás, kifakult színekben sápadozó kert sarkában, minden időjárásbeli megpróbáltatása ellenére is élénk, cinóbervörös-narancssárgában pompázó, szinte világító kis lampionjai is. Szedtem is belőle egy csokrocskával, amikor rátaláltam. Egész télen beragyogta a lakást reménytadó, felélénkítő színeivel, amikor kint a szürkeség köd alakjában hengergett, és akkor is, amikor a világ vakító, hófehér palástba burkolózott.

enter image description here
Szobában telelt lampionvirág

Újra a lampionvirág kertje felé vitt minap az utam. A rózsabokrok a februári, túl korai, csalfa meleg által kicsalogatott, majd az újra eluralkodó erős fagytól megsebzett rügyeiket ápolgatták, nyújtóztatták az újfent kellemes napsütésben. A kint telelt lampionvirág pedig új arcát mutatta: élénk színű bőre lehámlott róla, csak a mákgubó-csontvázhoz hasonlatosan lecsupaszodott, szépséges szerkezetével büszkélkedhetett, egyik-másik lampionjában még megőrizve lámpását: a narancssárgán világító termését.

Most átadnám a szót a képeknek:

enter image description here
Szabadban telelt lampionvirág

enter image description here
Együtt

enter image description here
Átmeneti állapotban

enter image description here
Átmeneti állapotban

enter image description here
Lampionvirág-csontvázak

Ez a jelenség eszembe juttatott egy ajándékba kapott kedves csecsebecsét is:

enter image description here
Különleges kínai könyvjelzővé nemesedett levélcsontváz

enter image description here
Kínai könyvjelző csomagolása

Zárásképpen még egy gondolat:

enter image description here
Levélerezet

Aki pedig többet szeretne tudni a lampionvirágról, például itt tájékozódhat:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lampionvir%C3%A1g https://kertlap.hu/lampionvirag/

Kert - művészet - környezet - pszichológia

A környezetpszichológia kialakulása

A környezet és az ember kapcsolatának tekintetében az 1960-as évekig nem vették közvetlenül figyelembe a pszichológiában, hogy az emberek élete bizony a fizikai világban, fizikai környezetben is zajlik (Dúll, 2015). A környezetpszichológia kialakulását megelőzően a szakemberek pszichológiai környezetet kizárólag az emberek társas, társadalmi környezetének tulajdonították, és ebben történt nagy változás az elmúlt néhány évtizedben. A környezetpszichológia 2000-től transzdiszciplináris keretekben értelmezve jelenik meg, más tudományos területek, mint az építészet, a szociológia, sőt szerintem a kertművészet ide is illeszthető, mint afféle puzzle-ként a környezetünk teljesebb megértésének folyamatába.

Minden, ami körülvesz minket, a lakóhelyünk, a társas környezetünk, de éppenséggel a ruhánk is, megérint minket és a valóságunk egy szeletét alkotja. Ennek kialakulása ősi, és rendkívül sok evolúciós előnye volt. Ezek a terek az ember ősi múltjában a biztonságot jelentették, és azt, hogy az emberek elkezdték szeretni ezt a teret; az élőhelyüket. Ez a ragaszkodás egy erős késztetést ébresztett az emberben, hogy megvédje a területét, és távol tartson másokat. Ez a tér keretet is adott ahhoz, hogy meghatározza önmagát, és a „mi” csoportot, valamint ezt elhatárolja a „ti” csoporttól (Dúll, 2015). Ez egy pszichológiai jelenség, amit kategorizációnak hívunk, és a térben is valami hasonló zajlik le, mondja Dúll Andrea, hiszen a számunkra ismerős és megszokott hely, még ha nem is tetszik, de érzelmi erdők hálózata húzódik meg mögötte, akárcsak egy köztéri padhoz való viszonyulásunk, amin üldögélni szoktunk (Dúll, 2015). Hivatalosan közös, de a mi valóságunkban a miénk, mert ott szoktunk üldögélni. Ez a helytulajdonítási élmény, vagy kötődés a helyhez, amiből rengeteg minden származik (Dúll, 2015). Azok a fontos terek, amelyeknél kialakult a territoriális érzés, meg a helytulajdonlás érzés, azokhoz elkezdünk kötődni (Dúll, 2015). Ez nem puszta érzés, mondja Dúll, hanem mint egy kötődő pszichológiai szál, amit az mutat meg, hogy rossz érzés onnan elmenni és jó érzés oda visszatérni. A helykötődés egyik megnyilvánulása a honvágy. A fontos helyekhez pontosan úgy kötődünk, mint a fontos személyekhez, vagyis veszteség esetén megindul a gyász reakció (Dúll, 2015).

enter image description here
Székesfehérvári belváros

A térhez való viszonyulás kulturálisan is nagyon különböző lehet, vannak olyan kultúrák, ahol nagyon erős a helyhez való kötődés, és vannak olyanok, akik ideiglenesen engednek „gyökeret” helyeken. A tér használat eltérő a nemek között, valamint a korosztályok között is, és ez szorosan kapcsolódik az életkori sajátosságainkhoz, valamint a nemi szerepeinkhez (Dúll, 2015).

A helyhez való kötődésünket nagyon élethűen példázza Siegelék vizsgálata, amelyben heroinistákat figyeltek meg (Siegel, 1984). Amikor a heroinisták rendszeresen ugyanazon a helyen adagolták a drogot, egy idő után emelniük kellett a drog mennyiségén a kívánt hatás elérése érdekében, majd amikor egyszer a már igen nagy dózissal egy másik helyszínen oltották be magukat az halálos adagnak bizonyult (Siegel, 1984). Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a valóságunkat mekkora mértékben meghatározza a fizikai környezet, hogy tulajdonképpen kondicionálódik minden, amit az érzékszerveinkkel érzékelünk és a memóriánkban egy gyógyszer adagja, és hatásmechanizmusa is szorosan kapcsolódik a környezethez, az illatokhoz, a hangokhoz, a teljes valóság-reprezentációnkhoz (Siegel, 1984).

enter image description here

Elgondolkodtató számomra a helyhez való kapcsolatunkban milyen különleges helyet foglal el a gyermekkorunk helyszíne. Az a hely ahol felnövünk, ahol világot megismerjük, ahol bekapcsolnak a genetikánk által lehetővé váló programjaink, és ebben a fizikai környezetünk, az hogy faluban laktunk vagy városban, legalább oly mértékben fontos, mint a szociális környezet. Érzelmeket kapcsolunk a házhoz amiben felnövünk, érzelmeket kapcsolunk a környezetét alkotó tájhoz. Érdekes ennek fényében megfigyelni a különböző korok építészeti stílusait, a történelmi kerteket, a hierarchiákhoz kapcsolódó mesterséges tereket. Akár kellő érzékenységgel olvashatunk is az alkotók érzelmeiről alkotásaikon keresztül, talán ez az amikor megérezzük a kor „szellemét”, egy tájat, egy festményt szemlélve elutazva egy világba amit a szimbólumok jobban magyaráznak, mint a szavak.

Környezet- és tájértékelés; percepció

Környezetünk értékeléséhez nagymértékben hozzájárul a kultúra társadalmilag elfogadott normarendszere, a világ értelmezése mindig meghatározott keretek között zajlik. Természetesen mindig vannak, akik gondolkodásukban korukon túlmutatnak, és őket vagy elfogadja, megbecsüli az aktuális társadalom, vagy épp ezért kiveti magából.

Az emberek, a kultúrák és fizikai környezet együtt „szociokulturális” környezetet alkotnak, az ember építette kertek a világ különböző tájain eltérhetnek a tervezés típusában, a felhasznált anyagokban, a környékben, ezen felül eltérő kulturális, vallási, és filozófiai hatások figyelhetők meg a különböző kertekben (Dósa & Dúll, 2007).

Alapvetően megkülönböztethetünk a Földön két kultúrát, az individualista társadalmat, amelyben az énkiemelés kap főszerepet, és a kollektivista társadalmakat, amikben a csoporthoz tartozás és az „én” beolvadása a „mi”-be kapja a főszerepet. Ezek a világnézeti perspektívák meghatározóak a kertek szempontjából is (Dósa & Dúll, 2007). Az ember és környezete kapcsolata csak másodsorban függ a technika vívmányaitól, mert alapvetően a gondolkodásmódunkban van a tudományos paradigmák meghatározásának gyökere, az hogy mit tekintünk természetnek, mit valóságnak nemcsak a kor szelleme határozza meg, hanem mindaz a tudás, amit evolúciósan kialakított bennünk a folytonosan változó környezet. Szeretném itt a gondolkodásmódot a kollektív tudat megfogalmazásában alkalmazni Dürkheim után (ma inkább kollektív reprezentációnak nevezhetnénk), amely szerint van egy valóság, amiben mindenki adott korban közel ugyanazt érti a dolgok jelentésén.

Az emberi környezet embertől független értelmezése és kutatása éppoly meddő, mint az élőhely vizsgálata élőlények nélkül, amely pedig abban él (Konkoly-Gyúró, 2019). „A táj a megélt környezet.”-fogalmaz Arnold Berleant (1997)-idézi (Konkoly-Gyúró, 2019). Az ember érzékeli az életterében megjelenő tárgyakat élőlényeket, és kognitívan tudatosítja is mindazt, amit a saját szűrőjén keresztül észlel a világból (Konkoly-Gyúró, 2019).

A világ értelmezéséhez nélkülözhetetlen a nyelv, habár számos szimbolikus reprezentációnk van, mint amilyenek leginkább álmainkon keresztül megragadhatók, mégis a valóságunkat kitöltő tudatos reprezentációk java nyelvhez kötődő (Konkoly-Gyúró, 2019). Amire van szavunk, az megtelepedhet emlékeinkben is, ahhoz tudatosabban kapcsolunk érzelmi mintázatot, és képviselhet valamiféle értéket a számunkra, miközben a megfoghatatlan úgymond „szűz” reprezentációink sokszor tudattalanok; kibontásra váró területek, amiket szimbólumok útján fejthetünk fel, majd ezen érzések megfogalmazásaiként; a nyelv segítségével. Mindazon szimbolikus reprezentációk, amelyek tartalmaznak érzelmi hátteret felfejthetők a környezet, a táj, a művészetek segítségével (Antalfai, 2007).

Kert – Művészet – Pszichoterápia

Számomra lenyűgöző a kert-keretek-évszakok szimbolika, amit terápiás gyakorlatában nagy szeretettel alkalmaz Antalfai Márta művészetterapeuta. Az évszakok a kertben, hasonlóságot szimbolizálnak az életkorral, az átélt élmények reprezentációival, a keretekkel, amik értelmezési kapaszkodót jelentenek a világgal való kapcsolatunkban, és ez szorosan kapcsolódik az ember evolúciós fejlődéséhez is (Antalfai, 2007).

Az ember generációról-generációra fejlődik , és etológiai valamint evolúciós kutatások bizonyítékaként ez a változás pozitív irányba történik, vagyis kevésbé vagyunk agresszívek, mint őseink (Csányi, 2002). Különösen érdekes elgondolása ez a valóságunknak, ha megnézzük, mi zajlik a világban, ez azt a látszatot keltheti bennünk, hogy valami nagyon nincs rendben. Számomra ez is csak bizonyítéka annak, mennyire szubjektív és kicsinyes meglátással bír a hétköznapi ember, amikor az egészből kiragadunk részleteket, és a már meglévő elképzeléseinkhez illesztve úgy képezzük le, mintha a meglátásunk lenne az egyetlen létező valóság. Szerencsére minden pillanat és minden élmény lehetőséget biztosít életünk, világnézetünk és valóságunk átkeretezéséhez. A minden pillanat alatt természetesen azokat az ingerforrásokat értem, amikor például az elhaladó buszon a reklámszövegben felfedezzük pont azt az egy kulcsszót, ami elindítja a gondolatainkat, vagy egy illat, ami szintén kulcsként ébreszt fel bennünk élményeket, hasonlóképpen a művészetek, és a táj, az évszakok, egy szellő, ami megérint, gondolat és érzelem ébresztő hatású lehet.

enter image description here

A természet-, a fák-, a kertek szépsége, szimbólumok útján szabadít fel bennünk olyan érzelmeket, amik fájdalommentesen képesek átkeretezni a múltat, és ennek terápiás jelentősége különösen fontos a súlyos depresszióban, vagy más pszichiátriai kórképekben szenvedők terápiás alkalmazásánál (Antalfai, 2007). A sajátélményen és elméleten alapuló tematikus foglalkozásokon, az évszakok-, hónapok váltakozására történő fókuszálás mozgásba hozza a lelki dinamikát, aktiválja a személyiségfejlődés különböző módozatait (Antalfai, 2007).

Egyik művészetterápiás eljárásában Antalfai Márta fát rajzoltatott kliensével, akinek minden találkozás alkalmára le kellett rajzolnia ugyanazt a fát, amit előzőleg választott egy parkban, és amivel képileg azonosulni tudott. A fa szimbolikus megjelenítésén keresztül rajzaiban adott teret érzelmeinek és személyégfejlődésének. A terápia folyamatában keletkezett alkotások, mintegy tükröt tartva az alkotó elé lehetőséget nyújtott szembenézni az aktuális konfliktussal egy olyan valóságban, amiben alapvetően nem volt feszültség, ezért ezt újratöltve érzelmekkel, ezek erőt adnak az egyénnek az események, átkeretezéshez (Antalfai, 2007).

Tájpreferencia

Köszönhetően korunkat sújtó világjárványnak, az elmúlt időszakban nem utazgattunk a múlt szokásaihoz híven. Átrajzolódott nemcsak az otthonhoz való viszonyulásunk, de a nyaralásokhoz, feltöltődéshez kapcsolódó elképzeléseink is. Amikor az ember elutazik egy otthonától nagyon eltérő természeti adottságú, másként gazdag területre, először feltöltődik, majd egy idő után erős késztetést érezhet, hogy hazamenjen, amit egyszerűen fogalmazva honvágyként emlegetünk. Valójában komoly evolúcióspszichológiai háttere van a tájpreferenciának, amely szorosan köthető az ismerősség érzéséhez, ami tovább kapcsolódik a biztonsághoz, a megnyugváshoz, az otthonhoz. Végső soron mindannyian valamiféle biztos bázisként fogalmazzuk meg az „otthon” jelentését (Dúll, 2015).

enter image description here

Szintén evolúciós magyarázatok szolgálnak annak tisztázására, hogy miért kedvelik az emberek jobban a természetes tájakat szemben a mesterséges épített környezetekkel. Kaplanék (1989) a természetes tájak magas kedveltségét és rekreációs hatását azzal magyarázzák, hogy a természeti környezeteket az ember elhanyagolhatóan alacsony figyelmi ráfordítással képes kezelni, és elősegíti az ember mentális feltöltődését.

Ezzel kicsit ellentmondásban megjelenik korunk egyik különlegessége, amit a technika vívmányainak köszönhetünk, a fénykertek. Annak ellenére, hogy ebben számos olyan koncepció jelenik meg, ami a természettől, természetestől távol áll, mégis szubjektív élményünk egy fénykertben lehet annyira inspiráló és regeneráló mentálisan, mint egy természeti környezet.

Egy egészen szubjektív, személyes véleménnyel szeretném zárni dolgozatomat. A fény megjelenése különösen jelentős az emberiség életében. Jelentős volt, amikor először ünnepeltük a napfordulót, majd a keresztény társadalmakban a Karácsony ünnepe, valamint szorosan kapcsolódik az ember transzcendencia szükségletéhez is, ami számomra túlmutat valláson és ideológiákon, de a megismerésnek mégis egy olyan aspektusa, amihez teret ad a fény. Ahogyan a nyelvezetünk is hordoz magában szakrális tudást, úgy a szokásaink is, aminek ékes megnyilvánulása a fényre való igény. Lehetséges, hogy ennek is csupán biológiai háttere van, mely szerint az agy legátfogóbb érzékelési területe a látáshoz kapcsolódik.

Városaink éjszakai fénydekorációi sok helyen még kapcsolódnak a fényhez kötődő ünnepekhez, de egyre inkább azt látom a fénnyel való játék sokkal inkább hivatott az embert megszólítani, mintegy felszólítani, hogy most valami nagy dolog készül. Lehet ez ideológia váltás, vagy értékekhez, valódi értékekhez kapcsolódó „paradigma” váltás, ami ma még csak a szimbólumok szintjén kap teret, és a jövőben van a megfogalmazása. Jelentősége nem kevesebb, mint maga az élet.

Irodalomjegyzék

Antalfai, M. (2007). Katarzis-élményre épülő tematikus művészet-pszichoterápia. Személyiséglélektantól Egészségpszichológiáig.

Csányi, V. (2002). Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció. 762–774.

Dósa, Z., & Dúll, A. (2007). Ázsiai És Európai Kerttípusok Kulturális-Környezetpszichológiai Elemzése. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(1), 169–185. https://doi.org/10.1556/mpszle.61.2006.1.10

Dúll, A. (2015). Helyek , tárgyak , viselkedés Környezetpszichológiai tanulmányok Dúll , Andrea. July 2009.

Konkoly-Gyúró, É. (2019). A percepció jelentősége a környezet- és tájkutatásban. 158–166. https://ojs.mtak.hu/index.php/fk/article/view/1205

Siegel, S. (1984). Pavlovian conditioning and heroin overdose: Reports by overdose victims. Bulletin of the Psychonomic Society, 22(5), 428–430. https://doi.org/10.3758/BF03333867

Birsalma-plasztika

Választható alkotásként egy plasztikát készítettem, a birsalmák felületeit felhasználva.

enter image description here

enter image description here

Diplomamunkámként térmozaikokat modellezek, és eddig bizonytalan voltam abban, hogy milyen felületi struktúrát dolgozhatnék fel a munkáimon. Korábbi munkáim során már egyébként is elköteleződtem a természeti formák és azok átírásai mellett, és két félévvel ezelőtt kezdtem el ezekkel a mozaikokkal foglalkozni, akkor még inkább csak reliefként, de egyszer már feldolgoztam a birsalmák témát.

enter image description here

Ez annyira megtetszett, hogy érdemesnek gondoltam elővenni és továbbfejleszteni, már csak ezen óra is jó ürügy volt rá. (Őszintén megmondva, a növényanyag írása közben jutott eszembe, hogy érdekes lenne visszavenni ezeket a terméseket és újra feldolgozni.)

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Az alapkoncepció, hogy az almák gyűrődéseit vizsgálom, ahogyan két forma egymás alá fordul be. Fontosnak tartottam azt a tényt, hogy a természetben nem léteznek negatív terek a növekedés során. Minden kiteljesedni és növekedni igyekszik, hiszen a negatív irányba történő deformáció már a rothadást és a halált szimbolizálhatja. A plasztikáimon a termékenységet, és ezt a fajta pozitívra törekedést tartottam és tartom a figyelem középpontjában. Igyekeztem kontrasztot kialakítani a darabok geometrikus jellege és a felület organikus kialakítása között. Bizonyos darabok közötti eltérést azok a régi kirakós játékok inspirálták, amikből mindig kimaradt egy darab, és tologatással lehet kirakni a rajta lévő képet. A tér minden irányába tettem egy ilyen direkt „hibát”.

enter image description here

enter image description here