A Gyümölcsoltó Alapítvány szombat délelőtti programja után rövid szusszanás, és este várunk Benneteket Faluság diszkóra a Szabadkikötőben, Pécsen!

A zenei palettán Balázs és Jean-Christophe tolmácsolásában mindenféle wave, afropunk- és funk, török rock, japán funk, amapiano, gumipop és természetesen népi-gépi zenék eklektikája. A belépés jelmezben ingyenes, jelmez nélkül 2000 ft, a hangulat szokás szerint tökéletes!

Fb-esemény: https://www.facebook.com/events/1130638598801476

Az est a Szabadkikötő 10 - Születésnap / Farsang / Faluság Diszkó program része. További programok: Egyéb koncertek a nap és az est során, tombola stb.

Nagyon sok szeretettel köszöntelek Titeket, immáron már harmadik alkalommal! Mindig nagy várakozással nézek elébe, amikor Ellendre jövök előadást tartani, mert tudom, hogy értő fülekre, lelkes közönségre, közösségre találok!

Tavaly a Duna menti népek zenéjéről beszélgettünk, ez évben pedig a magyar zenetörténet lesz a témánk. Nem könnyű több száz (ezer) év eseményeit 60 percbe belesűríteni, így nem is biztos, hogy nem futunk ki az időből, de azért igyekszem nem itt tölteni veletek az éjszakát.

Amikor nekiláttam ennek a nemes feladatnak és készülésnek, abba a hibába estem, hogy elkezdtem gondolkodni, hogy mi is jellemző az ókori magyar zenére…majd pár perc után ráeszméltem (szerencsére), hogy mennyire téves úton járok, hisz a magyarság történelme és kultúrája nagyjából a Honfoglalás (895) időszakára nyúlik “csak” vissza.

Így elsőként a népdalainkról, népzenénkről érdemes említést tenni. Nem szeretnék azonban egy századik énekórát tartani Nektek, így most nem részletezzük és elemezzük a népdalokat, hogy milyen stílusúak, felépítésűek, szerkezetűek, hanem egy zenei kvíz formájában ismételjük át a tanult ismereteket. A következő pár percben játszom egy zongora improvizációt, amelyben elrejtek 6 különböző, szerintem viszonylag ismert népdalt. Lehet, hogy nem teljesen eredeti mivoltukban tűnnek majd fel a dallamok, itt-ott más és más köntösbe bújtatva adom elő őket. Arra kérlek Titeket, hogy próbáljátok meg felismerni és kitalálni, hogy mely népdalokat dolgoztam fel ilyen-olyan stílusban.

Aki figyelt tavaly, most tudhatja a választ, hogy ki volt az első népdalgyűjtőnk? Segítségképpen: emléktáblája a pécsi Csorba Győző könyvtár falán található és nem mellesleg a Kalevela fordítója is volt… bizony Vikár Béláról van szó.

Igen izgalmas és érdekes, amikor a népzene más és más zenei stílusokkal keveredik. Manapság sok olyan zenekart tudunk felsorakoztatni, akik dalaikban a népdalokat pl. pop, jazz, rock elemekkel vegyítik.

Most hallgassunk meg egy olyan felvételt, ahol a népzene és a jazz együtt vannak jelen, a kitűnő Balázs Elemér Group előadásában. A népzenei alap egy magyar csángó népdal, “Szeretőm e táncba” címmel. Kiosztom a kottákat, és arra kérlek Titeket, hogy énekeljük el együtt, majd Balázs Elemér zenekarába spontán belépve, a jazz zenészekkel is adjuk elő a dalt.

Következzen ezek után az a korszak, ahol “egyedül Istené a dicsőség”. Ez a jelmondat irányítja gyakorlatilag az egész középkort és annak művészetét, tudományágait.
Hogy történelmileg is képben legyünk, egy gyors áttekintést végzünk, kvíz formájában mégpedig úgy, hogy én mondok különböző évszámokat, Ti pedig megmondjátok a hozzájuk kapcsolódó uralkodó nevét vagy egy adott eseményt. A helyes válaszokért szaloncukor jár…

1. 997 - Géza fejedelem
2. 1000 - 1001: István II. Szilveszter pápától koronát kap, Magyar Királyság és kereszténység
3. 1222: Aranybulla, ami korlátozza a király hatalmát és szentesíti a magyar nemesség előjogait, II. András = II. Endre
4. melyik irodalmi mű dolgozza fel ezt a történetet és ki a szerző? (Katona József: “Bánk bán”)
5. ki zenésítette meg? (Erkel Ferenc - 1861)
6. 1241: Tatárjárás, IV. Béla (II. András fia), főurak nem csatlakoztak a királyhoz, a király maga ellen hangolta őket azáltal, hogy megpróbálta a királyi adományokat visszavenni. Muhi csata - súlyos vereség.
7. 1310 - 1342: Károly Róbert, banderiális hadsereg, aranyforint bevezetése 1325-ben
8. 1342: Nagy Lajos, milyen fontos intézkedést hozott? - megalapította Magyarország első egyetemét Pécsen, 1367-ben!!
9. 1387: Luxemburgi Zsigmond, 1395 - első egyetem Óbudán
10. 1440: I. Ulászló a magyar király, legfőbb támasza: Hunyadi János (régens)
11. 1444- a várnai csatában meghalt I. Ulászló, ezért V. László lett a király
12. 1456: Nándorfehérvári csata - fényes győzelem, déli harangszó, több mint 50 évre megfékezte a törököket
13. Hunyadi János idősebbik fiát, Lászlót a király (V. László) tőrbe csalta, lefejeztette, majd ő is meghalt üres lett a trón
14. ekkor jött Hunyadi Mátyás - 1458

A középkorban három fontos költeményt említhetünk meg: a “Gesta Hungarorum” azaz “A magyarok viselt dolgai” című művet, amely a honfoglalás történetét meséli el. A “Halotti beszéd”, a legrégebbi magyar nyelvű irodalmi alkotás, mely 26 soros temetési beszédből és egy 6 soros könyörgésből áll.
Valamint az “Ómagyar Mária Siralom”, amely egy franciaországi latin nyelvű himnusz magyar nyelvre történő fordítása.

A történelmi és irodalmi ismereteinket rendbe szedve, eljátszom egy jól ismert dallamot. Ez a melódia nem más, mint a “Dies irae” gregorián. Mi is a gregorián? Egyszólamú, Istent dicsőítő ének, mely I. Gergely pápa (590 - 604) nevéhez fűződik azáltal, hogy ő rendszerezte a meglévő himnuszokat, zsoltárokat. Eredetileg hangszerkíséret nélküli (“a capella”), kis hangközlépéseket tartalmazó énekek, melyeket eredetileg csak latinul adtak elő, majd a középkor vége felé jelentek meg olyan törekvések, hogy más nyelveken is megszólaljanak, mint pl. német, cseh, svéd, norvég, angol…
Magyarul a XV. században csendültek fel ezek a gregoriánok először.

Hallgassunk meg egy nagyon szép magyar gregorián dallamot, amely egy Szent István himnusz egyúttal, “Magyar hazánk, te jó anya” címmel. Ebből is kaptatok kottát, énekeljük el együtt ezt a dalt, majd kipróbáljuk, hogy miként tudunk középkori ének együttessé alakulni azáltal, hogy az eredeti dallamot kvárt és kvint párhuzamban is előadjuk.

https://nepenektar.hu/idoszak/szentek_unnepei/liturgia/170/h/414/magyar-hazank-te-jo-anya-gaude-mater-ungaria

Michelangelo, Leonardo da Vinci, Botticelli, Dürer, Shakespeare, Galilei, Mátyás király… mely korszak képviselői? Bizony a reneszánsz!
Tudjuk jól, hogy maga a szó azt jelenti, hogy újjászületés, az antik kultúra felélesztése, mely mellé az emberközpontúság és humanizmus fogalmai is társulnak.

Ismét egy kis kvíz következik, elsőként irodalmi témában! Mondok fogalmakat, műcímeket, jellemzőket… kiről van szó?

1. első név szerint ismert magyar költő
   katolikus pap és pécsi püspök is volt
   epigrammákat, elégiákat írt
   legfőbb művei: “Pannónia dícsérete”, “Egy dunántúli mandulafáról”
   Csezmiczei János néven született
   (Janus Pannonius, 1434- 1472)

2. Zólyom (Szlovákia) városában született 1554-ben
   két fő múzsája: Losonczy Anna és Szárkándy Anna (Anna, Júlia és Célia versek)
   szerelmi költészete a lovagi költészetig nyúl vissza: a választott hölgyért rajong, udvarias, isteníti, szépségét csodálja….
   “Hogy Júliára talála”, “Egy katonaének”, “Adj már csendességet”
   (Balassi Bálint, 1554 - 1594)

3. Ismét rögtönözni fogok, egy szerintem jól ismert dallamra. Ki lehet a szerző és a mű címe?
   Tinódi Lantos Sebsestyén (1510 - 1556): “Egri históriának summája” (Summáját írom Eger várának)
   Ki is ő? Költő, énekszerző, lantjátékos, krónikás, aki verses formában dolgozta fel korának történelmi eseményeit, inkább a hitelességre, nem pedig a művészi értékek közvetítésére törekedve. Leghíresebb gyűjteményének címe: “Krónika” (1554)

És már el is értünk a következő korszakunkhoz, a barokkhoz, mely a “barocco” szóból ered. Jelentése nem más, mint nyakatekert okoskodás. A stílusirányzat jellemzői a monumentalitás, pompa, bonyolult minták és díszítések.

Kezdjük a magyar építészettel, olyan módon, hogy mondok jelentősebb barokk épületeket, Ti pedig kitaláljátok, hogy hol találhatók mindezek!

1. Eszterházy kastély - Eisenstadt, Kismarton
2. Várszínház - Buda
3. Grassalkovich - kastély - Gödöllő
4. Fehér Kereszt vendégfogadó - Budapest, Batthyányi
5. Zichy- kastély - Óbuda
6. Savoyai - kastély - Ráckeve
7. Széchenyi- kastély - Nagycenk
8. Festetics kastély - Keszthely

Az irodalmi áttekintést szintén kvíz formájában fogjuk művelni, hogy haladjunk is, hiszen még nagyon sok izgalmas dolog vár ránk, és, hogy további nyereményekhez juthassatok, szaloncukor formájában.

Kik voltak ők?

1. esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció nagy alakja.
   Grazi egyetemen bölcseletet tanított, ahol Johannes Kepler, német csillagász is munkálkodott 1600-ig.
   1635-ben, 100 ezer forintnyi tőkével egyetemet alapított Nagyszombatban, teológiai és bölcsészeti karral, mely jogutódjai az ELTE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Pázmány Péter (1570 - 1637)

2. költő, hadvezér, politikus. Dédapja Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, aki 1566-ban hősi halált halt a törökök elleni csatában.
   Egyik fő műve a “Szigeti veszedelem” (1645), melynek eposz a műfaja.
   Zrínyi Miklós (1620 - 1664)

Meg kell még említenünk a magyar barokk további kiemelkedő személyiségét, Esterházy Pált (1635 - 1713), aki költő és zeneszerző is volt, de tevékenyen részt vett a török elleni harcokban is. Fő műve az 1711-ben megjelent “Harmonia Caelestis” , azaz “Mennyei harmónia”, mely 55 kantátából áll. Érdekesség, hogy pár száz évvel később, (2000- ben) Esterházy Péter író (szintén az Esterházy grófi család sarja) ugyanilyen címmel jelentette meg regényét.

Hallgassuk most meg az előbb említett gyűjteményből, az “Ascendit Deus in Jubilo” című kantátát!

A zenetörténetben szerintem az is a csodálatos, hogy ahogy követik egymást az egyes korszakok, azt láthatjuk, hogy némelyek visszatérnek korábbi stílusirányzatokhoz, némelyek átvesznek elemeket az előbbi korokból, némelyek pedig teljesen szembeszegülnek azokkal. A most következő klasszicizmus például mind felfogásában, szemléletében, mind szabályrendszerében egyszerre nyúl vissza az antik kultúrához és a reneszánszhoz is.
A klasszicizmus és a felvilágosodás eszmerendszere Magyarországra nagyjából a 18. század végére érkezett.

Aki ismer engem, tudja, hogy rendkívül szeretek játszani, úgyhogy ismét kvíz következik, irodalmi témában!
Mondom a műcímeket, ki a szerző?

1. “Ágis tragédiája”, mely mű azért fontos, mert a magyar felvilágosodás első szépirodalmi alkotása. Bessenyei György (1747 - 1811)

2. “Tövisek és virágok”, “Fogságom naplója”, “Orpheus” című folyóirat Kazinczy Ferenc (1759 - 1831), fontos nyelvújítónk, költő és a magyar irodalom első vezéralakja.

3. “Békaegérharc”, “Dorottya“, “Tartózkodó kérelem”, “A tihanyi Ekhóhoz”, “Szegény Zsuzsi a táborozáskor” Csokonai Vitéz Mihály (1773 - 1805)

4. “A magyarokhoz”, “A közelítő tél” Berzsenyi Dániel (1776 - 1836)

Énekeljük el gyorsan a “Kecskemét is kiállítja, nyalka verbunkját” kezdetű dalunkat! Emlékszünk-e arra, hogy mi célt szolgáltak az ilyen típusú dalok? Ezekkel az énekekkel verbuválták, toborozták össze a katonákat, mely a verbunkos zene kialakulását és megjelenesét is eredményezte gyakorlatilag. A verbunkos zene és annak képviselői pedig a magyar romantika előfutárai is voltak egyúttal, úgy, mint Csermák Antal, Bihari János, Rózsavölgyi Márk, Egressy Béni (“Szózat”).

A klasszicizmus szabályrendszere arra is jó volt, hogy az utána következő romantika nagyjából mindezt felrúgja, kiszélesítse, átértelmezze. Az emberek csalódtak a felvilágosodás eszmerendszerében, mert nem hozott olyan megoldást, mint amilyenre vágytak, így sokszor kiábrándultság, csalódottság itatja át a hétköznapokat és a művészi világot is.
Rendkívül felfokozott életérzéseket figyelhetünk meg az alkotásokban, mint például világfájdalom, életuntság vagy éppen lángoló életkedv és öröm, szenvedélyesség, végletesség, elvágyódás a fantasztikum világába, a dicső múltba, az egzotikumba.

Hogy nehogy hiányérzetünk legyen, ezúttal is kérdezz-felelek formájában nyargalunk át az irodalom széles mezején, újabb szaloncukrokat begyűjtve!

Mondok tehát különböző fogalmakat, címeket, kihez kapcsolhatók mindezek?

1. Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság, Csajághy Laura, “Gondolatok a könyvárban”, “Csongor és Tünde”, “Zalán futása”, “A vén cigány”…. ”Szózat” Vörösmarty Mihály (1800 - 1855)

2. márciusi ifjak, Szent- István rend lovagja, Laborfalvi Róza, “Egy magyar nábob”, “Janicsárok végnapjai”, “Szegény gazdagok”, “A kőszívű ember fiai” Jókai Mór (1825 - 1904)

3. Pilvax kávézó, Nemzeti Múzeum, Segesvár, Szendrey Júlia, “Alföld”, “János vitéz”, “Szeptember végén”, “A XIX. század költői”…. Petőfi Sándor (1823 - 1849)

4. Shakespeare fordítások, tüdőgyulladás, balladák, “Az elveszett alkotmány”, “Bolond Istók”, “Letészem a lantot”, “A lejtőn”, “Ágnes asszony”, “Toldi”, “Családi kör” Arany János (1817- 1882)

Az irodalmi kvíz után pedig egy kis zenefelismerés következik a magyar romantika két kiváló zeneszerzőjének műveiből!

1. Liszt: “Haláltánc” (elbújtatva a Dies irae dallam)
2. Erkel: “Bánk bán”: “Keserű bordal” (0.46 tól)
3. Liszt: “Szerelmi álmok”
4. Erkel: “Bánk bán”: “Hazám, hazám” (1.04 től)
5. Liszt Ferenc: “Esz-dúr zongoraverseny: I. tétel”

Mivel nagyon szűkös az időnk és amúgy is szinte mindent tudtok az előbbi zeneóriásokról, csak egy rövid áttekintés róluk:

Erkel Ferenc (1810 - 1893) zeneszerző, karmester, zongoraművész és zenepedagógus.
A Pesti Nemzeti Színház első karmestere 1837-től 30 éven át.
1844-ben bemutatták első komoly operáját, “Hunyadi László” címmel, valamint ebben az évben nyerte meg a pályázatot Kölcsey “Himnuszának” megzenésítésére.
Legfőbb műve a “Bánk bán” című 3 felvonásos opera, melyet 1861-ben mutattak be.

Liszt Ferenc (1811 - 1886) a mai Ausztria területén született, Doborjánban, bár egy szót sem tudott magyarul, magyarnak vallotta magát. Kozmopolita volt, élete főbb állomásai: Bécs, Budapest, Párizs, Weimar, London, Bayreuth….
Ő mondta:
“A zongora olyan nekem, mint tengerésznek a hajója, mint araboknak a lova - sőt, több is annál. A zongora mindezidáig én voltam, a nyelvem, az életem. Véleményem szerint a zongora az első helyen áll a hangszerek hierachiájában. 7 oktáv terjedelme magában foglalja a zenekar egész hangzását, és 10 ujj elegendő ahhoz a harmóniához, melyet 100 muzsikus együttes hoz létre.”

És elérkeztünk az én egyik kedvenc korszakomhoz, a XX. századhoz. Azt hiszem nem kell nagyon bemutatnom ezt a minden szempontból érdekes, izgalmas és különleges századot, mely minden eddigi szabályt áthág és felépíti a sajátos, sokszor rendszer nélküli rendszerét. A XX. század az izmusok kora: historizmus, szimbolizmus, impresszionizmus…

Még órákon át tudnék részletességgel beszélni és mesélni e korszak művészeti ágairól, alkotásairól, stílusjegyeiről, de azt hiszem, hogy nem élhetek vissza eddigi türelmetekkel és lassan a végére kell járnunk ennek az előadásnak!

Játszanék azonban még Nektek két kis rögtönzést, e kor két számomra fontos és kedvelt költőinek verseit alapul véve: József Attila: “Reménytelenül” - “Lassan tűnődve” és Tóth Árpád: “Esti sugárkoszorú”.
Miután felolvasom a verseket, megpróbálom a hangulatokat a zene által visszaadni. Próbáljátok meg kitalálni, hogy melyik improvizáció melyik vershez köthető!

A XX. század egyik két legfontosabb zeneszerzőjéről tényleg csak néhány mondat:

Kodály Zoltán igen sokat tett azért, hogy Magyarországon fejlődjön a kulturális élet, a kórusmuzsika. A “Kodály- módszer” világszerte elterjedt és híres és bevált módszer, melynek lényege, hogy a szolmizáció segítségével könnyebbé válhat az éneklés. A zenei hallás, zenei írás- olvasás kellő elsajátítása, fejlesztése a célja e metódusnak. Kodály főbb művei: “Galántai táncok”, Marosszéki táncok”, vegyeskarra és nőikarra írt darabok, “Psalmus Hungaricus”, “Missa brevis"...

Bartók Béla Nagyszentmiklóson született. Kodállyal együtt végezte a népdalgyűjtést, de ő nemcsak Magyarországon, hanem más Európai országokban is járt és a keleti kultúrákkal is ismerkedett (Bali szigetek, Indonézia….). Műveiben jelen van az asszimmetria, ostinato, páratlan lüktetés, hangsúlyeltolás. Különböző modell skálákban gondolkodik, mely segítségével kilép a tonalitás rendszeréből. Legfőbb pedagógiai művei a “Gyermekeknek” és “Mikrokozmosz” sorozatok. Mindkettő 6 kötetes, technikailag egyre nehezebb darabokat tartalmaznak.

Ismerek egy kortárs zeneszerzőt, aki elirigyelte Bartóktól a zongorára írt, tanítási céllal megalkotott darabokat…. Igen, én volnék az, aki az elmúlt két évben kiadtam két gyűjteményt, “A világ távcsövei” és “Találkozások” címmel.

Engedjétek meg, hogy befejezésül az utóbbi kötetből játsszak nektek egy darabot, amit még az párizsi olimpia előtt írtam, így azt gondoltam, hogy ez a cím mindenképpen elegáns és szép….

“Les lumiéres de la Seine”, azaz “A Szajna fényei”

Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek, ismét fantasztikus élmény volt veletek, köztetek lenni és külön köszönöm, hogy lelkesen, segítőkészen, aktív résztvevői voltatok az előadásomnak!
És nagyon köszönöm Juditnak a lehetőséget!

A budapesti blindblindblind kiadó indusztriális, rituális hangulatvilágú megjelenéseiről és hiánypótló koncertszervezéseiről ismert. Saját eseményei között legutóbbi a november 10-én tartott est a Trafóban (zoviet.france, Vály Sándor+Heéger Júlia, Prell, fb-esemény itt). Sem ezen, sem Vály Sándor Uhfest-es fellépésén nem tudtam ott lenni, ezért is voltam bizonytalan, hogy tudok-e kontextus híján írni a december 1-jén megjelent Prayer c. albumáról. De azért gondoltam, legalább belehallgatok, ha már Luspy, a kiadó vezetője átküldte.
Hát nem lehet csak úgy belehallgatni, mert rögtön az első pillanatban beszippant mindkét hosszú felvétel. Ha egy ajánlónak más feladata nincs, akkor nyugodtan le is zárhatnám azzal ezt a bejegyzést, hogy: hallgasd meg!

A linkelt bandcamp-oldalon olvasható fülszöveg szerint "az arab zenének nincs kapcsolata az idővel. Egy dal vagy zenedarab órákig tarthat. A hallgató nem aktív részese az előadásnak, nem a mű formális struktúrájához kötődik, hanem mágikus módon kapcsolódik a zenéhez, miáltal lehetővé válik, hogy az magával ragadja".
A Prayer esetén is az időből kizökkenő darabokkal állunk szemben. Nyersanyagként az egyiken iszlám, a másikon pedig a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódó énekeket használ fel. Itt egy pillanatra megállok rövid áttekintésre. Az első esetben a címadó adhan a müezzin által énekelt, imára hívó dal. Dallama nincs kőbe vésve, de szövege annál inkább (lásd wikipédia). És habár nem ez a dal az ima, mégis a vallás megélésének fontos része: ugyanúgy összeköti a közösséget, mint a mi harangszóink. Sok adhan-t meghallgattam, és meg tudom érteni, hogy Vály miért Abdullah Al Zaili egyik változatát (hasonlót ehhez) használta fel. Nagyon szépen beleillik ebbe az egészen szövetszerű, lebegő érzetű kompozícióba, ahol a müezzin éneke női(es) szólamokkal telíti be a spektrumot. Nem tudom, hogy felmérte-e egy esetleges kiátkozás veszélyeit azzal, hogy egy női hang csatlakozik erre a hangmintára és alakítja kórussá, de bizakodom.
A másik felvétel (O Vis Aeternitatis) dallamaiból első hallásra a Dead Can Dance európai témájú felvételei és az ezoterikusabb Hildegaard von Bingen-értelmezések (pl. ez, amúgy ajánlom) ugranak be. De ez csak a nyitó két percre jellemző, utána elindul az egyes szólamok végletekig dúsuló rétegződése, vonós rezonanciájú, elektronikus erejű markáns drónkísérettel. Mindamellett, hogy egyszer meghallgatnám a kíséret nélkül, erőteljes és magával ragadó konstrukció, amiben jó elidőzni és csak úgy lenni.

Az elektronikus processzálás mindkét felvételen egészen finoman de végig jelen van és tudatosan formálja az egészet: a nyersanyagként használt szóló énekek szép lassan kórussá válnak, majd kakofón hangtömbökké olvadnak össze, miközben monolittá válásuk mögött újra és újra felsejlenek egyedi szólamok, és azonmód be is olvadnak a többi mellé, mint egy szellő hatására a parázsból ki- és visszabukó lángnyelvek. Nem igazán tartom ezt kánonnak (bár a szólók visszhangjai arra emlékeztetnek), inkább különböző dalok többrétegűségének. És összességük nem is igazán imára emlékeztet, sokkal inkább a szakralitás utáni vágyakozásra. Ez a vágyakozás pedig átszellemült, látomásokkal teli, és abban a típusú statikusságban kulminál, amit a klasszikus épületek és szobrok maradványai jelentenek: nem tudhatjuk, hogy igazából milyenek lehettek, már letűnt az őket éltető kultúra, de pillanatonként, apró jelekben árulkodnak róla.

Jelenet a november 10-i koncertről. Forrása: youtube

Néha viszont kidob magából az időtlenség, és ilyenkor úgy tűnik, hogy a többrétegűvé loop-olás nem esszencia, hanem inkább egy könnyű megoldás komplex és erőteljes hangzás kialakítására. Amikor hallgatom, vagy magam is statikussá válok, vagy arra gondolok, hogy de jó lehet ezt élőben hallani többekkel, netán milyen jó lenne egy templomban... (az O Vis Aeternitatis eredetileg is templomi hanginstalláció volt!) De az is jár a fejemben, hogy a kialakult hangtömb egyben akadály, ami tétlenségre kényszeríti a tettet: visszahúz a földre, és minden felsejlő újabb réteg csak pillanatnyilag mozdítja ki, hiszen beolvadva a többiek mellé tovább erősíti azt a masszát, amiből kiválni akart. Persze lehet hogy ennek a típusú kánonnak ez a jelentősége, de ebből az irányból szembesülve vele, nem akarok belegondolni, hogy az egyéniség szerepe csupán ennyi. Rushdie azt írja erről: "A gyökér – azt gondolom néha – egyfajta konzervatív mítosz, amit arra a célra találtak ki, hogy helyünkön maradjunk." (Szégyen, 120. o., ford. Falvay Mihály).

Valahogy talán a darabok vége, a kifutása lehet az alkotói jelzés; miként zárja le ezt az időtlenbe teregetett folyamatot: lehalkítja, hirtelen megszakítja vagy egy szólóvá visszabontja az alkotó? Az első felvételnél, aminél a nyersanyagok sokkal fátyolszerűbbek, inkább a hirtelen megszakítás történik; a második zárása visszabontás, és mind az elején mind a végén érthetővé teszi az énekelt szöveget, ezáltal jobban megélhető az egyéni ének és a hangmassza közötti átmenet mindkét irányban.

Linkek:
Vály Sándor weblap: https://sandorvaly.com/

Trafós koncert: https://www.youtube.com/watch?v=xz6JnA_UTlk

Prayer: https://sandorvaly.bandcamp.com/album/s-ndor-v-ly-prayer

blindblindblind: https://blindblindblind.bandcamp.com/

---

A végtelen lebontás műfajában ugyanide kapcsolódik Oren Ambarchi 2001-es Suspension c. albuma (rajta pl. a Vogler), ahol gitárthangot használ nyersanyagként; valamint Rabelais Spellewauerynsherde c. albuma, és különösen annak utolsó felvétele) az etalon (pont most került elő újra 20 éves megjelenése kapcsán a Recorderen Rónai András írásában), ahol nem a hangzás teltsége, fizikai ereje, hanem az énekelt dal nyers tisztasága, a hangtömb töredezettsége, ködösségben kitapinthatósága, szellemi léte, az állandó és soha nem szűnő leépülés mögött álló, és mindent újratöltő erő adja a feszültséget.

Tegnap az Uhfesten zenéltem Budapesten Eszelős meszelős projektemmel. Az Ultrahang fesztivál az egyre kevesebb frisszenei fesztiválok egyike "izgalmas, előremutató és a status quót megkérdőjelező zenékkel, a nemzetközi és hazai kísérleti zenei színterek kulcsszereplőivel, kívülállóival vagy felfedezés előtt álló alakjaival" –, írják, és ez nagyjából így is van.
A mostani felállásban improvizációk kereteivel (virtuális hangszerek, szabályok) és szövegekkel készültem, ezeket Judit olvasta fel azokon a helyeken, ahol már épp valahogy körbeért vagy újrakezdődni akart a hangzó folyamat. Az alábbiakban válogatok ezekből, ahogy ő is tette.

Nyáron lerágták néhány, még nem-termő paprikáink levelét az őzek (vagy a nyulak?). Eléggé bosszantó ez, de úgy láttuk, hogy épp ők élték túl az aszályt – nem volt mi elpárologtassa a vizet. Igaz, termést se hoztak, de legalább túlélték. Fura alku az élettel.

---

Az interfész, amit használtam. A képernyő nagy részén balra egy midi-looper, amit az elmúlt tíz évben fejlesztgettem, és az utóbbi hónapban pedig több olyan dolgot adtam hozzá, amitől hatékonyabb lett élőben, például hang-események szűrése, áthangszerelés, és persze mindenféle újabb véletlen hibák.

A sár mindig az életet vonzza, a mész pedig inkább a pusztulást. Lúgos marása megöli az élet nekünk kedves vagy nemkedves formáit egyaránt, és rövidebb ideig távoltartja az új csírák megjelenését. Kicsit szárít is, emiatt sem célszerű vele puszta kézzel dolgozni, mint a sárral. A sár viszont kézbarát, és otthont ad a csíráknak. Talán emiatt is kapcsolódik össze ez a két anyag olyan erősen nálunk.
(ami amúgy egy korábbi faluság-bejegyzésből származik)

Hangpróba. A helyszín az AQB tetőtere.

A hagyomány nem feltétlenül egy kényelmes dolog. Mintha épp az lenne az áthagyományozódás nyomatéka, hogy valaha így volt, eleink így tették, hát nekünk is így kell tennünk.
Például itt a kúpcserepek ügye. Nem szeretem a hornyoltakat, a simákat pedig habarcsolni kell. Hát inkább habarcsolom, de nyilván már csak 20 évig tudom – utána pedig valaki más folytathatja majd. Ha elég erős lesz a hagyomány. Ha nem, akkor jönnek a hornyoltak.

---

Végezetül egy pár perc az előadáson készült felvételből:

A Petőfi felhő 2023-as pályázati felhívása kapcsán készült Petőfi-feldolgozásokról tervezek írni, de a támogatott 200 dalból csak 39-et találtam meg (youtube-playlist itt), így nincs még elegendő anyagom hozzá. Addig viszont bemutatok egy alkotót, akinek a nevével ott találkoztam, és beleillik a Faluság zenei rovatának eddigi vonalába.

Méry Rebeka 2022 környékén bukkant fel, és 2023-ban már két lemezt is megjelentetett, ezek mellett rövidebb single megjelenései voltak. Úgy tűnik, hogy a nagyobb formátumú lemezei egészen hagyományos, felvidéki-népzenei előadások, a kisebbek pedig az újabb irányokat keresgélik. És hozzám valamiért ez utóbbiak állnak közel, amikről ezt írja: "népdalok továbbdúdolása, hangulatok, népdalok melankolikus álomvilágból, mélység, szakralitás" (recorder).
Valahol itt és így csatlakozhat természetes módon a jelenkor a hagyományra vagy fordítva: az öröknek számító érzések és hangulat keresik meg az előzményeket, kezdve el továbbgondolni, -formálni azokat. Szóval ebből a szempontból kislemezes megjelenései egy nagyon izgalmas irányt vázolnak fel, ahol az indie és indie folk (ő a dream folk-ot használja, de azért az eléggé más, lásd itt) perspektíváit nyitogatja azon alapokról, amit a hagyományos népzenei interpretáció ad neki. Ez egy nagyszerű konstrukció, amit egyébként egy másik, szintén szlovák kötődésű alkotónál, Adela Mede-nél is megtalálhatunk, csak ott a szlovák-magyar-angol nyelviségben és elektronikus zenei kiterjedésben.

A kép forrása: insta

Visszatérve, a következőkben három ilyen továbbdúdolásról írok, abban a sorrendben, ahogy szerintem egymás után következnek.

A Folyóvíz lenne a már szóban forgó Petőfi-feldolgozás: megtartotta a felhívásban írt szabályokat, vagyis a minimum 4 eredeti sort, a többit pedig hozzáköltötte, és mindez mellett megtalálta azt a három akkordot, amiből ehhez a témához nem kell több. Kevés eszközzel, több énekhang-réteggel dolgozik, és végeredményben egyszerűen tisztának nevezném, de akár varázslatosnak is, amennyiben az a mindennapi dolgok mély megélése.

A Szeretném itthagyni elsőre arra emlékeztet, mintha Aldous Harding első albumán a No Peace (róla itt írtam) pozitív életerővel töltődött volna fel. Na, hozzá képest ez a dal egyáltalán nem melankolikus: elvágyódása ugyanis nem a megszűnés, hanem a magányba, a természetbe való elvágyódás. Nagyon szépek a refrén-kórusai ("ott hallgatnám a lombok suttogását" stb.) és a rezonáló e, é és i hangjai, és ez is inkább kántálós-himnikus, a pszichedélikus folkhoz közelítő jellege miatt erős. A dob-alap nélkül jobban működne szerintem, egy kicsit nem illik bele.

A Messzire is az elvágyódás dala: akár kantátának (angoloknál anthem, himnusz) is érthető, de itt már csak a szöveg emlékeztet a népiségre. Elektromos gitárja és éteri jellege Henri Gonzo papírsárkányait is megidézi (pl. A tenger arcát), de akkor is, ez egy kortárs folk. Az előző számmal ellentétben szerintem a dob itt jól működik, és az egész hangszerelés erős egységet képez.

A videóval kapcsolatban viszont az a véleményem, hogy nagyon leegyszerűsíti az egészet az a dramaturgia, miszerint az előadó különféle réteken, gitárral a hátán sétál, majd találkozik egy lóval. Ebben a felállásban léteznek sokkal egyszerűbb kivitelű de mégis transzcendens példák: pl. Lau Nau: Painovoimaa, valoa c. dala, ami egy átlagosnak tűnő gombolyagsétáltatásból kinövő kozmológia, vagy Aldous Harding Horizon-ja (talán az egyetlen videó, amit ajánlok tőle), ami pedig ki tudja miről szól, de van benne rét, fehér ruha és állandó, mindent letaglózó feszültség.

A többi számról nem írok, akit érdekel, hallgasson bele! Linkek alul.

És ha továbbiak is érdekelnek, a fentiek alapján, az abból kialakult szemszögből ajánlom meghallgatni legutóbbi, egyházzenei témájú albumát (Dicsérjed az Istent - Felvidéki népénekek) is az Olvasónak.

Ajánlott linkek: - Youtube-csatorna - Facebook-oldal

---

2023. január 4-i kiegészítés A bejegyzés megjelenése után Weber Kristóf zeneszerző kollégám írt egy kommentárt, amit az ő engedélyével ide is bemásolok:

"Engem ki lehet kergetni a világból, ha zenére alkalmazzák azokat a szavakat, hogy rítus, szakrális, meg spirituális. Oké, ez utóbbit itt nem mondja, de mondhatná. Mond helyette olyat, hogy varázszene, amivel szintén nem tudok mit kezdeni. Ha van egy zenei anyag, mint itt az 𝘐𝘮𝘢 számban a fríg dallam, ami olyan jellegzetes, hogy el se lehet cseszni, akkor nem értem, miért kap az egész egy monoton citeramusette-tet, mikor hallani a technikán, hogy többre képesek. Kínosan tartom azt is, hogy az énekes tisztán énekel, olyan műfajban, amely nem követeli meg a klasszikus intonálást. Csak szabályos rezgésű hangokat lehet hallani, ami a kilencvenes években terjedt el a folkban, mikor azt még világzenének hívták. A kínosan tiszta rendszer viszont elveszi a meglepetés erejét. Végül ami tényleg tetszik benne, az nem is az, amit csinál, hanem az amit nem csinál: a beigért szsktalitásnak hálistennek nyoma sincs, ez egy sima kontempláció. Kicsit azért lehetne több, mert a második percben elkezdtem unni. De persze nyilván bennem van a hiba, előtte Szviridovot hallgattam, na az tényleg szakrális, bár a szerzője nem annak szánta."

A Faluság blog olvasói már találkozhattak zenei ajánlókkal korábban - ezek apropóját azok az albumok adják, amik nem feltétlenül új megjelenésűek, de épp akkor valamiért fontosak. Lau Nau neve is felbukkant már nálunk 2018-ban, amikor a finnek és a lovak kapcsolata volt a téma. Most a legújabb, Aphrilis c. albuma kapcsán írok róla újra.

Lau Nau kazettaborító, 2020 ~ infó itt

A finnek zenéje több okból is érdekel, egyrészt azért mert Inez nővérem ott él, másrészt az olyan előadók miatt, mint az egykori Pan Sonic, Jimi Tenor vagy a Sähkö és a Fonal kiadók tevékenysége. Rögtön ide kívánkozik a Fonal bandcamp-oldalának mottója: "Maradj mindig kicsi, őrizd a meleget, soha ne fogyj el, soha ne add fel, a remény ott van, ahol a szív is!"
Biztos vagyok benne, hogy van összefüggés a kreativitást támogató iskolarendszer és a művészileg (ilyen) produktív közeg létrejötte és működése között.

Chorus Sinensis, 2022 ~ infó itt

Node visszatérve, Lau Nau eddigi, igencsak kiterjedt munkásságát összegezve azt vettem észre, hogy 2012 előtti albumai (a Kuutartha és a Nukkuu) jellemzően kísérleti-improvizatív zenék, azt követően pedig egyre inkább tonális, harmonikus és komponált jegyeket kezdenek ölteni. A kettő között a 2012-es, Valohiukkanen c. albuma lehetett a határterület: szerintem ez a legizgalmasabb megjelenése, az eddig sorolt jelzők tudatos használata mellett itt már szabad, játékos, sőt, olykor táncos is tudott lenni. Ezt követően bár sokkal komolyabb témákkal kezdett foglalkozni, ezzel együtt viszont zenéje kiszámíthatóbb és szebb, de bizony kicsit unalmasabb is lett.
Közben a maga nyugis hangvételével ellentétben nagyon aktív: elektronikus zenei kitérő modulárszintiken és Buchla-n, filmhangterv és -zene a (borzasztó nehéz témát tárgyaló) Själö c. dokumentumfilmhez és sok-sok máshoz, installációk, performanszok és koncertek sora stb. Mindez egy kicsi, mindentőltávoli szigetről, család mellett menedzselve. Anyák=csoda.

A Poseidon c. album borítója ~ infó itt

A bejegyzésem tárgyát képező Aphrilis idén novemberben, három évnyi munkát követően jelent meg. Téma-felütését tekintve az ókori himnuszokra emlékeztet: az élő, halandó ember köszönti az örökkönvalót, ez esetben különösen az áprilist, a tavaszt, és mindent, ami akkor előtérbe kerül: a kinyílást, az ébredést, a reményt, a Földet, és az életet, amit ad. Az ókoriakkal szemben markáns gondolati eltérés, hogy egy, már nem örökkévalónak tűnő és mindegyikünket túlélő, hanem sebzett és végesnek mutatkozó természetnek szólnak ezek a dalok. De szó sincs posztapokaliptikus előkesergésről, korántsem: "rossz dolgokat jósolsz. én csak nevetni akarok" ("Ennustatte huonoa. // Mä vaan haluan nauraa") mondja a címadó felvételben. Ez a mondat civilizációnk mottója is lehetne, amit persze lehet úgy is érteni, hogy ne törődj a külvilággal, de úgy is, hogy a világban betöltött szerepünk egyik fontos része az, hogy jó érzésekkel töltjük fel, és arra bíztat, hogy tegyük ezt.
Tiszta, mindent feltöltő, ihletett, transzcendens és mindennapi életünket egyaránt megszólító dalokat játszik Lau Nau, amik visszaemelik a tavaszt ünneppé, a Földet mindenséggé, amiben a megismerés felfedezés, és a mindenséget tekintve szerepe még a legkisebbnek is, sőt, talán a legkisebbnek leginkább fontos.

Bámuljuk, ahogy a fény törik
Földcsuszamlás: még nem hallottam hasonlót
Elszállnak a levelek a fákról, a só kihullik a tengerből
És honnan jön a fény?
Robbanások az égben?
A húrok a szélhez vannak hangolva,
disszonáns akkordokat játszanak

Nem találni négylevelű lóherét
Aranyhalak vannak a tóban
Segítsünk nekik elszökni,
Az árral szemben úsznak.

(Kielet on viritetty tuuleen, Szelekre hangolt húrok)

Mindebben a kapcsolathálózatban a mi szerepünk külösen fontos, mint ennek a véletlen konstellációnak a teremtményei, akik meg tudják nevezni a materiális világot annak szellemi mivoltában, és akik eközben az egymás közötti összekapcsolódást keresik. A végtelenséget akkor érezzük igazán, ha felismerjük végességünket.

Hallod-e, milyen könnyű a hang az erdőben?
Pókok szövik hálóikat
összekapcsolnak minket és titeket egymással

Hang-gravitáció, álom-sebesség.
Elkísérnek haza
hang-gravitációval, álom-sebességgel

Egy hajszálon függ, ami helyben tart minket,
ami pályán tartja a bolygónkat
Egy hajszálon függ, ami megóv attól,
hogy katasztrófából katasztrófába zuhanjunk

– énekbeszéli a Planeetta (Bolygó) c. felvételen.

Az utolsó, záró kompozíció (Seitsemäs taivas, Hetedik mennyország), vélhetően egy némafilmhez készült zene, finom szövetű instrumentális, improvizatív találkozás a '80-as évek végi minimál és a posztrock között. Magával sodró, könnyű, egyszerre visszavágyó, megszűnni és előrelépni akaró lezárás.
Összességében, nagyon jó hangvételt talált az alkotó egy olyan helyzetben, amikor az emberi civilizáció és a természet szembenállása és kibékíthetetlensége a narratíva: bíztat és kapaszkodót ad azzal, hogy megnevezi a természettel közös értékeinket.

Itt hallgatható, és a javasolt hallgatási sorrend az 1. számtól kezdődik, nem pedig onnan, ahonnan a Bandcamp ajánlja:

Az albumon zenélnek: Laura Naukkarinen, Samuli Kosminen, Pekko Käppi, Hermanni Yli-Tepsa, Matti Bye, Topias Tiheäsalo
Készült 2019 - 2022. között

https://beaconsound.bandcamp.com/album/aphrilis https://launau.com/2023/09/29/aphrilis/

Ha érdekelnek aktuális finn zenék, ajánlom a https://www.onechord.net/ weboldalt. Az Aphrilis pl. ezen a listán a 10. legjobb 2023-as pop(!)zenei album.

Ezúton is köszönöm Ineznek a fordítások javítását!

Szeretettel köszöntök minden kedves érdeklődőt!
Mindig nagy öröm Ellendre jönnöm, nincs Ellen(d)emre… Még ha a “mindig” kissé költői túlzás is, hiszen ez a második alkalom, hogy előadást tartok Nektek! És remélhetőleg nem az utolsó…
A tavalyi találkozásunk, amikor a különböző korok művészeteiről beszélgettünk, nagyon szép élmény volt számomra és ezáltal felejthetetlen emlék is, hiszen nagyon sok kedves, segítőkész, érdeklődő és nem utolsó sorban együttműködő ember ült itt a közönség soraiban. Így már nagyon vártam ezt a mai alkalmat is!

A témaválasztásom - “A Duna menti népek zenéje” - nem véletlen.
A Duna számomra egy csoda a maga méltóságteljes és tekintélyt parancsoló mivoltával. Egy olyan rendkívül izgalmas folyam, amely átszelve fél Európát (tíz különböző országot), mindig más és más arculatát mutatja. Ahogy a Duna hömpölyög, úgy változnak a természeti képek, az időjárás, a nyelvek, a nemzetek szokásai, kultúrája és nem utolsó sorban a különböző népek zenéje.

Gyerekkoromban édesapámmal többször kajakoztunk a Dunán. Nemcsak az jelentette az izgalmat, hogy sodrásiránnyal szemben eveztünk, de a közelünkbe becsapódó villámok, mennydörgések és néhol kisebb-nagyobb örvények is felejthetetlenné tették a kalandokat… Később, huszonéves koromban pedig a dunai luxushajókon adtam koncerteket, így lehetőségem volt megismerni a világ azon csodáit is, amikről előtte nem is sejtettem, hogy léteznek: a Duna - delta egészen különös és gyönyörű élővilágát vagy azt, ahogy a Duna hajnali 5-kor, napfelkeltekor, egy végtelen, hatalmas tengerbe ömlik és ezáltal ott be is fejezi hosszú (2850 km-es) útját… Órákig tudnék még mesélni a Dunáról:), de azt egy másik alkalommal talán…

Hogy miért pont ezt az öt népet választottam? Mert azt gondoltam, hogy ezek azok a népzenék, melyek szoros rokonságot, hasonlóságot mutatnak a magyar népzenével, ami lássuk be, nem is véletlen, hiszen ezek a népek egymás mellett éltek és élnek, így egymásra hatnak, befolyásolják egymást.

Essen szó elsőként a szlovákok zenéjéről! Tudjuk talán, hogy Bartók Béla nemcsak a magyar népdalokat gyűjtötte, de a határon túli magyarok, mi több, a távol-keleti kultúrák (Bali-szigetek, Indonézia…) zenéjével is foglalkozott, így a szlovák területeken is kutatta a zenei hagyományokat. Számos zenekari-és kórusművében találkozhatunk a fellelt kincsekkel, hisz sokszor ezeket a népdalokat dolgozza fel, alakítja át Bartók. Egyik leghíresebb vegyeskari, zongorakíséretes darabja a “Négy szlovák népdal”, mely gyakorlatilag négy különböző hangulatú, tempójú éneknek a füzére. Az első, “Lányát az anya” kezdetű dal egy igen különleges hangsorra (“pikárdiai eol”) épül.

A hangsorokról, skálákról szintén rengeteget tudnék mesélni, mert egy elképesztően izgalmas és szerteágazó világ, de majd erről is egy másik alkalommal beszélgetünk. Ebben a dalban például a “természetes moll” skála (szolmizálva: lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá) két hangja is módosul, így egy kvázi moll-dúr hangzást kapunk, és talán ennek is köszönhető a “pikárdiai eol” elnevezés. Gondolom, hogy nem sűrűn találkozunk ezzel a mindennapjainkban, pedig a “Kecskemét is kiállítja…”, a “Te vagy a legény, tyukodi pajtás” és más toborzó és kuruc nótáink is a fent említett hangsorra épülnek.
A következő pár percben improvizálni fogok az előbb tárgyalt, érdekes moll-dúr hangzású skálának a segítségével és közben finoman becsempészem a kottán található, “Lányát az anya” kezdetű dalocskát…. Vajon hol bukkan fel először a dallam?

"Lányát az anya" című dalra improvizáció

Ki volt az első magyar népdalgyűjtőnk? - Vikár Béla. Fonográffal (mai iPhone előde) járta az országot az 1890-es években, hogy az idős bácsik, asszonyok, parasztok énekét felvegye, majd lejegyezze. Mivel ő maga nem volt zenész, csak a szövegeket tudta leírni, így később Bartók volt az, aki a dallamokat is rögzítette. Vikár Béla munkássága más szempontból is nagyon fontos nekünk, magyaroknak, mert ő fordította le a finn “Kalevala” című eposzt. Emléktábláját pedig Pécsett megtekinthetjük a régi Csorba Győző könyvtár falán.
Kodály Zoltán és Bartók Béla gyűjtéseiről pedig azt hiszem, hogy mindannyian tudunk. Munkájuk gyümölcseként számos kötetben ismerkedhetünk a több ezer gyönyörű népdalunkkal, melyeket a mai napig nagy örömmel énekelünk, akár eredeti mivoltukban, akár különböző feldolgozásokban.
Általános iskolai és szolfézs tanulmányainkra visszagondolva talán emlékszünk, hogy a magyar népdalokat két fő csoportba tudjuk osztani: ősi és új stílusú népdalok. A régi énekeinket is ketté tudjuk bontani az alapján, hogy a dallamuk ereszkedő vagy emelkedő, az előadásmódjuk parlando (elbeszélve) vagy tempo giusto (feszesen), a hangsoruk pedig pentaton vagy akár 7 fokú skálára épülő. A közös éneklés élményét most sajnos írásban nem tudom visszaadni, pedig szerintem csodálatosan énekeltetek! Valamint bebizonyosodott, hogy az “Érik a szőlő” valóban kvintváltós népdal, a “Tavaszi szél” még mindig az egyik legszebb emelkedő típusú népdalunk, és az “Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő…” már új stílusú éneknek számít, a maga kupolás szerkezetével, “táncosabb” előadásmódjával.

Utazzunk tovább a Duna mentén!
Ha azt mondom “Bubamara”, melyik film jut róla eszetekbe? (Hisz zongorázni most nem tudom a dalt…) A válasz: “Macskajaj”. Ki a szerző? - Goran Bregovic. Melyik országban járunk? - Szerbia.
Bartók Béla közel 2500 népdalt gyűjtött Horvátország, Dalmácia és az egyéb szerb és magyar lakta területeken. A délszláv országokban igen nagy hagyománya van a népzenének, népi zenekaroknak, tánccsoportoknak. Legfőbb és legtipikusabb körtáncuk a “KÓLÓ”, ami Szerbiában, Horvátországban, Boszniában ezen a néven fut, Bulgáriában viszont “HORO” néven ismeretes. Maga a “kóló” szó is kört jelent. Egymásba kapaszkodva, legalább három tucat ember járja ezt a különös táncot, amiben az alaplépések viszonylag egyszerűen megtanulhatók, de a cifrázásokat már igen magas fokra viszik. Ha szeretnétek jobban elmélyülni a horvát és szerb zenékben, esetleg ismerkedjetek meg a “Vujicsics Ensamble” felvételeivel, akik magyar származásuk ellenére, kimondottan délszláv muzsikát játszanak. Vujicsics Tihamér (az együttes vezetője) gyűjtéseiből származnak többnyire azok a dalok, amelyeket feldolgoznak.
A “Madarac” vagy “Malo kolo” című számaik például remekül tükrözik a délszláv zene stílusjegyeit és hangulatát. A dallamot más és más hangszerek játsszák, köztük az igen jellegzetes harmonika, furulya vagy éppen a tambura. Mi is az a tambura? Nem más, mint egy hosszú nyakú pengetős hangszer, lantféle, amit mi az Alföldön citerának vagy tökciterának hívunk. Érdekes, hogy állítólag a “zongora” szavunk a régi “zengő tambura” kifejezésből ered….

A bevezetőmben említett huszonéves korszakomban, amikor “dunai hajós” lehettem, egy csodálatos kirándulással gazdagodhattam, mielőtt a folyó a Fekete-tengerbe ömlött. Ez az élmény ihlette az “Egy képeslap Arbanassiból” című darabomat. Arbanassi Bulgáriában egy aranyos mediterrán kisváros, amely lenyűgözött az építészetével, a festői szépségű természeti adottságaival, a karakterével, a sikátoraival, a sopszka salátájával, a templomokban található különleges ikonfestészetével. Számomra azonban a bolgárok népzenéje is hasonlóképpen érdekes és izgalmas, hiszen egyszerre építkezik az antik, török, gregorián és bizánci elemekből. A ritmusviláguk pedig egészen egyedülálló az aszimmetrikus, páratlan metrumoknak köszönhetően, így a dalok sokszor nem a jól ismert 4/4-edben vagy 3/4-edben csendülnek fel, hanem 5/8-ad, 7/8-ad, vagy akár 3 + 3 + 2 nyolcadban.
Nekünk magyaroknak nagyon nehéz játszani és megtartani ezeket a ritmusokat, mert a fülünk és agyunk többnyire a páros lüktetéshez szokott. De semmi sem lehetetlen, csak gyakorolni kell!
Én egy kicsit beleástam magam a bolgár ritmusvilágba, az előadás apropóján is, így most mindhárom metrumban fogok Nektek rögtönözni:

5/8-adra improvizáció

7/8-adra improvizáció

3+3+2 nyolcadra improvizáció

A bolgár népzenében két érdekes hangszert érdemes megemlíteni: a kavalt, ami egy perzsa eredetű fúvós hangszer, illetve a gadulkát, ami pedig egy 3 húrral rendelkező, vonós hangszer. Mindkettőnek jellegzetes hangzása van.

Ha most tehetném, játszanék Nektek a “Román népi táncok” című zongoradarabból és kitalálnátok esetleg, hogy melyik ez a mű, és ki a szerzője? Ennek híján viszont én elárulom, hogy Bartók Béla nevéhez fűződik ez a több tételes kompozíció. És lassan véget is ér a mi kis közös virtuális dunai kirándulásunk….

Bartók Nagyszentmiklóson született 1881-ben, ami a romániai Temes megyében található. Mindig is szívén viselte az ott élő magyarok és románok sorsát. A román népzene pedig annyira érdekelte, hogy még a román nyelvet is megtanulta. Körülbelül 3500 népdalt jegyzett le a különböző területeken, többek között Arad, Bihar, Hunyad, Kolozs, Szilágy, Máramaros, Szatmár, Szeben, Temes, Torda megyékben. Nemcsak a “Román népi táncok” tartalmaz román népdalokat, de a “Román kolinda dallamok” című zongorára írt szerzeménye is.

De mik is a kolindák? Olyan karácsonyi és újévi énekek, melyek igen változatosak, jellegzetes bolgár ritmusúak, és a legények házról házra járva énekelték őket.
A kolindákon kívül ismeretesek Bartók gyűjtéséből a siratók, a hangszeres tánczenék, és az egyéb olyan egyszólamú, alkalomhoz nem köthető énekek, melyek más és más érzelmeket fejeznek ki.

Rajtunk kívül még két országban hívják Karácsonynak a Karácsonyt: Románia és Moldova.
Arra gondoltam, hogy az előadásom végén, a “szokásos” karácsonyi dalaink helyett, énekeljünk el együtt egy kevésbé ismert román karácsonyi éneket! Nem muszáj románul előadni… A címe:
“Steaua sus rasare”/ “A bright star rises”

Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek és, hogy lelkes, aktív résztvevői voltatok az előadásomnak! És ismét köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehettem és egy kellemes órát tölthettem veletek!

Nagyon áldott karácsonyi ünnepeket és egészségben, örömökben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Vannak zenék, amik veszélyesek a mit sem sejtő hallgatóra nézve: akár akarja, akár nem, beszippantják, függővé teszik, kiszívják a lelkét, hátrahagyják a testét. Aztán előfordulnak az olyan még veszélyesebb zenék, amik egy nagyobb embercsoportot képesek uralmuk alá gyűrni és elbánni vele ugyanígy - mint ahogy azt tették Wagner operái is egykoron. Aki megérezte, hogy az érzékenység és a nagyság összeadódva előbb-utóbb súlyos árat követel, mint pl. Nietzsche, az menekült, amerre és ahogyan csak tudott (késve), vagy legalábbis trükkökhöz folyamodott, ahogy tette Odüsszeusz a szirénekkel.

Mindezekkel szemben vannak az olyan zenék, amik egyszerűen csak önzetlenül gyönyörűek. Rabul ejtenek, beléd épülnek, de mégis megtarthatod a lelkedet. Ilyenek a korábban már bemutatott Vashti Bunyan korai dalai, King Crimson Trio-ja... Jó ezeket birtokolni belül, és jó az a tudat, hogy már nem kell többé hallgatni ahhoz, hogy az emlékezetünkből bármikor átérezhessük őket.

Aldous Harding akármelyik csoportba tartozhat, de viszont ha nem szelidítjük meg, akkor elég veszélyes lehet. Az új-zélandi származású énekesnő az elmúlt tíz év során jelentős elismertséget szerzett a világban: személyes, belső témákat kiéneklő dalait hol gyermekien rezonáló, hol csípős öreg anyóka színében, de többnyire épp mindkettőben egyszerre szólaltatja meg, mindig őszintén, egyszerűen, ékes és tiszta angol nyelven, ami már önmagában is elég furcsa konstrukció, és akkor még nem beszéltünk kissé megszállott, mindenkit magába szippantó színpadi kiállásáról. Kezdeti, az indie-folk archaizáló de jelenkori problémákkal foglalkozó hangulatvilágából az évek során áttért egy egyedi popzenei ösvényre, járva az útjait valahol eredeti önmaga, Björk, Nana Mouskouri és Nina Hagen között, de már inkább easy listening kiadásban. Tehát van egy jókora zenei önmozgása, és mi most ennek a folyamatnak az elejére ugrunk: különösebb magyarázat nélkül tehát ez alkalommal inkább a legelső albumáról írnék, mint az azt követőkről.

Ennek az albumnak a borítóján a 2014-es, akkor 24 éves Aldous Harding látható, aki úgy fest, mintha a legközelebbi dohánybolt eladója kiugrott volna egy szusszanásra a szomszéd elhagyott telek bejáratához. Ha nem a zenéjét ismertem volna előbb, igazán nem tudnám, hogy mire számítsak: de az fix, hogy "gótikus folk"-címkézésű albumra nem. Viszont a tekintet: nos, az végig mélyen benne van ezekben a dalokban. Keserű, elveszett, kimért és büszke. Mindegyik dala hordozza ezt: még a leginkább játékos, Beast című dalra sem tudom azt mondani, hogy vidám, és a leginkább táncos Hunter-re sem, hogy örömtánc: megérintenek, megáll a kezemben a munka, ha hallgatom őket, és csak jó esetben nem fakadok zokogásra. Kevés is elég belőle, de annyi viszont kell ahhoz az élethez, amit nem megélni nem szabad. És ilyen értelemben tényleg nagyon-nagyon nem folk már ez a zene.

A dalok bemutatása előtt még annyi megjegyzésem lenne, hogy az egyikhez-másikhoz készült videók szerintem félreértelmezőek és olyan irányban tolják el a hangsúlyt, amire a fentiek tudatában semmi szükség - ez aztán a későbbi albumok videóira még inkább igaz, ezért azon az állásponton vagyok, hogy a képi kíséret kiiktatásával inkább csak hallgatom őket, és ezt is ajánlom az olvasónak. Az alábbiakban bemutatott négy felvételt is csak hang formájában emelem ki az albumról, szövegükkel.

A No Peace a meghasonlott remete balladája: minden közel van hozzá, így a végzete is; és mindentől távol sem találja meg saját békéjét – de őt sem találja meg senki.

No Peace

I live in a small pale house
A moment's march from the beach
My day is growing near

And here I find no peace at all
And here I find no peace at all

I hear the summer sounds
Silent only we keep on
The dirt in my fingerprint
Left roads winding on your peeling skin

And here I find no peace at all
And here I find no peace at all

I live in a small pale house
A moment's march from the beach
My day is growing near

And here I find no peace at all
And here I find no peace at all

~

A Beast első részében az aggódó gazdasszony kérdezi, hogy mégis ki adott enni a fenevadnak. Majd nyomtalanul szerepváltás jön, és ugyanaz a csípős hang fenevadként kérdez és követel viszont.

Beast

Who took that bone to the beast?
Who led it back to grace and gave it fire for its feast?
Who took that bone to the beast?
Now it lies breathing peacefully
All hope lies underneath

Why breed a boy for his meat
To teach the child cruel rituals of ruin to repeat?
Why leave a heart in the heat
'Till the marble bath that held the truth lies broken at your feet?

Bring me a man who is sweet
A quiet son of whom intends to never taste defeat
For I've seen a soul drag its feet
And come to rest inside a life with nothing left to eat

~

A Hunterben is hasonlóan észrevétlenül járunk oda-vissza az otthon maradó háziasszony és a vadászni járó, de üres kézzel érkező férfi egymásra irányuló szókapcsaiban. Ismerjük, milyen az, amikor szimbolikus tetteink a legtöbb, amit egymásért megtehetünk. Kölcsönös bizalom, elismerés, egymásnak-kiszolgáltatottság és a félelem, hogy a másiknak nincs szüksége rám.

Hunter

He's a hunter, he's a good man
Be brave when he brings you nothing home
He's a hunter and a good man
Be brave when he brings you nothing home

In the garden, you are Adam and Eve
You don't need me
In the garden, you are Adam and Eve
You don't need me

I am bleeding in the river
She knows I do not run
I am bleeding in the river
She knows I do not run

He's a hunter, he's a good man
Be brave when he brings you nothing home
He's a hunter and a good man
Be brave when he brings you nothing home

In the river, he has fallen
His blood begins to run
In the river, he has fallen
His blood begins to run

He's a hunter, he's a good man
Be brave when he brings you nothing home
He's a hunter and a good man
Be brave when he brings you nothing home

~

A Stop Your Tears az album nyitófelvétele. Egy lélek összes, szerettei iránt érzett aggodalmának és a saját élete iránt érzett bizonytalanságának közepébe zuhanunk vele. Jelenetei: álomképeink közti röpke valóságra-ébredéseink. Megváltás, azokért amiket tettünk és amik történtek velünk: nincs, nem is lehet, és nincs is kitől kérnünk.

Stop Your Tears

I will never marry my love
I will die waiting for the bells
Death, come pull me underwater
I have nothing left to fear from hell

I was gifted at the music
I was born the day the year was new
Someone has stolen all the water
I keep the pills inside an urn
Lord, show me my daughter
Show me her before she burned

We go walking in the hallways
Now and then a record gives a tune
Sometimes we hang from our chambers
Baudelaire in the afternoon
The yellow rose is a stranger
The devil’s invitation in bloom

I stand looking at my chamber
There are many things upon the floor
The blade is ready for the slaughter
The Virgin Mary hangs on the door
I will arrive at death’s border
Take back the cover God has torn from me

I am at the river with baby
Her father enters with a leap
Hold her head above the water
She is pale against the stream
I am the horse beneath his daughter
He is the mountain underneath

Az album többek között itt hallgatható meg egészében: https://aldousharding.bandcamp.com/album/aldous-harding

A kereszténység tele van ősi, pogány vagy keleti eredetű rituálé-formák megszelidített változataival. Vagy épp fordítva, azok jártak oda-vissza – ki tudja.
Tavaszi áldozat - húsvét - Platón Phaidónja.
Az életünk részei, használjuk őket és vissza-vissza térünk hozzájuk.
Mostanában lassan de elkezdtem értelmezni és a magam számára megnevezni azokat a fogalmakat, amikbe belenőttem és amiket gyerekként egy egészen más értelemben éltem meg.
Ezek között az egyik a feltámadási körmenet, amin gyerekként a következő dolgokat figyeltem meg: lezárták miattunk a Fiskális út forgalmát, egy furcsa dalt énekeltek végtelen hosszan, elcsúszva egymástól, időnként megállva, csengetve.
A dallamot alapvetően szomorúnak éltem meg, de amikor elkezdtem feltárni ezt az egészet, azzal szembesültem, hogy nem az: lehetne gyorsan, ünnepelve is énekelni, hiszen arról szól, hogy feltámadt Krisztus e napon. A "hivatalos" dallama egy kicsit más, mint amire én emlékszem, de a saját feldolgozásomban az általam ismert verziót használtam: egy nagyobb méretű virtuális énekkar adja elő, teljesen szintetikus csilingelésekkel, belerontásokkal és összeállásokkal - nem végtelenül, de sokszor.

Az alábbi feldolgozás három különböző verziót mutat.
Az egyik a tiszta kórushang; a másik egy olyan változat, ami a körmenetet messze távolról mutatja, természeti hangok között, és még azoknál is halkabb a kórus és a harang; a harmadik pedig egy videó, ami mindegyikből egy kicsi.

Íme a harmadik:

Valamint az első és második:

A feldolgozásból kétpéldányos kislemez is készült, aminek egyik oldalán csak a gépi-népi kórus, másikon csak a természethang hallható.

Boldog Húsvétot!

Tavaly munka közben újra elkezdtek előjönni a dallamaim, és télre lassan megérett egy adag, így december-januárban kompozíciókat faragtam belőlük: hangszerelést, szövegeket, fotókat készítettem hozzájuk, címük lett, mígnem összeállt a koncepció. Az így létrejött album, az Erdősáv-dalok mai szemmel arról a biztonságérzetről szól, ami a társadalomban időről-időre megtörik, miközben az általunk hátrahagyott természetben folyamatosan újraszületik. Ismerjük mind ezt az állapotot: sokáig minden kiegyensúlyozott, terveink vannak, és egyszercsak egy külső jel azt mondja, hogy most minden megváltozik, pakolni és indulni kell. Nem gondoltam akkor még, hogy ez az érzés összekapcsolódik majd a körülöttünk és felettünk zajló történelemmel, ezért most sajnos azt kell mondanom, hogy az album egy egészen boldog, de hamis biztonságérzettel teli tegnapból szól át a jelennek: "Megmosakszunk patakodban és felhullasz ránk élettelen város. // Leestünk a füvek közé, // és innen légzünk reményt fel.". (A fűszálakhoz).

Az Erdősáv-dalok albumot egy képzeletbeli kamarazenekarnak és kisebb létszámú kórusnak írtam.
Az egyes szereplőknek saját identitásuk, gyengeségeik és erősségeik vannak, és mindegyikük egészen szintetikus. Úgy tűnik, hogy a természetközeliség és annak teljes ellentéte valamiért jól megfér egymással a hangok birodalmában.
A szövegek többnyire magyar nyelvűek, de a szótagok fel vannak cserélve és kórus-szerűen rétegeztem is őket, így csak töredékeket lehet belőlük kihallani. Pedig amúgy fontosak a szövegek illetve az erdősáv zárójelbe tett, még ilyen formában sem kimondott gondolatai, ezért is csatlakozik a kiadványhoz egy magyar és angol nyelvű szövegfüzet, ami alapján akár együtt is lehet énekelni a dalokat - kicsit nehéz, de végülis miért ne. Kodály országában így képzelek el egy 21. századi hibrid kórust.

Utolsó levelek - projektfile

Az erdősáv-dalok a dióbél kiadó oldalán ismerhető meg, de elérhető a szokásos digitális csatornákon is, pl. bandcamp (amit épp tegnap vett meg egy lövöldözősjáték-fejlesztő cég, khm), spotify (róla sem hallunk sok jót), apple music, deezer stb.

Néhány felvételhez készítettem videót is, ezek itt találhatóak:

A kiadvány létrehozásában segítettek:
Mastering - Nagy Roland
Angol nyelvű lektor - Erdész Fanni
Fotódokumentáció - Horváth Gábor
Köszönöm nekik a gyors és szép munkát.