Méry Rebeka kislemezeiről

A Petőfi felhő 2023-as pályázati felhívása kapcsán készült Petőfi-feldolgozásokról tervezek írni, de a támogatott 200 dalból csak 39-et találtam meg (youtube-playlist itt), így nincs még elegendő anyagom hozzá. Addig viszont bemutatok egy alkotót, akinek a nevével ott találkoztam, és beleillik a Faluság zenei rovatának eddigi vonalába.

Méry Rebeka 2022 környékén bukkant fel, és 2023-ban már két lemezt is megjelentetett, ezek mellett rövidebb single megjelenései voltak. Úgy tűnik, hogy a nagyobb formátumú lemezei egészen hagyományos, felvidéki-népzenei előadások, a kisebbek pedig az újabb irányokat keresgélik. És hozzám valamiért ez utóbbiak állnak közel, amikről ezt írja: "népdalok továbbdúdolása, hangulatok, népdalok melankolikus álomvilágból, mélység, szakralitás" (recorder).
Valahol itt és így csatlakozhat természetes módon a jelenkor a hagyományra vagy fordítva: az öröknek számító érzések és hangulat keresik meg az előzményeket, kezdve el továbbgondolni, -formálni azokat. Szóval ebből a szempontból kislemezes megjelenései egy nagyon izgalmas irányt vázolnak fel, ahol az indie és indie folk (ő a dream folk-ot használja, de azért az eléggé más, lásd itt) perspektíváit nyitogatja azon alapokról, amit a hagyományos népzenei interpretáció ad neki. Ez egy nagyszerű konstrukció, amit egyébként egy másik, szintén szlovák kötődésű alkotónál, Adela Mede-nél is megtalálhatunk, csak ott a szlovák-magyar-angol nyelviségben és elektronikus zenei kiterjedésben.

enter image description here A kép forrása: insta

Visszatérve, a következőkben három ilyen továbbdúdolásról írok, abban a sorrendben, ahogy szerintem egymás után következnek.

A Folyóvíz lenne a már szóban forgó Petőfi-feldolgozás: megtartotta a felhívásban írt szabályokat, vagyis a minimum 4 eredeti sort, a többit pedig hozzáköltötte, és mindez mellett megtalálta azt a három akkordot, amiből ehhez a témához nem kell több. Kevés eszközzel, több énekhang-réteggel dolgozik, és végeredményben egyszerűen tisztának nevezném, de akár varázslatosnak is, amennyiben az a mindennapi dolgok mély megélése.

A Szeretném itthagyni elsőre arra emlékeztet, mintha Aldous Harding első albumán a No Peace (róla itt írtam) pozitív életerővel töltődött volna fel. Na, hozzá képest ez a dal egyáltalán nem melankolikus: elvágyódása ugyanis nem a megszűnés, hanem a magányba, a természetbe való elvágyódás. Nagyon szépek a refrén-kórusai ("ott hallgatnám a lombok suttogását" stb.) és a rezonáló e, é és i hangjai, és ez is inkább kántálós-himnikus, a pszichedélikus folkhoz közelítő jellege miatt erős. A dob-alap nélkül jobban működne szerintem, egy kicsit nem illik bele.

A Messzire is az elvágyódás dala: akár kantátának (angoloknál anthem, himnusz) is érthető, de itt már csak a szöveg emlékeztet a népiségre. Elektromos gitárja és éteri jellege Henri Gonzo papírsárkányait is megidézi (pl. A tenger arcát), de akkor is, ez egy kortárs folk. Az előző számmal ellentétben szerintem a dob itt jól működik, és az egész hangszerelés erős egységet képez.

A videóval kapcsolatban viszont az a véleményem, hogy nagyon leegyszerűsíti az egészet az a dramaturgia, miszerint az előadó különféle réteken, gitárral a hátán sétál, majd találkozik egy lóval. Ebben a felállásban léteznek sokkal egyszerűbb kivitelű de mégis transzcendens példák: pl. Lau Nau: Painovoimaa, valoa c. dala, ami egy átlagosnak tűnő gombolyagsétáltatásból kinövő kozmológia, vagy Aldous Harding Horizon-ja (talán az egyetlen videó, amit ajánlok tőle), ami pedig ki tudja miről szól, de van benne rét, fehér ruha és állandó, mindent letaglózó feszültség.

A többi számról nem írok, akit érdekel, hallgasson bele! Linkek alul.

És ha továbbiak is érdekelnek, a fentiek alapján, az abból kialakult szemszögből ajánlom meghallgatni legutóbbi, egyházzenei témájú albumát (Dicsérjed az Istent - Felvidéki népénekek) is az Olvasónak.

Ajánlott linkek: - Youtube-csatorna - Facebook-oldal


2023. január 4-i kiegészítés A bejegyzés megjelenése után Weber Kristóf zeneszerző kollégám írt egy kommentárt, amit az ő engedélyével ide is bemásolok:

"Engem ki lehet kergetni a világból, ha zenére alkalmazzák azokat a szavakat, hogy rítus, szakrális, meg spirituális. Oké, ez utóbbit itt nem mondja, de mondhatná. Mond helyette olyat, hogy varázszene, amivel szintén nem tudok mit kezdeni. Ha van egy zenei anyag, mint itt az 𝘐𝘮𝘢 számban a fríg dallam, ami olyan jellegzetes, hogy el se lehet cseszni, akkor nem értem, miért kap az egész egy monoton citeramusette-tet, mikor hallani a technikán, hogy többre képesek. Kínosan tartom azt is, hogy az énekes tisztán énekel, olyan műfajban, amely nem követeli meg a klasszikus intonálást. Csak szabályos rezgésű hangokat lehet hallani, ami a kilencvenes években terjedt el a folkban, mikor azt még világzenének hívták. A kínosan tiszta rendszer viszont elveszi a meglepetés erejét. Végül ami tényleg tetszik benne, az nem is az, amit csinál, hanem az amit nem csinál: a beigért szsktalitásnak hálistennek nyoma sincs, ez egy sima kontempláció. Kicsit azért lehetne több, mert a második percben elkezdtem unni. De persze nyilván bennem van a hiba, előtte Szviridovot hallgattam, na az tényleg szakrális, bár a szerzője nem annak szánta."

Lau Nau: Aphrilis

A Faluság blog olvasói már találkozhattak zenei ajánlókkal korábban - ezek apropóját azok az albumok adják, amik nem feltétlenül új megjelenésűek, de épp akkor valamiért fontosak. Lau Nau neve is felbukkant már nálunk 2018-ban, amikor a finnek és a lovak kapcsolata volt a téma. Most a legújabb, Aphrilis c. albuma kapcsán írok róla újra.

caption - sosem látszik Lau Nau kazettaborító, 2020 ~ infó itt

A finnek zenéje több okból is érdekel, egyrészt azért mert Inez nővérem ott él, másrészt az olyan előadók miatt, mint az egykori Pan Sonic, Jimi Tenor vagy a Sähkö és a Fonal kiadók tevékenysége. Rögtön ide kívánkozik a Fonal bandcamp-oldalának mottója: "Maradj mindig kicsi, őrizd a meleget, soha ne fogyj el, soha ne add fel, a remény ott van, ahol a szív is!"
Biztos vagyok benne, hogy van összefüggés a kreativitást támogató iskolarendszer és a művészileg (ilyen) produktív közeg létrejötte és működése között.

enter image description here Chorus Sinensis, 2022 ~ infó itt

Node visszatérve, Lau Nau eddigi, igencsak kiterjedt munkásságát összegezve azt vettem észre, hogy 2012 előtti albumai (a Kuutartha és a Nukkuu) jellemzően kísérleti-improvizatív zenék, azt követően pedig egyre inkább tonális, harmonikus és komponált jegyeket kezdenek ölteni. A kettő között a 2012-es, Valohiukkanen c. albuma lehetett a határterület: szerintem ez a legizgalmasabb megjelenése, az eddig sorolt jelzők tudatos használata mellett itt már szabad, játékos, sőt, olykor táncos is tudott lenni. Ezt követően bár sokkal komolyabb témákkal kezdett foglalkozni, ezzel együtt viszont zenéje kiszámíthatóbb és szebb, de bizony kicsit unalmasabb is lett.
Közben a maga nyugis hangvételével ellentétben nagyon aktív: elektronikus zenei kitérő modulárszintiken és Buchla-n, filmhangterv és -zene a (borzasztó nehéz témát tárgyaló) Själö c. dokumentumfilmhez és sok-sok máshoz, installációk, performanszok és koncertek sora stb. Mindez egy kicsi, mindentőltávoli szigetről, család mellett menedzselve. Anyák=csoda.

enter image description here A Poseidon c. album borítója ~ infó itt

A bejegyzésem tárgyát képező Aphrilis idén novemberben, három évnyi munkát követően jelent meg. Téma-felütését tekintve az ókori himnuszokra emlékeztet: az élő, halandó ember köszönti az örökkönvalót, ez esetben különösen az áprilist, a tavaszt, és mindent, ami akkor előtérbe kerül: a kinyílást, az ébredést, a reményt, a Földet, és az életet, amit ad. Az ókoriakkal szemben markáns gondolati eltérés, hogy egy, már nem örökkévalónak tűnő és mindegyikünket túlélő, hanem sebzett és végesnek mutatkozó természetnek szólnak ezek a dalok. De szó sincs posztapokaliptikus előkesergésről, korántsem: "rossz dolgokat jósolsz. én csak nevetni akarok" ("Ennustatte huonoa. // Mä vaan haluan nauraa") mondja a címadó felvételben. Ez a mondat civilizációnk mottója is lehetne, amit persze lehet úgy is érteni, hogy ne törődj a külvilággal, de úgy is, hogy a világban betöltött szerepünk egyik fontos része az, hogy jó érzésekkel töltjük fel, és arra bíztat, hogy tegyük ezt.
Tiszta, mindent feltöltő, ihletett, transzcendens és mindennapi életünket egyaránt megszólító dalokat játszik Lau Nau, amik visszaemelik a tavaszt ünneppé, a Földet mindenséggé, amiben a megismerés felfedezés, és a mindenséget tekintve szerepe még a legkisebbnek is, sőt, talán a legkisebbnek leginkább fontos.

Bámuljuk, ahogy a fény törik
Földcsuszamlás: még nem hallottam hasonlót
Elszállnak a levelek a fákról, a só kihullik a tengerből
És honnan jön a fény?
Robbanások az égben?
A húrok a szélhez vannak hangolva,
disszonáns akkordokat játszanak

Nem találni négylevelű lóherét
Aranyhalak vannak a tóban
Segítsünk nekik elszökni,
Az árral szemben úsznak.

(Kielet on viritetty tuuleen, Szelekre hangolt húrok)

Mindebben a kapcsolathálózatban a mi szerepünk külösen fontos, mint ennek a véletlen konstellációnak a teremtményei, akik meg tudják nevezni a materiális világot annak szellemi mivoltában, és akik eközben az egymás közötti összekapcsolódást keresik. A végtelenséget akkor érezzük igazán, ha felismerjük végességünket.

Hallod-e, milyen könnyű a hang az erdőben?
Pókok szövik hálóikat
összekapcsolnak minket és titeket egymással

Hang-gravitáció, álom-sebesség.
Elkísérnek haza
hang-gravitációval, álom-sebességgel

Egy hajszálon függ, ami helyben tart minket,
ami pályán tartja a bolygónkat
Egy hajszálon függ, ami megóv attól,
hogy katasztrófából katasztrófába zuhanjunk

– énekbeszéli a Planeetta (Bolygó) c. felvételen.

Az utolsó, záró kompozíció (Seitsemäs taivas, Hetedik mennyország), vélhetően egy némafilmhez készült zene, finom szövetű instrumentális, improvizatív találkozás a '80-as évek végi minimál és a posztrock között. Magával sodró, könnyű, egyszerre visszavágyó, megszűnni és előrelépni akaró lezárás.
Összességében, nagyon jó hangvételt talált az alkotó egy olyan helyzetben, amikor az emberi civilizáció és a természet szembenállása és kibékíthetetlensége a narratíva: bíztat és kapaszkodót ad azzal, hogy megnevezi a természettel közös értékeinket.

Itt hallgatható, és a javasolt hallgatási sorrend az 1. számtól kezdődik, nem pedig onnan, ahonnan a Bandcamp ajánlja:

Az albumon zenélnek: Laura Naukkarinen, Samuli Kosminen, Pekko Käppi, Hermanni Yli-Tepsa, Matti Bye, Topias Tiheäsalo
Készült 2019 - 2022. között

https://beaconsound.bandcamp.com/album/aphrilis https://launau.com/2023/09/29/aphrilis/

Ha érdekelnek aktuális finn zenék, ajánlom a https://www.onechord.net/ weboldalt. Az Aphrilis pl. ezen a listán a 10. legjobb 2023-as pop(!)zenei album.

Ezúton is köszönöm Ineznek a fordítások javítását!

Duna menti népek zenéje előadás

Szeretettel köszöntök minden kedves érdeklődőt!
Mindig nagy öröm Ellendre jönnöm, nincs Ellen(d)emre… Még ha a “mindig” kissé költői túlzás is, hiszen ez a második alkalom, hogy előadást tartok Nektek! És remélhetőleg nem az utolsó…
A tavalyi találkozásunk, amikor a különböző korok művészeteiről beszélgettünk, nagyon szép élmény volt számomra és ezáltal felejthetetlen emlék is, hiszen nagyon sok kedves, segítőkész, érdeklődő és nem utolsó sorban együttműködő ember ült itt a közönség soraiban. Így már nagyon vártam ezt a mai alkalmat is!

A témaválasztásom - “A Duna menti népek zenéje” - nem véletlen.
A Duna számomra egy csoda a maga méltóságteljes és tekintélyt parancsoló mivoltával. Egy olyan rendkívül izgalmas folyam, amely átszelve fél Európát (tíz különböző országot), mindig más és más arculatát mutatja. Ahogy a Duna hömpölyög, úgy változnak a természeti képek, az időjárás, a nyelvek, a nemzetek szokásai, kultúrája és nem utolsó sorban a különböző népek zenéje.

Gyerekkoromban édesapámmal többször kajakoztunk a Dunán. Nemcsak az jelentette az izgalmat, hogy sodrásiránnyal szemben eveztünk, de a közelünkbe becsapódó villámok, mennydörgések és néhol kisebb-nagyobb örvények is felejthetetlenné tették a kalandokat… Később, huszonéves koromban pedig a dunai luxushajókon adtam koncerteket, így lehetőségem volt megismerni a világ azon csodáit is, amikről előtte nem is sejtettem, hogy léteznek: a Duna - delta egészen különös és gyönyörű élővilágát vagy azt, ahogy a Duna hajnali 5-kor, napfelkeltekor, egy végtelen, hatalmas tengerbe ömlik és ezáltal ott be is fejezi hosszú (2850 km-es) útját… Órákig tudnék még mesélni a Dunáról:), de azt egy másik alkalommal talán…

Hogy miért pont ezt az öt népet választottam? Mert azt gondoltam, hogy ezek azok a népzenék, melyek szoros rokonságot, hasonlóságot mutatnak a magyar népzenével, ami lássuk be, nem is véletlen, hiszen ezek a népek egymás mellett éltek és élnek, így egymásra hatnak, befolyásolják egymást.

Essen szó elsőként a szlovákok zenéjéről! Tudjuk talán, hogy Bartók Béla nemcsak a magyar népdalokat gyűjtötte, de a határon túli magyarok, mi több, a távol-keleti kultúrák (Bali-szigetek, Indonézia…) zenéjével is foglalkozott, így a szlovák területeken is kutatta a zenei hagyományokat. Számos zenekari-és kórusművében találkozhatunk a fellelt kincsekkel, hisz sokszor ezeket a népdalokat dolgozza fel, alakítja át Bartók. Egyik leghíresebb vegyeskari, zongorakíséretes darabja a “Négy szlovák népdal”, mely gyakorlatilag négy különböző hangulatú, tempójú éneknek a füzére. Az első, “Lányát az anya” kezdetű dal egy igen különleges hangsorra (“pikárdiai eol”) épül.

A hangsorokról, skálákról szintén rengeteget tudnék mesélni, mert egy elképesztően izgalmas és szerteágazó világ, de majd erről is egy másik alkalommal beszélgetünk. Ebben a dalban például a “természetes moll” skála (szolmizálva: lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá) két hangja is módosul, így egy kvázi moll-dúr hangzást kapunk, és talán ennek is köszönhető a “pikárdiai eol” elnevezés. Gondolom, hogy nem sűrűn találkozunk ezzel a mindennapjainkban, pedig a “Kecskemét is kiállítja…”, a “Te vagy a legény, tyukodi pajtás” és más toborzó és kuruc nótáink is a fent említett hangsorra épülnek.
A következő pár percben improvizálni fogok az előbb tárgyalt, érdekes moll-dúr hangzású skálának a segítségével és közben finoman becsempészem a kottán található, “Lányát az anya” kezdetű dalocskát…. Vajon hol bukkan fel először a dallam?


"Lányát az anya" című dalra improvizáció

enter image description here

Ki volt az első magyar népdalgyűjtőnk? - Vikár Béla. Fonográffal (mai iPhone előde) járta az országot az 1890-es években, hogy az idős bácsik, asszonyok, parasztok énekét felvegye, majd lejegyezze. Mivel ő maga nem volt zenész, csak a szövegeket tudta leírni, így később Bartók volt az, aki a dallamokat is rögzítette. Vikár Béla munkássága más szempontból is nagyon fontos nekünk, magyaroknak, mert ő fordította le a finn “Kalevala” című eposzt. Emléktábláját pedig Pécsett megtekinthetjük a régi Csorba Győző könyvtár falán.
Kodály Zoltán és Bartók Béla gyűjtéseiről pedig azt hiszem, hogy mindannyian tudunk. Munkájuk gyümölcseként számos kötetben ismerkedhetünk a több ezer gyönyörű népdalunkkal, melyeket a mai napig nagy örömmel énekelünk, akár eredeti mivoltukban, akár különböző feldolgozásokban.
Általános iskolai és szolfézs tanulmányainkra visszagondolva talán emlékszünk, hogy a magyar népdalokat két fő csoportba tudjuk osztani: ősi és új stílusú népdalok. A régi énekeinket is ketté tudjuk bontani az alapján, hogy a dallamuk ereszkedő vagy emelkedő, az előadásmódjuk parlando (elbeszélve) vagy tempo giusto (feszesen), a hangsoruk pedig pentaton vagy akár 7 fokú skálára épülő. A közös éneklés élményét most sajnos írásban nem tudom visszaadni, pedig szerintem csodálatosan énekeltetek! Valamint bebizonyosodott, hogy az “Érik a szőlő” valóban kvintváltós népdal, a “Tavaszi szél” még mindig az egyik legszebb emelkedő típusú népdalunk, és az “Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő…” már új stílusú éneknek számít, a maga kupolás szerkezetével, “táncosabb” előadásmódjával.

enter image description here

Utazzunk tovább a Duna mentén!
Ha azt mondom “Bubamara”, melyik film jut róla eszetekbe? (Hisz zongorázni most nem tudom a dalt…) A válasz: “Macskajaj”. Ki a szerző? - Goran Bregovic. Melyik országban járunk? - Szerbia.
Bartók Béla közel 2500 népdalt gyűjtött Horvátország, Dalmácia és az egyéb szerb és magyar lakta területeken. A délszláv országokban igen nagy hagyománya van a népzenének, népi zenekaroknak, tánccsoportoknak. Legfőbb és legtipikusabb körtáncuk a “KÓLÓ”, ami Szerbiában, Horvátországban, Boszniában ezen a néven fut, Bulgáriában viszont “HORO” néven ismeretes. Maga a “kóló” szó is kört jelent. Egymásba kapaszkodva, legalább három tucat ember járja ezt a különös táncot, amiben az alaplépések viszonylag egyszerűen megtanulhatók, de a cifrázásokat már igen magas fokra viszik. Ha szeretnétek jobban elmélyülni a horvát és szerb zenékben, esetleg ismerkedjetek meg a “Vujicsics Ensamble” felvételeivel, akik magyar származásuk ellenére, kimondottan délszláv muzsikát játszanak. Vujicsics Tihamér (az együttes vezetője) gyűjtéseiből származnak többnyire azok a dalok, amelyeket feldolgoznak.
A “Madarac” vagy “Malo kolo” című számaik például remekül tükrözik a délszláv zene stílusjegyeit és hangulatát. A dallamot más és más hangszerek játsszák, köztük az igen jellegzetes harmonika, furulya vagy éppen a tambura. Mi is az a tambura? Nem más, mint egy hosszú nyakú pengetős hangszer, lantféle, amit mi az Alföldön citerának vagy tökciterának hívunk. Érdekes, hogy állítólag a “zongora” szavunk a régi “zengő tambura” kifejezésből ered….

A bevezetőmben említett huszonéves korszakomban, amikor “dunai hajós” lehettem, egy csodálatos kirándulással gazdagodhattam, mielőtt a folyó a Fekete-tengerbe ömlött. Ez az élmény ihlette az “Egy képeslap Arbanassiból” című darabomat. Arbanassi Bulgáriában egy aranyos mediterrán kisváros, amely lenyűgözött az építészetével, a festői szépségű természeti adottságaival, a karakterével, a sikátoraival, a sopszka salátájával, a templomokban található különleges ikonfestészetével. Számomra azonban a bolgárok népzenéje is hasonlóképpen érdekes és izgalmas, hiszen egyszerre építkezik az antik, török, gregorián és bizánci elemekből. A ritmusviláguk pedig egészen egyedülálló az aszimmetrikus, páratlan metrumoknak köszönhetően, így a dalok sokszor nem a jól ismert 4/4-edben vagy 3/4-edben csendülnek fel, hanem 5/8-ad, 7/8-ad, vagy akár 3 + 3 + 2 nyolcadban.
Nekünk magyaroknak nagyon nehéz játszani és megtartani ezeket a ritmusokat, mert a fülünk és agyunk többnyire a páros lüktetéshez szokott. De semmi sem lehetetlen, csak gyakorolni kell!
Én egy kicsit beleástam magam a bolgár ritmusvilágba, az előadás apropóján is, így most mindhárom metrumban fogok Nektek rögtönözni:


5/8-adra improvizáció


7/8-adra improvizáció


3+3+2 nyolcadra improvizáció

A bolgár népzenében két érdekes hangszert érdemes megemlíteni: a kavalt, ami egy perzsa eredetű fúvós hangszer, illetve a gadulkát, ami pedig egy 3 húrral rendelkező, vonós hangszer. Mindkettőnek jellegzetes hangzása van.

Ha most tehetném, játszanék Nektek a “Román népi táncok” című zongoradarabból és kitalálnátok esetleg, hogy melyik ez a mű, és ki a szerzője? Ennek híján viszont én elárulom, hogy Bartók Béla nevéhez fűződik ez a több tételes kompozíció. És lassan véget is ér a mi kis közös virtuális dunai kirándulásunk….

Bartók Nagyszentmiklóson született 1881-ben, ami a romániai Temes megyében található. Mindig is szívén viselte az ott élő magyarok és románok sorsát. A román népzene pedig annyira érdekelte, hogy még a román nyelvet is megtanulta. Körülbelül 3500 népdalt jegyzett le a különböző területeken, többek között Arad, Bihar, Hunyad, Kolozs, Szilágy, Máramaros, Szatmár, Szeben, Temes, Torda megyékben. Nemcsak a “Román népi táncok” tartalmaz román népdalokat, de a “Román kolinda dallamok” című zongorára írt szerzeménye is.

De mik is a kolindák? Olyan karácsonyi és újévi énekek, melyek igen változatosak, jellegzetes bolgár ritmusúak, és a legények házról házra járva énekelték őket.
A kolindákon kívül ismeretesek Bartók gyűjtéséből a siratók, a hangszeres tánczenék, és az egyéb olyan egyszólamú, alkalomhoz nem köthető énekek, melyek más és más érzelmeket fejeznek ki.

Rajtunk kívül még két országban hívják Karácsonynak a Karácsonyt: Románia és Moldova.
Arra gondoltam, hogy az előadásom végén, a “szokásos” karácsonyi dalaink helyett, énekeljünk el együtt egy kevésbé ismert román karácsonyi éneket! Nem muszáj románul előadni… A címe:
“Steaua sus rasare”/ “A bright star rises”

enter image description here

Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek és, hogy lelkes, aktív résztvevői voltatok az előadásomnak! És ismét köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehettem és egy kellemes órát tölthettem veletek!

Nagyon áldott karácsonyi ünnepeket és egészségben, örömökben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Karó a sodrásban: Aldous Harding első albumáról

Vannak zenék, amik veszélyesek a mit sem sejtő hallgatóra nézve: akár akarja, akár nem, beszippantják, függővé teszik, kiszívják a lelkét, hátrahagyják a testét. Aztán előfordulnak az olyan még veszélyesebb zenék, amik egy nagyobb embercsoportot képesek uralmuk alá gyűrni és elbánni vele ugyanígy - mint ahogy azt tették Wagner operái is egykoron. Aki megérezte, hogy az érzékenység és a nagyság összeadódva előbb-utóbb súlyos árat követel, mint pl. Nietzsche, az menekült, amerre és ahogyan csak tudott (késve), vagy legalábbis trükkökhöz folyamodott, ahogy tette Odüsszeusz a szirénekkel.

Mindezekkel szemben vannak az olyan zenék, amik egyszerűen csak önzetlenül gyönyörűek. Rabul ejtenek, beléd épülnek, de mégis megtarthatod a lelkedet. Ilyenek a korábban már bemutatott Vashti Bunyan korai dalai, King Crimson Trio-ja... Jó ezeket birtokolni belül, és jó az a tudat, hogy már nem kell többé hallgatni ahhoz, hogy az emlékezetünkből bármikor átérezhessük őket.

Aldous Harding akármelyik csoportba tartozhat, de viszont ha nem szelidítjük meg, akkor elég veszélyes lehet. Az új-zélandi származású énekesnő az elmúlt tíz év során jelentős elismertséget szerzett a világban: személyes, belső témákat kiéneklő dalait hol gyermekien rezonáló, hol csípős öreg anyóka színében, de többnyire épp mindkettőben egyszerre szólaltatja meg, mindig őszintén, egyszerűen, ékes és tiszta angol nyelven, ami már önmagában is elég furcsa konstrukció, és akkor még nem beszéltünk kissé megszállott, mindenkit magába szippantó színpadi kiállásáról. Kezdeti, az indie-folk archaizáló de jelenkori problémákkal foglalkozó hangulatvilágából az évek során áttért egy egyedi popzenei ösvényre, járva az útjait valahol eredeti önmaga, Björk, Nana Mouskouri és Nina Hagen között, de már inkább easy listening kiadásban. Tehát van egy jókora zenei önmozgása, és mi most ennek a folyamatnak az elejére ugrunk: különösebb magyarázat nélkül tehát ez alkalommal inkább a legelső albumáról írnék, mint az azt követőkről.

Ennek az albumnak a borítóján a 2014-es, akkor 24 éves Aldous Harding látható, aki úgy fest, mintha a legközelebbi dohánybolt eladója kiugrott volna egy szusszanásra a szomszéd elhagyott telek bejáratához. Ha nem a zenéjét ismertem volna előbb, igazán nem tudnám, hogy mire számítsak: de az fix, hogy "gótikus folk"-címkézésű albumra nem. Viszont a tekintet: nos, az végig mélyen benne van ezekben a dalokban. Keserű, elveszett, kimért és büszke. Mindegyik dala hordozza ezt: még a leginkább játékos, Beast című dalra sem tudom azt mondani, hogy vidám, és a leginkább táncos Hunter-re sem, hogy örömtánc: megérintenek, megáll a kezemben a munka, ha hallgatom őket, és csak jó esetben nem fakadok zokogásra. Kevés is elég belőle, de annyi viszont kell ahhoz az élethez, amit nem megélni nem szabad. És ilyen értelemben tényleg nagyon-nagyon nem folk már ez a zene.

enter image description here

A dalok bemutatása előtt még annyi megjegyzésem lenne, hogy az egyikhez-másikhoz készült videók szerintem félreértelmezőek és olyan irányban tolják el a hangsúlyt, amire a fentiek tudatában semmi szükség - ez aztán a későbbi albumok videóira még inkább igaz, ezért azon az állásponton vagyok, hogy a képi kíséret kiiktatásával inkább csak hallgatom őket, és ezt is ajánlom az olvasónak. Az alábbiakban bemutatott négy felvételt is csak hang formájában emelem ki az albumról, szövegükkel.

A No Peace a meghasonlott remete balladája: minden közel van hozzá, így a végzete is; és mindentől távol sem találja meg saját békéjét – de őt sem találja meg senki.

No Peace

I live in a small pale house
A moment's march from the beach
My day is growing near

And here I find no peace at all
And here I find no peace at all

I hear the summer sounds
Silent only we keep on
The dirt in my fingerprint
Left roads winding on your peeling skin

And here I find no peace at all
And here I find no peace at all

I live in a small pale house
A moment's march from the beach
My day is growing near

And here I find no peace at all
And here I find no peace at all

~

A Beast első részében az aggódó gazdasszony kérdezi, hogy mégis ki adott enni a fenevadnak. Majd nyomtalanul szerepváltás jön, és ugyanaz a csípős hang fenevadként kérdez és követel viszont.

Beast

Who took that bone to the beast?
Who led it back to grace and gave it fire for its feast?
Who took that bone to the beast?
Now it lies breathing peacefully
All hope lies underneath

Why breed a boy for his meat
To teach the child cruel rituals of ruin to repeat?
Why leave a heart in the heat
'Till the marble bath that held the truth lies broken at your feet?

Bring me a man who is sweet
A quiet son of whom intends to never taste defeat
For I've seen a soul drag its feet
And come to rest inside a life with nothing left to eat

~

A Hunterben is hasonlóan észrevétlenül járunk oda-vissza az otthon maradó háziasszony és a vadászni járó, de üres kézzel érkező férfi egymásra irányuló szókapcsaiban. Ismerjük, milyen az, amikor szimbolikus tetteink a legtöbb, amit egymásért megtehetünk. Kölcsönös bizalom, elismerés, egymásnak-kiszolgáltatottság és a félelem, hogy a másiknak nincs szüksége rám.

Hunter

He's a hunter, he's a good man
Be brave when he brings you nothing home
He's a hunter and a good man
Be brave when he brings you nothing home

In the garden, you are Adam and Eve
You don't need me
In the garden, you are Adam and Eve
You don't need me

I am bleeding in the river
She knows I do not run
I am bleeding in the river
She knows I do not run

He's a hunter, he's a good man
Be brave when he brings you nothing home
He's a hunter and a good man
Be brave when he brings you nothing home

In the river, he has fallen
His blood begins to run
In the river, he has fallen
His blood begins to run

He's a hunter, he's a good man
Be brave when he brings you nothing home
He's a hunter and a good man
Be brave when he brings you nothing home

~

A Stop Your Tears az album nyitófelvétele. Egy lélek összes, szerettei iránt érzett aggodalmának és a saját élete iránt érzett bizonytalanságának közepébe zuhanunk vele. Jelenetei: álomképeink közti röpke valóságra-ébredéseink. Megváltás, azokért amiket tettünk és amik történtek velünk: nincs, nem is lehet, és nincs is kitől kérnünk.

Stop Your Tears

I will never marry my love
I will die waiting for the bells
Death, come pull me underwater
I have nothing left to fear from hell

I was gifted at the music
I was born the day the year was new
Someone has stolen all the water
I keep the pills inside an urn
Lord, show me my daughter
Show me her before she burned

We go walking in the hallways
Now and then a record gives a tune
Sometimes we hang from our chambers
Baudelaire in the afternoon
The yellow rose is a stranger
The devil’s invitation in bloom

I stand looking at my chamber
There are many things upon the floor
The blade is ready for the slaughter
The Virgin Mary hangs on the door
I will arrive at death’s border
Take back the cover God has torn from me

I am at the river with baby
Her father enters with a leap
Hold her head above the water
She is pale against the stream
I am the horse beneath his daughter
He is the mountain underneath

Az album többek között itt hallgatható meg egészében: https://aldousharding.bandcamp.com/album/aldous-harding

Föltámadt

A kereszténység tele van ősi, pogány vagy keleti eredetű rituálé-formák megszelidített változataival. Vagy épp fordítva, azok jártak oda-vissza – ki tudja.
Tavaszi áldozat - húsvét - Platón Phaidónja.
Az életünk részei, használjuk őket és vissza-vissza térünk hozzájuk.
Mostanában lassan de elkezdtem értelmezni és a magam számára megnevezni azokat a fogalmakat, amikbe belenőttem és amiket gyerekként egy egészen más értelemben éltem meg.
Ezek között az egyik a feltámadási körmenet, amin gyerekként a következő dolgokat figyeltem meg: lezárták miattunk a Fiskális út forgalmát, egy furcsa dalt énekeltek végtelen hosszan, elcsúszva egymástól, időnként megállva, csengetve.
A dallamot alapvetően szomorúnak éltem meg, de amikor elkezdtem feltárni ezt az egészet, azzal szembesültem, hogy nem az: lehetne gyorsan, ünnepelve is énekelni, hiszen arról szól, hogy feltámadt Krisztus e napon. A "hivatalos" dallama egy kicsit más, mint amire én emlékszem, de a saját feldolgozásomban az általam ismert verziót használtam: egy nagyobb méretű virtuális énekkar adja elő, teljesen szintetikus csilingelésekkel, belerontásokkal és összeállásokkal - nem végtelenül, de sokszor.

Az alábbi feldolgozás három különböző verziót mutat.
Az egyik a tiszta kórushang; a másik egy olyan változat, ami a körmenetet messze távolról mutatja, természeti hangok között, és még azoknál is halkabb a kórus és a harang; a harmadik pedig egy videó, ami mindegyikből egy kicsi.

Íme a harmadik:

Valamint az első és második:

A feldolgozásból kétpéldányos kislemez is készült, aminek egyik oldalán csak a gépi-népi kórus, másikon csak a természethang hallható.

Boldog Húsvétot!

enter image description here

Erdősáv-dalok

enter image description here

Tavaly munka közben újra elkezdtek előjönni a dallamaim, és télre lassan megérett egy adag, így december-januárban kompozíciókat faragtam belőlük: hangszerelést, szövegeket, fotókat készítettem hozzájuk, címük lett, mígnem összeállt a koncepció. Az így létrejött album, az Erdősáv-dalok mai szemmel arról a biztonságérzetről szól, ami a társadalomban időről-időre megtörik, miközben az általunk hátrahagyott természetben folyamatosan újraszületik. Ismerjük mind ezt az állapotot: sokáig minden kiegyensúlyozott, terveink vannak, és egyszercsak egy külső jel azt mondja, hogy most minden megváltozik, pakolni és indulni kell. Nem gondoltam akkor még, hogy ez az érzés összekapcsolódik majd a körülöttünk és felettünk zajló történelemmel, ezért most sajnos azt kell mondanom, hogy az album egy egészen boldog, de hamis biztonságérzettel teli tegnapból szól át a jelennek: "Megmosakszunk patakodban és felhullasz ránk élettelen város. // Leestünk a füvek közé, // és innen légzünk reményt fel.". (A fűszálakhoz).

enter image description here

Az Erdősáv-dalok albumot egy képzeletbeli kamarazenekarnak és kisebb létszámú kórusnak írtam.
Az egyes szereplőknek saját identitásuk, gyengeségeik és erősségeik vannak, és mindegyikük egészen szintetikus. Úgy tűnik, hogy a természetközeliség és annak teljes ellentéte valamiért jól megfér egymással a hangok birodalmában.
A szövegek többnyire magyar nyelvűek, de a szótagok fel vannak cserélve és kórus-szerűen rétegeztem is őket, így csak töredékeket lehet belőlük kihallani. Pedig amúgy fontosak a szövegek illetve az erdősáv zárójelbe tett, még ilyen formában sem kimondott gondolatai, ezért is csatlakozik a kiadványhoz egy magyar és angol nyelvű szövegfüzet, ami alapján akár együtt is lehet énekelni a dalokat - kicsit nehéz, de végülis miért ne. Kodály országában így képzelek el egy 21. századi hibrid kórust.

enter image description here
Utolsó levelek - projektfile

Az erdősáv-dalok a dióbél kiadó oldalán ismerhető meg, de elérhető a szokásos digitális csatornákon is, pl. bandcamp (amit épp tegnap vett meg egy lövöldözősjáték-fejlesztő cég, khm), spotify (róla sem hallunk sok jót), apple music, deezer stb.

Néhány felvételhez készítettem videót is, ezek itt találhatóak:

A kiadvány létrehozásában segítettek:
Mastering - Nagy Roland
Angol nyelvű lektor - Erdész Fanni
Fotódokumentáció - Horváth Gábor
Köszönöm nekik a gyors és szép munkát.

Visszafordulások

Családunk történetében fordulópontnak tekinthető a tíz éve tett amerikai utunk: ott, vagy talán onnan hazaérkezve határoztuk el életmódváltásunkat. Szerettük volna hazahozni azt, amit ott kaptunk: az általános életörömet, a másik iránti honnanjöttél helyett mitszeretnél elfogadást, és nem utolsósorban a sokadik generációs szabadságot. Szintén egy fordulópontot mutat az alábbi, ott készült videó, amit valahol Kalifornia hegyein, két pont közötti útlevágásként indulva, majd kényszerűen visszafordulva készítettem. Szerencsére túléltük.

Fordulópontok, megtorpanások azóta is elérkeznek hozzánk, és sorra emlékeztetnek rá, hogy mit / kit hoztunk haza, mit nem végeztünk még el, mi várna még ránk. Ha nem is veszélyes ilyenkor továbbhaladni, de a megszokott mederben maradni időpocsékolás; érdemes ezért vállalni a megfordulással járó veszélyt, hogy szemből láthassuk azt, ami eddig a hátunk mögött kísért.

Hálózati zenei megoldások az Okosház megnyitó performanszán

Nemrég elkezdtük a virtuális térben körvonalazni, hogy mit csinálnánk egy valós, interdiszciplináris, "akusztikölógiai" alkotó- és kutatóközpontben, és Boriék zenei csoportjának köszönhetően ezt nem is tudtuk tovább húzni, mint tegnap. Félévzárás, félévkezdés és egyéb hobbik közepette kellett is valami, ami visszarántott abba a világba, aminek semmi köze a valósághoz, és amiért tulajdonképpen minden más megéri. Mivel nap mint nap online megbeszéléseken éljük meg ezt a furcsa valóságot, már az is felüdülés, hogy "itt" történő, egyszeri, közös élményt hallunk-látunk.

A hálózati zenei megoldások már az internet kezdete előtt is jelen voltak pl. a telefonkonferencia-koncertek vagy próbák formájában. De tény, hogy az internet tette könnyen elérhetővé a teleprezencia leküzdését, még ha szaggatott, késleltett formában is. A The Hub, majd sorra a különféle hálózati zenei projektek a 2000-es évek elején tetőztek, és furamód ma már inkább le is csengtek. Pedig épp mára oldódtak meg azok a technikai problémák, amik 15 évvel ezelőtt még elérhetetlennek tűntek. Ma már természetes, hogy képet és hangot viszonylag jó minőségben, gyorsan, két irányban tudunk küldeni úgy, hogy közben még üzengethetünk is egy másik csatornán, és mindezek összege youtube vagy facebook live kimeneten keresztül a "külvilág" számára is látható.

Boriék csapatában három, egymástól távoli helyszín összekapcsolását valósították meg a a Jamulus hálózaton keresztül, melyek kimenetei Sinkó Bori gépére érkeztek, ő pedig ezeket az Open Broadcaster alkalmazással egy kép sarkaira helyezte és továbbította Görcz Andinak, és kiegészítette saját és két kollégája (Velev Milena és Borbényi Misi) által közösen, a Hydra live-coding rendszerrel valós időben generált animációval.
Ezeket összekeverve továbbította gépe egy youtube csatornára, és így lett elérhető nekünk is: kimenetét láthattuk tegnap a megnyitó performanszon, és láthatjuk ezután is, mivel a műsort automatikusan rögzíti a szolgáltató, így visszanézhető később. A kimeneti weboldal (http://okoshaz.hangfarm.hu/) ezt ágyazza be önmagába, amihez csak hozzáadtam egy egyszerű leírást. Ennek alapján néz ki így jelenleg a weboldal:

enter image description here
Pillanatkép - a rajta látható grafika Velev Milena műve

A továbbiak során az Okosház a virtuális térben alakul tovább, multimédia alkotó- és kiállítótér formájában gyarapszik újabb alkotásokkal, így a képen látszó változat később már más lesz, a performansz pedig egy menüpont alatt érhető majd el.

10-10-10=5

Csak néhány hónap telt el a vinilkarcolónk beüzemelése óta, és ez idő alatt mégis sok-sok alakulás történt körülötte. Először is, be tudtunk szerezni vágótűt, sőt, feketelemez (pvc) nyersanyagot is, így a tervezett kiadványokat elkezdhettük megvalósítani. Ezek első egysége az öt elemből álló, de tíz alkotót bemutató 10-10-10: tíz alkotó, 1íz (körüli) példányban 10 collos lemezeken. Ahogy a kiadványok készültek, úgy lettünk egyre rutinosabak a beállításokban, hibaelhárításokban, dehát bizony még messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk: a vinil mastering nevű, látszólag könnyű ("szóljon jól") labirintus ("mégis hogy?") bejáratánál egy külön szakma közepén találtuk magunkat. Ebben a labirintusban különféle napsugaras falfestmények a 10-10-10 egyes állomásai.

enter image description here
Spr-19/1: Unknown child - Labus Máté split

Az eredeti tervünk az volt, hogy felkérünk tíz alkotót 8-12 percnyi zenei anyag előkészítésére, amelyeket aztán egy-egy lemez két oldalán, megosztva két alkotó között jelentetünk meg. Abigél intézte a felkéréseket és a hangzó és írott anyagok begyűjtését, Nagy Roli a mastering-et, én a szöveg-szerkesztést és fordítást, Bordás Marci a tördelést, a címke- és belsőtok-tervezést, a Drukker műhely tagjai a kivitelezést, köztük pedig Varga Balázs a külső tok tervezését. A kivitelezési folyamatok közül elsőként a lemezeket karcoltuk, változatos körülmények között: augusztusban és szeptemberben még itthon, utána már az egyetemen, ahol a hallgatók is be tudtak kapcsolódni a munkába, így különösen a hanglemeztervezés kurzusom résztvevői. Fontos is volt a segítségük, mert egy-egy kiadvány elkészítést két hétvégés munka volt (a tíz, eladásra szánt példány mellett 6-8 példány az alkotóknak is készült, lemezenként 30-40 perc munka).
A vágási folyamat első része a hangszín-beállítás, ami nekem máig problémát jelent főleg amiatt, mert nem tudom eldönteni, hogy milyen hangrendszerre is ekvalizáljam. A saját gépem laptophangszóróin mindig visszahallgattam, de emellett a stúdiómonitor mindig gyanúsan jól szólt, a kettő közötti verziókon (akármilyen hifi hangszóró) viszont nagy a szórás. Azt vettem észre, hogy nem szabad sokat szöszölni a beállításokkal, ha 2-3 vágáspróba után nincs meg a szimpatikus hangszín, akkor el kell tenni másnapra. Csakhát gyakran nem lehet eltenni másnapra: igazodni kell a nyitvatartáshoz, a buszjáratokhoz, ahhoz, hogy épp ki mikor ér rá nomeg nem utolsósorban, hogy az alkotó el tud-e jönni belehallgatni, véleményezni... Szóval emiatt lettek olyan eredmények, amikre mai füllel is büszke vagyok, meghát vannak olyanok is, amiknél már tudnék jobbat. Vagy legalábbis próbálnék jobbat csinálni.

enter image description here A Hanglemeztervezés kurzus hallgatói munkában. (Ruprech Judit fotója)

Bemutatom hát a következőkben azt az ívet, amit a sorozat bejárt.

Az első sorozat Unknown Child és Labus Máté egy-egy munkáját mutatja be: Unknown egy kollázs-szerű lo-fi, Máté pedig egy, ehhez képest lehetetlen feladat: binaurális kísérlet (a hanglemez nem igazán tud binaurális technikát rögzíteni, hiszen az ahhoz hasonló sztereó effektek szinte lejátszhatatlan barázdákat produkálnak), dehát ki más vállalná ezt be, mint a dióbél kiadó. A lemez-eredmény helyett inkább a digitális változatot mutatom:

Ezt a vágást még a rezonátoros fejjel és a papi-féle vas-átmenetekkel készítettem, ami után ismét fejlesztettem egyet, és így kicsit tisztább hangokat tudtam karcolni, amire szükség is volt már a második kiadványnál. Ez prell és Bolcsó Bálint lemeze volt, aholis mindkét alkotónál igen nagy eredmény volt, hogy ezeket az anyagokat megkaphattuk és dolgozhattunk vele: már itt kezdett olyan stádiumba kerülni a folyamat, hogy nem a hibaelhárítás, hanem a finomhangolás lett a fókusz.

Különösen örülök annak, hogy prell rezonáns zenéi és Bolcsó Bálint dalai is megszólalnak a végeredményen ("szóljon jól"). Olyan mastering-et kértem Rolitól, ami az eredeti dinamikát megtartja, így lehetőség van akár extrán hangos jelek rögzítésére is, egy átlaghangerő-beállítás után. Már itt is, de ezután pláne kezdett rutinszerűvé válni a munka, ami a végeredményen is meglátszott a következőkben: Мясник és Hermelin lemeze már mind kinézetében mind hangzásábann referenciát jelentett a későbbiekre.

Közben már gyakorlattá vált a dióbél kiadó weboldalának frissítése, ráadásul a tevékenység erősödése miatt indokolttá vált egy domain-t is regisztrálni (igen megerőltető 10 perces munka volt): https://diobelkiado.hu/

A sorozat negyedik eleme előtt készítettünk egy tízpéldányos nyomatot a Techno Műhelynek is (obwigszyh Xergiok ep-je), és annak hangszín-beállításai voltak a kiindulópont Jad.Yula.Silbad, MZ/Y és Mesterháza lemezéhez. Alig 1 nap alatt elfogyott mindegyik példány, és jövőre szeretnénk belőle újra készíteni egy sorozatot.

A sorozat utolsó kiadványa pedig tegnap készült el. Lovely Insomnia zenéjét már július óta próbáltam behangolni a rendszerre, és nem vagyok elégedett a végső változattal sem: kevesebb magas, több 500-800hz közötti közép és több "istállómeleg" mély kéne hozzá... Bizonyos hangrendszereken és tűvel jól érvényesül, máshol borzalmas - sajnálom. Nagyban kárpótol viszont érte a túloldali Asas, aminek rezonanciái és csengése valahogy életre kel a lemezen, és éppoly lehetetlenné teszi a hangzás visszaadását újradigitalizált formában, mint azok az albumok, amik szerintem csak lemezen szólalnak meg jól (pl. Mapstation azonos nevű 2000-es albuma vagy Oren Ambarchi Suspension-je).

A sorozat itt ért véget, a tapasztalat rengeteg, a vásárlók bizalma és támogatása pedig igen nagyvonalú. Köszönjük!

A közelebbi tervek között van a Basotó aukció, egy elektronikus zenei válogatáslemez, egy képeshangoskönyv, jövőre pedig egy, a 10-10-10-hez hasonló kislemez-széria - ezekről a dióbél weboldala, fészbúk-oldala és bandcamp-je is hírt ad majd, én pedig majd beszámolok a tapasztalatokról itt.

enter image description here Nyomdai munka a Drukkerben. Ez is Ruprech Judit-fotó:)

El BaSoTo

enter image description here

Ma meghallgattuk itthon, a konyhában az UH fesztivál által szervezett beszélgetést a tánctér politikájáról (erre a régi offline világban aligha lett volna lehetőségünk). Hát bizony kimondták a beszélgetők a tudatalattinkat arról, hogy a szubkultúrát voltaképpen ellenkultúraként képzeljük el - miközben lehetne az is, amit a neve jelent: egy nagyobb kulturális viszonyrendszer al-egysége! De valami fura regionális sajátosságként inkább szolidárisak vagyunk a távollévőkkel mint a szomszéd falu kiskocsmájával, ugyanakkor már pusztán azért nem is gondolunk állami támogatás becsatornázására, mert az az államtól jön. Hát igen, nos, milyen jó lenne egy olyan támogató (legyen az nagyon vagy kicsit állami), amitől nem kell félnünk, sem a beadási, sem az elszámolási határidő, az elszámolás formai feltételei, a pénztárnapló stb. éppen-milyensége miatt, vagy aminek weboldala nem akkor jelez, hogy már lejárt a pályázati beadás, amikor küldenénk el a kész űrlapot.... Ilyen esetben tényleg nehéz nekünk, érző-hibázó embereknek.
Sokminden másról is szó esett, itt lehet meghallgatni:

Amit pedig most kiemelnék ebből a gondolatszálból, az az, ami épp az ott elhangzottakra reflektál: egy lokális-jótékony aukció szervezésében vagyok, mintegy kísérletképpen arra, hogy van-e fogadókészség a környékünkön, a Dunántúl déli partján alkotók, helyszínek, csoportok és persze mecénások részéről.

Akkor indult el a Basotó, amikor ősszel felhívást tettünk közzé Baranya-Somogy-Tolna-megyei zenekarok körében azzal, hogy vegyenek részt egy jótékony célú kiadványsorozatban. Egy vagy több, eddig kiadatlan, mindösszesen 3-5 perc terjedelmű felvételt vártunk, melyet kislemezen (7" vinil vagy axpet lemez) 1-1 példányban jelentetünk majd meg olyan módon, hogy a lemez két oldalán más-más előadó alkotása lesz hallható. A lemezek (már csak basotókáknak hívom őket) aztán a holnap induló online árverezésen találnak majd gazdára, a bevételt pedig olyan alkotói közösségeknek, helyszíneknek, webes portáloknak ajánljuk fel, akik az idei év során semmilyen központi (Mma, Artisjus, garázskoncert stb.) támogatásban nem részesültek. Akár amiatt, mert nem fértek bele egy vendéglátóhely számára alkotott feltételnek, akár a fenti pályázati dac miatt, netán épp azért, mert bár igényeltek kompenzációt, de nem kaptak. Vagy csak mert egyszerűen becsüljük a munkájukat.

enter image description here

A zenét felajánló együttesnek, alkotónak vállalnia kellett, hogy

  • saját kompozíciót nyújt be a felhívásra;
  • a válogatás jogát a felhívás közzétevője fenntartja;
  • hanghordozó előállítással kapcsolatos jogdíj-kérdésekkel nem foglalkozik a szóban forgó felvétel kapcsán, tekintve, hogy 1 példányos kiadványokról lesz szó, és a bevétel jótékony célra megy.

Egyelőre úgy néz ki, hogy tizenheten vállalták a fentieket széles e hárommegyéből, ráadásul volt, aki több felvétellel is szerepel, így összesen tíz kislemez vár majd gazdára.

Az alkotók: Csomós Zoltán (Pécs), DRM1 (Pécs), Gyenes Zsolt (Pécs), Egressy Béni Space Orchesttra (Pécs), Eszelős Meszelős (Ellend), Hizsnyik Dénes (Pécs), Maljusin Mihály (Pécs), noheadchicken (Pécs),ORIGAMiES (Paks), Persona Non Grata (Szigetvár), Roadside Rose (Pécs), Szintis Kati Band (Pécs), VLAMAER (Pécs), Weber Kristóf (Pécs), Karl von Bahnhof (Barcs), YMY (Pécs)

A támogatni tervezett helyek, közösségek: Űrkikötő programsorozat Pécs, Apolló artmozi, Lahmacun netrádió (ők nem dél-dunántúliak, de számos kötődésük van ehhez az egész experimentális zenei területhez), E-café Kaposvár, Haraszti Birtok és Camping, Palkonya, Tititá Pécs, Klang eseménysorozat, P'artisan Pécs, Vadpörgés Orfű

A kiadványok így néznek ki a ruhaszárítón:

enter image description here

Így pedig közelről:

enter image description here

Az aukció itt lesz: https://aukcio.diobelkiado.hu/ , de az El Basoto facebook-oldalon keresztül is kaphattok majd híreket.

A weboldalak és a kiadványok grafikai tervezője Harangozó Imi.