Parasztpályák

Nagylány egy országos esszépályázaton megnyeri a hozzávalókat, fiúk kitalálják, kislány pár órás gyakorlás után felnő a feladathoz, együtt pedig megcsináljuk: röplabdapálya. Azaz majdnem együtt, mert Balázs egész nap felvételiztet, így ő csak láttamozza és engedélyezi a következő, guggolva bevitt és - hogy ne látszódjon a kamerában - alulról az asztalra helyezett levelemet: elkezdhetjük lenyírni a pályához a füvet?
Fűkaszás pályakijelölés, fűnyírós polírozás, összegyűjtött mulcsanyag kiszórása a veteményesbe.
Az együttmozgás csapat öröme.

enter image description here

Benti vagy szellemi munka után bármilyen kinti mozgásosat csinálni természetesnek tűnik, de mindig meglep, hogy akár egy egész napos kinti tevés-vevés, munkálkodás után is hajlandó az ember labdajátékozni, legyen az kosár, tollas, ping-pong, vagy röpi. Merthogy nem munkaként, hanem játékként gondolunk rá. Rugalmas felszabadultság izomnak és léleknek egyaránt. Már majdnem tánc. És ilyenkor nem jutnak eszembe azok a rosszindulatú, félelmet és aggodalmat elültető megjegyzések, amik a következő kérdések mentén szoktak minket elérni: nem gondolod, hogy mivel túl jól érzik magukat veletek, nem akarnak majd kirepülni? Nem fognak ám saját barátokat és párt találni, ha mindig együtt vannak! És paradox módon egy jó együtt játszás után még inkább úgy látom, hogy nekik igazán könnyű lesz, mert minden hozzávalót (álmokat, hitet, tudást, bizalmat és szeretet) megkapnak ahhoz, hogy amikor eljön a pillanat, akkor csak önmaguk lehessenek. Megérlelés.

Agro-táj

Kosárkötő fűz határolta területünkön túl agrokultúra táj fekszik. A lucerna-aratás rendje által megtört monokulturás kinézetnek mennyiség és méret esztétikai ereje van: az emberkéz léptékéből kilépő grandiózusság. Az átölelhetetlen, ehetetlen táj belakhatatlanságától lenyűgöződni. A friss és az elszáradt határvonalai. Zöldtakarmány.

enter image description here
Kosárkötő fűz füzérvirágzata, nemsokára fehéren pamacsosodik

enter image description here Valamelyik agrogép-vezető levert egy ágat, kiszáradásos védekezés: gyors magérlelés-repítés

A tájban közlekedve a mozgás vonaláról és ritmusáról messziről látszik, hogy a majd kiszálló sofőr szimpatikus figura-e vagy sem. Vannak szelídek és vannak agresszívek. Vannak játékosak és vannak brutálisak. Van, akivel integetést váltunk, van, amelyik elől a növényzet takarásában maradunk.
És olyan is van, aki odaszarik a határra. Nem elvonlulva, nem védelemben székel, hanem a nyílt, belátható terep közepébe - a szaga és formája messziről felismerhető az emberi ürüléknek, fehér papírszoknyájának szélben lebegése pedig csak még hihetetlenebbé teszi a látványt. Munkahely.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

Gyógykert

Nyugágy, takaró. Egyik itt hever, másik ott. Gyógyulni a nappal, a zölddel, a kerttel. Valaki kikúszik, hogy leszedje az epret. Én felküzdöm magam a fenti mosókonyháig: teregetés és még egy mosás betevése. Erős a kísértés, hogy hosszabb mosásidőt állítsak be, hogy legyen időm kipihenni az utat.
Lelassult és csendesebb családi élet: olvasnak, festenek, rajzolnak, építenek. Közben kacsingatnak ránk a kert-feladatok. Valaki mindig összeszedi magát, hogy éppen a leglátványosabbat megcsinálja: átszaladás a géppel a füvön, az odahasogatott fából legalább egy kört eltalicskázni, az ablakmuskátlikat megöntözni.... Aztán holtfáradtan visszadőlni és csak pihegni. Furcsa körfolyamat: egyfolytában ott van körülöttünk a cél, amiért fel kell kelni, meg kell csinálni - az elerőtlenedett test ösztökélése feladatokkal. Gyógyulás.

A fűben fekve a kert:

enter image description here
Fehér lóhere

enter image description here
Snidling

enter image description here
Fekete nadálytő a szilvafa alatt

enter image description here
Nemesített palástfű

enter image description here
Petrezselyem

enter image description here
Gólyaorr

enter image description here
Harangvirág

enter image description here
Évelő len

enter image description here
Szibériai nőszirom

enter image description here
Joli csigagyűjteménye mögött kaukázusi nefelejcs

Körülöttünk a mezőkert:

enter image description here

enter image description here
Olasz és Hásságy között a lekaszált útszél


Kovács Jónás: Májusi eső

Anyák vasárnapja

Anyák Napjára írtam volna egy cikket. Az apropója az volt, hogy Zengővárkonyban mini kiállítást rendeztünk Szugfil-Méhn Niki gyönyörű képeivel és néhány anyaság témájú verssel. Végül nem írtam cikket, mert nem éreztem elég erősnek a témát. Ma, ahogy szedtem le a kiállítás képeit a falról, és újra elolvasgattam a verseket, eszembe jutott, hogy miről írjak. Arról, amit annyi barátnőm köszönt meg nekem azóta, hogy megszületett a nagyobbik gyerekem.

enter image description here

Gyerekkoromban azt gondoltam, hogyha egyszer nekem saját kisbabám lesz, nem lesz nálam boldogabb ember a földön. Ezért az volt a tervem, hogy nagyon fiatalon leszek édesanya. Az én anyukám is csak 21 volt, amikor a nővérem született, így a példa is meg volt. 15 évesen ismertem meg életem szerelmét, aki később a férjem lett, tehát ez is adott volt. Szerettem volna, ha már az esküvőnkön útban van a szerelmünk gyümölcse, ami így is volt, de aztán kiderült, hogy rá még nagyobb szükség van odafönn…

Végül 2011 szeptemberében született meg az én nagy fiam – aki azóta már 9 és fél éves –, és megkezdődött anyukává válásom, ami azt hiszem, azóta is tart. Szivárványgyermekként L.-el végigizgultam a teljes terhességet. Mondhatta nekem akárki, hogy egy sikertelen terhesség nem predesztinál további sikertelenségeket, és minden várandósság más. Persze, hogy minden egyes laborvizsgálat után kiveséztem az eredményt A-tól Z-ig az internet segítségével (sose csináld), és minden egyes csillaggal jelzett értéktől egyszerre voltam a plafonon és magam alatt. A saját parámat leszámítva amúgy egy csodás és problémamentes terhesség után, könnyű és gyors szüléssel, a 41. hétben világra jött az én vasgyúró fiam. Happy end, vége.

enter image description here

Ja, hogy a terhesség és a szülés után még az is van, hogy ott van az a kis ordító csomag, akit életben kell tartani? Erre az egy apróságra nem voltam felkészülve. Ráadásul L. 4 kilós babaként fontosnak érezte, hogy állandó jelleggel tele legyen a gyomra, különben elégedetlenségének adott hangot, és az senkinek nem volt jó. Higgyetek nekem! Ott voltam tehát én, a 25 éves diplomás közgazdász menedzser típus, és egy állandóan éhes gyermek. Életem legborzasztóbb, legmegterhelőbb, legnehezebb 3 napját töltöttem el a szülés után a kórházban. Akkor még túl bizonytalan voltam ahhoz, hogy véleményemnek hangot adjak, és ellentmondást nem tűrve tegyem be az ordító gyereket a nővérszobába éjszakára. A nővérkéknek meg persze eszükbe se jutott ilyet felajánlani, úgyhogy maradt a gyerek, és maradt az éjszakázás. Ő üvöltött, én járkáltam vele, aztán szoptattam, amitől meg én tudtam volna üvölteni. Tej sehol, a gyerek elkeseredetten próbálkozik, lerakni nem lehet, nem alszik, nem alszik, nem alszik, és én sem alszom, már harmadik napja. Még most is, ahogy ezt írom, ki vagyok akadva mindenkire, aki ezt végignézte, és nem jutott eszébe szólni, hogy hahó, talán nem jut tejhez az a gyerek. Végül, amikor a harmadik napon közölték, hogy „anyuka, így nem lesz hazamenetel, ha a gyerek nem kezd el hízni, ugyanis már több mint 10%-ot esett a súlya”, akkor végre valahonnan előkerült egy nővér, aki ezt az információt összekötötte azzal a gondolattal, hogy ha a gyerek csak fogy és üvölt, és anyuka legszívesebben árvaházba adná elsőszülött gyermekét, akkor talán, esetleg, mi van ha…nem tudja, hogy kell szoptatni. Szóval, kedves nővérke behívott a nővérszobába, elkapta a gyerekemet és úgy rám cuppantotta, hogy szerencsétlen azt se tudta, mi történik. És végre evett. Utána pedig aludt…mindjárt egy egész órát. Nem hittem el, hogy tényleg alszik, és hogy „csak” ennyi volt a gond, és nem az, hogy nekem van a világon a legszörnyűbb, neveletlen gyerekem. Attól kezdve evett, aludt, evett, aludt, egészen 1 hónapig. Amikor is újra kezdődött a sírás. Persze nekem, aki az első 3 napban szuperérzékeny lettem arra, ha a gyerek csak megnyikkan, mindjárt égnek állt a hajam. Most miért ordít? Fáj a hasa? Vagy éhes? De ha fáj a hasa, és sűrűbben etetem, akkor csak jobban fog neki fájni. Különben is, 3 óránként kell enni, és pont. A szigorú következetesség igenis már kis korban fontos, mert a fejemre nő olyan gyorsan, hogy nem is hinném. A „Suttogó” könny áztatta lapjait forgattam, és nem értettem, mit rontottam el már megint. Kérem szépen, most lehet tippelni, hogy mi volt a baja…. persze, hogy nem volt elég tejem. Mitől is lett volna, amikor egy merő görcs voltam onnantól kezdve, hogy megszületett. Az én szerencsétlen éhező gyerekem most még ráadásul tápszeres is lesz, nem elég, hogy már cumizik is, amit szintén TILOS, különben szaranya vagy és ennyi. Kapott tápszert, fájt a hasa, kapott másikat, attól is fájt… Így ment ez 3 hónapos koráig, amikor végre megérett rá ez a pici kis szervezet, hogy elfogadja, a kemény világban így mennek a dolgok. Enni kell és kakilni, és közben, ha lehet, még aludni is valamennyit.

Magára ismert valaki a történet bizonyos részeiben? Talán nem a véletlen műve. Ez a nagyon is hagyományos sztori, avagy „senki nem mondta, hogy könnyű lesz”, engem úgy orrba vágott, hogy 8 évig nem is mertünk még egy gyereket vállalni. Szóval, ha L.-nek azt mondja majd egy pszichoterapeuta 40 éves korában, hogy minden baja abból származik, hogy az édesanyjával nehezen alakult ki a kötődés élete első évében, hát igaza lesz. Ezt jól elrontottam. Azóta azért már sikerült a kapcsolódás, bár L. továbbra sem könnyű eset. Hamar felkapja a vizet, duzzog, csattog a legkisebb marhaságon is. Pont mint én. Kire ütött ez a gyerek?

U.I.: A második is fiú lett. 8 év van a kettő között, úgyhogy már nem azt mondogatják a rokonok, falubeliek, hogy „egy gyerek nem gyerek”, hanem hogy „túl nagy a korkülönbség, és két egykét nevelünk”. Z.-nél sikerült megértenem, hogy mik azok a púderrózsaszín, babaszagú képek az anyukákról, amikkel teleaggattam az Anyák napi kiállítást. Ha elfogadod, hogy néha baromi nehéz, és a határaidon táncolsz, ha nem tökéletes gyereket szeretnél, csak egy gyereket, akit felnevelhetsz, és segíthetsz neki megtalálni a helyét a világban, akkor akár még élvezheted is. Ha nem is minden púderrózsaszín. És ez az a történet, amit akár gyermektelen, akár gyerekes barátnőknek mesélek el, mindig köszönetet mondanak érte. Mert így legalább tudják, hogy ez senkinek se könnyű.

Dekor-kert

Aki már siratott, az tudja, hogy milyen belső íven megy át ilyenkor az ember, és hogy vannak pillanatok, amikor ezt nehéz összeegyeztetni a kulturált normákkal. Hogy néha csak hajszálnyi vonal van a belső tombolás és a külső rombolás és károkozás között.
Sokat töprengtem már a vadság és a természetesség, illetve őszinteség összefüggésein. Lehet-e művelten felszabadultan viselkedni?
Belső siratásom kertbe vetülését a mustármagokkal kezdtem. Virágzás előtti magasságuk ideális mulcs alapanyag. A tépés és aprítás ritmusa lassan csendesedik el a kezeim alatt és egyre rendezettebbé válik. A mozdulatok simogatta fájdalom-gondolatok kiperegnek és dimenziót váltanak. Tudatos seprés: a kert megtisztításával tisztulok én is. Fény és árnyék dinamikák helyben való meghatározása: kiszabadítás a besötétítés alól, vagy óvás a túlzott fénytől. A gazda belső szemének fénytérképe.
Az őrjítően magabiztos érzés, hogy a végtelenségig tudnám folytatni - a siratás végét a külvilág határozza meg: meglátom az első piros epreket. És utána már nincsen miért folytatni. Körbenézve már csak annyi a dolog, hogy befejezzem a megkezdett harmonizálási folyamatot, de ez már nem a siratás része, hanem a rendrakásé, ez már nem a múltnak, hanem a jövőnek szól.
Kert-átváltoztatás: a mustármagok és körömvirágok védelméből előkerülnek a megerősödött magkelések és palánták, lábuk körül elterülve táplálékká bomlanak.
Élő kert.

enter image description here
Friss zöldmulcsos szabadföldi paradicsom magkelés: aprított borzaskata, nefelejcs és mustármag

enter image description here

enter image description here
A mézbogyó (Lonicera kamtschatica) is hozza már az első szemeket

Kosborfüggőség

„Vigyázat! A kosborok súlyos függőséget okozhatnak!”

E kölcsönzött, de erősen beigazolódni látszó mondolat ezen az oldalon olvasható: http://csmfoto.uw.hu/, de a Kegyes Olvasó még számos egyéb magas színvonalú helyen ismerkedhet meg tárgyszerűen hazánk és a tágabb világ orchideáival, rendszertani helyükkel, fajaikkal, fajtáikkal, különös életmódjukkal stb. Ritkák, védettek, különösek és különlegesek. És persze szépségesek.

enter image description here
Vitézkosbor

https://orchideatarsasag.hu/hazai-orchideak-2/

http://terep-jaro.blogspot.com/2013/11/husz-magyarorszagi-kosborfaj-avagy-egy.html

https://hu.wikibooks.org/wiki/N%C3%B6v%C3%A9nyek/N%C3%B6v%C3%A9nyek_gy%C3%B3gyhat%C3%A1sa/K/Kosbor

https://www.flickr.com/photos/63529239@N05/albums/72157630312003678/page3/

Útonjáróként mostanában jutottam el oda, hogy már kifejezetten keresem a találkozást a kosborokkal és egyéb orchideatársaikkal, így a hétvégén – a kosborvirágzás középidején – kimondottan e céllal látogattunk el a Mecsekbe és a Gemencbe. (Sejtem, hogy ez már a függőség egy korábbi stádiuma.) Leltünk is két kosborfajt, fényképeik itt láthatóak.

enter image description here
Majomkosbor (Orchis simia) a Mecsekben

enter image description here
Vitézkosbor (Orchis militaris) a Gemencben

enter image description here
Majomkosbor a Mecseken

enter image description here
Vitézkosbor a Gemencben

Annyit biztosan tudok most, hogy még több kosbort és egyéb orchideafélét szeretnék élőben látni, és még több képet szeretnék róluk készíteni!

Az álmoskönyv szerint:

Kosborra lelni – az élet ajándéka, érezd magad szerencsésnek!
Kosbor lelőhelyét titkolni – bölcsesség!

enter image description here
Majomkosbor

enter image description here
Majmocskák

Igazán nem titkos lelőhely azonban a pécsi Havihegy, ott is pontosan a Rétfalvi-kereszttől a templom felé vezető műút bal szélének az egy-két méter széles sávja. Itt talán rálelhet az ember jónéhány majomkosborra, ha azt megelőzően van szerencséje arra járni májusban, hogy a jószándékú, szorgos, de sajna ezirányban tudatlan közterület-karbantartók a többszázezer forint eszmei értékű állományokat egypár damilcsapással le nem vágják.

enter image description here
Védett majomkosbor-tövek a Havihegyen, a műút szélén

Postás cinke

enter image description here Cinkepostás

A kiskapu postaládájában (Cinkeposta) kirepülésre készülő családi élet hangok.
Annus néniék a nagykaput használják, hogy ne zavarkodjanak....
A láda kulcslyuka fölötti kerek kisablakba lestem be ránagyítva. Több felvételt is készítettem: hol egy szárnyrészlet látható, hol egy-két láb kandikál kifelé.

enter image description here
Cinkelábak

Rengeteg levelet őrzök, még azokat is, amik faxpapírra érkeztek, de mára csak a hajdan volt tekercsesség feldomborodását négyrét hajtottságba kényszerítve olvashatatlanul lapulnak kalapdobozokban.
Az elektronikus levelezésemnek is megteszem azt a régimódi udvariassági gesztust, hogy a saját irományaimat a fontos hivatalosak kivételével törlöm - csak azé, akinek szántam. Nem szeretem az olyan válaszleveleket sem, amik alatt az én betűim sorakoznak - minden leírt szavamra emlékszem (a megbántakra is), és a tárgyszó bőven elég, hogy tudjam, mire történik érkezettség.
Egy mégoly egyszerűnek tűnő blogbejegyzés mögött is számtalan magánlevél, üzenet, gondolatváltás húzódik meg, és akkor még nem is említettem a találkozásokat és a telefonálásokat, olykor csak odagondolásokat.
Írunk egymásnak erről-arról, annak lesz publikus része, lesz olyan, ami azonnal törlésre kerül és csak kettőnk emlékezetében marad meg, tudva azt, hogy a magán és a nyilvános között a rosszindulat is nyitogat kapukat.
A kedvenc leveleim közé tartoznak azok, amik szándékoltan kilépnek kettőnk kapcsolatából és nyílttá válhatnak: témafelvetésük vagy nyelviségük miatt egyszerűen már irodalmi igényűek. Az eredeti kontextus pedig megmarad csak nekem. Titok. Bizalom.
Az irodalmi és filozófiai levelezés olyan, mint a naplóírás. A megírtság munkája. A belső folyamatok szócserés láthatósága. És mögöttük az ember.

16 éve anya

Marcipántorta csokirózsákkal.
Tizenhat éve sütök tortát: először egyet, aztán kettőt, aztán hármat.... hatot - és még az egyéb ünnepek és vendégségek.

Amikor az orvos negyedszer is úgy kiáltott fel a szülőszobában, hogy Juditka, már megint egy ugyanolyan!, akkor már sejtettem, hogy Janka lesz a minta. Vagy talán a nővérem gyerekei? Egyetemistaként lógás az előadásról vagy rohanás haza, hogy vigyázzunk rájuk. Balázs minden reggel meglepetés toronnyal várta Botondot, aki felébredve húzott ki engem az ágyamból, hogy menjünk ledönteni.

Amikor veszekednek egymással, hogy vajon melyiküket szeretem jobban, és üvöltözve arra jutnak, hogy mindegyiküket egyformán gyémánterősen, csillagmagasan, aranyhajhosszan, akkor Jankának egy fontos adu van csak a kezében, amit előszeretettel ki is játszik: engem a legrégebb óta, és fél éven át csak engem, mert ti még nem voltatok!

Amikor módszeresen tapossa az élet lehetőségeinek útját, akkor a többieknek is célokat vagy irányokat jelöl ki. Gyertek utánam, ha tudtok, vagy legyetek elég bátrak ahhoz, hogy másfelé menjetek. Sokszor annyira egy összeköttetésben élnek, hogy egyikük-másikuk meglepődik azon, ha nem tudja azt, amit a másik igen.

Amikor számba veszem, hogy amíg ő eljutott a mai születésnapjáig, addig mit is csináltam én magam, akkor egyrészt vannak a csak ezt-aztok, de szerencsére vannak az eztis-aztisek - innen nézve Balázzsal néha nem értjük, hogyan volt mellettük bármi egyébhez is erőnk. A fiatalság, ugye.

Amikor három éve írtam neki szülinapi bejegyzést (https://falusag.hangfarm.hu/2018/05/13-evesen-a-vilag), akkor még csak reméltem, hogy olyan lesz, mint amilyen most. Gyönyörű.

enter image description here
Íróasztal pillanatkép....

Zöldben látva

Gyümölcsvirágzás utáni, terméskötő újbóli zöld kert.
Virágnyílás-időkkel játszva hétről-hétre, néha napról napra átfesteni a kertet. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy átfestődni hagyni, hiszen a virágba borulás kigondolása időben jóval korábbi, és akkor még láthatatlan folyamat. Helybeni tapasztalati megfigyelés és virágtáblázat egyeztetés. A sokszor napok alatt tünékennyé váló csoda háttér alkotói munkájának látható sikere.
Bálint nyáron, a virágzó kertben állva azt mondta, hogy nálatok minden olyan szép. Ezt a mondatot aztán egész télen lehet őrizgetni, belső tudással, külső szem számára észrevehetetlenül előkészíteni, folyamatában tartani a majdani színeket.

enter image description here
Botozás-tanulás

enter image description here
Verstanulás

Az egész éjszakás esőzuhany utáni kókadtságban észrevétlenül meglapuló színeink:

enter image description here Kakukkfű és snidling a nemsokára kékre kicsattanó borzaskata zöldjében

enter image description here
A kék len minden virágja csak egy napig él: a reggeli kakasszóval nyílik, nap végére pedig kék szirom-szőnyeget hint maga köré - teszi ezt akár két hónapon is át szüntelen

enter image description here

enter image description here
A harangvirág átrózsaszínesedése

enter image description here
Piros szívvirág

enter image description here
Fehér szívvirág

enter image description here
Fehér nőszirom

enter image description here
Lila nőszirom

Zöldségek:

enter image description here
A kertből érkező, fiúk készítette zöldhagymás-spenótos pesto

enter image description here
Szudánifű-bosszúság: nem tudom eldönteni, mi a rosszabb, ez vagy a tarack. A legapróbb földben hagyott darabból is vígan kikel, kora tavasszal bújócskát játszik az emberrel, most meg a frissen vetett, ültetett kedvenceket háborgatja, sunyi zöld egyszikével alig veszed észre, ha mégis, akkor beleakad a kapába, rántaná magával a frissen előtörő céklát, kifordítaná helyéről a már szinte virágzó borsót.