Falusi létképek - Csondor Réka festményei

Csondor Réka képeit nemrég ismertem meg, egészen véletlenül. A PTE Művészeti Karán tanul, és láthatóan nagyon érdekli a jelenkori magyar vidék groteszk valóságának és életképeinek megfestése. Olyan értelemben vett megfestése, mint ahogy régen járták a festők a vidéket és a falut. Vizuális krónika.
Ha a valóságban látjuk a jelenkori, részben ráncfelvarrt, részben elhagyott vidékünk kettősségét, fel sem tűnik, hiszen vele élünk; ha fotón, akkor felmerül a kérdés, hogy miért is fotózta ezt le bárki (kivéve persze ha Katharina Rothers magyar kockái azok), node viszont ha festményen, akkor nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy ez a téma valakinek annyira fontos volt, hogy meg is festette. És ekkor hirtelen szembetűnnek a mindennapjaink furcsaságai, elveszti semlegességét a világ, alkattól függően pedig többnyire humoros vagy legalábbis a minket megérintő oldaláról mutatkozik meg.

enter image description here
Üdvözöljük Náprádfában! (2023)
80x100 cm
akril vásznon

enter image description here
Kodály Zoltán út 30. (2023)
80x120 cm
akril vásznon

enter image description here
Vonulás (2023)
37x37 cm
akril vásznon

"Hazalátogatásaim alkalmával jobban kirajzolódnak a kulturális különbségek város és falu között, mint korábban. A természetesnek ítélt normák mostanra megkérdőjeleződnek bennem, és kis távolságtartással kezelem az egyes berögzült szokásokat, amik meghatározzák a mindennapi falusi életvitelt. Részben még mindig azonosulni tudok az otthoni viselkedésformákkal, de finom kritikával is illetem őket. Szóval kicsit önellentmondásos pozícióba kerültem. Részben kiszakadtam a paraszti, falusi világból és nem érzem teljesen magaménak, azonban vágyódom is felé." - írja.

Örököltünk egy víziót a múltról, az akkori emberek zárt, tiszta, egyszerű életéről, és van egy, a mostaniak által élt, gyökeresen ellenkező életéről, de most mégis, megfestve, ugyanazt az egyszerű életet láthatjuk, felfedezni vélve benne azt a régit, amiről azt hittük, hogy már elveszett.

Egy másik, városi sorozata máris a mi falusi tekintetünké. Értelmezhetetlenül sűrű életterek egymásra pakolva, személytelenségüket nyers graffitik, felázások, vagyis az emberi világ és az idő szükségszerű jelei bontják meg. Az általuk sugalmazott enyészet a dokumentatív szemléletnek köszönhetően viszont máris formákká, és az azokkal történő játékká teszi a valóságot.

enter image description here
Panel I. (2022.)
200x85 cm
Akril, vászon

enter image description here
Panel II. (2022.)
200x100 cm
Akril, vászon

enter image description here
Panel III. (2023.)
200x180 cm
Akril, vászon

enter image description here
Panel V. (2023.)
200x110 cm
Akril, vászon

Az alkotó többi munkáját instagram-oldalán lehet felkeresni.

Nagyvárosi nőnap - képelemzés

A családi ünnepeinket általában -lokálisan- egy helyen üljük, de az idei nőnap valamiért abban kivétel, hogy a faluságon mint közösségi blogon köszöntöm fel nőinket, akiknek írásai és ezáltal ki nem mondott, de megélt mindennapijaik kísérik végig egyre többünk ki nem mondott és másképp megélt mindennapjait.
Amikor Judit finoman jelzi, hogy a Faluságon kialakult kivetülés-folyamból már igencsak hiányzik a higgadt, jelzésértékű de azért mégis kritikus (ezt a társadalom általában a férfiassal asszociálja) hang, akkor arra lyukadok ki, hogy talán tényleg szükség van ránk (mármint a férfiakra), és nem feltétlenül csak olyan módon, hogy márciuskákkal és cukin csomagolt -többnyire védett, de legalább importált- virágokkal árasszuk el hölgyeinket, hanem hogy saját modorunkban, stílusunkban becsatlakozzunk abba a világba, melyet normális esetben a nők és férfiak különböző arányú, de állandó jelenléte kéne hogy alakítson.

enter image description here

A férfiakat többek között az autókkal asszociálják, és a jelenlét maga is lehet tágan értelmezhető, ezért döntöttem úgy, hogy a nők, és különösen a Faluságot író és olvasó nők tiszteletére egy képelemzést iktatok be ide. A képen látható, magára hagyott kis piros kocsi annyira azért nem kicsi, hogy elfoglalja a teljes járdát, így ha egy gyalogos miért ne alapon egyszerűen csak szeretne végigmenni azon az úton, amit a várostervezők neki rendeltek, akkor teljes joggal merülhetne fel benne, hogy belerúgjon, legyen bármilyen cuki ez a kis piros autó. Talán csak az tartja majd vissza ettől, hogy felméri az okozott kár rajta behajtható összege és a kiadott feszültség értéke közötti különbséget, és ezt mérlegelve egyszerűen csak kikerüli (legalább nem kell nagyot kerülni!), netán lefotózza (mert végülis szép), méginkább netán ír róla majd.
Mindenképp érdemes megemlíteni a kép egészét illető arisztokratikus jegyeket: a villa, a kerítés stílusát, az autó ápoltságát és vélelmezhető árát, melyek a városra jellemző módon állnak kontraszba a kert elhanyagoltságával, a villanyoszlop póriasságával és a kis piros autó járdáról lelógó bal első kerekével. Tulajdonosa nemét és korát illetően nem merek semmire következtetni, de érezhető, hogy mindenképp vigyáz tulajdonára, nehogy más autók kárt tegyenek benne, amikor az út szélén parkol. Ebből következően talán annyira mégsem gazdag.
Naszóval, Uraim: legyünk jelen, mert szükség van ránk; de ne álljuk el az utat senki elől, vagy ha már elálljuk, akkor legalább hagyjuk nyitva az ajtót-ablakot, és felejtsük benn a kulcsot!