Nagyvárosi nőnap - képelemzés

A családi ünnepeinket általában -lokálisan- egy helyen üljük, de az idei nőnap valamiért abban kivétel, hogy a faluságon mint közösségi blogon köszöntöm fel nőinket, akiknek írásai és ezáltal ki nem mondott, de megélt mindennapijaik kísérik végig egyre többünk ki nem mondott és másképp megélt mindennapjait.
Amikor Judit finoman jelzi, hogy a Faluságon kialakult kivetülés-folyamból már igencsak hiányzik a higgadt, jelzésértékű de azért mégis kritikus (ezt a társadalom általában a férfiassal asszociálja) hang, akkor arra lyukadok ki, hogy talán tényleg szükség van ránk (mármint a férfiakra), és nem feltétlenül csak olyan módon, hogy márciuskákkal és cukin csomagolt -többnyire védett, de legalább importált- virágokkal árasszuk el hölgyeinket, hanem hogy saját modorunkban, stílusunkban becsatlakozzunk abba a világba, melyet normális esetben a nők és férfiak különböző arányú, de állandó jelenléte kéne hogy alakítson.

enter image description here

A férfiakat többek között az autókkal asszociálják, és a jelenlét maga is lehet tágan értelmezhető, ezért döntöttem úgy, hogy a nők, és különösen a Faluságot író és olvasó nők tiszteletére egy képelemzést iktatok be ide. A képen látható, magára hagyott kis piros kocsi annyira azért nem kicsi, hogy elfoglalja a teljes járdát, így ha egy gyalogos miért ne alapon egyszerűen csak szeretne végigmenni azon az úton, amit a várostervezők neki rendeltek, akkor teljes joggal merülhetne fel benne, hogy belerúgjon, legyen bármilyen cuki ez a kis piros autó. Talán csak az tartja majd vissza ettől, hogy felméri az okozott kár rajta behajtható összege és a kiadott feszültség értéke közötti különbséget, és ezt mérlegelve egyszerűen csak kikerüli (legalább nem kell nagyot kerülni!), netán lefotózza (mert végülis szép), méginkább netán ír róla majd.
Mindenképp érdemes megemlíteni a kép egészét illető arisztokratikus jegyeket: a villa, a kerítés stílusát, az autó ápoltságát és vélelmezhető árát, melyek a városra jellemző módon állnak kontraszba a kert elhanyagoltságával, a villanyoszlop póriasságával és a kis piros autó járdáról lelógó bal első kerekével. Tulajdonosa nemét és korát illetően nem merek semmire következtetni, de érezhető, hogy mindenképp vigyáz tulajdonára, nehogy más autók kárt tegyenek benne, amikor az út szélén parkol. Ebből következően talán annyira mégsem gazdag.
Naszóval, Uraim: legyünk jelen, mert szükség van ránk; de ne álljuk el az utat senki elől, vagy ha már elálljuk, akkor legalább hagyjuk nyitva az ajtót-ablakot, és felejtsük benn a kulcsot!