Jó nő - vagy mégsem

Kaptam egy alkalmi ruhát (már tizenöt éve mindig ugyanazt variáltam): olyandeolyan zöld (ugyebár a szemem színe, a Jónás készítette medál), amit mindig is szívesen hordok. Klasszikus szabás és anyagválasztás, némi alternatív extravaganciával. Esküvői cipő még mindig jó (a ruhához is), és a tükör előtt állva megállapítom, hogy elégedett vagyok a látvánnyal. Sorolhatnám az érveket: négy gyerek után, x évesen, mindenféle mesterséges fazonírozás nélkül stb.
Miért van az, ha egy kicsit is merek elégedett lenni, biztosan jön a hideg zuhany? Anyuka tüncibünci nagylányának is kedve szottyan felpróbálni a ruha-cipő összeállítást és....
Soha többet nem húzom fel azt az estélyi ruhát!
Sorolhatnám az érveket: négy gyerek után, xx évesen, mindenféle fiatalítás nélkül jó lesz nekem az eddigi variálása - az újat pedig hordja már az új nemzedék. Tündöklések és bukások egy generáción belül.

enter image description here
Anyám és nővérem sejhaja - a mózeskosárban pár hetesen én

Rosszabb nap

A hivatalos iskolai kommunikációkban (lást szülői értekezletek, mikor is meg/nemtudjuk, hogyan kéne csemetéinkkel bánni) nemrég új hang csendült fel: legyenek a szülők többet együtt gyermekeikkel. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy végre, ki merik mondani a felkent pedagógusok, hogy közös a buli, anya-tanár együtt terelgeti báránykáit a nagy, megváltó közös cél felé: az emberré/felnőtté válás felé.
Úgy gondoltam, azt hittem, hogy végre nem kell majd megmagyaráznom, hogy miért visszük mindig magunkkal a gyerekeket a külföldi útjainkra, hogy végre nem kell majd részletesen szabadkoznom amiatt, hogy nagyritkán megengedjük magunknak azt a természetes igényt, hogy ha valamilyen tanulós témában éppen nagyon benne vagyunk, akkor azt a szabadnapjaink rovására szabadon élvezhessük.
Puff. Egyik gyerek feldúlva, másik sírva érkezik haza. Nincs olyan, hogy szabadnap. Tán ha majd hó esik, akkor sem jöttök iskolába? Mire persze a legkisebb őszintén bevallotta, hogy ha esik a hó (mivel annyira ritkán esik), anya megígérte már, hogy természetesen nem kell iskolába menni (mivel még mindig vannak szabadnapjaink).
Elfelejtettem a lényeget: ötös tanulók a gyerekek....

Ezért tegnap, mikor hátramentem a füstölőbe és a kutya-macska védelmi eszközök ellenére egérmotozást hallottam, odaléptem a faládához és egy doboz gyümölcslével a láda oldalához szorítottam az egeret. Igen, tudom.... De legalább már ezen is túl vagyok. Megtörtént végre: sikerült (ha nem is puszta kézzel, de) eltennem egy egeret láb alól. És nem érzek lelkiismeret furdalást. Csak megnyugvást, hogy megvédtem a család élelemkészletét. A miénk. Nem adom.
És persze közben próbálok nem haragudni Balázsra, aki éppen Norvégiában konferenciázik.... Remélem, ott sokkal hidegebb van....

Rossz nap 2.

Anita megkérdezte, hogy vagyok.

Válasz: Negyedik gyermekem lassan kezdené az iskolát és javasolták, hogy járassam logopédiára, néptáncra és tornára, ami jó ötlet, főleg mert mindenhova jár. Ja és ezeken kívül úszni, németre és sakkra. Aztán anyósom javasolta, hogy gyakoroljak vele logopédiát, ami tök jó, mert gyakorolok. Aztán anyám javasolta, hogy öltöztessem fel a gyerekeimet rendesen, ami tök jó, mert ezen vagyok naponta, továbbá soványnak találta őket, így javasolta, hogy etessem őket, ami szuper jó ötlet, nem is értem, miért nem jutott eszembe. Mindenki javasolja, hogy a Misi éjszakai hat ébredése elkerülése végett, álljak le a szopival, ami baromi jó ötlet, csak Misike akkor nem szopi és megnyugszik, hanem üvölt végig hat órát. A logopédus javasolja, hogy gyakoroljak többet az S-sel, mert naponta nem elég, a gyógytornász javasol napi tornát vele szintén, mert az milyen jó lenne. B-vel is kellene naponta tornázni, mert az milyen király lenne, és az nem járja, hogy a V. nem olvas naponta, ezért nem ártana gyakorolni (nagymamák). P. lányom nem igazán hasít matekból, ez így nem maradhat, gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Cserkészetre kellene vinni papírt, ceruzát, Rg-re karikatartót, oviba új benti cipőt, focira sípcsontvédőt, gitárra pengetőt. Emellett a közösség szerint kellene Asszonyklubot tartanom, valami Szerelmi kalandtúrát szervezni, ja és alkalmakra járni rendszeresen. Jó lenne ha tornáznék, mert akkor formás lenne a popsim, de anyám szerint, ha nem hízok valamennyit, akkor maradok ilyen szotyi képű. A kolléganőim nem értik miért nem megyek velük ebédelni, idősebb rokon javasolja, hogy tartsam a kapcsolatot a munkahelyemmel, hogy legyen hova visszamenni. A konzulensem javasolja, hogy a bibliográfiát 11-es garamondra cseréljem és ABC-rendbe szervezzem, továbbá a leadandó kisdolgozataimat készítsem el időben. Férj javasolja, hogy pihenjek többet, nem is érti miért nem alszom.

Ezért ma, amikor javasolta egy pasi, hogy tolassak vissza, bemutattam, mondtam neki, hogy a jó édes anyádat, és amikor kiszállt és meg akart verni, keresztbe álltam előtte a kocsival, kiszálltam, karba tettem a kezem és közöltem, hogy nosza, gyere cica, ütközzünk meg.

Visszaszállt. Biztos, hogy házas volt.

Faluapó

Ma reggelre itthon az igazi Mikulás járt, este pedig majd a falu Mikulás napi ünnepségére kerül sor a Kultúrházban.
Minden általános iskolás gyerek rajta van a listán és általában a falu valamelyik férfija, vagy éppen idén egy éppenhogymajdnem férfija lesz a Mikulás (mi felnőttek már tudjuk ezt egy ideje, mert idén rövid, találó jellemzést kellett írjunk a gyerekekről, hogy aki felismeri magát, az menjen ki majd az ajándékáért).
A falubeli kamaszokra egyik szokványos vád sem illik, amit általában a felnőttebbek szoktak hangoztatni. Mindig előre, jól hallhatóan köszönnek és nem csinálnak úgy, mintha nem vették volna észre az embert. Jó nekik, végre kezdik elfogadni a köszönést fogadók, hogy ők nem fognak csókolomot mondani, hanem teljesen jó kifejezés a jó napot! is. Ügyesen jelzik, hogy hátrább a véleményekkel, és kéretik nem letegezni. Az időseknek én a mai napig csókolomot köszönök és egyértelmű, hogy mivel a lányuk, unokájuk lehetnék, le is tegeznek. Azt, aki jónapotot köszön, nem illik letegezni, ugyebár.
Külön hálás vagyok nekik azért, hogyha senki más nem látja, akkor még arra is hajlandóak, hogy a kisebbeknek bekössék a cipőjét, vagy behúzzák a hátizsákjuk cipzárját (amin az enyémek először teljesen megrökönyödtek: édesanya, képzeld, XY, aki mindig olyan morcos arcot vág és titokban a patak partján szokott bagózni, odajött és segített behúzni a cipzáromat!).
Legjobban pedig annak örülök, amikor nyáron vacsora után kimennek a játszótér melletti kivilágított parkba és társasoznak, kártyáznak, vagy egyszerűen csak rihegnek-röhögnek.
Ha már a mostani kamaszoknál időzök, el kell mondjam, hogy a lányoknál az egyik kedvenc divatdarabom az olyan zokni, ami csak éppenhogy kilóg a cipőből, a nadrág pedig még fel is van kicsit tűrve, hogy a boka egésze szabadon maradjon (brrrr, én ilyenkor már rég csizmában járok....). Ha félreteszem (és persze hogy félreteszem) anyai aggodalmaimat, miszerint télvíz idején így csak megfázni lehet, azt kell mondjam, hogy Kosztolányi, Arany János, vagy Petőfi Sándor, de még akár Krúdy is folyamatosan férfias lázban fetrengenének ilyen női provokáció láttán. Kivillanó boka: véletlennek álcázott kacérság, kihívás, női frivolitás, csábítás - egyszóval tetszeni vágyás. Ha most anyáink meg mernének szólalni, akkor elég nekik csak annyit felelni, hogy az ő miniszoknyájuk alig-alig takart el abból a bizonyos sejhajból, amit tornáztatni kéne, hogy formás maradjon.

enter image description here
Várakozással teli éjszaka

Gyerekviselkedés megfigyeléseim azt támasztják alá, hogy az ajándékozás nem feltétlenül tanult dolog, hanem sokkal inkább belső igény, ösztön. Viszonzás. Kölcsönösség. Egyensúly.
Sohasem tanítottuk a gyerekeket arra, hogy adjanak az ajándékokért cserébe bármit is a Mikulásnak vagy az Angyalnak. Ők maguktól ezt mégis mindig megteszik: igaz nem kekszet és tejet tesznek ki, hanem rajzolnak, vagy kicsi kedvességeket készítenek ki (én meg éjszaka alig bírok aludni az izgatottságtól, nehogy elfelejtsem az összeset begyűjteni....).

És amikor még a főrendezőt is meglepik: reggeli üzenet Norvégiából a telefonomon a Mikulástól, miszerint a fenti mosógépbe érdemes lenne belenéznem. Gyereköröm felnőtt testben is.

Apró lázadások

Csodálattal töltenek el a kamaszok - bennük látom azt a föld alatti változást, amiből bármi és minden lehetséges. Az előkészület egy másik jövő felé. Vajúdás és csírázás egyszerre: gyökérkialakítás, szárba szökkenés és köldökzsinór elvágás. Határhibridizáció.

enter image description here

A fenti kép első ránézésre anyuka tüncibünci szíve csücske nagylánya teljesíti gyermeki és testvéri feladatainak egyikét: megfesti a faangyal arcát.
Közbevetésként elárulom, hogy nálunk markáns szabály az, hogy legkésőbb ebédre fel kell öltözni - értik és tudják (azaz nem üres szülői tekintély-elfogadásról, hanem megértett és belátott tudásról lenne szó), hogy miért ez a kulturális elvárás nemcsak felénk, hanem önmaguk felé is (szerintem elég, ha csak a test- és evéskultúra jelentésére és jelentőségére utalok).

Ha alaposabban megnézzük: ezen az ebéd után lopva készült képen, ezen a leányon bizony pizsamanadrág van, amit még a szigorú anyai tekintet sem vett észre evés közben, hiszen az asztalnál ülve csak a csinos blúzt láttam (és persze az már szinte mellékes, hogy kisdrágám itt éppen az én kedvenc kabátomban ücsörög, és persze párnát sem tett a hideg lépcsőre....).
Na, ezt szeretem leginkább ebben a korosztályban: ezeket az apró nüanszokat, amivel egyrészt kifejezik, hogy önálló véleményük is van, másrészt pedig úgy csúsznak át a rendszeren, hogy észre sem veszi először az ember. Diszkrét báj, ugye?

enter image description here

enter image description here A rénszarvas még vissza van....

Madáretetők és odúk jelentősége

Azt jól tudjuk, hogy a tél közeledtével sok madárfajunk melegebb égtájakra repül, hogy ott vészelje át a hideg telet, de vajon azt is tudja mindenki, hogy a tőlünk északabbra fekvő területekről ahol jóval hidegebb a tél, onnan pedig hozzánk repülnek be menedéket keresve az ott élő madarak?

enter image description here

Így tehát nem csak a nálunk maradt madárkákról , hanem a kis turistákról is jó ha tudunk gondoskodni. A gyakori fajok mellett számíthatunk harkály, fenyvescinege, süvöltő, meggyvágó, fenyőpinty, csuszka, szajkó, őszapó megjelenésére is, ezért érdemes úgy elhelyezni az etetőt, hogy a lakásból ráláthassunk.

enter image description here

A hőmérséklet változása kihat a madarak táplálékválasztására. A magas nedvességtartalmú és alacsony cukortartalmú alma tartós lehűléskor kőkeményre fagy, ezért általában hozzá sem nyúlnak a madarak, az áttelelő kistestű énekesmadaraknak még a csőre sem alkalmas erre. A legjobb, ha különböző magokat tudunk kínálni: cinkegolyót vagy mandulát, mogyorót feldarabolva. A madáretetők már kora reggel megkezdik a kiszolgálást, a hosszú fagyos éjszaka után a madaraknak szükségük van az energia-utánpótlásra, így ahogy kivilágosodik nagy nyüzsgés figyelhető meg a madáretető körül.

enter image description here

Ezek közül is legkorábban a sűrű bokrosokban élő, nagy szemű, félhomályban is jól látó feketerigó és vörösbegy bukkan fel. Néhány óra múlva mindenki felébred, és az etetőhöz merészkedik, csak úgy fogy az eleség! Kora délután már csökken a madárforgalom - ha kisüt a nap, az ágakon pihengetnek a madarak, napozgatnak, tollászkodnak.
Aztán ahogy közeleg az este, ismét odarepülnek az élelemhez, hogy megfelelő energiát gyűjtsenek a hideg téli éjszakára, mikor alszanak.

enter image description here

De a téli madárvédelem korántsem merül ki a madarak táplálék- és vízutánpótlásának biztosításában.
Ennél jelentősen többet tehetünk az odúköltő énekesmadaraknak azzal, ha odúkat is telepítünk az etetők közelébe. Ezek a madárkák ugyanis nemcsak a költési időszakban használják a fák üregeit, hanem életük fontos részét képezik a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozott éjszakázó helyek, amit a cinegék és a verebek - túlélési stratégiájuk végett - hajlandóak még együtt is használni.

enter image description here

Ajándékként pedig megosztunk veletek egy nagymamától örökölt, házilag is elkészíthető madárfinomságot, aminek az a neve, hogy:

enter image description here

Téli madárkalács
250 gramm kemény növényi zsiradékot megolvasztunk. Egy tálba összekeverünk 170-170 gramm zabpelyhet, aprított diót, búzadarát, növényi magvakat és mazsolát. A keverékből 5 kanálnyit félreteszünk, a többit leöntjük az olvasztott zsiradékkal, majd lehűtjük. Amint a zsír keményedni kezd, nedves kézzel golyókat formázunk belőle és középen zsinórt fűzünk keresztül. A maradék magkeveréket újságpapírra öntjük és meghengergetjük benne a golyókat. Máris kiakaszthatjuk elérhető helyre a madaraknak!

Jó madarászást Mindenkinek!

Anyasuli

Esőnap: mikor olyan intenzív belső munka folyik, hogy nem ér rá az ember gyereke iskolába menni. Igazolom. Koordinálom. Örülök.
Az egyik teljesen belemerült a mágnesesség világába - kimozdíthatatlan haladás a témán belül: kísérletezés, kérdezéséskérdezés és kutatás és kipróbálás, analizálás és kérdezéséskérdezés.
A másik (végre) nekiállt meséket fordítani és lehet ízlelgetni a szavakat, kifejezni megtanulni, másként kifejezni tudni, mesét és mesenyelvet építeni.
A harmadik zenél és zenél - hallgat és variál, tanít, kijavít és szerez: melegséget, meghittséget az egész szobába.
A negyedik fest, miközben rájön, hogy a virágtan és az embertan csodás dolog és azon elmélkedik, hogy a biológiát és a rajzot hogyan is lehetne összehozni - és akkor olyan jó mesélni Irmáról, a munkáiról, a lenyomatokról, a botanikai rajzokról, a botanikai fotózásról (Igen, Jankáról van éppen szó, aki egyre többször megy ki csak úgy a kertbe, hogy a virágaimat fényképezze.).

enter image description here
Irma rózsa fotója, amit egyszer nekem küldött

Magántanárság. Ha jól sikerül, akkor az igazi tanár-diák, mester és tanítvány viszony megvalósulása. Vezetés, elfogadás, egymásra hatás, haladás. A kicsik zongoratanárnőjét legszívesebben minden földi jóval elhalmoznám, mert hihetetlen élmény, mikor zeneóra után beülve az autóba, csak arról beszélnek, hogy az előbb mit és hogyan tanultak, attól milyen ötleteik születtek és különben is, igyekezzünk haza, hogy otthon megmutathassák az újdonságokat. Ami ezennel már az életük része lett. Gazdagság.

enter image description here
Jakab két dolgot hajlandó zenei vonalon tenni: a választott karácsonyi dalokat megtanulni és ha szükséges, Jónásnak segíteni, mikor zenét szerez. Testvéri kötelezettségek.

A titokról

és a titokzatosságról.

Lista az Angyalnak.
Lezártuk, kitettük és reggelre eltűnt - a kívánságlista megírásáig szikrázott a levegő a vágyak megfogalmazásától, most pedig mindennapi beszédtéma a reménykedés: tényleg meghozza-e az Angyal, olyat hoz-e? Idén is megtörténik-e az, hogy a megálmodott, papírra cirkalmas betűkkel leírt kívánság szembenéz az emberrel a fa alatt?
Családi hit- és fogalomrendszer.
Már egyre magabiztosabban és (egyre kevésbé idegesen) mosolyogva igyekszem elejét venni a 'felvilágosító' hangoknak és az elsuttogott 'már el lehet mondani?' kérdéseknek. Nem, nem lehet. Nem, nem engedem lecsupaszítani, nem engedem mindennapivá tenni a megélendő ünnepünket. Készülődés.
Az őszinteséget sokan összekeverik a csodátlan, titoktalan élettel.
Tudatos szülőség.
Legszívesebben lajstromba szedném, hogy miért és mennyiben lélekmentő a gyermeki létnek a csodatanítás, a titoktanítás, a nem mindent nevén nevezni tudni szabálya, a sejtetés, az utalás, a kulturális kódok használata, a mesét hallgatni tudni és mesét elmondani tudni fontossága. Álmodozás. Vágyakozás. Képes beszéd. Költészet.
Őszintén beszélünk az élet nagy kérdéseiről, de helyet hagyunk a különlegesnek, a misztikumnak.
Tudatos családvezetési döntéseink. Várakozás - remény - beteljesülés. Megannyi közösen megélt és közösen alakított tudás. Tisztelet. Varázslat.
Mióta kertünk van, földlabdás kicsi fát hoz az Angyal - feléjük járva elég rájuk pillantani és már homályos is az ember szeme....

enter image description here
Mamussal Mikulás reggelén

Ima és meditáció

Többször előkerülnek e könyv lapjain az ’ima’ és a ’meditáció’ kifejezések. A kettő korántsem ugyanaz, s hogy a különbségre rámutassak, ide idézem Christopher Moore tömör összefoglalását:
„Amikor imádkozol, beszélgetsz Istennel. Amikor meditálsz, akkor hallgatod.”
Hasonlóan látom én is. Számomra az imába a következők tartoznak: köszönet, hálaadás, kérés. A meditáció lényege pedig nem a kiáradás, hanem a befogadás. (Bár nem szeretem a ’meditáció’ kifejezést, mert sokan félreértik, mégsem találok alkalmasabb szót.) Leülök valahol, legyen az fatörzs, utcakő, vagy épp patakpart, s szépen lecsitítom kavargó gondolataim (ha ugyan vannak éppen). Ha mindezek elcsitultak, akkor jön az Ihlet, sokszor látok egy-egy villanásnyi jövőképet, ami megmutatja az irányt, amibe a továbbiakban haladnom kell. S én hűen követem ezt az irányt, így sosem tévedek el.
Többé-kevésbé ezeket jelenti nekem ez a két szó: ima és meditáció. Tisztelettel kérem a kedves Olvasót, hogy emelkedjen felül kedvenc sztereotípiáin, dogmáin, s próbáljon elvonatkoztatni minden vallásos tartalomtól, ami e szavakkal az idők folyamán összeforrt.

In.: A szabadság íze: Ima és meditáció

https://www.facebook.com/zakadominika

Hétköznapi képeshang

enter image description here Valamelyik kenderhorgolásom szálszövedéke....
Képeshangjához ezt választotta Jolán....

Jónást figyelve - vele marakodva-játszva-zenélve - Jolán is elkezdett zenét szerezni: nemcsak leülni és improvizálni, hanem a belül hallott hangokat lekottázni, hogy újrajátszható, más által is eljátszható legyen.
Nemrég emlegettem az utánzást, mint a tanulás egyik első lépcsőfokát - hát kérem, Jolán most itt tart.
Még nem tud szakszerűen kottázni, hanem egy sima lapra írja fel egymás után a hangok neveit: A H F G.... Az ütemeket, az egyik kéz, másik kezet saját jeleket kitalálva jelezgeti.... Szaknyelv. Bevonódás egy másik világ nyelvébe. Saját belső igényhez nyelvet találni. Hagyomány. Újítás.

enter image description here