Ős(z)mítosz

A görög mitológiai történetek igazán csak az első irodalomtörténet szigorlatra készülve kezdtek el számomra teljes jelentőségükben élni. Akkor, ott, az ágyon hasalva és ütemes olvasást magamra kényszerítve világosodott meg az eredet fogalma, a mindent behálózó utalásrendszer misztikuma. Tudásalap. Viszonyrendszer és viszonyítási rendszer. Szövegösszefüggések és szöveghálózatok. Történet-élések.

enter image description here

A kertben a szellőrózsa és az őszirózsa egymás-mellettisége fokozza mindkét növény légiességét, miközben csendesen mélyülő színeikkel méltóságot adnak környezetüknek.

enter image description here
J.W.Waterhouse, Windflowers, 1902

A szellőrózsa, azaz Anemone (gör. 'a szél leánya') a görög Anemos (gör. 'szél') szóból ered és a pásztor és vadász Adónisz - akit egyszerre két nő: Perszephoné (a római mondakörben Ízisszel azonosítják) és Aphrodité (a szerelem istennője a római mondakörben Vénusz néven szerepel) is szeretett és mivel nem tudott közöttük választani, megosztotta idejét közöttük a föld alatti, illetve feletti világban - földre hulló vércseppjeiből született, amikor a csodálatos szépségű ifjút egyik vadkanná változott riválisa felöklelte az erdőben.

enter image description here

Az őszirózsa neve Aster, csillagot jelent. Maga a virág csillagformájú, százszorszépszerű megjelenésű.
Amikor Zeusz vízözönnel készült sújtani a háborúzó emberiséget, Astraea (a második generációs titán Astraeus és a hajnal istennő Eos lánya, az igazságosság, az ártatlanság és a tisztaság szűz istennője) mély szomorúságában azt kívánta, hogy csillaggá változhasson. Kérése valóra vált, de amikor látta a vízözön pusztítását a földön, fájdalmában sírva fakadt az elveszett életekért és ezek a könnycseppek azóta minden évben őszirózsaként bomlanak ki....

enter image description here

Pemberley kertje

Pemberley fikció. Képzeletbeli kert. Irodalmi színhely.
A filmes/lehetséges fizikai megfelelője Lyme Park.
A letisztult barokk és a palladiánus építészet ihletése.
Jane Austen regényeiben - mint általában a romantikus szövegekben - a tájnak, esetünkben az angol vidéki nemesi tájnak kiemelt szimbolikus jelentése van.

Austen hősei/hősnői rendszeresen a kertbe mennek, ha elvonulásra vágynak, ha nyugodtan végig akarnak gondolni valamit (figyelem! nem ábrándoznak, főleg nem szenvelegnek, hanem gondolkodnak!), vagy ha tisztába kell jöjjenek saját érzelmeikkel, belső vívódásaikkal.
Ez nem meditatív kert, nem a zen-kertek belső megnyugvást kereső tere, hiszen ezek a kertek - helyesebb lenne parkokat mondani - olyan tágasak, hogy neki lehet futni a tájnak, neki lehet indulni a semminek, mozgással lehet levezetni a belső felindulásokat - a hősök nem meditálnak ezekben a terekben, testileg nem mozdulatlanok, hanem éppen a séta tempójával fejezik ki a belső erők cikázását, intenzitását. A japánkertbe belépve azonnali átkapcsolás, átlépés a cél egy másfajta lelki, spirituális regiszterbe, az austen-i parkokban pedig a belső és a kert egymás megfelelői és magának a hősnek kell ebben a bonyolultságban önmagának, önmaga számára megtalálnia a választ. Tehát nem maga a tér, nem a kert a válasz, amit a belsőbe kéne interiorizálni, hanem a kerttől független egyéni választ kell találni. A kert csak abban segít, hogy a válasz megszülessen. Nem a kertben van a megoldás, hanem önmagunkban.
A romantika irodalmában általában - légyen az költészet vagy próza - az időjárás és a táj a belső én, a lélekállapot kivetülése, annak jellemzésére szolgáló költői eszköz, de Austen-nál ennél több: gondolati tér.

enter image description here
Balázs fotója 2011-ben készült egyik balatonkenesei sétánk alkalmával - gondolati kert vagy gondolkodó kert?

A Mansfieldi kastély című regényben egyértelmű utalások történnek kortárs tájépítészeti és kerttervezési ismeretekre, név szerint Humphry Repton-ra is.
Jane-nek nővéréhez, Cassandrához írt leveleiből is egyértelmű a kerthez és magához a növényekhez való vonzódás, illetve azok alapos, széles körű ismerete.

Pemberley kastélya és kertje nemcsak díszletként funkcionál a történet számára, hanem fontos hangsúlyozottságot kap a történet alakulása szempontjából is: hiszen ezen a helyen kereshető az a pont, amikor Elisabeth viszonyulása elutasítóból elgondolkodóvá, elfogódóvá, sőt talán elfogadóvá válik Darcy irányába. A látvány. A férfi mögött meghúzódó erő. A férfi igazi arca. A férfi kertje. A férfi, aki majd teljességében lehet. Vonzódás.
Darcy itt, a saját terében tud kedves, figyelmes lenni, ez az tér, mely személyiségének pozitív oldalát reprezentálják. Az otthon, a család, a hagyomány adta magabiztosság. A biztonság. A személyiség kiteljesedéséhez szükséges kontextus. Otthonosság. Kertem határa az én határom.

Érdekes társadalmi-kapcsolati hálózatot takar a 'publikus magánkert' fogalma. A látogatható magánkert. A nyitott magánkert. Társadalmi felelősség a szépség azon törvénye, hogy az mindenki számára átélhető legyen. A gazdagság kötelező kitárultatása a szép megmutatásának érdekében.

Ó, Mr Darcy!

enter image description here

Rengeteg kedvenc könyvem van, sokukat olvastam már többször is. De Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye az egyik legkedvencebb. Annak idején eredeti nyelven olvastam először, majd megnéztem a BBC 1995-ben készült 6 részes sorozatát. Beismerem, hogy ha csak a regényből indulok ki, nem biztos, hogy újra és újra a kezembe veszem. De a szinte tökéletes filmes adaptációval együtt, ahol szóról szóra idéznek sokszor a regényből, a képzeletbeli dobogómon ott van a történet.

enter image description here

De miért is szeretjük sokan ezt az 1813-ban megjelent könyvet? Hiszen a mai életünktől már fényévekre van az a világ, amiben a Bennet lányok éltek. És szerintem ez a lényeg. Hogy már dédanyáink is modern életet éltek, annak minden előnyével és hátrányával együtt, a regény hőseihez képest. Valahol belül talán sokan sóvárgunk egy békésebb, vidéki sétákkal, táncmulatságokkal, kézzel írt levelekkel tarkított életre, amiben az udvariasság, az a csipetnyi elegancia, a tisztelet férfi és nő között még megvolt.
Azért is vonzó ez a világ számomra, mert Angliában játszódik, én pedig valamelyik előző életemben ott kellett, hogy éljek. Eredeti nyelven olvasva/nézve sokkal jobb, mint magyarra fordítva. A mi nyelvünk nem tudja visszaadni azt az elegáns, klasszikus stílust, ami erre a korszakra, ezekre a társadalmi osztályokra jellemző volt. Talán, mert a magyar nyelv nem változott annyit, mint az angol, nem tudom. Az angolok tökélyre fejlesztették anno ezeket a stílusjegyeket a szóhasználattal, mondatszerkezetekkel, aminek megvan a maga sajátos bája mai szemmel nézve. Ez az elegancia jelen volt életük minden területén, az öltözködéstől kezdve a szalonok berendezésén át a viselkedésükig. Ha pedig ehhez hozzáteszem azt az „apróságot”, hogy kastélyokban éltek, mit is mondhatnék… Lenyűgöző! Bakancslistám egyik kiemelt helye Pemberly. Álomszép az a kastély, a körülötte elterülő park pedig a nemes egyszerűségével, természetességével tökéletes kiegészítője az épületnek. Vagy fordítva? Mindegy is. A lényeg, hogy gyönyörű az összhatás.

enter image description here

Igen, bevallom, én vágyom erre az eleganciára. Vágyom arra, hogy szeressenek az emberek igényesen öltözködni. Reménykedem benne, hogy eltűnnek a hajpántos, rózsaszín pólót, szűk nadrágot hordó pasik, a nők pedig elkezdik újra alkalmazni a sejtetés művészetét, és rájönnek, hogy a kevesebb néha több. Bízom abban, hogy az egymás iránti tisztelet és udvariasság még nem halt ki teljesen és megengedjük, hogy a férfi Férfi legyen, a nő pedig Nő.
100-adszor is szívesen megnézem, mert szeretem, hogy ekkor még megadták mindennek a módját. Talán ez hiányzik legjobban a mai világból, és meggyőződésem, hogy ez nem pénz kérdése. Nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy például a kávénkat ne 1 perc alatt, állva igyuk meg reggel, hanem egy megterített asztal mellett ülve, reggelizés közben. Az ötórai teázás szokásában sem a tea a lényeg, hanem hogy elővegyünk a szebbik porcelán csészéket, egy kis időre leüljünk, a napi mókuskerékből és virtuális világból kiszálljunk, és beszélgessünk, egymásra figyeljünk.
Ha pedig még mélyebben kutakodom a miértek között (talán ezzel kellett volna kezdenem), arra is hamar rájövök, hogy Colin Firth nélkül fele ennyit sem érne az egész. Ő alakítja a számomra létező egyetlen Mr Darcy szerepét, és - azt hiszem – itt sokan bólogatnak olvasás közben. Fitzwilliam Darcy alakja hihetetlen változáson megy át a történet folyamán. A hőn áhított, forró szerelem hevében képes felismerni saját hibáit, hiányosságait és még változtat is rajtuk, feladva addigi önmaga egy részét. Hát kell ennél több? Ráadásul ahányszor megnézem a filmet, annyiszor beleszeretek abba a bizonyos tekintetbe, amikor Elizabeth zongorázik és énekel, ő pedig csak ül és figyeli a lányt. Ó, Mr Darcy, az a tekintet! Mennyi minden van benne! Tisztelet, szeretet, áhítat, vágy, csodálat. Bárcsak minden nő átélhetné azt, hogy egy férfi így néz rá…

Ker(ek/)t

A keretezés (és nem körbekerítés) alapfogalmával számtalan tudományos és művészeti területen találkozunk: az esztétikai tapasztalattól a kerten át a festészetig egészen a pszichológiáig ível a kánon.
A kert körbekerített terület, de annak ellenére, hogy azt mondjuk körbe-kerített, nem szó szorosan vesszük, nem a kör képzete jelenik meg a fejünkben, azaz a természetből nem egy kör alakban kivett területet értünk alatta, hanem egy négyszögletű, tehát sarkokkal és egyenesekkel határolt részt. Praktikum, kezelhetőség, egymásmellettiség.
A kert, mint lehatárolt, kerítéssel leválasztott terület: Tulajdon. Magántulajdon. Birtoklás. Felelősség.
A kertbe többféleképpen lépünk be és többféleképpen látunk rá. A kerítés kapujában megállva a publikus és a privát tér határát lépjük át - a mindenki által használható felületről magántérbe kerülünk. Reprezentálás.

enter image description here
A jogi határt képviselő örökölt drótkerítésünk - még csak be sem kell igazán vallani, annyira egyértelmű - ronda. Se idő, se pénz, se akarat arra, hogy ezt a határt megszépítsük, meghagyjuk tehát egyértelmű funkciójában. Előnye, hogy csúnyaságán át kell ahhoz nézni, hogy észrevegye az ember a mögötte meghúzódó kertiséget. Aki nem néz át rajta, az észre sem veszi.
A drótkerítésen innen kezdődik az 'igazi' belépés: a magunk emelte szimbolikus kaput lilaakáccal futtatjuk be - reflektálva így a romantikus kertépítészeti megoldásokra (és természetesen önmagunkra).

enter image description here
Másik szimbolikus kertépítészeti elem a ház sarkának lágyítása, szelídítése, sőt levédése: egyrészt paraszti környezetre utaló piros-kék tárgyak elhelyezése, másrészt a kert kapujának oszlopa tudatosan lett a ház sarkához helyezve. Amikor a sarkokat - legyen az épület, ajtó, parter - egy határozott növénnyel kijelöljük, akkor magának a kijelölésnek egyrészt keretet adunk, azaz hangsúlyozzuk, másrészt pedig optikailag lágyítjuk a formát, azaz kerekítjük.

A kertbe bevonódás, a kertbe való megérkezés élményét fokozza, ha a térbe belépve tágasság érzetet kapunk - a mai napig az egyik legjelentősebb térformálási eszköz a zárt/nyitott (szűk/tágas, rejtett/nyílt, látható/láthatatlan, előtér/háttér, egyértelmű/sejtetett, stb.) variálása, egyrészt mert így lehet folyamatosan fenntartani a figyelmet és a kertnek érdekes látványt adni, másrészt ezzel összefüggésben izgalmas benne-létet létrehozni.
(Minden esztétikai értékkel bíró alkotás a rend és az ismeretlen dichotómiájából, játékából, párbeszédéből áll. A jelennel és a világmindenséggel kommunikálni.)

enter image description here
Kitáruló házkert-élmény.

A kapun való bevonódás után nyíltabb perspektívába lehet fogni a teret. Elzárt tér. Privát tér. A bentiek engedélye. Legitimált vendégség. Meghívás. Részvétel. Együttlét. Kizárás. Kinek engedem meg, hogy átlépje a küszöböm?
A randa hivatalos kapu nálunk mindig nyitva van (még a lebontása is túl nagy munka lenne....), rugalmasan, de tisztelettel értelmezve a határokat. Időkeretek. Hangadások, bekiabálás. Szinte mindig látszik egy házon, egy udvaron, hogy éppen otthon vannak-e, hogy bemehetek-e. Vajon mit csinálnak bent? Megzavarom vagy csak kizökkentem?

enter image description here
Kinézés az utcasejtésre. Csak annyit érzékelni, amennyi ránk tartozik.

A kerítésnél állva benézünk a kertbe, a házból viszont kinézünk a kertbe. A szemlélés tárgya viszonyulásbeli különbséget takar: az idegen kintről néz be a privátba, én viszont a legintimebb teremből nézek ki a még otthonosba, de már a kiterjesztett határomat jelképező területre. A meghonosított, belakott természetre.
A kertre, mint a látómező keretét adó ajtón/ablakon át nézünk ki. Kettős keretezés.
A festővászon sem kerek. A fénykép sem kerek.
Gondolati keret (frame). Framing: kommunikációs meggyőzési technika. A befogadót meggyőzni önnön műalkotás mivoltomról.
A kontextus fontossága.
Kihangsúlyozás és háttérbe állítás.
Megérthetőség/befogadhatóság.

enter image description here
Ablakból kinézve - benézve a kertet.

A kert határai jogilag egyértelműek - használatilag és esztétikailag ott kezdődik a probléma, mikor ez két- vagy többértelművé válik.
Kint/bent. Enyém/tiéd. Enyém/közös. A közös nem senkié. A közös mindenkié.
A keret, mint a mű valós, tárgyi eleme. A kert, mint a ház valós természeti eleme. Paszpartu.
A ker(et)tbe benézés aktusa.
Látvány-paszpartu: a kert kontextusa. Növényzetileg a kert határainak - mint a paszpartunak a képkeretezésnél - illeszkednie kell a környezetéhez, kivéve, ha fallal elválasztott mikrovilágot hozunk létre. Nagyobb léptékű térnél mondjuk azt, hogy növényzetileg a tájba futtatjuk a kertet: azaz a gyakorlatban a háztól távolodva kerülnek a kevésbé kényesek, a nem télen-nyáron díszítők, a csúnyácska hasznosak, a honosak, a környezeti tájat reprezentálók. Igyekszünk a kertet a környezetébe illeszteni.
Belvárosi magánkertek. Elzárt, bezárt, titkos magán. A teljesen privát egyéni. Más világ. Ön-világ. Különengedély.

enter image description here
Alexandra D'Arnoux/Bruno De Laubadere: Private Gardens of Paris.

Kerthálózatok, kertkönyvek. Tér-kép és könyv-kép.

Képzeletileg a rétet asszociáljuk egyedül kereknek. Miért?
Bálint hintája. Hinta a réten.

Édes cukkini

enter image description here

Sok-sok éve saját készítésű lekvárok sorakoznak a kamrám polcain. A standard kajszi és eper, a személyes kedvenc meggy vagy a fűszeres füge mellett cseresznyét, szedret is főztem már. Friss kenyérrel, vajjal mennyei reggeli bármelyik, a sütikről nem is beszélve. Szinte bármelyik gyümölcs lekvárját szeretem. De hogy zöldségből is lehet befőzni, azt korábban soha nem gondoltam volna. Tavaly azonban megakadt a szemem egy különleges lekvár receptjén, és akkor eldöntöttem, hogy idén csak azért ültetek cukkinit, hogy kipróbálhassam a citromos cukkini lekvárt. Tavasszal palántát vettem, nevelgettem, aztán jöhetett a befőzés. Azt kell mondanom, hogy egy zseni volt, aki ezt kitalálta. A citrom aromája úgy simul bele a cukkini semleges közegébe, mint kéz a kesztyűbe. Igazi ínyencség. A savanykás íz miatt süteménybe is biztosan remek lesz. A színe pedig olyan, mint a besűrűsödött napsütés.

enter image description here

Aztán amikor kezdő cukkini termelőként nem voltam elég naprakész, és a több normál méretű termés begyűjtése után kb. egy hétig másra figyeltem, majd a levelek között újabb, hatalmas (3,5 kg) zöldséget vettem észre, akkor kezdtem más finomság után is nézni, mert ekkora mennyiségben már ipari befőzésnek számítana. Találtam amerikai és angol oldalakon cukkini kenyér recepteket és még inkább meglepődtem, mint a lekvárnál. Cukkinit. Sütibe. Ez most komoly? Ráadásul úgy tűnik, ennek komoly hagyománya van az angolszász országokban, mert sokféle módon készítik. Bátorságot merítve a már elkészült és isteni finom lekvárból, először megsütöttem az áfonyás verziót. Jaaaj, hogy ez is milyen jó! Elképesztő! Ettől a tökfélétől a tészta kellemesen krémes lett, de mégis szépen átsült.

enter image description here

Kávéval/teával és egy könyvvel a kezemben tökéletes az összhang. Aztán jött a kakaós változat dióval, cukorral a tetején. Hmmm…. legközelebb csokidarabkákat is teszek bele, és akkor tökéletes lesz.

enter image description here

Ezek az újdonságok beépülnek az éves befőző és cukrászkodó rutinomba, az biztos. A kertünkből a kamrába kerülő finomságok sora egyre csak bővül. Citromfű szörppel nyitottam a szezont, és egész nyáron folyamatosan, ahogy értek a gyümölcsök, nyíltak a virágok, üvegbe tettem a nagy részüket. Szeptemberre a kamra ismét megtelt és ez az érzés nagyon jó. Az igazi, nagybetűs otthon része számomra a teli kamra, különösen, ha mindez az ember saját kertjéből kerül oda. Emlékszem, annak idején, amikor még emeletes házban laktam a városban, arról álmodoztam, hogy ha egyszer lesz majd egy kertes házam, akkor a kert tele lesz gyümölcsfákkal, sokféle növénnyel. Lassan 6 évvel ezelőtt ez az álom valóra vált. Rengeteg munkát ad állandóan. Ha napi 8 órában a kertben dolgoznék, akkor sem unatkoznék. Soha nincs készen a kert. Soha nincs olyan, hogy minden része gyommentes. Soha nem mondhatom azt, hogy nincs dolgom a kertben. Ha pedig ehhez még a befőzést is hozzáteszem, akkor az éjszakai műszakot is hozzácsaphatom.
De megéri. Mert ez az egyik legnagyobb kincs, amit majd a lányomnak továbbadhatok.

enter image description here

Kint és bent

Sokan megkérdezik, milyen jurtában élni. Három év tapasztalatával elmondhatom, hogy továbbra sem vágyom házba. A jurta nehezen hasonlítható bármihez is, mivel nem kőház, nem vályog, nem szalma, nem tégla, nem OSB, nem gipszkarton, nem ytong… A jurta egy lélegző, az időjárás viszontagságai ellen oltalmat nyújtó kis épület. Bár épületnek sem nevezhetjük igazán, mert e szóhoz már valami állandót, valami nagyot, valami kötöttet és szilárdat társítunk. Nehéz ezt leírni olyannak, aki nem volt még jurtában.

A jurta egy nagy sátor, amit az ember oda állít fel, ahova akar (jogilag is), ebből kifolyólag hatalmas szabadságot biztosít a lakhatás tekintetében. A jurta nem szögletes, nincsenek benne sötét sarkok, benne nem lehet sarokba szorítani senkit, vagy a sarokba állítani egy gyermeket. Nem reked meg semmi a sarkokban és a soha ki nem nyitott sötét szobákban.

A jurta megvéd az esőtől, a hótól, megszárítkózhatik benne, aki elázott, s megvédi azt, kinek a lelkét is kifújta a hideg téli szél odakint. A(z esetünkben) középen fölépített téglakályha egész télen ontja magából a kellemes meleget, a tűz testet-lelket melengető pattogását. A jurta éppen akkora, amekkora egy kiscsaládnak elég, semmivel sem kisebb, semmivel sem nagyobb.

A jurta nem szigetel el a külvilágtól. Védelmező falán belül az ember épp úgy van bent, a „Bent” minden előnyével, mint kint, a „Kint” összes csodájával. Reggelente körös-körül a madárfütty, szarvasbőgés, szélzúgás, békakuruttyolás, vaddisznóröfögés, patadobogás, kérődzés hallatszik (évszaktól, tájegységtől, s saját állatainktól függően). Mióta kint élek az erdőszélen egy jurtában, azóta másként viszonyulok a környezetemhez. A jurta bármilyen városi ingatlanhoz viszonyítva bizony luxus. Semmilyen technikai eszköz nem pótolja a lélegző, szellőző, külvilágtól oltalmazó, de el mégsem választó jurtát.

A jurtának lelke van. A jurta fa, bőr, kender(kötél), vászon. A jurta él. S minden nap eszembe juttatja, hogy az emberek szögletesen gondolkoznak, pedig a Világ, az kerek.

In.: Zaka Dominika: A szabadság íze
https://www.facebook.com/zakadominika/

Save the Nick

Vagyis mentsük meg a Nick-et. Jelentem megmentettük, megmentegettük.

enter image description here

A férjem fedezte fel ezt a lehetőséget. (Mint mindig, én elhasználok minden puskaport a hétköznapi rutinra és ő csempész álmodozni valót az életünkbe.) Így bementünk és átnéztük az árverezésre váró festményeket és szobrokat a Nick udvarban levő galériában. Mert persze erről volt szó, pénteken aukciót rendeztek pécsi alkotóművészek által felajánlott művekből, és a befolyó pénzt a galéria fenntartására fordítják. Itt ki kell emelnünk, hogy az aukciót szervezők szerint, amint felmerült ennek az akciónak az ötlete, páratlan gyorsasággal érkeztek a művészektől az önzetlen felajánlások, vagyis adtak műveket ingyen. (Ami persze elgondolkoztató, hogy miért nem tart el Pécs egy igényes galériát, és miért a művészek fizetik a számlát, de ez egy másik bejegyzés lenne és nem itt.)

enter image description here
Pinczehelyi Sándor (1946): Zöld birka, 1998

A mi szempontunkból az volt a jó, hogy esélyünk vált megvenni műalkotásokat, anélkül, hogy kiderítenénk adott alkotóművész elérhetőségét, majd toporognánk a műtermében és feszengenénk, mert nem tetszik a MŰ, vagy azért, mert tetszik, csak nem tudjuk mennyit illik fizetni, és nem sértjük-e meg egy ajánlattal. Itt meg szépen össze volt gyűjtve kb. 60-70 alkotás, be volt árazva, és ami tetszett, arra ajánlatot tehettünk.

enter image description here
Fejős Miklós (1979): Kenyér I-II, 2013

A kínálattal nem volt baj, kapkodtuk a fejünket, hogy ez is tetszik, meg az is. A pécsi művészek felét ismertük, a felét nem, de látszott, hogy nagyon igényes a felhozatal. Mondjuk a nevek annyira nem érdekeltek, sajnos alapigényünk, hogy tetsszen az, amit kiteszünk a falra. Mivel iskola után az 5 gyerekkel mentünk be a galériába, azt az első percben eldöntöttük, hogy kerámiát, szobrot, vagy bármi törhetőt, vagy olyat, amit elérhetnek, nem veszünk. Azon őszintén meglepődtünk, hogy a kikiáltási árak nem voltak megugorhatatlanok. Mert ha figyelembe vesszük, hogy mennyibe kerül egy Kikás váza, vagy repro, vagy egyáltalán egy képkeretezés, akkor ezek bizony nem voltak egyáltalán elszállt árak. A honlap címét ide felteszem, lehet utólagosan, most már tét nélkül börzézni benne (https://axioart.com/aukcio/2020-09-04/save-the-nick/teljes-katalogus).

Nekem rögtön lett szívügyem, a férjnek is. A kiírt árakon annyira fellelkesedtünk, hogy gondoltuk, egy életünk - egy halálunk, megpróbáljuk. A licitre tartva azért kissé betojtunk, mi van, ha elképesztő árak lesznek, mennyire lesz ciki, ha a végén csak kibicelünk, nem veszünk semmit, vajon gáz-e, ha a kikiáltási árnál már jelentkezünk.

Pénteken 7 órakor kb. 60-70 ember összegyűlt a galériában, kiöltözve szépen, ízlésesen csinosan. (Nekem itt már megérte eljönni, sminket, smukkot és igényes ruhákat csekkolhattam.) Regisztrálni kellett annak, aki részt kívánt venni az aukción, és pohár bor, pezsgő, szendvics mellett helyet foglalhattunk valahol. Itt egy kicsit elrötyögtünk a férjjel, hogy vajon, ha nem licitálunk, át kell-e adnunk majd a helyünket. De a licit nem az amerikai filmeket idézte, nem volt gyilok és gyorsaság, ellenben volt kellemes hangulat és lassan, tempósan végigmentünk a műveken. Aki járt már ilyen aukción, biztos nem lepődött meg, hogy mi kelt el, mi nem, mi és milyen áron. Volt, ami kikiáltási áron kelt el, volt, amin csattogtak a licitek, volt, amire nem érkezett ajánlat, és volt, ahol telefonos, vagy netes ajánlattevő nyert. Meg is beszéltük a Petivel, hogy ha profik lennénk, biztos jegyzetelnénk, hogy mit érdemes venni. Na majd legközelebb.

Aztán jött a pillanat, amikor a mi képünk került a sorra. Előre megbeszéltük, hogy mi a lélektani határ, meddig megyünk el, meddig nem, és mi lesz a jel, hogy igen, vagy hogy álljunk le. Egyáltalán melyikünk licitáljon. Szorosan fogta a férj számunkat… Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy előre ültünk, nem láttuk a többi licitálót…. Elhangzott a mű címe…. Markoltam a poharam… És a kikiáltási összeg… A férj felemelte a számunkat… A kikiáltó elismételte az ajánlattevői számot…
Először…
nem mertünk körbe nézni….
másodszor….
ekkor azt hittem leáll a szívem...
harmadszor…
…..nem árulom el, hogy sikerült-e.
(De most itt lóg a falon.)

Őszvirulók

Beérések, elvirágzások és kivirágzások.
A még termést nem kötött cukkini- és tökvirágok mennek a salátába - már úgysem érnének be. Karotinos sárgák kacagása a tányéron.
A magról felújuló évelők (mint a len vagy a kasvirág) és az egynyáriak (mint a körömvirág vagy a szarkaláb) már előresiettek: elszórt magjaikból kicsiny levélkék tömkelege bújik elő a nyesedékkel telehintett föld alól.

enter image description here
Sudárzsálya

enter image description here
Kúpvirág

enter image description here
Énárnyék

enter image description here
Büdöske

enter image description here
Őszirózsa

enter image description here
Őszirózsa

enter image description here
Kékszakáll

Mélyebbek a kert színei, mint ahogyan az árnyékok is egyre mélyen hosszulók.
A zöldek sem harsányak már, hanem egyre sötétülőn fáradnak át barnába.
Az ember szeme issza a színeket: színraktározás akkorra, amikor majd csak az örökzöldek ezüstös-fényes-gyantás zöldjei jelentik az árnyalatokat, szinte már kontrasztok nélkül.

Reggeli száradt fáradt

Társadalmi naptárunk és kerti naptárunk közös jegyei.
Szombat reggeli vizes-fáradt-elszáradt körjárat.
A nyári harmat életet adott, felüdített. Ez az őszi harmat hideg súlyával még a másodvirágzókat is meghajolni kényszeríti, az elnyíltaknál pedig gyorsítja a poshadó-rothadó folyamatokat.
Sipircel be az ember a benti, még a nyarat őrző, még nem a fűtött száraz melegbe.

enter image description here
Izsóp

enter image description here
Konkoly

enter image description here
Boglárkacserje

enter image description here
Szellőrózsa-kivétel

enter image description here
Mezei katáng

enter image description here
Hibiszkusz

enter image description here
Évelő len

enter image description here
Szarkaláb

enter image description here
Begónia

enter image description here
Sárga cickafark

enter image description here
Muskátli

Hangfarm napló

Július 19.
Nem tudom mi lesz, nem tudok gondolkodni.

Várkonyi Gyuri és Peták hívtak sörözni. Nem tudtam menni, féltem, hogy észreveszik.

Holnap kezdődik a Hangfarm. Muszáj ott lennem. Megpróbálok félrevonulni a többiektől. Majd azt hazudom, hogy nagy koncentrációjú munkában vagyok. Németországban ez működött: ha egy üres papírlapot nézegetve sétáltam a folyosón, akkor a többiek azt hitték, hogy dolgozom, pedig csak pihentem. A pihenés most is kéne. Örök pihenés.
Ich will nur sterben, weiter gar nichts.
A Premier Plan egyelőre nem megy. Az utóbbi három évben ebből mutattam be a Hangfarmon. Nem készült el. Idén, folytatva a hagyományt képet és zenét csinálok. Guriga workshopjára jelentkeztem. A tervem szerint nem lesz nálam digitális kamera, csak a telefon. A dokumentációt filmre csinálom. Három kamerát viszek: két kisfilmeset és az instaxot. A zene pedig a Müpa-pályázathoz készülő fotókból lesz. A darab munkacíme. Billentyűs kettősverseny. Jónás segítségében reménykedem.

Vigasztaló volt, hogy ma eljött Bambusz. Vigasztalt az is, hogy Pálca bejött a szobámba és órákig velem maradt. Nem szokott ide bejárni.

Július 20.
Végre tudtam aludni. Benéztem Janó szobájába: itthon van. Újabban minden este társaságba jár. Alkoholt is éreztem rajta.

Ellendre utaztam a Hangfarm alkotótáborba. Két projektben is benne vagyok: analóg fotózásban, és a szokásos audiovizuális munkámban.
Bogit próbálom hívni, azt ígérte szabad lesz. Nagyszerű volna, ha a környék inspirálni tudná.
Ma Guriga tartott analóg fotós workshopot.
Sokat beszélgettem Boda Vincével, értelmes fiú.
Bodonyi lyukkamerával készített fotót instax mini filmre. Ez fotótörténeti jelentőségű mű, szerintem. Éjfél körül kerültem ágyba.

enter image description here

enter image description here

Július 21.
Figyelem az éjszaka hangjait. Ellend nagyon más, mint Mezőszemere. Ott pacsirta, macskabagoly és fülemüle hallatszik. Itt cinegék, kuvik és vészmadár. Ott ürgék kotornak, itt őzek csörtetnek. Ellend vad, Szemere szelíd.

Róka jelzi, hogy a vadászterületén sátraztam le.

Napközben dögmeleg. Nem tudunk dolgozni, piálunk.
Hívtam az otthoniakat, nem nagyon hiányzom.
Közben azon gondolkodtam, mit kell nekik elviselniük tőlem.
Kezdem a betegségekkel.
Nagyothalló vagyok. Gyakran nem hallom meg, amit mondanak.
Insomnia. Emiatt éjszaka fölkelek, mászkálok.
Cukorbetegség. Pisilni kell tőle éjjel, és gyakran vagyok hiszterikusan éhes.
Neuropátia. Ami miatt bottal járok.és fájdalomcsillapítókat szedek. Azoktól pedig horkolok alvás közben, ha sikerül elaludnom.
Magas vérnyomás. Gyakran vagyok dekoncentrált, és sok időt kell ágyban töltenem.
Depresszió. Fogalmam sincs, mi történik egy-egy depressziós időszak alatt. A külvilágot érzékelem, de reakcióim nincsenek.
COPD. Ez a legrosszabb. Sokat kell krákognom és harákolnom, gyakran éjjel is. Ez nagyon nagy zajjal jár. Hamar elfáradok, csak kevés fizikai aktivitásom van. Egész nap unatkoztam. Ám úgy éreztem, áldozatot hozok azzal, hogy mentesítem a családomat magamtól.

Július 22.
Úgy gondolom, egy igazi művész nem a múltból táplálkozik, hanem a múltat táplálja.

Rengeteg látogató van, ennyien még nem voltunk. Itt van Bolcsó Bálint, Baracskai Zlatko, és Borosi Gábor természetesen. Jó társaság. Nagyon sok a jókedvű fiatal.

enter image description here

Próbálok a háttérben maradni, a közös étkezéseken sem veszek részt. Volt egy kis eső, nagyon nehéz a légzés.
Távolodom az élettől, egyelőre nélkülözöm azt a szépséget és megrendülést, amit ettől a folyamattól vártam.

enter image description here

Nem beszélek. Ismerősökkel csak a szükséges minimumot. Ismeretlenekkel annyit sem.

Szilvamag hasította fel az ujjam. Miközben Sevcsenko szobrára gondoltam.
Micsoda fegyver.

Nagyon finom volt a vacsora. Kaincz Orsi csinálta, ő egy új felfedezés. Tehetséges, sőt csinos is, talán érdekelne, ha nem vezetne autót. Beszereztem egy műanyag tejfölös vödröt, abban vittem a vacsorát a sátorba. Csirke becsináltleves.

Július 23.
Érkezett 15 ezer forint jogdíj az Angelic Hill Slope után. Fogalmam sincs, hogy ebből mennyi jár Lellének a műcímért. Emiatt megpróbáltam felhívni. Nem vette fel. Nem merek neki utalni, nem tudom, mit tart kevésnek. Soknak biztos nem fogja tartani akkor se, ha az egészet utalom.

Ma megérkezett Bogi. Évek óta csábítgatom a Hangfarmra, most lejött. Nagyon fontos az ittléte, integráló személyiség. Beszélgettünk az Anima Musicae versenyéről. Két darabot adtam be, mindkettőt unalomból írtam. Mivel nincs semmi vonószenekari rutinom, nem tartom magam esélyesnek. Benedek Zsigát rábeszéltem az indulásra, és még írja, izgulok érte. Sajnos nem vagyok versenyző típus. Nem tudom kitalálni, mit szeretnének a kiírók, nem vagyok empatikus, makacsul megyek a fejem után, és próbálom azokat az érveket erőltetni, amik nyilván csak a saját elefántcsonttornyomban relevánsak.
Hagyom Bogit bulizni, én korán fekszem. Holnap elkísérem Hásságyra a tervek szerint, ahol egy akvarellt fog festeni.

Július 24.
Judit elvitt minket a tóhoz, előtte boltba mentünk. Bogi a tónál csinált két akvarellt. Közben próbáltam a telefonomba jegyzetelni. Figyeltem Bogit, és eszembe jutott, hogy a Premier Plant kiválthatná egy second plan, ha megzenésíteném, ahogy plen airt fest. Mondjuk elég unalmas opera lenne.

enter image description here

Közben megjelent Fábián Laci is a hatalmas Pentaxával. Hozott vagy két liter fröccsbort, megittuk. Lacival szívesen dolgoznék együtt a Hangfarmon.

Július 25.
Megjelent Peták, Bernáth Gábor Ádámmal. És jött Döme Attila, nagyon régen láttam. Ármin fia - egykori tanítványom -, részt vett a Hangfarm programjában. Hozott egy powerbankot, ami nagyon jól jött a sátorban. Árminnak mindig vannak jó ötletei. Remélem az egyetemen is fogom majd tanítani. Igazi húzóember lehet.

Ma vannak a bemutatók. Mivel Jónás egy másik programban dolgozott, a Kettősverseny improvizációs szólamait Borosival játszottuk. Túl nagy sikert nem arattunk vele, de a többi bemutató színvonalasan pótolta a közönség igényeit.

enter image description here

Július 26.
Vége a Hangfarmnak. Most jön az üresség. Ha nem tudok komponálni, nem élem túl. Márpedig kánikula lesz, a szellem nem fog működni. Remélem a test se. Valahogy nem vagyok elégedett az elmúlt héttel. De mentesítem magam azzal, hogy az időjárás nem volt kedvező: elmúltam 60, már hivatkozhatok erre. Amúgy már most tudom, mit szeretnék jövőre. Nem írom le, adok lehetőséget a felejtésnek. A rossz memória Isten adománya. Segíti a felejtést, nem kínoz a közelmúlt gyönyörűsége.

Rumann Gábor vitt haza. Vele is kéne dolgoznom, de erre sincs energia.