A szitázásban az a jó, hogy akkor is lehet vele eredményeket elérni, amikor semmi más nyomdai módszerrel nincs sikerélményed. Nekem legalábbis nem igazán vált be a linó (bezzeg nekik meg milyen jól sikerültek!), a mindenféle egyéb karc de még a krumplinyomás sem. A szitázásban még az is jó, hogy nagyon nehéz megragadni, mitől számít annak és mitől nem, mert szinte mindegyik elemét lehet helyettesíteni, még akár magát a szitát is. Végülis ha jól értem, az a lényege, hogy egy maszkot hozunk létre akármilyen eszközökkel, és festéket trutyogtatunk rá, amit aztán ez a felület átenged vagy nem enged át. És az, hogy ezt a maszkot milyen kreatív megoldással hozzuk létre (emulzió, szitakitöltő, ráragasztott matrica, stencil vagy épp lézergravírozott acélháló), az már a lehetőségeink és érdeklődésünk függvénye.
Szitafeszítő tetőlécekkel és hatlapfejű csavarokkal
Abból indultam ki, hogy kezdem az elejéről, tehát a hagyományos és bevált fotóemulziós megoldással. Ehhez kell
- egy darab szitaszövet (pl. ez)
- egy fa- vagy fémkeret, amire rá lehet feszíteni a hálót;
- ragasztó vagy takker;
- fotóemulzió: ez a bekeveréstől (érzékenyítés) számítva néhány hétig használható csak, és egy doboz kb 12 közepes méretű szitához elég;
- felhúzóvályú
- a levilágításhoz egy UV-ledes reflektor (ilyesmi)
- a nyomtatáshoz pedig festékek és egy rakli (az a gumiszerű spakli, amivel lehúzod és egyben átpréseled a festéket a szita lyukain).
A feszítéshez készítettem a fenti képen látható kis eszközt (amiben segített ez a videó: https://www.youtube.com/watch?v=iJ0KYFBXFG8) - nagyon szorosra nem tudom még feszíteni, de azért működik rendben.
Ha megvan a feszítés és a ragasztás, akkor lehet emulziózni. Az első kettőt nagyon elbénáztam, de aztán szerencsére megtaláltam Mylo Prints videóit, és utána már ment. Neked is menni fog.
A levilágításhoz rendeltem aliexpress-ről egy 100W-os UV-led reflektort. Itt is voltak elszúrt eredmények amiatt, mert alulexponáltam a sablont, így a szita kimosásánál először csak egy-egy kisebb betű, aztán végül az egész minta lemosódott (ami amúgy nagyon jól néz ki!). Nálam 45 perc körüli világítási idő vált be, ami elég soknak tűnik a profi levilágítók 15mp körüli idejéhez képest.
Az emulzió egy olyan anyag, ami fény (vagy hát ezek szerint UV) hatására megköt és vízlepergető is lesz. Ami nem kap fényt, az pedig egyszerűen kimosható.
Levilágítás a pincében
A pince állandó lakója
Lámpa helyett lehet használni a közvetlen napfényt is (mint pl. ő), csak akkor van gond, ha épp jön egy felhő - szóval emiatt inkább biztosabbra mentem. Ha lámpázol, lehet több pontból érkező fénnyel dolgozni (vannak félkész kitek két ledes reflektorral), vagy készíthetsz dobozkát uv ledszalaggal is akár, hogy minél egyenletesebben kapja a fényt az emulzió... ahogy jólesik.
Egy kész sablon
Utána, ha megvagy, akkor kimosod és kiszárítod a sablont, aztán lehet vele dolgozni. Szitázás után fixálni is kell a textilfestéket, erre megfelelő egy sütőpapíros átvasalás.
A sok videó között Mylo-é mellett a Get Hands Dirty csatorna fogott még meg: végigvisz egy ötletet úgy, hogy a felmerülő mindenféle problémákkal és dilemmákkal is dűlőre jut, közben pedig mindennek elmélyülten utánanéz, legyen az akár a különböző színek pigmentjeinek formája vagy az acélháló rácsszerkezete.
Néhány kész nyomat:
Nyomat az Ellendponthoz
Dióbél Kiadó-szatyrok
Konferenciás szatyrok
Hasznos lehet még az emulzió lemosásáshoz és a sziták gyors tisztításához egy nagynyomású mosó is. Én egy akkumulátoros-tartályos változatot (Kärcher OC 6-18) vettem, de rögtön az első pár használat után bedöglött a tartály szivattyúja, így azóta vezetékes vízről megy... Remélem neked nagyobb szerencséd lesz.
Még vettem tavasszal egy összeszerelhető szitanyomó karusszelt is (hasonlót mint ez), de nem annyira szükséges, inkább csak kényelmesebbé teszi a munkát. Így néz ki most vele / rajta a mini hordozható műhely:
Kinga szitaműhelye az Ellendponton, 2025. aug. 23.