A történet ott kezdődött, hogy kiesett a fűnyírónk bal első kereke. Gyakran kiesik, és általában vagy csavar vagy anya hiányzik hozzá. Most egyiket sem találtam, és nem is volt rá sok esély, hogy a világválság küszöbén M8-as belsőkulcsnyílású süllyesztett csavart és hozzávaló önzáró anyát találok a környéken. Viszont eszembe jutott, hogy alkatrészhalom formájában itt van a pajtában a leendő hanglemezvágó, ami mellett biztos találok ilyet. És találtam. Önzáró anyát ugyan nem, de azt leszereltem a másik kerékről, így hát vígan haladt tovább a munka.

Az alkatrészcsomag felbontása viszont egyre határozottabban követelte a folytatást: eljött az idő, hogy hanglemezvágó legyen belőle! A terv ugyanis az lenne, hogy egy olyan, vízszintes tengelyű eszterga készül, ami a bevezetett hangjel rezgéseit vési az anyagba, így az végül lemezjátszón lejátszható barázdákat fog majd képezni - remélhetőleg. Van már erre példa (pl. ez), nem teljesen reménytelen az ügy. Viszont mindent elég nehéz hozzá most találni, így az építés a vége előtt megrekedt azon a ponton, hogy már mozgatható, de vésni még nem tud.

Ámde rajzolni igen! Így aztán rajzoltathatok vele szebbnél-szebb geometrikus-moarés ábrákat. Ebből a köztes állapotból és a melléktermékek iránti igényből született az a gép, ami valahol a spirográf és a harmonográf között van: el is neveztem spirofonnak, hiszen fontos része lesz a hanghullám-szerűség ill. a lemezjátszó, ami a forgatást végzi. Alább néhány, az utóbbi estéken készült rajzot mutatok, amiből kiderül, hogy milyen finom mozgásokra is képes ez a szerkezet.

És egy színes széria:

A kerékkipottyanásból kerékrajzolóvá lett gép itt látható működés közben:

Habár a fenti munkák úgymond melléktermékei egy másik, még el nem készült munkának, szeretném megköszönni azt, hogy az a másik munka egyáltalán elkezdődhetett – ez a Dióbél Kiadó lemezkiadói projektje, amit az Erősödő Civil Közösségek program támogat.