Kulcsszavak: kép

Házi szitaműhely

enter image description here

A szitázásban az a jó, hogy akkor is lehet vele eredményeket elérni, amikor semmi más nyomdai módszerrel nincs sikerélményed. Nekem legalábbis nem igazán vált be a linó (bezzeg nekik meg milyen jól sikerültek!), a mindenféle egyéb karc de még a krumplinyomás sem. A szitázásban még az is jó, hogy nagyon nehéz megmondani, mitől számít annak és mitől nem, mert szinte mindegyik elemét lehet helyettesíteni, még akár magát a szitát is. Végülis ha jól értem, az a lényege, hogy egy maszkot hozunk létre akármilyen eszközökkel, és festéket trutyogtatunk rá, amit aztán ez a felület átenged vagy nem enged át. Hogy ezt a maszkot milyen kreatív megoldással hozzuk létre (emulzió, szitakitöltő, ráragasztott matrica, stencil vagy épp lézergravírozott acélháló), az már a lehetőségeink és érdeklődésünk függvénye.

enter image description here Szitafeszítő tetőlécekkel és hatlapfejű csavarokkal

Abból indultam ki, hogy kezdem az elejéről, tehát a hagyományos és bevált fotóemulziós megoldással. Ehhez kell
- valamennyi szitaszövet (pl. ez)
- egy fa- vagy fémkeret, amire rá lehet feszíteni a hálót;
- ragasztó vagy takker;
- fotóemulzió: ez a bekeveréstől (érzékenyítés) számítva néhány hétig használható fel, és egy doboz emulzió kb. 12 közepes méretű szitához elég;
- felhúzóvályú
- a levilágításhoz egy UV-ledes reflektor (ilyesmi)
- a nyomtatáshoz pedig festékek és egy rakli (az a gumiszerű spakli, amivel lehúzod és egyben átpréseled a festéket a szita lyukain).

A feszítéshez készítettem a fenti képen látható kis eszközt (amiben segített ez a videó: https://www.youtube.com/watch?v=iJ0KYFBXFG8) - nagyon szorosra nem tudom még feszíteni, de azért működik rendben.

Ha megvan a feszítés és a ragasztás, akkor lehet emulziózni. Az első kettőt nagyon elbénáztam, de aztán szerencsére megtaláltam Mylo Prints videóit, és utána már ment. Neked is menni fog.

Amíg szárad a szita, kinyomtatod fóliára a mintát. A leírások a tintasugaras nyomtatót ajánlják lézer helyett, mert az jobban fed. Nem tudom, de amikor A3 méretben nyomtattam sablonmintát fóliára, akkor a nyomdában azt mondták, hogy jó a lézeres is, csak színes lézeres fekete kell (?). Így lett, és nem is volt vele gond.
A levilágításhoz rendeltem aliexpress-ről egy 100W-os UV-led reflektort. Itt is voltak elszúrt eredmények amiatt, mert alulexponáltam a sablont, így a szita kimosásánál először csak egy-egy kisebb betű, aztán végül az egész minta lemosódott (ami amúgy nagyon jól néz ki!). Nálam 45 perc körüli világítási idő vált be, ami elég soknak tűnik a profi levilágítók 15mp körüli idejéhez képest. Az a helyzet, hogy amikor 1 napot szárad a ragasztó és másik egy napot az emulzió, akkor egészen mindegy már, hogy a levilágítás 15 mp vagy 45 perc. De ezt csak a falusi nyugi hatása alatt mondom.
Az emulzió egy olyan anyag, ami fény (vagy hát ezek szerint UV) hatására megköt és vízlepergető is lesz. Ami nem kap fényt, az pedig egyszerűen kimosható.

enter image description here Levilágítás a pincében

enter image description here A pince állandó lakója

Lámpa helyett lehet használni a közvetlen napfényt is (mint pl. ő), csak akkor van gond, ha épp jön egy felhő - szóval emiatt inkább biztosabbra mentem. Ha lámpázol, lehet több pontból érkező fénnyel dolgozni (vannak félkész kitek két ledes reflektorral), vagy készíthetsz dobozkát uv ledszalaggal is akár, hogy minél egyenletesebben kapja a fényt az emulzió... ahogy jólesik.

enter image description here Egy kész sablon

Utána, ha megvagy, akkor kimosod és kiszárítod a sablont, aztán lehet vele dolgozni. Szitázás után fixálni is kell a textilfestéket, erre megfelelő egy sütőpapíros átvasalás.

A sok videó között Mylo-é mellett a Get Hands Dirty csatorna fogott még meg: végigvisz egy ötletet úgy, hogy a felmerülő mindenféle problémákkal és dilemmákkal is dűlőre jut, közben pedig mindennek elmélyülten utánanéz, legyen az akár a különböző színek pigmentjeinek formája vagy az acélháló rácsszerkezete.

Néhány kész nyomat:

enter image description here Nyomat az Ellendponthoz

enter image description here Dióbél Kiadó-szatyrok

enter image description here Konferenciás szatyrok

Hasznos lehet még az emulzió lemosásáshoz és a sziták gyors tisztításához egy nagynyomású mosó is. Én egy akkumulátoros-tartályos változatot (Kärcher OC 6-18) vettem, de rögtön az első pár használat után bedöglött a tartály szivattyúja, így azóta vezetékes vízről megy... Remélem neked nagyobb szerencséd lesz.

Még vettem tavasszal egy összeszerelhető szitanyomó karusszelt is (hasonlót mint ez), de nem annyira szükséges, inkább csak kényelmesebbé teszi a munkát. Így néz ki most vele / rajta a mini hordozható műhely:

enter image description here

enter image description here Kinga szitaműhelye az Ellendponton, 2025. aug. 23.

Lézergravírozás-kísérletek

A Dióbél Kiadó egyik tervezett kiadványához üvegre szeretnénk majd gravírozni. Mivel a folyamat kísérletezést igényel, ráadásul amúgyis nagyon érdekel a technika, ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk egy lézergravírozó/-vágó készüléket. Az algolaser egyik középkategóriás megoldását választottam, ami egy 22W-os diódalézer, és lehet vágni vele keményebb dolgokat, de azért még hordozható méretű is. Úgyhogy az elmúlt hetekben minden lehetséges dologra gravíroztam, amit csak itthon találtam, és ezek eredményéből mutatok pár dolgot.

enter image description here

Természetesen az első kísérletek a saját névtábláink lettek, kapott egyet az Okos-ház és a mi házunk is:

enter image description here

Egy csempe a kiadónak:

enter image description here

A zalakerámiás csempe-formátum nagyon tetszik, ráadásul elég tartós anyag, emiatt neki is álltam egy kis krónika-sorozat készítésének is, ami a jelenkor eseményeit ábrázolja majd. Itt látható, ahogy készül az első:

enter image description here

Néhány famunka még a gyerekeknek ill. Zitáéknak ajándékba:

enter image description here

enter image description here

A kedvencem az üveg, amit először még be kell festeni temperával feketére, hogy el tudja nyelni a lézersugarat. Az eredmény miatt megéri a sok előkészület: a hagyományos, savmart-opálos felülettől a nagyon finom kivitelű, csipkézettnek tűnő szerkezetekig lehet eljutni a különböző paraméterek (fényerő ill. mozgási sebesség) állítgatásával.

Néhány példa:

enter image description here

enter image description here 80%-os fényerő, 2-3000 mm/min sebességgel

enter image description here 80%-os fényerőn, 200 mm/min sebességgel, szinte már teljesen kivési a felületet.

Az újabb és újabb minták keresése céljából készítettem egy kis alkalmazást, amit algodeco-nak neveztem el, és különféle paraméterek változtatásával nagyon izgalmas ábrákat lehet vele generálni, melyek egyszerű vonalak és síkgörbék sokszorozásából és torzításából keletkeznek.

Néhány ábra, amit vele készítettem ma és tegnap:

enter image description here
3-as téma (harmadfokú Bézier-görbék, paraméterei: 174, 150, -8, 4, 21, 3.8)

enter image description here
4-es téma (arkhimédészi spirál; paraméterei: 368, 25, -28, 4, 31, 9.4)

enter image description here
3-as téma (harmadfokú Bézier-görbék; paraméterei: 107, 196, 74, 11, 12, 1.5)

enter image description here
3-as téma (harmadfokú Bézier-görbék; paraméterei: 124, 391, -163l, 10, 6, 10)

enter image description here
2-as téma (másodfokú Bézier-görbék; paraméterei: 124, 391, -163l, 10, 6, 10)

Itt lehet kipróbálni, ajánlom szeretettel: https://makker.hu/algodeco/

frissítés: Ábrissal és Kingával kipróbáltuk tetőcserépen is, küldök egy képet, hogy sikerült:

enter image description here

100% fényerő, 7500 mm/min, és arra a következtetésre jutottunk, hogy tulajdonképpen cement-/betonréteg képződött a felületen.

Spirofon-kísérletek

A történet ott kezdődött, hogy kiesett a fűnyírónk bal első kereke. Gyakran kiesik, és általában vagy csavar vagy anya hiányzik hozzá. Most egyiket sem találtam, és nem is volt rá sok esély, hogy a világválság küszöbén M8-as belsőkulcsnyílású süllyesztett csavart és hozzávaló önzáró anyát találok a környéken. Viszont eszembe jutott, hogy alkatrészhalom formájában itt van a pajtában a leendő hanglemezvágó, ami mellett biztos találok ilyet. És találtam. Önzáró anyát ugyan nem, de azt leszereltem a másik kerékről, így hát vígan haladt tovább a munka.

Az alkatrészcsomag felbontása viszont egyre határozottabban követelte a folytatást: eljött az idő, hogy hanglemezvágó legyen belőle! A terv ugyanis az lenne, hogy egy olyan, vízszintes tengelyű eszterga készül, ami a bevezetett hangjel rezgéseit vési az anyagba, így az végül lemezjátszón lejátszható barázdákat fog majd képezni - remélhetőleg. Van már erre példa (pl. ez), nem teljesen reménytelen az ügy. Viszont mindent elég nehéz hozzá most találni, így az építés a vége előtt megrekedt azon a ponton, hogy már mozgatható, de vésni még nem tud.

Ámde rajzolni igen! Így aztán rajzoltathatok vele szebbnél-szebb geometrikus-moarés ábrákat. Ebből a köztes állapotból és a melléktermékek iránti igényből született az a gép, ami valahol a spirográf és a harmonográf között van: el is neveztem spirofonnak, hiszen fontos része lesz a hanghullám-szerűség ill. a lemezjátszó, ami a forgatást végzi. Alább néhány, az utóbbi estéken készült rajzot mutatok, amiből kiderül, hogy milyen finom mozgásokra is képes ez a szerkezet.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

enter image description here

És egy színes széria:

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A kerékkipottyanásból kerékrajzolóvá lett gép itt látható működés közben:

Habár a fenti munkák úgymond melléktermékei egy másik, még el nem készült munkának, szeretném megköszönni azt, hogy az a másik munka egyáltalán elkezdődhetett – ez a Dióbél Kiadó lemezkiadói projektje, amit az Erősödő Civil Közösségek program támogat.