Hosszas véleménykülönbség és későbbi, felnőtthöz (már) méltó egyeztetést követően Ferkóval, a Férjjel úgy döntöttünk, hogy mindkettőnk veteményeskertre vonatkozó ötletét megvalósítjuk. Vagyis lesz hagyományos veteményes kapálással, hónaljazással, fényvédőhálóval. Ferkó tiszteli a felmenőktől kapott hagyatékot, mit lehet tenni, vele együtt ezt is elfogadtam. Aztán lesz mélymulcs, mert úgy tűnik szereti a paradicsom és a tök. Mindketten tiszteljük a permakultúra nagy mesterét, Gyulai Ivánt és mint haladó szellemű hobbikertészeknek szinte kötelező kerti eleme ez a fajta megvalósítás. Ehhez ragaszkodom, presztízskérdés. Az idei újítás pedig a walipini, amely kombinálja az üvegház és a föld jótékony hatásait. Legalábbis reményeink szerint. Nagy lendületünket általában a június akasztja először, amikor nehezen eresztjük el az elpusztulni vágyókat. Kétségbeesett öntözés, gombairtás, bogárkaszedegetés kezdődik, tudva, hogy vesztésre állunk. Már a hatalmas tavaszi álmokhoz képest. A helyzetünket nehezíti, hogy elveink vannak, vegyszert bizony nem használunk. Nem elég, hogy a nyár közepére egyre több helyen foszladozik az oly szép árnyalatokkal felfestett képzeletbeli kép, jön az augusztus és az aszály. Eddigre nemcsak a kútból, de az IBC tartályokból is kifogy a víz. Belesajog, belecsucsorodik az ember szíve, ha a korábbi évek emlékei derengeni kezdenek. De idén más lesz minden! Igaz, sokkal több munka vár ránk, mint azelőtt bármikor, de a terveink is nagyobbak, az előkészületeink is alaposnak tűnnek. Duplapluszjó, hogy a háromféle módszer összehasonlítható, lejegyezhető, s a hozam nemcsak megehetővé, de dokumentálhatóvá is válik. Szinte várom a nehézségeket, melyek azon nyomban kihívásokká változnak, mihelyst megbirkóztunk velük. Ha pedig nem, minikutatásom kezdeti lépéseként majd szépen lejegyzem azokat is az összehasonlítós, kis füzetkémbe.
Tavasz: a kert tér-átírásai
Újra kiáramlani, birtokba venni, belakni a kert-teret. Először csak a fénysugarak vonal melegében lenni, majd az árnyékba is bemerészkedni.
Kipakolni a tárgyakat: lokalizálni magunkat a világban, a térben, a tájban, a kertben. Pozicionálni: itt szeretek kávézás közben szemlélődni, itt a legjobb olvasni, itt szoktam ráérős, csacsogós telefonokat megejteni, itt, a pad jobb oldalán ülve szeretek beszélgetni. Mindegyik tárggyal fixált ponthoz cselekvést, módot, hangulatot, egyszerűen magamat odakötni – a hely körüli mezőt személyre szabottra alakítani, ha úgy tetszik, perszonalizálni.
A kert tulajdonképpen önmagunk igényeire szabott táj-tér: belerajzolódunk, belevetülünk, leképeződünk – egyszerűen megmutatkozunk.
A kertet nem berendezzük, hanem alakítjuk – folyamatos munka és párbeszéd a természettel, magunkkal, a jövővel. Az adott tevékenységi pillanatba sűrűsödik a jövő: a milyen leszre a teljesen sohasem megjósolható pontos válasz.
A föld, az valódi. Igazi. Nincs kecmec, kifogás, alkudozás, átkeretezés. Él és tanít. Megmutatja, hogy lehet ugyan álmodozni és akaratoskodni, de mindennek megvan a maga ideje, módja és következménye. Azonnali tükör. Nem próbál jobbat mutatni annál, mint ami. Ugyanakkor bőkezűen ad abból, amivel rendelkezik. Egy idő elteltével rá kell jönnünk, hogy kénytelenek vagyunk adottságait és adományait úgy elfogadni, ahogy azok önmagukban léteznek. Ha ezt belátjuk, szövetségessé válik. A földdel való bánásmód természetesen a magunkkal való bánásmódunkra is hatással van. Ha valamit sikerül őszinte figyelmünkkel kísérnünk és tiszteletteljes odafordulással alakítanunk, az valahol mindig önmunka is. Életterünk alakítása, önmagunk belső világának az alakítása és fordítva is igaz: Álmaink és elképzeléseink, ha úgy tetszik „belső kertünk”, egy idő elteltével külső kertünkké is válhat.
