Ilyen lesz a Faluság minikonferencia

Levelezés részletek.

(....)
A főszervezők szépen kértek, tartsuk meg a Faluság minikonferenciát a megváltozott körülmények között is. Első körben ők online konferenciát szerettek volna, amit én nem láttam se érdekesnek, se olyannak, ahol igényes szakmai és technikai kvalitást lehetne eszközölni. Aztán szabad kezet kaptunk és Zita ötlete nyomán Balázzsal a következő multimédiás kiállítást találtuk ki:

(....)
Egy külön domain névvel ellátott eseményablakot készítenénk (technikailag Balázs), ahol többféle lehetőség közül lehetne választani: előadás előre felvéve, akár valós időben, ppt formában, egyéb szöveg és hangablakok, interjúk, képek (pl. a vasárnapi képeshangokból készítenénk egy válogatást, ahol a képeket lapozva a hozzá szerzett zene szólalna meg), lehetne egy beszélgető ablak, chat-ablak, stb. Összefoglalva: egyszerre többféle hangzó és képi akció futna, interakcióra is lenne lehetőség. Minden felhasználó arra kalandozna, amerre neki tetszik és utána én összeszerkeszteném az eseményeket (főleg a kommenteket kell majd) és utána is bármikor megnézhető/meghallgatható lenne a kiállítás.

(....)
Multifunkcionális multimédia.
Digitális kiállító- és hangzótér.
Szöveg- és hangszerűségek.
Szöveghangok és hangszövegek.
Mindennapiságok és emelkedettségek.
Választható változatosság.
Nekikezdtünk a munkának.
Nyitottság. Alkotói folyamatok.
Munkafázisok és határidők.
Dolgozunk.

(....)
ami új az eddigiekhez képest, hogy meghívhatunk bárkit a világból egy beszélgetésre - ehhez is kérnék tanácsot, ötletet. Én azonnal az egyik nagy kedvenc kortárs táj-és kerttervezőmre, a kaliforniai Ron Lutsko-ra gondoltam, mert a jelenlegi művészek közül őt tartom tudományosan is a legfelkészültebbnek, ráadásul ő borászatokkal és 'non-garden' garden koncepciókkal is foglalkozik. Szinkrontolmácsot a főszervezők tudnak biztosítani.

(....)
Az én részemet illetően Ayumi Hamada-t hívnám meg egy beszélgetésre, aki a családjával a Kashieki papírmalmot üzemelteti Shikoku-n Japánban. Tradicionális japán papírt (washi) készítenek és kizárólag helyi alapanyagokból dolgoznak. Mivel ott is hatalmas probléma a vidék elöregedése, komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, amit egy remekül megszervezett önkéntes programmal próbálnak fenntartani. Én február közepén pont egy éve voltam náluk, hogy segítsek a kozo betakarításával. Az izgalmas az egészben, hogy a kozo feldolgozása azonos a kenderével.

(....)
Bárkinek bármilyen technikai segítség szükséges az ötletéhez az szóljon, mert Balázs amúgy is csak a lehetetleneket szereti!

Milyen legyen a Faluság minikonferencia?

Víztükör szoknyámat igyekszem felvenni, de....
Az eddig elmaradó, a főszervezők által is remélt Faluság minikonferenciát (Természetes hibriditásaink) kéne valahogyan megtartani. A keretek a jelenlegi helyzetből kifolyólag adottak, de úgy kéne adaptálni online környezetre a blog sokszínű holdudvarát és vonatkozó lényegiségét, hogy se az élvezhetőség, se a szakmaiság ne csorbuljon.
Ragaszkodjak az eredeti forgatókönyvhöz? Azaz legyen előadásokból álló, majd azt összegző és kiteljesítő szabad beszélgetés? Jaj, Bori, én enni akarok a főztödből! Meg tudod oldani, hogy legalább az illatát érezhessük?
Kiállítás sem lesz....
Kóstolások, játékok sem lesznek....
Installációk sem lesznek....
Vasárnapi képeshangok sem lesznek....
Na, valahogyan úgy kéne megcsinálni, mint a Fehér kerteket! (White Gardens/Moon Gardens). Monokromatikus színek. Monokromatikus kert. A színkör egy szeletét kiválasztva, annak világos vagy sötét árnyalatait kombináljuk. Aztán tovább? Kérek szépen ötleteket!

enter image description here

enter image description here

A Fehér kerteket (White Gardens) azért szokták Hold-Kertnek (Moon Garden) is hívni, mert a fehér virágok a Hold fényében szinte világítanak.
A kerttervezés egyik magasiskolája.

Lovas kaland a falusi motorosfelvonuláson

Eseménydúsan telt az a nap. Délutánra meghívást kaptunk a közeli Terénybe, ahol egy összegyűlt nagycsalád 1-10 éves korú gyermekeit kellett lovagoltatni, délután két órás kezdéssel, a tűző napon.
Értem én, hogy a munka, az munka, de az a hozzáállás, amit a helyiektől tapasztaltunk, alulról súrolta az eddigi minimumot. Itthon indulásunktól számolva már negyedik órája égtünk a napon lovainkkal együtt, mikor kértünk egy poharat, hogy ne a lovak itatóvödréből szürcsölgessük az ismeretlen minőségű kútvizet. Persze nem a vízminőséggel volt a probléma, hiszen amit a ló megiszik, azzal gond nem lehet, de hogy még a pohárért is könyörögni kellett, az már szokatlan.
Szerencsére a gyerekek még annyira kicsik és romlatlanok voltak, hogy nem vették át a felnőttek mentalitását, így nem csak poharunk lett, de a társaság által fogyasztott süteményből az egyik kislány egy egész tányérral kicsempészett nekünk.
Akkora dolog manapság a lónak puszta látványa is, hogy minden gyerek eksztázisba esik, ha a közelükbe kerülhet. A legszomorúbb eset, mikor a totyogós kétéves mosolyogva nyújtogatja kis kezeit a ló irányába, azonban anyukája, akinek rossz gyerekkora lehetett, szívtelenül elrángatja onnan, hiába sír a kicsi. Aztán vannak szerető szülők, akik büszkén szemlélik csemetéik első próbálkozásait lóháton. Sokszor anya vagy apa is megpróbálkozik, bár manapság már a felszállás sem megy egyszerűen. Ezzel szemben megismertünk egy ötéves kislányt, akinek a kengyel nagyjából a feje búbjáig ért le, ő azonban nap végére egyedül kidolgozott egy stratégiát, és teljesen önállóan képes volt fölmászni százhetven centi magasra. A legnagyobb szívfájdalma az volt, hogy a keskeny kis aszfaltút (ahol lovagoltatni kényszerültünk) korlátolt lehetőségei miatt nem tanulhatott meg aznap ügetni.
Mielőtt a nagycsalád szétszéledt, gyorsan zsebre vágtunk némi adományt, majd teljes sebességgel porzottunk Szandára, mert Terényben nincs fagyizó, de mint kiderült, még kocsma sem. Láttunk már falut templom nélkül, de hogy valahol kocsma sincs, teljesen új. Ez persze némi magyarázatot nyújt a falucska ápolt, tiszta környezetére, az alacsony munkanélküliségre és a csudálatos rendben tartott tornácos parasztházakra, muskátlis eligazítótáblákra. Szandán feltett szándékunk volt bérünk egy részét fagylaltra költeni, mivel a tíz szem aprósütemény arra volt csak elég, hogy ne haljunk éhen a két falu között a gabonatábla szélén. Az ötszáz fős lakosságú, békés kis Szanda többnyire kihalt utcákkal fogad, most azonban már a falu határában gyanús hangok ütötték meg a fülünket.
A főtérre érve szembesültünk vele, hogy egy helyi „banda” játszik fertelmes mulatós zenét a művelődési ház előtt, amire cigány hastáncosleány ropja. A színpad mellett nagyjából száz motor sorakozik, indulásra várva. A falu teljes lakossága összegyűlt, hogy idén legalább egyszer vehessen sört és virslit ötszörös áron a rendezvény büféjében.
Mindez nem akadályozott meg minket a fagylaltozásban, bár a lovakat nem mertük egyedül hagyni az út közepén, a lókikötésre alkalmas füves parkot motorok foglalták el teljes egészében. Míg kedves lovastársam, Áron őrizte a lovakat, bementem fagylaltot venni, de még el sem fogyasztottuk, mikor rájöttem, hogy most már a szomjúságtól nem tudok (na jó, tudok, csak nem szeretnék) tovább létezni. Elsétáltam a főtér túloldalán található nyomós kútig, lévén ez az egyetlen a faluban, amely még működőképes – a többit rég elzárták, mert sokan egész nap hordták a vizet, hogy spóroljanak a vízszámlán. Amint sétáltam vissza a lovakhoz, már sejthető volt, hogy távozásunk nem lesz zavartalan. Helyi kisfiúk vetették rá magukat Áron karikás ostorára meg az én korbácsomra (Áront nem szabad egyedül hagyni gyerekekkel egy rendezvény közepén, mert hamar teljes anarchia tör ki), és a főút közepén állva vágtak maguk körül hat méter széles rendet a bámészkodók között. A biztonsági őr már méregetett, de inkább nem szólt. És ekkor történt a falu idei esztendejének legnagyobb tragédiája. Kicsit későn kaptam észbe, mi következik, így a motoros felvonulás indulásáról akkor értesültünk, amikor egyszerre berúgták-indították a száz benzintemetőt. A lovak kantár nélkül várakoztak, az ostorok eltűntek a tömegben, Áron lova halálra rémült a hihetetlen hangzavartól, én meg a hirtelenjében fölkantárazott Csenge hátáról próbáltam rendet teremteni. Szerencsére semmilyen komolyabb katasztrófa nem történt, és Vince is megnyugodott, amint Áront a hátára vette. Miután a motorosok rendőri vezetéssel köddé váltak, beléptettünk a főtérre. No ekkor derült ki, hogy jobb lett volna, ha figyelünk a hangosbemondóra, mert a hangzavar felelősei csak a falut kerülték meg, s már robogtak is vissza a rendezvényre.
A biztonsági őr ekkor már hiába próbált minket elzavarni, mert mi beszorultunk a kerítés mellett parkoló autók, fényképező járókelők és motorral villogók közé. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik lovat sem különösebben zavarta a fokozott stresszhelyzet, és senkit nem tapostak agyon, de még csak meg sem riadtak. Így most sok turista és helyi bosszankodik, hogy a szép kétkerekűek sorai elé sikerült befotózni nyolc, számukra talán kevésbé impozáns barna lólábat. Természetesen a lovak aszfalton való haladási sebessége messze alulmúlja a motorokét (és nem is siettünk), így a jobb oldalon rekedt bamba bámészkodók a lovainkon kívül senkit és semmit nem láttak felvonulni.
A biztonsági őr ábrázatát elnézve a jövőben új törvényjavaslatot terjesztenek majd a Parlament elé, mely szerint nem csak a zajtalálkozókról, a falunapokról, de az ország egész területéről ki kell toloncolni az ártatlan négylábú barátainkat. Két kupac lószar (faluhelyen inkább trágya) mindenkit megbotránkoztat, a párszáz liter elégetett benzin és a falunapot kísérő mulatós zene, melytől négy kilométerrel odébb se tudtunk elaludni – senkit.

In.: A szabadság íze

https://hu-hu.facebook.com/zakadominika/

Falusi nőnap

Süti, likőr és primula.

enter image description here

enter image description here

A polgármester asszony szerint az ellendi férfi-bátorságpróbán hárman indultak: Szilárd bácsi és a Kovás fiúk köszöntötték a falu nőit a kultúrban. Az ideológiai/pedagógiai nevelésem úgy hangzik, hogy ennyit megtehettek a faluért, a falu nőiért, a gyakorlati megvalósítás pedig fejenként egy hatalmas tábla oreós milkacsoki.

enter image description here

enter image description here

Dióspusztai vajkörtvély elmondásra átírva

A Falusi Krónika baranyai fordulójából az országos, lakiteleki bemutatóra Kustos Irma jutott be! - ez a hivatalos verzió. Az érzelmes pedig ez: Ir-ma, Ir-ma, Ir-ma!

enter image description here

Kustos Irma: Vajkörtvély
Elmondásra alkalmazott változat

Egy körtvélyről szeretnék ma nektek beszélni. Egy körtvélyről, ami utolérhetetlen, páratlan, megismételhetetlen!
Bocsásd meg nékem, kegyes hallgatóm, hogy eme – másoknak talán túlságosnak tetszhető – szóktól elmémet elszakasztani nem tudom, de sem nem hivalkodás, sem nem pipeskedés, hanem a színtiszta való, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély eme jóságokkal bírna, és evvel nagy vigasztalására vagyon az emberi állatnak. Nyárban is és télben is. Mert noha érése augusztus havában esik, de, aki akarja, külömb-külömb féle módon bé-csinálhatja, és télbenn is élhet véle.
Vedd azt is eszedbe, kegyes hallgatóm, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély vala, ami e sorok szerény iróját az édes kerti napok után szomjúhozva, távol tengetett, hosszú, keserű évei után hazahozta a dióspusztai kertbe. Lelkében mindig élt, édes hívogatásával csábítgatta e nemes körtvély, e fenséges körtvélyfák gyönyörüséges emlékezete. Ez indította el őtet gyümölcsóltogató utján is annó, épp ahogy itten nektek most sorjában elmondom. Szép, üde, meleg nyári nap volt, kedves illatok szálldostak a légben, méhek zsongtak, s az ég madarai eltikkadtan pittyegtek a hévségben, amidőn az éredendő gyümölcscsel dúsan megrakott körtvélyfa szellőző árnyékjában álmodozó authorunk akkoriban még ifjonti szöme egyszer-csak reányílott arra, hogy a dióspusztai gyümölczöskert szélén álló két termetes, koros körtvélyfa bizony óltovány! Azt valaki óltotta vala! Áldja meg az Ur Isten haló porában is azt az ösmeretlen kezet, azt az óltogató néhai atyánkfiját, aki ama négy nemes ágacskát az ifjú vadkörtvélfa tőkéjébe, úgy térdmagasságban, olly igen jól béeresztette, hogy mi, kései fiak is, bőséggel élhetünk kezemunkája hasznán. Mert igen fölöttébb való az!
Te, édes kertészem, ki gazdaságodnak továbbéli előmenetelire a tudás édes méze után tovább kutatnál, vedd eszedbe, hogy a Dióspusztai nemes augusztusi vajkörtvély esmértetését más authoroknál hiába is keresnéd! Jó atyánkfijai, akik szivükön viselik honunk gyümölcsbéli állapottyát, és arra nékiek tehetség is adatván, a dióspusztai vajkörtvély továbbörökítő lényegét nem oly régiben megküldték vala egy hírneves ángliusi vizsgálóintézetnek, aholis azután – drága pénzen – napvilágra jöve, hogy a mi nemes dióspusztai vajkörtvélyünknek a világon párja nincsen! Esmeretlen az a nagyvilág előtt! De nem úgy immáron mielőttünk, akik eme körtvély ismertetését a Faluság nevű internetes naplóban immáron részletesen is elolvashatjuk, mi több, gyönge csömötéjjét eggyik-másik jó atyánkfia szorgalmatos munkálkodása folytán akár a saját kertünkben is elültethettyük, és gyümölcsével jó idején mi is élhetünk.
Én is ezekkel a szókkal vetek véget a dióspusztai vajkörtvélyrűl való mondókámnak. Ahogyan azt az 1666-dik esztendőben Istenben elnyugodott Páter Lippay János is megirá a’ Posoni Kert című könvében: „… nem kétlem, hogy találkoznak afféle dongó, csípő szúnyogok, akik ítéletükkel, éles nyelvükkel, mardosni fogják az én munkáchkámot. De akinek nem tetszik, csinállyon jobbat, s-nem irégylem a’ jámbornak. Én a’ közönséges jóért igyekeztem munkálkodnom.”
Te-is ezért, kegyes Hallgató, az én igaz szívbéli jó igyekezetemet vedd jó néven, és ha kedved tartya, élly véle.

enter image description here
A Faluság blog versenyen kívül mutatkozott be - juhhéé, jók vagyunk!

enter image description here
Az eredményhirdetéskor mindegyikünk Irmának szurkolt, itt éppen Zita (most már legalább őt is lelepleztem....).

Falusi Krónika

enter image description here

Négy bátor baranyai nő (Erzsi, Irma, Zita és én) és egy még bátrabb baranyai férfi (Balázs) fogja hétfőn a hosszúhetényi könyvtárban képviselni a Faluság irodalmi tagozatát.
A Faluság, mint író- és olvasókör: írunk és egymást olvassuk és egymást továbbgondolva írjuk a kortárs életet - szellemi piac. Közös.
Öten öt-tíz percben megpróbáljuk majd 3D-ben előadni a Faluság blogot - a hogyan és a miként még meglepetés, de beszámolok majd róla (beszámolunk róla?).

Vidéki vagy városi

Pesten születtem, ott éltem 35 évig. Itt falun én vagyok a "kis pesti", a "pesti úrilány", de a közeli kisvárosban ugyanúgy vidéki vagyok, mint mindenki más, aki nem ott született (helyesebben nem oda, mert már egy jó ideje nem születik a városban gyerek, mert se kórház, se szülőotthon), vagy nem ott lakik.
Szóval a kisvárosban vidéki az összes környékbeli falvakból bejáró dolgozó és iskolás gyerek, és vidéki a más nagyobb városokból jövő "gyüttment" is. Itt falun pedig vidéki a másik falubéli, és az említett kisvárosi is.
Azt mondhatnák, hogy tehát a vidéki kifejezést pusztán helymeghatározásra szolgál, mégis mindig negatív tartalmat hallani ki belőle. De még ha a hangsúlyra nem is figyelek, a boltban, az iskolában, a rendelőben, mindenütt érezhető a megkülönböztetés. Nekem, aki a nagyvárosi jóléthez szoktam, viszont itt minden még a kisvárosban lévő dolgok is vidékiek, de inkább úgy mondom falusiak. Délután 4 és 5 között szinte minden kisbolt bezár, a péknél pedig fél ötkor csak az üres pultot tudnád megvenni, az orvos négykor hazament, szakorvos egy héten egyszer három hónapos várakozási idővel, kizárólag munkaidőben. Mozi egy hónapban egyszer. Színház detto. Miért? Nincs rá igény? Nekem van, de szerintem másnak is biztos lenne! Akkor miért nincs?

Igaz, azt vettem észre, hogy az emberek - és időnként magamat is beleértem - lusták. Lusták kimozdulni. Én is most, ha mozizni akarok, interneten teszem, ha jó sütit akarok enni, megsütöm magamnak, ha jót akarok enni elkészítem magamnak, mert a helyi étteremben hiába tudják, hogy milyen a rosé kacsamell, alapból mégis átsütik, mert rajtam kívül senki nem eszi meg véresen, mondván az még repül (ezzel együtt be kell valljam mázlim van ezzel az étteremmel, mert tudok nagyon jókat enni helyben, ha kedvem tartja). Az is igaz, hogy kimozdulni faluról, az program, amit előre meg kell szervezni, végig kell gondolni, ahogy azt a korábbi posztomban írtam. Nem ihatsz az ebédhez egy pohár bort, ha délután még moziba, cukrászdába, vagy vásárolni mennél. Tessék kérem előre gondolkodni, vagy mindent magadnak megcsinálni.

Azért persze van egy nagyon jó oldala is számomra a falusi létnek: a tér, a szabadság. Egy-egy fárasztó, sok utazásos nap után kiülni a teraszra és csak bámulni a kertet, élvezni a csöndet, megfizethetetlen. 20 perc után, mivel a zabszem a hátsómban, kimegyek a veteményesembe, körülnézek, nyáron kigyomlálok egy sor hagymát, borsót, mogyorót, egyebet; teljes rekreáció, agyzsibbadás, relaxáció.

enter image description here

A gyerekeket simán kiengedem. Nem program már, hogy kimegyünk a játszótérre, mert kimennek az udvarra, vagy az utcába és játszanak. A kiserdő szélén bunkert építenek, saraznak, pocsolyába gázolnak, és nyakig vizesen szaladnak haza átöltözni. Így a jó, szabadon.

Az én falum

A téli hosszú felolvasásokat a gyerekeknek Gárdonyi: Az én falum című novellafüzérével kezdtük. Könnyek és persze rengeteg kacagás: hisz ez a szereplő teljesen olyan, mint nálunk XY! Gárdonyi műve 1934-ben jelent meg....

enter image description here

Van egy álmom: tudatosan, gondolkodva, együtt megélni a vidéki - legyen az falusi, vagy tanyasi - életet. Tanulva begyűjteni és megosztani azt a rengeteg mindent, amink van. A mi falunk egy baranyai kis falu: választás és nem születés jogán vagyunk itt - talán éppen ezért tudjuk, hogy milyen értéket kaptunk az élettől. A házunk ebben az évben lesz 110 éves! Sokszor eljátszunk a gondolattal: milyen lenne csak tíz percre visszamenni az időben - mondjuk 1934-be - és meglesni, hogy milyen is volt akkor.... Most vagyunk itt, most alakíthatjuk, most teremthetjük az életünket - talán az igényesen élt virtuális térből egyre több minőségi helyi tér születik. A falun élő haladó gondolkodású emberek szerepe ugyanolyan fontos, mint régen: a városból és a vidékből is felmutatni a jót, az értékeset, az újat, az újítót, legyen az gasztronómia, kertészet, építészet, ökológia vagy művészet.