Uhfest-beszámoló

Tegnap az Uhfesten zenéltem Budapesten Eszelős meszelős projektemmel. Az Ultrahang fesztivál az egyre kevesebb frisszenei fesztiválok egyike "izgalmas, előremutató és a status quót megkérdőjelező zenékkel, a nemzetközi és hazai kísérleti zenei színterek kulcsszereplőivel, kívülállóival vagy felfedezés előtt álló alakjaival" –, írják, és ez nagyjából így is van.
A mostani felállásban improvizációk kereteivel (virtuális hangszerek, szabályok) és szövegekkel készültem, ezeket Judit olvasta fel azokon a helyeken, ahol már épp valahogy körbeért vagy újrakezdődni akart a hangzó folyamat. Az alábbiakban válogatok ezekből, ahogy ő is tette.

Nyáron lerágták néhány, még nem-termő paprikáink levelét az őzek (vagy a nyulak?). Eléggé bosszantó ez, de úgy láttuk, hogy épp ők élték túl az aszályt – nem volt mi elpárologtassa a vizet. Igaz, termést se hoztak, de legalább túlélték. Fura alku az élettel.


enter image description here

Az interfész, amit használtam. A képernyő nagy részén balra egy midi-looper, amit az elmúlt tíz évben fejlesztgettem, és az utóbbi hónapban pedig több olyan dolgot adtam hozzá, amitől hatékonyabb lett élőben, például hang-események szűrése, áthangszerelés, és persze mindenféle újabb véletlen hibák.

A sár mindig az életet vonzza, a mész pedig inkább a pusztulást. Lúgos marása megöli az élet nekünk kedves vagy nemkedves formáit egyaránt, és rövidebb ideig távoltartja az új csírák megjelenését. Kicsit szárít is, emiatt sem célszerű vele puszta kézzel dolgozni, mint a sárral. A sár viszont kézbarát, és otthont ad a csíráknak. Talán emiatt is kapcsolódik össze ez a két anyag olyan erősen nálunk.
(ami amúgy egy korábbi faluság-bejegyzésből származik)

enter image description here
Hangpróba. A helyszín az AQB tetőtere.

A hagyomány nem feltétlenül egy kényelmes dolog. Mintha épp az lenne az áthagyományozódás nyomatéka, hogy valaha így volt, eleink így tették, hát nekünk is így kell tennünk.
Például itt a kúpcserepek ügye. Nem szeretem a hornyoltakat, a simákat pedig habarcsolni kell. Hát inkább habarcsolom, de nyilván már csak 20 évig tudom – utána pedig valaki más folytathatja majd. Ha elég erős lesz a hagyomány. Ha nem, akkor jönnek a hornyoltak.


Végezetül egy pár perc az előadáson készült felvételből: