Idén 19 éves a Periszkóp Rádió, és ebből az alkalomból egyetemistáink egy fesztivált szerveznek Pécsett, a Művészeti Kar udvarán május 16-án (itt a fb-esemény linkje). Talán ez egy jó apropó, hogy megírjam a Peri történetét az én szemszögemből.
Periszkópos pólóminta - Sowjet terve
A Periszkóp közvetlen előzménye a pécsi GFM, valamint még előtte a Publikum és Szubjektív rádiók. Ez nagyjából egy történeti szál visszafelé, ami egészen a '90-es évek elejére nyúlik. Én '99 körül kapcsolódtam be a Publikum Rádióba, dj Stirlitz Sabada c. műsorának társvezetőjeként, aztán később önálló műsorral a GFM-en Citromutca és Törökbazár címmel. A rádió évről-évre rosszabb technikai állapotba került, eközben viszont egyre többen és egyre jobban szerettünk műsorokat készíteni. A GFM végül 2004 környékén bezárt, így ott maradtunk jópáran rádió és műsorok nélkül.
Olyan 'igazi' nagy helyi frekvenciát már nem tudtunk volna szerezni, mint amit ezek a rádiók használhattak; de időközben megjelent egy új lehetőség egészen kicsi vételkörzet engedélyeztetésére az ún. kisközösségi rádiók létrehozása érdekében. Az egy-egy lakótelep, falu vagy hasonló kis terület lakói számára és által indítható rádió ideája alapvetően a vételkörzet durva lehatárolásánál futott zátonyra: hiába a rengeteg befektetett munka, ha a 0.5W körüli engedélyezett teljesítmény gyakorlatilag a szomszéd házig terjed. Nemigen láttam ebben akkor fantáziát, de mikor elindult Pécsen a Remete Rádió (Istenkúton), akkor az sokat lendített a képzelőerőn, és a frissen alakult Moiré Egyesület elnökeként 2005. augusztusában beadtam a pályázatot az eredetileg még Boszorkány Rádió nevet viselő nonprofit kisközösségi rádió indítására a pécsi belvárosban. Fontos volt, hogy legalább egy olyan méretű vételkörzetet tudjunk használni, amin belül az újszülött Jankát babakocsiztatva egy nagyobb kört tudok tenni, miközben hallgatom.
A pályázatot el is nyertük, utána névváltoztatás (2006. áprilisától Periszkóp), egy újabb pályázat az adóberendezés beszerzésére, majd időszerűvé vált összehívni az egykori stábot, hogy a 2006. májusra tervezett indulást előkészítsük. A stáb tagjai addig nem is igazán tudtak erről az egész kezdeményezésről, nem akartam bevonni őket egy olyan projektbe, ami talán el sem indul.
Az első stúdiónk ablaka (középen) a lakásunk udvaráról nézve
A pontos indulás napjára nem emlékszem, de az első, a rádiót reklámozó programunk 2006. május 9-én volt (1.5km2 néven, ami a vételkörzet méretére utal), és ennek plakátján az az infó található, hogy néhány hét múlva indul. Természetesen mindenféle analóg-digitális feed-back-ekkel indult az adás (közben ingáztam a stúdió és a munkahelyem között), aztán ebből születtek a heti rendszerességű műsorok.
Első stúdiónk a szomszéd TESZ Székházban volt (egy amolyan civil szervezeteket befogadó hely), ahol minket is befogadtak, és havi 10e ft bérleti díjat kellett fizetni. Pénzünk nem igazán volt, az internetelérést biztosító kábelt pl. tőlünk húztuk át - de így legalább fenntartható modellben gondolkodhattunk. Nem akartam túl sok anyagi vállalást tenni, a korábbi rádióknál láttam, hogy nem jó erősen függeni az épp aktuális működési támogatásoktól. Szóval emiatt elég alacsonyköltségvetésű volt a stúdió, az én keverőmmel ment az adás az első évben, mindenféle vegyes állapotú lemezjátszókon és egyéb eszközökön. Az első eszközbeszerzésre következő évben lett lehetőségünk, akkor vettük meg azokat a cuccokat, amiket azóta is használunk.
Stúdió a TESZ-Székházban. Az adásrögzítő 233MHz-s iMac-en Max fut, ami archivál, számcímeket frissít és még a hallgatók számát is kijelzi!
Stábgyűlés, 2007. április 22., a Dante Café hátsó udvarán
Ez a 2006-2007. közötti időszak volt a stáb megerősödésének és a műsorstruktúra kialakításának ideje: általában minden nap 16-24h között voltak az élő műsorok, azokon kívül pedig 1-1 órás tematikus zenei adások vagy távműsorok szóltak. Mindhárom fontos szegmense volt a rádió műsorainak: az előbbiek a helyi szubkultúrákat mutatták be, a tematikus műsorok minden mást, ami rétegzene volt és hozzáfértünk; a távműsorok pedig azokat a különleges, ma már podcast-nak nevezett egyórásakat, amiknek az elkészítési ideje gyakran egy egész hét volt. A Periszkóp így lett az, ami a neve is: mindenféle zenei periféria gyűjtőhelye.
Aztán 2007. végén kirúgtak minket a stúdióból. A fő probléma szerintem az épületbe bevitt kerékpárok és az éjszakai jelenlét volt - ez egy ilyen műfaj, jó volt ott, de tovább kellett állni. A közösségünk már eléggé megerősödött addigra, amit jelez az is, hogy úgy tudtuk megoldani a költözést, hogy összesen 1 óra adásszünet volt. Új helyünk az akkor már nem aktív Közelítés Galéria lett, ahol egy kis pincében lett külön stúdió és előtér.
Stúdió a Közelítés Galériában, Vadász Csaba műsoroz, 2009. 11. 22.
Rádiókoncert - Strotter Inst (2008. 04. 03.)
Ez a 2008-2011. közötti időszak volt voltaképpen a Periszkóp leginkább intenzívebb fázisa: 70 műsorkészítő teljesen önkéntesen, heti rendszerességgel készítette műsorait, közben ki tudtuk használni a helyszín nyitottságát rádiókoncertek, egyéb művészeti programok szervezésére is. Valamennyi működési támogatásunk is volt, ebből tudtuk fizetni a jogdíjakat ill. 1-1 ügyelőt is, habár mindig fontosnak tartottam, hogy a műsorkészítők is tudjanak gondoskodni a maguk technikai igényeiről, és eléggé önjáróak is voltak szerencsére. Nagyon jó stábunk volt, öröm volt velük dolgozni; talán kicsit szabadon is hagytam őket (benti csövezés, túl hangos zene és a vele járó konfliktus a szomszédokkal stb.), és emiatt jópárszor kellett felelősséget vállalni felelőtlenségekért: de ezt máshogy nem tudtam volna.
Egy műsorrend 2006-ból
A végjáték 2010-ben indult el a Médiahatóság létrehozásával és a Médiatörvény módosításával: ez ellen aktívan felléptünk, főleg amiatt, mert egy olyan testület döntött az ügyeinkben, ami politikailag nem volt arányos összetételű és korrekt. Több tüntetést, akciókat és illegális adóberendezés-feltekeréseket szerveztünk, eközben persze válaszként megindultak a rendszeres adásellenőrzések, kellemetlenkedések.
A Periszkóp nem volt soha egy jól fésült közösség, viszont a benne lévő műsorkészítők számára egy biztos pontként jelent meg, sőt, egyesek számára menedék, valós emberi közösséghez kapcsoló szál. Szóval burkoltan de bizonyos szociális feladatot is ellátott. Aztán az adóengedély visszaadásához végülis nem csak a folyamatos vegzálások vezettek, hanem a pénzhiány is: az eredeti tervek ellenére kicsit nagyra nőttünk sajnos, nem tudtuk fizetni a jogdíjakat. 2012. december 31-ével visszaadtuk az engedélyt, lekapcsoltuk az adót.
Azóta csak neten sugárzunk, egy költözést követően a Kantabár pincéjéből, majd egy rövid időszakra a Király utca egyik üres üzletéből, végül 2013. márciusa óta a PTE Művészeti Karának egyik helyiségéből. A rádióadó lekapcsolása volt az a pillanat, amikor a stáb számára a rádió megszűnt. A netes adásban már nem láttak fantáziát, a jelenlegi stúdió helyszíne távoli volt, eközben maga a rádiózás is mint műfaj a háttérbe szorult, és átvették a helyét az igényre szabott játszási listák valamint a podcast-ek. Jelenleg ebben az állapotban hibernálódtunk, és ezért öröm az, hogy egy új generáció ismét elkezdi felfedezni. Talán nekik is fontosak a leírt tapasztalatok.
A közelítéses stúdió lezárása után, 2011. 09. 25.
A Periszkóp és a Faluság sok, eddig még le nem írt szálon kapcsolódik. Ugyanis akkor, amikor az új rádiózási formák megjelentek, arra jutottunk, hogy tulajdonképpen fontosabb lett a szóbeliség (beleértve az írást is) a zenei önkifejezésnél. El tudtunk képzelni egy olyan műsorszórót is, ami időnként híreket, beszélgetéseket sugároz, egyébként pedig semmit, és ilyenkor minden hallgató a saját zenei válogatását hallgathatja. Na ebből lett az, hogy végülis írjunk, sőt legyen egy íróközösségünk, ami az elmúlt években épp azt az intenzív időszakot élte át, mint egykor a rádió. A másik szál pedig az, hogy a Periszkóp is őszinte, szókimondó és hiteles, mert leginkább keresi az újat, az izgalmasat: és a Faluság is ilyen. Nomeg sosem lehet tudni, mikor indul el egy Faluság Rádió...
Néhány kép még, amit különösen szeretek:
Néhányunk egy költözés után, egészen pontosan balról-jobbra: Steiner, Gelibali, Jónás, Balázs, Judit (a pocakjában Jolán), Janka, Zita, Márk, Jakab, Eraz, Prücsök, és Baltazár, a kulikocsi
A szabad frekvencia napja, 2008. 10. 29.
Részlet a Gáspár Kornél-szerkesztette magazinból
Linkajánló:
