A Korona Vírus 2020-ban nem csak az emberek életére, hanem a technológiai fejlődésre is komoly hatással volt. Az Online Oktatás, Home office, kijárási tilalom, karantén rámutatott arra, hogy ilyen korlátozott körülmények között milyen nagy szükségünk van virtuális terekre, mind a munkánk, mind a magánéletünk során. Az egyetemi munka körülményei között ez a virtuális tér a Microsoft Teams, saját szabadidőmben pedig a videójátékok voltak. Játék közben figyeltem fel arra, hogy a zöld növények milyen dizájn elemként vannak használva, hogy a természet, a növények jelenléte egy virtuális térben is milyen pozitív hatással lehetnek a felhasználóra és indította bennem el a beadandóm témájának ötletét: Virtuális kertek.
Kertek megvalósíthatósága videójátékokban.
Egy kert funkciója önmagában nem sokban különbözik a hétköznapjainkban megtalálható kerttől, a természet közelségét biztosítja egy letisztult, számunkra esztétikus, kontrollált környezetben. Akármennyire is próbál az emberiség a betondzsungelbe menekülni, mély kötődéseinket a természethez egy ideig még biztosan nem fogjuk elveszíteni. A továbbiakban arról szeretnék beszélni, hogy a virtuális terek hogyan küzdik le a valóság határait, nem felhasználó, hanem fejlesztői szemmel alkotott nagy kiterjedésű struktúrák hogyan készülhetnek (3 dimenziós terek)?
Nos erre a kérdésre egy egészen egyszerű választ is lehetne adni: nincsenek határok és örök életűek, sosem kell öntözni a növényeket, stb., de ez nem ilyen egyszerű.
Már a kerttervezés előadásokon is feltűnt, hogy a tervezett kert alapterületének formája hogyan tudja befolyásolni hova milyen típusú növényeket teszünk, hol milyen vonalak mentén dolgozunk, ez egyfajta keretet ad, leszűkíti a fókuszt az adott területre. Ennek a fókusznak a teljes hiánya, azaz, hogy a térben bárhová húzhatunk vonalat, már önmagában nemhogy leegyszerűsíti a dolgot, hanem éppenhogy bonyolítja, de ez persze csak egy hipotetikus példa, ha egy általunk létrehozott térben akarnánk kertet alkotni. Az ilyen elméleti szintű problémákon kívül léteznek természetesen limitációk, ami persze nem a vízhiány, ahogy az egyébként meghatározó tényező lehet különböző éghajlaton létező kerteknél. Egyszerűen a Hardver limitációi, a virtuális kertünk növényeihez használt textúrák, a virtuális tér grafikája, nagysága, az, hogy ez a tér esetleg egy online szociális tér vagy egy helyileg a saját számítógépünkön futó program, mind korlátozva vannak a programot futtató számítógépes grafikus teljesítmény hiánya által.
Mindenesetre, ha néhány kompromisszum kötésébe belemegyünk, akkor ma már a technológia adott ahhoz, hogy ilyen virtuális térben lévő kertek hiperrealisztikus grafikával létezhessenek. Sajnos olvasatlanság miatt nem tudok róla, hogy művészeti kiállítás céljából létezne ilyen kert. A videójátékok azonban szerintem a legjobb tesztkörnyezetek arra, hogy megcsodálhassunk virtuális kerteket. Az egyik ilyen videójáték az Apex Legends, aminek semmi köze nincs közvetlenül a kertművészethez, mert a játékban a játékosok elsősorban egymást lövik a győzelem érdekében. Erre a témára szeretnék áttérni a továbbiakban.
Még szeptemberben készítettek a fejlesztők egy új “Map-et”, pályát a játékosoknak. A helyszín egy futurisztikus lebegő város tele modern felhőkarcolókkal, örökzöld parkokkal és egy agrikulturális részleggel. Az ipari növénytermesztés ilyen esetben nem igazán rendelkezik esztétikai értékkel, azonban a dizájn elemek, amiket e fejlesztők és grafikusok használtak, egészen elképesztő látványt teremt. Mielőtt folytatnám a tér leírását, egy rövid kitérőt szeretnék tenni a ma használt technológiára, ami ezt a látványt ihlette, ami nem más, mint az akvapónia vagy hidropónia.
A hidropónia és az akvapónia mind olyan megoldások növénytermesztésre, melyek a normál esetben tápanyagot adó talaj helyettesítésével állítanak elő haszonnövényeket, vízben oldott tápanyagokkal, amit a hidropónia esetében levegőben lévő porlasztott vízszemcsékkel juttatják a növény gyökereire. A növény a fényt RGB ledekből kapja, melyek a növény számára optimális spektrumú fényt bocsátanak ki. A Rendszer több esetben teljesen számítógép vezérelt. Ez az eljárás nem csak azért jó mert Elon Musk a marsi kolóniáját tudja majd etetni salátával, hanem azért is, mert sokkal rövidebb idő alatt, növényvédő szerek nélkül, energiát és vizet megspórolva lokálisan lehet élelmiszert előállítani. Az Államokban, illetve a világ körül több milliárdos által is támogatott startup fejleszt ilyen rendszereket, illetve több New York-i étterem pincéjében termesztenek zöldségeket, melyek egyenesen a vendégek tányérján landolnak pár perccel szüret után. Elég érdekes téma, de amit az Apex Legends grafikusai dizájn elemként használtak fel, az a növények vertikális termesztése - többször hatalmas fehér oszlopok oldalán, kihasználva a gravitációt, hogy a víz lefele folyva öntözze a növényeket. A Lilás-Ciklámen Led fény, ami egy érdekes hatást ad egy ilyen módon megvilágított térnek. Illetve a szinte már röhejes mennyiségű számítógép technológia, ami egy saláta előállításához szükséges.
Ezeknek az elemeknek a kombinációja egy igazán érdekes látványt eredményez és kialakítja ezt a futurisztikus képiséget, amit sci-fi sorozatok, filmek szettjeként is elterjedten használnak. A pályán ezen a helyen kívül még gyönyörű parkok, zöldfelületek szakítják meg a városképet, néhol örökké virágzó japán cseresznyefákkal. Ez az örök kép, amit alkotni képes, nagyban elhatárolja a valóságban létező verziótól. Elképzelhető, hogy tudatos volt a fejlesztők részéről az a döntés, hogy egy ilyen világos színekben és zöldfelületekben gazdag pályát készítsenek a koronavírus, karantén idején.
Az őszi félév során volt, hogy két hétre karanténba kellet vonulnom, nehogy megfertőzzem a családtagjaimat, ezzel is csökkentve a kockázatot. Ezalatt az idő alatt kezdtem el gondolkodni a témáról, amit a következőekben szeretnék kifejteni.
Milyen hatással vannak ránk a szobanövényeink, egy kis privát kert a legszemélyesebb terünkben? Erre egy másik virtuális térben létező kert adta meg a választ. (Eltávolodva a fejlesztők által alkotott virtuális terektől, most a felhasználó/játékos által létrehozottakra szeretnék áttérni.)
Ez a játék nem más, mint a Subnautica. A játékos egy elhagyatott bolygóra zuhan le űrhajójával, ami teljesen vízzel borított, egy talpalatnyi földfelszín sem látszik a láthatáron. A túlélés érdekében a játékos célja, hogy építőanyagokat gyűjtsön és bázist építsen. A bázis víz alatti szürke csőrendszer, idegen, hideg érzetet kelt belülről. Ahogy a játékos fejlődik, egyre több eszközhöz fér hozzá és egy szint után már a túlélésen kívül koncentrálhat arra is, hogy kicsit otthonosabbá tegye ezt a teret. A fejlesztők ehhez a személyre szabáshoz növénycserepeket, a bázis falára felhelyezhető függő növényeket raktak a játékba, amivel saját igényeink szerint díszíthetjük a bázist. Mi indokolta ezt a döntést, a haszonnövények a játékos fennmaradását szolgálják, teljesen érthető, de dísznövények egy idegen bolygón mi a fenének?
Természetesen a víz alatti bázis okozta bezártság-érzet csökkentésére. Itt újra előjön az első bekezdésben már említett téma, a nélkülözhetetlen szükség a természet közelségére. Persze ezek a növények nem adják vissza egy valóságban létező növény minden aspektusát, tapintással érezhető növény textúráját, vagy egy virág illatát, mégis érdekes látni, hogy még ilyen lebutított formában is egész erős hatást képesek kifejteni. A Subnautica-n kívül sok más játékban megfigyelhető ez a módszer, ahol a felhasználónak lehetősége van a saját kertjének létrehozására, legyen ez csupán esztétikai vagy valamilyen játékelemhez kötött funkció.
Utolsónak egy, az elmúlt pár évben egyre nagyobb popularitást élvező technológiáról szeretnék beszélni, ami gyökeresen megváltoztathatja az egymással való interakciókat hatalmas távolságokat áthidalva, illetve újabb virtuális játszóteret adhat az alkotóknak virtuális kertek létrehozására.
Ez a technológia nem más, mint a VR (VirtualReality), azaz ”virtuális valóság”. Még a korábban látott példáknál a felhasználó egy számítógép kijelzőjén keresztül egeret és billentyűzetet vagy más perifériát használva lépett interakcióba a térrel, addig itt egy VR headsetet a fejünkre téve, kezünkben lévő érzékelőkkel, saját testünkkel léphetünk interakcióba a virtuális tér elemeivel. Ezt a szobában elhelyezett szenzorok teszik lehetővé, amik érzékelik a fejünkön lévő headset mozgását, illetve a kezünkben lévő kontrollerek mozgását a szenzorokhoz viszonyított helyzet függvényében, általában lézerekkel és giroszkópokkal. A headset legtöbbször egy hosszú kábel segítségével csatlakozik a szükséges programot futtató számítógéphez, míg a kontrollerek vezeték nélkül. Egyelőre kicsit körülményes a használata, illetve a számítógép, ami a VR játékok, programok futtatására szükséges, nem olcsó móka. A fejlesztők célja, hogy mindez majd teljesen vezeték nélkül menjen egy szép napon, hogy ne essünk ki az élményből, mert a szék lábában megakadt a kábel. Ez a módja a virtuális térrel való interakciónak ijesztően hihető érzést ad, szinte mintha tényleg ott lennénk abban a térben. Ezen a területen még elég sok felfedezésre váró dolog van, mind az alkotók, mind a hardver gyártók részéről, illetve a hardvernek is olcsóbban előállíthatónak kell lennie, hogy több embert vonzzon. Szinte 100%, hogy ez a jövő, és lehet, hogy nem is olyan sokára VR headset-ben fogok szóbelizni. Érdekes lenne egy napon egy Teljesen Virtuális Kertben sétálgatni.
Felhasznált képek linkjei:
https://www.pcgamesn.com/wp-content/uploads/2020/10/apex-legends-olympus.jpg
https://i.ytimg.com/vi/egqBACiKaoI/maxresdefault.jpg
https://www.theburnin.com/wp-content/uploads/2019/12/VR-Industry-Growth.jpg
https://www.roadtovr.com/wp-content/uploads/2019/03/oculus-rift-s-1-1.jpg
