Testünk puhaságát törékeny héj fedi, melynek belsejét aragonit-kemény, színjátszó bevonat fényez. Gyöngyház simaságú védelem. Igazgyöngy lehetőségek.

Porfény-csíkos Okosház padlás: a felkavartság megmutatkozása.

Kovács Jónás: Poros padlás

Még lakott fecskefészek az istállóban - próbagyűléseket tartanak az indulásra készülve.

Rézvirág elszáradóban: múlt és jövő a jelenben.

Gyöngyházlepke a rózsaszín korallvirág mellett: ősz.

Gyöngyházlepke a kislevelű hárson: ősz.

Fénycsíkok: az Építők báljának estéje a Félholdon.

Okosház-hit: új lécezésre kerülő cserepek.

Az Okosházzal szembeni, a helytörténeti kiállítás előtti padon Kristóf minket fotóz, mikor Nándi éppen bontogatja a pezsgőt.

A Hangfarm zárókoncertjeit arra használom, amire szerintem való: bemutatom azt a munkát, amit ott csinálok. 2014-ben amikor először vettem részt a Hangfarm alkotótelepen, külön erre az alkalomra komponáltam egy darabot. Ez volt a Foltátfordítás. A koncepció pedig az, hogy feltöltött akkumulátorokkal érkezem és egyszeri lemerülésig dolgozom. Először foltokat fotóztam addig, amíg a kamera félig lemerült. Az energia másik fele a visszanézéshez kellett. Ezeket a foltokat papíralapú jegyzetfüzetben másoltam egy hangmagasság-idő tengelyre. Ebből csináltam egy darabot Sibelius kottaszerkesztőre, addig, amíg nem kezdte el jelezni a laptop a lemerülést. Akkor kiexportáltam midire és ez lett a záróhangversenyen. A későbbiek folyamán a Hangfarmra vittem az aktuális munkáimat, és abból mutattam be részleteket. Ezek sosem teljes értékű darabok voltak, mégis mindig megértést találtam Ellenden, amit itt is megköszönök.

Gramofon örökség

Tavaly egy szintén fotóalapú műrészletet mutattam be Borosi Gáborral. A mű nem készült el, a közbejött járvány elvette a motívációt. Úgy gondoltam, hogy idén ezt fogom folytatni. Megint a járvány szólt közbe. Olyan védőoltást kaptam, aminek mellékhatását - dekoncentráció - nem tudtam közömbösíteni. Arra gondoltam, viszek egy régebbi darabomat - a Glaßnost címűt - amit még 1988-ban írtam, és bombabiztosan begyakoroltam. De teljesen elveszítettem azt, amit én hangszerbiztonságnak hívok, köznapi nevén izommemóriaként is ismert. Azt a tulajdonságot, amikor csukott szemmel is tudom, merre van a megszólaltatandó hang billentyűje. Kényszermegoldás volt, hogy lehozzam anyám gramofonját. Annyiban illett a Hangfarm profiljába, hogy be tudtam mutatni, egy villamos energiát nem fogyasztó lejátszó eszközt. Titkon abban reménykedem, hogy készít valaki ezen az elven működő playert. A dolog annyi előkészületet igényelt, hogy a tárolás során a lejátszókorong posztója penészes lett, megtisztítottam. Valamint az acéltűket kellett smirglivel meghegyezni, mert a tompa tű nem közvetíti a membrán felé a rezgést. De megérte picit foglalkozni vele: láttam, hogy meglett felnőttek csillogó szemű gyerekekké válnak a gramofon hangjától.

Gramofon kurblizás

Gramofon zeneszó

Tűsdoboz

Sajnálom, hogy idén nem volt alkotótábor, de megértem a házfelújítás és a kialakuló Maller-terem szükségességét. Valószínűleg hiányozni fog az az inspiráció, vagy hadd nevezzem egyszerűen feltöltődésnek, amit a táborban kapni szoktam. És persze abban reménykedem, hogy a következő évben megint csinálok valami újat.

Esti program:

19h: Maller-terem avatása az Okosháznál (Petőfi S. u. 34.)

19h20: Weber Kristóf koncertje a Hangfarm-kertben (Petőfi S. u. 58.) majd

20h: Babba von Mamma és

21h: Abstract Household Warfare a Hangfarm-félholdon

ülő/fekvőhelyet, ételt és italt hozz (és aztán vidd is el kérlek!)

Jó állapotú, használt cserépsor

Elhagyott. Elhagyatott. Enyészet.
Felújítani. Megőrizni. Lakhatóvá tenni: megtisztítani a tereket, megerősíteni a szerkezetet, életet álmodni bele.
Szakemberek, segítők és gyerekmunkások. Építeni tanulunk egymástól: vágyottat és valósat összeegyeztetni.
Közös ebéd.
Jónás deszka-törött lábbal, mankóval iceg-biceg, miközben belül majd szétveti a tehetetlen düh, hogy nem lehet benne a történésekben, hanem csak puszta szemlélő. Az esti röpizéshez valaki mindig a hátára veszi és felcipeli, hogy legalább ott is velünk lehessen: a pálya szélén fekszik a nyugágyban.
Titkos szobamélyi odabújás hozzám elpanaszolni a fájdalmat. Zenéld meg, amit csinálunk! Így született az Angyaltéglák szerzemény.

kép: Kovács Balázs

hang: Kovács Jónás

Okosházunk tetőszerkezete fazonigazítást kap. Ez lenne az első lépés ahhoz, hogy majd a terveinkben szereplő projektek is fedelet és helyet kapjanak valahol. A többi felújítást szép lassan már mi is megvalósítjuk, de az ácsmunkához kicsik vagyunk. Itt olyan erőket és szaktudást kell megmozgatni, amit mi a megérzéseinkkel és kitartásunkkal nem tudunk ellensúlyozni. A munkálatok kedden kezdődtek, és nyugodt ritmusban, minden munkanap 06-15h között szervezett keretek között, egyéb időben pedig véletlenszerűen folynak. Régi, már korhadt, régi még ép és szép elemek kezdenek beszélgetni friss, életerős elemekkel és modern megoldásokkal arról, hogy tulajdonképpen ki mit tartott 100 éven át. A falak a sárgerendákat, azok a gerendákat, azokat a mestergerenda, a gerendák a szalufákat, azok egymást és a tetőléceket, ők pedig a cserepeket... Mindezt teljes sötétben, és csak akkor megmutatkozva, mikor lyukak keletkeztek a rendszerben (leázás, beomlás stb.) Most egészükben, napfényben látjuk őket.

Üres padlás az egyik irányból...

... és a másikból. A jó állapotú mestergerendák (alul), derékszelemenek (jobbra) maradnak, a szalufák (átlósan) nagy része megerősítést kap (azokkal a pallókkal, amik most épp útként funkcionálnak) vagy újra cserélik. A lepukkant gerendavégek miatt alul a széleken végig talpszelemenekre támaszkodik majd minden.

Cserépcsúszda. A még használhatókat itt küldik le fentről (a többit egyszerűen csak dobják).

Téglák: jobbra egy halom vályog, balra egy kisebb halom égetetlen, alul pedig néhány égetett diribdarab.

Pöttyös padlás: most kizárólag fotózni mentem. Ha munkás szoknyában vagyok és csak átugrok valamit vinni, biztosan befognak - de azért ebéd, kávé, pogácsa is legyen....

Frissen tapasztott és meszelt tűzfal a lakóépület és a gazdasági épület között.

Frissen meszelt kémény.

Padlásról a templom.

Padlásablakból a táj.

Csapszeg. A menthető és népi-építészetileg fontos elemeket megpróbáljuk meghagyni eredeti feladatkörben.

Kukorica-daráló

Gang-pólyafödém

(Szerk. megj.: A mai bejegyzés bevezetőjét Balázs írta, mert tegnap este röpizés és filmnézés után már csak a képaláírásokra volt erőm - néhol azokat is bővítette, én meg még rátoldozgattam, úgyhogy sikerült úgy összekeverednie a hangjainknak, hogy már nem tudom különválasztani őket.)

Tavaly úgy döntöttünk, hogy mivel annyira jól sikerült az alkotótábor, ezért felvetjük annak a lehetőségét, hogy idén inkább építőtábort szervezzünk, ahol a következő alkotótáborokhoz szükséges infrastruktúrát fejlesztjük majd.
A célpont egyértelműen az Okosház lenne, hiszen szegényke már évek (évtizedek) óta nagyon várja a megújulást...

A várható és szükséges munka-típusok: tetőjavítás (ács-szakértők vezetésével), sártapasztás, kisebb-nagyobb földmunkák, de lehet segíteni a háttértevékenységben valamint az esti kultúrprogramok szervezésében is.
A kitűzött időpont augusztus 16-21. lesz, azon belül pedig a napi időbeosztás elég szigorú: délelőtt 8-11 és 15-19h között munka, előttük-közöttük-utánuk szabad, művészeti-intellektuális tevékenység. Az utolsó éjjel aggregátoros zajtechnóbulit tervezünk fent, a présháznál.

Lehet az egész sorozatra, de egy-egy napra is jönni. Mindegyik esetben kérjük, hogy előre jelezd a várható dátumokat!

Étkezés: a már megszokott gasztrotáborhoz illeszkedő. Hozzávalókat megköszönünk.
Ha igényled, akkor szállás: sátor/szénapadlás.
Érdemes hozni eső- és árvízálló felszerelést (tényleg), ha pedig vega ill. extra étkezést igényelsz, akkor hozzávalókat.

Jelentkezni úgy tudsz, hogy ha írsz Balázsnak a porta@hangfarm.hu címre.
A jelentkezésben írj elérhetőséget, és azt, hogy melyik napokra tudnál becsatlakozni.

fb-esemény: https://www.facebook.com/events/1402214653448632

Mától látható az Okosházban (http://okoshaz.hangfarm.hu/3.html) Tamási Kata Búzavirág című hímzésmunkája.

Egyrészt Laciférj segítségével rögzítették magát a hímzés munka- és alakulásfolyamatát, másrészt pedig a hímzés fotókat a hímzés során keletkező alig vagy szinte meg sem hallható, legtöbbször észrevétlen hangok kísérik. Felnagyított mikrovilág, olyan hangok, melyeket hallva legtöbbször 'ja, tényleg!' élménye van az embernek - történetmorzsák hangok formájában: a botanikai rajz és az ösztönös női díszítőmunka magas fokú ötvözete. Énlelkes, magunkba forduló idők, olyan privát élmények, melyek mégis egymás között megosztódni hívnak szüntelen.

Könyv- és programajánló egyszerre: tanár úr tavaly ősszel megjelent könyvét szerettük volna előadás formájában is élvezni a Faluság minikonferencián.

Az Okosházban (okoshaz.hangfarm.hu) ma estétől kiállítás formájában végigmustrálható a rózsa szimbolikájának kulturális gondolati útvesztője.
Elmélyülés.

Faluság hang- és képkiállítás a hangfarmos Okosházban

Az ellendi Okosházra már kiadták a hatályos bontási engedélyt, amikor úgy döntöttünk, najó, Balázs zavartan lesütve a szemét, pillogva bejelentette, hogy ő úgy döntött, és mivel mindig egymás mellé állunk (ha némi hatásszünet után is), bármi is történjen, tulajdonképpen ezért mondhatjuk, hogy úgy döntöttünk, hogy megvesszük és megmentjük (családi titok, hogy milyen privát álmok nem valósulnak meg - félek, sohasem lesz például felújított fürdőszobánk, végül is tényleg, minek az?!).
Néprajzilag, esztétikailag, falutörténetileg, építéstörténetileg, életvitel-történetileg (soroljam még?) értékes házról van szó. Volt. És most éppen azon dolgozunk, hogy a voltból lesz legyen.
Meglétéhez és jövőbeli szerepéhez egyelőre álmok és tervek vannak végtelenített szalagra írva - másoknak még láthatatlanul. Művelődési ház. Kutatóközpont. Független tudás. Önálló gondolkodás. Érdekek nélküli, minőségen alapuló közösség.
Az elmaradó Faluság minikonferencia helyett Faluság kiállítást nyitunk az Okosházban (okoshaz.hangfarm.hu), melynek első rendezvénye ma 17h-tól látható és hallgatható.

Balázs-féle Okosház-beköszöntő

Reagálva kis hazánk felsőoktatási folyamataira, azt találtuk ki, hogy mi is alapítunk egy magánegyetemet! Mármint tényleg magánt. Olyan területeket emelünk majd bele, amik a Hangfarm tevékenységéhez amúgy is kapcsolhatóak: technológia, ökológiai gazdálkodás, újmédia-művészetek, virtuális-valós átjárások stb.
A programjaink virtuális és valós helyszíne az Okosház lesz majd, és egyáltalán nem sietjük el a megalakulási folyamatot, hanem inkább netes projektekkel tapogatózunk az ódon falak között.
Boriék távzenélésével avatjuk fel ezt.

Bori szavaival

Hetek óta szervezünk egy online fellépést.
A stream a Hangfarm és a Faluság blog szerelemgyerekén, az Okosház http://okoshaz.hangfarm.hu oldalán tekinthető majd meg, ma délután 17 órától.
Az előadással a független, szabad művészetet, a közösség alkotó erejét, és az ebből fakadó audiovizuális impulzusokat szeretnénk megmutatni.
Az improvizáció szabadság. A pillanat egy olyan megformálása, mely az alakuló folyamatokat percekre megzenésíti, képi testbe önti. Thomas Mann szerint a zene nem más, mint az idő múlásának a kidíszítése.
Mi online, virtuális hang és kép kiállítással szeretnénk megörökíteni az oldal elindulásának hangulatát, támogatni egy olyan kreatív és független teret, amilyen az Okosház.
Műsorunk két blokkból áll, melyben három különböző helyről, szimultán jelentkezünk be. Kapcsolatunk a hang, a különböző helyszínek reflektálnak egymás játékára, közös hangteret teremtünk, live coder vizuál művészeink pedig a hang utazását helyezik képi kontextusba.

Fellépőink:

Hang:
- Bolcsó Bálint
- Kaincz Orsolya
- Labus Máté
- Lehoczky Zoltán
- Markos Levente
- Nagy Bence
- Sinkó Bori
- Tuba Dávid
- Varga Bence

Kép:
- Borbényi Misi
- Görcz Andrea
- Milena Veleva

Az Okosház férfimunkálatai látványosan színesek, míg a női háttérmunkák még mindig zöldek, és jelenleg csemete állapotban leledzenek, de hatalmasan nagyot álmodók.
A majdani reprezentáláshoz már tavaly ősszel elültettünk a leendő télikert elé, a leendő terasz-kertbe (pleasure garden) három kínai borókát (Juniperus chinensis), egy magnóliát (Magnolia) és a egy örökzöld magnóliát (Magnolia grandiflora). A növények Miklós ajándékai az ő megfogalmazásában a Hogyan éljünk vidéken? (Farm living research and art center) tematikájú kutatóközpontnak, ami az Okosház fölött lesz.
Öt év után jutottam el oda, hogy bizony nekem is kell - ha nem is télikert, de legalább - egy teleltető. Az ember belefárad abba, hogy semminek sincs rendeltetésszerű helye, hogy mindenféle növény hurcolódik ide-oda, hogy az ablakpárkányon talán átteleljen, akadályozva minket a házban, és még csak jól sem érzik magukat, mert a mi melegünk nekik télen túl sok. A tél végi magvetésnek meg már nincs is helye, szégyen szemre veszem a palántákat, vagy csak szabadföldbe vetek, ez azért valljuk be, igencsak furcsa megítélés alá esik. Öt fok alá ne menjen a hőmérséklet, de világos legyen.... Sem a pajta, sem az ólak, semmilyen a lakóházunkat kiszolgáló gazdasági épület nem alkalmas erre a feladatra. Ráadásul a házhoz stilárisan sem illik, a kertbe sem illik, node kérem az Okosház elegáns aurájába viszont igen! Az első beleegyező hümmögésen már túl vagyunk, lehet tervezgetni, hogy amikor a halk hümmögésből végre najó asszony, csináljuk lesz, akkor már tudjak is előállni a konkrét kérésekkel, nehogy lassúságot szimatolva elmenjen a kedvesnek a kedve az egésztől. Aki ugye csak azért teszi, hogy nekem jó legyen....
A teleltető helyét nem kellett tervezni, mert azon a bizonyos teraszos részen a dombba fut egy pince, ezért önkéntelenül adódott, hogy a pince elé csatlakoztatjuk az üvegházat. Nem túl nagyot, de kényelmeset. Nem kell nekem orangerie, azaz narancsház, nem lesz fűtés és egyéb luxus, csak egyszerűen annyit kérek a helytől, hogy ne fagyjanak el benne a növények: a parasztablakba való muskátlik és begóniák, a dézsás szerelemvirágok, a pozsgások, stb.
És persze mivel télen is olyan napsütéses az a rész, hogy mínuszban is kint lehet ücsörögni, azért mégiscsak jó lenne oda áram is, hogy barátnőzős teázást lehessen csapni és zenét hallgatni.... Pleasure ground.